Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-24 / 12. szám

V. A tisztviselők. 10. §. Az elnök képviseli az egyesüle­tet a tagokkal, hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben. Összehívja és vezeti a közgyűléseket és választmányi üléseket, fel­ügyel a határozatok pontos végrehajtására, utalványozza a költségeket. 11. §. Az elnököt akadályoztatása ese­tében valamelyik alelnök helyettesiti. 12. §. A titkár végzi az egyesület fogal­mazási és levelezési teendőit, vezeti a köz­gyűlések és választmányi ülések jegyzőköny­veit, gondoskodik a közgyűlések és választ­mányi ülések rendelkezéséről és a szükséges meghívásokról. 13. §. A pénztáros felelősség mellett közeli a bevételeket és kifizeti az utalvá­nyozott összegeket. A bevételekről és ki­adásokról könyvet vezet és a bevételeket, az elnökkel együttesen nyugtatványozza. VI. A számvizsgáló bizottság. 14. §. A számvizsgáló bizottság három tagból áll és feladata, hogy a pénzkezelést ellenőrizze. Bármikor joga van a zárszámadá­sok elkészülte után pedig kötelessége, hogy a pénztárt és a számadásokat megvizsgálja és ennek eredményéhez képest a közgyűlés­nek a felmentés, vagy felelősségre vonás dol­gában javaslatot tegyen. VII. A felügyelet. 15. §. A közgyűlés mindazon határoza­tait, melyek az alapszabályok megváltozta­tására, az egyesület feloszlatására a ez eset­ben vagyonának hova fordítására vonatkoz­nak, végrehajtás előtt a m. kir. belügy- ministerbez kell felterjeszteni. 16. §. Ha az egyesület az alapszabá­lyokban meghatározott czélt és eljárást, ille­tőleg hatáskörét meg nem tartja a m. kir. kormány által, a mennyiben további műkö­désének folytathatása által az állam, vagy az egyesületi tagok vagyoni érdeke veszé­lyeztetnék, haladéktalanul fölfüggesztethetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik, vagy az alapszabályok pontos betartására feloszlatás terhe alatt köteleztetik. T a n ii g y. A gyulavári-i állami népiskola. Tekintetes Szerkesztő úr! A „Bé kés" folyó évi 10 ik számának tanügyi rovatában Gyulaváriból egy közlemény jelent meg, melyre egy pár szerény megjegyzést kívánok tenni. Ugyanis nem tűrhetem meg azt, hogy az érdeklődő közönség akárki téves iniormácziójából félrevezet­tetve, legyen kénytelen ítéletet mondani községünk­ről és annak ügyeit igazi lelkiismeretességgel ve­zető képviselő testületéről. E fontos okból folyólag. kérem a szerkesztőséget, méltóztassék az alábbi soroknak becses lapjában tért engedni. A gyulavári-i községi képviselő testület az állami népiskolát az ártézi kút melletti szabadtéren határozta felépittetni, azon okból, mert az a tér a községé, tehát legolcsóbb és a falu kellő közepén esik; szép hely az a községháza mellett terül el (és nem a „hátamögött!“) a papi lakkal szemben, a korcsmától jó távol, távolabb, mint a Vlagyovits- féle drága ház esik egy, másik korcsmához. Ott még eddig senki sem járt .tutajon" és csolnakon", mint ahogy megiratott. Az sem áll, hogy az ottan körül levő házak .agyon lesznek ütve", sőt inkább értékok növekedni fog. Vásártérre sem lehet hivat­kozni, mert az olyan váBár, illetve piacz, mint s mienk, bármelyik utczasarkon is megfér. Az állat­vásárnak pedig főtéren nincs semmi helye, köz- tisztasági és „közegászsógi tekintetben" tehát mél­tóbban proponálhatta volna czikkiró ezt a faluvé­gére, mint az elemi iskolákat. Különben arra, hogy a „faiskolába építsünk", igazán elmondhatjuk, hogy ott már jártak valami­kor tutajon, mert az a hely Holt-Körös-meder, most is körül van véve tócsával (mig amott egy kanál vi« sincs!) Aztán közvetlen mellette ott ékes­kedik a „közvágóhíd“ kissé távolabb tőle a „dög­kert, ott terül el a „liba legelő", ott ütik fel sátru­kat | „vándor czigányok", a „falu csordái“, „osür- héi" ott állapodnak meg ki és behajtáskor. No már ilyen helyre csak nem határozhattunk iskolát építeni, ilyen kívánságuk csak a jóizlást nélkülöző embereknek lehet. A faiskolára a maga nemében szüksége is van a községnek, annak megteremtése, berendezése nem kevés költségébe került, megsemmi­sítése bizon nem lenne észszerű cselekedet. A törvényre is figyelmeztünk, de a helyi kö­rülményeknél fogva egészen betartani teljes lehe­tetlen volt, mert itt a telkek kis területüek lévén, több házat kellett volna összevásárolni, ezt a köz­ség nem birta volna meg, az építési költséget igy is kölcsönből leszünk kénytelenek fedezni. Ha tehát Ön, tisztelt czikkiró ur igazi „adó- fizető polgár“, akkor ne okvetetlenkedjék, ne csap dóssá és ne gúnyolja a képviselőtestületet, mikor az becsületes és tiszta munkát végez, jobban teszi ha bele nyugszik a határozatba. Jövőre pedig bosz- szantás helyett buzdítsa polgártársait áldozatkész­ségre hasonló nemes ügy-érdekében. Ezek után szerkesztő ur becses jó akaratáén szívélyes köszönetemet nyilvánítva, vagyok Gyulaváriban, 1901. márczius 15. Teljes tisztelettel Bagoly Ferencz, községi képviselő. H i r e k. Békésvármegye közművelődési egyesülete ma délután 4 órakor tartja a vármegyeháza kis termé­ben közgyűlését, a lapunkban már közölt tárgy- sorozattal, melynek első s leglényegesebb pontja a boldogult Oláh György halálával üresedésbe jött alelnöki állás betöltése. — Ugyancsak ez a köz­gyűlés alakítja meg azt a bizottságot is, a mely a vármegye közművelődési pénzalapjából az egyesü­letnek rendelkezésére bocsátott 1000 korona évi segélyösszeget a magyar nyelv sikeres tanításáért a vármegyei tanitókarnak jutalomdijképen odaitélni fogja. A közgyűlésen való részvétre felhívjuk a ta­gok figyelmét. Kinevezések. A vármegye főispánja a Szath- máry Sándor lemondása folytán megüresedett árva­széki nyilvántartói állásra Denhoff Antal árvaszéki irattárnokot, ennek helyére Török Gábor központi Írnokot, ennek helyébe pedig Dubányi László ál- lamépitészeti hivatali írnokot nevezte ki. A pénzügyigazgatóság köréből. A pénzügy minister Hrabovszky Géza gyulai földadónyilvántaoi tási biztost az egri pénzügyigazgatósághoz, Janicsád Jenő egri földadó nyilvántartási biztost pedig a gyulai pénzügyigazgatósághoz saját kértükre köl­csönösen áthelyezte. Névváltoztatások. A m. kir. belügyminister megengedte, hogy kk. Kohn Szeréna békési illető­ségű lakos Pap-ra, id. Bomonkai József és kk. gyermekei József és György békés-csabai illetőségű lakosok Kovács-ra változtassák át vezetéknevüket. Hivatal áthelyezés. A gyulai járási főszolga­bírói hivatal épülete a főszolgabirói lakás és hiva­tal együttes elhelyezésére szűknek bizonyulván, a vármegye alispánja engedélyt adott arra, hogy a hivatal a főszolgabíró költségére f. é. április l ével bérelt épületbe, a Kossuth Lajos-utczán levő Bara- novics-féle házba helyeztessék át. Az aradi ügyvédikamara közhírré teszi, hogy dr. Salacz Aladár ügyvédet Szarvas székhelyijei az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette. A vármegye közkórházi bizottsága folyó hó 19-ón az alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyben a közkórház tervbe vett csatornázásának kérdésében az országos közegészségügyi mérnöki osztálytól nyert szakszerű tájékoztatás fojytán akként határozott, hogy a szükséges terv elkészít­tetése végett felir a m. kir. földmivelósügyi minis- terhez. A kórház folyó évi költségvetésének végre­hajtása tekintetében felhatalmazást ad a bizottság a kórház igzgatójának, hogy az árlejtést az általa megállapított összeg erejéig írja ki, — a beszerzés egyelőre azonban csak a költségvetési összeg kere­tén belől eszközölhető. A kórházi élelmezés javítá­sához a bizottság a vármegyei tiszti főorvos javas­lata szerint hozzájárult. Dr. Pándy Kálmán kórházi osztály-orvosnak az elmebetegek családi ápolására, s coloniákban való elhelyezésére vonatkozó indít­ványa behatóbb tanulmányozást igényelvén, ennek foganatosítására a vármegye alispánjának elnöklete alatt a vármegyei főorvos, kórházi igazgató, az in­dítványozó osztályorvos és vármegyei főszámvevő­ből álló albizottság küldetett ki, a melynek fel­adata lesz a kérdést a legapróbb részleteiben is tárgyalni, s a kórházi bizottság elé kész javaslatot s kidolgozott tervet terjeszteni be. Ezen kívül több apróbb folyó ügyet intézett el a bizottság. Ill-ad osztályú kereseti-adó tárgyalások. Az 1901. évre kivetendő III-ad osztályú kereseti adó kivetésére a gyulai pénzügyigazgatóság a következő sorrendet tűzte ki : a b.-csabai kir. adóhivatali ke­rületben, hol Lampenfeld Lajos pénzügyi titkár lesz az előadó, márczius 26-án Gyomát, márczius 27-én és 28-án Endrődöt, ugyancsak máczius 28-án Uj- Kigyóst, végül 28 . 29. és 30-án B. Csabát illető­leg folytattatuak a tárgyalások. Az orosházi kir. adóhivatali kerületben, hol Somossy Zsigmond igaz­gató helyettes tölti be.az előadói tisztet: márczius 26-án és 27-én Nagy-Szénást, márczius 28-án Bán­faivá!, P.-Szt.-Tornyát, Puszta-Földvárt, Szabad- Szent-Tornyát és Sámsont, márczius 29-én Csorvást és Tótkomlóst, márczius 30-án és április 1-én Oros­házát illetőleg lesz a tárgyalás. Az ünnepek utánra maradnak a gyulai, békési, szeghalmi és szarvasi kir. adóhivatali kerületekre vonatkozó tárgyalások. Árlejtések. A vármegyében Mezőberény és Orosháza községekben nagyobb munkálatokra tar­tottak az elmúlt héten árlejtést. Mezőberényben a 78600 korona költséggel előirányzott díszes emele­tes községháza építésére szombaton járt le a pá­lyázat, a mely időig 19 vállalkozó tett ajánlatot, melyek közül mint legelőnyösebbet, Dékány András szegedi lakos 127/I0 százalék árengedményes aján­latát fogadta el a község. Vállalkozó, aki kijelen­tette, hogy a mezőberényi iparosokat előnyben ré­szesíti, már a napokban megkezdi az építkezést. — Orosházán két árlejtés is volt. Az ágost evang. egyház által emelendő épület építésére négyen pá­lyáztak, a kik közül Sülé Pál és Fia orosházi lako­sok 26483 korona összegért nyerték el a munkát. A főbb utczákon tervezett, összesen 8160 négyszög méter aszfalt vagy betonjárda építésére e bó 18-án volt a versenytárgyalás, a mikor nyolcz ajánlkozó tett ajánlatokat részben aszfalt, részben betonjár­dákra. A képviselőtestület szerdán tárgyalta az ajánlatokat, de az azok feletti, valamint általában abban a kérdésben való határozathozatalt, hogy űszfaltból vagy betonból épittesse-e a járdát: a jövő heti közgyűlésre halasztotta. .Sorozás Gyulán. A Gyula városi sorozó járás hadköteleseinek a múlt szombaton megkezdett so­rozását hétfőn befejezték a következő eredmény­nyel. Az összeirt 400 hadköteles közül tényleg előállott 365. Ebből besoroztatott az ujonczjutalék javára 121, a póttartalékba 16, összesen 137. (37’5°/o) 5 visszahelyeztetett 174, fegyverképtelen 50, töröltetett és kórházba küldetett 4 egyén. Jelenleg a békési járásban folyik a sorozás. A gyulai izraelita nőegylet vasárnap délután 3 órakor tartotta meg élénk érdeklődés mellett évi közgyűlését. — Ozv. Billicz Vilmosnó elnök Isten áldását kérve az egyletre, a tagok szives üdvöz­lése után az ülést megnyitotta. Ezután Weisz Mór egyleti titkár olvasta fel éles körültekintéssel szer­kesztett évi jelentését, melyben mindenek előtt ki­jelenti, hogy az egyesület vezetősége, valamint annak minden egyes tagja, az emberi társadalom egyik legmagaszt08abb czéljának, a nyomor lehető enyhítésének tőle telhetőleg megfelelni igyekezett. Ezután áttért az egylet belmozgalmára és jelen­tette, hogy az egyletnek 1900, óv végével 141 ren­des, 31 pártoló és 14 alapitó tagja, vagyona pedig 6962 korona 68 fillér volt. A számvizsgáló bizott­ság jelentése után, a közgyűlés, úgy a választmány, mint a pénztárosnak a szokásos felmentvényt meg­adta. Több folyó ügy elintézése után elnök mind­azoknak, kik fáradozásuk által az egylet emel­kedését elősegítették, — köszönetét mondván, az ülést lelkes éljenzés mellett'' berekesztette. A gyulai izraelita nőegylet 1900. évi pénztári szám­adása. Bevételek: 1. Pénztári maradvány 1899-ről 86 kor 44 fill. 2. Folyó évi tagdijakból 771 kor. 08 fill. 3. Esküvői gyűjtésekből 33 korona. 4. Ke­gyes adományokból 246 korona 32 fill. 5. Alapít­ványi kamatban 53 korona. 6. Újévi üdvözletek megváltásában (1899. évről) 382 korona. 7. Perzse­ljek gyűjtéséből 72 korona 35 fill 8. Koszorúk megváltásában 191. korona. 9 Takarékpénztári ki­vét 200 korona. Összesen 2035 korona 19 fillér. Kiadások: 1. Rendes segélyekre 1116 korona 20 fill. 2. Tiszteletdijakra (L899. és 1900. évre) össze­sen 160 korona. 3. Szolga fizetésére 30 kor. 4. Szolga kölcsönóben 40 korona. 5. Fa számlájáért 148 kor. 20 fill. 6. Sorsjegy és portóra 4 korona. 10 fill. 7. Nyomtatványok számlájáért 35 korona 60 fill. 8. Takarékpénztári betét 280 korona. 9. Pénztári maradvány mint egyenleg 221 korona 9 fill. Összesen 2035 korona 19 fillér. Vagyon kimutatás az 1901. év január hó 1-én. 1. Pénzkészlet 221 k. 09 fill. 2. Betétek az I. gyulavárosi takarékpénz­tárban: a) a 4813. sz. betéti könyvben 1815 kor. 79 fill, b) a 6074. sz. betéti könyvben 2518 kor. 86 fill. 3. Betét a gyulavidéki takarékpénztár rész­vénytársaság 80. számú betéti könyvében (ebben a Braun és Czinczár-féle 500 koronás alapítvány) 621 korona 54 fill. 4. Kölcsön a gyulai izr. hit­községnél : a) tőkében 400 korona ; b) kamatokban 32 korona. 5. 1 darab 1000 koronás regále meg­váltási kötvény (Weisz Mór és neje alapítványa) 1000 korona. 6. Énnek 1900. évi kamat szelvénye 45 korona. 7. Bleyer Ignácz-féle 200 koronás ala­pítvány 200 korona. 8. Hátralékos (régi) alapít­vány 20 korona. 9. Hátralékos tagdijak 32 koroua 10 fill. 10. Hátralékos (régi) tagdijak 47 korona 8Ó fill, valószínű értékében 30 korona. 11. Hátralékos (régi) adományok 29 korona 01 fill, valószínű érté­kében 10 korona. Összesen 6962 korona 68 fillér. A Budapesten tartózkodó békési ifjak segitő- és őnképző-egyesülete a tagok nagy érdeklődése mellett szombaton este tartotta márczius 15-ének megünneplését. Elnöki megnyitó után Borbély Gá­bor szavalta el a „Talpra magyar“-t. Majd Baky István tartotta ünnepi beszédét, melyben lelkes szavakkal méltatta a márczius eszméket. Utánna Kovács Géza szavalta el lelkes hangulatú alkalmi ódáját. Végül pedig Bleuer Lajos fejtegette e nap nagy jelentőségét, mely úgymond minden magyar, de főleg a fiatalok előtt örökké ünnep legyen. Az élte tavaszán tra­gikusan elhunyt ked­ves ifjú nő halála a legszélesebb körökben keltette a legfájdalmasabb részvétet. Mindenki a legnagyobb megilletődéssoi gondol az édes anyára, ki egyetlen gyermekét vesztvén, a „mater dolorosa“ kínszenve­déseit éli, a családra, melynek a boldogult beczé- zett, bálványozott tagja volt. A haláleset fölötti részvét impozánsan nyilvánult a végtisztességen, mely hétfőn délután volt Rákos-Palotán. A koszo­rúkkal pazaron borított ravatal körül álltak a Pe- jacsevich, Cziráky, Almásy, Wenckheim, Károlyi, Audrássy, Széchényi, Beniczky, Trauttenberg, Lónyai, Csekonics, Zselénszky, Tisza s Hadik csa­lád tagjai, ott volt Lukács György főispán is. A temetési szertartást gróf Gsáky, váczi püspök teljesí­tette s megkapó epizódja volt a temetésnek, hogy a koporsÓ8 gyászkocsit a gyászháztól a templomi sírboltig a boldogult ifjú nőnek az a kedves ponnyja vitte, amelyet még kis lány korában kapott atyjá­tól ajándékba. A rákospalotai templom sirboltja különben csak ideiglenes nyugvóhelye Cziráky Jeannenak, örök álmát boldog gyermek álmai he­lyén Kétegyházán fogja aludni, ahol fájó kegyelet fog virraaztani kedves emléke fölött. A haláleseiről kiadott családi gyászjelentés következő: Gróf Pe- jacsev.ch Albert a cs. és kir. 12-ik uhlánus-ezred Gróf Cziráky Jeanne. De nem, de nem, ez már a tanító kisze­meltje ; tudja a helység apraja, nagyja, hogy órahosszat enyeleg vele naponkint, idilli életet lehelve igy a sok utalvány és vevény közé. Hanem jó ég! — egy szolgabiró. Milyen chance 1 Eh, ezt el kell ejteni. Azonban autentikus forrásból tudják, hogy a tanító botrányosan poetikus lélek és Shakes­peare egész kiadása ott van szobájában 4o kros kötetekben a könyves polczon. A dolog veszedelmes. Ki lesz, ki lesz tehát a tizenkettő közül? * * * * Harangszó, tehéncsorda, pásztorfurulya, me­zőről hazatérő munkások dala. Lamartine meg­hatóan tudja ecsetelni a nyári esték falusi scené- riáját. H. városkában egy ilyen idillikus alko­nyaikor más alakok is vegyülnek az utcza rendes képébe. Frakkos, kokárdás rendezők fontos arcz- czal és siető léptekkel. Felcziczomázott világos ruhás hölgyek csp- portjai vidáman nevetve és fecsegve lebegnek végig a poros utcza az „Arany szarvas" ven­déglő irányába. Ott van folytatása a kirándulás­nak, melyet az aranyifjuság ma a „Berkes" zöld lombkoronája árnyában rendezett. A szolgabiró úgy fél tiz óra tájban szintén megjelenik a fényesen kivilágitott tánczteremben, hóditón, mosolygón, nyalkára kipödört bajusszal. A fekete salonruha és piros mellény pom­pásan feszül meg alakján, gomblyukában ad hoc egy óriási pünkösdi rózsa. Úgy fest az ifjak közt, mint a páva a verebek csoportjában. A leányok érzik ezt és szorult kebellel, irigykedve látják, mint telepszik oda a kántorék nádszál termetű Iluskája mellé. Tulajdonképen nem is lep meg senkit ez a jelenet. Szinte várták. Hisz az indiskrét fáma már régen kisütötte, hogy egy idő óta a kez­detben oly megközelithetlennek látszó szolga­biró, úgy délutánonkint, ha nem is porczellán színbe, de hamisittatlan angol világos szürkébe öltözve ott sétál a platának árnyékában, úri nonsalansszal, hanyag tempóban méregetve a városka hitvány kövezetét. Közbe erősen és merészen bespektál a kántorék karton függönyös ablakába, melynek virágjai között rendesen egy rózsás arczocska látható, amint bájosan visszamosolyog a fasor irányába. Vagy ha néha csinos jukker fogatán végig robog a városka föutczáján, a leányok vágyva pillantanak utána — de hiába. A bol­tosék poetikus lelkű Magduskája már apostro- fálta is a költő szavaival: „Minden szem kiséri, mint virág a napot s ő a virágok közt — csak lovával tápod." És most mi történt egyszerre ? Ki törte meg a jégkérget a szolgabiró szivéről ? Egy sze­gény kántorleány 1 Esténkint gyakran lehet hallani a kánto­rék kisded kertjéből Iluska lágy kaczagását, harmonikusan egybefolyva a szolgabiró csodá­sán tiszta baritonhangjával. A többi leány néma rezignáczióval beletörődik a lemondás gondola tába és kantomé mama a jövőről büszke nyilat­kozatokat tesz a tiszteletes felesége előtt. De térjünk vissza a tánczterembe. Éjfélre jár az idő. A czigány valami bolondos nótába kap, melynek szilaj akkordjai mellett hévül a képzelet és tágul a szív. Az egész környék fiatalsága versenyt tánczol, lelkesülten, tüzesen. Csak a szolgabiró ül hanyagul oda dőlve egy pamlagon s egy kedvűnek tetsző arczczal nézi a párokat, jobbján a kántor leánynyal. De a figyelmesebb szem észrevehetné, hogy orrczimpái tágulnak és itt-ott idegesen végig simít kezével hamvasszöke, kissé gyér haján. — Hirtelen felugrik, ott terem a párok kellő kö­zepén, szorosan átfogva tartja Iluska karcsú derekát és odakiált a czigánynak remegve, va­dul : „Pista azt az én nótámat 1“ Mindenki csodálkozva feltekint. Eddig azt hitték a szolgabiró nem tánczos. Bámulatot kel­tők ritmikus mozdulatai, egész lénye csupa tűz, erő, élet — és amint ott reng, hajladozik ele­gáns alakja a csillár fényében, teljes homályba helyezi a segédlelkészt, ki eddig a vidéken bravúros tánczos hírében állott. A lelkészék Miczikéje önkéntelenül tesz összehasonlitást és gyönyörrel viszonozza a szolgabiró aczélszürke szemének villogó pillantásait. — Ez a szempár hipnotikus varázszsal tapad arczára, kizavarja egész lényéből, megremegteti szivét. Hiába, a női szív kifürkészhetetlen valamit De azért ne várjon senki drámai fordulatot, Az éj folyamán a szolgabiró azért csak Bust ostro­molja állhatatosan és rózsásra piritja arczát, elannyira, hogy kántorné mama már a szalag­csokrok mikénti színéről disputái önmagában, melyekkel a kelengyét fogják majd összekötöz- getni. A tekintetes úr e közben „Mumm“-mál traktálja a hölgyeket és veszettül muzsikáltat a fülébe. Duhaj kedve van. Egyszerre keresve kö­rülnéz, aztán eltűnik a tánczterembe vezető ajtón. Ott künn már pirkad a- hajnal és a felkelő nap első sugara mosolyogva bekandikál az „Arany szarvas" vendéglő zöld folyondárral be­futtatott erkélyére. Ennek egyik padján pihen llus, enyelgőn hátrahajtott fejjel, kaczér ki vá­gású ruhájának könnyű fodrait meg-meg leb­benti a reggeli szellő. I'ehér, kissé sovány ujjai nyugtalanul bab­rálnak a keblére tűzött, már félig hervadt nefe­lejts csokorral. Közel mellette a szolgabiró ül; bajusza diadalmasan felfelé kunkoritva, piros mellénye szembántó a nappali világosságnál. Mint a viharos mulatozás jele, a pünkösdi ró­zsának már csupán szára éktelenkedik kabátja gomblyukában. A leány feláll, még egy meleg kézszoritás és a szolgabiró egy félig hervadt nefelejts csok­rot érez a kezében. Az eresz alatt a fecskék jó reggelt csiripelnek egymásnak, — a czigány belefog a Rákóczyba és a ruhatárban a szolga­biró szórakozottan egy ásitást elnyomva, Iluska vállára boritja a pihés gallért. Tisztelt olvasó közönség 1 Önök kérdezik mi történt 'ezután ? — úgy déltájban Miska, a tekintet es ur huszárja, ruhatisztitás közben egy félig elszá­radt nefelejts csokrot talált a szolgabiró nad­rágzsebében. Csudálkozva megnézte, azután ki­dobta az ablakon. Röthy Emilné.

Next

/
Thumbnails
Contents