Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-24 / 12. szám

12-ik szám Gyula, 1901. marcaius 24-én, XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova .a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fill. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3£Z ó h. n ü á v i ŐL_ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Felhívás. Az Alföldet közművelődési tekintetben is erősíteni hazafias kötelesség. Minden cultu- ralis intézmény, mely az Altöldön keletkezik, még ha szerényebb méretű is, nemzeti vívmány jelentőségével bir. Ebből a szempontból kiindulva mutat­kozik szükségesnek az, hogy Gyulán a nemes szórakozást nyújtó magas színvonalú magyar színművészeinek méltó otthona legyen. Erre szolgál a modern igényeknek és tokozottabb 8zinmüvészeti követelményeknek megfelelő nyári színkör létesítése. Ilyen színkör a kö­zönségnek mindenkorra első rangú színtár­sulatot biztosit, az első rangú társulatok részére pedig jó nyári állomást teremt s ez által a színművészet országos színvonalának emelésére hat közre. Hogy a szinkör a közönség anyagi meg- terheltetése nélkül a legrövidebb idő alatt felépülhet, az már biztosítva van. Az is biz­tosítva van már, hogy a folyó év nyarán egy első rangú színtársulat fog játszani a kész gyulai színkörben. Szüksége van azonban az ügynek a szín­művészeiét pártoló közönség buzgó erkölcsi támogatására, nevezetesen arra, hogy az ér­deklődők egyesületet létesítsenek, melynek feladata legyen a rendelkezésére bocsátandó eszközökkel a szinkör felépítését megvalósí­tani és megtenni mindazt, ami a színművé­szet ügyének állandó felvirágoztatására szük­séges. E végből tisztelettel van szerencsém felkérni mindazokat, akik ezen fontos közmű­velődési kérdés iránt érdeklődnek, hogy a gyulai színművészet pártoló egyesületnek folyó hó 24-ikón vasárnap dél előtt 11 órakor a városháza termében tartandó alakuló köz­gyűlésére megjelenni méltóztassanak. Gyulán, 1901. márczius 17. Lukács György. T A ll C A . Bella halálára. — 1901. márczius 20-án. — Egy üde, feslő rózsabimbó Elhervadott a rózsafán . . . — Egy szép fiatal asszony halt meg Az élet rózsás hajnalán I Két játszadozó kis babája, Reáborul a jó mamára, És költögetik gőgicsélve, Mintha aludnék, mintha élne I ! | , . . . A rózsafának szép virága Jövő tavasszal újra nyit, De uj tavasz nem hozza vissza A boldogságnak Álmait 1 . . . A két szegény, anyátlan árva Meg fogja tudni nemsokára, Hogy az a kit ma földbe tettek, Az volt, kit egykor költögettek. Ti édes, ártatlan kis árvák, Ne sírjatok, ne sírjatok 1 Tekintsetek fel a magasba, Hol annyi csillag ég, ragyog 1 . . . . . . A legszebbikből néz le rátok A kit sirattok, jó anyátok, Titokzatos, csendes nagy éjen Onnan vigyáz, hogy baj ne érjen I . . . óh 1 bizzatok a csillagokban, Mint csolnako8 a sík vizen, Kérdjétek tőlük esteienként, Hogy a mamácska mit izén 1 ? . . . — Ök fognak adni nyugtot enyhet A sziveteknek, lelketeknek, Ha fáj nagyon, ba vágyva dobban . . . — óh 1 bizzatok a csillagokban 1 . . . ifj. Nuszbek Sándor* A gyulai színművészet pártoló egyesület. Eddigeló is ólónk hiányát éreztük, most pedig nemcsak eszményi, hanem gyakorlati szempontból is olkerülhetlen szükségünk van egy „színművészet 'pártoló egyesület“-ve. Széli Kálmán belügyminiszter ugyanis mint a lapunk múlt heti számában közölt leirata tanúsítja — nem Gyula városáuak mint jogi személynek, hanem csak is egy Gyulán megalakítandó szinpártoló egyesület­nek bocsátja rendelkezésére évről-évre azt a 3200 korona állami segélyt, amelynek alap­ján felveendő amortizaczionalis kölcsön teszi lehetővé a szinkör felépítését és a szín­körrel a gyulai színészetnek föllendülését. Ha egyéb ok nem is volna, a miniszter- elnöknek ily színművészet pártoló egyesület részére már annak megalakulása előtt előle­gezett bizalma is teljesen indokolja az egye­sület szükségét és nélkülözhetlenségét; de ndokolja sok más körülmény is, amelyek közül csupán azt emeljük ki, bogy a szín­művészet pártoló egyesületnek feladata az aréna létesítés munkája, a színigazgatóknak évről-évre való megválasztása, amennyiben a városi tanács a sziniengedóly megadás tör­vényes jogát az egyesület mindenkori véle­ményének elfogadásával fogja gyakorolni. A gyulai színművészet pártolóegyesü­letnek tagja lehet városunk minden tisztes polgára, — a tagsági dij óvenkint 1 korona tehát oly minimális összeg, mely minden bár szegényebb sorsú értelmes polgárnak is • le­hetővé teszi, hogy a nagy kulturális misz 8zióra hivatott hasznos és fontos egyesület tagja s támogatója lehessen. Az alapszabálytervezetet közöljük egész terjedelmében. Az 3lakuló-gyülés — amelyre külön meghívók nem küldettek szét és meg­hívóul csupán a lapunk ólén közölt felhívás szolgál — ma délelőtt 11 órakor lesz a vá­rosháza nagytermében. Reméljük és óhajtjuk, hogy azon váro­sunk polgárai szép. számú megjelenésükkel fogják a kulturális ügy iránti nemes érdek­lődésüket nyilvánítani. Eme reményben szivünkből üdvözöljek városunk legifjabb, de nagy hivatásu s szép jövőjű egylete: »a gyulai színművészet pártoló egyesület$ alakuló gyűlését. A gyulai színművészet pártoló egyesület alapszabályai. 1. Általános határozatok. 1. §. Az egyesület czime és pecsétje „Gyulai színművészet pártoló egyesület 1901. 2. § Az egyesület czélja az, bogy a nemes szórakozást nyújtó magyar szinmüvé- szetnek Gyulán biztos otthont teremtsen Feladatának ismeri e végből az egyesület hogy a modern igényeknek és a fokozottabb színművészeti követelményeknek megfelelő nyári színkört létesítsen és ezáltal a szin művészet országos színvonalának emelésére közrehasson. E czólok megvalósítására anyagi esz közei az egyesületnek : a tagsági dijak, eset leges adományok és egyéb jövedelmek. II. Az egyesület tagjai. 3. §. Az egyletnek tagja lehet minden önjógu honpolgár és minden jogi személy A tagok évi 1 korona tagsági dijat fizetnek. A közgyűléseken indítványozó és *r-»\yazó jogokat gyakorolnak, választók és választhatók. A tagsági kötelezettség mindaddig tart. mig az illető az egyesületből való kilépését be nem jelenti. A kilépést a választmánynak kell bejelenteni a naptári év utolsó három hónapjában. A tagság megszűnik halál vagy kilépés által. III. A közgyűlés. 4. §. Rendes közgyűlés évente egyszer tartandó. Rendkívüli közgyűlést a választ­mány határozata vagy 10 tag kiván-ága folytán kell összehívni. A közgyűlés határozatképességéhez 10 tag jelenléte szükséges. Ha a közgyűlés nem határozatképes, legalább 8 és legfeljebb 15 nap alatt uj közgyűlés tartandó, mely tekin­tet nélkül a jelenlevők számára, határozat- lépes. 5. §. A közgyűlés tárgyai: a) a tisztviselők, a választmány, a szátn- izsgáló bizottság megválasztása 3 évre; b) a választmány és a számvizsgáló bi­zottság jelentéseinek tárgyalása és határozat hozatal; c) a költségvetés megállapítása; d) az alapszabályok módosítása; e) az egyesület feloszlatása és a vagyon feletti rendelkezés; f) indítványok tárgyalása és határozat lozatal. 6. §. A közgyűlési határozatok viszony- agos szótöbbséggel hozatnak. Csupán az alap­szabályok módosítására, a társaság feloszla­tására és a vagyon bovaforditásáravonatkozó határozatokhoz kívántatik a határozatképes közgyűlés 2/3-ad szó többsége. Az elnök csak szavazat egyenlőség esetén szavaz. A szavazás nyilvános. Bármely tag kivá- natára azonban az elnök köteles a titkos szavazást elrendelni. 7. §. A közgyűlésekről a titkár jegyző­könyvet vezet, melyet az elnök és a titkár írnak alá, s az elnök által a jelenlevők kö­zül előre felkért 2 tag hitelesít. IV. A választmány. 8. §. A választmány tagjai az egylet tisztviselői, a számvizsgáló bizottság tagjai és 48 választott tag. 9. §. A választmány intézi az egyletnek a közgyűlés részére fenn nem tartott összes ügyeit és végrehajtja a hozott határozatokat. Működéséről évenként jelentést terjeszt a közgyűlés elé. Különös feladata a választ­mánynak a színtársulattal való szerződés meg­kötése. Ülései a szükséghez képest hivandók egybe. A határozatképességhez az elnökön kívül négy tag jelenléte szükséges. Kisvárosiak. H. községben egy csikorgó januáriusi reg­gelen kelt szárnyra a hír, hogy délután megér­kezik az uj, nőtlen fiatal szolgabiró. Tisztelt olvasó közönség! Tessék elképzelni egy apró városkát, ahol tizeikét eladó intelli­gens hölgy lakik és ahol egy zsidó tanitó, egy keresztény tanitó, egy segédjegyzö és egy segéd­lelkész egyedüli képviselői a társadalom ama keresett rétegének, melyből az úgynevezett fér­jek kerülnek ki. Nem csoda, ha a fenti hir örömtelt izgal­mat keltett az érdemes apák, a gondos mamák de még leginkább a virágos reményektől duz­zadó leányok kebelében. De mint hogy tudva vagyon, hogy a leg­szebb rózsák közt is akad tüske : némileg zava­rólag hatott egy másik történet szellőztetése, mely a szolgabiró ur agglegényies tulajdonairól mondott egy vigasztalan regét. De falun kevés ember esik kétségbe. Itt inkább a gyomor dominál, mint a szív. Egy okkal csak több volt, hogy a lányok harczi kedve megélénküljön. És ámbátor körülöttük az egész mindenség fehér, kísérteties hólepellel van borítva: szivük fakadó tavasz, a remény zöld viránya. Ah végre, végre mégis lesz egy fiatal ember a helységben, kinek finom, kesztyűs keze van, ki játszva tudja megnevezni a franczia négyes minden tourját — ki talán Heine és Petőfiből czitál szerelmes strófákat és nyáron valószínű­leg narancssárga czipöben, porczellán-créme ru­hában és a falusi hölgyek előtt oly ellenállha­tatlan hóditó darabka üveggel — monoklival a szemén fog járni, — ki.............................. Hát még ha éjjeli zenéről van szó ! A falusi leány igénytelen, lobbanékony szivét egy pár enyelgő nótával meg lehet venni, ha a czigány epedőn, rejtett tűzzel éjszaka elhúzza ablakai alatt. H. városka gavallérjainak a hódítás eddig csak azért nem sikerült egészen, mert mélabus koncertjükbe rendesen egy hamis és hasitó akkord vegyült. — A muri után rendkívül magas ré­giókban szárnyal képzeletük, szerelmes szivük­nek nam tudván parancsolni, oly hangosan ábrándoznak az imádott hölgy ablakai alatt, hogy az — rostéi ve a dolgot; nem az éji csönd költészete és romantikájának hatásáról rebeg egy vágyó fohászt, hanem meglehetős epés és goromba kifakadással honorálja az éjjeli lova­gok költséges fáradozását. De a szolgabiró! — Istenem, mi más lesz az! Róla tudják, hogy nyolcz szemeszteren át szeiadonoskodott a fővárosban és tapasztalatai, melyeket e téren szerzett, valósággal legenda- szerüek. — — Ki tudja, talán ép én leszek, ki ró­zsás lánczokba fogom a független szabadság felé oly erősen gravitáló tekintetes ur fejét. Talán én, — talán én, bajos volna ponto­san meghatározni H. városka fiatal szépei közül hánynak falusi ábrándjaiba illeszkedtek ilyen és még talán czifrább gondolatok, miközben türel metlen kíváncsisággal nézegették az óramutatóját. Végre megérkezett a várvavárt. Habár erő­sen szitált a hó és a téli alkony, hatalmaskodó szárnyai borús szürkeséget terjesztve lebocsát­koztak a földre, H. városka hölgyei mégis legott fölfedezték az érdekes jövevény alakját, ki egy­kedvűen, némán, egyenes tartással lépkedett az üdvözlésére megjelent községi honorácziorok között. — Szőke, magas fiú volt, karcsú, hajlékony termettel és a hidegtől pirosra kicsipett orczái- val alig látszott idősebbnek l| évesnél. Az urak hazáig kísérték, minduntalan bó- kolva és szives hajlamaikról biztosítva öt. A kapuban ki-ki igyekezett kezet szorítani a tekin­tetes úrral, kinek némileg büszke és tartózkodó modora végtelenül imponált a kisvárosi nyárs­polgároknak. A fogadási czeremóniának vége lett. Ha lap-tudósitó volnék, akkor azt írhatnám tiszta lelkiismerettel, hogy a tetszés moraja zúgott végig az egész helységen. Oly annyira kedvező (benyomást tett a szolgabiró ur — föképen az asszonyokra. Rövidesen megindultak széles mederben a kombinácziók. Ki lesz az a szerencsés, ki lesz az irigyelt boldog, akinek bájai majd elcsavarják, a tekin­tetes ur egy kissé józannak hiresztelt fejét ? ! — Legtöbb reménye lehetne talán a tiszteletes ur bájos leányának, a kényes és rátartó Miczinek, ki a városkában a társadalom eszpritjének gon­dolja magát, akinek olyan felséges, szép szőke haja van és francziául is beszél. Szinte kár, hogy már egy csillogó karikát hord a gyürüs-ujján, melyet a szép hangú és álmatag szemű segédlelkész még tavaly kará­csonykor ráhúzott. Anyai ágról rokonok és a lelki rokonság csirája úgy látszik egy pünkösdi prédikáczió hatása elatt fakadt ki a leány szi­vében, akár csak Beniczkyné regényhősnöinél. Ki zavarná a papiak csendes poézisét ?! Avagy talán a sarki boltos mélázó, bús Magduskája, ki mindég szomorú és soh’ sem öl­tözik világos színekbe ?! Eh mit, — hitvány szatócs, ki gondol az ilyenre .... De van pénze, sok pénze. Ki tudja ... ki tudjál Aztán ott van | postamesternő. Virgoncz firma, kaczag, mint a gerle és' vidám mint a pacsirta, egy szép májusi reggelen. Lapunk mal szämäkoz fél Ív melléklet van osatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents