Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
I4-ik szám Gyula, 1901. április 7-én XXXIII. évfolyam r- i Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di{: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 60 „ Egyes szám ára 20 fill. IV. Á Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Sí ó ii n Dávid. — Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. lyilt-tér sora 20 fill. Csengnek-bongnak a harangok. Ünneplőkkel telnek meg a templomok. Felhangzik az örvendetes Halleluja százezrek ajkain a feltámadás lélekemelő ünnepén. A Megváltó felpattantá a sir pecsétét s feltámadásának páratlan csodájával mutatá ki isteni hatalmát. Méltatlan szenvedések után gyalázatos halállal végezték ki a hit szerzőjét. Kortársai, apostolai megírták egyszerű, keresetlen szavakkal, melyek azonban bús érzelmeket keltenek a lélekben s elbatolnak a velők oszlásáig. Azért a nagybéten fájdalmas emlékezet és nyomasztó érzelmekből emelkedik fel a hála örvendetes szava husvét pirkadására, mely a győzelmi ünnepek ragyogó koronáját képezi. Habár kedves a szent éj karácsonyi emlékünnepe a családi boldogság hamisítatlan verőfényében 8 bármily magasztos pünkösdkor az égből alászálló szeretet s örök bölcsesség kettős tűznyelvekben nyilvánuló keletkezésének évfordulója, a legfelségesebb, a legközvetlenebb, emberi természetünkre nézve a legteljesebb hatású marad mindig a kereszténység busvétje. A feltámadás diadal-ünnepe piédestálja az eszményi emberiségnek! Ki ne erezné közülünk a halandóság rideg törvényét? Kinek ne volnának bizonyos vezéreszméi, melyek közül talán naponta elsirat egyet-egyet lelke gyászba borult szentélyében ? Vigasztaló és dicső hatású tehát reánk nézve a feltámadás nagy ünnepe. A legsötétebb estén szállt le sírjába a természet elevenítő Ura s verőfényes korányban hagyta el feltámadásakor. A természet is tehát tavaszi pompájában midőn diadalmaskodik az enyészeten, ez által a legsikerültebben symbolizálja az örök feltámadás hatalmát. Miért tehát a csüggedés a sir gyászos homályinál, kedveseink koporsóinál, mikor a TiHOZÁ. Husvétkor. „Holtak közt mit keresitek az élőt?" . . . Hajnal bibor fénybe vonva az ég s föld, Feltámadott az Ur Jézus, s e csoda Minekünk az uj életet meghozta, Néma simák sötét éje megvirradt, Nem maradunk martalékul a sírnak, A Jézus él, s minket az ő élete Juttat üdvre, mennyben örök életre. A bús szivek éjszakája kiderül, Nem bolyongunk árvaságban, egyedül, Ki a követ a sírról elemelte Megmutatja mily végtelen kegyelme, A,hit, remény és szeretet felragyog, Mozdul a sír, életre kél a halott, S minden szívben lobog a láng, vágy ébred, Választottja lenni földön az égnek. Oh Ur Jézus I a kit fel nem ismertek, Segíts lelkünk felszentelni Istennek, Hálát adva szegjük meg a kenyerünk, Bizonyságul, hogy te ott vagy mivelünk, Keresztedre, koporsódra tekintve, El ne tudjon tántoritni senki se, Életünkben, halálunkban, mind híven, Rendületlen maradjunk meg a hitben. Ha szivünkben dúlna kétely vihara, S tőled Jézus 1 elszakadnánk valaha: Oh mutasd meg akkor nekünk sebhelyed, S hit ereje egyesítsen teveled . . ■ Ha majd mozdul a föld röge felettünk, | a lelkűnkkel egyesülve lesz testünk, Szinről-szinre látva Istent a mennyben, Számunkra az üdv virága teremjen . . . Dombi Lajos. feltámadás és az élet Ura elvette a halál fulánkját? Jézus feltámadása oly történeti tény, hogy milliók szivében erősiti meg a halhatatlanság ama titkos vágyát, melyről tanúskodnak a népek vallásos codexei. Már az ókori népek ősei mesés borzalommal beszélgettek unokáiknak a lélekvándorlás tisztuló hatásairól. A költői lelkű görögök vallásos hitéletüknek ragyogó köntösébe a legszebb szállakkal hímezték be a halhatatlanság csillogó eszméjét. Homér hősei nem halnak meg örökre Trója bástyáinál. A Styx íolyónál gyülekező alvilági árnyak örömmel isszák ki a Lethe hullámaiba merített poharat, hogy a földi gondokról megfeledkezve zavartalan boldogságban éldeljék Elyseum virányain a túl világi örömöket. • A hatalmas rómaiaknál a Vergiliusok zengzetes szavakban az örökkévalóságra hívták fel babérkoszorús költőtársaik és a bölcsészek figyelmét. A miről azonban csak titkos sejtelme volt azelőtt annyi áldott léleknek s annyi nemes kebelnek, arról örök bizonyságot nyert a világ Krisztus feltámadásakor, amióta leborul bálával a feltámadás s lélek halhatatlanságának biztos hitében. Valóban a kereszténység életbeléptetése s gyakorlatias használatánál csak a feltámadás renditbetlen ténye szolgálhatott kiindulási pontúi. A feltámadás nagy eszméje tehát nem a gondolatok ősszeölelkezésében megszületett platonikus eszmék ábrándképe és nem a bölcseletek kohójából kikerült fenséges alkotások remeke. Nem kulturtörténéti jelentőségű a feltámadás magasztos hite, hanem az emberi szívben gyökerező követelménye a földi életnek. A feltámadás magasztos eszméje földön túli örök életet biztosit az egyéneknek, akkor, mikor a történelem csak nemzeteket biztat fenmaradó emlékezettel a századok röppené- sében. Tehát a feltámadás az emberi öntudat megmentése a kietlen Nirvánától. Oly sokszor tapasztalható, hogy az anyagias gondolkozás, mely folyton csak alkatrészekre bonczolgat, megfeledkezik magáról az eszméről, mely öröktől fogva létesítő mintája az összeségnek. Zeng az anyagimádó tömeg hosannája az eszmény iség sárba tiprói előtt. Mivel ha akadnak is apostolok, kik az eszmék szolgálatába szegődnek, nem hiányoznak közöttük a Judások sem. Ily körülmények között figyelemre méltó az élet ama játéka, hogy a legjobbak kénytelenek sokszor kiinni a feléjük nyújtott keserű kebelyt szomorú elhagyottságukban s gyalázattal tetézve temetkeznek eszméik romjai közepeit. Ha buknak is azonban az eszmék hős har- czosai az egyenlőtlen küzdelemben, irányadó eszméik diadalát csak sietteti az ő vértanu- ságok. Az örök eszmék meg nem semmisülhetnek. Ha el is akarnák temetni azokat, tényt vetnek a sírokra 8 diadalmasan koszo- ruzzák meg a vértanúk halántékát. Az örök eszmék halhatlanok, mivel az örök lényeg sajátságait alkotják s ellentétes uj eszméket a büszke emberi ész fel nem találhat. Méltán ünnepli tehát az emberi lélek a feltámadás szép napján saját kis világa eszményi törekvéseinek is a diadalát. Gsudál- kozhatunk, ha a kétségbeesett Faust vissza- hökken az önmegsemmisítés gondolatától, midőn feltámadásra zúgnak a harangok? Összes törekvésünk s minden működésünk alapja úgy az egyéni mint a társadalmi életben a feltámadás nagy eszméjével van szoros kapcsolatban. Nem halunk meg egészen! A pogány L'.öltő ezen felkiáltása élénk visszhangot kelt M.künkben, mivel van biró a felhők felett. Ezen boldogító tudat lelkesíti a nemzeteket is. A nemzeti élet történelmének is meg vannak a maga gyászos lapjai, melyek győzelem helyett kudarczról, egyetértés helyett viszály s pártoskodásról s virulás helyett szomorú pusztulásról értesítik a késő unokákat. Az árinányos viszályok ha meg is hozzák a nemzeti életben a megváltás fájdalmas nagyhetét, felhangzik utánna az alkotmányos élet vezérigéje: „Feltámadunk!“ A kor forrongásában az eszmék uj áradata indult meg. Ezen áramlatnak mi vagyunk a szemtanúi. Az lenne csak dicső s magasztos feladat, ha tetterőre, eszményi törekvésekre támadnának fel a szivek 8 igy testet öltenének az örök szép hymnus lelkes szavai, hogy t. i. megbünhödte már e nép I múltat s jövendőt. A nemzet boldogitására a midőn eszményi törekvéseink ott lobognának Vesta tűzként a haza oltárán, lelkünk békéje által mindinkább lelkesebben hangzana szivünk győzelmi, kegyeletünk mélységes hallelujája ! ___________ Kovács Rezső. Me zörendőrség Gyulán. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törvényczikknek végrehajtása sok vidéken nehézséggel járt és a gyakorlati életet sok helyütt készületlenül találó egyes intézkedései talán még ma sincsenek a törvény kívánalmainak megfelelően végrehajtva. Gyulán a mező-őri intézménynyel nem tadott megbarátkozni a lakosság már csak azért sem, mert az súlyos terhet ró a birtokosokra és annak daczára talán épen a szervezett mezőőri állások elégtelensége folytán a mezőőri szolgálat hiányai miatt sok panasz is hallható. Tudvalevőleg Gyulán a képviselőtestület nem akart mezőőri állásokat szervezni, úgy hogy a vármegye, majd a belügyminiszter határozataival kellett ezt elrendelni, a ki az alkalmazandó lovas mezőőrök számát egyelőre négyben állapította meg és felhivta a várost, tegye megfontolás tárgyává, hogy a mezőőri szolgálat külterületi rendőrség szervezésével miként volna ellátható. A város azonban továbbra is megmaradt régi álláspontján és a mait évben kérvényt adott be az iránt, hogy a mezőőrök tartása alól mentessék fel. Ezt a kérelmet a vármegye alispánja mint törvénybe ütközőt |nem teljesítvén, a kérdés felebbezés folytán a föld- mivelésügyi minister elbírálása alá került, a ki az alispán határozatát helyben hagyta, kimondván, hogy a törvény pontos végrehajtása Gyula városban továbbra nem hagyható függőben és miután a város a rendőrségi és mezőőri szolgálat egyesítését tanácskozás tárgyává nem tette, a kérdésben helyszíni tárgyalást rendelt el. Ezt a helyszíni tárgyalást tartották meg szerdán délelőtt a vármegyeházán dr. Lukács György főispán vezetésével; részt vettek azon a földmive- lésügyi minisztérium képviseletében Németh József min. titkár, Békésvármegye részéről Berthóty István aljegyző, az ügynek alispáni előadója, továbbá Gyula város és a lakosság részéről Dutkay Béla polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, dr. Varga Kérdés. Éjnek éjszakáján, mikor minden csendes Tépelődő lelkem tétovázva repdes, Gondolkozom némán, tűnődöm magamba, Bohó kérdés támad lüktető agyamba: Évezredek múltán, ha a nap sugára Utolszor mosolyg rá a kihaló tájra S hajnal hasadása nem lesz soha többé. Komor hideg éj lesz örökkön, örökké . . . A megfagyott földnek nem lesz több virága Elhal a hülő szív végső dobbanása ! ! . Mi less a világból ? Mi lesz a kék égből ? Derül-e uj hajnal az örökös éjből? . • • Kérdezem az éjét. — Feleletnek végül Rám mosolyg a hajnal a pirosló égrül. * * * Mikor messze Tőled csak a vágyam ébren Az virraszt utánad a magányos éjben Gondolkodom rólad, álmodozva egyre Fájó kérdés nyilai dobogó szivembe. Sok idők eltűnte, mindenek múlása . . • Mint a tűz a napból, kihal a szív lángja Az elhülő napfény nem tud melengetni, A kifáradó szív nem tud már szeretni Az ölelő karnak nem lesz melegsége Ráborul a szivre a dermedés éje . . . Mi lesz a csókokból ? Édes ölelésből ? Fakad-e uj tavasz az örökös télből ? . . . Megkérdezem Tőled . . • ölelő karodtól Rám mosolyg a válasz piruló arczodról: E földi világnak eljő örök éje De a szerelemnek soha nincsen télje s . . A kebledre hajtom megnyugodva fejem S szived dobogását hallgatom csendesen . . . Dubányi Imre. Erdőben. Szerelemről suttog minden körülöttem, Szerelemről zeng a pacsirta fölöttem. Karcsú fák sudara repkénytől övezve, Mint a szerelemnek édes ölelése. Tavasz ébredése, illatos pompája, Mint az ifjú szívnek hajnalbasadása. Szellő susogása, lombokon keresztül, ÉdeB regét mond az édes szerelemről. Nyíló gyöogyvirágnak hófehér virága Mint egy szőke kis lány patyolat orczéja. Illatos ibolya kékszinü virága, Szőke lány kék szeme szelíd mosolygása. Csattogó madárdal szerelemről dalol, Lágyan cseng mint a dal rózsám ajkairól. A pázsit zöld szine reménnyel kecsegtet, Mintha azt mondaná: „Remélhetsz, Bzerethetszl“ * Mért adtál Teremtőm érző szivet nekem ? Tavasz mosolygása játékot üz velem. Mire való nekem mindezt megérteni . . . . £ . Úgy is el kell nekem téged felejteni! . . . ___________ Sz—ghy Sz—r. Hú svéti tárcsái Klárika okos és minden tekintetben szellemes kis lány volt. Ha hozzáteszem, hogy Klárika a „Székcső Harsonája“ ez. hetilapnak tiszteleti példánynyal honorált tárczairója volt, senki sem csudálkozik az előbbeni állításomon. Klárika roppant fontosságúnak tartotta ezt a hivatását Nem tudom az öreg Ibsen, Hugó Viktor vagy Tolstoj Leo szintén tápláltak-e valami önérzet félét a bensejükben, ezekkel az urakkal közelebbről nem kötöttem ismeretséget. A mi jó öreg Jókaink, Mikszáth, Herczegh Ferencz igen szerényen nyilatkoznak maguk felöl. Rákosi Viktort egy Sipulusz tárczával a grönlandi jegesekről akár Szaharába lehetne hajszolni. Klárika mindezt nem tudja. Néhányszor szándékomban volt, hogy megmagyarázom neki, de bizony nem volt bátorságom hozzá. Másnak se. A múlt évben Husvét előtt levelet kapott a „Szekcső Harsonája“ szerkesztőjétől. Örömtől sugárzó arczczal mutatta nekem, ki mellesleg mondva : vőlegénye voltam. — Nézze, Gyula, Rovatos ir: Lapjának húsvéti száma egy iv melléklettel jelenik meg, feltétlenül várja finom tollal, utolérhetlen esprit- vel, csalhatatlan pszikologiával megirt dolgozatomat. Igen, én fogok neki Írni valamiről, magam sem tudom miről, de jó lesz és csudálkozni fognak rajta. Én előlegeztem csudálkozásomat és sietve csókoltam meg parányi kezecskéjét, mely Emilie Werner vagy Gyp sikereit fogja elhomályosítani abban a dolgozatban. A következő napok a nélkülözések napjai voltak rám nézve. Klárika, ki egyébkor igen szívélyesen fogadott és szerette .jelenlétemet, többször felkért, hogy ne háborgassam, mert hátrányára van dolgozatának s ha többször félbeszakítja, változik a hangulata. Nagyszerdán végre kellemes meglepetés ért. Klárika örömragyogc arczczal fogadott és sietve kínált meg üléssel: — Kész a tárczám, felolvasom. Hangtalanul hulltam a fauteil lágy ölébe és csendes rezignáczióval engedtem át magam az élvezetnek: Tavaszi mese. T.a.pnnir mal szä<mä.b.oz egész Ív mellételet ven osatolva.
