Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-22 / 16. szám
lG-ik szám. Gyula, 1900. április 22-én XXX11. évfolyam f-------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre . '. 10 kor. — fii. Fél évre . . . 5 „ — „ • Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. _____ Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: üZ ó la. n. 3D á v i cL. F 1 Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. ^---------------------------------------Az agrár-socialismus és orvoslása. Sokat írtak, beszéltek, szóuokoltak már arról, mik az okai az alföldi munkás-mozgalmaknak s minő eszközök szolgálnának ezen bajok orvoslására. A kérdés elmélete már nagyon előrehaladott. Nem is arról akarok szólani. Tisztán a gyakorlat terén kívánok maradni. Nézetem szerint a gyakorlat terén arra van szükségünk, hogy mennél több concrót helyi intézkedést tegyünk, melyek a bajt gyökerében támadják meg, azaz elenyósztetik annak okait. Az alábbi sorokban röviden kívánom kör- vonalozni — talán meríthetnek belőle némi tanulságot azok, a kik érdeklődnek — hogy Bókósvármegyében, az Alföld azon vármegyéjében, a melyben először került kitörésre a magyar agrár-soeialismus, azon három évi időszak alatt, mióta ezen vármegye társadalmát és közviszonyait alkalmam van és kötelességem megfigyelni és a helyi társadalommal összemüködni, minő lényegesebb concrét intézkedések történtek és minő jelentősebb alkotások létesültek vagy vannak létesülőben azzal a czóltudatos törekvéssel, hogy a megzökkent társadalmi rend helyreálljon és a társadalmi béke uralma alatt a társadalom minden életre való eleme, minden fejlődésképes rétege s tényezője megtalálja megfelelő elhelyezését és párhuzamosan, rendszerűén és harmonikusan előre menjen. Elöljáróban csak annyit kívánok megjegyezni, hogy akkor, a midőn a társadalom egy rétegének betegségéről és annak gyógyításáról van szó, nem volna helyes és czóltudatos a társadalomnak kizárólag arra a rétegére figyelni és kizárólag annak körére szorítani az orvoslást. Ha a test egy tagja sinlődik, nemcsak az a testrész beteg, hanem beteg az egész test, mert megbomlott a szervek összemüködósónek egyensúlya; s az orvos nem kizárólag a beteg testrészre egyesiti gyógyító tevékenységét, hanem gyógyítás alá veszi a testet a maga egészében és a többi szervek gondozásba vétele által is igyekszik közvetett hatást gyakorolni a beteg testrész megjavulására. így az agrár- socialismus bajainak orvoslásánál is nem elég T Á. R C Z AErzsiké. — Költői elbeszélés. — Irta és a kereskedők és kereskedő ifjak egyletének folyó hó 21-én tartott estélyén felolvasta ifj. Nuszbek Sándor. Te szép istenasszony! hivó szózatodra Belépek lantommal szentelt templomodba . . . Bár erőtlen — érzem — a lelkemnek szárnya, Hogy mint a bérezi sas, a kék eget járja . . . Eddig a természet boldog rabja voltam, Az ági madárral versenydalt daloltam, Merengtem a réten, szálló lepke fényén, Vadgalamb bugásán a rengeteg mélyén .. . Hallgattam, mint csereg a futó ér habja, Fodrain levelet, virágot ringatva, Beszéltem az erdő susogó lombjával, Vadvirágos bérezek tompa visszhangjával... S ahova csak hágjam, ahova csak léptem, Hivó szózatoddal követted a léptem, Ragyogó képekkel szőtted be az álmom Fehér holdsugáros méla éjszakákon l . . . Te szép istenasszony! hivó szózatodra Beléptem lantommal szentelt templomodba ! Csodaszerü ihlet szállja meg az ajkam, Felolvad a szivem csengő-bongó dalban . . . Oh! adj a lelkemnek büszke erős szárnyat, Hogy vele merészen a magasba szálljak, Hogy egész valómat felajánlva néked: Soha el nem múló énekkel hirdessem A te dicsőséged! I. Csendes, nyári éjjel, széjjelbontva fátylát Világgá lehelte bóditó varázsát I . . . Az énekes madár fejtekére szállott, a munkásosztály sorsát, viszonyait vizsgálni s csak a munkásosztályra szorítani a megfigyelés és gyógyítás munkáját, hanem meg kell figyelnünk a társadalom többi rétegét is, hiszen va lamennyi szerves kölcsönhatásban van egymással, s ezekre is kell alkalmazni operativ eszközeinket. Az agrár-socialismus sanálására tehát első sorban azokat az eszközöket kell alkalmazni, melyek alkalmasak arra, hogy általok a munkás-osztály bajain segítsünk, de ki kell terjeszteni a társadalmi és hatósági actiót a kisgazdák osztályára és a kisiparosokra is, sőt a középosztály érdekeit is fel kell ölelni és nem szabad szem elől téveszteni azokat a közszempontokat sem, melyek a nagybirtokhoz fűződnek. Paradoxonnak látszik, hogy noha az alföldön nincs mnnkásfölösleg, mégis az agrár-so- ciális mozgalmaknak talán legfőbb előidéző oka a munkahiány. Pedig ez megfelel a tényleges helyzetnek. Az alföld gazdálkodása egyoldalú, majdnem kizárólag a magtermelésre szorítkozik, az összes szántóföld-területnek több mint 80°/0-a van kalászosokkal és kukoriczával bevetve. Ennek a rendszernek következménye, hogy mig nyáron a munka összeszorul, télen egyáltalán nincs keresete a napszámos munkásnak. — A munka-alkalom egyenlőtlenségét a végsőig fokozza a gépek használata folytán megváltozott gazdasági rendszer, mely a nyári gazdasági munkaidőt is, főleg pedig az aratási munkaidőt, rendkívül összeszoritja. Ha ezekhez még hozzávesszük azt, hogy a múlt évtizedek rengeteg arányú vizszabályozási munkái készek s most már inkább csak a partmagasitás és a belvíz- levezetés kisebb munkálatai folynak, nyilvánvaló a munkaalkalmak szertelen kevesbedóse, a meglevőknek pedig időben való összetorlódása és ezzel a munkások kereseti viszonyainak nagymérvű rosszabbodása. A kóros állapotot különösen fokozza az a körülmény, hogy alföldünkön télen általában kevés a munka. Szükségszerüleg folyt ebből a helyzetből a közelmúlt években az, líögy a munkás a nyári hónapoknak keresményét már csak a végből is mindenáron növelni, szaporítani, mesterségesen felcsigázni törekedett, mert Pillangó csókolta az alvó virágot . . . Álmodott a mező, álmodott az erdő, úgyszólván egész évi élelmét a nyári hónapokban kellett megkeresnie. Ezen bajokon segítendő,. a gyakorlat fórfiának arra kell törekednie, hogy a mezőgazdálkodás belterjesebbé és több oldalúvá tptele által szaporítsa s idŐbelileg lehetőleg szétho- lyezze a mnnkaalkalmakat. Továbbá, hogy a közgazdasági foglalkozások egyéb terein is igyekezzék lehetőleg biztos keresetet nyújtó foglalkozásokat felkutatni, népszerűsíteni, munkaalkalmakat teremteni. Óriási fontossága van nevezetesen a téli munkaalkalmak szaporításának. Ezen gyakorlati iránynak szolgált az a tevékenység, mely a kendertermelés meghonosítására és nagyobb arányú fellendítésére, valamint ezzel kapcsolatban kender beváltó és kikészitő- telepnek létesítésére törekedett. Mi mindent várunk ettől? A gazda gazdálkodását belterjesebbé, többoldalúvá, jövedelmezőbbé teheti. Mező- gazdasági iparunk egy uj iparággal — kender- kikószités — gazdagodik. Munkásaink a kendertermeléssel járó fokozottabb és — a mi igen lényeges — a magtermelés időszaki munkálataival össze nem eső munkához jutnak, a kender- kikészitós körül pedig állandóan — télen is — jelentékeny számú munkás foglalkoztatható. Hosszú és nehéz tárgyalások után a földmivelós- ügyi kormány anyagi támogatása mellett végre sikerült a kenderbeváltó és kikészitőtelepet Békés község határában, gróf Wenckheim Frigyes uradalmi területén létesíteni. A telepet a szegedi Salzmann ezég állította fel. Most már teljesen cészen van és a tavaszszal megkezdi működését. Az 1899. évben már 750 kát. hold kendertermő terület kenderét váltotta be a telep métermázsánkint 2 forint 10 krért. Az államsegély fejében a telepet felállító czéggel szemben kiköttettek a kistermelők és a munkások javára a következők: kistermelőket a ezég egy évi időtartamra is elfogad, a nélkül, hogy e miatt azokra súlyosabb szerződési feltételeket állapítana meg, mint a hosszabb időre szerződött közép- és nagybirtokosokkal szemben; azon kistermelők kenderét, akik nem a telepnek, hanem saját házi szükségletökre termelnek, a ezég mérsékelt árért megáztatja és áztatottan visszaszolgáltatja, erre a czélra egy külön áztató- medencze szolgál (egy] ilyen áztatómedenezében Melynek sötét lombja takargatva, védve, Susogó sátrat vont szereim ünk fölébe . .. hat hó lefolyása alatt mintegy 5400—6000 mm. kendert lehet megáztatni); a telep munkásait Békés vármegye munkásosztályából sze- gődteti. Semmi kétségem a felől, hogy a kezdeményezés kitünően beválik, hogy a kistermelők is mind számosabban felfogják karolni ezen hasznos iparnövóny termelésének ügyét és hogy az első kikészitőtelepet a vármegye más részein csakhamar újabb telepek felállítása fogja követni. A munkanemek, főleg az egész évben, tehát télen át is mnnkát nyújtó foglalkozások szaporítása érdekéből jelentékeny kísérletek történtek az olyan ipari foglalkozások meghonosítására és fejlesztésére, melyekre Bókésvármegye népe hajlamos. Első sorban a szövő ipar az, melyre főleg a tót ajkn lakosoknak határozott hajlamuk és képességük van. A szövés mint házi ipari foglalkozás is kétségtelenül jelentős, de csak annyiban, a mennyiben képesíti az arra hajlamos népet, hogy saját házi szükségletét előállítsa. A házi-ipari foglalkozás a házi-ipari czikkeknek nagyban való előállítására és piaczra vitelére ma már alig alkalmas, mert nem versenyezhet a gyári iparnak szebb és olcsóbb termékeivel. Epen ezért a szövőipar fellendítésénél czélsze- rübb a gyári iparra fektetni a fősnlyt, a házi szövést pedig a mellett kisegítő gyanánt fejleszteni. Ebből a felfogásból indultunk ki akkor, midőn tárgyalásba ereszkedtünk egy tekintélyes csehországi gyárossal, a kivel hosszú pourparlerk után már létre is jött az egyezség, hogy a ezég Békés-Csaba községben egy 110 mechanikai szövőszékre berendezett szövőgyárat létesít, azonkívül a gyárában foglalkoztatott szövőszékeken civül még legalább száz szövő házi iparost ellát modern szövőszékekkel, őket a székek használatára beoktatja s állandóan foglalkoztatja. Ezzel szemben a ezégnek jelentékeny kedvezmények biztosíttattak. A ezég azonban az utolsó kötelező szó kimondása előtt visszalépett. Visszalépésének valószínűleg az volt az oka, mert a politikai tárgyalásokból azt a meggyőződést merítette, hogy az önálló vámterület létesítésének ideje nem érkezett el. A czéggel való tárgyalásaink . ugyanis arra az időre estek, a midőn az Ausztriával való gazdasági kiegyezés létrejötte nagyon is kétséges volt és az önálló vámterület létesiElmentek csatába ! — nagy ideje, régen . . . Kétszer nyílt azóta a virág a réten, Halk suttogással járt felette a szellő, Az apró csillagok odafönn az égen, Libegtek, lobogtak tündéries fényben . . . Sólyomköi várban minden néma, csendes, Halkan búg körötte az örökzöld fenyves . . Eol-hárfa hangja, méla bus danája, El-elvész időnként a nagy éjszakába . . . Várfokon az őrszem lándzsájára dőlve Nagyokat bólintgat álomba merülve. Jól teszi á szegény, nincsen egyéb dolga, Akár kilophatnák a várat alóla!.. . De bezzeg nem alszik a várurnak lánya, Busan jár fel s alá drága szobájába .. . Busan jár fel s alá halotthalaványon, Fáradt két szemére dehogy jönne áloml Kinyitja ablakát, kitekint az éjbe, Ráragyog az égről a csillagok fénye, Lázban égő fejét két kezébe hajtja, Úgy zokog csendesen, hogy senki ne hallja Virágillatot hoz a fuvalom szárnya, Nyitott ablakon át beszáll a szobába, Csókolja a lánykát, elenyeleg véle, Régi szép meséket susog a fülébe .. Régi szép meséket üdvről, boldogságról, Büszke várkastélyban lakó kis leányról, Aki esteienként kiszökött a rétre, S szőke pásztorfiu vette az ölébe . .. Az csókolta hévvel, az ölelte lágyan, A virágok lelke szállt az éjszakában . . . Szőtték a sok álmot susogva titokba, A fekete földre menyországot lopva! Elfojtott sóhajtás, hosszú édes csókok, — Csak az erdő fája mesélhetne róluk — ... Boldogság, boldogság! álom vagy te, álom 1... Csapodár pillangó szivárványszin szárnyon, Örök üdvöt igér fényed, csillogásod, S későn vesszük észre a te csalfaságod I A kis Erzsiké is dehogy tudta, hitte, Hogy egyszer elborul az égbolt felette, Hogy az a boldogság, az is csak elszállhat, Kaczagó öröm is zokogásra válhat 1. . . Egyszer egy reggelen, hajnalhasadáson, Sólyomkői várba futár jött lóháton . . . Fekete pecsétes levél a kezébe, Azzal bocsájtották a várur elébe! — Nagy, öreg betűkkel volt a levél Írva: „Kardot vegyen kézbe, aki magát bírja, Magyarország napja vértengerbe szállott, Meg kell védeni az ősi szabadságot!" . . . . .. Ment a gyászhir szerte sötét holló szárnyon, Véres kardot hordtak körül az országon 1 Csatabárdot, lándzsát előszedték sorra, Drága nyerget tettek büszke, harczi lóra . . . A környék ifjai mind a várba gyűltek, Lelkesedő szívvel kardot köszörültek, Büszke csatakardot, ragyogót, világlót, Megvédeni véle a nemzeti zászlót. . . . .. Akkor este aztán a furulya hangja Utoljára szólott lenn a domboldalba, S a szép várkisasszony halotthalaványan Utoljára pihent kedvese karjában . . . Akkor búcsúztak el hosszú, nagy időre, Vele jött a fiú, messze elkísérte, Még egy utolsó csók, még egy „Isten hozzád!“ — S elszállott a földről a fényes menyország!... Messze délvidékről villásfarku fecske Kétszer szállott haza az ősi fészekbe! — Újra nyillik a rét, újra meleg nyár van, Lepkék kergetőznek arany napsugárban . . . Hej! csak egy hiányzik, a furulya hangja, Mezei virággal benőtt domboldalba! .. . De mi volt az!? haliga! vagy talán csak álom? Bus tilinkó hangja suhan át a tájon... Régi ismerős dal, elfeledett ének . . . — Fellobban a lángja a leány szemének l.. . Felkapja a fejét, kipirul az arcza, Sikoltani akar s megnémul az ajka . . . Oh! ha újra látná! oh! ha most is élnél — Két kezét szorítja dobogó szivére 1 Azután — kendőjét a nyakába vetve — Bársonyos szobáját elhagyja sietve . . . Jaj! dehogy is késne, jaj! dehogy maradna! Ölelő karjába jaj! hogyne szaladna! . . . Futott le Erzsiké futott le a várból, El-elfulladt néha szívdobogásától, Szomorú vén várból leszaladt a kertbe, Repesett a szive, repesett a lelke! . . . Hófehér kendőjét összevonva keblén, Remegve szökik át a virágos mesgyén ... Virágos mesgyén át kisuhan az éjbe, Harmattól csillogó vadvirágos rétre, Vadvirágos rétről az erdő áljába, Szőke pásztorfiu ölelő karjába, Édes öleléssel, vidám kaczagással, Hangosan kitörő, boldog zokogással! . . . II. . . . őszbe borult fejét lecsüggesztve mélyen, Bolyongott a várur hervadó kertjében . . . Lapunk mai számához egész lv melléklet van csatolva.
