Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

maga a minister még |képes* * jelzővel fo illetni s „&épes“-nek fog ítélni. Egy lépéssel sem maradunk innen a „képes“ határán és ha a közoktatásügyi minister annyi évi hozzá járulást és épitkezési segélyt nyújt Békés­vármegye székhelyének, mely már maga mint székhely feltétlenül igényli a gymnasiumot, de a székhelyen kívül egyben Békésvármegyj egyetlen róm. kath. hitíelekezeti jellegű gym nasiumának, mint a minő évi fenntartási költ seggel s építkezési segélylyel járult és helyes, hogy járult — a vármegye három protestáns főgymnasiumához, csak annyivá és egy fillérrel se többel: Gyula városának egyátalán nem lesz rá szüksége, hogy erejét megfessitön kívül, erejét meghaladó anyagi áldozatot is hozzon a fógymnasium létesítése érdekében. Lukács György főispán, a ki két évvel ezelőtt a gymnasiumi akczió megszakadt fo­nalát kezébe vitte, s a kinek lángoló ügy­szeretete s körültekintő, tapintatos intézke­dései sokban hozzájárultak, hogy a gymna sium hajója annyi Scylla s Charibdysz szikla között épségben keresztüljött, a minister nagy fontosságú leiratát elküldötte Gyula városá­hoz, a melynek képviselőtestülete azt rövid időn belül az ügy érdeméhez méltó higgadt­sággal^ bölcsességgel és áldozatkészséggel tárgyalni fogja. Megyegyülés előtt. A csütörtöki közgyűlés első tárgya, az alispáni jelentés, amellett hogy a vármegye közállapotáról részletesen beszámol, mint mindig, úgy most is több fontos közérdekű kérdést vet. fel, a melyekben a vármegye közönsége határozni lesz hivatott és melyek a vármegye összérdekeit közelről érintvén, azokat bővebben ismertetni szükséges. A jelentésnek a közegészségügyről és a közbiztonságról szóló része statisztikát tar­talmaz és azon kívül amott a feher-kereszt gyermekmenhelyról és a közkórhaz állapotá­ról, itt a munkásmozgalmakról emlékezik meg. A közgazdaság állapotának és emlilésre méltó eseményeinek vázolása után, a minők a szeghalmi tágositás, az orosházi föld vétel ügye és a tejszövetkezetek alakítását czélzó mozgalom, az öntözési tervekkel foglalkozik bővebben a jelentés a következőkben : A törvényhatósági bizottságnak öt év előtt indított actiója, hogy vármegyénkben gazdasági öntöző müvek létesittessenek, a közelben eredményekre fog vezetni, a njeny- nyiben a földmivelésügyi kormány kérel­münkhöz képest elkészítette az Élővizcsatorna vidékének, mintegy 3000 kát. holdnak meg- öntöeésére vonatkozó terveket, és Csaba község vállalkozott a község közvetlen kö­zelében a csaba—gyulai vasút vonala és a lencsééi-ut között fekvő u. n. Borju-rét szi­kes területének öntözésére való berende­zésére. Ez a próbatelep már teljesen elké szült és a legközelebbi időben már megnyit­ható lesz a tervezett nagyjelentőségű munka ezen első részlete. Darányi Ignácz földuiive- lósügyi minisztert, kinek erkölcsi és anyagi támogatása az egész terv kivitelének meg­kezdését lehetővé tette, személyesen felkérte az alispán a megnyitáson való megjelenésre, a mire ő kilátásba is helyezte lejövetelét, ha nem is az első öntözés, hanem később az üzem megtekintésere. A csabai öntöző telepnek igy előzetesen az általános munkálatokból kiszakítva tör­tént létesítése azért volt indokolt, mert egy­részt ezen munkálat kísérletül fog szolgálni, mert továbbá a nagyobb arányokban való öntözés a rendelkezésre álló erők csekély­sége miatt úgy is csak fokozatosan lesz lé­tesíthető és végül mert ez ideig nem volt biztosítva az, hogy a Gyula felett készült duzzasztó müvol az Élővizcsatornába beszorí­tott és abból öntözésre használt viz minden időben, nevezetesen akkor, ha a csatorna visszatorkolásánál a Körös folyóvíz állása magasabb, visszabocsátható lesz, más szóval, fenn forgott volna annak veszélye, hog^ ily esetben az öntözött terület a megengedett időn túl is kényszerűségből viz alatt hagya­tott és a termesztmény ez által tönkre té­tetett volna. Most már az alsó-fehér-körösi társulat elismerésre méltó buzgalmából és dozatkészségóvei az öntözőmüvek létesíté­sének ezen akadálya is elhárittatott, a mennyiben a nevezett társulat, melynek ár­védelmi területébe esik az Élővizcsatorna ölgye, ennek békési torkolatánál 28Q000 korona költséggel egy szivattyútelepet lóte- sitvén, ennek és az említett duzzasztónak segélyével a csatorna vize bármikor az öntözőmüvek kívánalmához képest szabá­lyozható lesz és igy nincs akadálya annak, hogy a készen álló tervek — a borjú-réti mintatelep beválása után, — egyébb részeik­ben is végrehajtassanak. A közutakról szólva jelzi a jelentés, hogy a gerla—békési ut tervei készen van­nak és hogy mihelyt a határozat jóváhagyása megtörténik, az épitéshez hozzá lehet fogni A harmadik transversalis ut építése tekin tétében tett intézkedésekről beszámolván, a földmunkáknak és a műtárgyaknak már a f. évben való elkészítését kilátásba helyezi. Azonban a kövezési munkálatok megkezdé­sének határideje még nincs megálla­pítva, mert a kereskedelemügyi kormány rendelkezésére álló költségvetési hitelek be­osztása miatt ezen munkálatok m rgk&zjjpíi csak később, valószínűleg 3 év múlva, (|j?é mindenesetre 5 éven belül lesz lehetséges. Tekintettel arra, hogy az Orosháza—puszta- földvári-ut kiépítésére nézve a törvényható­sági bizottság annak ideién határozatot ho­zott olykópen, hogy az útszakasz, melynek építési tervei készen vannak, melynek épí­tési költségei is biztosítva voltak, már 1899-ben kiépítendő lett volna s igy az ér­dekeltek a transversalis ut tervezése folytán hátrányt szenvedtek az által, hogy az út­szakasz kiépítése csak később, az egész müut munkálataival kapcsolatosan történ nék meg, javasolja az alispán, hogy a köz gyűlés határozza el, illetve a kereskedelem ügyi m. kir. minister engedélyét kérje ki s tekintetben, hogy a III. állami transversalis ut 11 kim. hosszú Orosháza—pusztatöldvári szakaszát a vármegye a jövő 1902. évben kiépíthesse, az építési költségeket kamatozó kötvény kiadásával fedezhesse, a mely köt vény az útra szükséges összeg rendelkezésre álltával a kereskedelemügyi kormány álta' beváltandó lesz. Ekként a vármegyét csak mintegy 200—240000 korona építési tőke után esedékessé válandó kamatuk. terhelnék pár évig, addig mig az uj transversalis ut állami kiépítése megkezdetik. Ennyivel tar tozik a vármegye azon vidék érdekeltségé nek, melynek már kész útja volna, teljesen a megye költségén és állandó fenntartása mellett, ha az uj transversalis ut eszméje fel nem merül, s tartozik ez előzékeny séggel az orosházi járásnak, melynek — az orosházi vámos utakon kivül, — még egyet len műutat sem épített a törvényhatósági ut-alap Már most jelzi, hogy a mennyiben in­dítványa elfogadtatik, ahhoz a kereskedelem­ügyi magyar királyi minister a kötvény be­váltásának kötelezettségével hozzájárul és esetleg az állami útépítési munkálat folya­matba tétele több évig késedelmet szenved, a szintén nagyobb forgalmi jelentőségű, s megyénk legrosszabb utjául minősíthető, köröstarcsa—körösladányi útszakaszra nézve annak idején hasonló javaslatot szándékozik tenni, akképen, hogy az az 1903. évben építtessék ki a megye által előlegezett költ­séggel. Az uj transversalis ut építésének bizto­sításakor megemlékezik a jelentés a két nagy fontosságú állami ut alkotóiról. Az első transversalis ut tragikus véget ért al­kotója, Lukács Béla iránt való kegyelet le­rovása czéljából javasolja, hogy a Zalathnán felállítandó emlékszoborra 500 koronát sza­vazzon meg a vármegye ; — Hegedűs Sándor keresk. ministerrel szemben, a ki a vár- megye kérelmét oly előzékenyen teljesítette, hogy a másfélév előtt kért ut ma már ki­építés alatt áll és vele a vármegye útháló­zata mintegy 100 kim. müuttal szaporodik azt indítványozza, hogy a vármegyének ugyanazon 40 tagú küldöttsége menjen kö­szönetét mondani a kérelem teljesítéséért, a mely 1899. november havában az ut épité-* sét kérelmezte. Vázolja ezután a jelentés a békés-vésetöi vasút létesítése ügyében kiküldött bizottság munkálatait, melyeknek legutóbbi fordulatá­ról múlt számunkban tájékoztattuk olvasóin­kat és megemlékezik az évek óta tervezett gyula—barakonyi vasútnak keskeny vágányu vasutként leendő kiépítése tervéről, mely vasút a jelentés szerint hivatva volna Arad- vármegye északi részének forgalmát me­gyénkbe vonni és mert megyei szempontból valódi értéke szerint méltányolandó e vonal kiépítésének biztosítása, javasolja a kérdés­nek napirendre való felvételét és a tervezet­nek lehető megvalósítását. Az alispáni jelentésnek a vegyes ügyek­ről szóló része a közigazgatás általános ügy­menetét zavartalannak jelzi, majd a szemé­lyi ügyek között javaslatot tesz dr. Daimel Sándor tb. főjegyzőnek a központi választ­mányi előadói teendők évek során át való kifogástalan végezéséórt leendő megjutalma- zása iránt. Számot ad azután az alispán a köz­ségi vizsgálatok során szerzett ama tapaszta­latáról, hogy a községi bíróságok előtt fo­lyamatba tett kisebb polgári peres ügyek javarészben korcsmái tartozások behajtását czélozzák, így p. o. az 1900. óv folyamán Csabán 453, Gyulán, 282, Dobozon 64, Mező- berényben 40, K.-Ladányban 65, Endrődön 105, F.-Gyarmaton 272, Kondoroson 224, Váriban 33, Szeghalmon 46, K.-Tarcsán 87, korcsmái hitelezésből származó peres ügy tétetett folyamatba. Általánosan tapasztalt tény, hogy a korcsmái hitel engedélyezése káros a közönségre, a mennyiben a legsze­gényebb alsó néposztályt sújtja, s amennyi­ben alkalmat ad arra, hogy a szegény nap­számos-nép könnyű szerrel jusson szeszes ital­hoz és ezzel adósságokba, részegeskedésbe, anyagi és erkölcsi züllésbe keveredjék. A korcsmái hitel korlátozása tárgyában 1883. évben alkotott vármegyei szabályrendelet szerint a vendéglőkben, korcsmákban és más italmérósi helyiségekben kiszolgáltatott sze­szes italok ára iránti követelések czimén bi- róilag megítélhető összng 8 koronában lévén megállapítva, az ily czimen indított perek nagy számából, valamint egyéb körülmények­ből is az következtethető, hogy egyes ital- mérők az engedélyezett hitelt nem egyszer mesterséges utón forszírozzák, továbbá ész- eltetett, hogy a szabályrendelet szerint bírói utón behajtható összegen felül is hiteleznek, azon a czimen, hogy az eladott szeszes-ital az italmérő helyiségből adatott el, vagy köve­telésüket nem egy összegben, hanem a hitel génybevóteléhez képest, részletekben érvé­nyesítik. Minthogy pedig ez által az 1883. évi XXV. t.-cz.-ben és az ennek alapján al­kotott szaaályrendeletben kitűzött czél meg- íiusittatik, az italmérők nagyobb követelé­süknek birói utón való érvónyesithetésétől említett módon való eljárásuk mellett el nem üttetnek és e tudatban egyeseknek nagyobb összegű hitelt is adván, az iszákosság ter­jesztésére nagy mértékben közrehatnak — javasolja, hogy a közgyűlés a szabályrende- et megváltoztatásával mondja ki, hogy a biróilag érvényesíthető korcsmái hitel összege az 1883. évi XXV. t.-cz. 22. §-ában meg­szabott legkisebb összegben azaz 4 koroná­sán állapittatik meg, akár az italmérósi üz- etben elfogyasztott, akár onnan elszállított szeszes ital áráról van szó. További részeiben megemlékezik a jelen­erővel tölté meg a szeretet lelkes ídése az igaz­ságért buzgó szivet, hogy azonnal nyilatkoznia kellett, mert különben megrepedt volna saját örömében. Ily szivek ezrei ily nemes elmék mil­liói fejleszték a szeretet ama erejét, mely immár fényözönbe burkolja a szeretett újszülött bölcső­jét, hogy fénye egykor az örök szeretet ragyo­gásakor halványuljon el. Az égi szeretet találékonysága egyesül a korlátlan hatalommal ama fontos órában, tehát az isteni erő megérkezésekor s azért lebeg azóta a megváltást befejező s egyénesitő egyház áldott működése felett. Bárcsak teljesen érvényesülne ez égi láng szeretetének ereje a romlott világi felfogásokkal szemben. Bárcsak tisztítaná meg a sziveket s emésztené fel a rideg önzés szálait. Nagy szük­ség volna hogy az eszmék s nemes törekvések felülről kapnának isteni támogatást s úgy küz- denének meg a nehéz akadályokkal. Apostolokra van szükség korunkban I Hiányoznak a társadalmi életből . . . Talán jelentkeznének s sikra szállnának, de hiányát érzik azon erőnek, mely ellenálhat- lanul vonzóerejü. Forduljanak tehát e napon a Szt.-l.élekhez, a bölcseség i tanács jóakaratu leikéhez felvilá­gosító kegyelmekért. Mondjanak le saját bol­dogságukról s vándorokhoz hasonlóan az esz­mék szolgálatában áldólag szenteljék egész éle­tüket teljesen a magasztos czélnak, mely őket az emberiség jobbjai közé avatja. Oly zűrzavar a társadalomban s rettenetes chaos a tudományos hypothesisek s művészi irá­nyok között, hogy összehasonlitó, módszeres kritikáról le kell mondani a figyelmes szemlé­lőnek. Az igazság hamisítatlan románczát keresve kérésük s nincs rendelkezésünkre elég ismertető jel, mely valódiságáról bennünket alaposan meg­győzne. Várjuk azért mindenfele a társadalmi életben a tisztuló hatást s nem érzünk magunk­ban elég erőt, mely a megrázkódtatásokat el­viselné. Tagadhatatlanul bizonyos tevékenység láza húzódik végig a lankadó tagokon, de az elká- bultság talán még fokozódott mérvben nyilat­kozik a láz keletkezésénél. Valamennyien epeke- dünk, tehát az égi vigasztaló után, hogy segít­sen mi rajtunk. Bárcsak megtöltené a hatalmasok lelkét igazi vallásossággal ékített humanismussals meg­vigasztalná a gyengék fájdalmait lelkes biztatá­saival. Örök ereje érvényesülne a haza minden rendjeiben s éltető szelleme hatná át a polgárok becsületes meggyőződését. E napon tehát egyesek az összességér'' I összesen minden felebarátunkért kérjük s várjuk reménynyel az erősítő s vigasztaló Szent Lélek hathatós támogatását, mert sok a szenvedés, tö­méntelen a nyomor s tájékozatlanság rendelte­tésünk s haladásunkról: Jöjj el Szent Lélek Ur Isten I Kovács Rezső. Boldogság. Irta: Fenyéri Sándor. :“»aw« 5. Kitavaszodott. A réten megindult a fodor- 'sás; piros, kövér hajtásai a sekély vízből sűrűén állanak ki: hegyesen, kényesen, mint a haptákba vezényelt katonaság. A hátakat, a szigeteket, szelidebb fajta mező verte fel s a pimpó sárga viraga tarkítja, melyeken szorgalmas méhek ezrei mézet, himport gyűjtve, boldogan züm­mögnek. Benn, a rét mélyében, száraz gyékény, káka, nád aljában, egymáshoz egy-két lépésnyire, ha­talmas borzas zsombékok búbjai éktelenkednek a vizszinén; mindannyi pompás helye a réti sas, vadlud, gém, vadkacsa, szárcsa s egyéb vizima- darak fészkének. Nappal a rét környéke meglehetős csön­des ; fölriadt vadlibák gágogása, viziszali nkák füttye, sírása, — vadkacsák hápogása, gémeit bugása, rikkantása, — egy-egy pillanatra ha megszakítja is a réti avar egyhangú zizegését, csakhamar elül a zaj megint. Estenden azonban hangos a táj; a szárnyas rétlakók kisebb-na- gyobb fajtája kijő a mélyebb vízből a locsogókra játszani; kergetődzésük közben szárnycsapásaik zaja s csipkelődzéseik nyomán kelt hápogás, visitás, bugás belevegyül a békasereg monoton danája közé. Andalító zene ! . . . Pedig a zeneköltés sza­bályai szerint előirt harmónia ritmus, mérték, nem szorítja nyűgbe, s mégis olyan egybeol­vadó vegyüléke a sokféle dalnak, szólamnak, mi elragadja a hallgatót az ábrándok világába. # Hosszú, keserves tél után, füstös nádkuny­hóját felszedi a gulyás a marhaállás téli ka­rámja mellől s kocsira rakva, tulipántos ládájá­val, egyéb czókmókjaival együtt, boldogan köl­tözik ki nyári szállójára : a kétágasos réti kút mellé. Előbb azonban gulyájában a szökdösö, kóborolni szerető teheneket, különböző hangú knlompokkal látja el, hogy majd, ha a sötét, zivataros . tavaszi éjjeleken meg-megszólal egy- egy kolomp hangja, rögtön tudhassa a bűnös nevét s odakiálthassa neki: „Vissza te Gom­bos 11...“ „Hóha te Bolygó !!...“ Mikor aztán a gulya is elfoglalja állandó nyári szabadállását a kút vályúival szemben, a dörgölő ágasok körül s vacsora után, a „topor- jánféreg* ellen tüskés nyakörvvel védett lom- posszörü kuvaszok, a rét felőli részen félkört képezve, egy-egy kitett szalma-csomóra heverve állják az őrséget, a legkisebb gyanús neszre is hegyezve éles hallású füleiket: — előveszi a gulyásbojtár szűre ujjából a furulyát s beleját­szik abba a mélabus konczertbe, mit a tétlakók, nap mint nap, ilyen tájban rendeznek. S mig a nóta rezgő hangja, a hűvös est fuvalmán terjed a határban szerte, — lelke messze-messze elkalandozik s a gulyásgazda takaros háza körül ólálkodva, azt a barna, su­gár termetű leánykát idézi maga elé, kit anyja úgy néhanapján, frissütetü lángossal, vagy jó omlós tepertős pogácsával terhelten kiküld a rétre, hogy atyjaura is részesüljön a jóban. Hej!. . . Nagyobb ünnep ez Andris bojtár­nak, mint a husvét vagy pünkösd !. . . Messzi­ről fölismeri a lánykát: járásáról, viganója lebe­géséről, no meg ... a gyorsabban dobogó szív­veréséről ; melynek olyan csalhatatlan elöérzete szokott lenni, hogy Andris még akkor is kita­lálja, — ha kút száján ülve, a rejtelmesen zi- zigő rétet bámulva, gondolatai úgy elfogják, hogy csak akkor serken a valóra, midőn hátul­ról valaki szemeit befogja. — Hozott Isten Sára 1 . . . — Honnan tudja kelmed, hogy én va­gyok ? I . . . — Megsúgta a lelkem. Azután parolát ad a lánynak s kihúzza magát, egyet nyújtózkodva, lekanyaritja nyaká­ból a szüret, s odateszi a kút szájára, beáll a kút dobogójára és olyan élvezettel huzza a vizet gyors egymásutánban, mintha lankadatlan ere­jét akarná Sárának bemutatni. Sára ezalatt letelepszik a szűrre s édesde- den elbeszélgetnek, mig a gulya feliszik. * A harmadik tavaszt tölti már gulyásgaz­dája megelégedésére Andris a szolgálatban. Első bojtárja valóságos jobbkeze az öregnek. Mikor a borjubélyegzésre hetenkint egyszer- kétszer kijő a gazdatiszt a gulyához, — Andris veszi kezébe a hosszunyelü kampót, az öreg gulyásgazda, meg kisbojtárjai a nagy fütykö­sökkel csak hátvédet képeznek. Andris, mint az ölyü a prédáját: a legsű­rűbb tömegben ejti kampójába a kis borjut; azután gyorsan magához huzza, majd ölbe kapja s viszi — nem törődve, a borjú bőgésére neki- szilajodott gulyával, mely felöklelné és legá­zolná, ha a hátvéd fütykösei, furkósbotjai meg az ő jobbkezében tartott hosszú kampója, aztán

Next

/
Thumbnails
Contents