Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
25-ik száitl. XXXIII. évfolyam Gyula, 1901- juaius 23-án. T~ ~1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay JánoB kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... S „ — „ Évnegyedre . 2 „ 60 „ Egyes szám ára 20 fül. L ______ Tá rsadalmi és közgazdászai! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZEC ó la. xi ^ é, tt 1 cL. V? Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fül. él Az „Erkel Ferencz" színkör megnyitása után. A szinészet keletkezésének kora a Krisztus előtti időkre vihető vissza s annak bölcsője Görögország, mely föld a hajdankor- ban a tudományok melegágya volt. Később a római műveltség életre kelte, miként a művészet minden ágát, úgy a színészetet is meghonosította- a római birodalom terén. A szinészet megalkotása s fentartása már a legrégibb időben az állam feladatát képezte. Ugyanazért, midőn korunkban az állam kötelességének tartja a szinészet istápolását, ezzel valósulást nyer bölcs Salamonnak amaz állítása: „Semmi sincs uj a nap alatti világban.“ A középkorban teljesen vallásos irányt nyert a szinészet s nem csak a színdarabok voltak teljesen vallásos tárgyúak, de az előadási hely is a templom volt, szereplők pedig a papok. Valószínűleg innen származik a korunkban is közforgalmú „Thália papjai“ kifejezés. Kezdetben csak is férfiak szerepeltek a Bzinielőadásoknál s a uők közreműködése későbbi keletű. Ámde a szinészet nem maradt állandóan az egyház keretében, miként sziklából eredő viz sugár tovább, tovább halad, mig útjában folyóvá izmosodik, s medret készít magának messze elterülő földön, épen igy a szinészet is bölcsőjét elhagyva világhódító útra indult hovatovább messzebb-messzebb terjedt, hogy mint művészi alkotás megnyerje a sziveket, s legyen hatalmas eszköze az irodalom fellendülésének úgy, miként a szép iránti érzék fejlesztésének. A szinészet e világhódító útjában magyar hazánkat sem kerülte ki, s habár sok idő múltán, itt is felragyogott a fénysugár, s mint melengető nap érezteti éltető erejét ma már . . . Ámde, mint sok minden ami külföldrő jött hozzánk át, úgy a szinészet is, nélkü lözte kezdetben a nemzeties irányt s mint idegen növény vert gyökeret kezdetben itt. Még a nem messze múltban is országunk fővárosában is idegen nyelven beszéltek Tbá- lia papjai s papnői, s mint más téren úgy T Á H C ZA. Erkel Ferencz szelleméhez. (Az Erkel Ferencz szinkör megnyitási ünnepélyére irta ifj. Nuszbek Sándor, elszavalta Cz. Tővőlgyi Margit.) Életre hivlak harsány szózatommal, A mely a föld ölébe is lehat: — Magyar zene hatalmas alkotója Hagyd el sötét, kietlen sírodat! — Itt fenn a földön ünnepel sok ember, A szempillákon fényes könny remeg, És büszkeségtől lángoló kebellel, Átszellemülten suttogják neved!’ — a színészet terén a nemzeti ébredés, mint lassú folyamat jelentkezett, csak kevesek lángoló buzgósága s áldozat készségében nyert szorgos gondozást . . . Nehéz idők voltak ezek! . . . A színművé szetért lelkesülő s azt minden izében magyarrá tenni óhajtó, buzgó, „nemzet napszámosok“ éhezve, fázva, koplalva, ázva járták be e hazát. Korcsma épületekben, szellős csűrökben, szabadtéren emelt ponyva sátrakban tartottak színi előadást, az édesen csengő magyarnyelven, mit azon időben úgy szólván csak a nép ajkáról 6 a protestáns templomokban lehetett hallani. Mert fájdalom ! a felsőbb körökben szégyenletesnek tekintetett magyar nyelven beszélni . . .Az ilyen irány oly mélyen beásta magát a társadalmi életbe, hogy magyar földön a magyar szó idegenné lön! . . . Előítélet, közöny, érzéketlenség, képezték ama sziklagátakat, miket a buzgó keveseknek áttörniük kellett. Rokon lelkek kéz detben csak gyéren jelentkeztek s minden talpalatnyi tér meghódítása óriási küzdelem árán ment, de azért nem lankadt a nemes harcz, élt a szivekben a remény, hogy az igaz és nemes ügy előbb utóbb diadalra jut. Mostoha sors gyermekeinek nehéz a küzdelmük ! Már pedig ha valaki, úgy bizonyára a „nemzet napszámosai“, a színészek ily sorsi ban részesültek ... Az elismerés virágai is csak gyéren nyíltak számukra, az'anyagi siker pedig ro^jd nem állandóan - üli fokonj vesztegelt. A belépti dij, ha pénzben folyt is be, nagyon csekély összeget tett ki végeredményében, de legtöbbször naturálék alkották a bevételt s igy a jövedelem nem csak nem csordult, de alig-alig csepegett, s szűkön hozta meg a mindennapi kenyeret s ruhára oly kevéssé telt, hogy a legjobb színészek is mindennapi ruhájukban (az egyetlenben) voltak kénytelenek a színpadon is szerepelni. Ha itt-ott akadt egy-egy „meczenás“, az nagy isten áldás volt a küzdő csapatra. De Isten nem hagyja el az igaz ügyért küzdőket! A nemes láng lángot gyújtott lassanként a szivekben, a jobblét hajnala derengni kezdett, a kopár szírieken virágok nyiladoztak, a közöny fagya olvadozott, a szivekből jött szavak utat találtak a szivekMi nem csupán a nagy mestert temettük, Nekünk több voltál, mint a többinek: Lehulló csillagát sirattuk benned Baráti szívünk büszkeséginek; »• . A sirhalmodhoz elzarándokoltunk, Hogy hálánkat leróhassuk neked, Jóságos arczod szíveinkbe zártuk, Elemlegettük gyakran a neved ! . . . De éreztük, hogy még van tartozásunk: Évek során az emlék megfakul, És az amit ma még ragyogva látunk Letűnik visszahozhatatlanúl! . . . Csupán az emlék nem köthet mi hozzánk, Nagyobb, erősebb emlékeztető Az ércz-szobor, melynek szilárd alapja A hegytetőről fejtett sziklakő ! . . . bez . . . Szóval lendületet vett lassanként a magyar szinészet nemes ügye. Úgy annyira hogy itt-ott állandó csarnokok épültek a művészet befogadására, s az anyagi segély forrásai is fakadoztak. . . Szép idők voltak ezek! Pirkadt a reményteljes jövő hajnal bíbora! . . . így ment fokról-fokra, lépésről-lépésre, s ma már oda jutottunk, hogy nem csak országunk fővárosában több palotaszerü színházban zeng a magyar szó, de a vidéken is hova-tovább több-több állandó csarnoka épül a. művészetnek. Es ez jól is van igy! Haladjunk még tovább e téren is! Városunknak most jutott azon öröm nap, hogy megnyithassuk nyári színházunkat! Legyen áldva érette Isten ! Köszönet mine azoknak, kik ez örömnap eljövetelét mun kálták! . . . Kicsiny mustármagból igy nevelkedett árnyas fa. Emlékezetben zarándokoljunk el azok siójához, kik mint „nemzet napszámosai“ elő- harczo8ok voltak egykor a magyar színművészet meghonosításánál, s küzdelmükért, kitartásukért, hűségűkért hálával áldozzunk emlékűknek. Te pedig „színkör“ állj mig csak állhatsz s j ; magyar művészetnek állandó szállást a íi. hogy annak jótékony hatása igaz hon- szoretetben láttassák meg a szivekben! Domby Lajos. Alispán! jelentés. * A közigazgatási bizottság junius havi ülésére.*) Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A folyó évi május haváról szóló rendszerinti jelentésemet a következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság teljesen kedvező volt, amennyiben az csak 2 esetben, s ekkor is csak kisebb verekedésekkel lett megzavarva és pedig Szarvason és Szeghalmon. A vagyonbiztonság már különösen á szeghalmi és szarvasi járásokban több Ízben támadtatott meg kisebb-nagyobb lopások elkövetése áltál. Előfordult lopás Szarvason 1, Öcsödön 2, Gyulavarosban 2, *) Lapunk múlt heti számából térszüke miatt kimaradt. Mi is hallhatjuk már e szent falak közt Minden hatalmas alkotásodat, Gyönyörben úszva szívjuk leikeinkbe’ A büvös-frájos szép accordokat És úgy érezzük mintha most is élnél Mint hogyha most is itt lennél velünk, Minden futamból, minden átmenetből A régi nagy mesterre ismerünk! — * Hisz oly magasztos volt a küldetésed, Hisz oly dicső győzelmed volt neked, Ki felkaroltad nemzeti zenénket —, Ezt a szegény atyátlan gyermeket! Nevét sem ismerték talán előtted, Magára hagyva, félve rejtőzött, Polgárjogot te küzdöttél ki néki A többi müveit nemzetek között! — a szeghalmi járásban 7 s Tótkomlóson 3 lopás* Vagyis a vármegyében összesen 15 lopási eset. A tettesek ellen a nyomozás részben folyamatban van, részben eredménynyel befejeztetett. Baleset összesen 2 esetben fordalt elő és pedig Gyulán Moravecz Ferencz 16 éves Róza nevű leánya, a Reisner-féle gyufagyár dobozkészitő helyiségében, lement a tránsmissió csatornájába, ahol a transmissió tengelye a munkás-leány ruháját magával ragadta, s a leányt összezúzta. Köröstarcsán Tóth Antal szolgafia kezét a szecskavágó össze- roncsolta. Az előfordult baleseteknél a tekintetben, hogy nem fordult-e elő azoknál vétkes gondatlanság, a bűnügyi nyomozási eljárás megindittatott. Öngyilkosság Jcövettetett el Mezőberényben 2, Köröstarcsán 1, Öcsödön 1, Szarvason 1, Gyulán 2, Gyomán 3, Vésztőn 1 és Orosházán 2 esetben. Tűz összesen 17 esetben volt, ebből 6 tüzeset volt Békésen, 1 Békéscsabán, 1 Újkígyóson, 1 Vésztőn, 2 Körösladányban, 1 Szabadszenttornyán, 3 Orosházán, 1 Nagyszénáson és 1 tüzeset Békés- sámsonban. A tüzek által okozott károk nagy részben biztosítva voltak. 11. Állategészségügy. A vármegye állategészségügye május havában kedvezőtlenebb volt, mint a folyó év bármelyik hónapjában, a jelzett időben ugyanis szokatlan nag^ számban léptek fel az egyes ragadós állati betegségek, s ezek között a sertésvész és sertésor- báncz euy-egy községben járványos jelleget is öltött. Az utóbb említett két betegség tömegesebb fellépte a vármegyének külföldre irányuló s alig néhány hete felszabadult szabad forgalmát ismét lényegesen megbénította. A Békéscsaba községben járványos jelleget öltött sertésvész körülményeiből folyóiag, nehogy ezen betegség más községekben is járványossá fajuljon, kívánatosnak tartanám a következő intézkedések elrendelését. 1. Minden Községben a sertésállomány több csoportban s lehetőleg külön járásban (csapás) terelendő a közlegelőre. 2. Azon sertéscsoport, mely között a sertésvész kiüt, további intézkedésig a közlegelőtől eltiltandó. 3. Újonnan vásárolt sertést csak 10 napi kedvező állatorvosi megfigyelés után lehet közlegelőre bocsátani. 4. Az illetékes községi állatorvos köteles hetenként legalább egyszer a községi csürheállo-( mányt megvizsgálni. A május havában felmerült s megszűnt ragadós betegségek statisztikája a következő. Fellépett: a takonykor 4 községben 6 udvarban, a rühkór 5 községben 6 udvarban, a sertésvész 4 községben 40 udvarban, (Békéscsaba községben 34 udvar,) a sertésorbáncz 3 községben. (Újkígyóson járványosán,) a lópfene 2 községber, jóindulatú hólyagos kiütés 1 községben. Óh! szállj le közénk, töltsd be ezt a házat, Mit a szülőföld épített Neked, Hogy lankadatlan, egyesült erővel, Beválthassuk e nagy ígéretet! — Magyar szívednek minden dobbanását, S az azt betöltő annyi drága dalt Óh! add mi nékünk, igy fogjuk kivívni E nagy csatát, e fényes diadalt! — Életre hivlak harsány szózatommal, S te élni fogsz, mert néked élni kell, Meg fogsz jelenni szentelt csarnokodban, Hol minden ember téged ünnepel! — Szívünkbe öntöd forró honszerelmed, Hogy mig e szentély, mig e templom áll, Csak ez lebegjen biztatón előttünk Mint hófehér, tündöklő ideál! . . . ik a ték tha ion- trá- lyü 3 a ro- a Fehér szellem-ruhádat oltsd magadra, Suhanj az ismerős vidéken át, Ragyogd be bűvös túlvilági fénynyel A művészetnek ifjú csarnokát . . . Hiszen miénk vagy, itt születtél köztünk, E földön teltek gyermekéveid! Mi hozzánk köt legelső alkotásod, Mi hozzánk kötnek szép emlékeid ! — Teremtő lelked itt talált talajra, Hired, neved innen repült tova, S mi büszkeséggel néztünk fel tehozzád Szülőhatárunk mesterdalnoka, Veled örültünk minden győzelemnek; . . . — S midőn erőtlen hullt alá kezed, Midőn egy ország öltött gyászt magára, Nekünk a szívünk, lelkünk vérezett! . . . . . . Ott áll az emlék már a tér középen, Örök időkre szóló alkotás! — De bár a szívünk, lelkünk megragadja, Hideg művészet, semmi, semmi más!! . . . Hideg művészet, melyben nincsen élet, Melyen habár el is csodálkozunk, A vágyunk még sem teljesült egészen, Titokban mégis másról álmodunk 1 . . . Nem álmodunk! Az eszme már nem álom, Beteljesült a szép tündérmese, Most már nekünk is hozzáférhető lesz A lant varázsló bűvös éneke! Amit epedve óhajtott a szívünk! És várva vártunk annyi éven át, Valóra válva, testesülve látjuk A nagyszerű, a pompás ideát! . . . Mint a meséknek tündér kis királya, Kinek bár tenger kincse, pénze volt, Mégis szívének tiszta szerelmével A kis Hamupipőkéhez hajolt: Úgy fonta által égő honszerelmed Kis nemzetednek rejtett kincseit’ Zenénket szép királyleánynyá tetted, S ma már a félvilágon ismerik ! . . . A nemzeti zenének ápolása! — — Az új zászlón e fényes eszme lesz Fellelkesedünk minden oly irányért, Mely absolut művészi és nemes . . .! Hadat izenünk minden léhaságnak, A melynek hódol most az új divat, A mely csupán az érzékit vadássza’, «8 De tiszta élvet lelkűnknek nem ad ! . . A trieszti diadal. Amennyire felköti büszkeségünket nemzeti művészetünk diadala, épp annyira meghat bennünket az a szimpathikus és meleg tüntetés, melylyel a triesztiek színészeinkben a magyar nemzetet üdvözölték. Az alábbi tudósítások számot adnak arról, hogy amidőn a színpadon az [előadott darab sceneriája szerint előkerült a magyar trikolor: az egész közönség viharos „evviva“ kiáltásokba tört ki és perczekig tartó, falrengető taps üdvözölte nemzeti lobogónkat. Ez az ováczió Magyarországnak, a magyar nemzetnek szólt. A magyar szinészet' évkönyveibe arany betűkkel kell beírni a trieszti napokat, mert Ijapvixile naai számálioz fél i-^'nellólslet van csatplva. 4
