Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-18 / 11. szám
11-ik szám Gyula, 1900. márczius 18-án XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova % lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre í . 10 kor. — fii. Eél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. ^ Ja Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó la. ra. ID á v i cL_ 1Kiadőhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. _____________________ A takarékoskodás. Milyen nyárspolgáriasan hangzik ez a szó! Takarékosság! Kicsinyességek, félénk számitgatások, szűkre szabott lehető- és lehetetlenségek egész rája tódul félénk ebből az egy szóból. Megbénítja a szép után való vágyainkat és törekvésünket. Mérsékli magasabbra törő gondolatainkat és kérlelhetetlenül kárhoztat bennünket az egyhangú mindennapi életre. Mert minden, a mi csakis szép és a minek haszna vagy czélja nincs! — pazarlás, és erről lemondani: abban rejlik az úgynevezett középosztályra nézve a takarékosság. Nem a munkásról beszélünk,j a ki a mindennapi kenyérért küzd, sem arról a csekély fizetésű kis hivatalnokról, kinek takarékoskodnia kell, hogy tisztán és rendesen jelenhessen meg feljebbvalója előtt. Azokról van szó, kiknek biztos jövedelmük van, a mely azonban a mai kor kívánalmainak, különösen pedig a hölgyek szükségleteinek nem felel meg. Biztos jövedelem, mély mindenhol és mindenkor kevésnek bizonyul. „Takarékoskodnod kell!'* * Hányszor ismételitek ezt, mint egy örökösen visszatérő ref- raint a hőknek, szigorú atyák és férjek. Hányszor — hiába! „De hát hol kezdjem?“ kérdi a szorongatott háziasszony, kinek férje éppen most magyarázta meg, hogy „ez igy nem megy tovább.“ Semmi esetre sem egy tárgynál. Jól meg kell gondolnunk, hogy erre vagy arra szükségünk van-e, vagy nincs? Tág fogalom. Amire egyiknek a környezete miatt szüksége van,arra nincsen .szüksége egy másiknak, a ki szerényebb viszonyok közt él. És ez az a szikla, melyen annyian hajótörést szenvednek, ha egymást mindenben utánozni akarják. Hogy az ára a tárgynak, melyet vásárolni akarunk megfelel-e értékének szintén nagyon megfontolandó kérdés! Szövetek, bútorok, czipők szóval mindazon holmik, melyeket hosszabb időtartamra veszünk, tartósak és jók legyenek,. Ilyesmire nem kell sajnálni a pénzt, ínért olcsó dolog ritkán tartós. Olyan tárT A R C Z A. Éjjel. Meghitt, kicsiny szobámnak méla csendje, Ti egyszerű, már megfakult falak, Ugy-e: sokat tudnátok elmesélni Ábrándos lelkem dőre almiról; ügy-e : ti láttok engem görnyedezre Sok hosszú éjét átvirasztani,' — A mint már fáradt, reszkető kezembe, A percegő toll gyorsat), futva szánt . . . I j . Valami Birva siró, méla nóta, Valami hullámos szerelmi dal j Valami sóhaj tördelt hangja hallszik, Valami röppenő vágy halk neBze, Valami vesztett boldogság siráma, Valami elfelejtett vallomás, Valami tört szív vergődése, kinja, Valami messze tűnt múlt jajszava, Valami dúlt lélek kétségbe’ sése, Valami hörgés, tompa zuhanás . . . * * * ... A síri éjfél lengő árnya hull rám. A lelkek rettegett órája itt . . . . . j Egy lebbenő árny száll gyorsan, suhanva, A gyönge fénynek gyér világinál Megvillan hófehér, szellős ruhája — | ragyogva fénylik csillogó haja ; Csodás túzű szemének fénye égő, Amelynek pillantása gyors nyomán Elfojtott vágy 8Óvárgő láza csillan, Melyből kisír az elmélázó szenvedés Mélységes vádja, tűrő, néma búja . . . . . . Sápadt arczán egy megdermedt mosoly, Amelybe ott a csöndes mélabú, A mely egy emlék romba dőlt világát Takarja el titokba ? hallgatag Hozzám közéig . . . Picziny kezével megsimitja Verejték gyöngyös, izzó homlokom ? . . . I . . Reám néz fényes, könnyező szemekkel: Tekintetűk lemondóan szelíd: Szeretnék sírni hangosan zokogva: Ily szép szemek játszi kedv ne’ kül; gyaknál, melyek csak rövidebb időre szólnak vagy éppen a divat szeszélyének vannak alávetve, olcsóbb kivitel is megfelel a czélnak. Legtöbbet pazarolnak a hölgyek a ruha elkészítésére ! Jó házi szabónő. jó szabás, jó divatlap, egy kis jóakarat, mely nem sajnálja a fáradságot és meglátják hölgyeim, az önök ruhája ép oly szép lesz, mint a melyért a szalonba háromszoros árt fizettek és háromszor annyi örömük lesz benne. Máskép van ez a fűzőkkel, felöltőkkel és az úgynevezett angol kosztümökkel, melyek csak akkor tökéletesek, ha a legjobb kezekből kerültek ki. Ezek azonban olyan kiadások melyek ritkábban fordulnak elő, tehát könnyebben keresztülvihetők; mig a ruhák, ha még olyan szépek is, a divatból kimennek és a drága fagont változtatni, igazítani kell. Hát még a kalapok átalakítása! „Csak nyolcz forintot fizettem érte» — gondolja a jó házi asszony — „és uj kalapom van.“ De nem gondolja meg, hogy esetleg egy hónap múlva ezt a mégis csak tavalyi kalapot fel kel cserélnie egy ujjal, a melyért most már csak tizenkét frtot adhat és a mely természetesen, megint nem felel meg a czélnak. Végre aztán, a két sikerületlen kalap feletti haragjában, vesz egy harmadikat húsz forintért, a melyet már az első két kalap árából megvehetett volna. Inkább keveset és jót, mint olcsót és sokat, ez régi, helyes szabály! Miből áll tulajdonképpen a kalapok átalakítása? Más díszítés, egy uj fátyol, vagy toll göndörités, ez az egész, — és erre egy fél ig-meddig ügyes asszony ne volna képes ? Egy takarékos asszony minden krajczár- ra vigyáz és fukarság nélkül sokat meg tud takarítani. Bevásárlásokat egyedül tenni, az időt helyesen beosztani, nehogy elkéssünk és kénytelenek legyünk kocsit fogadni, cse- megeüzletet mellőzni és amit lehet, otthon alkésziteni, mint a falusi háziasszonyok; ezek mind olyan csekélységek, melyek egy okos asszonynak nem esnek nehezére. Szeretnék zúgva, nyögve felkiáltani — j A kéklő mennybe, csillagok közé: „Úr Millió világok alkotója, A mindenség kifosztott, megrabolt. Eibe tenlelked szellemét lehellted, Ki halhatatlan, szent, miként te vagy, Kiért örök, teremtő tentudásod, — Hogy a csodált csodák csodája légyen — Sok ezreden keresztül működött, A kit örök időkre alkotál Villám — telkednek szikrázó hevében, Izzó agyadnak ihletett szülötte: Előttem a föld legszebb asszonyai“ * * * ... Ez arcz . . . igen, igen; ez ismerős lesz : Miként ha egyszer láttam volna már; Ajkam reá forrt egy ily édes srczra, Sóvárogva szívtam hamvas bársonyát . . . . . . E szem . ... igen, igen; emlékezem rá: Tüzébe. hányszor is mélyedtem el; E selymes pilla rengő könnyűjét Csókom be sokszor szárította fel . . . * + . . . Minden, minden csepp vér agyamba tódal — Lázas szilajsággal forr, sistereg: A mint szederjes ajka szólni készül, A mint szemébe njra könny szökik . . . „Szeretsz ?“ r ezegve száll szobámon által . . . „Mindenre mondd, mi szent neked: ki vagyV* „Szeretsz ?“ és kínosan vonaglik ajka . . . „Felelj nekem, beszélj: miért vagy itt ?“ „Szeretsz?“ s egyszerre arcza zord, komor lesz . . . „Az égre, szólj: Miért gyötörsz meg úgy?“ . . . „Hallgass reám; figyelj minden szavamra: — Lankás hegyoldal enyhe mentiben Serdült, virult egy feslő, kis virág; Vihar elől vigyázva védte azt A megvénhedt, az aggott rózsatő . . . Hiába: mert virágnak sorsa az, Hogy egy mohó kéz csak letépi Őt . . . . . . Az ős Mecseknél, nyájas völgy ölén A kis virág kifejlett rózsa már; Simbó nyílott az ujdou rózsa tőn, És még sorjába bárom is fakadt . . , Csin és rendszeretet elősegíti a takarékosságot. A keresés időpazarlás egyúttal pénzpazarlás, ezt minden háziasszonynak meg kellene magának jegyeznie. Rendszeretet egyúttal kímélés. És ha bútorainkat és ruháinkat kíméljük, ritkábban kell ujjal felcserélni. Felületesen vagy egyáltalán meg nem olvasott fehérnemű, melyet sohasem javítanak, természetesen sokkal hamarabb tönkre megy, mint az, a mely átvizsgálva és pontosan megolvasva kerül a szekrénybe. Bútorok, melyek éjjel és takarítás alatt le vannak takarva és ruhák, melyeket a szekrényben függöny véd a portól, mindenesetre sokkal tovább eltartanak, mint a melyekre nem ügyelnek. Egy közmondás szerint: „Helyes időben egy öltés felér kilencz másikkal.“ Régi jó mondás, nagyon igaz és nagyon fontos. Igen ajánlatos, minden kiadást ponto san feljegyezni és minden számlát eltenni. Továbbá egy lelkiismeretes asszony mindig lehetőleg igyekezzék, hogy ne a folyó havi pénzére legyen utalva. Mikor tehát a költségvetést megállapítja (a mit minden évszak elején meg kell tenni), ne fedezze szükségleteit előlegesen abból, a mit majd fog kapni, hanem például a téli ruháit az augusztus szeptember, október és november havi pénzéből szerezze; ba a farsangban aztán még egy ruhával több kell, akkor rendelkezésére áll még a deczemberi és januári pénze és február elejétől megint a tavaszi szükségletre kell takarékoskodni. így sohasem keveredhet adósságba és készpénzfizetéssel sokkal olcsóbban is vásárolhat. A háztartásba^ is arra kell törekedni, kogy a fizetéssel sohase legyünk hátralékban és ha elsején könyveket kell rendeznünk, a cselédségnek bért fizetni, annak mindig az elmúlt hónap pénzéből kell történni és nem abból, melyet elsején kapunk; ennek érintetlenül kell a fiókba vándorolni! Ily módon meg leszünk kiméivé a »pillanatnyi pénzzavar“ kellemetlen érzésétől és minden kő. . . Egyszer bekaudikált a kerten át A szenvedélyes, sóvárgó pipacs; Mohó irigység égő láza rajt?: A mint meglátja, hogy a rózsatőt Szerelmes inda lágyan fonja át — S egy szép napon önön vérébe falt . . . ... A rozsatőt egy uj vihar szele Az alföldnek szivébe ülteté . . . . . . Úgy néha-néha lelke: illata Az édes, enyhe völgybe visszaszállt — És a szegény pipacs halála most Harmatkönyüt sirt, rezgőt, rengetőt — Lágyan csukott szirom szemébe ki; ügy néha-néha megsajnálta már A perzselő vágy hús öngyilkosát . . . . . . Rohanva szállt a szárnyaló idő: Múlott az év, egyik a más után — S egy nyárutónak bíbor alkonyán Lágy illatot hozott a kósza szél, Csudásan édes, bódult illatot Fehér akáczvirág szűz fürtihűl . . . ... A rózsa szív álomba szén derűit, A rózsa lélek hosszan elmereng: — S egy boldog este meghitt percziben, Szikrázó csillagok rezgésinél — Egy pázsHos rétnek sima bársonyán A két virág lélek egymásra lelt: A fürge szellő szárnya kapta fel — És futva szállt e helyre el velők ... . . . A selymes, zizzenő fű suttogott Szelídeden szerelmes nász danát . . . * . . . S az inda, mig a rózsát fonja át, A mig a tőre vágygyal rátapad : Álmodja csak, hogy lelke is övé . . . . . . És aztán három év, hogy* elrepült: Elbujdosott a bús akáozvirág ; Sodró vihar sodorta messzire, De a szellő meglopta illatát, Dúdolva, boldogan röppent vele Gsillagcsilláros, fényes éjszakán: Gyógyítani a rózsa tört szivét . . . telezettségnek idejekorán eleget tehetünk a mi már magában véve is megtakarítást jelent mert, amint már előbb említettük, a kereskedő annak, a hitelre vásárol, mindent drágábban számit, mint annak, a ki készpénzzel fizet. Nagyon figyelemre méltó szabály továbbá: inkább drágát és keveset, mint sokat és olcsót bevásárolni. Az évad kezdetén azt hiszik a hölgyek, hogy hihetetlenül sok dologra van szükségük és csak a végén látják hogy mennyi felesleges holmit vásároltak. Vannak viszont tárgyak, melyekből czélsze- rübb egyszerre nagyobb mennyiséget beszerezni ; ez nem csak olyasmire vonatkozik, mint például a fűszer, liszt, benzin, szappan stb., melyek mind olcsóbbak, ha nagyban vesszük őket, hanem azokra, melyekre szintén folyton szükségünk van, például varróeszközök, gyufa, tinta, levélpapír, bélyeg stb. Ha mind ezt apródonkint szerezzük be, nagyon sok időt pazarolunk vele. Jó háziasz- szonynak tudni kell nemcsak a pénzt, hanem az időt is beosztani. Vannak emberek, kik luxust űznek csakis azért, hogy ismerőseinek port hintsenek a szemébe éz inkább fájdalmasan nélkülözik a legszükségesebbet. Az ilyen légvárak természetesen nem tartósak és jaj akkor, ha eljő a pillanat, midőn, mint fénylő szappanbuborék, szétfoszlanak, hogy siratják akkor a kidobott összegeket, melyek oly szükségesek lennének a zilált viszonyok rendezésére. A takarékosság művészete abban áll hogy minden kiadást összhangba tudjunk hozni. Semmire se túlsókat akkor mindenre jut elég. Tartaléktőkének egy rendes háztartásban sem szabadna hiányozni. Váratlan kiadások mindig előfordulhatnak és ha erre nem vagyunk elkészülve, a költségvetést egészen kihozhatják egyensúlyából. A takarékosság tehát semmi esetre sem mindig kellemes. Sok nélkülözéssel és áldozattal jár. Mégis kérdés, mily czélból takarékoskodunk. Ha egy kedves gyermekért ta. . . Elbujdosott a bús akáczvirág — S a rózsa lelke most utána szállt.“ o • * ... Az óra egyet üt ... A szellem eltűnt . . . . . . „Szeretlek I“ — zúgva, búgva harsogom . . . . . . Zord némaság ... De mégis: — hallgatózom. A lelkem mélyén bomlott zűrzavar, Harmóniátlan lárma, vad chaosz : Valami dúlt lélek kétségbeesése, Valami hörgés, tompa zuhanás . . . Márki Imre. Magyar dalárvilág. Irta: id. Ábrányi Kornél. (Ut&xwyomás tilos.) Kéry Gyula, ifjú kollegám megbízott, hogy írjak a vele szövetségben levő lapok számára egy tárczát. Szívesen megteszem, s nem is kell sokat gondolkoznom a théma felett. Itt van a szivemben a théma: A magyar dalárvilág, a melynek megteremtője az Országos dalár egyesület háta mögött immár 34 éves diadalmas múlt áll. Voltak ez idő alatt fényes, ragyogó, de voltak borús napjai is. Én ott álltam születése bölcsőjénél. Résztvettem minden dicső hadjáratában s megosztottam vele a magyar zene pusztáján a mannát ép úgy, mint a száraz szent János kenyeret. De soha nem láttam csüggedni, ám minden alkalommal csak fokozni kitartását a magyar gé- nius érdekében. Most a magyar dalárvilágot leginkább s kizárólagosan a jövő évi kassai országos dal- és zeneünnepség érdekli, mely lehetőleg fényesnek ígérkezik. A kassai országos hirü dalegyletnek, már ezelőtt tizenhat évvel a miskolczi közgyűlésen kibocsájtott eme váltóját: meghívását fogja az egyesület ez alkalommal beváltani, Mert azóta minden országos ünnep és közgyűlésen Hja.puul£ mai szamalioz fél ív melléislet van csatolva.
