Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
51-ik szám. Gyula, 1901. deczember 22-én XXXIII. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap Szellemi részét illeti! közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor, —fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fül. KÉS. Kiadéhivatal: J rársadalmi és közgazcLásza/ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. • Felelős szerkesztő: IEZ ó h. a ID á v i d. Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. LSyilt-tér sora 20 fill. J Előfizetési felhívás. — a „Békés“ 1902-ik évi folyamára. — Lapunk nemcsak Békésvármegyónek, hanem az egész alföldnek legrégibb hírlapja. Ennek az esztendőnek a végén pálya futásának 33-ik évfotyamát tölti és uj-évkor 34-ik évfolyamába lép be. A fővárosi lapok között is alig van egynéhány, amely annyi múltra emlékezhetne vissza. Ez a harminezhárom esztendő minden hangzatos phrázisnál ékesebben bizonyítja hogy Békósvármegye közönsége meg van elégedve a „Békés* * *-sei, és hogy a „Békés“ - nek fentartása, a vármegye közigazgatási közgazdasági, közművelődési s társadalmi érdekeinek egyaránti fontos és nagy követelménye. Ez a harminezhárom esztendő felment bennünket uj programra adás kötelezettsége alúl. Az esztendői évforduló c&upán alkalmat ád fogadalmunk megújítására, hogy maradunk, a kik voltunk. Programmunk, amelylyel évtizedeken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyernünk, a jövőben is régi marad. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa közigazgatási, közművelődési, földmivelési, kereskedelmi, ipari s tár sadalmi érdekeit képviselni, tárgyilagosan higgadtan és minden irányban függetlenülL; ezt az eszmét tűzték ki elődeink és merev kon- zervatimizmuszszal ezen eszme szellemében fogunk jövőben is működni. Elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápo- lásával foglalkozhatunk s eme törekvésünkben vármegyénk és városunk kiváló fiainak és hölgyeinek közreműködése támogatja „Békés“-t, amely eképen nélkülözhetlen lapjává lön az egyesületeknek, a megyebizottsági tagoknak, a községek elöljáróinak és mindazoknak, akik a vármegye közéletében résztveszuek, vagy azt figyelemmel kisérik X A_ R C Z ,A_. Karácsonyra. Védő azárnynyal, csillagíényes éggel Bánk borultál Szent karácsonyeste I . . . Szívünk lelkünk telve békességgel, Nyugalom lesz mindenütt nevedre . , . Elpihen a vad zsivaj, a lárma, Összekulcsoljuk kezünk imára, Megköszönni Istenünk Tenéked Véghetetlen örök bölcsességed! . j . Gyönge kár a dicséretre ajkunk, Áhítattal nézünk fel Tehozzád I Hiszen Te vagy a mi bizodalmunk, Gondolatunk ugyan hogy ne tudnád 1 ? . . . Hogy ne hallanád imádkozásunk, Hogy ne látnád minden földi vágyunk, Hogy ne értenéd meg ezt a hálát, Tiszta szívek hangos dobogását I . [ . Láthatatlan vagy, s mégis látunk, Érthetetlen vagy, s mi mégis látunk I ígérted, hogy eljössz és mi várunk, Szállj le közzénk édes üdvösségünk I ! . ! Kis szobánkat, csendes nyughelyünket, Minden szónkat, mindenik tettünket Sugározza által tiszta lényed, Ezt az estét töltsük el tevéled 1 . . , Székely Sándor. A béke kis angyala. Irta: Brösztel Lajos. Az árnyas fasorokkal szegélyzett, hosszú sétaút egyik oldalán, szépen gondozott kerttel körülvéve feküdt a Hadfaludy villa. A vadszölő lombjaival sűrűn beárnyékolt verendán, kényelmes hintaszékben olvasásba merülve ül a villa ifjú úrnője: Hadfaludy Viola. F. sorokat olvassa: „Nézzétek ott a déli rengeteg szélén, ama kevély terebélyes fát az ásító örvény párkányán, gyökereit az ár kimosta Lapunk és pedig: egész évre félévre . . negyedévre előfizetési dija a régi marad . . . 10 korona ... 5 „ ... 2 1 50 fillér. Vidéki előfizetési pénzek a „Békés kiadó- hivatalának Gyulán“ czim alatt póstautal- ványnyal küldendők be. A „Békés“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Karácsony ünnepén. Biztató remény s édes visszaemlékezés örömünnepe | mai nap, mert „ma született a megtartó, ki az Ur Jézus Krisztus, Dávid városában.“ Évszázadok sötét éje előzte meg a jobb kor hajnalát; a tudatlanságba s bűnbe merült lelkek várva-várták, hogy „mikor üt a meg váltás órája,“ mikor ragyog fénylő napsu gár ? S ime, midőn a bűn terhétől roskadozó lelkek szabadulásért epekedtek : a hosszú éj néqaa csendjében, mint fénylő hajnalcsillag megjelent Jézus; a lelki világosság örökfényü napja beragyogta az emberiség életegét; hogy legyen békeség ég ás.-föld--között, hogy lelki szabadságot nyerjen az* emberiség, melyet bűn és tudatlanság nyűgözött. . . Ott van az újszülött a vendégfogadó istállójának jászolában . . . Nem ringatják őt aranyos bölcsőben, picziny testét nem borítja selyem és bársony ruha . . . Kemény a fekhely, szegényes minden, jelképéül, hogy »a ma születette nem a kényelem párnáin, hanem a tett mezején küzdeni van hivatva, hogy megértse a nyomor keserves jaját s a szemekből a bánatkönnyeket szárítva, a sajgó szívsebeket gyógyitgatva építse e földön Istennek országát, ültetgesse a szivek kertjébe a boldogság virágát, hogy az eddig terméketlen kopár földön is élet nyomai fakadjanak, zöld pázsit váltsa fel a száraz avart . . . Szegénységben született Jézus, de küzdelemben gazdag volt életpályája; nélkülözte a fényt és pompát, hogy szellemkincseivel az egész világot gazdagítsa, a szegénység átkát elvegye; a földhöz tapadt lelkeket ég felé emelje, hogy az, ki eddig a töld rögeiről a csillagok honába tekinteni nem birt, megláthassa az uj élet ébredő haj- nalpirját . . . Csudák-csudája ! Minő tünemény az ott az ég boltozatán ? Eddig nem ismert, soha nem látott, a milliárd csillagokat fényben felülmúló uj -csillag ragyog ott fenn a magasban ... Az éj néma csendjébe bele zeng a mennyei szózat: szerencsétlen emberiség Isten kegyelme gondoskodott rólad, kit az epedő szivek várva-vártak, kiről a próféták annyiszor szóltak, ime megjelent! Ezért biztató remény s édes visszaemlékezés örömünnepe a karácsony . . . Az éj sötét fátyola nem szakadoz addig mig el nem jött a teljes idő, melyben a hajnalpir derengése jelét adja, hogy elmúlt az éjzzaka, hogy helyet adjon a ragyogó nap nak az égbolton . . . Sötét éj borongott az emberiség élet egén is századokon át... A teremtő helyetl teremtmények tiszteletében s imádásábat ;kérí'.et‘: és találta fel a tudatlanság jármába)- nyögő ‘ emberiség Istenét. Lelkiszemein i pogányság hályoga ült s nem láthatott tisz tán a gondolatok sürü ködében. Ha itt-ot- meg-megvillant egy fényszikra, csak lidércz- fény lön az, mely káprázatot szült, hogy el tüntével a sötétség még nagyobb legyen .. Mint oáz homoksivatagban, akként állt i pogányság vadonában Izrael népének hitélete mint pásztortüz a térés rónaságon, úgy tűn' fel egy-két felvilágosodott elme röppeni szellemszikrája, melyet elnyelt a tévelygéi hömpölygő árja . . . Ám de midőn eljött az idő teljessége azok, kik sötétségben ülnek vala, látának világosságot;« örömteljes való váltotta fel a zűrzavaros álmot. A tapasztalt orvos a vakság sötét éjéből kimentett gyógyuló szemet nem engedi azonnal a ragyogó nap fényébe tekinteni, nehogy a hirtelen megpillantott fényözön örök vakság' éjszakáját borítsa a gyenge szemre ... Az emberiség sem hordozhatta volna el előbb a lelkivilágosság ama fényözönét, melyet Jézus születése árasztott szét, csak mikor »eljött az időnek teljessége,« mikor ütött a szabadulás órája. Hosszú időnek kellett eltelni előbb s csak azután jelenhetett meg e földön a »világ világossága !« Ha földalatti sötét börtönbe zárt rab, évek múltával, szívhatja a szabad levegőt, szemét meghordozhatja a viruló természeten, élvezheti a nap enyhe sugarait, méltán lobban föl szivében az öröm tüze . . . Hát az emberiség századokra menő sötét éje után uj élet hajnalának derültén, nemde indokolt a feltörő öröm ? Az isteni kegyelem velünk közöltetésé- nek magasztos örömérzete töltse el azért sziveinket, midőn Jézus születésének emlékezetére Karácsony ünnepet szentelünk ! Szeressük Istent szivünk teljességéből, szeressük felebarátainkat úgy, miként önmagunkat, hogy legyen békesség és jóakarat e földön s a testvériség magasztos eszméje testet öltsön sziveinkben ! p E boldogság dicső csarnokához vezéreljen minket a ragyogó karácsonyi csillag! . - Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése. Kevesen jöttek össze a vármegye rendes köz gyűlésére, melytől elterelte a figyelmet a másnapi tisztujitás. 'Főként a gazdák voltak képviselve, a kiket az építkezési szabályrendelet, különösen annak a cselédlakásokra vonatkozó része elleni állás- foglalásuk vonzott be a vármegyére. Általánosságban és részleteiben is többen támadták a javaslatot és azt több intézkedésében meg is nyirbálták, d azért sikerült néhány engedmény árán a szabály- rendelet egészét megmenteni és elfogadtatni úgy, hogy örömmel konstatálhatjuk, hogy minden engedmár, a vihar nem egy ágát törte le, egy csapás még s a mélységbe hanyatlik; ámde a tövénél él a szelíd passziflóra, a buvirág, az őserdők bájos füzére s indáival sűrűn körülfogta a büszke sudart, s lekötötte ezer gyökérszállal a parthoz körülölelte a sziklákat, felkuszott a lombkoronáig I megtöltötte azt csillogó virágaival. Hasztalanul dühöng a vész, a sudár mere ven áll s ha valaha a virányos partokkal együtt leszakad, a kedves, virító füzérek vele együtt omlanak a mélybe. Ez a hü nő képe — nehéz időben !“ Amint ide ért, letette a könyvet, nem tudta tovább folytatni az olvasást, mert a sorok oly szépen állították elébe a férjéhez mindig hü nő képét, holott ö elhagyta semmiségért az övét. Lehunyta beszédes szemeit, hátrahajtotta szőke firtös fejét s ébren álmodozott ifjú életének elmúlt eseményei felett. * * * Özv. Had:aludy ezredesnének egyetlen leánya volt Viola. Úgy nevelte fel, mint a melegház! ritka virágot, beczézgette, kényeztette. Gondosan őrizte mindentől, a mi ártatlan, gyermeteg kedélyét megzavarhatta volna. S amint neki mindene volt leánya, úgy viszont a leánynak mindene volt a mama. Viola csinos szőke lányka volt, de gyerek, egészen gyerek volt, még hosszú ruhás korában s. Babának hivta mindenki az ismerősök között. Madár a lombfakadáskor nem örült úgy az életnek, mint ez a bohó, édes gyerek. Előtte rejtély volt még az élet komolysága. Vidám pillangó lélek volt, mely aranyos szárnyakkal libegett az élet verőfényében. Épen azért a haute volée-t roppant meglepte a hir, hogy a baba Rétfalussy Jenő huszárszázados menyasszonya lett. Ezt is csak olyan játéknak vette. Nem szerelemből lett a százados menyasszonya, hanem mert a mama akarta, meg aztán a délezeg, szép vőlegényt sem tekintette másnak, mmt egy egyenruhás, csinos játéknak. A fényes esküvő után a fiatalok Győrte- lekre mentek, hol a férj állomáson volt. Az asszonykát az uj társas körben csakhamar megszerették. Kedélye semmit nem vál tozott, ott is baba volt a neve. A férjnek azonban nem tetszett nejének az a gyermekessége. Azt kívánta, hogy háza asszonyát több respek- tus környezze. Nem akarta, hogy az ő, a komoly katona felesége játékbaba legyen a társaság kezében. Aztán meg az is bántotta, hogy felesége olyan túlságosan anyás, aki még akkor sem akarja elengedni a mama ruháját, mikor már asszony. Feltette hát magában, hogy komolyan bánik vele, hogy komolyságra szoktassa. Meg is kezdte a nevelést. Viola azonban azt hitte, hogy férje fölényét akarja vele éreztetni s ez elkeserítette. A férj meg, a ki, az igaz, nem is volt csupa selyem ember, azt gondolta, hogy csak nem kell engedni, — s meg lesz a hatas. A hatás bekövetkezését azonban a gyakran ellátogató mama nagyon késleltette. Az ö szemében Viola még mindig kis leány volt. Nem engedte, hogy komoly asszonynyá fejlődjék. Persze, hogy leányának adott igazat. Nem hiányoztak e miatt a családi viharok sem, könnyek záporával és panaszokkal fűszerezve. Egyszer aztán a férj udvariasan, de komolyan tudtára adta a mamának, hogy az ő nevelési rendszere kizárja a mama jelenlétét s felkérte, hogy további intézkedéséig kímélje meg házát becses látogatásától. Persze, hogy erre mindketten ájuldoztak. A mama fenyegetődzött, hogy ily elbánás után ő vele a leánya is fog menni. A férj kijelentette, hogy az ő beleegyezésével nem, azonban az ajtót nem szokta rázárni a feleségére. Ha képes reá, hogy férjét ilyen csekélység miatt elhagyja, ám tegye, ő egy szóval sem fogja visszahinni. Aztán köszönt és magukra hagyta őket. Kilovagolt. A mama mérgében dulva-fulva pakoltatott. Az asszonyka is engedve a sok rábeszélésnek és meghatva az anyai szív fájdalom sajtolta kényeitől, — szintén összepakolt és egy levelet hagyva hátra férjének, elutaztak. Mikor Rétfalussy lovaglásából hazajött, már csak hült helyüket találta. A komoly, büszke katonát nagyon bántotta a dolog, szégyelte is. Fájt is neki nagyon, mert azzal a komoly, katona szivével szerette ám azt gyerekasszonyt. Szemrehányást azonban nem tett nejének, vissza sem hivta, válópert sem indított. A lakást teljesen úgy hagyta, ahogy volt. de e naptól fogva soha sem lépett azokba a szobákba, melyek felesége számára voltak berendezve. Tiszttársai és huszárjai azonban ez idő óta nagyon hallgatagnak és komolynak találták, kötelességének teljesítésén kívül máskor senkivel sem íntkezett. Egy nap sürgönyt kapott, melyben tudatták vele, hogy neje egy egészséges lánykának adott életet. komoly katona egészen elérzékenyült annak tudatár1, hogy ő apa. Hogy örült neki Egész erővel lépett fel szivében a vágy, hogy láthassa ezt a kis babát, de a katona, a férfi büszkeségé nem engedte. X-iapiarnls: mai számálioz e isrÁfSirr. í rr
