Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
11-ik szám. Gyula, 1901. márczius 17-én, XXXIII, évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre j 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. 2 Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IED ó L. n Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Felhívás. Az Alföldet közművelődési tekintetben is erősíteni hazafias kötelesség. Minden cultu- ralis intézmény, mely az Alíöldön keletkezik, mégha szerényebb méretű is, nemzeti vívmány jelentőségével bir. Ebből a szempontból kiindulva mutatkozik szükségesnek az, hogy Gyulán a nemes szórakozást nyújtó magas színvonalú magyar szinmüvószetnek méltó otthona legyen. Erre szolgál a modern igényeknek és fokozottabb színművészeti követelményeknek megfelelő nyári színkör létesítése. Ilyen színkör a közönségnek mindenkorra első rangú színtársulatot biztosit, az első rangú társulatok részére pedig jó nyári állomást teremt s ez által a színművészet országos színvonalának emelésére hat közre. Hogy a színkör a közönség anyagi meg- terheltetése nélkül a legrövidebb idő alatt felépülhet, az már biztosítva van. Az is biztosítva van már, hogy a folyó év nyarán egy első rangú színtársulat fog játszani a kész gyulai színkörben. Szüksége van azonban az ügynek a szin- müvószetet pártoló közönség buzgó erkölcsi támogatására, nevezetesen arra, hogy az érdeklődők egyesületet létesítsenek, melynek feladata legyen a rendelkezésére bocsátandó eszközökkel a színkör felépítését megvalósítani és megtenni mindazt, ami a színművészet ügyének állandó felvirágoztatására szükséges. E végből tisztelettel van szerencsém felkérni mindazokat, akik ezen fontos közművelődési kérdés iránt érdeklődnek, hogy a gyulai színművészet pártoló egyesületnek folyó hó 24-ikén vasárnap dél előtt II órakor a városháza, termében tartandó alakuló közgyűlésére megjelenni móltóztassanak. Gyulán, 1901. márczius 17. Lukács György. T Á. R C Z A. Márczius 15. A magyar nép szabadsága ma született . . ■ Üljétek meg ezt a dicső, nagy ünnepet 1 Lobogjon a szabadságnak Háromszíoű lobogója ; Harsogjon a „Talpra magyar I“ Lelkesítő riadója, Visszhangozza magyar hegység, Magyar rónai . . . A magyar nép szabadsága, tudjátok-e, Hogy a nemzet féltve őrzött, nagy őröké I ? Mikor nmg^a turul madár, Vezette aTtfagyarságot, Akkor kaptuk a ragyogó, Az isteni szabadságot! Hírünk nevünk lázba hozta A világot 1 . . . A magyar nép szabadsága, boldogsága Ezer éves küzdelemnek koronája! . . . — Idegen nép: török-tatár Betaposta sárba, porba, Lelkünk véres verejtéke Moata le a szennyet róla, Hulló könn^Sük tisztogatta psillogóra I I j . A magyar nép szabadsága olyan drágái Annyi jaj-szó, annyi vércsepp volt az ára . . . A lábunkra békét tettek, A kezünket bilincs törte, Oroszlánok szálltak síkra, Félistenek haltak érte 1 . . . De az ország, de a nemzet Szabad végre! . . . A magyar nép szabadsága úgy ég, ragyog, Mint az égen tündökölő szép csillagoki Sugarával a világot Nyári aréha Gyulán. A vidéki színészet országos rendezésének inczidensóből elmondottuk mi is nézetünket, hogy tulajdonkópen mi a vidéki színészet sinylődésének főoka s mi annak a leghathatósabb orvoslási módja. Kifejtettük, bogy a kerületi rendszert a magunk részéről is elfogadjuk ugyan, de sem abban, sem pedig a saisonnak az elsőrangú téli városokban való állandósításában nem találjuk a szinészeti mizériák orvosságát. Ellenkezőleg : bármennyire méltányoljuk s végczélnak a magunk részéről is elfogadjuk, hogy Arad, Szeged, Debreczen, Kassa, Nagyváradnak stb. télen nyáron át legyen színészete, a színészetnek ma s bizonyára még néhány lusztrumon való állandósítása — a nevezett városok szinházfentartó társadalmának anyagi helyzeténél fogva — nem csak hogy nem enyhítené, hanem határozottan súlyosbítaná a vidéki szinészet sanyarú helyzetét, mert a nyári szinészet önnöndefi- czites tulajdonságán kivül az illető város téli 8aisonjának anyagi sikerét is koczkáz- tatná, Gzikksorozatunkban azt igyekeztünk bizonyítani s oda is konkludáltunk, hogy a vidéki színészetnek azzal tesszük a legnagyobb, a legjobb szolgálatot, ha a színtársulatokat és ezek közül az úgynevezett első- ranguakat is jó nyári állomásokhoz juttatjuk. A jó nyári állomásnak pedig egyetlen feltétele van : nyári aréna, tágas, kényelmes nézőtérrel, a technikai kiállítást és ezzel a külsőleg is illúziót kelteni tudó sülyesztós és zsinórpadlásos színpaddal, a xmely aréna olcsó helyárak daczára, sőt épen. az olcsó helyárak következtében oly városokban, aminő Békés vármegyében Gyula s Orosháza, elsőrangú társulatoknak két hónapra terjedő defi- czitmentes fentartást biztosítana. Közbevető- leg említve egyrészről a Gyulára, Orosházára, Szarvasra utalt Szeged, Arad és Nagyvárad téli színészetének érdekei miatt, másrészről pedig mert sziniigényeink eme, bármelyike elsőranga színtársulat által hasonlithatlanul jobban ki lesznek elégítve, elleneztük abban az alakban, amint tervezték a csabai szinpártoló egyesület által felvetett megyei szinikerület eszméjét is. Hálás köszönetét mondunk Lukács György főispánnak, aki minek utána álláspontunk Helyességéről meggyőződött, az eszmét a tőle minden közügyben tapasztalt ügybuzgalmával, lelkesedésével és tapintatával felka rolta s azt, amit mi mint eszmét propagál tunk, de — szerény hatáskörünknél fogva — hirlapi hangon kivül tovább juttatni képeiének voltunk, a kormány által mint tényt megvalósíttatta. Krónikairói hivatásunknak teszünk eleget amidőn Lukács György főispánunknak a gyű lai színkör érdekében Széli Kálmán minister elnökhöz mint belügyministerbez tett tel terjesztését közöljük, amely felterjesztés kö vetkezménye s gyümölcse Széli Kálmán belügyminÍ8ternek ugyancsak közölt leirata amely a gyulai aréna létesítését biztosítja. A békésmegyei takarékpénztár igazgató Bága méltányolva azt a rendkívül fontos kulturális érdeket, amely egy aréna létesi téséhez Gyulán fűződik, a főispán felhívására a legnagyobb készséggel és a mai pénzügy viszonyok között elismerésre méltó áldozat készséggel felajánlotta az aréna építési kölcsö folyósítását, mely kölcsönnek teljes fedezetet nyújt a belügyi tárczából tiz éven át fizetendő évi 8200 korona szubvenczió. A mód és az alap, melyen a gyulai aréna létesül, praecedens nélküli eset az országban, de bizonyára praecedensül fog szolgálni, amint hogy hitünk és legjobb meggyőződésünk szerint azt az állami segélyt, amely a költségvetésbe fel van véve, jobban, czélsze- rűbben nem lehet a vidéki szinészet érdekében felhasználni, mint amikor módot nyújtanak vele, hogy az országban mennél több alkalmas nyári aréna létesüljön. Lukács György főispánunk hát nemcsak Gyula városának, hanem a vidéki színészetnek is óriási szolgálatot tett, amidőn a gyulai aréna 10 évi szubvenczióját. kieszközölte, amidőn alkalmat adott rá, hogy a felterjesztésében kifejezésre jutott szempontok a minister méltánylását és helyeslését kivívják; amiből neki megérdemelt elismerés, Gyula városa közönsége részéről szívből fakadó hála ut, a vidéki színészetnek pedig, mint a következmények bizonyára igazolandják, megbe- csülhetlen előnye s haszna lészen. Dr. Lukács György főispán felterjesztése a Belügyministerhez. Kegyelmes Uram! Nagyméltóságod megtisztelő bizalmából ama kitüntetés ért, hogy a vidéki Bzinészet rendezése érdekében tartott enquetre meghivattam és a vidéki szinészet tagadhatatlanul súlyos helyzete fölötti tanácskozásokban résztvehettem. Evek bosszú sora óta éber figyelemmel és hozzáfűzhetem, hogy részvevő aggodalommal kisérem a vidéki szinészet ügyét és eme megfigyelésemből levont tanúságom, amit az enqueten hallot- ak és tapasztaltak még jobban megerősítettek, mondhatom meggyőződésemmé érlelték az, hogy a vidéki szinészet anyagi s az anyagival okozati összefüggésben levő kulturális hanyatlásának és válságának legfőbb oka a téli színészet tultengése, az alkalmas nyári állomások kevés volta, sőt négy öt várost leszámítva a nyári állomások teljes hiánya. A szinészeti enqnet fakultativ jellegű kerületi rendszer behozatala mellett a színészetnek az lelső rangú téli városokban leendő államosításával vél és óhajt a vidéki szinészet válságán segíteni. Ez azonban csakis úgy volna lehetséges, ba az állam 20—30000 korona évi Bubvencziót adna eme úgynevezett téli városok igazgatóinak, aminő nagy subvenezió azonban meghaladja az államháztartás financzialis helyzetéhez joggal fűzhető igényeket; ha eltekintünk is ama körülménytől, hogy a szinészet állandósítása még ily magas állami snbven- czió mellett is rendkívül problematikus kísérletnek bizonyulna, mert mint a vidék tagadhatatlanul leg- szinpártolóbb -városa, a vármegyémmel szomszédos Arad város példája bizonyítja, a közönség nem áll a jólét oly fokán, hogy télen-nyáron át képes legyen színészetet fenntartani, s a nyári szezon-kisér- let — mig egyrészről önmagában véve is tetemes deficzittel jár — a téli szinészet művészi á anyagi eredményére is erősen reagál, sőt — ismét Árad példájára hivatkozva — a téli saisont formaliter veszélyezteti. Az aradi kísérlet, miután balkisérletnek bizonyult, üdvösen riasztó hatású a többi téli városokra Beragyogja, teleszórja, A kerek föld minden népe Csodálattal beszél róla I Mi meg: áldunk szabadságunk Alkotója I A magyar nép szabadsága szent minékünk, Szivdobogva, lelkesedve azért égünk! Ha felrivalg a csatáknak Harsány, zengő trombitája, Aki nem vesz kardot kézbe, Nem magyar az, gyáva, gyáva I Nem érdemli, hogy a napfény Süssön rájal ! . . A magyar nép szabadsága sohsem vész el I Büszkén szembeszállunk érte ezer vészszelt . . . Szembenézünk száz viharral, Feláldozzuk életünket, De nem hagyjuk, nem, halálig A mi drága mindenünket, Őseinktől reánk szállott Örökünket 1 . . . ... A magyar nép szabadsága ma született . j Üljétek meg ezt a dicső, nagy ünnepet 1 — Egetverő riadással, Lelkesítő szavaival Kárpátoktól Adriáig Harsogjon a nemzeti dal: „Talpra magyar 1“ . . . „Talpra magyarI“ ifj. Nuszbek Sándor. Egy szomorú évfordulóra. Kicsinyke hugocskám ma tizennégy éve, Hogy itt hagytál minket, Bánatba boritva éretted nyongó, Megtört sziveinket. Sirtunk, soká sirtunk, hogy többé nem halljuk A te kaczagásod, Nem költ fel bennünket soha-soha többé Édes dalolásod. Egy szép nyári estén a kertben sétálva Felnéztem az égre, Szemem beletévedt egy ragyogó csillag, Kellő közepébe. Láttam, tisztán láttam, mig ajakam csöndes Halk imába kezdett, Igéző szép arczod, bájos mosolygásod, Szelid tekinteted. És nem sirok többé édes kicsi húgom Ha rád emlékezem, Sőt egy édes érzés vonul át busuló Testvéri szivemen, Hogy te látsz bennünket, mert hisz a lelked él Bár messze költözött,. Legszebb angyal te vagy, a menyország összes Angyalai között. Nladelaine. Gyula kétszáz év múlva.*) — Alom. — Tisztelt hallgatóim! Az Isten nem ver bottal. — Mindenkit azzal büntet meg a miben hibázott. Lám ! Én is alig követtem el a könnyelmű vétket, hogy tisztességes kenyérkeresetemnek hátat fordítva, Írói és felolvasói babérokra vágyakoztam, már elküldötte hozzám boszuló angyalát. Az angyal ez alkalommal fehér lepel helyett — ünnepélyességre következtetni engedő fekete kabátban, lángpallos helyett — kalappal kezében, szigorú tekintet helyett — lekötelező mosolygással, parancs helyett — kérelemmel jelent meg — — — az „Újvárosi Olvasókör“ érdemes igazgatójának alakjában, a ki mosolygás és szives kérés daczára kérlelhetetlen volt és a kik őt ismerik, nem csodálkozhatnak azon, *) Az „Újvárosi Olvasókör“ mároz. 10-iki estélyéu felolvasta: Berthóty István. ___________ ho gy én megadtam magamat a sorsnak és a büntetés elszenvedésére: ma itt egy felolvasás [tartására, ígéretet tettem. Egy perczig sem akarok |gorombának látszani, s azért sietek kijelenteni, hogy ide őrömmel jövök bármikor is, — de nem felolvasni. Mert könnyű Sipulusz — Kakas Márton urnák vagy a többieknek, kiknek ez kenyeretadó foglalkozása, ők bármikor megrendelésre is ráznak ki egy-egy novellát, vagy humoreszket a kabátjuk ujjából, ezt csinálván egész életükben, de én csak nenrv jöhetek ide a magam foglalkozásából vett témákkal, hogy pl. 1 kiházasitó és temetkezési egyletek közgazdaságilag üdvös hatasat ma- gyarázgassam. Feladatomnak nehézségeit átérezve visszavonultam a világ; zajától és szobámba zárkózva töröm fejemet, rágom toliam szárát, abból akarva kiszívni egy hálás tárgyat, a mit megírjak. Egymást űzik fejemben a hasznavehetetlen és tetszetős gondolatok, némelyiken elkalandozik eszem, tovább fűzöm azt és lelkem a külső világ behatásaitól szabadulva a képzelet tarka gondolatmezeje felett száll sebesen tovább ... az álomvilágba, idő és tér által nem korlátolva, köd előttem — köd utánam módjára átrepülve száz esztendőkön is . . . A folyton változó gondolatképek kábító zűrzavarában csak annyit érzik először, hogy sebesen haladunk. Csak lassan tisztulnak a képek. Az a mi magával visz olyanformán zakatol, mint a gyorsvonat, de csendesebben, szinte észrevehetetlen rázással siklik tova. Egy még eddig nem ismert kinézésű vonaton ülök. A tájék, melyen áthaladunk, mintha ismerős volna, de még sem tudom, hol vagyok. Vonatunk nagy kanyarodással egy tágas pályaudvar fedett csarnokába szalad be. OnLapvi nk mal szämälioz fél Ív melléklet van csatolva.
