Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-26 / 30. szám
30-1 k szám. Gyula, 1903. július 26-án XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 (III. ^ _________Á Tá rsadalmi és közgazdászáéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Ikávid. T 1 Kladékivatal: Templomtér, Oobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyllt-tér sora 20 fül. J j^XIIIdjeő^ápaJ A nők aggódást őszinte részvét váltja föl : a leggondosabb ápolás se menthette már meg XIII. Leó pápa életét, a halál végre mégis csak győzedelmeskedett a bámulatra méltó energiájú aggon ; a szent atya csendesen elszenderült, géniusza megfordította élete fáklyáját. Egy igazán nemes, íenkölt lelkű férfiúval, kire igaz szeretettel, benső rokon szenvvel és mély tisztelettel tekintett az egész világ, kevesebb ebben a nyomorúságos, realisz tikus világban. Mintha a lélek mélyéből iakadó vallásos ságban, a meggyőződésbeli idealizmusban csorba esnék XIII. Leó pápa megdicsőülésével, a ki, ha nem lett volna hivatásszerű pap, poétának is beillett volna. A lelke mindig fennen szárnyalt, a földi salak be nem mocskitbatta, mert nem férkőzhetett hozzá. Hosszú élete a nemes cselekedetek épp oly hosszú lánczolatát tárja elénk. Minden tette a tiszta jellem, a szűziesen megőrzött erkölcsösség diadalát hirdeti. Érdekes ennek a nagy férfiúnak az életleirása, mert fényes bizonyítéka annak, hogy az Istenbe vetett rendületlen bizalom az egyedüli biztos támasz a földi létben ; de érdekes a pályafutása azért is, mert láthatjuk belőle, hogy XIII. Leó sohasem tévesztette szem elől azt az igazságot, hogy meg kell becsülnünk Isten adományát: az életet, melyet azért nyertünk, hogy jót, nemeset és magasztosai cselekedjünk ; a ki igy fogja fel hivatását, nem élt az hiába; a kinek élete után nyom marad az emberiség akár erkölcsi, akár pedig művelődési fejlődésében, érdemeB az nemcsak a kortársak, de a késő ivadékok tiszteletére, bámulatára is. Oly férfiak, aminő XIII. Leó pápa volt, példát, irányt adnak az embereknek.- — Ne ámítsuk magunkat a pillanat, a jelen anyagias élvezetével, de emeljük lelkünket a magasba, hol tiszta a légkör, igaz a szeretet, háborítatlan a boldogság; ne botorT A. R C Z A. Ha majd a vándor ... Ha majd a vándor visszatér a révbe, Ahonnan ifjan egykor távozott, A szem majd búsan néz a messzeségbe - — Körötte minden úgy elváltozott. A gyermekálmok édes kis tanyája Eltűnt; mit újra lát, oly idegen. Hogy űzte őt egykor szivének vágya . . . ... De meddő maradt minden küzdelem. Szegénynek lenni s mindig az maradni, Nyugodtan járni, kelni boldogan . . . Ki tudja ezt? Ki bírja? Mert ez annyi, Mint röghöz kötve élni czéltalan. — De kinek vágyak élnek a szivében, Nem nyugszik az — előre fut, siet. Majd visszatér a régi csöndes révbe S magával hoz egy — csalódott szívet. Nem látja ő a múltat visszatérni, Üdvét nem érzi át már soha sem. Örökké csak mint boldog gyermek élni: Alomnak szép — valónak képtelen. Az áldás. Keresztelőt láttam ; egyszerűt, szegényét, Pompa és fény nélkül, hamar is ért véget. Egy rövid kis ima . , . Kezdetét vette ott uj keresztény élet. Szegény istenadták, a hatodik gyerek, Egyik mint a másik, olyan ép és remek. Gazdag Isten áldás . . . Kicsiny otthonukban alig, hogy megférnek. De örvend az apjuk; térdén ringathatja tJjra a kicsikét, — s egyre hajtogatja: „Jó az Isten, jót ádK . . , Bánatot — Örömöt, mindkettőt ő adja káljunk, ne fészkeljünk a materializmus sorában, hanem imádjuk, szolgáljuk a Mindenhatót, szeressük az embereket. Ezek a tanulságok tódulnak lelkűnkbe, ha a jobblétre tért pápa cselekedeteit, működését tekintjük. Nincsen senki, vailáskü- lönbség nélkül, ki meg ne hajolnék a jó, a nemes erkölcsöt javító hatása előtt. Bármily szigorúan Ítéljük is el az emberiség hanyatló erkölcsiségét, mégis bizonyos, hogy a legrosszabb ember legbensejóben szunnyadozik a jó iránt való érzék és hajlam és csak felébreszteni, csak nevelni kell tudni azt, hogy jó ember váljék belőle. XIII. Leó pápa lelkipásztorkodásának czélja az volt, hogy fel- költse az emberekben az erények becsülését, serkentse őket azoknak elsajátítására és elrettentse őket a szivet-lelket megmételyező megfertőző bűntől. Ha csak azt az egy tényt emeljük ki élete történetéből, hogy az emberek lelkületére akként tudott hatni, hogy például amig Perugiában mint delegátus teljesítette lelkészi hivatását, e városban börtönök és fogházak rendesen üresek voltak úgy eléggé jellemeztük azt a nagy ethikai munkát, melyet élete során végzett. XIII. Leó pápa halála tehát nagy fájdalma az emberiségnek, mely világszerte mély meghatottságot érez a súlyos, a pótol- hatlan veszteség fölött. Nyugodjék békében és legyen áldott emlékezete! Rendkívüli közgyűlés a vármegyén. Vármegyénk nagy községeinek fejlett közviszonyai lépten nyomon vetnek fel oly ügyeket, a melyek nemcsak fontosak a községre nézve, de azok elintézése különböző okokból sürgős is A községi ügyekben hozott határozatok legnagyobb része csak a törvényhatóság jóváhagyása után lévén végrehajtható, szükséges, hogy ezeket a törvényhatósági bizottság rendes óvnegyedes ülésének bevárása nélkül, rendkívüli közgyűlésben tárgyalja. Ily sürgős természetű községi ügyek miatt hívta össze a vármegye főispánja most is a vármegye rendkívüli közgyűlését aügusztus hó 1-ső napjára, a melyet julius 31-ón az állandó választmány ülése előz meg. A rendkívüli közgyűlésre kitűzött tárgyak sorozata a következő : I. Báró Fejórváry Géza volt honvédelmi minister búcsú irata. 2 Kolozsváry Dezső honvédelmi minister kinevezését tudatja. 3. Belügyminister ur rendelete, a bókós- csaba-vésztői vasútra megszavazott 140000 korona vármegyei hozzájárulásnak kölcsőnvétele tárgyában. 4. Belügyminister ur rendelete, a vármegyei ebtartási szabályrendelet módosítása tárgyában. 5. Belügyminister ur rendelete az árvaszéki elnök utiátalánya ügyében. 6. Belügyminister ur által az árvapénzek gyümölesöztetése és gyámügyi számvitel tárgyá b$n kiadott szabályzat. 7. Sopron vármegye átirata a községi köz- igazgatás helyzetének javítása tárgyában. 8. Somogy vármegye átirata a központi számvevőségi szolgálatról szóló belügyministeri utasítás módosítása iránt a képviselőházhoz; intézett feliratának támogatása ügyében. 9. Szarvas község határozata 100,000 koronás kölcsön felvétele ügyében. 10. Doboz község határozata 11,000 koronás kölcsön felvétele ügyében. II. Bedák Mátyás és társai kondorosi lakosok felebbezóse Kondoros község képviselőtestületének a pircztóren emelt korlátokra vonatkozó határozata ellen. 12. Ozv. Vertán Józsefnó nyugdíjazása ügye. 13. Békéscsaba község és az alföldi gazdasági vasút között, a közterület igénybevétele tárgyában kötött szerződés. 14. Békés község képviselőtestületének a Holt-Körös ,medrének visszafoglalása ügyében a törvényhatóság határozata folytán hozott határozata s az ellene Emperl Ernő és Konkoly Jenő által beadott felebbezós. 15. Köröstarcsa község határozata a Northon kutak furatása tárgyában. 16. Dr. Lengyel Sándor felebbezóse Szarvas község képviselőtestülete által adótisztté választott Osztroluczky János választása ellen. 17. A mezőberényi unitárius egyházközség felebbezóse Mezőberóny község képviselőtestületének a temetőhely kijelölése itárgyában hozott vóghatározata ellen 18. Vésztő község módosított fizetési szabályrendelete. 19. Nagy Ödön felebbezése a vármegyei község jegyzői nyugdíj-választmány elutasító vóghatározata ellen. 20. Such Lajos tótkomlósi lakos felebbezóse Tótkomlós község képviselőtestületének véghatározata ellen. 21 Mezőberény község elöljárósága és Winter József s társa között létrejött adásvételi szerződés. 22. Békéssámson község határozata az állami óvoda helyi járulékainak kiszolgáltatása tárgyában. 23. Kótegyháza község képviselőtestületének határozata az I-ső jegyző földbeli javadalmazása egyénértékónek megállapítása tárgyában. 24. Orosháza község elöljárósága és Bayer István és társai között kötött adásvételi szerződés. 25- Orosháza község elöljárósága és Bene János és társai között létrejött adásvételi szerződés. 26. Szarvas község rendőrségi szabályrendelete. Az anya meg némán nézi e szent képet, Köny gyűl a szemété, hálát ad az égnek, — Gazdag ez sz áldás . . . De ha még egy jönne, ép úgy örülnének. S Z e n y. Ki vagy te? mondl te szellemóriás, Ki azírten állva bátran szembe szálsz A mindenséggel — és kiállsz, Ha megnevet és támad ellened Egy sok beszédtől hangos kis sereg. Ki vagy te ? szólj I mutasd meg arczodat, Vesszen az álarcz, halljuk már szavad! Az ellenség — most még mulat . . . De összetör — ha főikéi haragod, — A bálványkép, mit titkon faragott. Ki vagy te? tadjuk — hit, remény, vigasz, Hisz’ honfi vagy, szeplőtlen és igaz. Mert itt — hazánkban honfi az, Ki egy maga és annyit áldozott, Hazánkra fényt csak és derűt hozott. Ki vagy te? Sajnos, esemény vagy te csak, Kit ábrándozva rajzolt meg az agy. Hiába kérdem, hogy ki vagy ? Nem létezel s nem éltél sohasem, A létezésed csak úgy képzelem. Mintha most is tündökölne. Mintha most is tündökölne Ott az égen csillagod. Mintha mi sem történt volna, Mintha kínos álom volna, Hogy szerelmed elhagyott. Holdvilágos éjszakán volt, Hogy az égen megjelent Hirtelen egy fényes csillag, Mely a fájó múltat vélem Feledtette s a jelent. Rétfiy Lipót. Néhány hét előtt szép ünnepét ülték a munkának Aradon: Réthy Lipót, a magyarországi nyomdászok nesztora, aki több éven át Gyulán is könyv- nyomdatnlajdonos volt, ünnepelte meg munkásságának hetven éves jubileumát. Az elismerés és nagyrabecsülés babérkoszorújával járultak ékkor eléje nagyszámú tisztelői s most letehetik ezt a koszorút — Réthy Lipót koporsójára. A nyolczvanhat esztendős ember, ki a munka erejére támaszkodva, ellentállott a betegségnek, végre is lehajtotta fejét a mindeneken uralkodó végzet törvénye előtt, mely elviszi az élők közül azt is, aki igazán megérdemelte az életet. Ritkán ér ember olyan magas kort, mint Rétby Lipót, s ha ebben a magasabb rendelkezés jutalmát látjuk, ngy Réthy rászolgált erre a jutalomra. A munka példaképe volt, Rám ragyogott, égve, forrón — Mosoly lebbent ajakán. Ott véltem a boldogságom Szép szemének örvényében Tisztáo, bűn és igazán. Észrevétlen, csöndben lassan Tűnt el fénylő csillagod. Mintha mi sem történt volna, Mintha kinos álom volna, Hogy szerelmed elhagyott. Keblovszky Mayer Lajos. Kapuzárás a színházban» Vasárnap este véget ért az Erkel FeTencz színkörben az 1903. évi színi szezon és egy évre bezárultak a színkör kapui, hétfőn pedig Bala- tonfűredre utazott a két hónapig városunkban időzött színtársulat, ahonnan augusztus végén Orosházára megy, majd október elsejére bevonul téli állomására Nagyváradra. A szezon utolsó két estélyét a Drótoslót foglalta el, melynek szombaton volt a bemutató előadása; vasárnap pedig búcsú előadásul és egyszersmind Parlagi Kornélia jutalomjátékául került színre Lehár Ferencznek a Magyar Színházban nagy sikert és 65 előadást megért operettje. A darab nálunk nem aratott valami nagy tetszést és általában csalódást okozott a hozzáfűzött várakozásokban. Leginkább abban keressük ennek okát, hogy a darab librettója a nagyobb és érdekesebb cselekmény felépitésére alkalmas expositió után meglehetősen ellaposodik és ismert operettek sokszor megjátszott közhelyeit akarja segítségül venni a szín élénkítésére, valamint abban is, hogy a darabnak tagadhatatlanul szép muzsikája oly nehéz feladatokat ró a személyzetre és annak nem énekes tagjaira is, hogy a zene szépségeit — különösen aszom' bati és vasárnapi rettentő hőségnél meggyötört szereplők kellőkép nem érvényesíthették. Az előjáték gyermek szerepeiben Horváth Irén (Jankó) és Antalfi Margit (Zsuska) jól megállották helyüket. A darab legnagyobb szerepét Pfefferkorn hagymakereskedőt Bérczy játszotta. Alakításának nagy hátránya volt, hogy hangja nem tudott megbirkózni a nem kis feladatot reá rovó énekszámokkal, valamint hogy a szerep komikus vonásait túlzottan rajzolta meg, holott a jószivü és jóindulatú és éppen ebből folyólag apró bajokat előidéző zsidó alakja finomabb jellembeli megfigyelést igényelt és ezzel teljesebb sikert is aratott volna. Elénk és érdekes játéka azért mindvégig állandóan tetszett. Békefi (Jankó) és Horváth (Milos) úgy játékukkal, mint különösen szép énekükkel arattak tapsokat. Sziklay (Günther) a képviselőnek készülő iparost karakterizálta ügyesen és sok derültséget keltve. Megfelelő volt Agnelli '(Miczi) a ki a cake walk tánczért Bérczyvel együtt sok tapsot kapott. A darabot jutalomjátékául választó Parlagi Kornélia Zsuska szerepében kisebb feladatokhoz jutott és miután most sem változtatta meg azt a nézetünket, hogy a pirasztszerepek nem illenek reá, kellőkép nem is tudott érvényesülni. Szép énekéért és tánczá- ért mindazonáltal mind két este sok tapsot kapott, vasárnap pedig a szinreléptekor tüntető tapssal, sok, sok virággal és értékes ajándékkal fogadta a közönség a kedvelt szubrettet. Külön felemlítendő eseményt képezett az utolsó vasárnap délutáni előadása is, a mikor 'Lili került színre, a czimszerepben Haller Irmáival. A kiváló művésznő nagyszámú tisztelői ezt laz alkalmat használták fel, hogy folytassák és részben pótolják a pénteki rögtönzött jutalomjáték ováczióit, a mi sikerült is, mert a szép számmal egybegyült közönség tüntető melegIjapunk naal számaáilioz fél iv naellélelet van csatolva.
