Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-11 / 10. szám

Melléklet a „Békés" 1900.10-ik számához.

sorban levő ifjak és az ezekért aggódó szülők nem tudják zavartalamil élvezni. Hogy ne néznének ugyanis aggodalommal a tavasz elé, amikor ezzel együtt elmaradhatlanul beköszönt a legények réme: a sorozás. Vármegyénkben a héten kezdődik meg az ujonczállitás és pedig egyszerre két sorozó járásban u. m. Szeghalmon, ahol márczius 14,, 15., 16. és 17-ik napjain tartják a sorozást, valamint Gyulán, ahol a városbeli hadkötelesek márczius 14. és 15-én, a gyulai járásbeli hadkötelesek pedig márczius 16-án és 17-én járulnak a bizottság elé. A polgári elnöki tisztet Gyulán dr. Fábry Sándor alispán, Szeghalmon dr. Bodoky Zoltán főjegyző, a polgári orvosi tisztet Gyulán dr. Zöldy János főorvos, Szeghalmon dr. Nuszbaum Károly járási orvos látják el. A következő héten csak egy bizottság folytatja a sorozást és pedig a Gyulán működött, amely márczius 19-től Csabán végzi feladatát.

Névváltoztatás. Gottfried Rezső és Pál mező- herényi lakosok vezeték nevének „Or«*-re való átváltoztatását a belügyminister megengedte.

Egyletek. A gyomai iparos- és kereskedő ifjak önképző körének és a békési egyesült iparosok és fölmivesek temetkezési társulatának alapszabályait a belügymnister, a szarvasi kereskedők egyesületének alapszabályait pedig a kereskedelemügyi minister jóváhagyta.

Salacz Gyula, Arad szab. kir. városa polgármestere, tegnap töltötte be polgármesteri hivatalos- kodásának 25-ik esztendejét. Ez alkalommal nagy ünnepélyességek voltak AradoD, melyben párt és osztálykülönbség nélkül résztvett Arad városa egész közönsége. Salacz Gyula meg is érdemelte, hogy ünnepeljék, mert a mellrtt, hogy antik jellemű egyéniség, valódi „vir probus ac integer.“ Arad szab. kir. városa negyedszázados kulturális és közgazdasági fejlődése körül hervadhatlan nagy érdemei vannak. Gyula városa büszkén vallja őt saját szülöttének és e város közönsége szeretettel és ro- konszenvvel kisérte a fényes ünnepélyességeket, amelyekben Arad város első embere s tegnap óta díszpolgárává is vált derék szülöttét részesítették. Gyula városa ilyetén érzületének kifolyása a városi tanács tegnapi üléséből küldött következő távirati üdvözlet: „Nagyságos Salacz Gyula polgármester urnák Arad. Mint városunk jeles szülöttét, Arad szab. kir. város polgármesteri székében betöltött huszonötéves jubileuma alkalmából szívélyesen üdvözölve, a tiszteletére rendezett ünnepségen legjobb kívánságainkkal résztveszünk. Gyula városa tanácsa 1900. évi márczius 10-én tartott üléséből. Dutkay Béla polgármester, Popovics Jusztin főjegyző.

A gyulai iparos ifjúsági egylet Szénásy János alelDÖk elnöklete alatt vasárnap tartotta 23-ik évi közgyűlését. A tagok a közgyűlés iránt már évek hosszú sora óta nem tapasztalt örvendetes nagy érdeklődést tanúsítottak és a közgyűlés ennek következtében temperamentumosán folyt le. Úgy az alelnök, mint Kóhn Dávid titkár jelentésükben a kegyelet meleg hangján emlékeztek meg az egyesületet ért pótolhatlanul fájdalmas és nagy csapásról, az egyesület megalapítója s kezdettől fogva mindvégig elnöke s bölcs vezetője Sál József haláláról. A közgyűlés a súlyos veszteség feletti fájdalmának és bánatának jegyzőkönyvileg ád kifejezést és egyben elhatározta, hogy az elnök arczképének leleplezése alkalmából rendkívüli közgyűlésen ünnepély rendez kegyelettel őrzött emlékének. Eme rendkívüli közgyűlés egyik tárgya lesz az alapszabályok módosítása is, melynek leglényegesebb pontja a közgyűlésen szótöbbséggel nyilvánult óhaj, hogy a pár év előtt 40 fillérről 20 fillérre

talán nagyobbnak látod, mint a milyen valóban. Nem, Margitka, vedd úgy, mintha nem Ígértél volna semmit. Lehet, hogy később azt vennéd észre, hogy megbántad, elhamarkodtad Ígéretedet. Egy év múlva újra eljövök, megkérdezni tőled, .most is úgy gondolkozol-e, mint akkor este,“ s ha úgy lenne, akkor le győzünk minden akadályt, hogy egymásé lehessünk.

Megfogja kezemet, megcsókolja, azután egy szót sem szólva, elfordul s valósággal elrohan a sötét éjszakába.

Ma este sem megyek a szalonba — mondom komomámnak, ki hófehér ruhámat kezében tartva, áll előttem, mikor szobámba lépek. Lefekszem, Mari, fáj a fejem.

Pedig csak a szivem vad dobogása az, amiért nem kerülhetek ma a néném szemei elé. Félek, hogy leolvasná arczomról- boldogságomat, én azt akartam, hogy ez titok maradjon, az én titkom és a Pálé.

Mintha a szigorú nagynéne nem vette volna észre régen az orvos fiához érzett szerelmemet.

Teltek a hónapok, Páltól nem jött semmi hir. Csodálkoztam rajta, hogy nem ir. Talán fél hogy néném észrevenné levelezésünket.

Hiába vártam levelét, hiába öt magát, már az egy év eltelt, de Pál nem jött. Szülőitől hallottam hogy már doktor, fényesen tette le vizsgáit s most egy hírneves tanár mellett működik, ki nagy jövőt jósol neki.

Még mingig reménykedtem Pál visszatértében, nem akartam elhinni, hogy olyan hamar elfelejtett, — mignem egy napon megtudtam, hogy már nem gohdol reám s nem akar velem találkozni.

A kis Ida esküvőjére, ki néném egyik gazda

leszállított havi tagsági dijak 30 fillérre emeltessenek. A választmány ily irányú javaslat készítésére utasittatott, de érdemileg a közgyűlés fog határozni. Az egyesület tagjainak száma meghaladja a 150-et, a könyvtár, melynek állaga 401 kötet, a múlt évben uj könyvek vételével és a régiek újonnan való bekötésével mintegy 100 frtnyi kiadást igényelt. A A múlt évi pénztári bevétel 767 frt 69 kr., a kiadás 735 frt 72 kr. Az egyleti házra betáblázott adósságból 250 forint törlesztetett, a még tényleg fennálló adóság 1250 frt. A közgyűlés tárgysorozatának letárgyalása után a tisztujitás ejtetett meg a következőleg: Szénásy János, az egyesületnek keletkezése óta ügybuzgó és lelkes tagja i tisztvise-j lője riadó éljenzések között egyértelmüleg elnöknek választatott. Alelnök Mayer István, jegyzők ifj. Démusz József és Gyepes Gergely, könyvtárnok Moldt Rezső, pénztárnok Démusz János, számvizsgálók Licska Ferencz és Gróh Mihály, segédkönyvtárnok Rátái Ferencz. A választmány tagjai: Szabados József, Kátai Lajos, Morovánszki Sándor, Puskás János, Grüufeld Jakab, Kiss Mihály (czipész) Sárga Simon, Licska Alajos, Abrahám János, Gróh György, Becker János, Mánási Lajos, Pécsi Imre, Neuhauser Sándor, Kocsis Mihály, Dermencsin János, Balázs János ; póttagok: Endrész János, Kántor Imre b Kelemen Béla.

Családi tanács. A „Budapesti Közlöny" márczius 9-iki számában a belügyminiszternek egy érdekes rendelete jelent meg. Ugyanis a belügyminiszter f. évi márczius hó 6-án 8663. szám alatt kelt rendeletével kiskorú gróf Almásy Pál vagyona kezelésének ellenőrzésére családi tanács felállítását engedélyezte és ennek tagjaiul dr. gróf Almásy Imre nagybirtokost, gróf 2Zichy Jakab orsz. gyűl. képviselőt, báró Trautenberg Frigyesné szül. Almássy Emilia grófnőt és dr. Keller István budapesi ügyvédet nevezte ki. Érdekes ezen rendelet azért, mert gyámügyi törvényünk csak kivételes, vagyis oly esetekben engedi meg a családi tanács felállítását, a midőn a kiskorúra terjedelmes és kezelésének felügyeletére nézve gyors és szakszerű eljárást kívánó vagyon háramlott. Jelenleg csak ez az egy családi tanács van az országban.

Az elmegyógyintézet felülvizsgálásának befejezése. A kész elmegyógyintézet kétemeletes épülete a múlt év november 1-én adatott át a kórházi bizottságnak. A m. kir. kereskedelmi miniszter az épület felülvizsgálásával és az ezzel kapcsolatos leszámolás teljesítésével Nádory Vilmos kir. főmérnököt, a budapesti államépitészeti hivatal egyik az építkezések felülvizsgálásánál kiváló gyakorlottsággal bíró szakközegét és Illy Rezső min. számellenőrt bizta meg, a kik folyó évi február hó 13-án kezdték meg működésüket s ugyanazon hó 26-án befejezték a vizsgálatot. A vizsgálat a legpontosabban megállapította az egyes vállalkozók jogszerű követeléseit, az előirányzott szerződési ösz- szeg és utólag engedélyezett pótmunkák felszámit- tatván, némi csekély megtakarítás mutatkozik. A vizsgálatot teljesítők pontos és fáradságos munkát végeztek s méltán rászolgáltak az őket megillető elismerésre.

Felolvasás a kereskedelmi csarnokban. Vidéken

ritkán élvezett nagyérdekü estélyt rendez 17-én a gyulai kereskedők és kereskedő ifjak egylete, mint azt már lapunk múlt számában is jeleztük. Kóbor Tamás a „Hét“ nagyhírű munkatársa, a fővárosi Írói gárda egyik elsőrangú, szellemességével és gon- golatának mélységével hamarosan kiválóvá megnőtt tagja ül a felolvasó asztal mellé. Méltán kelt ez a hir szenzácziót Gyulán, ahol hasonló irodalmi eseményben régen volt részünk s érthető kíváncsisággal és érdeklődéssel néz egész közönségünk az élvezetes est elé/ Az estélyre külön meghívókat a kör

tisztjéhez ment nőül, minket is meghívtak Pállal tudatták ezt és őt is várták haza e napra.

Nagyon boldog voltam, hogy viszont láthatom Pált, Most megfogja magyarázni, miért nem váltotta be szavát. Az ifjú párhoz intézett gratulációkat nézegetve, Pál távirata akad a kezembe, melyben ez állott: „Nem mehetek, Pál.“ Egyet fordult velem a világ és nem tudtam magamról semmit. Mikor föleszméltem, ágyamban találtam magamat. Mellettem állott a néni, kezében tartva Pál táviratát, melyet tőlem ájulásom után elvett, nehogy valaki észre vegye az okát.

Szégyeld magad Margit. Hát annyira vagy már, hogy eszedet veszted, ha róla hirt hallasz ? 0 rád sem gondol. Még megérem, hogy te jársz a doktor fia után. Mi czélod van vele? Tudhatod, hogy felesége nem lehetsz. Inkább halva lássalak, minthogy olyan emberhez menj nőül, ki nem a mi körünkből s igy nem tehozzád való Az olasz gróf tegnap kérte meg kezedet. Szép, kellemes ember, senki sem találhat rajta kivetni valót. Szeret téged régóta. Ez hozzád illő házasság lenne. Miért futkosol hát olyan szekér után, amelyik fel nem vesz; hova lett a büszkeséged s önérzeteted, Margit?

Igaza van néném. nem akarok többé reá gondolni se.

Mit Írjak a grófnak, ki türelmetlenül várja válaszomat ?

Azt, hogy jöhet — kiáltom elszántan s mintha e három szóval a boldogságot őrökre száműzve látnám életemből.

Két évig éltem Olaszország kék ege alatt fénynyel, pompával, szerelemmel körülvéve. A gróf házasságunk első évében leste minden gondolatomat s boldog volt, ha teljesíthette minden kívánságomat. Én mind ezt, úgyszólván figyenem bocsát ki, azonban kör-tagok által meghívott vendégek szívesen láttatnak. A nagyérdekü estélyre felesleges felhívnunk a város közönségének figye'mét.

A gyulai kér. betegsegélyző pénztári közgyűlési kiküldöttek választása folyó hő 5-én délután ejtetett meg. Miután pedig a választási jegyzőkönyv szerint olyanok is éltek szavazati joggal, kik a szavazók névjegyzékébe felvéve nem -voltak — a választási eljárást — a városi tanács tegnapi ülésén megsemmisítette és az uj választást holnap délután 3 órára tűzte ki.

Tél márcziU8ban. A mostani abnormális időjárásra lelkünk teljes elkesedettségével lehet reá szótanunk, hogy; „Quousque tandem. . .“ Meddig tart vájjon még a tél ? Fogunk-e vájjon még május ban szánkázni és júniusban lobogni fog-e a jeget hirdető kék zászló a Feienczy ház sarkán? Ha igy haladunk, bizonyára. Már több mint egy hete tart a változatlan erős hideg, jégvirágok rajzolódnak újból a reggeli ablakokra, süvöltő északi szál vacog- ratja meg bennünk a tavaszt áhitó lelkünket s a márcziusi napsugár tehetetlen a visszatért kemény idővel. Január közepének becsületére váló téli időnk van s dugaszban levő poéták dugaszban levő tavuszi versei egy jobb jövü reményében pihennek a fiókok fenekén. Szomorú oldala a kellemetlen dolognak, hogy a télből már kivénült zsebekből még mindig sok előre nem látott kiadást kell tennünk fütő anyagokra, sok fa, szén fogy, mihez még hozzájárul az, hogy a szén a bánya-sztrájk miatt erősen megdrágult, sőt nem is igen kapható. A vegetácziót is, mely a februári verőfényes tavaszi napok hatása alatt bontogatni kezdte rügyeit, jó egy hónappal nyomta vissza ez a késői tél s a már ilyenkor szükséges mezei munkához hozzá sem lehet fogni a keményre fagyott főidben. Már már jövendölni sem merjük, bogy a késői tél nem lesz tartós s csendes megadással nézünk elébe a sorsnak s szemléljük a huiI- dogáló hópilléket és secessiós jégvirágokat, pokolra kivánva minden „kritikus napot és kritikus időjárást“. A'hideg téli idő pádig panaszaink daczára tart változatlanul.

Villanyvilágítás az utczán. Amiről Gyulán már rég álmadoznak, az utczák villanynyal való világítása a tél folyamán megvalósult. Egyelőre azonban csakis próbaképpen világította meg a forgalmi részvény- társaság ideiglenes telepe a várost és pedig csak a városházán felállított 10 db lámpával. Daczára annak, hogy az ideiglenes telep már is túl van terhelve, hisz’ pár hét alatt a városi üzletek felénél többje bevezettette a villanyvilágítást, — az utczai lámpák igen jól szuperálnak s a Yárosház-utcza egész fővárosi képet mutat esténkint ragyogó lámpáival, melyek mögött elhalványul a múlt idők pislogó emléke, a régi petróleum-lámpás. Nemsokára már nem is próba lesz ez az utczai villanyvilágítás, hanem kellemes valóság, mert még e hóban hozzákezd a részvény- társaság a Hegyi-féle portán létesítendő végleges telep építéséhez, amikor is elegendő áramfeszültség mellett nemcsak a város minden utczája lesz megvilágítva, hanem a privát-bérlők igényei is teljesen ki lesznek elégítve. Most ugyanis helyenkint panaszkodnak a villanyra, hogy nem egyformán ég, ami nem is csoda, mert az elmegyógyintézeti kis ideig lenes telep, mely csak az elmegyógyintézet arányaihoz van szabva, nem nyújthat elég áramot. Mindezen mizériák azouban a végleges telep elkészültével végleg megszűnnek s városunk a haladás terén egy óriási lépést tesz előre.

Halálozás. Ulelai József, széles körökben ismert gyulai szobafestő iparos, aki egy évtizeddel ezelőtt mint az egykori Csatár-pártnak egyik fő embere

lembe sem vettem. A gróf figyelmessége hidegen hagyott, szeretetreméltósága valóságos rémületet keltett bennem.

Nem bírtam öt szeretni, bárhogy akartam is, pedig akartam; Isten a tanúm, hogy mennyire iparkodtam viszonozni jóságát, de a szivem, az folyton a másik elvesztésén bánkódott. Később meghidegült irántam férjem is, ritkábban keresett fel hogy magával vigyen sétakocsizásra lovaglásra vagy estélyekre, színházba. Mindig egyedül voltam otthon, nem találkoztam senkivel. Gondoltam, hogy a honvágy az, ami valósággal beteggé tett.

így áltak a dolgok, mikor egy napon néném udvarmesterétől távirat érkezett a grófné megbetegedéséről s arról az óhajáról, hogy engem láthasson.

A gróf pár hétre távoli birtokára utazott § én rögtön értesítve őt elutazásomról, még aznap elindultam komornám kíséretében — haza.

Hazai Mit nem jelentett számomra e szó 1 Gondtalan gyermekéveim, egyetlen, bár csalódott szerelmem színhelyét, a kedves kis falut soktornyu templomával, a papiakkal, néném kastélyával s a doktor egyszerű, csinos házával, Pál szülőhelyével, egész utón látttam, lelki szemeimmel.

Azt hittem, sohase lesz vége utazásomnak Vétjre mégis csak megérkeztünk. Néném fogata várt bennünket, az inastól kérdezősködtem úrnője állapotáról. — Most nyugodtan alszik, — feleié, — a tanár ur folyton mellette van.

Egy öreg urat képzelek magam elé s mikor az ajtót halkan kinyitom, egy magas, erőteljes fiatal férfi emelkedik fel a néném ágya mellett levő székről. Pár lépést tesz felém. Tartása, alakja oly ismerős . . . Mikor pedig köze- lembé érve reám néz azokkal a soha el nem feminőségében a közűgyekben is élénk szerepet vitt', tegnap délután hosszas, súlyos szenvedés után meghalt. Halálát özvegye és sok gyermeke szívből fáj— lálják. Nyugodjék békével!

A gyoma-endrödi „Wodianer“-fóle uradalom megvásárlása tárgyában f. hó 8-ára Lukács György vármegyei főispán elnöklete alatt ismét nagy értekezlet tartatptt, melyen résztvettek úgy az örökösök, mint az érdekelt községek képviselői. — Az árakra nézve lényeges, közeledés történt, úgy hogy ma már inkább reményleni lebet a birtok megvásárlását. Végleges döntés ugyan még e tárgyban nem történt, de mindamellett a hangulat már nagyon megnyugtató a teljesen bízni lehet a megegyezés lehetőségében.

Veszélyes lórugás- Veres András gyulai lakost, ki a napokban fát hordott kocsin Váriból, a várii határban egy ló arezon rúgta oly súlyosan, hogy eszméletét vesztette. Súlyosan szállították haza gyulai lakására.

A gyulai villanyvilágítást berendező társulat pénzeinek kezelésével a Gyulavidéki takarékpénztárt bizta meg I igy a bérletbefizetések ott eszköz- lendők.

Uj rend0rbizt08. K.-Tárcsán a napokban tartott választáson Dancsik Ferencz gyulai születésű csendőrőrmestert választották meg rendőrbiztosnak.

Halálozás. Részvéttel vettük a gyászbirt, mely Danes Bélának Szarvas nagyközség első jegyzőjének halálát jelentette. Az elhunyt, ki a nagy virágzó község vezetésében bosszú hivataloskodása alatt sok érdemet szerzett, vármegyeszerte tisztelt férfiú volt. A szabadságharezot ifjúi lelkesedéssel küzdötte végéig és a honvédseregben mint őrmester szolgált. A szabadságharcz leverése után őt is besorozták az osztrák seredbe, amelyben kilencz évet töltött. Visszatérve hazájába a Bach korszak alatt Szarvason telepedett le és az akkori megyefőnök csakhamar jegyzővé tette. Az alkotmány visszaállítása ezen állásban találta és haláláig 39 éven át híven és becsülettel szolgálta községe ügyeit kezdetben mint katonaügyi jegyző, majd Pohl Dániel nyugdíjaztatása után mint első jegyző. Az állásával járó felelősség és nagy gond aláásta a szorgalmas tisztviselő egészségét és egy idő óta betegeskedve, nyugalomba is szándékozott vonulni. E szándékának megvalósításában megelőzte őt 69 éves korában, pénteken délelőtt bekövetkezett halála, mely nem jött váratlanul. — Ashmatikus betegsége az utóbbi időben súlyosabban lépett fel és ahoz később tüdőlob is járult, mely megölte az agg férfiút. Halálának hire gyorsan elterjedt és általános részvétet okozott, arról a gyászoló özvegy és fiú, valamint Szarvas község is adott ki gyászjelentést. Temetése ma délután fog végbemenni.

Házasság. Foniga Dávid temesmegyei Gyirok község ifjú gör. kel. lelkésze, ösmert publiczista s tehetséges költő, városunk szülötte, február 25-én esküdött örök hűséget Lippán Vuja Vaszil ottani tekintélyes polgár szép és kedves leányának Katalinnak.

Ezüstlakodalom. Reisner Emánuel gyufagyáros, megyebizottsági tag, városunk tekintélyes polgára, tegnap ünnepelte szeretetre méltó kedves nejével Philipp Karolinával boldog házasságuk 25 éves fordulóját. A Bzép ün nepélyt lakomával ülték mog, melyen részt vett a Reisner és Philipp család tel-* jes számban és ékespohárköszöntőkben üdvözölték a házaspárt, amely-nek ezüstlakokodalma alkalmából mi is tartós boldogságot kívánunk.

Válasz a csabai róm. kath. egyháztanácsról szóló közleményre. Felkérettünk a következő sorok közlésére: A „Békésmegyei Közlöny‘-ben s annak nyomán a „Békés“ múlt heti számában nehány sornyi közlemény jelent meg a róm katb. egyháztanácsban tagadhatlanul uralkodó belviHongásról, mely a legutóbbi gyűlés alkalmával érte el tetőpontját. Úgy, amint a közlemény a viszályt keltő okot regisztrálja,

lejtett mélységes fekete szemekkel, akkor olyat dobban a szivem, mintha ki akarna ugrani helyéből.

Megszólal, erős, férfias hangja kissé idegenül hangzik füleimnek, de most, lágya bbá válik és meggyötrött szivem most már igazán ráismer.

Két hétig ápoltam nénémet nagy betegsége alatt. A tanár mindig mellettem volt, sohasem beszéltünk a múltról, de ha szemünk összetalálkozott, mind a ketten elpirultunk, zavarba jöttünk.

Mikor néném a veszélyen s a javulás utján volt, a tanár elhagyni készült bennünket.

Hálásan szorongatta kezét a szegény néni az I gyönge, erőtlen kezeivel s úgy nézett reánk, mintha valamikor megbocsáthatatlan bücnt követett volna ellenünk.

A tanár elutazása másnap reggelre volt kitűzve. Miután nénémtől búcsút vett, a kis szalonba mentünk. Mig az inas a teát szolgálta, egyikünk sem szólott csak egy szót is.

Végre magunkra maradtunk, a gyermekkori visszafojtott érzés lobogva égett szivünkben. Pál megfogta kezemet s megvallotta, hogy soha nem szűnt meg reám gondolni, többször irt nekem, s mert egyetlen levelére sem kapott választ, úgy gondolta, hogy megbántam gyerme- kes elhatározásomat.

Az egy év letelte után újra irt, utoljára. Tudni akarta, vájjon úgy gondolkozom-e ma is, mintákkor este? Sokáig várta válaszomat, azután kapott egy kártyát, melyben néném tudtul adta eljegyzésemet X. gróffal.

Felháborodva hallgattam. Mest már tudtam, mit jelentenek azok a bocsánatkérő szemek. Néném keze játszott bele a dologba. De egyszersmind úgy éreztem, hogy van még jogom a boldogsághoz és le nem mondhatok róla.