Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

s a még hiányzó összeg után — törlesztéséig — f. évi julius 1 -töl jóakaratáról a vármegyei tanítóságot továbbra is biztosítja. Ugyancsak Hrósz Jánoos indítványozza, hogy válassza meg a közgyűlés Bánhegyi István nyugal­mazott kir. tanfolügyelőt, dr. Zsilinszky Endrét, Peterßy Sándort és Ujoáry Bélát, mint a tanítóság kimagasló zászlóvivőit tiszteletbeli tagoknak. Az indítvány egyhangúlag .elfogadtatott és kimondatott, hogy a disztagságról szóló okleveleket egy kikül­dendő bizottság fogja az illetőknek átnyújtani. Fürst János indítványára — a tanulságos és szép előadásért — Brósz Jánosnak jegyzőkönyvi köszönet szavazása határoztatott el es a felolvasás az évkönybe felvétetni rendeltetett. Uhrin Károly helyettes főjegyző felolvassa az egyesület múlt évi működéséről szerkesztett jelen­tését, melyben a járáskörök működéséről is külön külön emlékezett meg. A szépen kidolgozott jelen­tés általános tetszéssel fogadtatott és tudomásul vétetett. A h. főjegyzőnek munkássága elismerése jeléül szintén jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Most következett a jubiláris közgyűlés leg­szebb mozzanata, ugyanis Fábriczy Pál^ orosházi tanító olvasta fel az „Eötvös alap“ kezelő bizottsá­gának sikerdus működése és fáradozása eredmé­nyéül létre jött „Ferencz József Tanítók Háza“ intézményének ismertetését. Közben bemutat és felolvas egy oklevelet, mely szerint a „Békésvár- raegyei Általános Tanitó-Egyesület“ a „Tanitók Házában“ egy 4000 koronás szoba-alapot létesít, mely alap törlesztésére most 1650 koronát kész^j pénzben lefizet s végleges számítandó 5 százalékos kamatot fizet. így „Ferencz József Tanitók Házában“ a .Békésvár megyei Tanitó-Egyesület“szoba alapítási ügye any nyira rendezve van, hogy már a következő tanévre a szoba-alapitvány jótéteményiben egy békésvár­megyei tanítónak, Budapesten, valamely felső is­kolába járó fia részesíthető. Lélekemelő volt a szerény javadalmazásu ta­nítóknak ezen áldozatkészségét látni és hallani ! Mondanom sem kell, hogy az oklevél felolvasása milyen lelkesedést keltett. Egyhangúlag és kitörő lelkesedéssel fogadtatott el. Az oklevél három példányban kiállítva, az egyesület elnöke és jegy­zője, a járásköri elnökök és jegyzők áltál aláíratott. Ugyancsak Fábriczy Pál indítványára egy állandó helyi gyűjtő-bizottság is választatott, mely­nek elnöke Rezey Sylvius kir, tanfelügyelő, ügyvivő elnöke Nagy Lajos lett. Donner Lajos könyvtáros, Fábriczy Pál egye-l sületi pénztáros terjesztették elő évi jelentéseiken és a pénztáros a jövő évi költségvetést. Fürst János indítványozza, hogy az egyszer megállapított tanítói fizetésnek a hitfelekezetekj községek és egyéb iskola fenntartók által való led szállítása ellen foglaljon a tanítóság állást és a je­lenlegi indítványa terjesztessék ‘fel a „Tanitók Országos Bizottsága“ elé. Elfogadtatott. Koncsek Gy. József indítványt nyújt be, hogy az állami közigazgatás behozatala esetén, a járás­köri tanitó-egyesületek, vagy külön városi és köz­ségi tanitók helyi egyesületeinek elnökei és jegyzői hivatalból legyenek tagjai a városok és községek képviselő testületéinek. Olyan kisebb községben, a tol tanítói egyesület nincsen, ott a községben mű­ködő tanítók állal választott egy tagj A vármegyei általános tanító egyesületek elnökei és jegyzői hivatalból legyenek tagjai a vármegyei törvény­hatósági bizottságnak. Kéri indítványának elfogadá­sát és a kívánt lépések megtétele végett a „Tani­tók Országos Bizottságé“-hoz való felterjesztését. Az indítvány elfogadtatott és felterjesztetni hatá­roztatott. Az országos tanítói bizottságba a mindenkori! elnökön kívül Nagy Lajos, Brósz János, Donner] Lajos és Szűcs György választattak be. Az egyesület jövő évi közgyűlésének megtar­tása helyéül Szarvas jelöltetett ki. Az egyesület központja a következő 3 évre Csabán leszen s a tisztviselők íb ezen járáskor ke­beléből választandók. Tisztikar megválasztás: Elnök Láng Gusztáv, (Csaba), alelnökök Veres Lajos' (Gyónta), id. Such János (Csaba). Főjegyző ührin Károly (Csaba). Jegyzők Petz József (Csaba), Matuska Pál (Szarvas), pénztáros Paulovics József (Csaba), könyvtáros ifjl Such, János (Csaba). Igazgató bizottsági tagok: Csabáról Ullrich Győző, Galli János, Gyoméról Koncsek Gy. József Bencze Sándor. Gyuláról Gulyás János. Drevenyák Tamás. Orosházáról Nagy Lajos, Brósz János Szarvasról Molnár Janos, Trnovszky Márton, Szeg­halomról Lázár István, Fekete János. A választás befejezése után az ülés az uj tisztikar éltetésevei oszlott szét és a Fiume étter­mében Rezey Sylvins kir. tanfelügyelőt ,körülvéve ebédre gyülekezett. Az ebéd végeztével szórakozás kedvéért meg tekintették az akkor Csabán levő Barnum-czirkust Koncsek Gy. József. Védekezés a tüdővész ellen Egyik mulató helyből zene hallatszott, az < nótája. Az sem igen hatott rá, bágyadtan, unot tan ment arra felé. Hogy az ablak alá ért ész­revétlenül is, benézett és — elsikoltotta magát Otthon pedig nyugtalanul várták, hogy haza jön. Fenn volt mé? a család és aggódva virrasz­tón. . . . Az aggódó csöndbe halk, lassú zene szólt bele, félve, epedőn csöndesen, mint a sze relmes galamb libbenő szárnyalása. A Maréit ablaka alatt! A család módfelett meg volt lepődve. Lenn valami férfi ember állt a Czigány előtt és halkan dud mászott. Aztán pajkos operette dallam hangzott föl H szerelmes pár kielégithetetlen csókszomjának csattogása. A nő Margit. — Megbolondult? — kiált fel az öreg s gyors léptekkel indul lefelé a lépcsőn. A lánya már szembe jött vele — az urával Az arczán nyoma sem volt a régi sápad- ságnak, a szemében a kétkedő merengésnek, olyanforma lehetett, mint az esküvője napján. Mikor beértek, mély pirulással mutatta be Rohonyit: — Az én kedves urain, ki most jött meg tanulmány útjáról. És csókolta és ölelte, mint az üdvét. . . . ... És a kis városban óriási szenzácziót keltett, hogy a Rohonyiék háza előtt kocsik állottak meg, melyek Latorokat hóztak a vasútról. És az asszony is megjött. (By.) A hiba orvoslásának lehetősége be­következett, hisszük, hogy a jó szándék is meg van erre, restelkedés nélkül ismételhet­jük tehát a dolog történetét, hogy okulást merítsünk belőle. A tüdővészesek sanatorium egyesülete megkereste vármegyénket is, hogy az általa Budapesten létesített sanatorium ügyét ala­pítvány tételével támogassa. „Gazdag* Békés­vármegye talán az egyedüli az összes vár­megyék között, mely nem bir semmiféle köz- czélokra felhasználható alappal és azért a kért alapítvány megtétele csak pótadó kive­tés utján vihető keresztül. Egy ágyalapit- vány tételére szükséges tízezer korona fel­ajánlására és e czélból egy harmad százalék pótadó kivetésére irányuló javaslat került a vármegye deczemberi közgyűlése elé. Három korona állami adó után 1 fillér. És megtörtént a Békésvár megye köz­gyűlési termében hosszú idő óta, talán tel­jesen páratlanul álló eset, hogy a javaslat megbukott, hogy a közgyűlés többsége meg­tagadta ezt a fillért, melynél pedig pénzt szükségesebb, hasznosabb, üdvösebb köz- czélra nem kértek és nem adtak sohasem. A vármegye főispánja a februári közgyű­lést megnyitó beszédében szóvá tette ezt a sajnálatos határozatot, a bizottsági tagok nem eléggé tájékozott voltának tudta be annak létrejöttét és reményét fejezte ki, hogy a jobban tájékozott közgyűlés módot fog találni a hiba helyreigazítására. A módot a főispán maga adia meg erre. 0 maga tesz indítványt, nem csupán a jel­zett ágyalapitványnak — egy csepp a ten­gerben — megtételére, de egy nagyszabású országos társadalmi akcziónak megindítására, melynek czélja : védekezés az emberiség réme, legnagyobb ellensége, a tüdővész ellen. Közöljük ezt a jav^latot alább. égésin terjedelmében. Nincs abban ráutalóé az el­követett tévedésre, nem használja fel a szó és toll erejét, hogy érzelmi motívumok fel­keltésével kapaczitálja a vonakodókat, de a mi benne van, az megrémít és meggyőz. Az gazság öntudatának színeket nem kereső hangján szól hozzánk az előterjesztés. Mond­hatni száraz statisztika az. De minő statisz-1 tika! Nincs aki meggyőző ereje elől kitér­hetne, a kin a megkönnyebbülés érzete ne venne erőt, a mikor a nyakunkon levő ve­szedelem leplezetlen feltárása után a véde­kezés módjainak tárgyalására tér át az előterjesztés, lehetőségét adva a mérhetetlen baj kisebbítésének. Mert hogy van mód a tüdóvész elleni védekezésre, igazolják ezt a nyugati kultur- népek által elért eredmények. Dé a mint a baj nem csak átfutó, mint volna egy nagy pestisjárvány, hanem meghonosodott, sőt szí­vósan évről-évre növekedő, úgy a védekezés sikere is mindenek vállvetett munkájától, hosszú évtizedek következetes törekvésétől, nagy áldozatok meghozatalától függ. Annál több munka, annál nagyobb kitartás és ál­dozat kívántatik, minél tovább késünk a küzdelem megkezdésével. A Budapesten felállított sanatorium, mely elsőként veszi igénybe a közönség me n mi taga- ható hozzájárulását, nem merítheti ki a felismert bajjal szemben szükséges tévé kenységet. A nagy közönségnek a ragályo­zástól való megóvása csak szegyesek és csa­ládok kitanitásával és közreműködésével le­hetséges, a ragályt terjesztő betegeknek gyó­gyítása és a fertőzés veszedelmének kitett családokból való elvonása pedig csakasana- tóriumok szaporításával érhető el. Ez irányban is akciót kezdeményez a főispán javaslata és bár mindezek keresztül vitele az államtól és társadalomtól nagy ál­dozatoka* igényel, a szükség parancsolólag írja elő ez áldozatok meghozatalát és hisz- szük, hogy késlekedni senki sem fog. Hisz- szük, hogy a tüdővész pusztításának legjob ban kitett vármegyénkben rövid idő kezű adományból van a kórháznak egy több hold kiterjedésű, annak, valamint az uradalmi parknak is közelében, egészséges helyen fekvő birtoka, melyen üdülő-helyül létesített kert közepén f dépithető volna a tüdővészes be­tegek elhelyezésére szükséges pavilion, mint a közkórház egyik osztálya és abban minden egyes beteg elhelyezésével nagy lépést teszünk a tüdővész pusztításának csökkentése felé. Az indítványnak nem kell reklám, nem szükségei áz pártoló szólamokat, gondolkozó az állam és nép érdekeit védő ember öröm­mel fogadja azt. A főispán előterjesztése a következőleg hangzik : Békésvármegye közönségének. A gümőkórnak és az ebből származó gümő- kóros tüdővésznek a magyar birodalomban való elterjedéséről rendszeres statisztikai kimutatásokká az 1892-ik évtől fogva rendelkezünk. Ezek a kimutatások 1892. és 93-ban csak a szorosb értelemben vett Magyarországról szólnák csak 1894-től fogva terjeszkednek ki Horvát- Szlavon országokra is. A kimutatások szerint meghalt: 1892-ben 893- ban 894- ben 895- ben 1896 ban „ „ 897- ben „ „ 898- ban „ „ 1899- ben „■ „ 1900- ban „ 1900-ban a szorosb értelemben országban 63,632 áldozatot követelt Magyarországban ff magyar birodalomban I múlva tllani fog az első nép-sanatorium, a mely a betegek üdülésére, az egészségeseknek a ra­gálytól való megóvására szolgálatid. A Gyulán fenálló nagy és a modern- gyógyászat minden eszközővel felszerelt kór­házzal kapcsolatban nagyobb áldozat nélkül létesíthető volna az első ilyen intézet. Bő­46,967 ember 46.938 53,600 „ 61,668 „ 61.596 „ 59,673 „ 68,511 „ 73,323 „ 68,207 „ vett Magyar- a tüdővész, amely roppant számból 1170 esik Békésvármegyére. Ezen számadatokból kitűnik : 1. hogy a magyar birodalomban a tüdővész óriási pusztítást visz végbe. E tekintetben Európa népei közt a legsujtottabbak közé tartozunk ; 2. bogy a tüdővész pusztító hatása egyre előrehaladólag növekedik, ugyanis a szorosan vett Magyarországban 1892-ben 49,967 haláleset, 1900- ban pedig már 63,632 van kimutatva; 3. kiindulva abból, miszerint más országok­ban évtizedekre terjedő statisztikai kutatások azt mutatták ki, hogy a gümőkóros halálesetek a gü- mőkóros betegek számának évenkint egy hatod, egy beted részét teszik ki, ezen számítás szerint a ma­gyar birodalomban — az egy hatodnyi kisebb arányszámot, véve alapul — 1900-ban 409.242, a szorosb értelemben vett Magyarországon 381,792, magában Békésvármegyében pedig 7200 gümőkóros beteg volt; 4. a gümőkórban elhalálozottak számának előrehaladó emelkedéséből következik, hogy a tü­dővészes betegek száma is fokozatosan növekedik, ami a ragályozás szélesedő terjeszkedését bizonyítja. Ezen statisztikai áttekintésre még meg kell jegyeznem, hogy az adatok a bejelentett halálese­teket tartalmazzák, átlagosan azonban a halálesetek '/4-énél a halálokok nincsenek kimutatva, s mint­hogy a tudővész haláleseteknek átlag 14"/0-át ké­pezik, ennélfogva kétségtelen, hogy a ki nem mu­tatott okból származott halálesetek között szintén több ezernyi tüdővész eset foglaltatik. Ezen óriási pusztítások Magyarország várme gyei között úgy oszlanak meg, bogy a legtöbb tüdővész halálozás — 13—18°/0-a az összes halál­eseteknek — a következő vármegyékben fordul elő : Bács-Bodrog, Borsod, Békés, Bereg, Csanád, Csongrád, Esztergom, Gömör, Győr, Heves, Jász- Kun Szolnok, Komárom, Liptó, Mosony, Nógrád, Pozsony, Somogy, Vas, Zólyom Egy tekintet Ma­gyarország térképére mutatja, hogy ezen 19 leg­jobban sújtott vármegye igazán az ország szivén vonul át és leginkább a magyar faj lakhelyét ké­pezi. Az ezután következő, még mindig nagy halá­lozásnak rovatába — 9—13%-ig terjedő halálozás­sal — tartoznak: Abauj-Torna, Arad, Brassó. Bihar, Fejér, Fogaras, Hajdú, Háromszék, Krassó Szörény, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szilágy, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Sáros, Szeben, Sopron, Tolna, Torontál, Temes, Torda-Aranyos, Ugocsa, Ung, Veszprém. Zala, Zemplém. Hogy mit jelent ez a tömeges tüdővész halá­lozás áll amgazdasági tekintetben, annak mérlegelé­sére szükséges számbavenni, hogy a tüdővész a 20. és 50 ik életévüek közölt szedi legtöbb áldozatát tehát abban a korban, amely az ember munkáké- pességének legkiválóbb időszaka. A tüdővészes betegeknek 75 százaléka telje­sen munkaképtelen. Ha egy-egy ember évi kerese tét átlag csak 600 koronára tesszük, ezen kereset- képtelen betegek mások által való ápolásának és táplálásának költségét pedig naponkint csak 1 ko­ronára számítjuk és igy kikerekitett összegben fe- jenkint 900 koronára számítjuk azt az anyagi vész teséget, amely a társadalmat a tüdővészesek három­negyed részének teljes munkaképtelensége folytán sújtja, hazánk 400,000 tüdővészes betege közül 300,000-nek munkaképtelensége a társadalomra évi 270 millió korona veszteséget, Békésvármegye 7000 tüdővészes betege közül 5200-nak munkaképtelen­sége Békésvármegye népére évi 4 millió 680 ezer korona veszteséget jelent. A munkaképesség korában levők sok ezreinek ilyen évekre terjedő sinylődése. az egészségesek nagy számának lebilincselése a betegek ápolásának feladata által, az a temérdek élveszett gondosság és költség, amely a gyermekek és ifjak felnevelé­sére fordittatott és időelőtti elhalálozásuk folytán gyümölcsözőé nélkül enyészik el, olyan tovább következések, amelyek nagy számú családnak ezrekre menőknek elszegényedését okozzák, vagy előmozdítják. Ezek a kiszámithatlan károk, népességünknek egyébként sem magas számaránya mellett á legki- áltóbb ellentétben állanak állami aspiratioinkkal. Az út, mely ezen bajokból kivezet, ki van jelölve a többi culturalis nemzeteknél kifejlődött védekezési eljárásban, amely aközben, hogy nálunk évről-évre terjed a tüdővész, náluk azt eredmé­nyezte, hogy Angliában fokról-fokra több mint 50 százalékkal, Németországban amely alig 30 év óta szervezi a védekezési munkát, több mint 30 száza­lékkal szállott le a tüdővész halálozás. Ennek a védekezési munkának egy jelenté­keny részét az ország kormányától kell elvárni; ide tartoznak mindazon általános, az egész országra egyenlő érvénynyel kiterjedő törvények és intézke­dések, amelyek az egészségesek megvédésére a közegészségügyi igazgatás terére tartoznak. A betegek gyógyításának és mentésének müve a társadalomra tartozik, mert a sikerhez nem elég az állami hatalom tekintélye és az állami hivata­lok és közegeik ténykedése, hanem szükséges azon nagy kiterjedésű társadalmi csoportosulás, a, mely­ben munkafelosztás, tágkörü érdekeltség, kölcsönös állandó érintkezés lehetővé teszi, bogy a tevékeny­ség soha se lankadjon, behatoljon a közéletbe és hatását kiterjeszsze a fenyegetett családok hajlékába és életrendjére. A betegek gyógyításának és mentésének leg­fontosabb eszköze a sanatoriúmoknak_ nevezett kü ­lönnemű gyógyintézetek rendszerében fekszik, a melyekben a gyógyítható betegeket hónapokon ke­resztül ápolják és kezelik, egyszersmind visszanyert egészségük megtartására alkalmas életszabályokra, valamint az egészségeseknek általok történhető ra­gályozás megelőzésére alkalmas óvrendszabályokra betanítják s igy előhaladólag irtják ki a népesség­ből az öldöklő betegséget. A betegek óriási számánál, a gyógyítás és ápolás különnemű, az életfolyás minden részére kiható természeténél fogva erre a társadalomnak széles körű közrehatása szükséges, egyesületek szervezése és sanatoriumok felállítása által. Ezen társadalmi actió utján jutott el a polgárosult kül­föld azon nagy eredményekre, a melyekre nekünk is törekednünk kell. Szemben azon roppant elterjedéssel, a melyet a tüdővész Magyarországban elért, gyors és elterje- dett tevékenységre van szükség, a mi csak úgy étesülhet, ha a betegség által leginkább sújtott törvényhatóságok karöltve együttesen járnak el. E czélból járjon elől lelkesítő példával a be­tegség pusztításai által nagy mértékben sújtott vár­megyénk közönsége ugyanis : 1. Állítson fel tüdővészbizottságot szakavatott orvosokból és humánus érzéstől áthatott érdeklődő polgártársainkból. Ez a bizottság rendezze és ve­zesse a védekezési munkát. A bizottság feladatát képezze azon családok és községek kiderítése, a melyekben a betegség nagyobb mértékben el van terjedve. Az ilyen helyeken fel kell kutatni az okokat, a melyek a betegség elterjedését előmozdítják és elrendelni az intézkedéseket, a melyek által a ká­ros viszonyok elhárithatók. A bizottság feladatát képezze, gondoskodni arról, hogy a lakosság fölvilágosittassék a tüdővész- terjedésánek föltételei, valamint a terjedés korláto­zásának eszközei felől. A bizottság további feladata volna társadalmi utón vármegyei sanatorium egyesületet bevezetui. Legelőnyösebb volna ezt az egyesületet a járt nyo­mok felhasználásáról az Ő Felsége a király véd­nöksége alatt álló „Budapesti szegény sorsú tüdő­betegek Sanatorium egyesületéinek fiókja gyanánt létesíteni. Ennek a vármegyei sanatorium egyesü­letnek feladata lenne a szükséges tőkét megszerezni nép sanatorium felállítására, kikeresni azon helye­ket, a melyek tüdőbetegek gyógyítására megkívánt természeti tulajdonságokkal bírnak s a melyeken mihelyt a tőke megengedi, népsanatoriumok állít­assanak fel ; feladata volna továbbá a tüdővész- bizottság által rendelkezésre bocsátott oktató utasí­tások terjesztése. 2. Határozza el a vármegye közönsége, hogy addig, a mig lehetővé válnék, hogy saját területén népsanatorium létesüljön, gyámolitani fogja a buda­pesti sanatoriumot az által, hogy 10,000 koronás ágy-alapitványt tesz, a minek fejében a budapesti sanatorium tartson fent helyet a vármegyebeli be­tegek számára és hasson közre tapasztalatai alap­ján a majdan a vármegyében létesítendő sanatoriu­mok helyének, építkezési tervének és berendezésé­nek megállapításáról. 3. Minthogy törekvésünknek Békésvármegye érdekein túl terjedőleg, az egész ország fenyegetett érdekeinek előmozdítására kell irányulni, azért in­tézzen Békésvármegye- közönsége felhívást az ország mindazon törvényhatóságaihoz, a melyek a statis- tikai kimutatások szerint a tüdő vész pusztításai által leginkább sújtva vannak, hogy a maguk területén hasonló intézkedéseket tegyenek. 4. Végül intézzen a vármegye közönsége fel­iratot a belügyministeriumboz, hogy az ország leg- vitalisabb érdekeit egyre jobban veszélyeztető csa­pás ellen megindítandó actiónak élére álljon és a védekezés munkáját szervezze és támogassa. Lukács György, főispán. Hirek. A vármegye közgyűlésének határ ideje május hó 30 ában véglegesen megállapittatott és u köz­gyűlésre vonatkozó meghívót a vármegyei hivatalos lap e heti száma fogja közölni. A közgyűlések tár­gya lesz a múlt évi házi pénztári számadás felül­vizsgálata is, a melyre .vonatkozó állandó választ­mányi javaslat 15 nappal a közgyűlést megelő­zőleg közhírré teendő lévén, a pénzügyi és jogi szakosztályok pénteken délután, az állandó választ- vány pedig tegnap délelőtt ülést tartottak, a melyen letárgyalták a közgyűlésnek már előkészített ügyeit igy a számadást is, melyet 251,080 kor. 89 fillér bevétellel, 250,415 korona 96 fillér kiadással és igy 664 korona 93 fillér maradványnyal jóváhagyásra ajánlanak a közgyűlésnek. A múzeum. A közművelődési egyesület tulaj­donát képező muzeum, mint minden nyáron úgy ez alkalommal is folyó hó 12-dikétől, vagyis mától kezdve szeptember végéig minden ünnep és vasár­nap délután 4 órától hat óráig nyitva áll és bárki által megtekinthető. A muzeum gyarapodása. Erdélyi Sándor keres- kedő, gyulai lakos a megyei múzeumnak egy Róbert Károly ezüst dénárját adományozta.

Next

/
Thumbnails
Contents