Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-11 / 10. szám

/ alkalmas a nagyközönség megtévesztésére s igy szó nélkül nem hagyhatjuk. Ha abban kéjelegnek az illető urak, kiknek sugalmazására az valószinüleg Íródott-, hogy a közönség az ő szomorú szereplé­sükről tudomást szerezzen, melylyel immár türelem- szakadtáig boldogítják az egyháztanácsot, ám legyen. Lássuk az igazságot a maga igazi fényében. Először tagadjuk, mintha ennek az elfajult állapotnak kelet­kezési ideje a múlt esztendő vége felé megejtett választásból datálódnék. Visszanyulik ez a patro- nátusi per szomorú korszakáig. Mikor is Beliczey István és Szalay József urak *a per elvesztése után a püspök elleni dühöket abban igyekeztek kitölteni, hogy minden főhatósági leiratot az egyháztanács félrevezetett gHzda-tagjaival leszavaztattak. 3 igy nem áll az sem, hogy a káplánoknak legcsekélyebb részük is lenne a mostani áldatlan állapotok elő­idézésében. A káplánok egész b&ne az volt, hogy ilyen népdemagog-szereplést az uj választás alkal­mával a jövőre nézve lehetetlenné akartak tenni. Hogy nem sikerült, végtelenül sajnáljuk. Sajnáljuk ném személyes indulattól vezettetve, de a hitközség óhajtandó békességéért. Mert mit várhatunk azok működésétől, támogatásától, kiknek egyházukhoz valójegész ragaszkodásuk osupán az egyház adójuk ban merül kiP! Mit várhatunk attól, ki annak anyagi érde­keit annyira szivén viseli, hogy a nem rég múltban — bár a hitközség osak úgy roskadozik a terhek­től — a költségvetés tárgyalásakor a városi segélyt töröltette?, aki beáll demagógnak, conBÍliabulumot tart s a papok ellen kíméletlenül izgat, mint meg­tette a legutóbbi gyűlés után a köznépnek tartott épületes oktatásában Szalay József ur hadsegédével egyetemben?, a kik a püspök, mint legfőbb hatóság által statuált egyháztanács-szervezet jogbiztositó rendelkezéseit önhatalmúlag lábbal tiporják, hogy a káplánokat, az egyháztanács hivatalból működő tagjait, mert görbe czirkulusaikat nem tudták elnézni, bosszúból kizárják? A kiket ilyen meleg érzelmek vezetnek az egyház, püspök és papjaik iránt, azoktól nem várhatni egyebet, minthogy hozzanak egy kis személyes áldozatot, vonuljanak félre és a nyugodt mederbe visszatérő tanácskozásból majd látni fogják, hogy a viszályoknak igazi oka, mit most a segéd- lelkészekben fedeznek fel, csupán az ő személyükben keresendő. — Békés Csabán, 1900. mároz. 5. Serly Viktor, káplán.*) A szarvasi lelkészválasztás, melyből Solti lelkész került ki győztesen, az ellenpártnak úgy látszik nagy keserűséget okozott, mert Behogy sem akart belenyugodni az eredménybe. Legalább erre mutat az a „tiltakozó népgyülés", melyen mintegy 400 szarvasi polgár vett részt február 24-én éB a melyen terjedelmes szónoklatokban általános he­lyeslés közt indítványozták többen, hogy a válasz­tást felebbezzék meg. A lelkes hangulatot azonban nagyon lehütötte azon körülmény, hogy semmikép nem találtak okot, melyre fulebbezésüket alapíthat­ták volna és igy utoljára is kénytelen kelletlen le­mondtak a felebbezésről. *) Mintán a „B. K.“-nek a csabai róm. kath. egyház- tanácsra vonatkozó közleményét átvettük és ebben az átvett közleményben a csabai káplánok ténykedése erős kritika tárgyát képezi, kö t elességszerüleg helyt adunk a fenti válasz­nak. De anélkül, hogy illetékesnek tartanánk magunkat el­dönteni, hogy a csabai róm. kath. egyháztanács kebelében levő viszály ódiuma kit és mennyiben terhel ?, kinek van és kinek nincs igaza?, annyit mégis ki kell jelentenünk, hogy Beliczey István ób Szalay József urakról mi szívesebben fel­tételezzük, hogy oppozicziójuknak tárgyilagos indokaik vannak, ha érdemileg egyébkint nem is volna igazuk, aminek eldöntését, ismételjük — a tényálladék ismerete hiányában — részünkről nyílt kérdésnek kell hagynunk. Annyi azonban kétségen felül áll, hogy a csabai róm. kath. egyház kebelében felmerült controversia nem valami biztató momentum azokra nézve, kik az egyháztanácsnak adandó autonómiáért lelke­sednek. Szerk. — Pál, kiáltottam, én ... én szeretlek Megértett; a lelke felém szárnyalt és egyet­len pillanat alatt alatt tisztában volt a múlttal, de azzal is, hogy mit nyújthat nekünk a jövő. Azt mondta: — Most megyek, Margit . . . De vissza­jövök érted, mikor szabad leszel I * * • Három évvei később. Szeretem a zimankós időt, a nagy havat, mely ropog a lábaim alatt, ha rálépek, mégis nem lehet soká időznöm, mert Pál vár reám. Végre itthon vagyok s bizony a hideg da­czára is melegem van, mikor szobámba jutok. Szobalányom segítségével megszabadulok a vál- laimra nehezedő nagy bundától, sapkámat egy székre dobom, utána röpitem keztyüimet. Egy pillantás a tükörbe, kezemmel végig- simitom engedetlen göndör hajamat, ruhám rán- cza’it és szapora léptekkel megyek a jól fütött kedves nappaliba, a kandalló előtt ül Pál, mel­lette kis bölcsőjében szunnyad kis fiam. Pál fölugrik, sietve jön elém, ajkain meg­jelenik egy édes, szerelmes mosoly, lehajol hoz­zám, végigsimitja az ő doktornéja arczát, oda­megyünk a bölcsőhöz, megnézzük a fiút. Nyugodtan fekszik ott, gödrös kis kezeit pufók arczocskájára szorítja, mosolyog álmában, angyalokat lát, mondom Pálnak, óvatosan ösz- szehuzom a bölcső függönyét, nehogy a szobába behatoló napfény felébressze gyermekemet. Pál leül s engem ölébe vonva, Isten tudja hányadszor kérdi tőlem: „Boldog vagy-e igazán, Margitka, nem sajnálod-e, hogy ott hagytad érettem a fényes, nagyúri életet, hogy az én egyszerű otthonomnak légy a napsugara?“ — Nem Pál 1 mert a szerelmed kárpótol mindenért s ebben az édes, egyszerű otthonban találtam fel azt, mit a fény és pompa között oly soká hiába kerestem 1 mire oly epedve vágy­tam, a boldogságot. Madelaine. Halálos végű baleset. A gerendási pusztán egy kazal mellett hajtott el kocsijával Bencze Béni, ami­kor a kazalt támasztó rúd eldőlt és Benczét fejbe ütötte és pedig oly súlyosan, hogy a szenvedett sérülésben két nap múlva meghalt. Az ügyben dr. Tóth Ferencz kir. alügyész és Kiss Kálmán kir. aljárásbiró a helyszínén vizsgálatot tartottak, ame­lyen megállapították, hogy bűntény nem forog fenn és Benoze véletlen szerencsétlenségnek lett áldozata. A szarvasi Árpád szálloda bérbe adásáról re­ferálva megirtuk, hogy a díszes nagy szállodát Stein JánoB mezőberényi vendéglős vette bérbe, ügy látszik azonban a bérlet nem nagy haszonnal biztatta őt, mert pár napi tétovázás után Stein a bérlettől visszalépett. Minthogy pedig a régi bérlő márczius 1-én már ott hagyta a szállodát, az elseje óta be van zárva. Ez a rendkívüli állapot azonban nem sokáig tart, mert már jelentkezett is uj bérlő Garat Frigyes személyében, aki 6 évre 6800 korona bér mellett hajlandónak nyilatkozott a bérbevételre. A képviselőtestület el is fogadta Garai ajánlatát. A kondorosiak bírája. Büszkék a kondorosiak az ő birájukra, a köztiszteletben álló Dérczy Ferencz bácsira, aki egy negyed százada "vezeti a község ügyeit és a ki megyes^erte kedvelt és tisztelt alakja közéletünknek. E büszkeségnél csak örömük na­gyobb most, amikor a derék öreg úr legfelsőbb ki­tüntetésben részesült, ugyanis ő felsége a személye körüli minister előterjesztésére Dérciy Ferencz nagybérlő és Kondoros község birájának buzgó szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemke­resztet adományozta. A kitüntetés jelvényének át­adására a kondorosiak — mint halljuk — nagy ünnepélyt készülnek rendezni érdemes birájuk tisz­teletére. A Csabai polgári kör múlt szombat saját he­lyiségében igen jól sikerült „házi bál “ - at rendezett, amelyen a négyeseket 20 pár tánczolta ás díszes közönség mulatott együtt a legjobb hangulatban. Furfangos csaló. Leleményes csaló károsította meg Bohus Monyis György csabai gazdát. Gazd- ura-m sopronyi tanyájáról a gerendási . vasútállo­máshoz igyekezett, a mikor összejött egy idegen, szintén Gerendásra gyalogoló férfiúval, a kinek elbeszélte, hogy szembaja miatt Vásárhelyre utazik. Az állomásra érve Bohus felszállt a vonatra, az idegen pedig egyet gondolt, visszament Bohus ta­nyájára és ott a béresnek azt adta elő, hogy aj gazda lekésett a vonatról és őt vissza küldte azzal az üzenettel, ho^y fogják be a bárom legjobb lovat, tegyenek bundát is a kocsira, mert Bohus kocsin fog Vásárhelyre • menni. A béres felült a jól érte­sült férfiú csalásának, eleget tett a felszólításnak és az idegen, a lóval, kocsival elhajtott. Mikor Bobus hazajött, tűnt ki a csalás és most a csendőr ség nyomozza az ügyes ló és kocsi tolvajt. A „Nemzeti“ baleset-biztositó rész­vény-társaság rövid idővel ezelőtt érdekes újítást létesített az életbiztosítás terén, amelylyel — mint­hogy e nemben páratlanul áll, — érdemesnek tart­juk olvasóinkat megismertetni. Az ezen módozat szerint biztosított felek évenkint február hónapban tartandó sorsoláson vesznek részt, amelyen minden érvényben levő kötvény közül kétszázanként egyet kisorsolnak. Az első húzást Dr. Hajós Béla, mint Gaszner Béla budapesti kir. közjegyzőnek kama- railag kirendelt helyettese jelenlétében folyó évi február 24-ón tartották meg, mely alkalommal a szegedi főügynökség kerületében a Schönberger Jó­zsef békés-csabai kereskedő tulajdonát képező 10291. 8Z. kötvény sorsoltatott ki, mely 2000 korona biztosított összegről szólott. A kizárólag a „Nem­zeti“ által müveit eme biztosítási ágazatnak nagy előnye abban áll, hogy mindenkinek, aki sorsolás­sal egybekötött életbiztosítást köt, esélye van arra, hogy a biztosított teljes ÖS8zeget ennek esedékes­sége előtt, sorsolás utján minden levonás nélkül készpénzben megkapja, amint ez a kisorsolt 10291. bz. kötvénynél már tényleg megtörtént, daczára an­nak,' bogy a biztosított fél csupán egyetlenegy ne­gyedévi részletet fizetett be 21 korona 12 fillérnyi összegben. Egyebekben általánosan ismert dolog, hogy a „Nemzeti“ a baleset biztosítási intézmény meghonosítása érdekében is úttörő tevékenységet fejtett ki, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy e társaság az 1893. évtől kezdve az 1899. óv vé- géig egyedül a baleset bizsositási ágazatban kerek összegben 3,300.000 korona kártalanítást fizetett ki biztosított feleinek. 76 1,—I Irodalo m. „Magyar Nemzet“ politikai napilap lapunk mai számában közölt hirdetésére különösen felhívjuk lapunk t. olvasóink szives figyelmét. A „Magyar Nemzet“ főszerkesztője Jókai Mór és Beksics Gusztáv, felelős szerkesztője Adorján Sándor* Kiadótulajdo­nos : Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t. Békésvármegye közművelődési egyesülete. Jegyzőkönyv. Felvétetett Gyulán, Békésvármegye közművelődési egyesületének 1900. évi február hó 24-én tartott közgyűléséről. Lukács György elnök a közgyűlést üdvözölvén, előterjeszti, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága 1899. évi február hó 27-ikén tartott köz­gyűlésében 34. bgy. számú határozatával, a vár­megye közművelődési alapjából évi 500 frt = egy­ezer koronát ajánl fel a közművelődési egyesület­nek oly őzéiből és oly kikötés mellett, hogy az egyesület a magyar nyelv sikeres tanítása körül szerzett érdemek díjazásául — a törvényhatósági bizottság által készített szabályrendeletben foglalt elvek és feltételek figyelembe vételével — ezen díj­összegeket a tanítók között évről-évre kiosztani, továbbá a vármegyei óvodák között ugyancsak évenkint 100 koronát, a magyar nyelv tanulásában nagyobb előhaladást tanúsító iskolai növendékek között 60 korona értékű iskolai könyveket kiosz­tani köteleztessék. A törvényhatósági bizottság határozatának megfelelő szabályzati javaslat felolvastatván, be­ható tárgyalás alá vétetett és azt a közgyűlés egész terjedelmében elfo­gadván, a törvényhatósági bizottságnak be­terjeszti. Oláh György alelDÖk előterjeszti, hogy a köz­művelődési egyesület által létesített népkönyvtárak a múlt év elején a vármegye összes községeibe ki­küldettek és a községi közművelődési bizottságok által kezelésbe vétettek. Ötömmel jelenti, hogy a népkönyvtárak iránt megyeszerte általános érdek­lődés nyilvánul és igy eme könyvtárak lé-iyegesen hozzájárulnak a közművelődésnek a szorosan vett nép körében való terjedéséhez. Az alelnöki jelentés örvendetes tudomá­sul vétetik ; egyben felkéretnek a községi köz művelődési bizottságok, hogy a népkönyvtárak eddigi működéséről, illetőleg működésére vo­natkozó adatokat az egyesület elnökségének beküldeni szíveskedjenek. Vörös Zsigmond ev. ref. lelkész-tanitó, a szeghalmi népkÖDyvtá* könyvtárnoka, az egyesület elnökéhez intézett jelentésében előterjeszti, hogy a könyvtárno.kságot csak azon esetben hajlandó viselni, ha ezárt megfelelő tiszteletdijban részesül, ellenesetben a könyvtárnokságról lemond. A közgyűlés — noha törekvését képezi, hogy a népkönyvtárak szives kezelői — tisz­teletdijban részesüljenek, a közművelődési egyesületnek e czélra még nem fordítható vagyona s jövedelme hiányában— ez idő sze rint még sajnos, nincsen oly helyzetben, hogy ebbéli törekvésének megfelelhessen és igy VörÖB Zsigmond könyvtárnok lemondását, ed - digi ügybuzgó működésének jegyzőkönyvi kö­szönettel való méltatásával elfogadja s egyben felkéri az elnökséget, hogy a szeghalmi nép­könyvtár további kezelésére nézve az ottani községi közművelődési bizottság javaslatának meghallgatásával intézkedni, illetőleg uj könyv­tárnokot kinevezni szíveskedjék. A közművelődési egyesület által, kezelt tör­vényhatósági muzeum katalógusa teljesen elké­szülvén és a közgyűlésnek beterjesztetvén a katalógus szerkesztőjének Domonkos János gyulai néptanítónak nagy szorgalom és ügybuzgóságról tanúskodó munkájáért jegyző­könyvi köszönet szavaztatik. A katalógus elkészülte alkalmából dr. Lukács György elnök felkéretik, hogy a mú­zeumnak állami segélyben részesülése érde­kében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnái kellő lépéseket tenni, illetőleg állam­segélyt kérelmezni szíveskedjék. Oláh György alelnök és Fürdők István mu- zeumigazgató ebbeli tisztségeikről lemondásukat je­lentvén be: a közgyűlés úgy az alelnököt, mint a muzeumigazgatót lelkes éljenzések között le­mondásuk visszavonására felkéri. — Fürdők István muzeumigazgató lemondásában kifej­tett ténykörülmények figyelembe vételével azonban addig is, mig a múzeumnak kiesz- közlendő államsegély a muzeum igazgatását és fejlesztését ujabbi alapon lehetővé teszi, Domonkos János gyulai néptanító egyesületi tagot muzeumőri tisztségre felkéri, illetőleg később meghatározandó méltányos tiszteletdij mellett a muzeum további szakszerű kezelé­sével ezennel megbízza. Kmf. Jegyezte: Lukács György, Kóhn Dávid, elnök. titkár. Gyulai élet. (Wielandné Szénásy Gizi-, „Madelaine“ néven a „Pesti Napló“- ban, — Kóbor Tamás, Márczius 15-ike, .— wllamvildgitás. Üdvözlöm önt asszonyom a múzsák szentelt berkeiben és legnagyobb örömömnek adok kifeje­zést, hogy ujro többen vagyunk egygyel Gyulán,fa kik a nyomdafesték révén „bohém1* elnevezésre tartunk igényt. Ha igy haladunk, maholnap megalakíthatjuk a gyulai „bohémia“ országot, melybe nagyságos asszonyomat választjuk be diszelnöknek — (ha ugyan D. Lajos bácsi nem protestál ellene.) Olvasván finom asazonyi lélekkel megrajzolt bájos tárcsáját, mély sajoálattal telt meg a lelkem ön iránt nagyságos'asszonyom. „Et tu mi üli Brute“ kiáltottam fel s letévéu a „Pesti Napló“-t, a részvét könnyeit sírtam el ön felett legszebb kollegám! Mert én istenem, ön ezzel „rovott előéletűivé változott, kilépett a rendes emberek keretéből és a nagy bohém birodalomnak lett egyik kedves tagjává. ön bizonyosan nem tudja, milyen emberek vagyunk mi, nyomdafesték fogyasztó papiros pusz­tító társadalmi osztály. Mi vagyunk azok, akikről ha szó esik komoly társaságban, úgy: „Eh! hisz az skribler“ 1 kifeje­zéssel térnek napirendre fölöttünk. Mi vagyunk azok, a kiknek mindig tele van a szivük, hol lelkesedéssel, hol meg keserűség­gel, de mindig üres a zsebünk, mi vagyunk azok, a kik nem érdeklődnek a részvényosztalékok iránt és mi vagyunk azok, a kik, ba egy 10 filléres vál­tót aláírunk, mindjárt 10 fillérrel csökkentjük a váltó értékét. Ilyen kompániába lépett ön be nagyságos asszonyom. Fogadja részvétemet! Tanácsokat azonban nem adok. Ne igyekezzék életének ezt a sötét pontját elrejteni. 3őt A ki olyan szépen kezeli a pennát, a ki olyan finom lélektannal ir, mint ön, az nagy bűnt követne el ha újra visszalépne a „rendes“ emberek közé. írjon csak Írjon. Csak azért is. És ha a jóbarátnői ganyosan kritizálják meg az uzsonnáit és savanyúnak találják a tejsürüs ká­véja habját 8 „geil“-nek találják az omlós puszed- lijeit, ne akadjon fel rajta és legyen rá elkészülve hogy igy lesz. Még nekünk férfiaknak se bocsátják meg a bűneinket, melyet pennával elkövetünk, hát még egy szép asszonynak 1 Vigasztalódjék! Én mindig harozra készen állok az uzsonnáit megvédelmezni s kárpótlásul be­fogjuk választani a gyulai „bohémia“ diszelnökévé. Én előre is lekötöm s szavazati jogomat és a szerkesztőmnek is megmondom, hogy önre sza­vazzon, noha erősen apprehendálunk, hogy nem mi nálunk bontotta ki szárnyait. Azonban azért fogadja gratulátiómat. Üdvözlöm önt, a múzsák szentelt berkeiben 1 * • * A mi viczinális irodalmi eseményeink között a Kóbor Tamás felolvasása is szenzácziós újdonság. Ritkín van alkalmunk eleven Írót látni olyat mint Kóbor Tamás, aki a szó igaz értelmében hiva­tott iró s akit a legfeketébb maliczia se tarthat, már közönséges skriblernek. A kereskedelmi csarnoké az érdem, hogy ezt a kis irodalmi „delicate8se“-t megizlelteti velünk, melyre előre is nagy érdeklődéssel készülünk mi, jó vidékiek. A magyar irodalom első gárdájának, a „Hót“ íróinak egyik legelső tagja Kóbor Tamás. Az iro­dalmi arisztokráczia egyik első embere, akinek nevét Gyulával együtt emlegetni, tisztelt szülővárosunkra is megtisztelésszámba megy. Kíváncsian várjuk Kóbor Tamást s a máskor üres Komló bizonyára megtelik ezen a napon. * * * Márczius tizenötödikéről is illenék valamit írnom, de miután vonal fölött és vonal alatt eleget foglal­kozunk a nagy nemzeti ünneppel, nyugton hagyom az önök szumyadó hazaszeretetét. Inkább a villanyvilágításról beszélek, gratulálva Gyula városnak, hogy ezt megérte. Ki hitte volna, hogy Gyulán villanylámpák fognak égni az utozákon. Ki hitte volna, hogy mi villany mellett olvas­suk a korrektúrát, és nyomdászaink villany mellett fogják irtani az „ajtólibákat/' Pár éve még osak álom, ma már édes' valóság. Dobay Sf Reisner ikerkiadóink gömbölyödött arczc/.al nézik esténkint az izzó lángokat s derült ábrázatukra csak a hectowatt óra rajzol egy-egy komolyabb vonást, amely vonás azonban egy szikrát sem komolyabb annál, mint mikor eddig havonta a horribilis petroleum-kontóval állított be a spe- czerájos. Hát még ha a végleges telep meglesz! Még minket is villanyerőre rendez be a kiadó áldozatrakészség s akkor nem egyszerű bohemi&t, hanem „villanyos bohemiát“ létesítünk Gyulán. — re. f Legolcsóbb poutikai iwpiiarTerjedelme 24-32 oldal naponként.Megelőz minden más napiwpot 12órával^ UftUTATVÁHY SZÁM6 NAPIG INGYEN CI/»:flA6YAR NEMZET BUDAPEST, KEREPESI'ÚT MATHENAEUfli

Next

/
Thumbnails
Contents