Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-31 / 35. szám
35-ik szám Gyula, 1902. augusztus 31-én XXXIV. évfolyam f-----------------^ Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziraték nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. —fill. Fél évre ... 6 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill k__________ Tá rsadalmi és közgazdászaiéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f----------------1 Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza éB könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fül. __________________ Gy ulavárosa szinészeti ügye. A gyulai színészet pártoló egyesület péntek délutáni ülésében beható tanácskozás tárgyát képezte városunk szinészeti ügye. Gróf Festetich Andor, a vidéki színészet országos felügyelője s az ülésen szintén megjelent Mészáros Kálmán, az országos szinész- egyesület irodaigazgatója, mint akik a vidéki színészet országos rendezésével meg vannak bízva, ama óhajukat nyilvánították, hogy Gyulavárosa — színészetét biztosítandó — lépjen szövetkezetbe valamely elsőrangú téli színi várossal és mint ilyet, Nagyváradot hozták javaslatba. • Konstatáljuk mindenekelőtt, hogy a szi- nészetpártoló egyesület választmányi tagjai — mint azt felszólalásukban hangoztatták is — azzal a szándékkal, sőt túlnyomó részük azzal az elhatározással jöttek az ülésre, hogy nem óhajtják magukat, illetőleg Gyulavárosát egyetlen téli város színészetéhez sem lekötni, hanem — mint az idén és tavaly is történt és úgy Gyulavárosára, valamint a vidéki színészetre is helyesnek bizonyult, — saisonról saisonra fentartják az igazgató, illetőleg társulat választási jogot az egyesület számára. ügy Festetich Andor gróf, mint Mészáros Kálmán szakszerű s tárgyilagos előterjesztéseiből azonban nyilvánvalóvá lón, hogy a tavalyi s idei helyzet időközben gyökeresen megváltozott; nevezetesen a szövetségbe lépés — amit annyira perhorrescáltak — a változott viszonyok miatt nem sérelme, nem hátránya, hanem előnye, mondhatni szükséglete lön Gyűl a városának is. A helyzet változása ugyanis abban nyilvánul, hogy az elsőrangú téli városok között Debreczen, Pozsony, Temesvár és Pécs, tehát ama városok, amelyek társulatai szervezetüknél fogva Gyulára szintén kombináczióba jöhetnének, időközben szövetségre léptek a hozzájuk gravitáló vidéki városokkal és miután ezekkel szemben, a színi saisont illetőleg, kötelezettséget vállaltak, nincsenek többé ama helyzetben,' hogy Gyulára, illetőleg a gyulai saison betöltésére vállalkozhatnának. Eddigeló le nem kötött elsőrangú téli városok: Nagyvárad és Szeged, az utóbbi is részben már le van kötve Hódmezővásárhelyen az augusztus—szeptemberi időszakra, ez az a két város, amelyből ma még Gyula választhat, hogy melyikkel óhajt szövetségre lépni. Ha bármely oknál fogva egyikkel sem akarna, fentarthatná ugyan autonómiáját, illetőleg társulat választási jogát, de amennyiben Nagyvárad és Szeged is arra törekszik, hdgy színtársulatainak nyári állomásokat biztosítson, amely törekvését előmozdítja ama körülmény, hogy Gyula jó példájára sok helyen épülnek uj nyári arénák, a színtársulat választási joga, amit a kormány és az országos szinészegyesület különben feltétlenül respektálnak, a gyakorlatban tényleg oda fogna vezetni, hogy Gyulavárosa, a mindnyája lekötött elsőrangú téli városok miatt, választhatni fogna abban, hogy tágas arénájában a különben Kis-Jenőn, Sarkadon, vagy Mezó- Berényben is játszani szokott és kerületekbe nem osztandó nyitrai, beszterczebányai vagy szatmári harmad-negyedrangu társulatok egyike vagy másika müködjók-e ? Ez a körülmény, illetőleg a helyzetnek ilyetén alakulása vezérelte a szinészetpár- toló egyesületet, hogy abdikáljon a gyakorlati értelemben véve reá nézve immár semmi előnyt nem biztositó, sőt határozottan hátrányos szabad választási jogról és hogy szini szövetségbe lépési szándékát elvileg nyilvánítsa. Van még két elsőrangú állomás az országban : Kassa s Arad. Mindakettőre nézve az az aspiratiója a kormánynak és az országos szinószegyesületnek is, hogy télen-nyáron át állandósítsák falaik között a színészetet. Erről az állandósításról színkörünk létesítési mozgalmának alkalmából kifejtettük nézetünket. Most is azt valljuk, amit akkor behatóan fejtegettünk, hogy az állandósítás, úgy Kassán, mint — ami közelségénél fogva jobban érdekel bennünket: Aradon nem fog heválni. Az aradi közönség a legszinpártolóbb ugyan az egész országban, de sem nem akar, sem nem képes a színészetet egész esztendőben fentartam. Aradnak, hogy a közönség, hacsak három hónapi pihenőhöz jusson, feltétlenül szüksége van még legalább egy nyári városra (sőt kettő is ráférne.) Az aradi színészet állandósítása tiszteletreméltó aspiratió ugyan, de — noha jóhiszemű — a mai viszonyok között még, amivel pedig gyakorlati embereknek feltétlenül számolni kell, végze-\ tes tévedés, amelynek a legügybuzgóbb, a legélelmesebb igazgató is, még tetemesen felemelt állami szubvenczió mellett is, keservesen meg fogja adni az árát. A gyulai színészet pártoló egyesület, épen azért nem csupán Arad városa s annak müvószigazgatója iránti rokonszenvből — noha ennek is megvolna a jogosultsága s az érzelmi momentumokkal szini kérdésekben is számolni kell, sőt talán jobban, mint egyéb kérdésekben — ismételjük, nem ilyen rokonszenvből és nemcsak helyi okokból, hanem a vidéki színészet országos érdeke szempontjából határozta el, hogy akkor, amidőn abdikál társulat választási jogáról és szini szövetségbe lépési szándékát nyilvánítja, akkor Arad városát és pedig elsöt sorban Arad városát is kombináczióba veszi mint olyant, amelylyel hajlandó volna a szövetséget megkötni. A színészet pártoló egyesület eme vágyát olyan tárgyi okokkal fogja támogatni, amelyek igazságáról, — reméljük legalább — meg fogja győzni mindama tiszteletreméltó tényezőket, akik a szövetkezés elé netalán gördülő akadályok elhárítására illetékesek lesznek és pedig nemcsak Arad és Gyulavárosa színészete, hanem első sorban épen az összvidéki színészetnek jól felfogott érdekében. A színművészet pártoló egyesület ülése. Gyula város szinmüvészetének jövőjére igen ífontos ügyben tanácskozott pénteken délután a színművészet pártoló egyesület választmánya. Arról volt szó, hogy Gyula mely városokkal szövetkezve alakítson egy szini kerületet, vagyis állandóan lekösse-e magát valamely körzethez, ezzel biztosítván mindenkorra megfelelő niveaun álló társulat megnyerését. Az.ülésen megjelentek: gróf Festetich Andor a vidéki színészet országos felügyelője és Mészáros Kálmán az orsz. szinészegyesület igazgatója is. A látogatott ülésen részt vettek Lukács György főispán elnöklete alatt: Dutkay Béla és Keller Imre alelnö- kök, Berthóty István és Kóhn Dávid titkárok, dr. Bodoky Zoltán, dr. Berényi Ármin, Deimel Lajos, Dombi Lajos, dr. Fábry Sándor, dr. Ladies László, Lendvay Mátyás, dr. Márky János, Beisner Emanuel, Kezei Sylvins, Scherer Benedek, Szekér András, dr. Tholdt István, dr. Varga Lajos és Weisz Mór választmányi tagok és Ambrus Sándor az orosházai színművészet pártoló egyesület elnöke. Lukács György elnök a tagok és a vendégek üdvözlésével nyitotta meg az ülést, a melyen elsőnek Keller Imre kiküldött bizottsági elnök referált a színkörnél végzett helyreállítási munkálatokról. Majd Zilahynak a városi tanácshoz czimzett kérvényét, a melyben a világítási snhvencziót 300 koronával felemelni kéri, tekintettel az előadások gaz dag és fényes kiállítására, a választmány pártolólag terjeszti a tanács elé. Ezután az elnök röviden vázolja az ülés összehívására okul szolgáló tárgy lényegét, nevezetesen, hogy a kormány a vidéki színészet emelését kettős eszközzel óhajtja elérni, megfelelő színkörök építésével és az állomásoknak szinikerületekbe való beosztásával. Festetich gróf és Mészáros igazgató megjelenésének czélja, hogy Gynlát és Orosházát is ily kerületekbe beossza, felkéri előbbit, hogy az ügyet bővebben ismertesse. Gróf Festetich Andor ntal a két év előtt a vidéki színészet emelése és rendezése érdekében tartott országos tanácskozásokra, a milyeken határozatba ment, hogy egyes városokban a színészet ál- landósittassék, a többiek pedig kerületekbe osztassanak. Elkészült a kerületek beosztásra vonatkozó tervezete, a mely a kormány részéről is elfogadtatván, megbízást kapott a kerületek megalakítására. Azóta a kerületek részben már megalakultak, részben alakulóban vannak. A tervezet szerint Nagyvárad, Gyula és Szarvas, illetve utóbbi helyett később Orosháza vétettek egy kerületbe. Ismeretes dolog, hogy Nagyváradon főleg a sajtó e terv ellen tiltakozott, a minek okát abban látja, hogy Gyulának még nem volt színköre. Ez a színkör Lukács főispán közbenjárására és a »Békése szerkesztőjének agitálására a kormány segélyével létesülvén, a viszony megváltozott és Nagyvárad is őszintén kívánja az egyesítést. Erre Gyula szempontjából annál is inkább szükség van, mert ha Gyula nem lép be egy kerületbe sem, könnyen megeshetik, hogy nem jut majd első rangú társulathoz, a milyent méltán igényelhet. A beosztásra nézve megjegyzi, hogy a többi nagyobb társulat részére a kerület megalakittatván csak Arad, Szeged és Nagyváradhoz való csatlakozás jöhet számításba. Ezek közül is Arad a színészetnek ott való állandósítása folytán elesik. Kéri, hogy először az T Á. R C Z ál. Szeptember I. Valami úgy hív, úgy csalogat, Hogy csókoljam meg homlokodat, Kis arezod két kezembe fogjam, Beszéljek hozzád meghatottan, Mosolygó, alvó szép halottam 1 .. . Egy éve már 1 ,,. Egy hosszú éve! . .. — Tavasznak, nyárnak újra vége, Az ősz árnyát szívembe lopja, Sárgúl az erdő fája, bokra 1 . . . — Emlékezem letűnt napokra 1 óh! ha mégegyszer megvirradna, Pirosló hajnalfény hasadna, Tövis ne vérezné a lábam, Ne járnék mindig éjszakában, Sötét búbánat árnyékában I . . . óhl ha mégegyszer újra látnám Tündöklő ived szép szivárvány, S a melyet ifjan elvesztettem, Csillag ragyogna még felettem 1. .. — De árva lettem, árva lettem 1 » . ■ Egy éve már 1 . • . Egy hosszú éve 1 . . . — Tavasznak, nyárnak újra vége, Az ősz árnyát szívembe lopja, Sárgúl az erdő fája, bokra, — Emlékezem letűnt napokra 1. . . ... Valami úgy hív, úgy csalogat, Hogy csókoljam meg homlokodat, Kis arozod két kezembe fogjam, Sírjak utánad elhagyottan, Mosolygó, alvó szép halottam 1. .. Székely Sándor. Özv. id báró Wodianer Albertné Atzél Zsófia ,k i n c s e i.a A békésvármegyei közművelődési egyesület gyulai múzeuma özv. id. báró Wodianer Alben!n5^Stz?r"?st?5a úrnő lelkes honleány: kegy eletéből^ujablj^£jn^j£jjjjtokábaiutott. A nemes szivéről ösmert és köztiszteletben álló urnö^peííGyula pápai kamarás gyomai esperes plébánost ugyanis felhatahnazta^hogy gyűjteményéből, vagyis — amint- ö eme gyűjteményt fenkólt szelleméből kifolyólag nyilvá- nitá — „kincseidből az alábbi nagybecsű ereklyéket a gyulai múzeumnak megőrzés végett átadja, mely megbízásnak Spett Gyula plébános ur eleget tőn, amennyiben^zen^rekh^ékeTKAhn Dávidnak, roint^a^ közmüvelődésj ggyesjilet titkárának elküldötte. * 1 Az ereklyék a következők: 1. Gróf Széchenyi Istvánnak egy 1859 évből származó élethü arczképe. 2. A régi vPesti Napló“ egy czikkének másolata. Ezt a másolatot nem annyira maga a különben magvas politikai czikk tartalma, mint inkább ama körülmény teszi nevezetessé, hogy minő lángoló hazafias érzületnek kellett a hatvanas esztendőkben a sziveket, kedélyeket betölteni, hogy egy egyszerű ujságezikket méltónak tartottak arra, hogy lemásolják és azt évtizedeken keresztül ereklyeként kegyelettel megőrizzék ? Ezen ujságezikk lemásolásának és megőrzésének ténye olyan Írónak kezében, aki a hatvanas esztendők politikai s társadalmi közéletének búvárlásába bocsátkozik, valóságos adatkincsül fog szolgálni. 3. Gróf Széchenyi Istvánnak két nagyérdekül Tevéi facsimiléje, egyike az akadémiához, a másik Scitovszky bibornok esztergomi érsek, Magyarország herczegprimásához. Mindkét levél ösmeretes, amennyiben megjelent gr. „Széchenyi István levelet“ akadémiai kiadásában. Múzeumunk okiratgyüjteményének bizonyára igen értékes két darabjaként fog őriztetni. A herczegprimáshoz irt levél tartalma a következő : Kegyelmes Herczeg, Nemzetünk Prímása, mélyen tisztelt Hazafi! Vegye Herczegséged őszinte hálámat 1 é. September 3-án hozzám intézett és tisztelendő Bauer ur által kézbesített szives soraiért! Sajnálom, hogy éppen akkor, mikor e szerencsém lön — oly annyira kínlódtam szédelgési bajokban — melyek egy idő óta szegény fejemre sulyosodtak — miszerint nem voltam képes a tisztelt követtel hosszabban szóba ereszkedni. Noha már a hat deszka közé szorítva alig vagyok, még is különös élvezettel kisérem Nemzetünk felvirulását, mellyben Herczegséged oly kitűnő, vagy inkább vezető részt vészén. Ki nemzetéhez igazán hü — én legalább így látom — az jogos Fejedelméhez is őszintén tűz. — Ezt legfelsőbb helyeken úgy látszik eddigelé még nem igen fogták fel; — de a hatalmas Égnek látogatásai majd erre is rátanitják — az illetőket. Adja Isten s mielőtt késő ne volna, mely körülmény azonban egyesekre nézve nagyobb baj, mint nemzetekre, minthogy ezek szivósága s élete határtalanul erősb és hosszabb szokott lenni. Herczegséged elébe Honunk érdekeit tekintve szivem mélyéből két kívánsággal járulok: Elsőbben is, hogy Herczegséged jó egészségben, jó erőben és a „Valót“ minden körökben hirdető tevékenységben még hosszú napokat érjen s azután oly sikerrel járjon el magas tisztében, mikép „Sutovszky János Bibornok, Prímásra megemlékezvén — a jövő nemzedék : szivtörötten ne azt rebegje: „ó volt utolsó Prímásunk* — ámde a magyar egyesült nemzet Égbe ható lelkesedéssel azt harsogtassa a világ négy részeiben: „0 volt első lelki főpásztora egy jobb kornak, mellyre a törvényes szabadság áldása derült.“ Elrepedt szivem nem engedi, hogy barlangomból napvilágra lépjek; innen e sötétből üdvözlöm e szerint az Esztergomi egybegyülendő Hazafiakat mély tisztelettel! Ám lelkesítse őket az Ég legfényesb sugara. Őszinte magyar rokon keblű érzelemmel Sept. 28. 859. Herczegséged legalázatosabb hive Gróf Széchenyi István. 4. Tárgyánál fogva kevésbé érdekes, de mint ereklye sokkal becsesebb múzeumunknak, gr. Széchenyi Istvánnak egy censorhoz intézett s az akadémia kiadványban nem foglalt, tehát eddigelé ismeretlen sajátkezű levele. Sajnos, nem tudjuk megállapítani, hogy micsoda kézirat az, amelyhez a legnagyobb magyar az „imprimatúrát kéri. A sajátkezüleg irt levél a következő : Tekintetes Ur, Ide mellékelt kéziratomnak sajtó utján mentöl előbbi megjelenhetése, tudomásom szerint, Ijapviiils mai szánaálioz fél iv melléklet van csatolva.
