Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-16 / 33. szám
3S-ik izám élőállatokna 'fürdők üze Gyula, 1903. augusztus 16-án XXXV. ^ violám •V, 7 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50„ Egyes széni ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: l>r. Bodokj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. Templomtér, Dobay Keren ez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 till. A gyulai iparkiállitás. Augusztus hó 15-ike emlékezetes *napja marad Gyula város közönségének és ebben különösen a gyulai iparosoknak. Sok nehézség, számos akadály, súlyos aggodalmak s még több munka után ezen a napon nyilt meg a gyulai iparkiállitás. A kiállítások jelentősége, szliksógessége s különösen indokoltsága többféle szempontból képezheti elbírálás tárgyát s a helyi kiállítások rendszerint ellenszenvvel találkoznak, nem kívánunk ma az okokkal foglalkozni, hogy miért. A gyulai iparkiállitás ezzel az ellenszenvvel nem találkozott, sőt ellenkezőleg mindenütt rokonszenv fogadta, mert már indító oka is s czélja is nemes veit: egy munkában bosszú éveket hasznosan töltő egyesület óhajtotta jubileumát munkával megünnepelni s erre a nemes czélra kérte az iparosok és a nagy közönség közreműködését és támogatását. A kiállítás előzményei már lapunk közleményeiből annyira ösmeretesek, hogy azokkal a kiállítás megnyíltakor foglalkozni nem akarunk, ma csak a kész munkának óhajtjuk a megérdemelt elösmerést nyújtani. Lázas munka s erőfeszítés után szombaton reggel teljes pompájában készen állott a kiállítás s pontban 9 órakor a helybeli róm. kath, templomban tartott istenitiszl elet után 8?ép közönség jelenlétében nyitotta meg azt a kiállítás védnöke, dr. Lukács György vármegyei főispáu, megyeszerte ösmeretes ékesszólásával emlékezetessé téve a hallgatóság előtt a megnyitás ünnepségét. Nem lehet e czikk keretében méltatnunk a kiállítás részleteit, csak az összbenyomásról adhatunk számot, mely minden elfogulatlan nézőnél csak az lehet, hogy a kiállítás sikerült. Mint látványosság: vonzó és érdekes, ügyesen csoportosítva s minden tárgy tanúsítja, hogy iparosaink érdemes munkát végeztek. T Á. R C Z A_. Mariskának. Ah I én nagyon szegény ember vagyok I Nehéz munkában izzad homlokom, Reggeltől estig folyton fáradok Teérted, édes, boldog otthonom 11 i Te kicsi fészek, csöndes kis tanyám, Hol egykor én le megpihenhetek, S rózsaszirmokból vetett nyoszolyán Szállnak, repülnek a mézeshetek I . . . Ah I én nagyon szegény ember vagyok I De álmom, az maradt tengernyi sok I. . . Előttem egy egész jövő ragyog, S, fülembe csengnek édes rythmusok I Tan tiszta lelkem, szeplőtlen nevem, Kezemre sem tapadt még szenny soha, Van egy madonna arczú kedvesem, Dicsfényben ég, tündöklik homloka 1 . Ah I én nagyon szegény ember vagyok I De boldogságom tenger kincset ér, Tenéked én csak egy szivet adok, S te egy világot adsz a szívemért 1 .. . S ez a világ édes, szép mese, Minőt a dajka mondott hajdanán, Az útja rózsaággal van tele, Mint virágos kert m ájus hajnalan I... Ah I én nagyon boldog fiú vagyok I Két ölelő kar fonja át nyakam, Szememben egy-egy hálaköny ragyog, Hogy nem kell járni árván, úttalan, Hogy az a mély seb, melyet telkemen Orozva vágott múlt idők keze, Amig te gyógyítgattad kedvesem Beheggedt lassan, virág födte bel ... Ah I én nagyon boldog fiú vagyok I A lelkem szinte oeordúltig tele, Körűlsuttognak ábrándos dalok, S szerelmünk illatos költészete I ... A mi ösvényünk egybeforrva már, Nincs zenélő kályha és csirkét kiköltő salon díván, a helyi kiállítások elkerülhetetlen attractiója, — hanem van gondos és szép munkával készített, gyakorlati értékkel biró és a mindennapi használatra szükséges annyi és oly sok értékes tárgy, a mire büszkék lehetünk, hogy gyulai iparosok műhelyéből kerültek ki. Élénken bizonyítja a kiállítás, hogy az ipar pangásának okai nem az iparosokban keresendők, akik a kellő készültséggel és gyakorlattal rendelkeznek arra, hogy a leg kényesebb igényeket is kielégítsék, s miután természetes, hogy más városok iparosai is bírnak azzal a kvalitással, mint a gyulaiak, kétségtelen, hogy a magyar ipar fejlődésére az alap iparosainkban megvan s igy másutt kell keresnünk a hátramaradás okait s nem az iparosokban. S ha a kiállítás semmi más eredménynyel nem járna mint azzal, hogy a nagy közönség előtt itt Gyulán is, a mi szerény körünkben bebizonyította, bogy a magyar ipar fejlődésének akadályát nem szabad keresni és nem lehet találni az iparosok arra- valóságának Jiiányában, már akkor elérte czél- ját s megszerezte iparosainknak a munka nemességét, — igazolt a közmondás, hogy a munka nemesit. S midőn a kiállítás megnyitásakor teljes elösmerésünket fejezzük ki Gyula város iparosainak, akik a kiállítás munkájában részt vettek^ még csak a nagy közönséghez van néhány szavunk. Gyula város közönségét hívjuk fel, hogy méltányolja azt a nagy, nemes és hazafias munkát és áldozatkészséget, amelyet az iparosok kifejtettek s szokásos közönyével ne rontsa el ünnepünket. Keressük fel gyakran a kiállítást, mindig találunk újabb és újabb gyönyörködtetést s a kinek vagyoni képessége megengedi, ne legyen szűkkeblű s vásároljon azokból az igazán hasznos tárgyakból, melyek kiállítva vannak, hogy igy iparosaink elmondhassák : nem hiába dolgoztunk, nem hiába fáradtunk ! Kezemben reszket gyönge kis kezed, Amerre visz, virágos a határ, És tündöklő az égi menyezet I. . . Ah I én. nagyon boldog fiú vagyok I Hogy elkaczagjam: gyönge rá dalom I... Csupán a szívem lángol, ég, dobog. Hajolj fölé csak édes angyalom I Kip, köp, kip, köp 1, . . Micsoda szép mese: „Él valahol egy szőke kis legény, A kis legénynek barna kedvese I“ .. . Ki a boldogabb édes ? Te, vagy én I ? . . . Székely SándorA gyulai iparos ifjúsági egylet.* A gyulai iparos ifjúság önképző egylete az egyetlen szaktestület Gyulán, amely universális ipari czélok szolgálatában áll és amennyire az lehetséges, betölti ama űrt és hézagot, amit az ipartestület hiánya tagadhatlanul okoz. Ezen iparos ifjúsági egylet, mint ilyen az elsők közé tartozik, amelyek hasonló czéllal és szervezettel az országban létesültek. 1878. augusztus havában alakult és igy e hóban tölti be szakadatlan működésének huszonötödik esztendejét. E munka szűkre szabott keretét messze túlhaladná az iparos ifjúsági egylet huszonöt esztendős történetét teljes terjedelmében közölni. E helyen csupán annyit, hogy ezen huszonöt esztendő túlnyomó része a zajtalan, csendes, de annál behatóbb munkának volt szentelve s működésének kihatása minden irányban a legjótékonyabban hatott, mindig csak elismerést, becsületet és nem ritkán dicsőséget szerezve úgy az egyesületnek és pedig nem csak működési helyén Gyulán, hanem országszerte, 0 Mutatvány a gyulai iparkiállitás katalógusából. A gyulai iparosság méltán megérdemli közönség támogatását és hazafias cselekedetet tesz az, aki a magyar ipart támogatja s ez által annak fejlődését előmozdítja. Legyen jelszavunk a magyar ipar támogatása, mert csak önálló ipar mellett lehet a nemzet is igazán önálló. A gyulai iparkiállitás. Egy hét óta hirdeti az Erdélyi-uton keresztbe kifeszitett hatalmas trikolor felírása a gyulai iparkiállitás megtartását, de hirdeti ezenkívül az a sürgés-forgás, szorgos, szinte lázas munka is, amely a Göndöc8-népkertben a héten tapasztalható volt. Kezdetben hangos kopácsolás között alakult át az Erkel Perencz színkör, a tervezők dicséretére valló leleményességgel, kiállítási pavillonná, majd folyton tartó áradat indult meg a népkert felé, gazdag tömegben hordva össze mindazt a sok szépet és hasznosat, amit a gyulai iparosok ép oly lelkesedéssel, mint szorgalommal a kiállításra készítettek. E gazdagság folytán a kiállítás már megszületése előtt túlnőtt a számított kereten, a színkör mellé igénybe kellett venni hozzá az egész pavillont és igy is sok gondot okozott a rendezőségnek a tárgyak elhelyezése, Äz előmunkálatok zűrzavarából lassanként kezdett kialakulni az a pompás kép, amelyet a kész kiállítás összeségében mutat; eleinte csak az általános beosztás és rendezés keretei domborodtak ki, majd lassanként megteltek e keretek és a részletek összeállítása gondossággal és ízléssel folytatott munkában egészítette ki teljessé a kiállítást. A sietség és szorgalom mellett is még pénteken egész éjjel folyt a munka a kiállítás helyiségeiben, mig végre tegnap reggel minden helyén volt és készen várta a kiállítás ünnepélyes megnyitását. Es most mikor a megnyitás ünnepén túl vagyunk és — bár még csak futólag — készen láttuk magunk előtt a nagy munka eredményét, örömmel állapítjuk meg, hogy szebben, fényesebben és tanulságosabban nem ünnepelhette volna meg a gyulai iparos ifjúsági egylet fennállásának negyedszázados évfordulóját. Mert szép és fényes, de főként tanulságos ez a kiállítás és pedig nemcsak az iparosokra, kik a nemes versenyben példát, buzdítást, tapasztalatot szereznek munkájuk szakszerű fejlesztésére, de tanulságos a nagy közönségre is, amely előtt egy kisebb vidéki város iparossága pazar bőséggel mutatja be minden jó véleményt túlszárnyaló fejlettségét, épen ezzel követelőleg bizonyítván be, hogy joggal igényli a fogyasztó közönség támogatását. A megnyitó ünnep. Már kora reggel észlelhető volt a városon, hogy Gyula városnak nagy ünnepe van. Lobogókat dugtak ki a házak födelein, a középületeken s kint a pavillonban és színkörben lázas munka között végezték ama bizonyos »utolsó ecsetvonás« számba menő rendezéseket, melyek a kiállítás képét perfektté tették. Különösen a butorkiál litáson ment lázas sietséggel a munka, amelyből előző este 8 órakor még jóformán semmi sem volt látható, s a mely mintegy varázsütésre emelkedett a pavillonban, mint a kiállítás legszebb és legértékesebb része. Reggel 8 órakor vette kezdetét a kiállítás megnyitása, a mikor is a róm. kath. nagytemplomban ünnepélyes istehitisztelet tartatott. Ez ünnepélyes istenitiszteletre a gyulai iparos ifjúsági egylet tagjai zászlóval Szénúsy János elnök vezetése alatt jelentek meg. A templom hajójában foglaltak helyet a vendégek és hivatalok képviselői. Ott láttuk Lukács György főispánt, a kiállítás védnökét, Kristyori János aradi iparkamarai elnököt, Rézéi Szilviusz tan- felügyelőt, továbbá a vármegye részéről dr. Daimel Sándor főjegyző és dr. Konkoly Tihamér aljegyző, a városi tanács Dutkay Béla polgármester vezetése alatt és nagyszámú érdeklődő közönség. Az ünnepélyes szent misét Beilinger József nagyváradi áldozár, szent József intézeti tanfelügyelő tartotta, »Te deum laudamusc-sal vezetvén be a I hálaadó istenitiszteletet; a kóruson egész szép hálaadó éneket énekelt Takácsy kántor. A megható szép [templomi ünnepet nagy áhítattal nézte végig a közönség, ahonnan a kiállítás megnyitására a népkertbe vonultak. Itt vette kezdetét a kiállítás ünnepélyes megnyitása. A kiállítás megnyitása. Egészen kedvező képet mutatott a népkert bejáratánál rögtönzött sátorban felállított kiállítási pénztár környéke a megnyitás előtt, hol nagy közönség tolongott, kapkodott jegy után, amelyeknek kiszolgáltatása nagy gondot okozott a jegypénztár személyzetének. A népkert utain és a pavilion környékén is szép számú közönség várakozott az ünnepi peresekre, melynek megörökítésére Békés Gyula mint az egyesület kötelékében huszonöt esztendő alatt álló tagoknak, Gyula városa ifjú iparos nemzedékének. Ennek az üdvös működésnek titka első sorban az az egészséges közszellem, az az altruiisztikus vonás volt, amely az egyesület tagjait és tisztviselői karát az egylet alakulásától kezdve mindé mai napig mindenkor vezette s irányította. Alig van egyesület, iparos ifjúsági egyesület pedig talán alig egy-kettő még olyan az országban, amely elmondhatná magáról, amit a gyulai iparos ifjúsági egylet, hogy fenállása alatt egyetlenegy oly tény, egyetlen oly disharmónia sem fordult elő» mely fenállását, működésének üdvös irányát kocz- káztatni, vagy csak hátrányosan befolyásolni tudta, vagy csak meg is kísérletté volna. Hogy igy történt, és hogy ez igy történhetett, annak egyik oka s magyarázata az élénk vérmérsékletű ifjú tagok társulásánál legalább is ritka tünet, konzervatív vonás, amely az egyletet vezetőségének megválasztásánál mindenkor irányította. A tisztujitások évröl-évre a régi tisztviselők megválasztásával csak nem mindig egyhangú felkiáltással történtek meg és a régi tisztviselők dijjazással egybe nem kötött, nem ritkán időveszteséget és tőlük anyagi áldozatot követelő fáradságos tisztüket, a közbizalom előtt meghajolva s az egylet iránti szeretetükröl vezéreltetve, mindig elfogadták. így az egyesületnek nagy érdemeket szerzett egyik alapitója Sál József, akinek szép emlékét kegyelettel őrzik, huszonkét esztendőn át éltefogytáig az egylet elnöke, az egyesületnek megalakulásától mind e mai napig megszakítás nélküli tagjai közül pedig Szénásy János az egyesület választmányi tagja, majd pénztárosa, másfél évtizeden át alelnöke, Sál József halála óta pedig elnöke, Múlt Rezső, az egyesületnek keletkezésekor választmányi tagja, két évtizedet meghaladó ideje könyvtárosa, Kóhn Dávid pedig ugyancsak az egylet keletkezése tehát huszonöt esztendőn át megszakítás nélkül az egylet atkára. A 1 mai tisztviselők s választmányi tagok e helyen meg nem nevezett nagy része is éveken, sőt évtizedet meghaladó idők óta viselik tisztüket. A tisztviselők és választmányi tagok ilyetén állandósága egyrészről megóvta az egyesületet minden rázkódtatástól, másrészről egyik biztositéka volt az egyöntetű s harmonikus működésnek. Nevezetesebb mozzanata volt a gyulai iparos ifjúsági egylet működésének a zászlószentelési ünnepély. Az egyesület, tértanoktól távol álló, sőt azokkal teljes sikerrel szembeszálló közhasznú működésével szerencsés volt a vármegye arisztokra- cziájának rokonszenvét megnyerni s Magyarország legjótékonyabb főurnöje gr. Wenckheim Frigyesné szül. Wenckheim Krisztina grófnő, Gyula városa legnagyobbjótevöje s földi patrónája tüntette ki az egyesületet ama tényével, hogy az egyház áldásában is részesült gyönyörű lobogójának zászlóanyai tisztét vállalta el. Maga a zászlószentelés a legfényesebb ünnepélyességek között folyt le. Alig volt annak előtte s azóta is oly alkalom, amely annyira összeforrasztotta volna Gyula városa minden rendű, rangú, osztályú s foglalkozású közönségét, mint ez a zászlószentelési ünnepély. Annak a közös érzésnek, mely ez alkalommal megnyilvánult, minden irányban való jótékony, kedvező s lélekemelő hatását a gyulai társadalmi életben nagy időn át meglehetett érezni, s akik abban résztvettek, azoknak legkedvesebb emlékei közé tartozik ez a zászlószentelési ünnepély. Gyula városa, melynek tanácsa s képviselőtestülete örvendetesen győződött meg a gyulai iparos ifjúsági egyletnek a város köz és társadalmi életére közhasznú s üdvös működéséről, a Sugár-út Xja.p’cixils: mai számához fél iv mellélslet van csatolva..
