Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-30 / 26. szám
26-ik sz Gyula, 1901. június 30-án XXXIII. évfolyam m Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ -r „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: DD ó h. xi 3D á v I clf----------Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Perenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fill. L__________Á Lukács György. Több hírlapban és legutóbb a fővárosi sajtónak két tekintélyes orgánumában az a hir jelent meg, hogy a Vadnay Andor ha bálával üresedésbe jött csongrádmegyei tőis- páni székbe Lukács György, Békésvármegye főispánja fog kineveztetni. Távol áll tőlünk a nagyképűsködés, hogy a „jól értesü!t“-et adjuk. Sőt őszintén beismerjük, hogy tisztán a fővárosi lapok a kizárólagos forrás, amelyből ezúttal merítünk és egyáltalán nem vagyunk olyan helyzetben, hogy Lukács György csongrádi főis- pánságának hirót, hacsak mint kombinácziót is, akár megerősítsük, akár dementáljuk. De szóvá tenni s foglalkozni vele, kötelességünkké teszi főispánunk iránti tiszteletünk és vármegyénk, főleg pedig Gyula városa iránti szeretetünk. Ismételjük, hogy nem adhatjuk és nem is adjuk a jól értesültet. De annyit, nem mint informácziót — ami nincs — hanem, mint impressiót kijelentünk, hogy a hirt egyáltalán nem tartjuk valószínűtlennek, sőt nagyon is természetesnek, ha a kormány figyelme, a csongrádi főispánság betöltésénél — az állás exponáltságánál fogva, — Békés- vármegye főispánjára irányult. Az iránt sincs kétségünk, hogy Lukács György, amennyiben nem volna óhaja ellenére, annyival inkább pedig ha óhaja volna, feltétlenül elcserélhetné a békési föispáni állást a Csongrádival. Meg van-e erre főispánunkban a hajlandóság ? Nem tudjuk; de azt igen is tudjuk, azt igen is hangoztatjuk és pedig nem csak mint egyéni nézetünket, hanem mint a vár- megye, s amelynek elsősorban tolmácsa s szócsöve vagyunk, mint a vármegye székhelye Gyula városának egyértelmű hangulatát, hogy Lukács Györgynek, Békésvármegyétől és Gyula városától való elszakitása és amennyiben csak az ő óhajával történhetnék : megválása, a vármegye s a városnak a közügy ék iránt önzetlenül ératklödő, minden jóérzésü fiában, lelke legmélyéből fakadó igaz fájdalmat okozna. T A R C Z A. Az öltözködés művészete. Nem tudom, hotry helyesen cselekszem-e, midőn most a színházi évad első, lázas napjaiban, más anyaggal töltöm ki e lap tárczarovatát, mint a melylyel táplálkozik most Gyulán min- d *n szem és lélek! ? Midőn nem ama forrásból meritek, mely a Göndöcs-kertből kiindulva, impozáns arányokban elöntötte a város minden emberlakta hajlékát 1? — De mentségemül felhozok valamit. — Tulajdonképen mégis az a gondolat, mely tollat nyomot a kezembe; okozati összefüggésben áll az uj aréna „világhódító“ deszkáival. Olvasva a társulat műsorát, átvonultak képzeletemben az egyes darabok hősnői. Majdnem az összes szerzők csak szép asszonyokat szerepeltetnek, hol jó és tisztességes, hol ármányos és gonoszlelkü asszonyokat — de mindég szép asszonyokat. Úgy látszik nem is a saját sokat emlegetett tengelye, de a szép asszonyok körül forog a világ — a középszerűség nagysággá fejlődik ! Ok burkolvák ama bizonyos rózsaszín ködbe, mely a rövidlátók szemeinek oly áthatolhatlan De hát mi történjék az asszonyok ama millióival, kiket a természet nem dédelgetett oly szeretettel bőséges anyai kebelén ? Azok talán elszórva heverjenek az utón, melyen a szép asz- szony diadalkocsija elvonul ? Avagy talán ők képezik a keretet ama bizonyos képen, melyen a szép asszony alakja fényesre pingálva előtérbetolakodik!? — Nem. Az idők folyamán a szép nem csúnyábbik fele kárpótlást keresett és talált az öltözködésben. A kecses öltözékek szépítő hatása sok sebet összeforrasztott, sok sebet beheggesztett. A divat minden furfangra oktató, költséges, szélesen kitaposott országutja, rávezetett később Nem akarunk semmit sem levonni a Lukács Györgyöt megelőző főispánjaink érdemeiből. Hálás tisztelettel emlékezünk meg róluk is, de Lukács Györgygyel szemben nem veheti senki sem bizantinismusnak, sem tulmérlegelésnek, ha nemcsak mint a mi vé- leményünket, de mint a tárgyi igazságon alapuló köztudatot konstatáljuk, hogy a Lukács Györgyéhez hasonló, vagy vele csak párhuzamba vonható érdemek a vármegye s különösen Gyula városa körül, egyetlen egynek a nevéhez és működéséhez sem fűződnék. Alig négy esztendeje, hogy idegenből idegenként jött körünkbe. És ez alatt a négy esztendő alatt érzületileg teljesen összeforrt velünk. Reményeinkkel, aspiratióinkkal, nemcsak azonositotta magát, hanem azok túlnyomó és legnehezebb részét — volt közöttük olyan is, amely majdnem légvárszerünek látszott — részint már megvalósította, részint a megvalósulás biztos ösvényére vezette. Nincs ma ember az országban, aki bár évtizedek alatt annyi eszmét kezdeményezett is volna egy város körül, mintamennyi — nem is eszme,— hanem alkotás rövid négy esztendő alatt Lukjács György nevét és egyéniségét Gyula vánosa annaleseiben a legragyogóbb betűkkel megörökíti. Ennek a városnak sok és hatalmas ellensége van. És ha ezt az ellenséges érzületet jövőben nem lehet a város veszedelmére érvényesíteni, ebben a főérdem Lukács Györgyé, Lukács György alkotásaié, amelyek vértjeink erőditvényeink a megtámadtatásban, a létért való küzdelemben, feltételei s eszközei haladásunknak, kulturális és anyagi fejlődésünknek. A vármegye s különösen annak székhelye Gyula városa, soha sem lesz képes Lukács György iránti háláját, nagy tartozása arányához képest, megközelitőleg is leróni Ha lenne, amint hogy nines kizárva a lehelőség. hogy lesz rá alkalom és mód, ez a város közönsége szerencsésnek és boldognak fogja magát érezni, ha elismerését, tiszteletét, ragaszkodását, rajongó szeretetót és bizalmát, —mely utóbbira ember úgy nem szolgált rá mint Lukács György — vele szemben nemcsak; érzületileg, hanem tényekben is manifesztálhatandja. Ez azonban idő s körülmények kérdése. ama kiváltságos é'á ;nem mindenki áltál ismert oldalösvényre, — meiynek végső pontja: az öltözködés művészete. Ez az, ami nagy fejtörést, néha álmatlan éjszakát okoz a tetszenivágyó hölgyeknek. Mert hol van az a nbf ki ne akarjon szép lenni ? Nincs sehol! Még a legszegényebb, a legigénytelenebb, legszolidabb is hódítani akar; ha nem is férfiakat, legalább egy férfit, — azt a bízoflyosat, a kit szeret. — Olyan asszony pedig aligha létezik e földtekén, kinek szive legalább egyszer az életben nem dobogott volna hevesebben egy „valaki“ után. Hanem nem is hiába mondja a francziá Theophile Gautier, hogy a „nőnek mindig érdekesebb az a regény, melyet maga csinál, mint a melyet olvas.“ A szépség oly hatalom, mely előtt koronás-fők is meghajolnak — állítja egy régi közmondás. A nők ezt tudják és éppen, mert hóditó hatalmukat, összes kívánságaik teljesítését leg- többnyire külsejük varázsteljes mivoltának, bájos megjelenésüknek köszönhetik, ragaszkodnak oly csökönyösen szépségük fentartásához. A szépség kultúra, ha nem is áll jelenleg oly mérvben fenn, mint a romantikus középkorban, de mindenesetre még ma is előkelő faktor a társadalomban. Hiszen honnan eredhetne a „szép nem“ — elnevezés, ha ősidőktől fogva nem lett volna az asszony a népesség legszebb fele. A legrégibb pogány költők müveiben is találkozunk fellengző érzelmes dicsitéssel, mely a nőről eszményképet formál; hol egy hajladozó liliomszálhoz, harmatos rózsabimbóhoz, avagy ártatlan, szerény rózsabimbóhoz hasonlítva öt. Innen van aztán, hogy a nők iparkodnak is mindenképpen szépek lenni. ,Ez alkalomból azonban hála helyett a szeredet önzésének adhatunk csak még kifejezést. A szeretet önzésének, amely azt a szívből fakadó óhajt mondatja velünk, hogy ha van alapja a hírlapok híreinek és Lukács Györgyöt lölünk tényleg elhódítani akarnák, az ajó szellem, mely Öt közénk hozta, nekünk adta, mulassza el tólünk az elválás keserű poharát! A vármegye közgyűlése. (Junius 24-én.) Hétfőn délelőtt rövid lefolyású rendkívüli köz- Igyüléadl volt a törvényhatósági bizottságnak, amelynek összehívását a vármegyei alkalmazottak fizetésének rendezése tette szükségessé. A folyó évi házi pénztári költségvetést ugyanis a belügyminiszter akként hagyta jóvá, hogy az abban felemelt tisztviselői .fizetéseket az eddigi mérvre leszállította, egyidejűleg azonban egy külön leiratban értesítette a vármegyét, hogy az állami dotácziót évi 14045 koronáival felemeli a törzsfizetések javítása czéljábóI felhív' li a vármegyét, hogy ezen összeg miként leendő felhasználásáról hozzon határozatot. Ennek a I tározatnak meghozatala volt a közgyűlés főtárgya, melyet leginkább az érdekelt tisztviselők kísérték már előzetesen is élénk figyelemmel, míg a bizottsági tagok, miután a fizetésemelés a vármegyére uj terhet nem ró, csak kisebb mérvben érdeklődtek az ügy iránt. A fizetés rendezésére vonatkozó javaslat is a vármegyeházán készült el a főispánnak közreműködésével akként, hogy a ren- del kezesre álló összeghez képost lehetőleg minden jogéi ígtjpyt kielégítsen. így azután a közgyűlésen a javaslat nem is keltett vitát, egyhangúlag elfogadlak azt, csiípán a közgyűlést közvetlenül megelőző állandó választmányi ülésen szólalt fel Lendvay '..a. a/’ítrfikok érdekében,"Mórvág Mihály pedig 'külön bizottságra óhajtotta bízni a tervezet elkészítésé'. de a nyert felvilágosításokban megnyugodva ők is élállottak javaslatuktól. A közgyűlésen dr. Lukács György főispán el- I i költ és a következők voltak jelen : l>r. Fábny Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán (vármegyéi fi ‘jegyző, dr. Dairael Sándor vármegyei t. b. főjegyző, Berthóty István, Kiss László vártnegyei aljegyzők, dr. Konkoly Tihamér várm. t. b. (aljegyző, Deimel Lajos vármegyei főszámvevő, (Hofimahn Béla vármegyei alszámvevő, Hegedűs I Lajos vármegyei levéltárnok, dr. Zöldy Géza vár jmegvei tiszti főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Sárosyi Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos, jSinazky Ferencz árvaszéki ülnökök, Hajnal Béla járvaszéki jegyző, Lukács Endre, Ambrus Sándor, Popo.vica Szilveszter, Rohoska Mihály főszolgabirák Sailer Elek t. b. főszolgabiró, dr. Frankó László, Lendvay Mátyás, Morvay Mihály. Jantsovics Emil, Ott, hol a természet mostoha irántuk, — ott kezdődik az öltözködés művészete. A hiú asszonyok toilett,e-asztalán, a többé kevésbbé hatásos szépitő-szerek egész arzenál ját találjuk. — De nem csak a müveit és füg- getlenforsu nyugat európai nő rovására írhatjuk ezen tapasztalatot; nem tesznek ez alul kivételt épugy a szépségükről hires georgiai és cserkesznők, mint az angol-szász fajhoz tartozó emanczipált amerikai asszonyok. Az a vágy : tetszetős külső által feltűnni már úgy szólván a világ kezdetétől fogva kisért az emberek lelkében. A monda szerint niár Ninive város királyai használtak szépitö-szereket; úgy, hogy arcz- bőrüket fehérre, mint a tej és szemüket feketére fostették. A biblia is említést tesz az arcz mesterséges módon való szépítéséről; igy Jeremiásnál 4,> 3<3 és Ezechiel nél 23, 4o sőt; Jezabelröl, Baal, leányáról positive állítja, hogy piroshót mázolt az arczára és feltűnően díszítette fejét. A. római nők is rendkívül kedvelték a kozmetikus szereket. Az ismeretes poéta, Ovidiusz szarkasztikus megjegyzéssel apostrofálja őket, a mikor mondja: hogy Rómában úgy szólván a bonLton-hoz tartozik, hogy az asszony érdekes sápadt legyen.* K’rancziaország hires az egész világon arról, hogy asszonyai a legkecsesebben és legraffinál- tabb triódon tudnak öltözködni. Hiszen e téren elegendő csupán egy pillantást vetni a párisi előkelő divatlapok valamelyikébe. Az a gracziozitás, kiváló ízlés és pazar ele- gáncziá csakis a franczia öltözékek elvitázhatlan sajátossága. — De hát nem is csoda, már Medici Katalin korában volt Francziaország az a hatalmás souverain, ki divatot diktált egész Európáinak. Amaz időben ott már oly illatszerek kerültek a piaczra, melyeknek tökéletes re- czipeiril a mostani szaktekintélyek valóságos bámulattal beszélnek. /, ír f "v. / CJi dr. Berónyi Ármint, Dombi Lajos, Aszalay Gyula, dr. Szondy Lajos, Cziuczár Adolf, Zlinszky István, Lavatka Gyula, Oláh Mihály, Kian Béla, Bodoky Mihály megyebizottsági tagok. Dr. Lukács György főispán jelezvén a rendkívüli közgyűlés összehívásának okát, megnyitotta a közgyűlést és szép szavakkal parentálta el a törvényhatósági bizottságnak legutóbb elhalt tekintélyes buzgó tagját: tíallacz János osztálytanácsost, kinek elhunyta feletti részvétét a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. A Gallacz János elhalálozásával az igazoló választmányban megüresedett tagsági helyre a főispán Bodoky Mihályt, a bizottság elnökhelyettesévé pedig dr. Márky Jánosi nevezte ki. Áttérve a napirendre, dr. Bodoky Zoltán főjegyző terjesztette elő a házi pénztári költségvetésre vonatkozó ministen rendeletet, mely szerint az alispán, főorvos, főszolgabirák ób járási orvosok úti- átalányát 1400, 1000, 1000—1000, illetve 600—600 koronára felemelte és ekként állította be a költség- vetésbe, mig a tisztviselői fizető: eket az eddigi összegre leszállítva hagyta meg a költségvetésben. A rendelet tudomásul vétele mellett' a közgyűlés a költségvetést végrehajtás végett kiadta a vármegye alispánjának. Ugyancsak a főjegyző adta elő a belügyminie- ter rendeletét, a mely szerint a vármegyei alkalmazottak törzsfizetésének emelésére az állami javadalmazást 14045 koronával felemelte és ismertette a tisztviselői fizetések felemelésére vonatkozó tervezetet. E tervezet szerint a felemelt állami dotá- czión kívül 4716 kor. költségvetési felesleg és a vármegyei alapok hozzájárulásaként 100 korona a közúti alapból. 200 korona a katona-beszállásolási alapból és 1780 korona a gyámpénztári tartalék- alapból, összesen tehát 20871 korona áll rendelkezésre a fizetések emelésénél. A javaslat a legnagyobb körültekintéssel osztja szét ezen összeget ékként,'hogy abból a vétmegjpe valamennyi alkalmazottja részesüljön, egyszersmind azonban a fizetések között létező aránytalanságok megszűnjenek. Ezen elv mellett a fizetések felemelésére 15960 koronát, lakáspénzekre 4700 koronát, összesen tehát 20660 koronát használ fel a javaslat, a melyet a közgyűlés minden vita nélkül egyhangúlag elfogadott. A határozat kihirdetése után dr. Fábry Sándor alispán a vármegye tisztviselőiaek és összes alkalmazottainak nevében hálás köszönetét nyilvánítja dr. Lukács György főispánnak, a ki minden befolyását érvényesítette az állami dotácziófelemelésének kieszközlésében és' a ki nagy gondossággal és jóakarattal működött közre a fizetésemelésekre vonatkozó tervezet elkészítésénél. (Zajos éljenzés.) Dr. Lukács György főispán köszönettel fogadja az alispán szavait és viszont a törvényhatósági bizottság egyértelmű meggyőződéseként kifejezést ad annak, hogy a vármegye örömmel jutalmazta az ő Ki ne hallott volna például Ninon de Lenchis fejedelmi szépségéről és ama csodás panacearól, melylyel ez az asszony a hervadás biztos és ijesztő munkáját oly magas korig tudta megakadályozni ?! Annyi kétségfelen, hogy jól öltözködni és a meglévő sépséget fokozni, vagy annak hiányát pótolni művészet. Most egy pár merész reformátor a fűző kiküszöbölésére törekszik; helyette beakarná hozni a test természetes alakjához simuló, könnyed, bő, ránczos klassikus formát; • - vajmi nehéz lesz a termet némely létező hiányait kikorrigálni. Harczol is elkeseredetten ez ujitás ellen a kövér és elhízott, rövid lábú és kurta derekú nők egész légiója — úgy, hogy igen kétséges az életrevaló eszme fog-e testet ölteni ? 1 Pedig hát ama károkra rámutatni, melyeket a fűző, a kegyes csalás e modern eszköze már eddig is tett az asszonyok soraiban, talán ép oly felesleges, mint meddő. Ez a tárgy úgy szólván agyonbeszéltetett már, komoly értekezleteken, orvosi véleményekben, ankéteken, otthon, a nyilvánosság előtt; egyszóval mindenütt. Éppen ez a csökönyös ragaszkodás a fűző viseléséhez mutatja, mily erős alapra van épitve az asszonyok lelkében a hiúság. Most vegyük elő a toilette .egy másik és igen fontos kiegészítő részét: az arczkendőzést. Oh patikáriusok, droguisták ti beszélhetnétek 1 Százezrekre megy ama hölgyek száma, kiknél az arcz, a haj, az ajkak és a szemek festése mindennapi foglalkozás. A párisi félvilág még a lábak körmeit is rózsás vízben mossa és ele- fáncsonttal csiszolja I Hát a nevyorki dámák illatos, rózsaolajos gőzfürdői, melyek mindegyike elég volna eay szegény sorsú polgárleány tisztességes kiházasitására ?! És mindezt miért ? Úgy látszik Pusckbin hiába énekelt egy keleti ország boldog állapotáról: szerelem és
