Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
8-ik szám. Gyula, 1900. február 25-én XXXII. évfolyani. f-------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova | lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H ó li n ID á V i cL. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. ______________ Me gyegyülés előtt. ii. Múlt heti számunk hasonló czitnü közle menyének végén Ígéretet tettünk, hogy közgyűlés többi közérdekű tárgyait is ismer tetni fogjuk és ezen Ígéretünknek a követ kezőkben teszünk eleget: A vármegye tulajdonát képező régi tör vényszéki épület értékesítése és a központi hiva talok elhelyezése tárgyában kiküldött bízott ság megbizásában eljárva megkísértette az épületnek árverés utján való eladását. A rnásoc Ízben megtartott árverésen beadott legelő nyösebb ajánlat 16,200 koronát ígért a törvény' szék kettős telkéért és a rajta levő épületekért Az ügy előkészítésére kiküldött bizottság azon ténynek kijelentése • mellett, hogy a másoc ízben megkísérelt árverés sem vezetett ked vezőbb eredményre és hogy az épületeknek hasznosítása nagyobb .befektetést igényelne főleg pedig azért, mert a vármegyének a központi hivatalok elhelyezése czéljábó megfelelő összeg nyerésére szüksége van, az ajánlat elfogadását és a méltatta nyert összegen a fogház-épületnek hivatalok czéljaira való átalakítását javasolta. Az állandó választmány — szerintünk is igen helyesen — nem járult hozzá ezen javaslathoz és csak örvendeni* tu dunk azon a vármegye minden részéből jelen levő bizottsági tagok részéről — mondhatni — egyhangúlag nyilvánult véleménynek, mely a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy akár a véletlen körülmény, akár a nyomott pénz és forgalmi viszonyok normálisnak nem mondható találkozása folytán a vármegye határozata legyen bizonysága annak, hogy i vármegye székhelyén, annak központján ősz szesen 750 négyszögöl területű és épületekké beópitétt két telek ily alacsony ár mellett volna értékesíthető. Egy oly kedvező fekvésű és oly kiterjedésű telekre a közérdeknek lehet minden perczben szüksége és ha már i város a teleknek neki történt felajánlása al kálmával nem akarta, vagy nem tudta e köz érdeket figyelmére méltatni, a vármegyének kell arra figyelemmel lenni és nem engedni T A R C Z Regény két levélben. A „Békés“ számára irta: Szomaházy István, Első levél. Drága Marim! Gyűlölj meg, ne gondolj rám soha többé, én a te és minden becsületes ember tiszteletére méltatlan vagyok ezentúl. Oh milyen szerencsétlen vagyok Mari, oh mennyire szerencsétlen ! Te tudod, hogy házas életem sohasem volt boldog; de remélhetem-e azért, hogy elnézésedet bocsánatodat nem fogod ridegen megvonni tőlem ? Nem hozhatok föl védelmemre semmit, hogy László soha sem értett meg, hogy szerelme zabolátlan és érzéki szenvedély volt, hogy jóformán elhanyagolt, magamra hagyott. De eskü szöm neked, hogyha öt közelemben, oldalam mellett érzem, mégsem történhetik meg soha ez a borzasztó esemény. Te ismered a Kätchengipfelt, a hová innen piros nyerges öszvéreken rándulnak ki a fürdővendégek, az árnyékos hegyi utat, a Barbara asszony majorságát. Nyolcz, vagy tiz nap előtt egy tarka menet állított be a majorság udvarára, két asszony, köztük én és egy nyíregyházi mérnökné, hat vagy nyolcz kurjongató fiatalember. Ezek az utóbbiak fölverték az egész telepet, tejet ittak, produkcziókat csináltak az öszvérekkel, bolondos élőképeket rendeztek. Magam is szívből kaezagtam, mikor egy ismeretlen úr áll meg a hátam mögött, a ki tisztelet- teljes bókolás után igy szól hozzám: — Nem ismer, egészen elfelejtkezett rólam ? Fürkészve nézek a szemei közé de nem emmeg, hogy egyrészről a kérdéses telek magán spekulácziok czóljait szolgálja,- másrészről a kellő áron való értékesítés kizárt volta a forgalmi viszonyok nagy kárára hivatalosan konstatáltassék. Ezen indokolással jelentette ki elfogadhatatlannak az állandó választmány is az árverésen tett ajánlatot és ennek folytán javasolja a közgyűlésnek, hogy az épületek értékesítését vagy más hasznosítását bizottságilag tanulmányoztassa, a fogház-épületnek árvaszók, levéltár, és egyéb hivatalos helyiségek számára való átalakítását pedig a házi tartalékalap terhére foganatosita. A tiszti nyugdíjintézet igazgató választmánya a nyugdij-szabályrendelet módosítása iránt terjeszt be javaslatot. Az 1883. évben i tisztviselők részére megalkotott uyugdij- nlézetbe időközben felvétettek,az utbiztosok és hivatalszolgák is anélkül, hogy a szabály- rendelet intézkedései rájuk alkalmaztattak volna, több intézkedése a szabályrendeletnek elavult és a végrehajtásban absurdumokra vezet, az időközben létrejött vármegyei törvénynek ide vonatkozó szakasza nincs végrehajtva a szabályrendeletben és az nincsen összbangzatba hozva az állami nyugdíjtörvényekkel; végül az időközben megerősödött nyugdíj alap lehetővé teszi, hogy a tisztviselőket oly nagyon sújtó magas hozzájárulási százalék leszállittassék és a nyert kedvezményekkel arányba hozassák. Ezen körülmények tették megokolttá a szabályrendeletnek gyökeres átdolgozását. Az orosháza-pusztaföldvári ut építését a törvényhatóság tudvalevőleg jogerősen elhatározta és miután az útépítésre a fedezet is meg van? a munkálat éppen a foganatba vételig eljutott. Az időközben változott viszonyok következtében azonban a vármegye alispánja és az általa felhozott indokokból az állandó -választmány is az építésnek az 1900. évről való elhalasztását javasolják a közgyűlésnek. A múlt év folyamán ugyanis éppen az alispánnak kezdeményezésére merült fel a vármegyét észak-déli irányban keresztül szelő uj állami ut eszméje, mely a vármegye által felkarolva a kormány előtt is oly kedvező fogadtatásra talált. Tény, hogy a kereskedelemügyi minisztérium megállapodásai szerint ezen állami útnak kiépítése tervbe van véve, és miután ugyanazon megállapodások az ut irányitását P.-Földvár és Orosházán át tervezik, az anyagi eszközökkel csak mérsé kelten rendelkező vármegyétől csak dicsérhető előrelátás, hogy az állami ut építésének ügyé ben a végleges döntést bevárja és ha az eddigi megállapodások valóra is válnak, a jelzett útépítésre szánt 350.000 koronát más hasonló üdvös építményekre fordítja. Gyula várost első sorban érdeklőleg és illetve annak kezdeményezése folytán két igen fontos kérdés kerül a közgyűlés napirendjére: az egyik a vámos utak kérdése, a másik a gyula-barakonyi vasút ügye. Gyula város tudvalevőleg néhány főbb utczáját tetemes áldozattal kiköveztetvén, most azt kéri a vármegyétől* hogy ezen utakat vegye fel a vámos úthálózatba és az utak építési költségét a városnak térítse meg. Az állandó választmány a kérelem azon ré sze ellen, hogy a közút jellegével levő ut czák a vámos úthálózatba felvétessenek, elvi kifogást nem is tenne, de a kérelem ezen alakjában való teljesítését megfelelő fedezet hiányában nem javasolja. Méltányosnak és helyesnek ismervén fel azonban a város azon törekvését, hogy az általa kiépített utakat vámos utakká tegye és az építés költségeit vámszedés utján biztosítsa magának, ennek elérésére azon módozatot tartja legczél szerübbnek, ha Gyula városa veszi át eddig a vármegye által kezelt vámos utakat a vámjövedelemből úthálózatát kiterjeszti és esetleg más pénztárból tett kiadásait vissza térítheti. Ez alkalomból hasonló javaslatot kíván az állandó választmány mindazon köz ségek elé terjeszteni, a melyek hatóság mérnökkel bírván az utak kezelésére képe sek, ezek pedig Gyulán kivül Orosháza, Bé kés, B.-Csaba, Szarvas és Mező-Berény községek, a mélyek mindegyike képes voln arra, hogy a vámjövedelem terhére a vámos úthálózatot kiterjeszsze. Több más előnye is volna ezen terv megvalósításának, nevezete lékszem. ö mosolyog, vár egy kis ideig, hogy kitaláljam, de végre jókedvűen megszól: — Szeniczey Feri, a kivel nyoszolyóleány volt tizenkét év előtt az alsó-tarvölgyi lakodalmon. Eszembe jutott most egyszerre, hogy ki csoda, visszaemlékeztem most Ilondy Róza esküvőjére, hol az Ilondyék egy távoli unokaöcscse volt a vőfélyem, a ki pompásan tánczolt, szerelmet esküdött valami erdei majálison, de aztán úgy eltűnt előlem, mint egy júniusi zivatar Örvendve nyújtottam feléje a kezemet, bemutattam az uraknak, kik hamarosan barátságot kötöttek vele s az egész délutánt együtt töltöttük el a Barbara asszony majorságában és a Kätchen gipfel legmagasabb hegyormán. Visszafelé jövet megkérdezte : — Hol lakik itt a fürdőn ? — A Karolinenhausban. — Nagyszerű, akkor szomszédok vagyunk Magam is ott ütöttem fel a tanyámat. Üh, drága Marim, reszketek az idegláztól, mikor most ezeket leirom, de esküszöm neked, hogy egy szemernyi rossz sem volt szegény szivemben, mikor ezt a régi barátságot felújítottam, érzem, hogy á történtek után kötelességem az őszinteség, hogy mit sem szabad eltitkolnom előtted, tudd meg hát: én a kelleténél tán többet kaczérkodtam vele a közelebbi apókban, néha jobban megszorítottam a kezét, néha barátságosabban -tekintettem a szemei közé. Néha megfordult a fejemben egy pillanatra: miért nem őt adta melléin a sors, tán boldoggá tett volna, ha megölel, ha keblére szorít. Ismétlem, esküszöm neked drágám, hogy az egész egy borzasztó kábulatnak tűnik föl, de azon az éjjelen nem voltam a józan eszemnél és jóformán elvesztettem a fejemet. Tizenegy óra után megismertem lépéseit a csöndes folyo són s a vér az arczomba tódult, mikor az ajtó mon kopogtatott. Kért, hogy bocsássam be, mert sürgős -közlendője van, s én — vess meg fiam — bebocsátottam. Szavai, Ígéretei elkábi tottak. Mintha kitalálta volna, mi lakik a lel kemben. Tudja — szólt — hogy a férjem nem ért meg, hogy boldogtalan vagyok s ő ama régi leánykori találkozás óta szüntelen szeret. — Távozzék — kiáltám — egy perczig sem hallgatom tovább. Felém jött, megölelt. Oh, Mari, e perczben tele volt a szivem azzal a boldogtalansággal, mely házaséletemben osztályrészen volt, őrült vágy fogott el, hogy egyszer megértsen, dédelgessen valaki, vérem lángolt. Suttogva szóltam Feri, legyen jó, hagyjon el . . . Magához szorított és megcsókolta. • Utálom önmagamat, irtózom magamtól, mint egy bél- poklos. Ha eszembe jut, hogy egy idegen ember megcsókolt, oda szeretnék rohanni a falhoz, hogy a fejemet összezúzzam. Életem veszve van. Mit tegyek, szegény fiam mihez fogjak ? Ha arra gondolok, hogy -.ászló mindent megtudhatna, a halál rettenetes félelme fog el! És sejtem, hogy mindent meg fog tudnr és akkor az 6 keze által halok meg, mint egy nyomorult teremtés. ö borzasztó, hiszen tudod ! . . Féltékenységével akkor is nyomomban volt, amikor semmi oka Sem volt erre, hát most, Istenem, most! Egy pillantásért, a mit a minap valamely szomszéd asztalhoz vetettem, otthon összetörte a teás service-t s megakart ölni, mint egy vértszagoló tigris. És most a halált érzem szivemben, mikor rágondolok. Sirass meg, szegény Marim és ne haragudj sen akkor a törvényhatóság a tulajdonképpeni feladatát képező külső útszakaszok kiépítésére nagyobb gondot fordíthatna és annak gyorsabb végzésére képesebb lenne, a községek viszont a vámos utaikat terhelő és a közúti alappal szemben fennálló tartozásaikat a vámjövedelemből rövid idő alatt teljesen letörlesztvén, azután újabb beépítéseket foganatosíthatnának, a mi által nemcsak útjaikat építhetnék ki az eddigi rend szerint gyorsabban, hanem kiépített úthálózat mellett hitelképességük is jelentékenyen emelkednék és közgazdasági viszonyaik nagyobb fellendülése is bekövetkeznék. Az ügynek ilyetén módon tervezett sikeres megoldását annál is inkább örömmel üdvözöljük, mert arra Gyula város mozgalma adta meg az első impulzust és annak városunk is mint a vármegye községei élvezni fogják előnyeit. A gyula-barakonyi vasút ügyében tudvalevőleg Gyula város képviselőtestülete, mely nehány hó előtt 100,000 frtot szavazott meg e czélra, a segélyezés ügyének a napirendről való levételét határozta el. A határozat ellen a vasút engedélyesei felebbezést adtak be és kérdés annyiban közérdekű, mert a segélyezés megtagadása megakaszthatja, sőt lehetetlenné is teheti a már az épités stádiumáig előrehaladt vasút ügyét. Az állandó választmánynak javaslata a város határozatának megsemmisítésére és arra irányul, hogy a képviselőtestület uj határozathozatalra uta- sittassék, mert a képviselőtestület nem is reflektál a kereskedelemügyi miniszternek a segélyezés ügyében hozott határozat pótlását elrendelő leiratára és mert a vasutak részére adandó segélyek ügyében érdemleges határozathozatal csak a községi törvényben előirt alakszerűségek mellett hozható, a melyek betartva nem lettek. Több községnek fontosabb vitás közügye szaporítja még a közgyűlés érdeklődést keltő tárgyainak számát és igy a holnapi közgyűlést előre is érdekesnek és jelentőségteljesnek mondhatjuk. ő rá, ha valami borzasztó dolgot hallasz, mert hiszen megérdemlem, hogy meghaljak. Feledj el, sirasd meg szegény szerencsétlen barátnődet: Etelkát. Második levél. Édes, öreg barátnőm! Ha tudnád jó Marim, mi adja kezembe a tollat! . . . Képzelj el valami nagyon rosszat, a legrosszabbat, amire gondolni tudsz és akkor is még szörnyen messze jársz a valóságtól, biztosi tlak. Emlékszel-e még arra a szomorú levélre, amit életem egy borzasztó korszakában intéztem hozzád, tudod régen, nagyon régen, az X fürdőből, a hol egy hosszú nyarat töltöttem ? Nem Mari, te bizonyosan nem feledkeztél meg múltam e keserves epizódjáról, hiszen most is itt őrzöm válaszodat, melyet barátságod drága jele gyanánt tartogatok hosszú évek óta ..............És ép en ez a levél az oka annak, hogy ma váratlanul hozzád fordulok megint, ama szomorú történet végével, melyről csak most, harmincz súlyos esztendő után lehet előtted beszámolnom. Sohasem feledem el, milyen jóságosán biztattál akkor, mint ajánlottad a megbánást, a magambatérést, melylyel szerinted az egész nagy vétket jóvá tehetném. Tudod, hogy ez idő óta egészen férjemnek és kicsi leányomnak éltem s hogy ez utóbbi vigasztalt meg mindazért boldogtalanságért, melyben fiatalságom szomorú éveiben részem volt. Tudod, hogy a kis leány is régóta férjhez ment, hogy idősebb unokám évenkint a mi házunkban tölt kát hónapot, hogy csöndes, higgadt nagymamává lettem, aki néha még örülni is tud .valaminek. Sok együttlétünk alatt, a pöstyéni fürdő
