Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
14-ik szám. Gyula, 1900. április 8-án XWII. évfolyam f----------------1 Szerkesztőség: Templom-tér, Do bay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti! közlemények intézendök. Kéziratok*nem adatnak rissza. Előfizetési dii: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél érre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám éra 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó li n Dávid. Kiadéhivatai: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyiit-tér sora 20 fii. I ____Á A ki házasító és temetkezési egyletekről. Immár egy hónap óta foly a szóbeszéd a kiházasitó és temetkezési egyleteknél észlelt bajokról és ugyanannyi idő telt el, hogy a felmerült panaszok folytán a vármegye alispánja egy gyulai kiházasitó és három békési temetkezési egylet ellen vizsgálatot rendelt el. A megtartott vizsgálatok eredményéhez képest az alispán jelentést tett az intézkedésre hivatott belügyminiszterhez, egyszersmind elrendelte az összes ily társulatok alapszabályainak és ügykezelésének megtekintését. Az egész ügyre vonatkozólag a holnap ülésező közigazgatási bizottságnak is terjedelmes tájékoztatást nyújt időszaki jelentésében az alispán és e jelentésből értesülünk igazán, hogy a kérdés nemcsak vagyonbiztonsági szempontból, de főleg socialis szempontból rendkívül nagy horderejű és vétkes gondatlanság volna a bajok orvoslásával csak egy perczig is késlekedni. De szóljon itt helyettünk a jelentés, melyet úgy köz- mint helyiérdekű voltánál fogva egyes részeiben szószerint más részeiben kivonatosan közlünk, I a mely a Gyulán tartott vizsgálatra vonatkozólag a következőket mondja: Az I. Gyula és vidéké fiú- és leánykiháza- sitó társulat 1895. deczember havában alakult és azóta két Ízben módosította alapszabályait, de az utolsó alapszabályok csak rövid ideig alkalmaztattak, azok hiányos és gondatlan élet- beléptetése miatt a társulat működését beszüntetni lóvén kénytelen. Az ügyvitel helyessége tehát a vizsgálat során az első két alapszabály figyelembevételével biráltatott el és megállapittatott, hogy abban lépten-nyomon fordulnak elő kisebb szabálytalanságok, melyek nagy részben a kezelés módjának hiányos és tökéletlen voltától erednek. Az ezen csoportba tartozó bajok azonban a társulat egészére hátrányos következményekkel kisebb jelentőségüknél fogva nem voltak, de vannak kezelési mulasztások és alapszabály ellenes cselekvények, melyek okai voltak vagy legalább siettették a társulatnak anyagi romlását. E tekintetben különösen felemlítem azon mulasztást, mely a tagok eseti dijainak késedelmes behajtásával és az e tekintetben követett enyhe, gondatlan eljárással megakasztá a társulat működését. Elég itt azon tényre utalnom, hogy T A. R C Z A.. Egy vadász-emlékem. A „Békés“ eredeti tárczája. Irta: Vámbóry Ármin. (Jtánnyom&B tilos.) Az 1863. év telén gróf Rocheschoirt franczva követségi chargé d’affaire társaságában utaztam Teheránba, bevégeztem déli Perzsiában tett kirándulásomat, messze mögöttem hagyva Persepolist, Naltschi Rustemet és sok más óriási emlékeit a régi perzsa művelődésnek, melyeket bámulni hetekig volt alkalmam. Kirándulásomat egy kis szamáron lovagolva tettem meg, perzsa öltözetben s alávetve magamat a2 ottani életmód- és szokásoknak. Visszatérő utam ennek ellentéte volt. Nagy kényelemmel, pompától körülvéve vonultunk tova. Ezt utitársam szívességének köszönhettem ; ő rendelkezett a franczia követség pénztára felett és mint franczia gentilhomme nemcsak arról gondoskodott, hogy állásához méltó fényt fejtsen ki, hanem igen természetesen számomra is, mint meghívott utitársa számára, dél- czeg paripát rendelt és jó fegyverekkel ellátott, a mi igen kellemes volt reám nézve. Nagyon érdekes valaminek fény- és árnyoldalát egyaránt ismerni. Csak az, , a ki mint kolduló dervis kóborolt nélkülözve, nyomor között, az képes igazán méltányolni azon élvezetet, a mit á kényelmes utazás nyújt; gyors paripán, gaza vizsgálatkor 4282 frt 61 kr. készpénz vagyon mellett 16757 frt 40 kr. beszedetlen hátraléka volt az egyletnek, a mi már maga lehetetlenné teszi, hogy az egylet a vele szemben tagjai részéről fennálló igényeknek eleget tegyen, mintán az alaptőke megcsorbitása az alapszabályok szerint — bár eredménytelenül — tiltva van. A hátralékoknak ily nagy összegre való felszaporodása annál is inkább vétkét képezi a társulat, vezetőségének, mert a társulat tagjai a legszegényebb nóposztály közül kerülvén ki, kétségtelennek látszhatott, hogy a szegény tagok nagy összegű tartozásaikat kiegyenlíteni már nem lesznek képesek. A társulat korai bukását előidézett másik föok az alapszabályoknak a tagok korára vonatkozó intézkedését áthágó szabálytalanság volt. Az első alapszabály nem szabja ugyan meg a felvehető gyermekek legmagasabb életkorát, de több helyének szövegezéséből megállapítható, hogy csak gyermekek és nem egyszersmind házasuló korban levők írhatók bele az egyletbe. A második alapszabály már kimondja, hogy tagoknak felvehetők 19 éven aluli fiuk és 15 éven aluli leányok. Mindezek daczára csaknem kivétel nélkül — kétségtelenül szándékosan — ezen koron túl levők, nem ritkán a házasság küszöbén vagy közvetlenül a nagykorúság előtt állók vétettek fel a társulatba. Ezen eljárás eredménye, hogy a tagok legtöbbje csak rövid ideig tagja az egyletnek, alig néhány forint befizetése után kikapja a befizetéshez arányitva igen magas járulékát, ezzel a házassági esetek száma igen magasra (egy évben 300-on is felül) emelkedik, a mi viszont a tisztviselők részére eső tiszteletdijat emeli nem megvetendő összegre. A szegényebb tagok nem győzik az eseti dijak befizetését, mig a régiek csakhamar elérik az alapszabályok által előirt legmagasabb összeget, a melynél a további hozzájárulástól felmentetnek, tehát a fokozott kiadások mellett megcsappan a társulat bevétele. De a mi társulat romlásának előbb-utóbb feltétlenül, az alapszabályok legpontosabb betartása mellett is előidézője lett volna, az épen maga a társulat alapszabálya, mely szerint a társulat téves számítás alapján van szervezve. Ezen állításom megokolását — minthogy ez nem csupán ezen vagy néhány társulatnál észlelhető sporadikus eset, de a legtöbb társulatra nézve, különösen az újabban alakultakra nézve fennáll, — későbbre hagyva itt csak jelzem, bogy a dag konyha kíséretében, a megelégedés érzetével száll meg ilyenkor. Kis karavánunk ezen szirt-szoroson haladott át, melyről azt mondja a rege, hogy egykor nem létezett, hanem a szirtfalat, Hormust; áttörette, hogy Paaargade lapályára érjen. A pazargadei lapály! Ki ne hallott volna I térség régi emlékeiről? Ki ne ismerné híréből Cyrus oszlopait, meg Darius sírboltját, mely a térség közepén oly óriási kövekből emeltetett, minőknél nagyobbakat soha sem láttam. Hogy hiúságomnak eleget tegyek, kirándulásom alkalmakor két éjjet töltöttem el merész boltozata alatt, hideg márványlapon. Ugyanezt tévé Rich Kerpoter és több más angol utazó. A kíséretünkben levő perzsák, kik minden kőről tudnak egy mondát, elfeledék történeti regéiket a helyről nekünk elmesélni, mivel Passargade tere híres gazellákban való gazdagságáról, s mi a szép állatok vadászatára készülve, nem csoda, hogy archeológiái elmélkedéseink háttérbe szorultak. S. gróf fegyvereit hozta rendbe, ja! perzsa szolgák az agarakat gyűjtötték maguk körül, a solymár éles szemű madarát czirógatta, szóval az egész társaságot megkapta a hév s izgalomba hozta. Nem lett volna-e furcsa, ha én hideg szemlélő tudtam volna maradni ? Reggeli tiz óra lehetett, midőn elhagyva a romokat, messze elterülő térségre értünk, mely kiaszott, sárga füvei volt benőve. Minél tovább hatoltunk előre, perzsáink annál éberebb figyelemmel tekintettek körül. A fiatalabbak lovastársulat nem takarékszövetkezeti vagy kölcsönösségi alapon lévén szervezve, minden tagjánál a későbbi tagok pénzéből túlmagas ráfizetéseket tett és igy be kellett állani a kezelési szabálytalanságok miatt a rendesnél 5—6 évve előbb az ügymenet zátonyra jutásának annál is inkább, mert a társulat bőkezűen osztogatta a kezelési költségeket és tisztelet-dijakat is. Hogy ezek magas voltáról is képet nyújtsak, jelzem, hogy 1896. évben 1746 frt 50 kr., 1897. évben 2263 frt 80 kr., 1898. évben 2*225 frt 20 kr. és az 1899. csonka évben 1864 forint fizettetetett ki csupán a tisztviselők tiszteletdijára és a pénzszedők fizetésére, a miből pl. az elnöki tiszteletdij 318 frt, 466 frt, 468 frt és 494 frtot tett ki a mondott években. A társulat vezetősége nem ismerte fel a bajnak az alapszabályokban rejlő főokát és azt csupán a tagok számának csökkenésében kereste; hogy pedig több tagot szerezhessen és jövedelmeit uagyobbitsa, az alapszabályok módosításával felemelte a befizetéseket és kimondotta, hogy mindenkinek a befizetett tőkét kétszeresen adja vissza. A téves számításon alapuló rendelkezés csakhamar megbossznlta magát és a magas járulékok oly gyorsan kimentették a társulat anyagi erejét, hogy az 1899. november havában beszüntette működését. Azóta — mindezideig eredménytelenül — kísérleteket folytat nj életre ébresztése iránt, ami azonban igen kétséges kimenetelű, mert jutalékra jogosult tagjai perrel támadták meg és bírói utón szedik szét még megmaradt kicsiny tőkéjét, mig 800 tagja teljesen oda vesztette keservesen összetakaritott tőkéjét. A békési polgári temetkezési egylet működésében észlelt több szabálytalanságról számol be ezután az alispán jelentése, melyek azonban az egylet rövid fennállása miatt nagyobb károkat nem okozhattak. Kifogásolja az egylet vagyonkezelési rendszerét, mely biztonságot és áttekintést nem nynjt és az ellenőrzést megnehezíti. A békési IV. temetkezési egylet vagyonkezelési rendszerét a vizsgálat általában megfelelőnek és alkalmasnak találta arra, hogy annak alapján az egylet ügyei rendben vezettessenek, e mellett azonban több — különösen régebben előfordult — szabálytalanságról számol be. Mindkét egylet rossz alapon van szervezve, 1 mely alapon fennmaradása nincs biztosítva és sági ügyességüket mutátták be s valóban bámulatos, hogy kurta kengyelszáruk daczára, mennyi kecsesei ülnek lovukon e magas termeti! férfiak s minő pontossággal lőnek czélt villámgyorsan tova száguldó lovukon hátra fordulva. Az idősebbek harczi és vadászkalandok elbeszélésével mulattattak s egyikük épen dúsan sujtásozott történetet adott elő, midőn előre száguldó lovasaink .kurjantása fölvillanyozta, az egész társaságot. Gyorsan száguldottunk elő- lovasunk után, s ló, ember, kutya a vadászhévtől megkapatott, még utipodgyászszal megrakott szamaraink is hangos „iá“-val adták jelét érdekeltségüknek. Persze, tüzes lovam engem is tova ragadt, de őszintén be kell vallanom, nem tudtam sem azt, hogy hova, sem azt. hogy miért rohanunk amúgy nyakaszakadtában, csak hosszabb ideig tartó szemlélés után vettem észre számos fehér pontot gyorsan mozogni; végre kivehettem, hogy ama fehér foltok a gazellák hátfelén vannak s magukat az állatokat azért nem láthatom tisztán, mivel fakó színezetük ösz- szefoly a talaj sárga színével. Pillanat alatt tájékozódtam, habár nehezen bírtam magam arra határozni, hogy a vadászok közzé vegyüljek, csak egyszerre ott termettem soraik között, tüzes paripám által akarva nem akarva, oda ragadtatván. E közben a gazellák két csapatra váltak szét. Mi a kissebb falkát vettük űzőbe, mivel a, perzsák állitása szerint azok a fiatalabbak, kevésbé gyorsak és igy könnyebben beérhetők. Ámde ezek' is oly villámsebesaéggel rohantak szervezetük alkalmas arra, hogy üzérkedésre és visszaélésekre basználtassék fel. A szegény nép jóhiszeműségével űzött visz- szaélésekről igazán szomorú képet nyújt az alispán jelentésének a békési VII. temetkezési egyletre vonatkozó része, mely a következőket mondja: A békési VII. temetkezési egylet, amelynek alapszabályai 1899. évi szeptember bő 22-én hagyattak jóvá, a legszomorúbb képét tárja föl azon könnyelmű és vétkes kezelésnek, melynek ezen egyletek szervezetük hiányosságai miatt mindenkor ki vannak téve. A megtartott vizsgálatok ezen egyletnél általában megállapították, hogy az alapszabályokat figyelembe nem vették, a mit ügy- és vagyonkezelésnek lehetne távolról is nevezni, az ezen egyletnél mind hiányzik; hogy sem a tagok számát, sem az általuk teljesített fizetéseket, a mutatkozó hátralékokat, egyleti vagyont vagy terhet megállapítani nem lehet; a tisztviselőknek eljárása a visszaéléseknek egész sorozata, őket pénzkészleteknek egyszerű elsikkasztása, koholt czime- ken való utalványozása, haldokló vagy halott egyéneknek az egyletbe való felvételével elkövetett csalás bűnei látszanak terhelni. A társulati ügyek zűrzavarából a vizsgálat a következőket állapította meg: Az alapszabályok értelmében a tagok létszáma legfeljebb 1250 lehet, ezzel szemben a pénztárosok által vezetett könyvben 1869, az elnök jegyzékében 1446 tag neve szerepel. !5zen jegyzékből többeknek, mintegy 240 egyénnek neve színes irónnal ki van húzva, de megállapítható, hogy ezen egyénektől is szedetett beiratási és eseti dij, a mely azonban elszámolva sehol nem találtatott, egyesek bemondása szerint ezen tagokat az elnök és jegyző törölték, miután a tőlük beszedett dijakkal el nem számoltak. Pénzszedéssel az egyletnek több, arra fel nem jogosított tisztviselője is foglalkozik, de bogy a beszedett pénzt elszámolják-e, azt senki nem ellenőrzi. Az alapszabályok által a beiratáshoz megkívánt egészségi bizonyítvány és a más, által beíratott egyének beleegyező nyilatkozata be nem követeltetik. így történhetett, hogy halálos ágyon fekvők, sőt halottak vétettek fel az egyletbe, a kik után a jutalékot ki is fizették és történhetett, bogy a községi menház gondnoka a menházban ápolt 3 elaggott embert beíratott, a kik után fel is szedte a 120—120 tova, hogy vad iramunk- daczára sem birtunk hozzájuk puskalövésnyire közeledni. Vadászaink közül az első sorban levők néhányan közibük [tüzelt ugyan, de hasztalan; a nap dicsősége agarainknak volt fentartva: ezek a rémülten menekülő állatok felé két oldalról közeledtek. Egy fiatal, fekete szuka agár érte be először a puszta gyorslábú lakóit; közeledtekor a gazellák sajátságos, szavakban nehezen visszaadható halk mekégést hallattak. Csaknem hihetetlen, hogy a falka között a meglepetés első perezében ama gyönge agár minő pusztítást vitt véghez, a mi abból magyarázható, hogy az agárnál mégegyszer akkora gazella oly finom alkotásu, hogy könnyed harapás után is azonnal földre terül, és ha igy hanyatt fekve látjuk, a mint szép szemeinek végtelen szelíd tekintetét reánk függesztve várja a halált, lehetetlen, hogy a szánalom érzete ne vegyen erőt szivünkön. Az előretörő fekete agár müvét többi társai végezték be, s az általa földre terített gazellákat azok ölték meg. Vér- szomjuk csak akkor szűnt meg, mikor már teljesen kifáradtak. E közben az első lovasok is oda értek, s nemsokára az egész társaság, mely bámulva látta, hogy a nyert zsákmány egy negyedével is bőven beérhettük volna. A fiatal példányokat megsütötték, a többi ott maradt a falánk orvmadarak prédájául, mi pedig derült kedélylyel folytattuk tovább utunkat. Hjapuuk mai szÉtmÉtlioz fél iv melléjeiét van csatolva.
