Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

a szükséget különben igen élénken érzi a tekintélyes honoratior elem is. Ennek a szükségnek érzetétől indíttatva szorgalmaztuk a, vármegyei középiskolák fejlesztésének ügyét. Az eredmény az, hogy a békés-csabai és a békési algymnasiumok főgymnasiumokká fejlesztettek, Gyulán pedig főgymnasium létesítése iránt a társadalom imponáló áldozatkészségével erőteljes actio indult meg, mely minden valószínűség szerint igen rövid időn teljes eredményre fog vezetni.

A társadalom culturalis érdekeinek istápo- lásával egyenerejű, egyenhatású és a megbomlott társadalmi rend helyreállítására alig hihető nagy mértékben közreható tényező a humanis- mus. A jótékonyság intézményei azok, amelyek az erőtlennek, a gyöngének, az elhagyottnak legközvetlenebbül nyújtják a védelmet, a támogatást s ezért legközvetlenebbül is hatnak a szegény osztályra, mert ez érzi, hogy törődnek vele és bajában istápolják. Ezen a téren Békés- vármegye a múlt évben óriási léptekkel haladt előre. A. múlt év november havában nyílt meg Gyulán 300 elmebetegre berendezett nagy elmebeteg-intézete s a folyó évben fog rendeltetésének végleg átadatni imposanssá kibővitett vármegyei közkórháza. És — last but not least - ugyancsak a mult év novemberében nyitotta meg a békésvármegyei Fehér-Kereszt-Egyesület az elhagyott gyermekek elhelyezésére szánt gyulai menházát, melynek révén az intézmény fen- állásának rövid három hónapja alatt már 150 elhagyott s támogatás nélkül az elzüllés veszélyének kitett gyermek helyeztetett el magyar tápanyák és tápszülők folytonos orvosi ellenőrzés alatt álló házi ápolásába. Ez a szám előre nem látható nagy arányokban fog növekedni. S megmentjük a magyar alföld legdrágább kincsét : a gyermeket. Hogy nemzeti szempontból mit jelent ez hazánkban, de különösen az alföldön, azt bölcsen megítélni képesek azok, akik ismerik Magyarországon a gyermekhalandóság ijesztő arányait. A gyermekmentés nagy munkája valóságos hóditó hadjárat hazánk megerősödése szempontjából. Hóditó hadjárat nemcsak azért, mert számban meggyarapodunk, hanem azért is, mert az elhagyott gyermekek házi ápolásba elhelyezésénél gyakorlatilag kitünően megvalósítható az a czél, hogy a gyermeket már zsenge korában magyarrá tegyük, magyarrá nyelvében, magyarrá érzésében. Már pedig nagyot s egyúttal maradandót alkotnunk igazán csak akkor lehet, ha számban is imponálóan sokan vagyunk olyanok, kiket ugyanaz a nemzeti eszme hat át.

Nem végezhetem be e rövid átnézetet a nélkül, hogy ne utaljak arra is, hogy a szabadságnak az elkerülhetetlen szükség mértékén és tartamán túl való megszorítása a mi népünknél eredményre sohasem vezetett. így volt ez az agrársocialis mozgalmak idején is. 1891-ben, midőn a mozgalom erőszakosságokban tört ki, helyes és indokolt volt a munkáskörök feloszlatása, mert tényleg ezek a körök voltak felfogói és melegágyai a nemzetközi socialistikus téveszméknek. Szükségtelen volt azonban az

az életigazságot, melyet ti oly lalkadatlanul s oly hiába kerestek. Az élet czélja a boldogság, s mi elértük ezt a nagy, nemes fenséges czélt. A mi pogány, diadalmas boldogságunkkal szemben oly csekélységgé törpül mindaz, amit a ti ethikátok, tudományotok, modern világotok teremteni birt. A természet azokhoz a gyermekeihez a legjobb, akik a legtöbb örömet, hasznot, dicsőséget, életet tudnak neki visszaadni. Miért imponál nektek a szenvedés, a betegség, a boldogtalanság s mindezekből származó meddőség ? Mig szánalommal vettétek körül a boldogtalanságot, a szenvedést, addig legalább jóságos dolgot műveltetek, mióta mint érdekes kiválóságot becsülitek a nyomorúságot, teljesen elveszítettétek a boldogsághoz vezető utat.

A boldogság? Gyertek el hozzánk és nézzétek meg, hogyan élünk mi.

Mindenikünk összes erejét saját boldogulására, saját érvényére, saját énjének szolgálatára használja. Nem marad bennünk kihasználatlan erő, meddő sóvárgásban elpazarolt érzés, halvány töprenkedésben elveszitett energia. Szívtelenek vagyunk ? De hiszen köztünk senkinek sincs szüksége részvételre. A szemünk jó, szivünk bátor, meglátjuk az uj járatlan utakat, ha veszedelmesek is, megpróbálkozunk velük. És nem tolakodunk a kényelmes, kitaposott ösvényen egymás elébe. Ha mégis keresztezik az utaink egymást, nos akkor az marad állva a porondon, aki erősebb volt s ezt oly természetesnek találja mindenki, maga az elbukott is.

— Homály borul az erdőre, lehet, hogy csak a felhő igerkedik velem, el-eltakarva a bágyadt, színtelen napot. Mindegy. .. . Mégis haza kell menni. Fölnézek a fenyőkre mégegyszer. Oh, milyen hiú képzelgés volt azt hinni, hogy ők beszélnek hozzám. A hatalmas óriások büszkén, diadalmasan, győzedelmesen föltartott fejjel néznek az égbe és eszükbe sem jut lenézni, hogy észrevegyék azt a kis hangyát, ki némán, mozdulatlanul fekszik alattuk.

egyesülés tilalmát a mozgalmak lecsillapodása után is évekig fentartani. Ez a föltétien tilalom nem vezetett eredményre, ellenkezőleg az egyesülési tilalom volt a leghathatósabb agitationa- lis eszköz az izgatók kezében s a tilalom ellenére a munkások tényleg titkos egyesületi életet éltek. Részemről 1897-ben ismételten sürgettem a tilalom megszüntetését s a kormány 1897. végén tényleg fel is adta az egyesülési tilalom rendszerét. Azóta a munkás körök — természetesen a hatósági felügyeleti és ellenőrzési jog hatályos biztosítása mellett — engedélyeztetnek s az eredmény az, hogy a munkáskörök, amelyek mig be voltak tiltva, visszaélések és bajok örökös kútforrásai voltak, most, hogy engedélyeztetnek és szabadon működhetnek, ártalmatlanokká váltak, sőt hovatovább átalakulnak azaz, a mi igazi rendeltetésök, a munkások művelődésének és önképzésének egyik eszközévé. Kezd átmenni a munkásnép tudatába az, hogy egyéb társadalmi osztályok és hatóságok nem ellenségeik, hanem ellenkezőleg örömest támogatják, gyámolitják és segítik minden igm ügyükben. A munkások felfogásában beállott fordulat és előnyös változás jellemzésére örömmel jegyzek ide egy magában véve jelentéktelen, de sympto- matikus jellegénél fogva nem kicsinyelhető esetet.

A napokban jelentkezett nálam a mezőbe- rényi munkáskör elnöke, az ottani socialista munkások eddigi vezetője és több társával együtt azt kérte, hogy támogassam őket azon törekvésükben, hogy cséplőgépet vásárolhassanak s mint cséplővállalkozók juthassanak keresethez, melyből a gép árát is pár év alatt letörleszszék.

Ez a parányi jelenség is előnyösen vall arra, hogy a munkásság az utópiáktól elfordul, többé nem ábrándok után jár és nem ingyen eltartást kér, hanem productiv elemévé akar válni a társadalomnak.

Igen sok előadni valóm lenne még pár évi megfigyelésből. De nem akarok visszaélni tisztelt olvasóim türelmével s végzem e czikket azzal, hogy kötelességünk keresni, kutatni a bajok megszüntetésének minden módját de kutatásaink során kettőt elméletben úgy, mint gyakorlatban, mindig tiszteletben tartsunk: a tulajdon intézményét és a szabadságot.

Lukács György.

A vármegye rendkívüli közgyűlése.

Mintha megérezték volna a bizottsági tagok, hogy a rendkívüli közgyűlés nem lesz egészen sima lefolyású, a várt üres terem helyett több mint száz bizottsági tagot láttunk a székházba felgyülekezve.

És úgy látszik, hogy az úti"ügyek mindenkor érdeklődést keltenek, és meg is érdemlik az érdeklődést, mert mindenkor szolgálnak egy kis szenzá- czióval. A szenzáczió most is egy kis parázs vita volt, amelyre Konkoly Jenő indítványa adott alkalmat, aki az uj transversalis ut irányát Vésztőn, Békésen, Gyulán, Kígyóson át óhajtaná meghatározni. Megokolása könnyen érthető; ne kérjünk oda utat, ahol már van, hanem — ha lehet — épites- sünk az állammal uj útvonalakat.

Az indítvány azonban úgy látszik nem volt kellően előkészítve és az ügy nem volt világos a bizottság tagjai előtt, mert máskép nem képzeljük, hogy a többség oly csendes rezignáczióval hallgatta volna az eredeti úti tervnek sokszor nagyon is buzgó védelmezőit, és nem képzeljük, bogy meghozott volna oly határozatot, melynek értelme az, hogy: „állam ne építs nekünk uj utat, hanem vedd át a régit, a mit mi a magunk zsebéből megcsináltunk.“

Csak sajnálhatjuk, hogy ezen előkészületlenség miatt a vármegyének látszólagos állásfoglalása saját érdeke ellen szólt, bárha azon meggyőződésben vagyunk, hogy a közigazgatási bejáráskor, amikor az ut iránya végleg megállapittatik, a Konkoly-féle alternativa mellett nagy érdekeltségnek hathatós indokai fognak latba vettetni.

A vita részletei sok mulatságos adatot szolgáltattak és minden oldalról buzgó védők léptek sorompóba. Az alispán és főmérnök gazdag adathalmazzal támogatták utján gonddal ápolt eszme-* szülöttüket. Az érvekkel való dobálozásban kevésbbé volt mértékletes Csaba érdekeinek hű szószólója, a ki nagy hirtelen a vármegye minden községét mellőzve látta az egy Vésztő községért és buzgalmában nemzetiségi versengéssel is megvádolta Konkolyt, Persze a békés-vésztői ut is egyszerre egész jelentéktelen, forgalom nélküli ut lett, de hát azt az érvet is mosolyogva hallgatták a békésiek és vész- tőiek, miután maga az alispán és főmérnök czáfol- ták le ezen állítást, akik ezt az utat arra tartják érdemesnek, hogy rajta vasút létesítésén fáradozzanak. Az sem volt érdektelen hallgatni, hogy a Konkoly-féle javaslat ellenzői mily finom árnyalatot vonva kerülgették beszédükben a vármegye „köz-*- pontja“ és „székhelye“ között látszólag mutatkozó ellentéteket.

A harczolók között az orosháziak féltették legjobban, hogy elvész az ő utjok és Veress József meg László Elek vállalkoztak a hű őr szerepére^ szétugrasztva a vitatkozókat is. Nekik nem csinál konkurencziát egyik község sem, hát igazat adtak nekik.

Hanem azért a sok gaz közül kihámoztuk a gerla-békési ut kiépítésének — ígéretét. Reméljük nem lesz rá szükség.

Bizony az ut magának' foglalta le az összes vitatkozó kedvet, más ügynek nem hagyott semmit és azokban simán ment át az állandó választmány javaslata.

*

* *

Dr. Lukács György főispán éljenzés között foglalta el az elnöki széket és miután röviden jelezte, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását a képviselőválasztási fuvardíjakról szóló szabályrendelet átdolgozását elrendelő miniszteri leirat tette szükségessé, a megjelentek üdvözlése mellett megnyitotta a közgyűlést.

A tárgysorozat első pontja volt Széli Kálmán miniszterelnök leirata, aki a következő sorokban köszönte meg a törvényhatóság által kormányra lépésének évfordulója alkalmából hozzá intézett üdvözletét:

724IM. E. 1. sz. • M. kir. ministerelnök.

Békésvármegye közönségének Gyulán.

Hálás köszönettel fogadtam Békésvármegye törvényhatósági bizottságának múlt hó 26-án tartott közgyűléséből kelt azt a szives hangú feliratát, amelyben kormányra lépésem évfordulója alkalmából üdvözletét küldött.

Jól eső érzést keltett bennem ez az üdvözlet, mert az azt tolmácsoló feliratból azt vehettem ki, hogy a t. közönség meleg érdeklődéssel kiséri a közérdek, és kizárólag csakis a közérdek javára irányuló munkásságomat, törekvésemet.

Fokozta örömömet bizalmuknak a megnyilatkozása is, mely az ország egyik legnagyobb vármegyéjének ülésterméből jutván el hozzám, annak nagy jelentőségét teljesen átérzem s az csak erőt önthet belém arra, hogy nehéz és kellemetlenségektől sem mentes állásomban csüggedés nélkül igyekezzem megvalósítani azokat az intentiókat, amelyek kizárólag hazánk közjavára irányozvák. s amelyek főbb vonásaiban a t. közönség' előtt ismeretesek lévén : megvalósitásuknál a t. közönség támogatására is számíthatnak.

A megemlékezésért és bizalomért fogadja a t. közönség ismételten legőszintébb köszöne- temeti

Budapest, 1900. márczius 1-én.

Széli s. k.

A köszönő levelet a közgyűlés tudomásul vette.

A képviselőválasztási fuvardíjakra vonatkozó miniszteri rendeletet dr. Daimel Sándor tb főjegyző ismertette, előterjesztvén az állandó választmánynak* a szabályrendelet uj szövegezésére vonatkozó javaslatát, amely szerint annak eredeti intézkedései és a díjtételek változatlanul hagyattak és a szabályrendelet nehány az alkalmazását körüliró általános, intézkedéssel, valamint azon részében pótoltatott, hogy a fuvardíj fizetésének lehetősége azon községekre is megállapittatott, a melyekből vasúton is el lehet jutni a választási székhelyre. A javaslatot a közgyűlés felszólalás nélkül elfogadta.

A kereskedelemügyi miniszternek a vármegyén keresztül építeni kért második állami tranzverzális útra vonatkozó leiratát lapunk múlt számában egész terjedelmében közöltük. Az állandó választmánynak a leiratra vonatkozó javaslata oda irányul, hogy a közgyűlés feliratilag mondjon köszönetét a miniszter elhatározásáért, kérje fel a minisztert, hogy az ut vonalazását már most állapítsa meg, és engedje meg, hogy a vármegye majdani hozzájárulásába betudandólag a földmunkát elkészíthesse, részint hogy a munkásoknak keresetet nyújtson, részint, hogy az úttest a kőburkolat ráépítése előtt kellőkép megszilárdulhasson; a földmunkák költségeire nézve javasolja az állandó választmány, hogy azok 100,000 frt erejéig az 1901—902. évi költségvetés terhére utaltassanak.

A vita sorát Konkoly Jenő azzal kezdi meg, hogy valószínűleg tolihibából Békés ki van feledve a ministeri rendelet által megjelölt útirányból. Különben is csalódást rejt magában a rendelet, mert azt hittük, hogy az állam fogja az uj utat építeni és a rendelet már az érdekeltek hozzájárulásáról beszól. Azt hiszi, ha a vármegye anyagi áldozatot hoz, joga van az ut irányításába befolyni és arra vezettetni az állami utat, a merre nemcsak nincs kiépített ut, de amely irány ügy magasabb szempontokból, mint különösen a vármegye és községei érdekéből kívánatosabb. Ez az irány pedig Szegha- lom-Vesztő-Bókés-Gerla-Gyula-Kigyós és tovább. (Helyeslés és ellenmondások.) A vármegyének érdeke, hogy ne meglevő utakat adjon át az államnak, de ha lehet újakat építtessen. A jelzett útirány mellett szól az is, hogy az által a vármegye székhelye is és a már kész Csaba-békési ut közve tiféséve! Csaba vároB is közvetlen összeköttetésbe jut a Sárréttel. Nem kíván lokális érdekeket szolgálni, de utal Békés község nyomasztó anyagi viszonyaira, melyen segíteni igazi közérdek. A vármegye nagy magyar községének lakossága a legrosszabb viszonyok között él, a minek bizonyitéka, hogy a Csaba és Mező-Berény felé eső határrészeit ezen községek idegen ajkú lakosai bírják. A békésiek földjei, valamint a község bélmegyeri birtoka Békés és Vésztő között feküsznek, az általa felvetett útirány rendkivüli előnyöket rejtene magában Békés községre nézve. Megbiztatták ugyan most őket a Békés-vésztői vasúttal, de egyrészről az a határbeli gazdasági forgalmat meg nem könnyíti, más részről abból alig lesz valami tudván azt, hogy a

szükségelt egy millió korona hozzájárulásból csak

80.000 koronát ajánlottak meg az érdekeltek. Összegezve indokait javasolja, hogy a közgyűlés kérje fel a kereskedelemügyi minister!, hogy az utat Vésztőn, Békésen és Gyulán át irányitsa.

Dr. Fábry Sándor alispán csodálkozik, hogy Konkoly most lép fel indítványával és nem az októberi közgyűlésen tette azt, a mikor a vármegye erre nézve megállapodott. Nem tartja helyesnek, hogy mikor a törvényhatóság egyhangúlag hozott határozattal valamely útiránynak kiépítését kívánja és a mikor a miniszter ezen kívánságnak eleget tesz, akkor maga a törvényhatóság mondja azt, hogy most már más irányban szeretné az utat kiépíteni Különben is az útirány megállapítása a majdan megtartandó közigazgatási bejárásnak lesz feladata. Ez alakiságoktól eltekintve, felvilágosi- tólag szólal fel a tett inditványnyal szemben. Az útnak az eredeti terv szerinti irányítását igenis vármegyei érdekek kívánják. Ez az ut lesz hivatva a sárréti vasutak hibáját korrigálni, amennyiben a középen szelve át a Sárrétet, beköti azokat az államvasutak mezőberényi állomásába és közvetlen összeköti a vármegye központjával. Az indítványban megjelölt útvonal jelentéktelen forgalmat közvetít és a békés-vésztői ut csak viczinális ut. — Localis érdekeket itt szolgálni nem lehet, mert mit szólnak a mellőzött községek. — Figyelembe veendő az is, hogy a vármegye közgyűlése 2 év előtt elhatározta a k.-tarcsa—k.-ladányi ut kiépítését, az eredeti terv kivitele esetén az arra szükséges, közel 200000 frt terhétől a vármegye megszabadul. A vármegye főbb utjai az állam által építtetvén ki, reméli, hogy 10—15 év alatt az ösz- szes utak kiépithetők lesznek. — A hozzájárulást illetőleg azt hiszi, hogy most kisebb lesz a vármegye hozzájárulása, mint az első útnál, a melyhez egy milliós forint kőlcsönért vállalt szavatosságot, másfélszázezer forint hozzájárulást adott, átadta a szent-andrási és gyula-vári utakat és a szükséges kisajátításokat eszközölte. Jelzi végül, hogy a békés-vésztői vasút kiépítésének ügyét erélylyel szorgalmazza és arra remény is van, mert a vonalat a mátra-körösvidéki vasút fogja kiépiteni, a melynek csak a törvény által megkívánt 85 °/0-nyi hozzájárulás megnyerését kell kimutatnia. Az állandó választmány javaslatát ajánlja elfogadásra.

Dr. Zsilinszky Endre azt hitte, egyhangú lesz az ut ügyében a vármegye határozata és íme a vármegye régi megállapodásával szemben felmerül Konkoly indítványa az ő csodálatra méltó indokaival. (Ellenmondások). Párhuzamot von a két terv szerinti érdekek jelentősége között, az eredeti terv javára, majd kifogásolja a Konkoly felszólalásában felhozott „érzelmi motívumokat“, helytelenítve azon szándékot, mely a vármegye egyenlően hazafias érzelmű lakosságának nemzetiségét állítja szembe egymással a közügyek tárgyalásánál. Elfogadja az állandó választmány javaslatát.

Veress József előre bocsátja, hogy helyi érdekből szólal fel, amelynek megvan a jogosultsága, mig a közérdek rovására nem megy. Az eddigi felszólalók a transversalis ut egy részéről csak „igy tovább“ „stb.“ szóval emlékeznek meg. Neki ez az „igy tovább“ pedig a legfontosabb, mert Békés mindenesetre kap utat, de Orosházát és P.-Földvárt a miniszter csak második alternatívaként „esetleg“ veszi az ut irányának. Az orosháziak hallgatólag tudomásul vették a februári közgyűlésnek a puszta-földvár-orosházi ut kiépítését elhalasztó határozatát, mert nem kívánják, hogy a vár- megve teljesítse azt, ha az állam is arra akarja vezetni jitját, de épen erre nézve nem talál megnyugtatót a rendeletben. Kérdi tehát, van-e biztosíték arra nézve, hogy az állam bevonja a transzverzális útba ezen szakaszt.

Haviár Lajos őszinte örömmel látja a fokozott érdeklődést a vármegye közügyei iránt. Fejtegeti a transzverzális útból a vármegyére háruló anyagi előnyöket. A vármegye fölszabadul a pusztaföldvári útra szükséges 150,000 frt és a körös- ladányi útra szükséges, közel 200,000 frt, valamint a békés-berény-tarcsai utak fentartására fordítandó költségektől, a mi tőkében közel 400,000 frtot tesz ki. Ezzel szemben a hozzájárulás nem lesz több

150,000 frtnál. Konkoly indítványa az ut vonatozásában tér el az eredeti tervtől, de az általa javasolt kigyósi eltérést szerinte nem lehet megvalósítani, a gyula-gerla-békési szakaszon magánterülettel volnának kisajátítandók, különben ott van már a vesze-gerlai, a békés-vésztői ut forgalma jelentéktelen, különben is a békés-vésztői vasút létesítésére vau remény. A puszta-földvár-orosházi útra nézve megnyugtatólag kijelenti, hogy az mindenesetre kiépül, legrosszabb esetben a vármegye fedezete készen áll reá, de ez esetben is előny volna, ha mint a csaba-békési utat, az állam építené ki. Jelzi hogy az útirányra nézve októberben hozott határozat hosszú évek munkájának eredménye, ezt bizonyitják a Csaba-Békés-M. BerényK.-Tarosa között kiépített ut és a k.-tárcsái és k.-ladányi vashidak.

Keller Imre az alispán és főmérnök szavaira reflektálva kívánatosnak tartja, hogy amennyiben az eredeti útirány fogadtatik el a kormány által, a vármegye a GerlLí-békési 6 km. útszakaszt sürgősen kiépítse, hogy igy a községek Gyulával, a Vármegye székhelyével is összeköttessenek.