Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

22-ik szám

Gyula, 1901. június 2-án

m

Szerkesztőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Bgósz évre . . 10 kor. — fii.

Pél évre ... 5 „ — |

Évnegyedre . 2 „ 50 „

Egyes szám éra 20 fül.

A

XXXIII.

évfolyam.

Társadalmi és közgazdászat! ketilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: TZ. ó ün. n ü á v i d.

Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

Képviseleti közgyűlés előtt.

(A főgymnasium ügye.)

A vallás és közoktatásügyi miniszternek lapunk múlt heti számában közölt és kommentált-leiratát Lukács György íőispán nyomban közölte Gyula városa hatóságával.

Lutkay Béla polgármester pedig a leiratot kiadta a gazdasági s pénzügyi szakosztálynak, a mely azt tudomásunk szerint folyó bó 3-án veszi tárgyalás alá s álláspontjáról a tanács elé fog javaslatot terjeszteni, a mely viszont hihetőleg s még inkább óhajtandólag már e hét folyamán tartandó rendkívüli közgyűlésnek nyújt rá alkalmat és módot, hogy a kultuszminiszteri leiratban foglalt kérdésekre nyilatkozzék, illetőleg azokra határozatot hozzon.

A gymnasiumról már vaskos kötetnyire terjedő czikkeket irtunk össze, a miéit is egyáltalán nem érezzük szükségét, hogy annak üdvös voltát, szükségességét ez alkalomból is behatóan indokoljuk ; annyira át ment már a köztudatba, hogy valamint székhely jellegünk megvédése, a törvény- széki palotának építése, Gyula városa exis- tencziája megszilárdításának kérdése volt : a gymnasium létesítése eme konszolidácziónak egyrészről természetszerű folyománya, másrészről miután a vármegye három nagy községében : Szarvason, Békésen és Csabán gymnasiumok tényleg vannak, a gyulai gymnasium létesítése Gyula városára nézve nemcsak szükséglet, hanem a közoktatási s kulturális egyen8zinvonalra — tehát nem is hegemóniára, hanem csupán paritásra — emelkedés szempontjából poziczió, sőt becsület kérdése.

Azzal is tisztában volt Gyula városában mindenki, hogy ebben a reánk nézve kultúrát, pozicziót és becsületet jelentő kérdésben nem lesz szabad anyagi áldozatoktól és pedig tekintélyes anyagi áldozatoktól visszariadnunk. Egy pillanatig sem lehettünk abban az illúzióban, hogy ezt az áldozatot elkerülhetjük, sőt kezdettől fogva el voltunk erre

T Á. R O Z A.

Messze szállnék.

Messze szállnék a madárral Ulatterhes, déli tájra,

Hol ez a hű, bolondos szív

Elcsitúlna, sohse fájna. •

Óh, de tudom, hogy szívemnek Ott se lenne CBoda-írja . . .

Meggyógyitni, elaltatni Egyedül a halál bírja 1

Messze szállnék, ... de hiába,

Új kín lenne ott az élet:

Párjavesztett kis madárként Ott is téged keresnélek.

Ha elszállnék, visszahozna Viharszárnyon a vágy, bánat;

Sírba hervad árva szívem,

Hűtlen kis lány, teutánad!

Jámbor Lajos.

Házasélet.

Jelenet.

Öreg Boka András 48 éves törődött ember, bakóval a hátán, haja zsírosán elsimítva.

Boka Andrásné 40 éves, piros, pozsgás termett menyecske.

Ügyvéd.

Történik az ügyvédi irodában.

Bóka András. Volna egy alázatos kérésem a tekintetes úrhoz, ha nem venné zokon. Elszeretnék válni a feleségemtől.

ügyvéd,. Ejnye öreg, hát mi az, öregségére ilyen hiba támadt. Talán fiatal a feleség? Kikapós ?

Bóka András. Hát bizon kérem alássan, nem olyan fiatal biz a, oszt mi tűrés tagadás benne, nem ő a kikapós, hanem én.

készülve, nemcsak, hanem hírlapiról tollúnkat két esztendő óta, a midőn a gymnasiumi akcziót lapunkban életre ébresztettük, városunkat érdeklő minden kérdést, nem önczélja, hanem első sorban a gymnasium szempontjából mérlegeljük, biráljuk, támogatjuk, vagy ellenezzük, a szerint, a mint azt a gymnasium létesítése szempontjából előnyösnek, vagy hátrányosnak véljük és miután a gym- jnasium anyagi áldozatot igényel, minden törekvésünk és velünk együtt Gyula városa érdekét igazán szivén viselő minden tényezőnek törekvése bármely, még ha különben helyes eszme visszautasítására irányult, a mely a város nagyobb anyagi áldozatát feltételezte, a város anyagi orejét erősebben igénybe vette 8 ezzel a gymnasiumra tartogatott anj’agi áldozatot, nem is az áldozat- készség, hanem az áldozat-képesség szempontjából megnehezítette volna.

Nem habozunk utólagosan is beösmerni, hogy sok közhasznú eszmével állottunk szemben, hogy gyakran voltunk a kerékkötői épen nem hálás, olykor félreértett sőt félremagyarázott szerepére kárhbztatva, de mindig csak azért, mert a gymnasiumot féltettük és a gymnasium érdekében rezerváltuk a város anyagi erejét.

Nincs is pillanatnyi kétségünk, hogy a képviselőtestület, a melyről sokaknak lehet kicsinylő véleményük, a mely kicsinylők közé mi soha sem tartoztunk, akkor, amidőn a város kulturális jövőjéről, pozicziójáró! és ezekkel kapcsolatban lakosságának anyagi előnyeiről, — mert a gymnasiumot a velejáró anyagi előnyökről is mérlegelni kell — van módja dönteni; valamint minden alkalommal tette, amikor Gyula városát érdeklő korszakalkotó fontosságú ügy került eléje, ez úttal is feladata magaslatára fog emelkedni, | hozzájárul ama intézmény megalkotásához, a melynek sorsa a dolgok mai stádiumában immár az ö bölcsességéhez és áldozatkészségéhez van hozzáfüződve.

Soha le nem róható köszönet és hála Lukács György főispánunk előrelátásának és

bölcsességének, mert kizárólag ő neki köszönhetjük, hogy a múlt heti czikkünk képletével élve, a városnak erejét megfeszítő, de erejét meg nem haladó áldozatot keilend csak hoznia a gymnasium érdekében. Ilyen áldozatot pedig — meg vagyunk róla győződve, — nem fog megtagadni a városnak egyetlen Ga, annál kevésbbé pedig a város érdekét szivén viselni vállalkozott és kötelezett képviselője sem.

Eme reményben, eme meggyőződésben, eme tudatban, üdvözöljük a képviselőtestületnek a gymnasium fölötti tanácskozásra egybehívandó rendkívüli közgyűlését!

A vármegye közgyűlése.

Száz és néhányan gyűltek össze a vármegye atyái a törvényhatósági bizottság csütörtöki rendes közgyűlésére. Általános jellegét a közgyűlésnek az adta még, hogy nem volt benne semmi „vihart- keltö“ tárgy, a melyre a közfigyelem; konczentrá- lódott volna, az érdeklődés tehát eloszlott, de talán épen azért általánosabb és kitartóbb volt, mint mikor nagy horderejű kérdés letárgyalása után rögtön szétszalad a közönség.

Ilyen kitartó érdeklődés kisérte az elnöklő főispánnak nagy megnyitó beszédét, mely a felmerült kérdések fejtegetésével a gazdasági megerősödés, állami és társadalmi előhaladás útjára és eszközeire általános figyelem és helyeslés között mutatott reá. A tüdővész elleni védekezésre irányuló főispáni javaslat simán keresztül ment és a kellően megismertetett kérdés nagy horderejót átéred« a közgyűlés mondhatni egyhangúlag szavazta ríiéc- a kívánt pótadót. Az alispánnak a nyugdij- viszonosság ügyében, valamint a csaba—békés— vésztői vasút kérdésében folytatott tárgyilagos ismertetését szintén nagy tetszéssel fogadták, valamint több községi ügy is vitára adott alkalmat ébren tartva a természetesen folyton kevesbedők figyelmét egészen a közgyűlés végéig.

Jelen voltak : dr. Lukács György várm. főispán elnöklete alatt, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán várm. főjegyző, dr. Daimel Sándor tb. főjegyző, Berthóty István, Kiss László aljegyzők, dr. Zöldy Géza t. főügyész, dr. Zöldy János várm. főorvos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Sárosy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Sinszky Ferencz árvaszéki ülnökök, Hajnal Béla árvaszéki jegyző, Bandhauer György főpónztárnok,

Kliment Gyula alpénztárnok, Dubányi Imre szám- vizsgáló, Deimel Lajos főszámvevő, Schmidt Iván tb. föszámvevő, Hegedűs Lajos várm. levéltárnok, Hoffmann Béla várm alszámvevő, Ladies György, Diósy Béla, Gerlein Reinhardt, ifj. Kohlmann Ferencz, Keller Imre, Endrész András, dr. Márki János, Gallatz János, Popovics Jusztin, dr. Drecbsel Gyula báró, Schmidt József, Kukla Ferencz, Hoffmann Alajos, Cs. Demkó József, Kóhn Dávid, Schriffert József, Schröder Kornél, Lendvay Mátyás, Gróh Ferencz, Illich Reinhardt, Aszalay Gyula, Békési Mihály, Szerb Miklós, Popovics M. Aurél, Bőhm Miklós, Kocziszky Mihály, Kliment Z. György, Omazta Gyula, Varságh Béla, Seiler Elek, dr. Szondy Lajos, Kitka György, Zsiros András, Achim András, Maros György, dr. Zsilinszky Endre, Korosy László, Acbim Gusztáv, Fehér Béla, Pataj Z. András, Sztraka György, Házy Imre, Roboska Mihály, Viskovics Ignácz, id. Belenta János, Morvay Mihály, Konkoly Jenő, Kratochwill Gyula, Lavatka Gyula, Széli István, R. Nagy István, Kecskeméti Ferencz, Z. Szabó Sándor, K. Varga András, Szathmáry Gábor, Domokos Péter, Kolozsy Endre, Horváth János, Csák György, dr. Berényi Ármin, Boros János, Szabó János, Petneházy Ferencz, dr. Kontur Béla, Zliuszky István. Fabriozy Soma, dr. László Elek, Jankó György, Hajdú Pál, dr. Hajnal Albert, Németh Kálmán, Wolfinger Miksa, Tardy Lajos, Fehér László, Kovács Albert, Lukács Endre. Po- povits Szilveszter, dr. Krcsmarik János, Csánki Jenő, Ambrus Sándor, Haviár Lajos, Dutkay Béla, dr. Frankó László, Nagy Gy. Imre, Morvay József, Oláh Mihály, Bolla István stb. megyebizottsági tagok.

Néhány perczczel 9 óra után dr. Lukács György főispán éljenzés között elfoglalván székét, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést:

Mélyen tisztelt közgyűlés!

őszinte örömmel üdvözlöm a törvényhatósági bizottság mélyen tisztelt tagjait májusi rendes közgyűlésünkön. Bizton hiszem, hogy ezen a közgyűlésen is áldásos munkát fog végezni ez a mélyen tisztelt bizottság, olyat, mely vár- megyénk közügyéit több irányban fogja előre vinni.

Tartalmas tárgysorozat fekszik előttünk, közgazdaságilag és kulturailag fontos kérdések várnak elintézésre. Olyan tárgyak, melyek fen- széval hirdetik, hogy Békésvármegye a haladás földje, hogy Békésvármegye gyakorlatilag is megmutatja, hogy érti a kor intő szavait, mely szerint itt e magyar hazában stagnálni nem szabad, mely szerint nekünk magyaroknak, kik rövid idő alatt annyi hiányt pótoltunk, megin- gathatlanul szilárd helyzetet kell biztosítanunk

Ügyvéd. No hát, ha maga a kikapós és a felesége nem szól semmit, hát akkor nincs baj benne, miért csinál hát akkor ilyen dolgot I ?

Bóka András. Kérem, bizon én is szégyenlem a dolgot, de hiába én azt nem tűröm tovább, amit mivel, meg nem is állom. Haj furcsa egy asszonyszemély az. Forog mint az orsó, pereg mint a rokka. Meg oszt a eziezoma az kell szörnyen. Nem szólék én soha ellene egy zokszót se, hej mégis én vagyok a kikapós. Szörnyen bírja nyelvvel, de még jobban kézzel. Mert hát tetszik tudni én dolgoztam egész életemben mindig kerestem, megtört a dolog. Nem szeretem én a czivódást.

Ügyvéd. Hja úgy, értem már öreg a kika- pósságot Na de ez meg még nem elég ok a válásra. Hanem mondjon el olyas valamit, amiért a törvény elválasztja.

Bóka András, kalapját forgatja. Nagy sorja is van annak kérem. Régen volt. Első legény voltam a faluban. Nem is hinném el ma már magam se. Könnyű volt asszonyt kapni. Szerettük mi egymást mindig. Mig fiatalabbak voltunk, dolgoztunk, takarékoskodtunk. Meg is lett volna a látszatja; megszaporitottuk a gazdaságot, itt egy járandóval, ott egy kis házzal, malaczczal.

Jól összeegyeztünk nagyon. De most tudja a tekintetes ur, egy idő óta olyan, mint a tüzes sárkány hozzám. Ha kérek morog, ha szólok perel. Olyan kellemetlenül, hívatlanul tett-vett, ha nekem kell valami, hogy meguntam. Hanem, hej tetszik tudni, ki az utczára, ott puezosan, m nt egy úri dráma, illegeti magát. Tudom is, hogy miért tette? a ... na majd mit mondtam. Oda költözött a szomszédunkba B. Nagy Lajos, annak van egy derék legény fia, arra vetett szemet.

Ügyvéd. No látja, ezt akartam tudni, ez már ok az elválásra. Na csak mondja tovább.

Bóka András. Járatos volt kérem a legény hozzánk. Eljött néha-néha beszélgetni a családjával is. Egyszer tán két hete, dologra mentem ki. Délután eső jött rám, hát haza jöttem. Ahogy hazaérek, hangot hallok a szobából, figyelődz- tem. A feleségem hangja volt. Ráismertem tetszik tudni, mert nagyon kemény szólása van. Veszekedett ott valakivel, szidta azt mint a bokrot. Csak hallom, hogy más kell neki ? . . . Várjál kutya, lösz te még a nyomomon is . . . El nem gondolhattam mindját, hoary ki az, mert a másik hangját nem hallottam. No, mondok magamban, itt valami baj lehet. (Óvatosan körül néz) Benyitottam. Hát nem volt ott a feleségemen kívül egy áltó lélek sem. Megszólítom, hogy I „kivel perelsz hé anyuk?!'* „Kire, hát kendre!“ Mindjárt rám támadt. Hát miért jött kend most haza! Attól a kis esőtől még lehetett volna dolgozni! Mondok neki: »Ne ramatyolj hé mindig, mert arról én úgy sem tehetek, hogy B. Nagy Péter nem vállal balkézről!“ Nem szóltam többet egy szót sem. Ha látta volna a tekintetes ur ! Kipirult, odc^ jött elém, a két öklét felemelte és uram bocs’, olyan szitkot szórt rám, hogy még most is borzadok tőle. Megéte- tett az kérem mindennel a mi csak a. világon terem. Tűrtem egy darabig azt, felforrt bennem a méreg. „Hát hallod hé, — mondék — úgy látom már, hogy kocsmát csinálnál a házamból. Na de biz azt mán nem teszed. Itt az út alá és fel!“ (Balfélre simitja a haját, forgatja a kalapot habozik) Hát tudja e tekintetes ur, mi történt ? Szégyenlem azt még ki is mondani.

Ügyvéd, (fel áll) Talán megverte ?

Bóka András. De hogy kérem, de hogy. ő lökött ki engem az utczára. Most hát kérem a tekintetes urat válasszon el tőle, Megfizetem becsületesen a fáradságát.

Ügyvéd. Hát öreg azt lehetne, csak hogy

az a kérdés, hogy bele egyezik-e, mert bizonyítani nem tudunk semmit ellene.

Bóka András, (a fejét vakarva) Talán a tekintetes ur rá tudná venni, mert hát jobb szólása van.

Boka Andrásné. (beront Bóka Bndráshoz fordulva.) Tudtam mindjárt hej hogy kend vén szamár, megint valami ostobaságot csinál, aminek se füle, se farka. Mit akar kend itt ? a fiskálisnál. Szent atyám, még jó volt, hogy ráleltem, hogy merre megy. Olyan az esze, a milyen a dolga, (az ügyvédhez) Bizonyosan a tekintetes urnák valami históriát mesélt, hogy igy, meg úgy, mi baja van neki velem. Hej persze a tekintetes ur nem ismeri az effajta embereket. Olyan ravasz az, mint hat fiskális a sunyisáe- ban. Mert persze a korcsma az kelendőbb, mint a dolog. Képzelje a tekintetes ur tegnap is haza jön részegen.

Bóka András, (félve) Ne hazudj hé, annyit. Mert úgyis elválok tőled.

Bóka, Andrásné. (elébe áll) Hát hallja a tekintetes ur, még én hazudok. Pedig úgy igaz a szavam, mint a hány igaz fiskális van a földön. Mit, hát én hazudok te vén gézengúz ? Mi ? Minek van hát az a sok pálinka otthon. Most jöttem rá a pinezében ? Hát osztán válni akar kend én tőlem ? Elég volt már egy öreg asszonyból, jó lenne a fiatalja. Hej láttam is hogy menynyit sinkofálódik a fiatal özvegy menyecske körül! No majd adok én kendnek fiatal asszonyt, meg elválást. Nézze most kend, hogy rögtön haza takarodik ! (Megfogja és ránczigálja kifelé.)

Bóka András (az ajtóból busán szól vissza.)

l.átja, látja a tekintetes ur, nem mondtam !

Reisner Arthur.

Lapunk mai száznátlioz fél iv melléklet van. csatolva.