Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

Melléklet a „Békés" 1903.21-ik számához.

őszi szél« : szél leb- meg a késő nemki megharczolta idvességnek herHa majd »barangol és zug, zug az s e néma sir felett múlt időkről beszél benés s madárdallam, hadd hallja zedék, hogy e sirban költő pihen, az életnek harczát s elnyerte az vadhatatlan koronáját. Amen.

Bukovszky János a csabai ág. ev. főgymnasium nevében lendületes beszédben emlékezett vissza Balog Istvánra. Utána Ailer nevű tanuló kegyeletes szavakkal áldozott a feledhellen tanár emlékének.

Lukács Tóth József, a dobozi tanítói kar koszorúját tette szép gondolatokban bővelkedő kegyeletes beszédben a sírkőre.

Karaszy Ödön, a jeles poéta következő remek ódáját szavalta el költőtársa sírja fölött:

Balog István temetésén.

— Doboz, 1903. május 21. —

Temetünk ... De dalunk nem halotti ének:

Diadalmas lelked Bzárnya, suhanásn.

E sir kezdete a megdicsőülésnek,

Mélyén nem enyészet, de föltámadás van.

Nem I . . . Nem temetés ez I . ! . Győzedelmi ünnep, Szülőfalud legszebb virágvasárnapja,

Istentisztelet, a melyre mindenünnet,

A kik csak szerettek, ime egybegyűltek Kegyelet oltárán tiszta áldozatra.

Nem az a kegyelet, mely érczszobrot Aliit S márvány nyal jelöli meg a szülőházat.

Veszendő vapyounak hiú pazarlása Szemérmes szegényt csak mélyebbre alázhat.

Márványkő elporlad, érczszobor ledőlhet Késő unokák tán nyomára se lelnek,

Te, ki úgy imádtad édes szülőfölded,

Nem szobrot érdemelsz,, többet, százszor többet: Szülőföld virágát, virágos szerelmet 1 . . .

Elsodort, mint ifjút, a siülői házból Elsodort az élet ezer baja, gondja,

Úgy jártad azt a nagy — nagy^iskolát végig SzivbeD dúsgazdagon, testben nyomorogva.

Éjek éjszakáján visszasírt a lelked — Önmagad árnyaként jártad a világot S midőn elvonult is fölüled a felleg/t Midőn annyi vágyad, reményed betellátt,

Egyre haza húzott, mind csak haza vágyott.

Nem tudtad feledni azt a nádas házat Künn a falu szélén, melyben bölcsőd ringott,

Melyben édes anyád szivére ölelve Imádkozni, hinni, szeretni tanított.

Nem tudtad feledni a violás kertet,

Hol gyermekként szőttél fényes tündér álmot,

Melytől megtelt dallal szinültig a lelked S megéledt legelső s egyetlen szerelmed Alkotván magának égy külön világot.

Nem tudtad feledni a virágos rétet,

Hol kolompja c«eng, bong a fehér gulyának.

Gazdalány gulyája, ki érted epedve Hiába izenget epedve utánnad.

Nem tudtad feledni az alföldi rónát,

A mely egyenes, nyílt, mint a magyar lélek.

.Végtelen síkjának pajkos délibábját,

Délibábos pusztán a becsali csárdát,

Hol nótád dalolják szép lányok, legények.

Messze idegenből egyre haza vágytál,

Olyan voltál, mint a hazajáró lélek,

Magad nem jöhettél, de úgy gondolatban Bejártad a kedves, ismerős vidéket A vágy sorvasztott el 1 . . ■ Ágynak estél tőle,

Halálos betegség rakott fészket benned,

Haza jönni vágytál, csak haza erővel,

Azt hitted meggyógyít enyhe levegője,

Vagy ha nem gyógyít is, jobb lesz itt pihenned . . .

A mért életedben hasztalan epedtél,

Betelt most; itthon vagyl . . . hazajöttél végre 1 . . . Mint a harczból megtért győztes fejedelmet Fogad szülőfalud hálás magyar népe.

Lelkes szeretettel sírod körülállják,

Szívükben ápolják nem múló emléked;

S a míg itt a hála s kegyelet adóját Egy szívvel lélekkel hamvadnak lerójják,

Nevednek lelkűkben oltárt emelőnek.

Lobogjon magasra ezen az oltáron A legszentebb láng : a honszeretet lángja S ragyogjon örökkön tündökletes fénynyel Koszorús költője virágos sírjára.

Szeressétek ezt a véren váltót ( földet,

Melyet orczátoknak verejtéke áztat,

Ezt a lombos erdőt, e kalászos völgyet Tartsátok meg munkás kézzel szent öröknek Bevehetien várul késő unokáknak. ,

S te, bánatos nóták porladó költője,

Sződd tovább sírodban a megszakadt álmot,

A dalok, melyeket szivedben levittél Sírod halmán nyíló virágokká válnak,

S beszövik, befonják szomorú fejfádat Csak neved ragyog ki köztük arany tisztán;

Legyen mindörökké csendes nyugovásöd Hová tested-lelked mindig visszavágyott Szülőfölded' enyhe keblén Balog István.

A gyönyörű vers és kitűnő szavalat leirhatlanul nagy határt és mély benyomást keltett a gyászoló közönség körében.

Osapó Péter téglás! ref. lelkész, Balog István gyermekkori barátja s iskolatársának az elmondott szép beszédek és különösen az előtte elhangzott óda után nehéz helyzete volt,-amidőn tribunra lépett. De már első mondata is teljesen lebilincselte a hallgatóságot, amely valóságosan elbűvölve hallgatta s élvezte volna még órákig azt az apológiát, amelyet a fen- költ szellemű pap szentelt az igaz barát emlékének A gyönyörű beszéd a következő:

E sir mellett nekem is dalt kellene mondanom ; dalt, melynek dallama a magyar nép szive, szövege a magyar nép lelke. De én most nem tudok költeni Lelkem, szivem egy érzés foglalja el egészen: s vesztés fájdalma. A seb már régi, de be még se hegedt. A köny, melyet a te porsátorod összeomlásának hire fakasztott szememben, felszáradt ugyan, de forrása még nem apadt ki most sem. Tán ki se apad, mig e földi téreken bujdosom. Hiszen ha látom a népte- len rónák színes szőnyegét, ha hallom a fehér gulya

kolompjának csengését, ha szemlélem a pusztai csárdák kéményének magasba szálló füstjét, ha fülembe zug az akasztófát faragó ácsok bárdjának tompa suhogása: lelkem lelkeddel ölelkezik s úgy fáj a szivem, hogy tested nem ölelhetem. Ha látok szeretni apát, anyát, testvért, barátot és hitvest: újra szemembe szökik a köny, mert mind ebből sokkal több volt te benned én édes barátom, miDt bennünk, kik most itt újra siratunk.

az Isten lelke már bölcsődben megcsókolt téged. Ez a csók volt a te tö.yis.k óég nádi A te utad más volt, mint e világnak útja. Kevés volt benned abból, mit a világ élelmességnek nevez; de sok volt benned abból, minek e világban nem igen van kelete. Könyökkel nem csináltál utat magadnak sohasem. Daloltál, nem a hírért, nem a dicsőségért, nem hogy a világnak üss tán vele czégért, hanem, mert hozzád tartozott a dal, mint a mezőhöz a virág, mint az éghez a csillag. Nem kérdezted, ki hallgat rád, vagy egyáltalán hallgat-e valaki; zengett a dal, hol fájón, hol yigan, mig szived meg nem szakadt.

Soksfn, sokan szerettek téged, de kevesen értettek meg. Ki csak társaságban, vagy a vigalmak helyein találkozott veled, könynyen arra a gondolatra jött! telkednek talán egyetlen komolyabb gondolata sincs Kedélyed napsugara fénynyel vont be mindent; az élet nagy és nehéz kérdései felett, mint könnyű csolnak a tiszta tó hátán, úgy siklott át lelked Mosolyt csaltál a busongó ajakára, életkedvet öntöttél a kis hitűbe, virágot — az öröm virágát fakasztottad a kedélytelenek kopár lelkén is Ezért aztán sokan könnyűnek is tartottak. Pedig de tele volt a te szived dallal, de tele volt az, igaz, örök szeretet tel. Ki lelked ablakán betekintett úgy estve, megláthatta ott a but, bánatot lefestve. Láthatta a lélek vívódását a hazáért, a nemzet jövőjéért; hallhatta az Ínséggel, nyomorral küzdőkért égbe szálló kínos sóhajt; olvashatta az örök isteninek, az emberiség nagy igazainak vérrel — a lélek vérével írott betűit; láthatta az undort, mely minden köznapitól ridegen elfordult; láthatta a gúnynak, a maró satyrának saskörmeit, a mint azokat a magával való elégedetlenség miatt önnön leikébe vágta be. Sokan aztán ezért is megmosolyogtak téged én édes barátom. De te hiv maradtál a csókban nyert küldetéshez, mentél az utón, mit az Eg jelölt ki számodra. Igaz, őszinte voltál, mint a róna, melyet úgy szerettél, egyenes, mint a napsugár útja! így lelt a te töviskoronádból a megdicsőülés koronája !

Mig itt voltál közöttünk, addig is vezettél minket, kik igazán ismerénk, most hogy nem vagy — beszédes ajkad elnémult, villogó lelked tüköré összetörött — hirdetem, hogy most már azokat is vezeted, azok is szeretnek, kik soha sem láttak, soha sem.ismertek. Lelked ott él a kanyargó Tisza mentén, lelkesít a szőke Duna partjain, hogy a Hármas- Körös tájékiról ne is szóljak; zeng a te lelked a Mecsek tövében; ismerik annak bugását a Bába, Bépcze közén; elandalognak annak hangjai mellett a Lajtha hegység környékén is, hol a ruszti mellett nemzetünk sorsán aggódó lelkek verődnek össze. Ismernek és szeretnek mindenütt hol szent a haza neve, drága annak szép nyelve. Igen, mert magyar voltál, fajodnak, nemzetednek jellemvonásai tömörültek benned, mint a gyémántban minden más drágakő sajátsága tündököl. Erős voltál a küzdelemben, erő sebb a gyöngédségben, legerősebb a szeretetben.

De nem tudom én összefonni lelked fénysugarait. A mit én festek rólad, halvány képe az a te lelkednek. Egy bizonyos: mindenestől kiváltál te a közönséges halandók közül. Tisztább volt örömöd mélyebb volt még bánatod is mint a mienk. Még halálodban is más sors várt reád, mint az emberiség millióira. Mint Mózes a szent hajdanban, irtózatos küzdelmek, pusztai vándorlások fáradalma után feljutottál a Nébó hegyére; de eszméid táborával már

A művészi tárogató hangjaival végződött gyászünnepély és oszlott el szép rendben, csendesen, könyek között a több ezer főből álló kegyeletes közönség.

A síremlékre koszorúkat helyeztek : Mezei virág Testvérek és rokonok. Élővirág az özvegytől. Élővirág, fehér bársony szalag Debreczenyi család. Piros rozsa, lila szalag a csabai Rudolf gymnasium tanári kara Balog Istvánnak. Fehér szegfű, fehér szalag a csabai gymnasium ifjúsága. Rózsa csokor, fehér fátyol Bartóky Mathild. Sárga rózsa, fehér szalag a csabai gymnasium ifjúsága Rózsa koszorú, lila szalag fájó szívvel, nótás barátod Ulésy. Akácz, jáozint koszorú a dobozi ref. tanitók. Babér koszorú, fekér szalag Balog Istvánnak Soproni barátai. Marsallnil koszorú Yidovszky család. Tölgy koszorú a rendezők Babér, fehér szalag a dobozi iparosok köre.

Köszönet.

Mindazon jó barátok, ösmerősök, akik feledhet- len kedves férjem Balog István dobozi temetésén résztvettek, úgyszintén és első sorban mindazok, akik végtelen bánatomban az enyhet és megkönnyebbülést adó ünnepély rendezéséhez nemes áldozatkészségükkel hozzájárultak, fogadják szivem mélyéből fakadój hálás köszönetemet.

özv. Balog Istvánná.

a munkások felhagytak a munkával és a Magyar Király vendéglőhe vonultak.

A munka-adók a lehetőség határáig elmentek és a munkások követeléseire válasz alakjában reflektálva hajlandók voltak a követeléseknek annyiban eleget tenni, bogy a mostani 12 órai munkaidő helyett II óraiban, a mostani napi 1 forint 10 és 1 forint 30 kr. minimális bér helyett 20 fillér és 28 fillér órabérben szabták meg a munka időt és munkabért. Hajlandók előleget adni a megállapított óradijak 80 százalékáig s arra, hogy a munkások teljes hetibérét szombaton kifizetik. Műhelyen kívüli munkáért helyben bérfelemelésre nem hajlandók, vidéken 50 fillér napi pótlékot adnának. A rendes munkaidőn túli munkáért óránként 15 százalék, éjjel 50 százalék béremelésre, darabszám munkáknál 6, illetve, 8 fillér, mint órabér felülfizetésére hajlandók. Az előleg pénzek 6 és 7 óra közt fizetendők. A követelések 8—10 pontjait egész terjedelmében elfogadják.

A munkások azonban nem elégszenek meg ez engedményekkel, sőt azt magukra nézve még a régi állapotnál is sérelmesebbnek mondják. Mereven ragaszkodnak álláspontjaikhoz, a melyet pedig a munkaadók nem teljesithetnek.

nem hódithatád meg a neked ígért tartományt A törékeny test nem bírta meg a lélek erős akaratát, Lerogytál a sírba, mint Mózes. De mig Mózest csak egy sir nyelte el, néked kétszer nyílott meg a sir. Ott, a Hargitától koszoruzott nyájas völgy ölén az Isten keze nyitotta meg sírod — itt a szeretet, az emberi hála és kegyelet ad neked édes pihenőt.

Sok szép reménye édes álmod omlott a porba, míg e földön zarándokoltál. De a legforróbbak, a legédesebbek egyike ime teljesült: kis faludba visszahoztak újra- Azok hoztak vissza, kik téged szerettek s azok állják itt most körül virágos sirhalmod. kik téged soha el nem feledhetnek. Bus cyprusként itt áll hitvesed — kivel megszoktad azt az oly nagyon szeretett csöndes kis fészket; itt áll az a fehér fej, kiről azt hivéd, hogy annak barna fejfája mellett galambősz alak gyanánt egykor te térdepelsz. Itt vagyunk mi is — tisztelőid, barátaid serege, ide von- zattunk lelked által az ország különböző részeiről, kik mindnyájan egy szívvel, lélekkel teszünk bizonyságot arról, hogy dalt érdemeltél, mert igaz költő voltál, könyüt, mert szerettél. Dalát rólad talán majd elzengi még egy jobb kor hivatott dalnoka is, elzengi addig is, tudom, minden tavaszszal a bokrok fülemi- léje ... a könyüt mi már most megadjuk neked! Aludj hát édesen . . . Álmod tudjuk nem lesz örök, nem lesz végtelen. Te tanitád: Az élet csak rövid álom — de a halál hosszú fölébredés.

Ezt hirdeti nekünk ez a mai nagy ünnepnap is, az égbeszállótt Jézus Krisztus példája tanítja, hogy minden nemes, fenkölt lélekre megdicsőülés vár. Te már elérted amaz égi hazát, ajkadon a dicsőség dala nem némul el többé. Hárfád csengését angyalok hallgatják Maga a jóságos Isten pedig koronát tesz fejedre, melynek fénye nem halványul el soha . !

Vigadj hát édes drága barátom szelleme, vigadj Mi még búsulunk, mi még sírunk, de majd utánad megyünk — oda, hol Isten szemeinkről is eltörő minden könyhullatást, addig is »emlékkő marad közöttünk a te neved« . .. Maradjon is ... Amen

Ez a beszéd, méltó volt az elhunythoz, méltó az illustris szónokhoz, akinek legnagyobb jutalma hogy mindenkit könyekig meghatott, a népet pedig hangos zokogásra fakasztotta.

A csabai diákok gyönyörű d§szdalt énekeltek szabatosan és szépen, és végül a gyászünnepély epilógjául programmon kívül és ép azért mindenkit meglepve s lelke mélyéig megkapva a síremléktől mintegy húsz lépésnyi távolsági hangon felhangzott Bikádi József gyulai czigány tárogató sólója

Temetőben zúg-búg a szél,

Csendről, nyugalomról beszél,

Édes lesz ott megpihenni,

Odalenn majd nem fáj semmi.

Sztrájk Gyulán.

— Asztalosok bérmozgalma. —

A gyulai asztalos munkások e hó 18-án közös egyetértéssel megszüntették a munkát. Letették a kenyeret adó szerszámot és hátat fordítván a műhelyeknek, sztrájkba állottak — Ma hatvanan felüli asztalosmunkás sztrájkol Gyulán s az összes asz- talosmuhelyekben szünetel a munka.

A mai fejlődöttség mellett senki sem tagadhatja a sztrájk jogosultságát. — Az egyes iparágak munkásainak a megélhetésért való küzdelme — mert ez a legszomorubb és legjogosultabb küzdelem — mindig rokonszenvvel kell, hogy találkozzék az elfogulatlanok és érdektelenek részéről akkor, ha ez a küzdelem illő határok között mozog, ha az igazságra törekszik, de nem helyeselhető akkor, ha az egyik osztály a másik megrontásával igyekszik érvényesülni, ha körültekintés nélkül, más jogos érdekek figyelembe vétele nélkül a munkaadók tönkretételét magával vonó túlzott követelésben nyilvánul.

Ha nem Gyulán — Magyarország egyik vidéki városkájában — hanem valamelyik, honunknál fej- lődöttebb iparú állam helységében történik ez a bérmozgalom, nem férne szó követeléseik jogosságához. Mert a mit a gyulai asztalosmunkások követelnek, az éppenséggel nem mondható túlságosan vérmes követelésnek. Bizony igy, sőt jobban kellene fizetni a munkát s a munkás verejt-bét — ha lehetne. De sajnos, nem lehet. Merc a magyar munkaadó, pláne a vidéki munkaadó, korántsem az a munkások véres verejtékén hízó és gazdagodó ur, amilyennek leírásával a félrevezetett munkások fantáziáját izgatják, hanem egy, gondok között élő munkás maga is, aki csak továbbítója, közvetítője, sokszor a megtérítés felől bizonytalan előlegezöje a munkabéreknek, a kinek több gondja daczára is csak ritkán több sokszor kevesebb jut, mint a munkásának.

Ha a gyulai asztalosmunkások mérlegelték volna kellően a körülményeket, bizonyára maguk is rájöttek volna, hogy a sztrájk idejének megválasztása nem szerencsés dolog volt s hogy követeléseik a gyulai specziális viszonyokat tekintve túlzottak. hiszen a fővárosban, — ahol pedig drágábban él a munkás és jobban fizetik a munkát, ott sem fizetnek jobban — mert nem is fizethetnek, mint ahogy

Ily körülmények között a folyó hó 20-án d. e.

9 órakor tartott békéltetési tárgyalás semmi ered- jnényre nem vezetett. E tárgyaláson, melyen a hatóság részéről: Dutkay polgármester és Szikes másod- jegyző, a munkaadók részéről: Sál József, Mayer Béla, Diószeghy József, K. Kiss Mihály és Grünfeld Jakab, a munkások részéről: Kovács József, Földi András, Czéklás Sándor, ifj. Barát István, Dundler Károly és Rutkay Imre voltak jelen, a munkaadók törvénytelen alapon álló mozgalomnak mondják a sztrájkot. Felmondás nélkül, előlegek felszedésével inkorrekt módon hagyták abban a munkát. A békéltetést nem kívánják, hoznak idegen munkásokat, mert feltételeik teljesithetlenek. A pesti munkásokat sem tudják jobban fizetni a fővárosi munka-adók, mint ők a gyulaiakat, pedig o't sokkal többet kívánnak a munkástól, mint ők.

A munkások előadják, hogy azért hagyták abban a munkát, hogy feltételeik tárgyalás alá kerüljenek. Kijelentik, hogy a munkálatokat az eddigi mód szerint nem teljesítik.

A sztrájk tehát tart. Növeli az N izgatottságot, hogy az egyik munkaadó, Barát István vásári asztalos teljesítette a követeléseiket, a mit ö, tekintve — hogy csak két fiával dolgozik — könnyebben tehetett is. Ez azonban még jobban tüzeli a munkásokat követeléseik fenntartására.

ma Gyulán fizetik őket, pedig a fővárosban még aj munkástól is több tudást, jobb minőséget követelnek, mert ott a közönség igénye is nagyobb, fizetni is jobban tud.

Magát a mozgalmat a következőkben ismertetjük : A mozgalom — valószínűleg külső, a fővárosból induló izgatás folytán — 17-én indult meg. Már előzetesen, hetek óta írják a »Népszavat és más szoczialista munkáslapok, hogy Gyulán sztrájkra készülnek, de a munkaadók erről mitsem tudtak, mert a munkások ezeket az újságokat, — melyek máskor minden gyalupadon ott hevernek — eldugták a munkaadók élői, nehogy véletlenségből is szándékukról értesüljenek.

18-án aztán a munkások közös egyetértéssel, valamennyi munkaadóhoz a következő 12 pontból álló írásbeli követelést nyújtották be:

1. Tíz órai munkaidő.

2. Az állandóan dolgozó munkásoknak 32 fillér, a segítő munkásoknak 24 fillér minimális óradij.

8. Az önállóan dolgozó munkásnak 18 korona, a segítő munkásnak 14 korona heti elölegpénz adassák.

4. Ha a darab számra dolgozó munkás a kialkudott munkadijért nem bírna bevégezni, a heti 3. pontban jelzett 'előlegpénz a munka bevégzéséig ki adandó, a netaláni kifizetési többlet más munkára át nem számolható.

5. A műhelyen kívüli munkáért helyben 15°/0i vidéken 30 °/„ béremelés.

6. A rendes időn túli órákért 50°/«-os és az éjjeli órákért — esti 9-től reggeli 5 ig — kétszeresen díjazandó, a darabszám dolgozó munkásnak a százalék fizetendő.

7. Az előlegpénz szombat este 6 órakor fizetendő, negyedórán túli késés esetén a rendes óradij fizetendő.

8. A teljes vasárnapi munkaszünet.

9. Tisztességes bánásmód.

10. A műhelynek egészségi szempontból való rendes szellőztetése és tisztántartása.

11. Mühelyrendnek kidolgozása, a munkaadók és munkások megbízottai által, mely hatóságilag láttamozandó s minden műhelyben szembeötlő he lyen kifüggesztendő.

12. Ezen mozgalomból kifolyólag, munkából senki el nem bocsátható.

Egyidejűleg ugyanezt a beadványt a munkások megbízásából Dundler Károly, Kovács József, ifj Barát István, Földi András és Czéklás Sándor a polgármesterhez is beadták azon kérelmük mellett hogy a polgármester a békéltetési eljárást a munkaadók és munkások között indítsa meg.

Miután pedig a munkaadók a munkások ezen követeléseit teljesíthetőnek nem találták, az összes

A sztrájkból kifolyólag Sál József műhelyében 10 segéd, Mayer Istvánnál 13 segéd, K. Kis Mihály- nál 6 segéd hagyta abba a munkát. Ezeket érinti a sztrájk legérzékenyebben, mert sürgős és nagyobb megrendeléseik vannak. De szünetel valamennyi segéddel dolgozó asztalosnál is a munka, részint pedig a munkaadók egyedül dolgoznak. Idegenből segédet nem is igen kapnak, legalább egyelőre nem, mert a sztrájk híre már mindenütt tudva van s a munkások solidaritásban vannak, nem jelentkeznek belépésre.

A sztrájkolok legesnnyábban bántak el Mayer asztalossal, a kitől közvetlen a sztrájk előtt 250 korona előleget szedtek fel és rögtön abban is hagyták a munkát. Mayer feljelentést tett e miatt a városnál, hogy az ipartörvény 93. §-a értelmében az előlegben levő munkásokat karhatalommal állíttassák munkába. A városi tanács ez irányban határozatot hozván, e határozat kézbesitésétől számított 24 óra alatt az előlegben levő munkásoknak munkába kell állniok, az előleg ledolgozása végett, vagy pedig karhatalommal fognak arra kényszerittetni.

A sztrájkolok a Királyban tanyáznak. Közeledés egyik részről sem történik. Előreláthatólág egy hétnél tovább nem fogják bírni a sztrájkot s e szerencsétlen időben és követelményekkel megindult bérmozgalom nagyon sikertelen, úgy a munka-adók, mint a munkásokra — különösen az utóbbiakra kiézve — kedvezőtlen kimenetelűnek ígérkezik

T a n ü g y<

A békéscsabai Rudof főgimnázium tornakörének záazlószentelési ünnepélye vasárnap délután folyt le nagyszámú közönség részvétele mellett. Részt vett az ünnepélyen a város képviselője Zsilinszky Mihály dr. államtitkár, a kit a vasútnál küldöttség élén Koren Pál lelkész fogadott, valamint dr. Fábry Sándor alispán is. Délután 3 órakor zsúfolásig megtelt a főgimnázium udvara és a tornakor elnökének Achim Károly tornatanárnak karján mi gjelent a zászlóanya Achim Gusztáváé úrasszony, a kit 14 fehérbe öltözött koszorusleány követett ifjú lovagjaik karján. A Hymnus elének- ése után Achim Károly tornaköri elnök mondott tartalmas és nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszédet, azután szegbeverések következtek a díszes zászlóba, a mely kék selyem brokátból készült, egyik oldalon Magyarország, a másikon Békéscsaba község czimerével. Találó hangoztatásával verték be a a zászlóanya, Zsilinszky ál leányok és legények képviselői, Achim Károly elnök. a főgymnasium felügyelő-bizottságának képviselői, Dr. Zsilinszky Endre és Koren Pál, dr. Fábry Sándor alispán, Sztraka főszolgabíró, Stoja- novics Gyula és még számosán, úgy hogy az, actus csaknem egy órát vett igénybe. Ez után a zászlóanya a hímzett jelmondattal ellátott szallagot illesztette a zászlóra, melyet az ifjúság zászlótartója Pásztor Dezső vett át, fogadván, hogy az ifjúság e jelvényét mindenkor tisztán fogja megőrizni, — Bukovszky János főgimnáziumi igazgató záróbeszéde után az ifjúság az uj zászló alatt négyes sorokban a közönségtől kisérve a vásártérre vonult, ahol ünnepi tornaversenyt rendezett, melynek győztesei ezüst és bronzérmeket kaptak jutalmul. A közönség élénk tetszéssel kisérte az ügyes fiuk mutatványait és a győzteseket megéljenezte.

Uj állami iskola. A szarvasi polgári leányiskolát, melyet a nőképzőtársulat a község hozzájáalkalmi jelmondatok szegeket egymásután lamtitkár, a koszorús