Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

fényképész a szinkör bejárata elé szegezte a fényképező masinát várakozó álláspontban. A reggeli vonattal érkezett vendégeket is ott láttuk már a kiállítási megnyitón és pedig Kristyóry János aradi iparkamarai elnököt, Edvi Illés László kamarai titkárt, Stengi kerületi iparfelügyelőt, ifj. Rosenthal Ignáoz csabai ipartestületi elnököt. Achim János békéscsabai ipartestületi jegyzőt, Zvaratkó János alelnököt. 9 óra után érkezett Lukács György főispán az ünnepély színhelyére, vele együtt jött a vármegyei tisztikar dr. Fábry Sándor alispán, a vá­rosi tanács Dutkay polgármester vezetése alatt és városunk társadalmának több előkelősége, dr. Bodoky Zoltán, a gyulai nőegylet számos tagja : özv. Fábryné, özv. Ferenczy Alajosné alelnökkel. A kiállítás rende­zősége és az egybegyült közönség harsány éljenzése között lépett Lukács főispán a megnyitás színhelyére a szinkör kapuja elé, hol a készenlétben várakozó iparos ifjúsági »Erkel dalkört Székely Lajos dirigá­lása mellett elénekelte a Hymnust, mely után Szé- násy János ifjúsági elnök és a kiállítás elnöke üd­vözölte rövid formás beszédben a kiállítás védnökét Lukács főispánt és hívta meg őt és a közönséget a gyulai iparosok munkáinak megtekintésére. Beszédét éljenzés követte. Ezután Lukács főispán tartotta meg ünnepi megnyitó beszédét. Az úgy tartalmilag, mint for- mailag megkapó szép beszédet, melyet a közönség sürü éljenzése és helyeslése kisért, a következőkben közöljük : Mélyen tisztelt közönség I Általános nemzeti jólét csak oft következhetik be, ahol a haza minden polgára hasznos munkával igyekszik előmozditáni a maga boldogulását és ezzel I az összeség javát. Azok között a foglalkozások között, melyek révén az általános jólét megközelíthetővé válik, az ipari foglalkozás első sorban áll. Az emberi szellem, annak teremtő ereje ül diadalt minden egyes alkalommal* midőn a holt anyagból az ember száz és száz szellemi és testi szükségletének megfelelő iparczikk készül. Aki a nyers fából bútort farag, aki a növényrostból szö­vetet készít és a szövetből a divat legfinnyásabb igényeinek megfelelő rubát varázsol elő, aki a vas­darabból szerszámot kovácsol, mindaz a sok iparos, aki a nyers anyagot az emberi szükségleteknek ki­elégítésére alkalmas iparczikkekké dolgozza fel: mind külön-külön hirdetője az emberi szellem ha­talmas erejének s egyenként és összesen lényeges tényezője a nemzet gazdagságának. Teremt az iparos. — Szellemével felismeri az ember különféle, szükségleteit, s keze ügyességével és gépei felhasználásával a nyers anyagot alkalmassá teszi a szükségletek kielégítésére. Ezzel a szellemi munkájával és ezzel a kézi ügyességével megtízsze­rezi és megszázszorozza a nyers anyagnak értékét. Emberi fogalmaink szerint majdnem értéktelen a holt anyag, amint a természet nekünk azt nyújtja, és ebből a holt anyagból a fúró, a véső, a kalapács, az ecset, a körző, a tü, az orsó, a gép, de meg első sorban az a kézi ügyesség, mely ezeket a szerszá­mokat irányítja, hasznos, értékes, sokszor kincset érő iparczikkeket teremt. Ez a nagy átalakító erő, ez az értékhatványozó működés hatalommá teszi az ipari munkást és az iparost. A nagy iparos nemzetek vezetői az emberi­kisajátítása folytán felhasználatlanúl rendelkezésére maradt mintegy 100 D-ölnyi telekrészt házépítési czélrá al gyulai iparos ifjúsági egyletnek ajándé­kozta. Erre a Sugár-uti telekre építette az egye­sület mintegy 10.000 koronába került mai hajlé­kát, amely tulajdona s egyben barátságos, szerető otthona az ifjú nemzedéket felölelő egyesületi tagoknak. Ezen tágas „Otthon“, mely kényelmesen van berendezve, igazi jótéteménye az ifjú iparo­soknak. Esténkint és ünnepnaponkint barátságos találkozó s kellemes szórakozási hely, amely nagy részben visszatartja s megóvja őket a városi élet sokféle csábjai s veszélyeitől. Az egyleti házban van kényelmesen berendezett, tisztán tartott utas- fogadó, vidékről jövő s Gyulán munkát kereső iparos segédek ingyen elszállásolására. Ugyancsak az egyesületi ház ád helyiséget az egész Békésvár­megye területére kiterjedő gyulai kerületi beteg- segélyzö péuztár hivatalának is. A tagokkal szem­ben a legszerényebb igényekkel van az egyesület. A tagsági dij, mióta a betegsegélyző pénztárak létesítésével a betegsegélyezés kötelezettsége az egyesületet nem terheli, 40 fillérről havi 20 fillérre szállíttatott le. Ily szerény tagsági dijak mellett, amelyek jövedelme a hírlap, könyvtár gyarapítás, fűtés, világítás, szolgadij és egyéb dologi kiadáso­kat sem fedezi, amintegy 1200 korona költséget igényelő házépítés, bebútorozás és felszerelés költ­ségei ónsúlylyal nehezedtek az egyesületre s évek hosszú során át mindezideig sok tekintetben béni- tólag hatottak oly irányú működés kifejezésére, mely nagyobb költségekkel lett volna összekötve. A minden irányban való takarékosságot tehát egy pillanatig sem volt szabad figyelmen kívül hagyni. Ennek köszönhető, hogy a házépítés és felszerelés­ből származó adóság ez idő szerint leolvadt 1300 koronára, mely okszerű további gazdálkodás mellett pár év alatt remélhetőleg teljesen el fog enyészni s ezen körülmény az adóságtól megszabaduló egye­sületet minden irányban behatóbb és többoldalú üdvös működés kifejtésére fogja képessé tenni. ségnek, úttörői a művelődésnek és ezek azok a nem­zetek, amelyek körében a munkán alapuló általános emberi jólét leginkább megvalósítható. Nekünk, akik az ipari munkásság terén nem veze­tünk,kötelességünk minden erőnk megfeszítésével töre­kedni iparunk fejlesztésére, munkálkodni annak fel­lendítésén. Becsüljük meg az ipari munkát, az értéktermelés fő forrását. És vállvetve igyekezzünk teret biztosítani az ipari munkának, piaczot terem­teni a becsületes ipari munka czikkeinek. Eme törekvésünk sok különböző módja között egyik az iparkiállitások rendezése. De ne hivalkodás legyen a kiállítás. Hanem legyen a kiállítás a komoly ipari munka termékei­nek felvonultatása. A kiállítás legyen az a piacz, amelyen termelő és fogyasztó találkozik, az az érint­kezés, ahol iparos és iparpártoló összejön, az a tér, ahol az iparosok a közönség szeme elé tárják, mire képesek, a közönség igényeinek mily mértékben tudnak megfelelni s ahol a közönség — a nagy fogyasztó — ki tudja magának választani azokat az iparczikkeket, amelyek igényeinek és ízlésének leg­jobban megfelelnek. így kettős haszna van az ipar- kiállitásnak. Egyfelől iparost és fogyasztót össze­hozván, előmozdítja az iparczikkek kelendőségét s ezzel megélhetést biztosit az iparosnak és lendü­letet ad az iparnak. Másfelől ugyanazon iparág ipa­rosait egymás közt nemes versenyre buzdítja, amely­nek czélja mennél szebbet, mennél czélszerübben és mennél jobban megalkotni. A kiállítások ezen általános előnyein kívül a helyi kiállításoknak — aminó ez a mi mostani ki­állításunk is — még egy különleges haszna is van. És ez abban áll, hogy megtanítson bennünket kö­zönséget arra, hogy a mi saját iparosaink, azok, akik velünk egy közösséget képeznek, nagyon sok szépet, jót és talán olcsót termelnek olyan ipar- czikkekben, amely iparczikkeket szeretünk távolabb keresni, amelyeknél rosszabbat, csúnyábbat és drá­gábbat messzebbről szerzünk be. A helyi iparkiál- litás megtanít bennünket arra, hogy becsüljük meg, a mi a magunké és ne menjünk idegenbe azért, amit itthon készen és jól kapunk. Ez az eredmény ismét csak az ipar fellendítésére vezet és fokozza az iparos önérzetét, munkakedvét, ha meggyőzheti polgártársait, hogy a fogyasztó mily sok igényét ki­elégítheti itthon. S miután igy gondolkozom a helyi iparkiálli- tás jelentőségéről, igazán hazafias örömmel láttam azt, hogy a gyulai iparos ifjúság önképző egyesülete fenállásának negyedszázados évfordulóját nem léha vigalmakkal akarja megünnepelni, hanem felakarja használni ezt a jubiláns évfordulót arra, hogy be­mutassa városunk és vármegyénk közönségének a gyulai ipar teljesítő képességét. Ezzel, az iparosok­nak ezen az utón biztosítandó haszonnal kíván az egyesület negyedszázados működésének emléket állí­tani. Nemes törekvés, mely méltó mindannyiunk rokonszenvére és támogatására. Természetes tehát, hogy örömmel fogadtam el a gyulai iparos ifjúság önképző egyesülete által ne­kem a helyi iparkiállitásra felajánlott védnöki tiszt­séget s igyekeztem azon, hogy az én csekély erőm is közremüködhessék ezen dicséretes szándékkal léte­sített kiállítás eredményessé tételében. Iparos polgártársaink törekvése valóban szép sikerre vezetett. lm előttünk a kiállítás, a mely nem csillogni akar, a mely nem hivalkodásra s nem arra A házépítés s az ebből kifolyó külön hajlék ténye mindazonáltal a legfontosabb momentum a gyulai iparos ifjúsági egylet történetében. Maga a házfelavatás, helyesebben miután ezen aktus egyházilag is történt: a házfelszentelés szintén díszes ünnepély keretében folyt le. — A házfel­szentelés alkalmával a remek felavató beszédet Ivánkovics János ez idő szerinti rozsnyói megyés püspök, akkor szeged-rókusi plébános, mint a ma­gyarországi iparos ifjak szegedi vezéregyletének illustris elnöke mondotta. Ezen ünnepélyen a test­véregyesületek is nagy számban voltak képviselve. Országos nevet és jelentőséget adott a gyulai iparos ifjúsági egyletnek, a magyarországi iparos ifjúsági egyletek kongresszusával kapcsolatban ren­dezett országos iparos segéd- és tanonczmunka- kiállitás, amely hnsz esztendővel ezelőtt, 1883. év augusztus hó 18. 19. és 20-ik napján volt Gyulán, amely országos kongresszus és munkakiállitás ren­dezését szintén a gyulai iparos ifjúsági egylet tel­jesítette. Ez a három nap legfényesebb lapja'nemcsak a gyulai iparos ifjúsági egylet, hanem Gyula vá­rosa ujabbkori történelmének is. Az iparos ifjúsági egyletek országos kongres­szusával és munkakiállitásával egyideüleg ugyanis feledhetlen emlékű Göndöcs Benedek apát és gyulai lelkész buzgólkodása s páratlan tevékenysége foly­tán az országos méhészegylet is tartott Gyulán kongresszust és országos kiállítást. — Az ország minden részéből sereglettek Gyulára az ipar és a méhészet vezérférfiai s e napokon az egész ország figyelme Gyulára irányult. Azelőtt és azóta sem voltak e városnak az akkorihoz hasonló mozgalmas napjai. Az iparos ifjúsági egyesületek országos kon­gresszusának elnöke, a hazai ipar fáradhatlan baj­noka, gibt Zichy Jenő, előadói: Gelléri Mór, az országos iparegyesület igazgatója, Edvi Illés László az aradi kereskedelmi- s iparkamara ez idő szerinti titkára, Ivánkovics János, a szegedi iparos ifjúsági tör, hogy ezzel elfedje a benső tartalom esetleges i hiányát, hanem őszintén, nyíltan és igazán tárjajelj a gyulai ipar mai helyzetét. Tanuljunk ebből a ki* állításból. Tanuljuk meg mi közönség azt, hogy a mi jót és szépet itt helyben megtalálunk, azt itt helyben szerezzük be és ne siessünk utána idegenbe. És nemes vetélkedésben hasonlítsák össze iparos pol­gártársaink a magok munkáját többi iparos társaiké­val s törekedjenek elérni, sőt túlszárnyalni azt a jobbat, a mit más iparosok munkájában észlelnek. Azután figyeljék meg azt is a tisztelt iparos urak, miben fogyatékos a mi iparunk és igyekezzenek eze­ket a fogyatékosságokat pótolni, hogy a közönség­nek mennél több jogosult igényét kielégíthessék, hogy a közönséget mennél inkább megnyerjék és le­kössék maguknak. Én úgy hiszem, mélyen tisztelt közönség, hogy azok az eredmények, melyeket ettől a helyi kiállí­tástól várunk, tényleg bekövetkeznek és hogy a gyulai iparos ifjúság önképző egyesülete a szép czélt, melyet maga elé tűzött, elfogja érni s ez által a maga jubiláris ünnepét az egész helyi iparosságra gyakorlati kihatásában is emlékezetessé teszi. A kezdeményezés kiindult az iparos ifjúság kö­réből, felkarolta azt az egész helyi iparosság s tá­mogatta az eszmét kivitelében a város egész pol­gársága. örvendezzünk uraim, hogy az egyetértés ily megkapó nyilvánulásában született meg ez az iparkiállitás. Isten oltalmazza azt a várost, mely­nek derék polgárai foglalkozás és osztálykülönbség nélkül egyetértő működéssel biztosítják városunk előhaladását. őrizze meg ez a város azt a polgár­erényt, melynek evangéliuma a munka, jelszava az összetartás ! Az iparkiállitást megnyitom. A mély hatást keltő szép beszéd elhangzása után az Erkel-dalkör a »Szózaté-ot énekelte el, mely után megnyíltak a szinkör kapui s a közönség be­vonult a kiállítás megtekintésére. — Ezzel a kiállítás ünnepélyesen megnyittatott. A kiállítási helyiség, a szinkör és a pavilion impozáns szép képet mutatott. A színkörben fel­állított 3 elektromos szellőztető kitűnő szolgálatot tesz az augusztusi melegben, egészen kellemes, hüs temperaturát csinál a helyiségben. A főispán és az idegen vendégek Szénásy elnök és Weiss alelnök kalau­zolása mellett megtekintették, először a színkörben fel­állított ipartermékeket, mindenütt nagy tetszésük­nek adva kifejezést a kiállított tárgyak* minősége és az ízléses csoportosítás fölött. — Különösen a kézi- munkakiállitás, a kiállítás legszingazdagabb, kelle­mes hatást keltő része s a butorkiállitásnál, a paVil­lonban bemutatott szobaberendezéseknél időztek to­vább, nem kisebb érdeklődéssel nézve végig a többi kiállított tárgyakat is. a meghívott vendégek közül Láng Lajos ke­reskedelemügyi miniszter és gróf Wickenburg Márk államtitkár táviratilag üdvözölték a kiállítás rende­zőségét, a következő sürgönyt intézvén Lukács fő­ispán védnökhöz: Budapest, 1903. aug. 15. Lukács György íőispán Gyula. A midőn mély sajnálatomra nem vehetek részt személyesen a gyulai helyi ipar mai ünne­pén, mely egyszersmint sok évi buzgó és fárad­hatatlan munkásság gyümölcse, a távolból.is egylet akkori elnöke s Kóhn Dávid, a gyulai iparos ifjúsági egylet titkára voltak. Az iparos ifjúsági egyletek körül szerzett érdemei méltánylásául a kongresszus a gyulai .egyletet kérte fel jövőre ve­zéregyletül, azonban a gyulai "egyesület szerényen kitért eme megtiszteltetés elől és indítványára az ipari közügyek terén nagy érdemeket szerzett Ivánkovics János szegedrókusi plébános elnöklete alatt álló szegedi egyletet választották vezéregy­letnek. A gyulai iparos ifjúsági egylet, amely a se­gédek és tanonczok országos munkakiállitását is rendezte, (önálló iparosok munkái nem voltak ki­állítva, ellenben segédek és tanonczok munkái a fővárosból és az ország minden részéből, a munkák zöme természetesen Békésvármegyéből és az egésznek mintegy negyedrésze — Gyuláról) a munkakiállitás védnökéül gróf Apponyi Albertet kérte fel. Az országos nevű jeles államférfiu kész­séggel fogadta a védnöki tisztet és hogy annak megfelelhessen, direkt megszakította külföldi üdü­lését és eljött Gyulára a kiállítás megnyitására. Megnyitó beszéde valóságos oratori remekmű volt. De nemcsak mint remekmű, hanem az abban enun- cziált és az iparfejlesztés irányára vonatkozó elvek folytán első rangú politikai eseménynyé vált, amely- lyel a fővárosi lapok pártállásukra való tekintet nélkül vezérczikkekben foglalkoztak. Az a tánczvigalom, amely a kastélykert egyik tisztásán a kongresszusokat és a két rendbeli, nevezetesen az iparos és méhészeti kiállítás ünne­pélyeit befejezte, grandiosus méreteinél fogv^nem- csak Gyula városa, hanem az országban évtizedek óta rendezett bálok történetében is páratlanul áll. A tánczoló párak 350-en voltak és nem kevesebb mint nyolcz kolonban járták a négyeseket. Feledhetetlen fényes három nap, a melyre a rendezés fáradalmaiban és az eredmény dicsőségé­ben egyaránt részes gyulai iparos ifjúsági egylet büszkén tekint vissza. legőfSítftébb, meleg^üdvözletemet küldöm méltó­ságodnak s mindazoknak, kik a mai nap sikerét lehetővé tették. Kívánom, hogy a ma lefolyó ünnep alapköve legyen iparunk gazdag és hatal­mas jövőjének és hiszem, hogy kitartó munkával a legmagasabb czélokat elfogjuk érni Hazafiui üdvözlettel Láng, miniszter. Budapest, 1903. aug. 15. Lukács György tőispánnak Gjrula. A méltóságod védnöksége alatti gyulai iparkiállitás megnyitása alkalmából fogadja úgy méltóságod, mint a kiállítás intézősége legmé­lyebb üdvözletem kifejezését, a midőn őszinte sajnálatomra a kiállítás megnyitásának ünnepén részt nem vehetek, a távolból is teljes szívvel kívánom, hogy a hazai ipar felvirágzása érdeké­ben kifejtett buzgó tevékenységüket fényes siker koronázza. Gr ól Wickenburg, államtitkár. A kiállítás. Az idő rövidsége miatt természetesen csak a jövő számunkban nyílik alkalom arra, hogy a kiállí­tás érdekességeiről teljes részletességgel beszámol­junk. Itt csak általános képét adjuk annak, mely első tekintetre szembetűnő gazdagságot mutat. A népkert bejáratánál zöld gályákkal és zász­lókkal díszített kapu fogadja az érdeklődőt, homlok­zatán »Iparkiállitás« felírással, amely este villanyos fénynyel kivilágítás transparentként tündököl. A be­járat mellett díszes sátorban a jegypénztár van, ahol a kész katalógust is árusítják. Szemben a be­járattal a zászlókkal díszített és ivlámpákkal felsze­relt körönd és a pavilion mutatnak változatos képet. A kiállítás úgy a színkört, mint a pavillont egészen elfoglalja. A szinkör kint és bent ízlésesen van díszítve, főbejáratánál belépve egyszerre elénk tárul a nézőtérből átalakított nagyterem, mely fel­emelt padozatával, a páholyok és karzatok alkalma­zásával nagy leleményességgel van berendezve. Át­haladva agyagiparosaink szép kiállítású kályhái kö­zött Schmidt Antal villanyos erőre járó szivattyú- gépének zakatolása vonja magára figyelmünket, mely közül két oldalt vas, fém, bádogos ipari czikkek vannak elhelyezve. Ezeken túl a szinkör közepén a gyulai konyakgyár pavillonszerü kiállítása, két ol­dalt a bejárattól számítva balra a vegyes ipari ké­szítmények, nyomda és könyvkötészeti, mézeskalá- csos, czukrász munkák, a gyufagyár kiállítása, jobb- felől a ruházati iparczikkek, szabók, czipészek, csiz­madiák, kalaposok és a kötött és szövött iparáru- gyár kiállítása vannak elhelyezve. A bemenettől szá­mítva a bal páholy és karzatsort egészen elfoglalja a. női kézimunkák kiállítása, csoportosan az egyes tanintézetek és a nőegylet gyűjteményével, mind­egyik igazi gazdag tárházát mutatva be annak a sok szép dolognak, a mit a női szépérzék és szorgalom, tűvel, kézzel és ecsettel előállítani képes. A színházban mintegy elkülönített termet képez a színpad, ahol a festett függönyök között van a se­gédek és tanonczok kiállítása annyi szép munkával, hogy azok értékelése külön nagyobb feladatunkat fogja képezni. A kiállítás másik része a pavillonban van elhe­lyezve, a melyet egészen betöltenek a faipari és fényképészeti czikkek. Különösen asztalos iparosaink kiállítása gazdag nemcsak nagyságánál, de valódi művészi értékénél fogva és a kis szobákra eloszlott teremben elhelyezett szebbnél szebb szobaberendezés futólagos áttekintésre is mindenki elismerését első­sorban kiérdemlik. Fényképészeink kiállítása két kis termet foglal el, különösen életnagyságu platina és szines képeivel tevén tanúságot az ipar ezen ágának magas nivójáról. A teremben végig a kádár és asz­talos ipar különböző szép tárgyai és egy gyönyörű lombfürész munka kollekczió. és aranyozó munkák tűnnek a látogató szemébe. Mint jeleztük, fentartjuk magunknak, hogy a részletek több időt igénylő alapos áttekintése után foglalkozunk az egyes kiállítók sikerével is, itt csak az általános külső elrendezés képét mutattuk be, hogy már most röviden jelezzük, hogy az egész ki­állítás szépségénél fogva a legnagyobb érdeklődésre és tömeges látogatásra érdemes. A bankett. Fél 1 órakor délután ünnepélyes nagyszabású jubileumi közebédet tartottak. A pavilion terraszán felteritett óriási hosszú asztal mellett 100-on felüli résztvevő foglalt helyet. A közebéd ízletes menüjét Buszka Józsefné vendéglős, a zenét Rácz Tóni kitűnő zenekara szol­gáltatta. Impozáns látványt nyújtott a szépen felte­ritett asztal nagy arányaival s igen jó volt,. hogy ezt igy szabadban tartották, m9rt egy kis lengedező szellő egészen jól elviselhetővé tette a temperaturát. A közebéden számosán vettek részt városunk intelligens elemei közül is, kereskedők, iparosok és a társadalom minden osztálya képviselve volt azon. Elsőnek emelkedett szólásra Lukács György főispán, meleg szavakkal emlékezve meg a magyar nemzet koronás királyáról, a jelenlevők állva hall­gattak végig a toasztot. Ezután Bodoky képviselő emelkedett szólásra. A magyar ipar érdekeit szivén viselő Láng keres­kedelmi minisztert éltette, ki a gyulai iparkiállitás létrehozását lehetővé tevő meleg pártolásával újabb tanujelét adta az ipar érdekei iránti érzelmeinek. Kristyóry aradi iparkamarai elnök az ipar hő

Next

/
Thumbnails
Contents