Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-22 / 16. szám
tésének eszméje, sőt gyakorlati kivitelének kérdése is nagyon is előtérte lépett. Bebizonyult, bogy a czég tárgyalásaink folyamán mindig azt leste, lebet-e reménye Magyarország gazdasági különválására s ha akkor a döntő lépések a vámterületek szétválasztására megtörténnek, a' czég is felállítja a csabai gyárat és működésének súlyát, tőkéjének javát Csehországból áthozza Csabára. A közös vámterület keretében a czég elég kis- lelkü volt nem látni megfelelő biztosítást a boldogulásra; ez visszalépésének oka. Ezzel azonban a csabai szövőgyár nem maradt le a napirendről. Egy kiváló belgiumi czég jelentkezett butorszövet-gyár létesítésére. Beható tárgyalások folytak, melyek végeredményéül a belgiumi czég vállalkozott arra, hogy Békéscsabán egy a mai kor igényeinek megfelelő bútorszövet-gyárat-állít fel és helyez üzembe akkép, hogy a gyár építésének megkezdésétől számítandó 18 hónapon belül legalább 50 szövőszéket 100 munkással és további egy éven belül legalább is további 50 szövőszéket helyez üzembe. A czég kötelezettséget vállalt, hogy a maga részéről legalább 200.000 frt tőkét fektet be a gyártelepbe. Ezzel szemben a kereskedelemügyi kormány 10 évre évi 7000 forint államsegélyt, Békés-Csaba község pedig ingyen telket. 22.000 frt értékig épitő-anyagot, 15 évi községi pótadómentességet biztosított és 100,000 forint kölcsönt volt hajlandó nyújtani a czégnek ugyanolyan feltételek mellett, a mily feltételek mellett maga azt felveszi. Az ügylet minden oldalról perfects lett, 1899. óv ápril hó 27. napján közjegyzői okiratban is foglaltatott. És mikor minden igy készen volt, mi történt? Megugrott ez a második czég is. Rosszlelkü concurrensek riasztották el. A másodszor is hajótörést szenvedett kísérlet azonban koránt sincs eltemetve, sőt az eszme erősebb, mint valaha. Most már egy harmadik külföldi nagy czég tárgyal a csabai gyár létesítése iránt. Kétséget sem szenved, hogy a szövőgyár, melynek Békés-Csaba nemcsak népe szövésre való hajlandóságánál, hanem kitűnő forgalmi viszonyainál fogva is kiválóan alkalmas talaja, előbb-utóbb mégis sikerülni fog. Részemről nem osztom azok aggodalmát, a kik veszedelmesnek tartják az alföldön a gyáripart, mert ez állítólag elvonja a mezőgazdaságtól a munkaerőt. Nem félek, mert először is a munkaerő, a melyet a gyár foglalkoztat, a munkások rendelkezésre álló nagy tömegével szemben nem olyau, mely komolyan számot tenne a mezőgazdaság hátrányára s ha számot tenne is, mindenesetre elenyészően csekély e kár ahhoz a roppant előnyhöz, hogy munkásnépünknek uj munka- alkalmat teremtünk, uj keresetforrást nyitunk, olyat, a mely egész évben, tehát télen is egyenletes foglalkozást, nyújt. Számba veendő az is, hogy á szövőgyár főleg a női munkaerőt foglalkoztatja, mely a mezőgazdasági munkák szempontjából másodrendű jelentőségű, a melynek állandó, rendszeres foglalkoztatása másfelől soci- ális szempontból nagyon kiváló értékű, mert az alföldre nézve az a socialis politika hajt igazi hasznot, mely nemcsak a férfi munkásokat foplalkoztatja, hanem a nőt, sőt bizonyos határok között a gyermekeket is a családfő kereső társaivá teszi, ez által a család keresetét fokozza és a megelégedést növeli. Annál szükségesebb ez az alföldön, mert hiszen köztudomású, hogy alföldünkön a nő nagyobbrészt csak háztartással és a gyermekek gondozásával foglalkozik, egyébként pedig csupán aratáskor végez productiv gazdasági segédmunkát. Attól a másik aggálytól sem féltem az alföldünkön esetleg gyökeret verő gyáripart, hogy a gyáros nem képes munkásokat kapni, meri azok mind mezei munkára mennek. Gyakorlati példát tudok ennek az aggálynak megdöntésére. Orosházán van czirokseprő-gyár, nagyobbára női munkásokkal. Ezek aratáskor sem hagyják el a gyárat. Fel tudják fogni, hogy az egész évben egyformán keresetet nyújtó munkaadójukat nem illenék cserben hagyni a nyári két-három hónapban kilátásban levő keresettöbblet kedvéért. A szövőgyár létesítése mindezeken felül azért is indokolt, mert a mint fentebb jeleztem, a kendertermelés és kenderkikészités a békési telep felállítása folytán most már lendületnek indul Békés vármegyében. A nyers anyag tehát készletben lesz, ami csak előnyös a gyárra nézve, mely. azt az anyagot feldolgozza s előnyös a nyersanyag-termelőkre is, mert czikküknek fogyasztóját biztosan meglelik. A mint — nézetem szerint — gyáripar létesítése nem ellentétes az agrár-érdekekkel, a kisiparnak támogatása, fejlesztése épenséggel össze van nőve azokkal. A kisgazda helyzetének javulása össze van forrva a kisiparos talpraálli- tásával és helyzetének javulásával. Hiszen a magyar gazda jóléte nagyban függ attól, hogy itthon honi iparosoktól szerezhesse be iparczik- keit, olyan iparczikkeket, a melyek jók és nem értéken túl drágák. Viszont az iparos rá van utalva a gazdatársadalomra, mert a fogyasztók zömét ez adja. Földmivelő és iparos tehát egymásra vannak utalva. S közgazdasági fejlődésünk csak úgy járhat eredménynyel, ha érdekeinket a közgazdasági élet különböző terein arányosan fejlesztjük. A kisiparosok helyzetének javítására törekedett az 1899. évben Orosházán tartott iparkiállitás, a mely főleg abban különbözött előnyösen egyéb kiállításoktól, hogy tisztán helyi jellegű volt s bemutatta a helyi társadalomnak s az alföldi gazdának, hogy minő és mily minőségű iparczikkeket szerezhet be itt helyben. A rendkívül nagyszámú megrendelésen felüL melyet az orosházi iparosok a kiállítás alkalmából kaptak s azóta is kapnak, a kiállítás gyakorlati eredménye abban is nyilvánult, hogy alkalmat szolgáltatott arra, hogy Orosházán hazánk egy kiváló nagyiparosa iparostanoncz- otthont létesített, továbbá alkalmat szolgáltatott arra is, hogy a kisiparosság szervezkedjék, nevezetesen több helyen a vármegyében mozgalom indult meg állandó iparcsarnok létesítésére. Szarvason már létesült is ilyen, Orosházán szintén tervben van, még pedig szövetkezeti alapon, nyersanyag-beszerzéssel kapcsolatosan. Az ipari foglalkozások fellendítésére jelentékenyen közrehat a Békésen fennálló állami Bántotta a lelkét a levél hullása, Hideg őszi szellő fojtott zokogása -. . A hová tekintett, a merre csak nézett, Mindenütt pusztulás, mindenütt enyészet 1 Viruló kertjének minden éke, lombja, Ött hevert a földön letépve, halomba . . . . . . Ilyen pusztuló kert az ő- lelke épenl Lehullott virága, lombozata régen, S ami meg is maradt, az az egy szál rózsa, Mintha napról-napra halaványabb volna! Az ő kis leánya, az ő Erzsikéje, Öreg ősz atyjának drága szemefénye, Az is hervad lassan, mint levél a fáján, Titkos bú rágódik piczi szíve táján. És hogy mi a baja, csak az Isten látja 1 Nincs egy panaszszava, nincs egy sóhajtása. . Halvány, fehér arczczal jár a házba, kertbe, Órák hosszat elül csendesen, egy helybe ! . . . Nincsen mosolygása, piczi ajka néma, Csak a könnyhullása árulja el néha, Csak a két szeméből sötétlik a bánat, Letépve arczárói a piros rózsákat! . . . . . . Most is épen ott jön a kerti utakon, I .ecsüggesztett fővel búsan hallgatagon . .. Reggeltől esteiig, bolyong igy a kertbe. Ki tudja, hogy miről álmodik a lelke I . . . Gyászruhákat öltött a kis boldogtalan, Mint akinek régi, kedves halottja van, Mint akinek elszállt minden üdve, álma, S virágokat keres saját sirhalmára 1 Pedig már menyasszony, gyűrű van a kezén, A leányi párta nem soká lesz fején. . . Jegyese vitézlö, hatalmas dalia Szomszéd vár urának egyetlenegy fial Más ilyenkor örül — irigylik a lányok — Magához ölelné az egész világot 1 Erzsiké meg úgy jár, mintha árnyék volna, Dehogy nyílnék ajka egyszer is mosolyra!... . . . Az öreg várurnak elborult a lelke, Fájó tekintetét az égre emelte: „A tied nagy Isten, a halál, az életi Gyógyítsa meg lányom örök bölcsességed I Hasztalan kérdezem mi bántja, mi lelte, Hogyha titkolja is, látom sir a lelke. Elhalt a mosolya, napról-napra sáppad. Elemészti az az ismeretlen bánat!“ 1! . Azalatt Erzsiké észrevette atyját, Letörölte könnyét, nehogy rajtakapják I Mosolyogni próbált épen úgy, mint régen, Fakadó szerelme boldog idejében !. . De egész valóját elfogta a bánat, Minden keserűség a szivére támadt. Hasztalan titkolta, nem tehetett róla, Egy ragyogó könnycsepp volt az árulója... Panaszkodni akart, nem volt reá szava. .. Kérdezi, faggatja Sólyomkővár ura: „Mi bajod van lányom, mi bajod van szentem!? Zokogó sírásod úgy keserít engem I . . . Én őriztem lelked első édes álmát, És még sincs bizalmad hogy szíved kitárnád, Hogy a búbánatot megosztanád velem ? ! ! . Mi bajod Erzsikém 1 én édes gyermekem! ?* És a szegény kis lány fejét rázza némán : „Megmondani, atyám ! ? Lehet, hogy megbirnám Oh 1 de hogy mondjam el, mért gyötör a bánat ? Miért öltöttem fel sötét gyászruhámat? .. . Miért nem nevetek boldogan, mint máskor, Mért hervad a rózsa egyre az orczámról? . . . Hogy mondjam én azt el édes atyám neked, Hogy keserítsem meg drága életedet . . . ? Csak szeress úgy engem, mint szerettél eddig! Férjhez fogok menni ha néked úgy tetszik... Majd az ő jósága, szeretete mellett Parancsolni tudok — érzem — a szivemnek, Hogy ne azt szeresse, kiért lelkem eped, Azt a te egyszerű pásztoremberedet, A ki nekem éltem, a ki nekem napom, Örökké hűséges vezérlőcsillagom!“ . . . . . . Mint villámütésre, összerezzen az agg! Két szelíd szemében fellobban a harag . . . kosárfonó-iskola is, melynek növendékei kiválóan szép és ízléses iparczikkeket készítenek, a mely czikkekből egy kis gyűjteményt a párisi nemzetközi kiállításon is be fognak mutatni. Ennek az intézménynek azonban az a fogyatékossága, hogy a kitanult kosárfonókat elbocsátja, ezek azután a maguk önállóságára bízva nem tudnak szilárd talajra tenni szert az életben, mert sem anyag- szerzéshez való tőkéjük, sem piaczuk nincs. így aztán a kikerült kosárfonó-iparosok egy része az életben proletárrá lett és elzüllött. A bajon azonban már az idén segítenek. Ugyanis a kereskedelemügyi kormány az iskolát állandó mühely- lyel fogja kibővíteni, mely a már kitanult kosárfonó iparosok munkáit • átveszi, igy tehát az iskolából kikerült szakképzett kosárfonók tovább is folytathatják nekik megélhetést nyújtó mes- terségöket. Az agrár-socialismus előidéző okai között egyike a lényegesebbeknek az egészségtelen birtokmegoszlás. Hiánya a birtok kívánatos forgalmának, ami pedig annyira szükséges a gazdasági élet helyes fejlődésére, mint a szabályos vérkeringés az ember testi jólétének fentartására. Békés vármegyében a birtokmegoszlás nem szerencsés, A 100 holdon aluli gazdaságokat kisgazdaságoknak véve, 100 és 1000 hold közöttieket közópgazdaságoknak és az 1000 holdon felülieket nagygazdaságoknak, a kisgazdaságokra a vármegye összes területének 46 76%-a, 1 középgazdaságokra 16 55%-a, a nagygazdaságokra pedig 3 6 69%-a esik. Ezen a szerencsétlen birtokmegoszláson a józan parczellázás, okosan megvont korlátok között mozgó birtokfeldarabolás segíthetne leginkább. Kiválóan fontos socialis feladatnak mutatkozik tehát az, hogy a mint időn- kint egy-egy nagybirtok eladásra kerül, annak parczellázása előmozdittassék. Birtokviszonyaink mellett ez az egyedüli módja annak, hogy a kisgazda munkaerejének tér nyíljék és az jelen nyomasztó helyzetéből kimenekülhessen. Kisgazdák alatt a kisbirtokosok azon részét értve, kiknek kevés gazdaságuk van arra, hogy abból magából megélhessenek, de mégis sok van arra, hogy a mellett még mezőgazdasági munkásként is szerepelhessenek. E nyomasztó helyzetet a magas'földárak, a terjeszkedés lehetetlensége, a .meglevő birtok után élvezhető hitelnek ezzel kapcsolatos hasznosithatlansága, a közterhek aránytalan nagysága mellett magyarázza az, hogy az ilyen kisgazdának munkaerejét épen akkor, midőn azt mint mezőgazdasági munkás értékesíthetné, saját gazdaságába kell befektetnie, de az terjedelme korlátolt voltánál fogva munkaerejének csak bizonyos részét igényli, annak többi része pedig felhasználatlanul, tehát jöve- delmezés nélkül elvész. Azon parczellázás, mely azt tűzi ki czélul, hogy az ilyen kisgazdát oly terjedelmű földbirtokhoz segítse, mely egyéni munkaerejét teljesen leköti s az által egyéni munkaerejét teljesen meg is fizeti, nemzetgazdaságilag és társadalmi szempontból is kiváló fontosságú, mert az államfentartó elem jórészét eddigi nyomasztó helyzetéből kiemelvén, annak szorgos munkájáért gondnélküli megélhetést biztosit. Ez a parczellázás végrehajtható az alfölÁlmodik? ébren van? mi is történt véle? . . . Kételkedve tekint édes gyermekére .. . És amint ott térdel előtte a lányka, Sötétlő fellegek ülnek az arczára, Felindulásában elfordítja fejét, Szónélkül hagyja ott a földön gyermekét!. .. Most már nem szereti! — Rá sem tekintene! — . . . S csillogó könnyekkel lesz tele a szeme. . . Dehogy nem szereti, dehogy nem néz rája, Odamegy a lányhoz, lehajol hozzája. „Ne sírj én Erzsikém! ne sírj én angyalom, Lásd /az én életem úgyis rövid nagyon, S ami még hátra van, azt a néhány napot, Sietteti, hidd el, a te nagy bánatod 1“ . , . Szegény Erzsikének elborult a lelke, Könnyben úszó szemét az őszre emelte . .. Mardosó bánatát a szivébe zárta, Boldog szerelmének vége van, jól látta! . .. „Lelkem édes szülém! ne beszélj, ne szóljál! Légy hozzám most is jó, ha eddig jó voltál. Örömömet, búmat el fogom temetni, Csak te ne szomorkodj, csak te tudj szeretni! Leszek újra a te engedelmes lányod, Úgy cselekszem mindent, ahogy te kívánod . . . Csak te legyél vidám, te ne legyél beteg, Csak ne rövidítsem a té életedet!“ . . . — S azzal odaborult öreg, ősz atyjára, Egyetlen panaszhang nem jött az ajkára, Mosolygott az arcza, nevetett a szeme . . . . . . De a szíve, lelke majd megszakadt bele!... Sólyomkővár ura pedig átkarolta, Elérzékenyedve ölelte, csókolta, Hej! ha tudta volna Erzsiké keservét, Hogy emészti a bú a szívét, a lelkét 1.. — És amint ott egymást átölelve álltak, Rájok hullt levele a hervadó fának. S az őszi verőfény fehéren, halványon Megpihent az aggon és a kis leányon 1 . .. dön is, hol rendkívül magas a föld ára, mert a kisgazdának fundus instructusa már megvan, vagyona után szerezhető hitele a birtokszerzés első költségeire elég, a további részleteket pedig már meglevő fundus instructusának és saját munkaerejének teljes mérvű kihasználásából képes előteremteni. Az ilyen parczellázás, melynek czélja az, hogy a kis. parasztgazdát munkaereje gazdasági felszerelése teljes kihasználására s ez által nyomasztó helyzetéből kiszabadulásra vezesse, a hatóság, község vagy állam teljes támogatására nemcsak érdemes, hanem ezek támogatása nélkül az esetek nagyrészében keresztül sem vihető, mert a birtokeladónak pénz kell, az pedig nehezen lehetséges, hogy ezt a pénzt a kisgazda meglevő vagyonából az állam vagy a község mint hitelező, vagy mint a nyújtandó bankhitelt garantirozó segítő közbelépése nélkül előteremtse. Ilyeu a kisgazdák javára váló parczellázás vitetett keresztül Békés vármegyében a múlt 1899. évben. Az a körülmény, hogy a parczel- lázásból limitált számú középbirtok is állott elő, nem von le az actió értékéből, az pedig, hogy korlátolt mérvben földműves munkások is részesedtek, egyenesen cipeli annak értékét. A parczellázás keresztülvitelére Békés-Csaba község mint erkölcsi testület vállalkozott. Vállalkozásának alapmotívuma az az érdek volt, hogy az eladásra kerülő Trauttmansdorff-uradalom azon részét, mely Csaba község közelében fekszik, csabaiak szerezzék meg. Ez a motívum is közérdek és hatványozta értékét az a tényleges eredmény, hogy Csaba község a mellett, hogy saját polgárainak boldogulását segítette elő, az általános közérdek szolgálatába állott azzal, hogy az. egész nagy complexumnak kis kezekbe való átmeneteiét közvetítette. Ezen parczellázás közérdekű voltánál, fogva sikerült az állam támogatását is a szükséges mérvben megnyerni, a mint ézt alább előadandó leszek. Most lássuk röviden az egész parczellázási ügyletet. A múlt óv első napjaiban vált eladóvá a gróf Trauttmasdorff Alajos tulajdonát tévő s »orosházi uradalom» elnevezéssel szerepelt és öt község határába tartozó 11.700 hold föld, B.-Csaba község képviselő testületé hat tagú bizottságott küldött ki a végből, hogy az eladóvá tett birtokokat B.-Csaba község nevében továbbadás és parczellázás czéljából a község tulajdonául megvegye, s a vételi feltételek és módozatok jóváhagyása végett a községi képviselő-testületnek annak idején jelentést tegyen. A bizottság, miután a rendelkezésre álló és beszerzett adatokból arról győződött meg, hogy az eladó uradalom 3.000,000 forinton értékesíthető lesz, ezen összeget természetesen hosszas alkudozások után vételárul felajánlotta. A szerződés ez alapon május 17-én Budapesten létre is jött s abban október hó 1-ső napja jelöltetett meg azon határnapul, a meddig a szerződés jóváhagyása kieszközlendő. Ezen határidő elegendő volt arra, a mire voltakópen szánva volt, hogy t. i. a továbbadás biztosittassék. III. Sólyomköi várban hej! de víg az élet! Sürögnek, forognak czifra szolganépek . . . Lakodalom készül, messze földre szóló, Emitt is, amott is csapraütött hordó! Robognak a hintók, se szeri se száma, Sólyomköi várnak köves udvarára, .Sólyomkői várnak köves udvarára, A szép várkisasszony fényes lakzijár.a 1 . . . Kilencz banda húzza a ropogós tánczot, Vigadnak mellette legények és lányok 1 Serlegben, kupában gyöngyöző bor fénylik, Terített asztalok az udvaron végig . . . Egész falu népe hivatalos mára, Erzsiké megy férjhez, a várurnak lánya, Muzsikaszó kívül, muzsikaszó belül, A koldust sem űzik el a kapuk elől . . . Fenn a várteremben az urak mulatnak, Harsány éljenek közt összekocczintgatnak . . . Csillog már a bortól szemükben a mámor, Hangosak a termek vigalom zajától 1 Az elaggott várur köröskörül járkál, Meg-megáll egy régi, öreg czimboránál, Barátságos szóval összekocczint véle, Sohse volt ily boldog egész életébe! . . . Hisz amire ébren s álmaiban vágyott, Teljesültek mind a régi óhajtások !... Az ő Erzsikéje, drága szemefénye, Nem soká oda áll az oltár elébe . . . ... Készül a menyasszony, csak a papot várják, Összegyűlt a násznép, büszke urak, dámák, Szomszédos vármegyék czifra úri népe . . . Dehogy maradna el csak egy is belőle ! . .. A boldog vőlegény ősi család sarja, Fegyverforgatásban lett izmos a karja j j Herkulesi termet, messze föld nincs párja, Csak úgy feszül rajta sujtásos ruhája 1 . , . Marczona az arcza, szeme mint az éjfél, (Helyénvaló dolog egy magyar vitéznél 1) Gazdagsága, kincse, mindenik temérdek! Több ajánlólevél kell egy vőlegénynek!?
