Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-15 / 15. szám

sát meg nem adhatja, annak terjedéséhez szabályrendeletének megszövegezésével hozzá nem járulhat. Minthogy pedig a törvény elrendeli a szabályrendelet megalkotását és ebbeli kötelessége elől vármegyénk sem térhet ki, ismételjük azon kívánságunkat, hogy a vármegye közgyűlése a maga rendelkezésében a ministerhez hasonlóan stigmatizáljon minden oly törekvést, mely a legszebb honpolgári jogok gyakorlatát anyagi előnyök nyújtásával szennyezi be; állapítsa meg a fuvardíjakat, amelyekre különben a nálunk létező magas census mellett egy választó sincs rászorúlva, oly alacsonyan, hogy azzal ne csak a megvesztegetés minden látszatát kerülje el, de már az összeg csekélységével szégyenitse meg azt, a ki azt adja és a ki azt elfogadja.

Mellőzzük azokat az okokat, melyek politikai szempontból támogatják állásfoglalásunkat, valamint azt sem bizonyitgatjuk, hogy az igy megengedett pénzelés mellett a vagyontalan ember elől el lesz zárva az út, hogy a törvényhozás házába bejusson, csak a közmorál szempontjából állunk harczba, azt kívánván, hogy a mai korban, melyet nem jogosulatlanul neveznek az anyagiasság korának, Békésvármegye ezen alkalmat is ragadja meg, hogy a törvényhozás népképviseleti rendszerében sarkalló erkölcsi súly és erőnek kalmárkodással való kisebbítését lehetetlenné tegye. Ennek egyedüli eszköze a fuvardíjak alacsonyan való megállapítása, a milyen összeget nemcsak szégyen, de nem is érdemes elfogadni.

A közgyűlés tárgysorozatában még egy ügy van, amely szélesebb körű érdeklődésre igényt tarthat: a kereskedelmi miniszternek lapunk más helyén közölt leirata az uj trans- versalis ut tárgyában. A kereskedelmi miniszter leirata után, a transversalis út ügye a legnagyobb Optimismus mellet sem mondható ez idő szerint aktuálisnak, annál kevésbé pedig sürgősnek. Annyi azonban már most meggyőződésünk, hogy a transversális állami ut aligha fog ama útirányban épülhetni, mint azt a kereskedelmi miniszter részletezi, különösen nem akkor, ha a miniszter — akár Hegedűs Sándor, akár utódja — a törvényhozás jóváhagyásának fentartásán kívül, még azt a feltételt is hozzáköti az uj transversalis kőut építéséhez, hogy a vármegye is hozzájáruljon az építési költségek fedezéséhez. Konstatálnunk kell, hogy az első transversalis állami kőut kizárólag az állam regiejében épült és hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai az októberi közgyűlésben abból a feltevésből kiindulva járultak a kőut kérelmezés érdekében előterjesztett indítványhoz, ha az ujabbi kőút az elsőnek bázisán, vagyis kizárólag állami költségen fog létesittetni. A mi részünkről ugyan, noha ujabbi kőút létesítése vagy a létesítéséhez való hozzájárulás a 7-ről máris 8 százalékra emelt törvényhatósági útadó további emelése mellett volna csak lehetséges, nem zárkóznánk el ilyetén áldozattól sem, de csak oly feltétéi mellett, ha eme kőút a vármegyének egymással direkte vasúttal még össze nem kapcsolt városait, illetőleg községeit kötné össze, mint azt Konkoly Jenőnek Békés városa elé terjesztett indítványa, illetőleg most már Békés városa határozata is kontemplálja. Nincs annak értelme, hogy a vármegye olyan községek kőút összeköttetéseire adóztassa meg magát, amelyek vasúti összeköttetéseire már százezrekre rúgó áldozatot hozott, amely községek egymás közötti kőúttal való összekapcsolása egy részről felesleges, más részről pedig nemcsak veszélyezteti, hanem a szó szoros értelmében tönkreteszi a különben sem nagy forgalmú, nevezetesen a prioritási részvények kamatjait sem fedező vasutakat. Nem indokolhatók ily útirányú kóutak sem közforgalmi, sem stratégiai, tehát sem helyi, sem országos tekintetekkel. Annyival inkább helyén van azonban az egymással direkt vasúti összeköttetésben nem álló községek közötti kőút építés — nevezetesen a Békés város agitáczió- jának megfelelő Orosháza-Gerendás-Kigyós- Gyula-Békés-Vésztő-szeghalmi útirány — mire érdemes és lehetséges is áldozatot hozni. Meg vagyunk győződve, hogy ugyanez a nézete s álláspontja Békés és Gyula városán kívül a gyomai s szarvasi járások községei s törvényhatósági bizottsági tagjainak is, mely nézet és álláspont — noha ismételjük a minister leiratának tenorja után az ügy épen nem mondható sürgősen aktuálisnak, — óhajtandó, hogy a közgyűlés színe előtt már most hangsúly oztassék.

A közigazgatási bizottság ülése.

(április 9-én.)

Érdekes ülése volt hétfőn a közigazgatási bizottságnak. Különösen két ügy volt, amely érdeklődést keltett; az egyik a kiházasitó és temetkezési társulatok ügye, amelyről az alispáni jelentés emlékezett meg részletesen, a másik Rezey kir. tanfelügyelőnek indítványa Gyulán felső leányiskola létesítésének elrendelése iránt. Mindkét ügyben több felszólalást hallottunk és különösen ez utóbbi indítvány keltett visszhangot és támogatást. A kérdéshez közelebb mi is szólani fogunk. A különben rövid lefolyású ülésen még néhány kisebb tárgyhoz is felszólaltak, a bizottság tagjai.

Jelen voltak az ülésen: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Csák György kir. pénzügyigazgató, Haviár Lajos, Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, dr. Zöldy János főorvos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Zlinszky István közgazdasági előadó, gróf Almásy Dénes, Geiszt Gyula, Ladies György, Keller Imre, Jantsovits Emil, Varságh Béla, dr. Hajnal István és Horváth Károly bizottsági tagok és Berthóty István vm. aljegyző, mint alispáni előadó.

Az ülés megnyitása után Berthóty István aljegyző ismertette az alispánnak a márczius havi közállapotokról szóló jelentését, melynek a kiházasitó és temetkezési egyletekről szóló részét lapunk múlt számában ismertettük. A jelentés többi részében a következőket mondja:

Méltóságos főispán ur!

Tekintetes közigazgatási bizottság!

A folyó évi márczius haváról szóló rendszerint! havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő :

I. Közbiztonság.

A múlt hó folyamán a személybiztonság egyedül néhány kisebb verekedési esettel lett megtámadva. A vagyonbiztonság a következő esetekben rámadtatott meg: Szabad-Szent-Tornyán 1, Bánfai- vári*!, Puszta-Szent-Tornyán 1, Gyulán 1, Szeghalmon 1, továbbá Békésen, Dobozon, Szarvason és Csorváson néhány kisebb jelentőségű eset fordult elő. A nyomozások mindezen esetekben mogindit- tattak s részben eredménynyel befejeztettek, részben pedig folyamatban vannak.

Baleset 4 esetben fordult elő. Mező-Berény- ben Winter Adám ottani lakos hat hónapos Adám nevű fia játszás közben a járványkórház kútjába esett és belefult; ugyancsak Mező-Berényben Bartó Mihály 15 hónapos Mari nevű leánya egy szappanos vízzel telt dézsába bukott s állítólag ennek következtében 5 órai szenvedés után meghalt; Békésen Farkas Gábor tarhosi béres 7 hónapos gyermeke átköltözés alkalmával menet közben a kocsiból édes anyja karjai közül zökkenés folytán a kocsi elé esett s rajta a kocsi keresztül menvén, halálra sérült; Tót-Komlóson Farkas Mihály 1 és fél éves gyermek gondatlanság következtében súlyos égési sebeket szenvedett s ennek következté ben meghalt,

Mindezen esetekben a bűnügyi nyomozás folyamatban van.

Öngyilkosság elkövettetett 5 esetben és egy öngyilkossági kísérlet.

Tüzeset összesen 14 esetben fordult elő és pedig: Körös-Tárcsán 1, Békésen 3, Csabán 2, Kígyóson 1, Gyoraán 1, Sz.-Andráson 2, Kondoroson 1, Sámsonban 1, Sz.-Szt.-Tornyán 1 és Puszta- Szent-Tornyán 1 esetben; a leégett tárgyak jórészben biztosítva voltak.

II. Állategészségügy.

Békésvármegye területén az elmúlt hónapban az alábbi ragadós állati betegségek merültek fel és Bzüntek meg:

Fellépett: Takonykor és bőrféreg 3 község-j ben, 3 udvarban, veszettség 3 községben, 4 udvar ban, lépfene 2 községben, 2 udvarban, jóindulatú hólyagos kiütés l községben, 1 udvarban, rühkór 1 községben, 4 udvarban.

Negszünt: Sertésvósz 2 községben, 2 udvarban, lépfene 1 községben, 1 udvarban.

A fönt felsorolt betegségek következtében beállott összes elhullási veszteség 4 drb ló, 1 darab szarvasmarha és 1 drb sertés volt.

III. Földmivelés, ipar és kereskedelem.

Az őszi vetések még mindig gyengék, a hideg időjárás folytán kellően fejlődni nem voltak képesek, sok helyen ki is pusztultak s az igy üresen maradt föld tavaszival vettetett be.

A tavaszi szántás, vetés általában megkezdetett.

A nyári aratási szerződések megkötése folyamatban van.

Az ipar fős kereskedelem terén semmi említ tésre méltó mozzanat nem merült fel.

IY. Vegyesek.

A járási főszolgabirák községeket az elmúlt hóban is beutazták és azok ügy- és pénzkezelését ellenőrizték.

A vármegyei pénztárakat a -múlt hóban is megvizsgáltam és rendben levőnek találtam.

Az alispáni jelentéshez Keller Imre szólt elő szőr, kérdezve, hogy megengedhető-e, hogy a gyulai

kiházasitó társulat most liquidáljon és feloszsza a pénzt, amint azt legutóbb elhatározta.

Fábry Sándor dr. alispán : Rendeletet adot- ki, hogy a pénzhez nem szabad nyúlni, mig a belügyminiszter határozata le nem érkezik, de sokan perelnek és a jogerős birói Ítélet nem respektálja a közigazgatási intézkedést. A felszámolást a gyulai egylet még csak elhatározta s azt két tag megfe- lebbezvén, külön sürgetéssel küldte fel a belügyminiszterhez.

Keller Imre : Felemlíti, hogy mikor 15,000 frt passzívával1 szemben, már csak 5000 frt aktívája volt a gyulai egyletnek, a helyett, hogy jelentést tett volna az elnök, hogy az egylet igy fenn nem állhat, derüre-borura osztogatták a pénzt, hogy a dijakat zsebre tegyék. A legutóbbi elnök, ki szintén 494 frt osztalékot vett fel, mint gyulavárosi köztisztviselő, fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen. Ezt ő szükségesnek tartja és kéri a bizottságot, hogy rendelje el a vizsgálatot.

Fábry Sándor dr. alispán: Az elnökség részéről mindenütt történtek • hibák, A békési VII. temetkezési egylet ügyét bűnügyi útra is kell terelni, a gyulainál oly rengeteg sok a mulasztás, hogy — ha nem is kriminális utón — de szükség lesz megtorlásra. A legutóbbi elnök csak annyiban követett el hibát, hogy tudomást vevén arról, mily rosszul áll az egyesület, kötelessége lett volna arról jelentést tenni. — Miután a fegyelmit önmaga kérte a azt Gyulaváros közgyűlése el is rendelte, lesz alkalma a fegyelmi választmánynak mérlegelni az ügyet. Innen azonban semmiféle intézkedés nem szükséges, várjuk be a miniszter döntését s a fegyelmi ügy lefolyását.

Keller Imre : Megnyugszik, az alispán felvilágosításában.

Horváth Károly kérdi, hogy az anyagi felelősség kit fog terhelni? Ez alól időközben kibújnak. Ha a miniszter ez irányban is intézkedik, helyes, de ba nem, akkor a bizottságnak kell megnyugtató intézkedést tenni.

Fábry Sándor dr. alispán : A pénztárakat lezárta, de egyebekben csak a belügyminiszter intézkedhetik. A továbbiakra jogunk és hatáskörünk nincs. De nem is volna helyes most drákói szigorral csődbe kergetni az egyesületeket. Lehet, hogy a gyulai — ha egyesül a másikkal — s a békési 111. és IV. egylet még kilábal a bajból. Kérje meg azonban a bizottság a főispánt, hogy ő is siettesse az ügyet a belügyminisztériumban.

Keller Imre : Arról szó sem lehet, hogy ezek az egyletek talpra álljanak, de legalább a meglévő pénz el ne kallódjék.

Lukács György dr. főispán : Megnyugtatja a felszóllalókat, hogy a bíróság annak idején, ha egyesek hibásak, kártérítési felelősségre fogja vonni ezeket az egyeseket, de ha szervezeti hibákból származik a veszteség, akkor egyesek nem felelősek. És nem lehet tudni, nem-e adhatunk akkor az egyleteknek olyan uj szervezetet, hogy kiheverik a bajt. Az ügy különben a legitletekesebb utón van. 0 is tett már felterjesztést — egyidejűleg az alispánnal — és megkérte a minisztert, hogy válassza el e kettőt: a visszaélést és a szervezeti bajt. A jövőre nézve különben rövid időn tárgytalanná lesz az egész dolog, mert a munkásbizto- sitásról szóló törvényjavaslatban, — mely nem sokára a törvényhozás elé kerül — gondoskodva lesz a temetkezési járulékokról is s ez egyszerre elfujja a temetkezési egyleteket. — Az egyik baj tehát orvosolva lesz. Egyébként, azt hiszi, tudomásul veszi a bizottság az alispán jelentését.

Ezzel az alispán időszaki jelentése, valamint ugyancsak a márczius havi pénztárvizsgálatokról és az időközben befejezett fegyelmi ügyekről szóló jelentését tudomásul vették. .

kastélyt közelebb vagy távolabb lánczolatban érinték. Lelkesedve beszélt itt Kontról, a nemzeti szabadságok s jogok védőjéről, tanulságosan a német és vallási ügyekkel foglalkozó s hazánkat elhanyagoló császár-királyról, Zsigmondról; festi a konstanczi máglyák tüzét, a hussziták durva erélyét; a nemzet és ország akkori állapotait, végre a felzúdulást a léha zsarnok ellen, mely a siklósi „tisztességes“ fogsággal végződött. Atyám pedig nem feledé el emlegetni előttünk a siklósi asszonyok vitézségét, kik Mária Terézia korában, midőn az úrbéri visszonyok rendezését tartalmazó pátens kihirdettetett,' annak végrehajtása ellen fölzendültek s a császári vasas-németeket piszkafákkal, nyársakkal, söprűkkel a városból kitűzték; a minek mi gyerekek nagyokat s igen jóizüket nevettünk.

így beszélgeténk. Én pedig a lelkesülés ki nem oltható szomjával mohón hörpentém lelkü- letembe a nép és szabadság iránti szeretetet, az idegen uralom és zsarnokság elleni gyűlöletet. Ily alkalmakkal edződék valómba s lön vérré és velővé bennem ama devise (jelszó), melyet 26 éves polgári és hadi pályámon oly híven követtem mindig:

tanná tette azt a két Zrínyi: dicső vezéretek és unokája az első magyar költő.

Kerestük a mocsárságot, mely Szigetvárt környező, s falainál erősebb természeti erőddé tette. Kerestük a török táborhelyet; találgatók hol lehote Szolimán sátora: merre tört ki és hol hala hősi halált Zrínyi és háromszáz leventéje, Fiatal képzelődésünkre rendkívül hata e táj, e vár, e dicső emlékek. Egész testemben reszket tem a tűz és lelkesdeés miatt. Vörösmarty is egészen fölmagasztosulva beszélt Zrínyiről, vitézeiről, s midőn nemsokára egyikét irá fiatalkori legszebb költeményeinek (a „Szigetvár“ czimü ódát) — maga mondá, hogy az azt sugalló érzelmet egyenesen e húsvéti kirándulás alkalmával hozta magával.

Sokan talán nem találnak semmi érdekest újat bizonyára nem e húsvéti kirándulás leírásában. De rajzolni akarám : hogy mily kezekben volt ifjú szivem formáltatása, mily benyomások közt növekedőm és növekedett bennem a haza fiság érzete, a vitézség tisztelete és a szabadság szerelme.

„Je porté en mon cóeur La liberté gravé,

Et les tyrans en horreur.“

(„Itt vau szivem felett bevésve a szabadság,

S a zsarnok-gyűlölet.“)

Siklósról Pécsen át Szigetvárra mentünk. Képzelhető, mi lángoló érzettel sieténk | vár megtekintésére. Körüljártuk a bástyázatot, megvizsgáltuk a kaszamátákat, a boltozatokon lógó erős vas-gyürüket. S mindig Sziget dicső védelmének részleteit ujitgattuk föl emlékünkben, a mint azt nemcsak a történetből, hanem a költő Zrínyi után ismertük, mely Vörösmartynak ked vencz olvasmánya vala, s melyből nekünk is sokszor olvasott és magyarázott.

— Delimám és Demirchám, kiáltánk föl, a poklok melyik zugában kínlódik vad párátok j Juravics, Deli Vid, merre vagytok? Föloszolva, fölolvadva valótok a végtelenségben ? . . . De hívetek még él az utókor emlékében; halhatat

Néhány szó a magyar nők jogáról.*)

Jelige: „Mulier taceat in Eeclesia.“

Ha egy rövid pillantást vetünk a különböző népek jogi életébe, a legrégibb időktől kezdve egész napjainkig mindenütt bizonyos indokolatlan, úgy szólván megmagyarázhatlan előítéletet látunk a nők kel szemben.

Különféle álokoskodásokkal igyekeznek bizo nyitani, hogy a nők miért ne részeltessenek a pol gári jogokban.

Ilyen álokoskodás, hogy a nőket a saját érdé kökben kell megfosztani bizonyos jogok, élvezetétől nehogy azokkal visszaéljenek a saját kárukra; ezzel szokták volt* indokolni a rabszolgaságot is.

Ha az ember elmegyengeségben . szenved, ha egy atya vagy anya kora halál által elragadva,

*) Felolvasta szerző a gyulai kaszinó márczius 31-diki

estélyén.

fiatalabb gyermekeket hagy hátra, szükséges, hogy a törvény gondnok, illetve gyám által képviseltesse azok érdekeit; de kell-e a nővel úgy bánni, mint az elmebeteggel vagy a gyermekkel? Voltak a kik ezt állították, s hogy milyen nevetségesek az indokok, a melyekkel igazolni akarják, hogy a nő ne részesüljön a férfiakkal egyenlően a jogokban, felemlítem példaképen egy XVI. századbeli franczia iró érveit, a ki mintegy összegezte a nők ellen a jogi irók által felhozni szokott vádakat; szerinte a nők kilencz rossz tulajdonsággal bírnak: 1-ször is a nő természete szerint önmagának kárt okoz,

2-szor a nők saját természetük szerint igen fösvények, 3-szor akaratuk igen hirtelen, 4-szer a nők saját akaratuknál fogva rosszak, 5-ször saját természetüknél fogva szemfényvesztők, 6-szor a nőkről az a vélemény, hogy hamisak, 7-szer a nő mindig ellenkezőjét teszi annak, a mit parancsolnak neki, hogy tegyen, 8-szor a nők önként kisebbítik magukat s elfecsegik saját jellemtelenségüket,

9-szer furfangosak és gonoszak, úgy hogy mindenki jól jár, ki a velük való ellenkezésből veszteség és nyereség nélkül menekülhet.

Az egyházi irók s atyák sem valami nagy előszeretettel s jó véleménynyel voltak a nők irányában. Tertulliánus ezt mondja a nőről: „Asszony neked mindig gyászba és rongyokba kellene öltöznöd, nem mutatván mást a szemeknek, mint köny- nyekbe fürösztött bűnbánót s igy lakolván a hibáért, hogy elvesztetted az emberi nemet (reflexió a Paradicsomban leszakított almára). Asszony ! te az ördög kapuja vagy! te vagy a ki megrontottad azt, a kit a sátán sem mert szemtől-szembe megtámadni, te miattad halt meg Jézus Krisztus.“ Egyedül a férfi van Isten képére teremtve, de nem a nő; következésképen a nő legyen alá rendeltje, s mintegy szolgálója és rabja a férfiúnak.

Szent Ágoston püspök sem valami kedvezően nyilatkozik a nőkről, midőn azt mondja: „hogy a nő oktalan állat, ki nem szilárd és nem állhatatos; álnokul örül, ha férje zavarba jő; táplálója a rosszaságnak, kezdete minden perpatvarnak s feszültségnek és megtalálja minden igazságtalanság útját s fövényét,“ stb.

íme tehát ez a hű képe az ó-kortól kezdve huzamos időn át a nőkkel szemben fennálló előítéleteknek, elfogultságnak. Ennek megfelelő aztán következésképen a nő jogi élete is. Alárendelt helyzete volt a nőnek Európa minden államában, néhol kisebb, másutt nagyobb mértékben, úgy a családban, mint azon kívül.

Elgondolkozom, az oly ideálisnak feltüntetett s annyira dicsőített úgynevezett lovagkor felett, s nem igen tudom megérteni, hogy midőn a nő kultus annyira előtérbe lépett, miért nem részesítették akkor a nőket több jogban, mint a mennyit tényleg élvezniük meg volt engedve?

Jókai Mór azt mondja egyik müvében, hogy a későbbi kor a legtöbbször helyteleníti a korábbinak intézményeit, felfogását, eszméit; a miért az egyik században rajong az emberiség, a következő század már nevetségesnek találja; a mi hajdan megdönthetien igazságnak látszott, ma már meg van czáfolva; minden megváltozhatik, csak a szív-élet az, mely — nyilvánulásban ugyan koronként különböző lehet — de lényegében mindig egy és ugyanaz volt és ugyanaz fog maradni, mig ember lesz e földön. A lovagkor férfiai ép úgy szerették hölgyeiket mint mi, talán még jobban, mint ezt modern korunkról mondani szokás; a lovag hőstetteket vitt véghez, hogy megnyerje imádott hölgye, szívét; e szavakkal borult a nő lábai elé: „szeretlek! szívem, mindenem a tied!“ de úgy látszik, hogy a „minden“ szó alatt vajmi keveset értett csak a férfiak által élvezett jogokból is.

A műveltség terjedésével lassanként több-több joghoz jutott a nő, lényeges tényező volt e tekintetben különösen a keresztény vallás jótékony hatása; s a történélem a mellett tesz tanúságot, hogy minden lépéssel, melyet a nő a polgári egyenlőség felé tett, a közerkölcsöket láttuk tisztulni, vagy szelídülni.

Lassan és fokonként történt, hogy .a polgári törvény intézkedései, melyek előbb csak néhány kiváltságosra összpontosultak, végre minden emberi lény közös tulajdonává lettek, mint a levegő, s a világosság. Csak hosszas ellenállás után nyitotta meg lassanként a polgárság kőfalait az idegennek, a