Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

s hogy azok közül a vármegyém szomszédságában levőket említsem : Szegedre s Nagyváradra ; mind a két városban úgy a közvélemény, mint különösen a szín igazgatók elejtették az evek óta panaoeának vélt. de az aradi riasztó példa után veszélyesnek bizonyult állandósitási es'zmét és habár Leszkay kénytelen lesz is a küszöbön levő nyáron az aradi arénában tölteni a nyarat, ezt nem az Arad váro­sával szemben fennálló anyagi kötelezettsége miatt, hanem azért oselekszi, mert az .Alföldön az egyet­len Hód-Mező Vásárhelyt leszámítva, nincs egyetlen város sem, amelybe társulatát vihetné, mert nincs egyetlen színi helyiség sem, ahol díszleteit, felsze­reléseit használhassa, társulatát illúziót keltő elő­adásokban bemutathassa s társulat-fentartási regie- jének csak megközelítő bevételeket produkálhasson. A többi téli városokban azonban a színészet állandósítása egy emberöltőn át mint eszmény fog fennmaradni, a melyre törekedni lehet és kell is ugyan, de eme állandósitási eszmére, mint a vidéki színészet bajainak ogyik orvoslási tényezőjére, ma s a közel jövőben kombinálni a építeni nem lehet. A magas kormány és a törvényhozás bölcse- sége ez idő szerint 72000 koronában állapította meg amaz összeget, amelylyel a vidéki színészetet istápolja. Nagyméltóságodnak a képviseloházban tett nyilatkozata s Ígérete szerint remélhetőleg ez az összeg fix tételként megmarad a következő esz­tendők költségvetésében is. A 72000 korona bizonyára nem oly nagy összeg, a mely minden jogos igény kielégítésére fedezetül szolgálna, de elég tekintélyes summa ahhoz, hogy okszerűen felhasználva, a vidéki színé­szet legégetőbb sebei orvosoltassanak. Ha — amint kétségtelen dolog — a vidéki színészet legnagyobb baja a jó nyári állomások hiánya, e baj orvoslásának legbiztosabb szere ily nyári állomások alkotása s fejlesztése. S hogy egy város jó nyári állomássá váljék, annak csak egy feltétele van, nevezetesen az, hogy alkalmas nyári színköre legyen. Mennél több alkalmas tágas aréna s a vidéki színészet nemcsak anyagilag prosperál, hanem nem­zeti s kulturális missiójának is a mainál hasonlit- batlanul nagyobb mértékben meg fog felelni tudni. Az alkalmas arena alatt nem a luxuriozus ki­állítású nézőteret, hanem első sorban a tágas, czél- szerü színpadot értem. Sülyesztőkkel, zsinórpadlás- sal ellátott színpadot, amelyeken az aradi, szegedi, debreczeni, nagyváradi, kassai stb. elsőrangú szín­házak díszletei is használhatók és használandók lennének, mert csak igy és ezekkel lehet illusiót keltő előadásokat produkálni. A tágas nézőterü arénákra azért van szükség, hogy a helyárak a lehető legolcsóbban állapíttassa­nak meg. Nyáron különben is nehezebb dolog színházba vonni a közönséget; tömeges színházi publikumot pedig nyári helyeken csakis olcsó helyárak mellett lehet vonzani. A szorosan vett honoratior osztály, mely kü­lönösen az alföldi városokban az értelmiség 90 százalékát teszi és átlag 1000-től 3000 koronáig terjedő évi fizetés vagy jövedelem fölött rendelke­zik, egymagában nem képes a színtársulat existen- cziáját biztosítani ; a honoratior osztály kötelékén kívül álló társadalmi rétegeket, a kis iparos, föld- mive8 és munkásosztályt pedig jó repertoir és jó előadások mellett is csak nagyon olcsó helyárak hozzák a színházba. Es az olcsó helyárak hátrányát csakis az arena nagysága, illetőleg nagy befogadási képessege tudja ellensúlyozni, sőt teljesen eloszlatni. Tágas arena s olcsó helyáraknak a nyári vá­rosokban még egy alig mérlegelhető kedvező elő­nye is volna. Nevezetesen az, hogy oly egészen uj társadalmi rétegeket hódítana a színészetnek, a melyeknek ízlése nincs a selejtes és idegcsiklandó kénytelenül követem utitársaimat és leszállók.I A hatalmas állomási épület és a vascsarnok zöld galylyakkal, zászlókkal és czimerekkel van díszítve. A tér tömve ünnepi ruhába öltözött közönséggel, a mely között karszallagos rende­zők szaladgálnak ide-oda. Nem akarva zavarni a készülő ünnepélyt, elvegyülök a várakozó nép között és hogy valami felvilágosítást szerezzek, egyik szomszédomtól megkérdem : „micsoda vonat érkezett most ?’ „A barakonyi gyors villamos“ feleli az le- nézőleg és kurtán. Barakonyi gyors villamos! ? Istenem 1 Hát hol vagyok én ? Felnézek az állomási épület ormára, a honnan arany betűkkel ragyog felém a fölirás: „Gyula.“ Szinte megrémülök teljes tudatlanságom miatt és szégyenlek kérdezősködni. Szeren­csémre egy rikkancs éppen a hátam megett kiabálja: Gyulai friss újság ! Egy fillér ! Békés tiz fillér | Rögtön megveszem mindkét lapot. A Friss újság czimlapja nagy betűivel rögtön felvilágo­sit : Gyula ünnepe! A gyulai főgymnasium 200 éves jubileuma. Fent pedig a kelet: 2105. év S2ep- tember 6. A „Békés“ czimü politikai napilap fején a következő felírást látom: Kétszázhar- minczötödik évfolyam ! A csodálkozás, a bámulat meg a körülöt­tem pezsgő élet zaja szinte elkábit, csak félig meddig veszek tudomást a dobozi h. é. villamos az erdély—nagyváradi, fiúmé—szegedi gyors­vonatok beérkezéséről, a melyekről mindről özönlik ki az érkezők sokasága, valamint a pompás különvonatról, | melyen a szomszéd testvérvárosnak, Csaba lakosságának ezrei jöt­tek, hogy őszinte szívvel részt vegyenek Gyula örömünnepében. A rendezőség nagy disszel fogadja a ven­dégeket. Majd méhraj módjára özönlik ki a pá­lyaudvarról a nép és pompás menetben elhe­lyezkedve megkezdődik a bevonulás, melyben szini termékektől infioiálva. Oly rétegeket, amelyek romlatlan lelkülete még befogadja a magyar nem­zeti érzést fejlesztő történelmi színmüveket, a lel­kűiét nemesítésére és különösen az agrárszoozialis- mus ellensúlyozására alkalmas jó népszinmüveke- és iránydarabokat; oly rétegeket, amelyek telt há­zakkal honorálnák ama úgynevezett „fehér esté­ket,“ a melyek a fővárosi s sajnos, már az aradi, kassai stb., téli színházakban is tátongóan üres páholysorok és nézőtér mellett mindmegannyi de- fíczites estéivé válnak a színházaknak és mintegy belékergetik őket a jó Ízlés és szemórerasértő ter­mékek kultiválása s folytonos keresésébe. Alkalmas és olcsó aréna teljesen feleslegessé tenré nyári városokban a színpad fattyúhajtását képező eme selejtes, sőt veszélyes szini termékeket. Ha a nyári városokban alkalmas arénák épülnek, a színészet bennük nemcsak tisztességes anyagi existentiát talál, hanem képes lesz a szórakozás nyújtása mellett hazafiságot, culturát és ethikát, a színészet tulajdonképeni hivatását szolgálni | a színészetnek üdvösen és nemesen nevelő hatása a politikai, társadalmi közélet széles rétegeiben fogja jótékony hatását éreztetni. Ily meggyőződés vezérel engem, amidőn vár­megyém székhelyén Gyulán egy nyári arena léte­sítését tűzöm feladatomul. Kitűztem ezt első sorban nem Gyula város­nak, — amelyben pedig tekintettel ama körül­ményre, hogy a város lakosságának egy harmada nem magyarajku, a színészetnek nemcsak kulturális, hanem magyar nemzeti missziója is van, — hanem a vidéki színészet érdekében, amennyiben Gyulán egy alkalmas nyári arénával a vidéki színészet a máramaros-szigetihez hasonló kitűnő nyári állomást nyerne s bármelyik elsőrangú direktor is a színé­szetre legkedvezőtlenebb jcét nyári hónapban : junius és júliusban teljes testületével jövedelmező exis­tentiát találhatna. Eme nyári arena czéljára — amint e tekin­tetben a kellő biztosításokat már megszereztem — Gyula város a Göndöcs népkertben 10000 korona értékű ingyen telket adna 8 magára vállalná a színkör — szinpad és nézőtér — villamos világí­tásának, sőt a villamos világítás bevezetésének költségeit is. Ezen kivül átadja a mindenkori színigazgató­nak teljesen díjmentesen a népkerti csarnok ter­mét diszlettárul, a terem melletti helyiségeket könyv­tári és zongora szobául. Gyula város 70°/o-on felüli községi pótadója s ama kulturális kötelezettsége mellett, mely egy fő­gimnázium alkotását tűzte küszöbön álló feladatává, ez minden esetre figyelemre méltó áldozat a vidéki színészet oltárára és minden körülmények között olyan alap, amelyen a vidéki színészet egy kultu­rális s mindenek fölött anyagi erőditvénye létesülhet. A színkör tervét és költségvetését /. alatt tisztelettel melléklem. A tervben nincs semmi fé nyüzés. A fősuly a technikai követelményeknek lehe­tőleg megfelelő tágas színpadra van fektetve. Csak is a luxus teljes száműzése okozza, hogy mig az aradi arena 100,000, a hódmező-vásárhelyi 80,000 korona létesítési költséget okozott, a gyulai arena 2ő,000 koronával fel lenne építhető. A békéemegyei takarékpénztári, a melylyjwp** ügyben tárgyaltam, készséggel hajlandó a 25,000 korona kölcsönt megadni, ama feltétel és alapon, ha a belügyministeri tárcza eme kölcsön törlesztési annuitását részére direkt, vagy indirekt módon biztosítja. Hajlandó 10, esetleg 15 esztendőre adni az amortizácziós kölcsönt a mai pénzügyi viszonyok között elismerésre méltó kedvező feltételek mellett mint azt a mellékelt fizetési tervezet tanúsítja * Az esetben ugyanis, ha a kölcsön tiz évre szólna, az évi tőke és kamat járulék 3288 koronát, ha tizenöt évre, az évi tőke és kamatjárulék 2500 koronát igényelne. A békésmegyei takarékpénztár a kölcsön jogi szemkápráztató tarkaságot képeznek a bandé­rium, a pompás fogatok, automobilok és az ut- czákat behálózó államvasut feldíszített kocsijai. A városba törekvő népáradat magával sodor, a mint az Erdélyi-ut festői villa-sorai között hullámozva elhalad. Egyik ámulatból a másikba esve látom a felettünk libegő léggöm­böt, a melyből pillanatnyi fényképekben örökí­tik meg a bevonulást, látom a háromemeletes igazságügyi palotát, a stilszerü két háromemele tes bérházakat, melyek az utczákat beszegik és a melyek sorát itt-ott szakítja meg egy-egy monumentális középület, a milyen a Békésvár­megyei kaszinó, a Pálffy kör czimü irodalmi társaság stb. díszes palotája. A menet a főbb utczákon át a főgymnasium zászlókkal és füzérekkel díszített játszóterére vonul és itt kezdődik tulajdonképen az ünne­pély a vendégek üdvözlésével, kiket fényes be­széddel köszönt az ünnepélyt rendező bizottság elnöke, miután az Erkel Ferencz zene- és dalegylet 120 tagból álló énekkara a Hymnuszt elénekelte. A megnyitás után a vendégek szállásaikra vonulnak, én is megtekintem a vasútnál kezembe nyomott czédulát és annak utasítása szerint fel­keresem a „Komló* szálloda 4. emelet 125. szobá­ját, mint kijelölt szállásomat. De a felizgatott képzelet látományai nem hagynak nyugodni. . . . Fényes teremben ülök a Gyulai Vigadó dísztermében a jubileumi ünnepély 800 terítékes ismerkedési lakomáján; jól esik Herodek Árpád vigadói vendéglős ismert kitűnő konyhájának sültje-főttje, a mig elmélázva hallgatom a gyulai honvédzenekar és testvériesen egyesült czigányzene- karok felváltva előadott muzsikáját. Közbe ha­tásos pohárköszöntök hangzanak el, melyek kö­zött driási eljenriadalmat okoz a polgármester toasztja, ki „édes mindnyájunkra* emel poharat. De a toasztok áradata kifáraszt, menekülni sze­retnék, hogy megtekinthessem azt az ismerős ismeretlen várost, de nincs időm hozzá, meg kell látnom a virágzó Gyulai Tornaegylet által ren­bázisául, illetőleg biztosítékául és fedezetéül elfo­gadja Nagy méltóságodnak egy hozzám intézendő rendeletét, a mely egyszerűen azt tartalmazná, hogy a belügyi tárcza mindaddig, mig a törvényhozás a vidéki színészet segélyezésére az állami költség vetésbe bizonyos összeget iktat be, eme segélyből 10 éven át évi 3288 koronát, esetleg 15 éven át évi 2500 koronát köt le formailag a színigazgató­nak adott subventió gyanánt, azonban azzal a ki­kötéssel, hogy ez a subventió a takarékpénztár által adott kölcsön tőkekamat törlesztésére fordittassékj A színkört egy ily értelemben kibocsátandó ministen rendelet után nyomban alakitandó szin- pártoló egyesület építené és venné fel a kölcsönt és választaná meg évről-évre azt az igazgatót, a kinek Gyulán előadási engedélyt adna; eleve kijelentvén, hogy az esetben, ha Gyula városa a létesítendő szini kerületek közül akár a nagyváradi, akár ba _ a mire, mint jelen előterjesztésem bevezetésé­ben sajnos kilátás van, az aradi szinészeti állandó­sítása hajótörést szenved— az aradi elsőrangú társu­latnak nyári állomásául jelöltetnék és osztatnék be, készséggel adja meg az illető város színigazgató­jának a gyulai nyári saison engedélyét. A subventió alaki részét illetőleg pedig ama expediens mutatkoznék ajánlatosnak, ha az évi 3288 korona, esetleg évi 2500 korona a azinkör- épitési kölcsön visszafizetéséig évről-évre Békés- vármegye főispánja, avagy a gyulai szinpártoló egyesület utján évről-évre, mint subventió folyósít— tatnék a Gyulán működő színigazgató részére. A szinpártoló egyesület ugyanis 10, vagy 15 évig évi 3288 kor., illetőleg évi 2500 korona összegért bérbe adná az arénát az illető igazgatónak, a ki az ugyan- ily összegű állami subventiót ezen bér fizetésére fordítaná, illetőleg e végből átengedné a szinpártoló egyesületnek, a mely aztán ezt az összeget a kői csőn annuitásaként fizetné a takarékpénztárnak. Ily évi 3288, esetleg 2500 korona subventió voltaképen nem is a gyulai színészet, hanem a szegedi, nagyváradi esetleg aradi színigazgatónak nyújtott államsegély volna és akármelyik jöjjön majd közülök Gyulára, tekintettel ama körül ményre, hogy ez az államsegély az alapja annak, hogy az illető igazgató s társulata díjmentes szín­házban a két legkedvezőtlenebb nyári hónapban deficzitmentes exisztentiát fog itt találhatni, nem­csak feleslegessé teendi részére a más czimen igé­nyelt állami subventiót, hanem a szerény összeg daczára sokkal hasznosabb, sokkal üdvösebb és helyzetén sokkal segítőbb Lesz, mintha a szegedi, nagyváradi, esetleg aradi színészet más czimen, más czélra, ennél ötszörösen avagy, tízszeresen na­gyobb összegű államsegélyben részesittetnék. Midőn még tisztelettel megjegyzem, hogy Gyula város közönsége a vidéki színigazgatók előtt úgy ismeretes, mint amely az igazi művészetért nemcsak lelkesedni, hanem áldozni is tud, ez a város tehát már közönségé hajlamosságánál fogva is legelső sorban alkalmas arra, hogy a vidéki színészet jó, BŐt mondhatom kitűnő nyári állomá­sává fejlesztessék, mély tisztelettel kérem Nagy­méltóságodat, hogy hozzám intézendő kegyes le­iratban kimondani méltóztassék azt, miszerint ab­ban az esetben, ha a társadalom a városnak fent részletezett segítsége mellett Gyulán a mellékelt tervbek 'megfelelő alkalmas nyári arénát létesít, 10 illetőleg 15 éven keresztül évi 3288, illetőleg 2500 korona államsegélyt méltóztalik a vármegye főis­pánja avagy a Gyulán alakulandó szinpártoló egye­sület utján a nyári saisonban előadást tartó szín- igazgató részére engedélyezni, oly kikötéssel, hogy a színigazgató ezt az államsegélyt az arénáért fize-1 tendő bérösszeg törlesztésére tartozik'fordítani. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem nyil­vánítását. Gyulán, 1901. évi február hó 26-án. Lukács György főispán. dezett országos tornaversenyt, a népligetben rendezett nyilvános ünnepélyt, a hol Huszka Edömér 2000 ember részére szolgál ki lakomát. Kíváncsiságomat legyőzve ragaszkodom a programmhoz, melyben másnapra van kitűzve a város nevezetességeinek megtekintése és vég­kép kimerülve jutok el a monstre hangversenyre, amelyet a gyulai állandó színház művészei, világ­hírű vendégművészekkel és helyi műkedvelők közreműködésével rendeznek. Alig várom, hogy vége legyen a napnak és jót pihenve készül­hessek a másnapi tulajdonképeni ünnepélyre. Apathikus közönyömből felriaszt egy ha­talmas tapsvihar, amely után egy jóképű fiatal ur lép a pódiumra, a kiről a Békésben azt ol­vastam, hogy rutinzott és szívesen hallgatott felol­vasó és szabad előadó és megkezdi felolvasását ezzel a czimmel: „Gyula 200 év előtt.“ Önkén­telenül oda figyelek, olyan különös látni jól is­mert dolgokat 200 évés pápaszemen keresztül. A felolvasó pedig jól ismeri dolgát. Részletes kép­ben mutatja be milyen volt Gyula a főgimnázium alapításakor 1905-ben. Hihetetlen gyorsasággal fejlődött városunk — mondja — kétszáz év előtt 22000 lakosa volt, ma csaknem másfélszázezer. Leirja azt a változást, a mely külsejében végbement és egyúttal vetített képekben mu­tatja be az 1905. évi Gyulát Látom a régi vá­rosháza füstös kaszárnyaépületét, a mely helyett most már a magyar stílben épült monumentális palotából vezetik a város ügyeit. Látom a clasz- szicus szépségű állandó színházat és annak elő­deit, a pavillont és a szerény fabódét, a várost szegélyzö gyártelepeket, melyeknek ősei egy pár malom, egy sohasem füstölő konyakgyár, egy mindig szagos gyufagyár és a kötött és szövött iparárugyár voltak. Hallom leírását a város akkori közéletének, melyet nagynevű pol­gármestere vasszilárd kezekkel vezetett. A társas­életet együtt tartó egyletek életét rajzolja ez­után, a gyulai kaszinót, amely 200 év ulőtt Széli Kálmán belügyminiszter leirata. 687. ein. szám. M. kir. beliigyminister. Méltóságos Dr. Lukács György urnák, Békésvármegye főispánjának Gyulán. Méltóságos Ur! A folyó évi február hó 26-án 180. sz. a. kelt fölterjesztése kapcsán elismerésemet fejezem ki azon buzgalmáért, melylyel a vi­déki szinészet ügyét törvényhatósága terü­letén felkarolta s részemről is méltányolván azon helyes szempontokat, melyek idézett felterjesztésében kifejezésre jutottak, értesí­tem Méltóságodat, hogy a magam részéről is hozzájárulni óhajtok annak megvalósításá­hoz, hogy egy nyári színkör építése által Gyula városban rendes nyári szinióvad rend- szeresittessék I ezáltal a vidéki szinészet egy jó nyári állomáshoz jusson, ennek biztosítása végett a következőket jelentem ki: Amennyiben Gyula városban 25000 kor. költséggel egy uj nyári szinház építtetik föl, az ott működő színtársulat részére a bel­ügyi tárczából tiz éven át félévi egyenlő részletekben folyósitandó évi 3200 korona segélyt biztositok, amely összeg a színkör használatának fejében járó bér gyanánt lévén tekintendő, ugyan az illető színigazgatónak javára fog szolgálni, azonban nem ennek kezeihez fizetendő, hanem 20 részletben a megalakítandó szinpártoló egyesület rendel- íezésére bocsáttatik. Ezzel szemben kikötöm, hogy a ,szóban • evő színkör fenntartási költségei a szinpár­toló egyesületet terhelik, s hogy az ott mü- ödő igazgató a színkör után semminemű öltséggel meg nem róható. Az uj színkör tervezetét és a színkör építésére a szinpártoló egyesület által föl­veendő 25000 korona kölcsön törlesztési tervét visszaküldöm. Fogadja Méltóságod tisz­teletem nyilvánítását. Budapesten, 1901. márczius hó 12-én. Széli, a. k. A közigazgatási bizottság ülése. — márczins 11. — Hosszú tárgysorozat — kevés érdekes ügy; ez röviden összefoglalva a közigazgatási bizottság hétfői üléséoek képe. Az éves jelentés tárgyalásá­nál még volt egy-két felszólalás, de azután mintha a bizottsági tagok is siettetni akarták volna a nagy halmaz ügy előadását, csendes volt a terem. Még a kereskedelemügyi ministernek az uj transversalis útra vonatkozó rendelete okozott mozgalmat, az őszinte öröm nyilvánulását. Az ülésen jelen voltak dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Csák György kir. pénz- ügyigazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, ßezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Zöldy János főorvos, Haviár Lajos kir. főmérnök, Jancsovics Péter árva­széki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, Zlinszky István közgazd. előadó, gróf Almásy Dénes, Ladies György, Keller Imre, Geiszt Gyula, dr. László Elek, dr. Zsilinszky Endre bizottsági tag. sikeres házépítési mozgalmakat folytatott, a Pol­gári kört, a hol a villanyos szellőztető lélekzetvé- telét figyelték gondosan a tagok, az Újvárosi olvasókört, amelynek Singer Mihály nevű igaz­gatója messze földön hires hangversenyeket ren­dezett. A társas élet mozgalmai között festőileg vázolta a szép népszokást a farsangi körmene­tet, mely alatt különböző czimü alkalmi lapok árusittattak el és a kor műveltségét főleg abban látja igazoltnak, hogy a lap személyi élű vicz- czeiért senki meg nem haragudott. Azt a gyors fejlődést, a mit a város elért, felolvasó szerint csak vállvetett munkával lehetett elérni és valóban minden téren gyorsan halad a város (legjobban persze az adóemelés terén.) Szellemi élete is vi­rágzó és nagyreményekre jogosító volt a váro­sunknak. Neves Írói termékenységéről tett tanúsá­got az a sok kötet, melyek kiadásának a már akkor fennállott Dobay-czég felvirágzását Kö­szöni. Egymás után sorolja fel ’ az irodalomtör­ténet által megörökített neveket, kiváló dalköl­tőnk után a novelláiról és karczolatairól hires Dubányi Imrét, Kiss Lászlót a kitűnő humoris­tát, és Berthóty Istvánt, a ki . . . Nevemnek említésére hirtelen felegyenese­dem, hogy jól halljam 200 év múlva leendő di- csőittetésemet és . . . belevágva fejemet a ka­rosszék támlájába, amelyen elaludtam, az éles fájdalomtól hirtelen eltűnnek az álomképek, egy­szerre felébredek. Hiúságomnak és kíváncsiságomnak most az egyszer én vettem hasznát, kárát pedig kedves hallgatóim vallják. Elaludván az időt, kénytelen voltam álmomat leírni, a mely igy félbesza­kadva, az én munkám is megkönnyítette, de vi­szont önök kedves hallgatóim bevannak csapva mert kilöketvén a'rózsaszín álomországból nem tudtam végig nézni az ünnepélyt, nem tudtam bejárni a várost és igy nem tudom mind leirni, hogy milyen is lesz Gyula 200 esztendő múlva. i

Next

/
Thumbnails
Contents