Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
20-Ik szám Gyula, 1901. május 19-én XXXIII# évfolyam f" 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető - közlemények intézendő];. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — ül. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L J Társadalmi ós közgazdásza, ti ketilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IC ó Ih. n ü á v i d— 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza ób könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Syilt-tér sora 20 fill. J TUdővész-ellenes sanatoriumok. Az élet ezer baja és ezer nehéz feladatának teljesítése mellett mindenkor lélekemelő az, ha valaki a mások küzdelmeinek megkönnyítésére, mások szenvedéseinek enyhítésére, mások keserves sorsának megjavítására törekszik. Még szebb, még lelkesitőbb az, ha ilyen czélra az egyedek sokasága: a társadalom maga áll fel harczvonalba, küzdeni a közös ellenség ellen, és vigaszt, segítő jobb kezet nyújtani a szenvedők, a sínylődök ezreinek. Ilyen magasztos czélból való egyesülésre, ilyen tiszta emberszeretettől sugalt tömörülésre hívja fel Békésvármegye társadalmát a vármegye főispánja. — Nem uj harczos ő ezen a téren. Ott láttuk őt lelkesen közreműködni a nagy kórház létesítésénél, ott láttuk őt mint legfőbb és legbuzgóbb tényezőt a most már viruló gyermek- menhely felállításánál, aminthogy őszintén, igazán lelkesedik minden ügyért, mely a közjó emelésére törekszik. A jelen kornak egyik legnagyobb, de bizonynyal legnehezebb feladata is azon küzdelem, mely világszerte megindult, az élet legpusztítóbb ellensége: a tüdővész ellen. Nem tartom szükségesnek, hogy itt rámutassak a pusztításra, melyet ezen betegség sorainkban véghez visz. Nálunk kimerítően foglalkozott nem rég e kérdés megvilágításával a vármegyei közegészségügyi egyesület, a midőn egyik leghivatottabb tagját dr. Hajnál AlbeKet kérte fel, hogy népszerű formában ismertesse a veszedelem nagyságát, s a módot, miként lehet ellene védekezni ? A nagy- tudásu és kiváló képzettségű főorvos behatóan, 8 a nép által is megérthető formában irta meg a tüdővész elleni védekezésről szóló szép munkáját, melyet az egyesület 10,000 példányban nyomatott ki és osztott szét ingyen a vármegye községeiben. De minden szakmunkánál, minden ékes és megható leírásnál jobban mutatja e baj pusztításait a T A. R C Z AHuszesztendőnknek májusán. (Május tizenhatodikára.) Virágköntösben járó május álom, Koszorúékes, szűzi hajadon — A czifraságot jól tudod utálom, Vágyam meg az, hogy éljek szabadon . . . Mindez mi megczáfolt, üres igazság! Pazar pompát csak egyet ismerek, Tied az is varázslatos tavasz — S mi más, mint apró viliik ujja az, A mely lelkembe fürgén hinteget Ravasz hitet, rontó igézetet: Imádlak mégis ó megejtő, Fehér, virágos májuserdő . . . Almunk világa sarjad ily buján — Oly szép az élet, Legszebb: huszesztendőnknek májusán! Tüzes a vérem, izmom meg aczélos: A nagy, kerek világ is szűk nekem; Serény sáfárkodás utam a czélhoz, De más kapaszkodását tűrhetem . . . 0 görnyedő alázkodás taníts rá, Mint kell kinyerni bőkezű kegyet ; Csitítsd a büszkeséget: szót fogad, Becsűi majd bíboros bohóczokat — És „Lolly“-jóknak fog kövér legyet: „Te színes, bímes tarkaság — egyed.11 Ne kétkedj hiába kishitűség, Fenkölt erény a pincsihűség — Meglásd, hogy sokra igy viszed csupán . . . Hát szép az élet — S legszebb: huszesztendőnknek májusán? Te gőgös zsarnok, dölyfös emberelme, Végső czélod kiével is közös? A névtelen bogárnak van szerelme, Selymes gubót hiába nem kötöz; Tiszavirágnak hullámsirja: bölcső; Titkot őriz az erdők rejteke: Cserjéje ágán csókos pár dalol — És őzcsalád ott, hol patakja foly . . . Madárka csókja, erdő csermelye, Ti rátok szomjazom: rám leltek-e? í ____ mindennapi élet, hiszen nap-nap után látjuk, mint dőlnek ki közülünk számtalan sokan, mint pusztulnak ki teljes családok, nyomort és kétségbeesést hagyva maguk után, mely annyival nagyobb, mert e gyilkos kór életök delén leginkább épen azokat ragadja el az életből, kik munkával, nehéz keserves munkával keresik meg a mindennapi kenyeret és szegénységben hagyják itt övéiket. A védekezés tehát kétségtelenül jogosult, mert hisz az emberek ezreinek megmentéséről van szó, s a védekezés szervezésére felhívó szózat nagyon Í9 indokolt ma napság, mikor naponként olvassuk, mint oktatnak bennünket a gazdasági lapok arra, hogy védjük meg a vakondakot, a sünt, a féreg pusztító madarakat, s ha e jelentéktelen állatok megvédése fontos, csak természetes, ha védőegyesületet alkotunk az emberi nyomor enyhítésére, az emberi élet megmentésére is. A műveltebb nyugati államok, melyeknek a lótérti küzdelmekben nem kellett kimeríteni minden erejüket, régen megelőztek már bennünket e téren. — Legelöl, mint sok mindenben, itt is a gazdag Anglia jár, melynek a tüdővósz ellen felállított első szanatóriuma több mint száz esztendős. — Azóta sok hasonczélu intézet létesült, mindenik nyugati államban, sőt Oroszországban is több ilyen intézmény terjeszti ki áldásos hatását a szenvedő emberiségre. Napjainkban a tüdő- vészszel szemben Németországban lépnek fe a legerélyesebben, — intézetet-intózet után létesítenek ott s az utolsó 2 évtized alatt mintegy 40 ilyen intézetet állítottak fel. Oh, ott már tisztában vannak azzal, hogy ez a legbiztosabb módja a szörnyű betegség, a rémes pusztulás elleni védekezésnek, ott már a köztudatban él, hogy igy és csakis igy lehet szembe9zállani az ádáz ellenséggel. Németországban a sanatoriumokat részben vállalkozók, részint egyesületek, részint hatóságok, részint pedig a betegsególyző pénztárak állítják fel, ez utóbbiak igen bölcsen okoskodván, úgy, hogy sokkal emberségesebb, Siessetek hamar, hogy elpihenne Az őrlő kétkedés roncsolt szivembe’ , . . Jó volna egy kunyhó szalmás zugán — Oly szép uz élet, Legszebb: húszesztendőnknek májusán! Rémséges átok üldöz sújtva-verve: A boldogságra hasztalan török . . . Megsemmisül álmomnak útja — terve. A tilt*, romboló erő örök . . . Oltár előtt tett esküvés hatalma — Vezeklést ró reám, reád sokat: Pár kurta szóért bosszú büntetés I Az égieknek bár mindez kevés, Mert üdvösségünk tiltott kárhozat, Mely megrabol, kifoszt mást, másokat . . . . . . Mikorra meghalunk én drága szentem, Óh már halottak voltunk mindaketten: Elvérzik lelkünk lassan száz tusán . . . Hát szép az élet — Legszebb: húszesztendőnknek májusán? Márki Imre# Dilemma. Kétséges eredményű, de végsőig elkeseredett tusát viv a letűnt századok költői imádásá- nak tragas piedesztálján álló asszonya, és a mostani kenyér és becsület ezer útvesztőjében bolyongó, finomultabb és tehetségesebb, de hóditó méltóságának trónusáról kegyetlenül det- ronizált nő. Amaz élete egy szinpompásan illusztrált napkeleti rege, telve csodával, ihletett poezissel, emezé egy hangulatos tájkép a melankólia és lemondás szimbólumaival inpregnálva. — A nő tipusa más az egyptomi szolgaság korában, más a restauráczió és a második császárság idejében és más a jelenlegi századvégi szoczialis bajokkal küzdő, mindent agyonformáló napjainkban. Az egyes századok szelleme mindenre kiterjeszkedő hatásával a nőt sem hagyta érintetlenül. Lelkében hiven visszatükröződik a nemzedék minden de financiális szempontból is sokkal előnyösebb, ha a betegség kezdetén ievőket pár hónap alatt meggyógyítván, azok újra munka után láthatnak; mert sokkal többe kerülne az egyesületnek, ha éveken át sinlődve, éveken át kell táppénzzel és gyógyszerekkel tartani a beteg tagtársakat. Megmentenek tehát temérdek emberéletet, részint a betegek meggyógyitása, részint azáltal, hogy a betegség terjesztőjét, a beteget, eltávolítják a fertőzésnek kitett családja köréből. — A meggyógyultak, vagy csak munkaképesekké vált javultak is otthon aztán apostolaivá lesznek az ügynek, tanítják, oktatják embertársaikat, mint éljenek, hogy a bajt elkerüljék, mint viselkedjenek az egészségesek, hogy a betegség csirái ellen védekezhessenek ? — A gyógyító feladaton kívül tehát egy másik ób pedig kihatásaiban még fontosabb czélja is van a sanatoriumnak — a betegség megelőzésére szolgáló kitanitás. — Az álíamha- talora mindenütt készséggel segít e munkában a buzgó küzdőknek. így lesz ez bizonyára nálunk is. Hiszen szigorú rendeleteink vannak arra, hogy sokkal kevésbbé veszedelmes betegségek ellen is védekezzünk, hogy utánuk takarítsunk, fertőtlenítsünk, hogy a ragály terjedését megakadályozhassuk, — ép igy kellene s kell is tenni a tüdővészszel szemben is, ha komolyan akarunk fellépni e szörnyű bántalom ellen. Á sanatoriumok gyógyító hatását, bár nem kell túl becsülni, de nem szabad kicsij bit’Cinünk ociíi. LcuScjgen kívül bizonyos, hogy a baj kezdeti szakában levők legnagyobb része meggyógyul, az előhaladottabbak állapota is lényegesen javul, vagy haladóképességót veszti el a baj; a sanatoriumi kezelés a súlyos betegeken már semmit sem segít, s ezek nem is képezhetik sanatoriumi gyógyítás tárgyát és oda nem is vehetők fel. Épen azért fontos, hogy a baj kezdeti stádiumában jusson sanatoriumi gyógykezelés alá a beteg. Csakhogy ilyen sanatoriumunk nekünk még nincsen! A gazdag Ausztriának zás módjának kiszögellő vonásait, a melyben élt és mozgott. S minthogy az irányadás jogát mindenha a teremtés urai vindikálták maguknak, világos, hogy a nő minden fogyatkozását, gyengeségét, lelkületének minden nemes kitörését is a férfiak dicső, vagy kárhozatos tekintetében kell keresni. Spárta nevel bámulatra méltó, hős lelkű nőket. A középkor már nem az erőt, inkább a gyengeséget fejleszti az asszonyokban; tetterejüket bénitva különféle hamis élet feladatok propagálásával. Ily előzmények után önként értetődik, hogy a tizennyolczadik század erkölcsi bomlását kikerülni nem lehetett. Azon időben élő el- puhult, dologtalan, csenevész asszonysöpredék elve, vallása csak e három szóban csucsorodik ki: mulatság, élvezet, pipere. Ki csodálkozna hát, hogy a reakczió mihamar bekövetkezett. Az öreges és idegbeteg tizenkilenczedik század szült már Ellidákat, Nórákat és végül Hedda Gáblereket. Ibsen geniá- litása különösen e három alakban rajzolta elénk korunk nőit. Az erős Nóra képviseli az egészséges elemet; a hisztérikus Allida megdöbbentő gyávaságával az asszonyi faj boldogtalan torzivadékait; Hedda Gabler pedig a maga vehemens szenvedélyével, modern szörnyűségével úgy áll elénk, mint a mindennemű gonoszság nemtöje, — egy tetőtől talpig demoralizált némber. Ibsen munkáinak alaptétele előzőleg, hogy az igazi nő nemes, erős és életképes. Eme irányzat hangoztatása forrongást keltett minden felé. A sors mostohaságaitól üldözött, egykori fényének dicsköréből a mindennapiság korába taszított okos nő, tömegesen ujjongva csoportosult Ibsen zászlaja köré. Megszületett az eman- czipált nő, ki önmagában keres kárpótlást min- és mindenben; a férfigyülölök gardája, kik melléklet vau csatolva. is csak egy van Bécs közelében — 600 ágy- gyal — de ez állandóan tele van és mint ott jártamkor értesültem, magának Bécsnek is kevés ; ép igy kicsiny, sőt kisebb lesz a most épülő budakeszi intézet, a főváros sanatoriumi kezelésre alkalmas beteg anyagának ; mi történjék tehát a többi betegekkel, a vidék betegeivel, akik felvételre sehol sem találnak? Pusztulnak tömegesen s terjesztik hihetetlen módon a ragályt. Sanatoriumokat kell tehát létesíteni és pedig minél többet és minél előbb. Egyesülni kell társadalomnak és államnak egyaránt, hogy egyesült erővel küzdhessünk a pusztitó betegség ellen. Nem is egy, hanem sok sanatorium kell az országban, amint ez más országokban is van, hogy a segélyre szoruló s a segélyt kereső azt idején meg is találhassa. — Az ón szerény nézetem szerint legolcsóbban és legrövidebb idő alatt a már meglevő kórházakkal kapcsolatban volnának létesíthetők e gyógyintézetek, mert igy fenntartási költségük jóval kevesebbe kerülne. Hogy a kórházak nincsenek hegyes vidéken, pormentes levegőben, minden esetre hátrány, de nem oly nagy fontosságú körülmény, mely akadályt képezne. Senki sem állítja és nem is állíthatja, hogy az alpesi kiima, vagy a tengerek közepén fekvő szigetek nem alkalmasabbak ilyen czélu intézetek létesítésére. Természetes, hogy a canári szigeteken létesített statio a legjobb eddigelé, mert a kis szigeten por soha sincs, a betegek éjjel- nappal szabadban fekszenek, s a hőmórsék ingadozások a lehető legkissebbek j a nappali és éjjeli hő különbség alig 1 — 2 fok. De ilyen ideális hely nincs is több eddigelé s ezt a piczi helyet el is lepik az angolok és amerikaiak úgy, hogy más halandó hozzá nem jut, mert ott természetesen rendkívül drága az ápolás. A drágaság a baja a legtöbb magán gyógyintézetnek. Drágák az alpesi állomások is, mert létesitésök és fenntartásuk is sokba kerül. Legolcsóbbak, de a czélnak teljesen megtagadják a szerelmet és gyűlölik még az ártatlan magzatot is, kit szivük alatt hordanak. Ibsen azonban megijedt saját neveltjeitől és öreg napjaira bevonta a nőemanczipáczió zászlaját . Hedda Gabler már végleges szakítás előbb vallott elveivel. — Visszatért ismét a régi iskolához, melyben a nőt, mint gyengébb és tökéletlenebb félt mutatják a világnak. Belátta, hogy a nő ereje éppen gyengeségében rejlik. Hogy minél inkább halad a férfival párhuzamosan, mint egyed, annál inkább vészit mint fogalom. — Mert a mily arányban fejlődik az anyagi élet terén, ép annyit törik varázsereje a poezis berkeiben. Bebizonyult, hogy a nő minél tevékenyebb a nyilvános életben ; annál kevesebbet nyom a latban, mint majoritás. Ibsen becsületes lelke visszariadt ily eredménytől. Immáron kétségtelen lett, hogy a nő boldogulását a kizárólagos emanczipáczió, ha anyagilag és szellemileg igen, de erkölcsileg és érzelmileg nem segítette diadalra. Annyi tény, hogy a mostani nő helyzete nehéz, szinte kétségbeejtő. Mert a férfiak egyik része csakis a gyönyör eszközét látja benne és nem veszi komolyan ; a másik része pénzzsáknak és a biztos megélhetés forrásának tekinti. Magától értetődő jelenség, hogy az előbbiekből Eigglegények lesznek, az epikureikus tanok elszánt személyesitői, — az utóbbiakból pedig rósz férjek. A pénz ádáz hatalmával rontotta meg azt a természetes és tisztességes viszonyt, mely azelőtt a két nem között fennállt. Minduntalan felüti hát a fejét a probléma: miként volna megoldható a női kérdés? S mikoron egész Európa ezen töpreng, ezen tépelödik ; uj név tűnik fel a láthatáron. Tolsztoj a skopszok elveit hirdeti. — Korlátlan érvényesülését a nő egyéniségének akként, ha megszűnik nő lenni. erénye és bűne. Jelleme és egyénisége csalha^ tatlanul magán viseli ama társadalom gondolko-|dig Lapunlr múl BzUmAh.oz fél Ív
