Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-15 / 15. szám
15-ik szám Gyula, 1900. április 15-én XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . '. 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: HZ ó h. n ID á v i cL 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fii. L ____ A természet felébredt téli mély álmából. A holt föld hószemfedőjét tarkavirágos, szép, zöld mező váltotta fel, — itt van a kikelet!... Rügyező galy, pacsirta {dal, ibolya illat, tavasz ébredés.... Mindenhol üunep, ábitat! . . .. S e kedves jelenségek között megújul az emberi nem történetében lefolyt legnagyobb, legmagasztosabb dráma jeleneteinek áhitatos emlékezete. A Golgotbán ott áll a kereszt __ Körülf ogják azt a passióvirág indái s kinyiinak rajta a szeretet véres rózsái.... Elbukott az igazság!.... Ott függ már véresen a kereszten az Isten-ember, a fönséges áldozat !. . . Messze elmaradtak Genezáreth kedves partjai; Betbánia halmos rónái; a lelkesült tömegek, melyek ajkain csüggöttek; a lel- kesültség „hozsanna“ üdvkiáltását a vészt- jósló „feszítsd meg!“ orditás váltotta fel; — elmaradtak a betegek s a feltámasztott halottak, kik oly szép kíséretül szolgáltak neki__ Bő ven szórta a világosságot, a szeretet, a részvét áldásait és sarkában gyanú, hálátlanság, rágalom, árulás sziszegett. Csak egy kis résztvevő csoport állja körül keresztjét: szerető anyja, Mária; egy más rokon nő; a bánat által megtisztult szeretet törhetetlen ragaszkodásával Magdolna; és a tanítvány, „kit szeret vala Jézus“, vagyis szent János. S távolabb a pogány százados, mint csendes szemlélő figj’eli az eseményeket. íme a részvét, •szeretet s fájdalom kicsiny szigete, a gúny, kegyetlenség és pokoli káröröm nagy tengerében .... Ott függ az Isten-ember a kereszten, a világ ölelésére kitárt karjaival, fájdalom és szeretet koronázta fejével, egyedül vére bíborával födött testével. Eközben sötétség terül el mindenfelé; a föld megrendül, a kősziklák repedeznek, a levegőt egy éles halálkiáltás hasítja ketté: „Beteljesedett 1“ S lehajtja fejét a nagy szenvedő s meghal. . . Jézust a szeretet juttatta erre! Szeretetből és szeretetért halt meg! A szegény, kiaszott emberi szivet kellett uj életre ébreszteni; erre pedig csak egy volt képes: a szeretet. — „Lant a szív, melyet pengetni a szeretet tud egyedül; másrészt meg a szeretet olyan művész, ki mindig rezgésbe hozza a szivet.“ És ilyen volt a kereszt szeretető!... „Legszebb meghalni azokért, kiket szeretünk .... Jézus meghalt az emberért, hogy megszabadítsa a büntetéstől, melyet megérdemelt. Többet tett: meghalt az ember által, azok kezei által, kiket szeretett.“ Utolsó lehellete megváltás, megszabadítás és bocsánat vala.... „Ez válóban Isten Fia volt!u — kiáltott fel a pogány százados e jelenségek láttára. Sóba, soha több ilyen jelenség az emberiség történetének mezején! * * * • „Az ő sírja dicső lesz“ — kiálta fel látomásában az őskor nagy prófétája. Dicső volt halála, gyászolta ég és föld. Dicső volt temetése. A leáldozó nap búcsúzéra utolsó sugarait küldte el, hogy világit— Banak s ragyogják be a csodálatra méltó gyászmenetet; nem sokan voltak, de szent, nemes lelkek. Dicső volt sírja. — Bllőkelő család sírja, sziklába vágott ujdonat uj sírbolt, melyben még senki sem feküdt, Kertben volt, a kereszt közelében, mely fölé később az emberiség áhitatos kegyelete, művészete, bőkezűsége díszes templomot emelt, hová elzarándokolnak azóta az ájtatos, résztvevő szivek, hogy végig járják a „fájdalmak férfiá“- nak fájdalmas keresztútját s könyeikkel öntözzék a helyet, melyet az ő vére szentelt meg----* * * Vasárnapra hajlott az éjszaka ... A hajnal derűje küzdött már az éj sötétségével, midőn ismét földindulás lön.... Egy angyal szállt le az égből s elhengeritó a követ. . . A gyászos sírból kilobbant kiolthatatlan fénye a dicső feltámadásnak !. ... Feltámadt Krisztus e napon!.... Meggyőzte a halált és megáldotta azt, amint megáldotta volt a bölcsőt és megszentelte a gyermekkort. S aztán feltámadtak a szivek, feltámadott minden szívben a szeretet! Eloszlott a kétség éjjele s felderült a szent reménység hajnala: „non omnis moriar 1“ És zeng bérczen-völgyön, zeng napkelettől napnyugatig a lelkes „Alleluja!“ S dísztelen az a sir; melyre nem ültet virágot a feltámadás reménye. És zeng millió szivben s ajkon e remény szent dala: „Széthull a gyásznak fátyla, köny leszárad, Mosoly derül az ajkra újólag, Míg van reményűnk, meg nem öl a bánat. Nem roskadunk le semmi kín alatt! Oh felkelünk hát sírunk mély űréből;, Zengjen tehát a vig' örömdal árja, Röpüljön égbe tömjénfüst között, A nagy világon által hadd kiáltsa Diadalunkat a halál fölött! Boruljon a népeknek ezre földre, Hozsanna szálljon minden ajkon át, A gyönge agg is ifjúként köszöntse Az újulás magasztos hajnalát! Brösztel Lajos» Megyegyülés előtt. (Fuvardíjak. Transverzális ut.) Rendkívüli közgyűlésre jön össze folyó hó 19-én a vármegye törvényhatósági bizottsága. A rendkívüli közgyűlés összehívását az a ministeri leirat tette szükségessé, amely a képviselő választási fuvardíjakról alkotott szabályrendelet átdolgozását rendeli el. A közgyűlési tárgysorozatban, mely ezen ministeri leiraton kivül néhány sürgősebb természetű ügyet foglal magában, első pontként szerepel Széli Kálmán ministerelnök köszönőlevele azon üdvözletért, melyben a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésében kor- mányralépésének évfordulója alkalmából ró- szesittetett. A képviselöválasztási fuvardíjakról szóló szabályrendelet módosítását elrendelő ministeri leirat főleg azt czélozza, hogy ezen szabályrendeletek az egész országban egyöntetűek legyenek. Magáról a fuvardíj fizetés lehetőségéről, és az alkotandó szabályrendeletnek a közmorál szempontjából való elbírálásáról egyizben már elmondottuk nézetünket és megelégedéssel tapasztaljuk, hogy akkor tett állításaink helyességét a tapasztalat máris igazolta. Abban az értekezletben, mely a ‘szabályrendeletek megalkotása tárgyában a belügyministeriumban tartatott, egyhangúlag konstatálták az egész intézménynek elhibázott voltát és azt, hogy a fuvardíjakról alkotott rendelkezés a kivitelben absurdumokra, vagy a mi rosszabb : visszaélésekre vezet, czéiszerüség tekintetében pedig értéke nincsen. Legfényesebb bizonyítéka ennek a most tárgyalás alá kerülő ministeri leirat, mely nem egyéb mint védekezés a tiszta választás javára a megvesztegetéssel járó immoralitás ellen és e tekintetben odáig megy a ministeri rendelet, hogy a szabályrendeleteket kiegészíteni kívánja egy oly rendelkezéssel, mely szerint a benne megállapított dijakra való igény bírói utón nem érvényesíthető. Magánjogunk és bírói gyakorlatunk mindenkor csakis turpis causa — erkölcstelenség — utján szerzett jogigényekre mondja ki a birói utón való érvényesítés lehetetlenségét és azért maga a belügyministeri rendelet mondja ki, hogy a képviselőválasztói fuvardíjak adása, elfogadása vagy követelése erkölcstelen dolog. Ilyen erkölcstelen és erkölcsrontó intézkedések megvalósításához Békésvármegye közönsége, mely mindenkor hű ápolója volt a hazafiul és polgári erényeknek, hozzájáruláTA.ROZA, Húsvéti dal. Borulj ránk, borulj ránk Szép húsvéti hajnal ... Ölelj át, borulj ránk Nyájas, szelíd arczczal. Áldó melegséggel Borulj a szivünkre, Varázsolj, varázsolj Bitet a lelkűnkbe I Hitet, hogy viharban Megállani tudjunk; Erőt, hogy a bűntől IsBzonyodVa fussunk! Szép húsvéti -égbolt Borulj ránk szeretve . . . Borulj ránk, csüggeteg Szegény emberekre I ! . . Gyújts a fásult szivben Fellobogó lángot. s Gyógyítsd be a sebet, Mit önvétkünk vágott! Fordítsd rá szemünket Krisztus keresztjére, Értesd meg mivelünk, ■Hogy értünk hullt vére . . . Szép húsvéti égbolt Taníts meg remélni, ... Örök elmúlástól, 1 Haláltól nem félni t Mutasd obi mutasd, hogy Üres Jézus sírja . {. Mondd el, hogy igazság •Nem maradhat sirbal Mondd el nagy örömmel Az egész világnak: Oszoljon a földről Keserűség, bánat.. . A gyenge ne féljen, Kishitű - reméljen; A harng veszszen el Szeretet tüzében.... Mondd, hogy feltámadt az Élet fejedelme .. . S itt van, itt van köztünk Mindörökre lelke 1.. . Aosay Lajos. Húsvéti kirándulás. Perczel Mór tábornok emlékirataiból. *) (Utánnyomás tilos.) 1821. husvét ünnepeiré családunk hivatalos volt a Somssichokhoz. Pongrácz uj urilakot építtetett jószágán, Mikón; s ennek ünnepélyes fölavatására sok vendéget hivott össze. Atyám kocsira ültetett minket is, u. m. Vörösmartyt, engem, Sándort és Miklóst s elvitt magával először Sárdra Miklóshoz, onnan ennek társaságában Mikére Pongráczhoz. Rárd váltott lovakkal is jól egy napi járóföld Börzsönyhez. De mi nem értünk oda oly hamar, mert egy kis körutat tettünk, vagy inkább vargabetűt csináltunk előbb. Ugyanis fölkerestük Mohácsot, azután Siklóst, végre Szigetvárt s csak miután e helyek szintén egészen megtelt ébredező gyermeki valónk a múlt emlékeivel s szomorú és dicső benyomásaival, értünk kis utazásunk czéljához. Mohácson megtekintettük a püspöki "lakot nevezetességeivel. Bús áhítattal szemléltük ama festményeket, melyek a szerencsétlen gyermekkirályt, és magát a végzetes csatát ábrázolják. Megelevenít képzelődésünk szinte látni vélte, mint halványodik el a piros arczú szép ifjú, mi*) E rendkívül nugyérdekü közleményt Ferczel K. úr ezivesBégéből közöljük. dőn a nyereghezlcsatolták és sisakját fejébe tették. Halkkal mondók el Vörösmartynak a Kisfaludy Sándorból együtt olvasott sorokat: „Gyermek-királyt g oly hadvezért, Ki erején felyül mer, Ád az iáién haragjában A nemzetnek, kit megver.“ A városból, melynek neve oly szomorú, gyalog menénk ki a mellette elterülő, a mily gyászemlékü ép oly nyájas tekintetű mezőségre. Fel s alá barangolánk, keresve, találgatva a két had táborhelyét; hol van az emelt hely, melyen Szolimán sátra volt felütve; hol valának fölállítva az elfödött — és a szélvészként előre rohanó magyarságot tüzokádással fogadó soraikat megzavaró s visszavető ágyúütegek. Órákat töl- ténk el botorkálásban, hogy a Csele patak lassú mocsáros folyását, néhol közel sem férhetve hozzá, kövessük s fölismerhessük — vagyis inkább sejtegetve találgassuk a helyet, hol második Lajos halálát leié. Vörösmartynak szokása volt, olvasmányaink- és tanulmányainkról, különösen a magyar törté nelmiekről gyakran beszélgetni velünk. Eszméi, melyekkel azokat kiséré s világositá, gyakran igen mélyen hatottak reánk s bevésődtek szivem- és emlékembe. Mintha előttem állana annyi év után még, mohácsi sétánk s egész kirándulásunk, melynek épen elbeszélése folyamában vagyok, úgy jut eszembe minden pont, csaknem minden szó. Emlékszem, mint fejeztük ki kételyünket a történetiró azon állításai fölött, hogy Zápolya János lett légyen e csatavesztés oka. Mi az utolsó nemzeti király iránt nagy rokon- szenvvel viseltettünk s teljesen megvalánk, részemről ma is meg vagyok győződve, hogy bel- árulás idegen cselszövénynyel szövetkezve, s kaján irigységtől és pedig épen Zápolya János ellenében, segítve: eszközlé a csata elhamarkodá- sát, mielőtt az erdélyi vajda döntő ereje megérkezhetnék, s volt. oka aZ országos csapásnak. Atyám és Vörösmarty hosszan beszélgetének ezekről s a gyászos katasztrófa egyéb okai s siralmas következményeiről, s nekem mélyen lel- kembe vésődött minden szavuk s mindaz, mit itt látók. És oh, i848—49-ben hányszor eszembe nem juta Mohács ... I a politika, mely ott romlásunkat eszközlé, s mely annyi érintkezési ponttal bírt újabb politikánkhoz . . .! a kajánság, mely akkor sirba döntött s most ismét oly mohó irigységgel ásta sírunkat... 1 az árulás, amely akkor s most bevégzé az ördögi munkát . . . . I Mennyiszer eszembe jutott Mohács! ! ! . Mohácsot elhagyva, Siklósra mentünk. Ott áll még a Garák vára, ekkor a Bátthyányak tulajdona. Hittem volna-e akkor, hogy Kázmér, ki akkor maga is még gyermek vala, valaha még a politikai és hadi pályán hű bajtársam, sőt keserű hontalanságom sprsosa s ebben egyike legyen oly kevés hű barátimnak ? 1 Pedig úgy lön. Védegyletet, ellenzéki conferentiát vele alaki- tám; bács-bánáti táborozásomat vele kezdém meg; a bujdosás kenyerébe vele haraptam. . . Siklósra akkor szintén a történeti emlékek vonzottak. Minden zugát megvizsgáltuk az egykori Gara-vár azon teremének, melyben Zsig- mond király, egy pár hóig „az ország foglya* volt. Vörösmarty, mint rendesen, elmondá nekünk mindazt, mi érdekes és emlékezetes ez ősi kastély nevéhez csatlakozik. Ekkor már foglalkozott lelkében azon drámai tervekkel, melyek első része „Zsigmond király* czim alatt már a következő évben elkészült; a második rész „Kont“, utóbb „A bujdosók* czim alatt szintén kevés év múlva, ó tehát egészen át volt hatva e kortól s azon eseményektől, melyek a siklósi Liapunk: mai szä>mäb.oz fél iv melléklet van csatolva.
