Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

Tudnivalók

az 1901. évi január hó 1-je és 10-ike közt.

I. A. népszámlálás czélja.

A népszámlálásnak czélja az egész országnak, valamint az ország egyes vármegyéinek, városainak és községeinek lélekszámát megállapítani s a népességnek mindazon viszonyait számba venni, a melyek akár miveltségi' és gazdasági, akár nemzeti és társadalmi, vagy bármely más közszempontból fontossággal birnak és a melyekre úgy a törvényhozásnak a kormánynak, valamint a megyei, városi és községi közigazgatásnak, sőt magának a társadalomnak is a közjóiét és közmiveltség előmozdítására irányuló tevékenységhez mellőzhetetlen szüksége van.

Ennélfogva minden egyes polgárnak nemcsak törvényes és hazafias kötelessége a nagy népszámlálási munkálatnak sikerességét tőle telhetó'leg előmozdítani, de e kötelesség lelkiismeretes teljesítése egyúttal kinek-kinek saját jól felfogott érdekéhen is áll.

Minthogy pedig a népszámlálásnak csakis a közműveltség és közjóiét előmozdításához szükséges adatokat szolgáltatni képezi a feladatát, attól sem kell senkinek sem tartania, hogy a népszámlálásból adóztatási szempontból bármily hátrány származhatnék. Ez már csak azért is ki van zárva, mert az 1897. évi XXXV. t.-cz. 17. §-a világosan kimondja, hogy a statistikai adatok, igy tehát a népszámlálási adatok is az adók kivetésénél alapul nem vehetők, de még csak nem is lennének alapul vehetők, minthogy a népszámlálási adatok, mihelyt azok a községben begyüjtettek és felülvizsgáltattak, a m. kir. központi statistikai hivatalhoz terjesztetnek fel s egyáltalában nem is kerülnek oly hatóságok kezébe, a melyek adókivetésével foglalkoznak. És hogy a népszámlálási adatok őszinte bevallásból az adatszolgáltatóknak más módon se lehessen semmiféle sem erkölcsi, sem anyagi hátrányuk, a 15. §. 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azokat a hatósági közegeket számláló biztosokat és a népszámlálásnál működő bármely más egyént, nemkülönben a statistikai hivatalnak is azon alkalmazottjait, a kik valamely egyénre vonatkozó népszámlálási adatot bárkinek is kiszolgáltatnának.

II. Miből áll és mi módon hajtatik végre a népszámlálás?

A népszámlálás tulajdonkópeni nép összeíráson kívül az épületeknek és az ezekben lévő lakásoknak összeírásából, továbbá a kisipar fogalma alá eső iparvállalatok felszerelési és termelési viszonyainak számbavételéből áll. Az épület összeírásnak czélja az épületekről köz miveltségi, közegószségi és tűzbiztonsági szempontból tanulságos adatokat szerezni, a kisiparosokra vonatkozó statistikai adatgyüjtésnsk pedig az a feladata, hogy a kereskedelemügyi minister urnák a hazai ipar fejlesztésére s kiváltképen a kisiparosok jólétének és kereseti viszonyainak előmozdítására irányzott tevékenységéhez szolgáltassa a szükséges tudnivalókat. Minden iparos a saját érdekeinek tesz tehát szolgálatot, ha a számlálónak az ipari viszonyokra vonatkozó kérdőpontjaira a legjobb tudomása szerint pontos feleleteket ad.

A népszámlálás akképpen történik, hogy minden házról, illetve az egy-egy házigyüjtőiv és az országnak minden egyes lakosáról egy-egy külön számlálólap állitta- tik ki, de csak a jelenlévőkről, minthogy azok az egyének, a kik a népszámlálás időpontjában lckásuktól távol vannak, saját lakásukon nem számlálólapokon, hanem csak a házigyüjtőivnek erre szolgáló rovataiban vétetnek számba.

A számlálőlapokat és házigyüjtőiveket vagy az egyes családfők, illetve háztulajdonosok, vagy azok helyettese (a családnak bármely, az adatok kitöltésére képes tagjai), vagy a számláló biztos tölti ki, a ki e végből minden egyes házban és lakásban megjelenik.

A közügy érdekében kívánatos, hogy azok, a kik a népszámlálási kérdőpontokat maguk képesek kitölteni, e fontos állampolgári kötelességet személyesen teljesítsék.

III. Kiről kell számlálólapot kiállítani?

Számlálólap minden oly egyénről töltendő ki, a ki az 1900. évi deczember hó 31-ike és 1901. január hó 1-je közti éjfél időpontjában a lakásban állandóan lakott, vagy (mint vendég, átutazó stb.) ideiglenesen ott tartózkodott (szállva volt.) Azokról a csecsemőkről, a kik január hó 1-én, vagy azután születtek, habár a számlálóbiztos már a lakásban találja őket, nem kell számlálólapot kiállítani, -ellenben azokról az egyénekről, a kik az 1900. évi deczember hó 3l-iki éjfél után halnak meg, noha akkor, a midőn a számlálóbiztos a lakásban megjelenik, már talán el is vannak temetve, a számlálólap kiállítandó. Ugyan igy kiállítandó a számlálólap azon egyénekről is, a kik deczember hó 31-én a lakásban vannak (pl. szabadságon otthon levő katonák, tanulók stb.) habár január 1-én, vagy azután eltávoznak is, ellenben mellőzendő a számlálólap kiállítása azokról, a kik csak az 1900. évi deczember hó 31-iki éjfél után jöttek a lakásba, kivéve, ha ezen egyénekről korábbi tartózkodási helyükön 6zámlálólapok nem állíttattak ki. így például a deczember hó 31-én utón levőkről utazásuk közben a számlálólap nem lévén kiállítható, ezek ott számlálandók meg, a hová megérkeznek, ugyan igy a deczember hó 31-én, vagy január hó elején helyet változtató gazdasági és egyéb cselédek is rendszerint ott veendők számba, a hová költöznek, vagyis az uj gazdánál. Minden ilyen egyének, a kik a különös körülményeknél fogva 1900. évi deczember hó 31-ki tartózkodásuk helyén megszámlálhatok nem voltak, a mennyiben az uj tartózkodási helyen a népszámlálásnak foganatosítása közben meg nem számiáltatnának, valamint azok az egyének is, akik noha tartózkodási helyüket nem változtatták, tévedésből, mulasztásból, vagy bármi okból a számlálásból kimaradtak s erről tudomással birnak, legkésőbb 1901. évi január hó 10-ig a községi elöljáróságnál számlálólapjuk kitöltése végett jelentkezni kötelesek.

Szállodákban, vendégfogadókban és egyéb szállást nyújtó helyeken megszálló vendégek az 1901. évi január hó 1-je és 10-ke közti egész időszakban meg- számláltatás kötelezettsége alá esnek s e kötelezettségük teljesítéséért a szállótulajdonos (vendégfogadós, stb.) is teljes felelősséggel tartozik.

IV. Hogyan kell a számlálólapot kitölteni?

A számlálólapok kitöltésére nézve, a mennyiben egyes kérdőpontok magyarázatra szorulnak, a számlálólapok kitöltésére vonatkozó utasítás irányadó. Azok a családfők, (vagy helyetteseik) tehát, a kik a számlálólapokat személyesen töltik ki, ez utasítás megfelelő pontjait vegyék figyelembe, esetleg hagyják üresen azokat a kérdőpontokat, a melyekre nézve nincsenek egészen tisztában s a melyeket azután a számláló- biztosnak a feladata lesz, a családfő (vagy helyettese) szóbeli bevallása alapján kitölteni.

Minden kérdőpontra a lehető legnagyobb pontossággal kell megfelelni. A születés évére vonatkozó kérdés a népszámlálásnak egyik legfontosabb kérdőpontja lévén, hogy e kérdésre is minél pontosabb adatok legyenek szerezhetők, ha vannak a születés időpontját igazoló okmányok (keresztelő-levél, házassági anyakönyvi kivonat, cselédkönyv, munkakönyv,) vagy más meghízható feljegyzések (pl. imakönyvbe, bibliába történt feljegyzések), ezeket idejében elő kell keresni, hogy a mikor a számlálóbiztos a lakásban megjelenik, már kéznél legyenek.

V. Büntető határozatok.

A ki a népszámlálás alkalmával tudva hamis, vagy valótlan adatokat jegyez be a számlálólapra, vagy a házigyüjtöivbe, vagy szóbelileg hamis, vagy valótlan adatokat vall be, vagy az adatszotgáltatást megtagadja: kihágást követ el és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. (1897. évi XXXV. t.-cz. 13. §-a.) — A kihágás ügyében a kir. járásbíróságok járnak el (1897. évi XXXV. t.-cz. 16. §-a.)

Ily kihágást követ el tehát az, ki magát, vagy valamely hozzátartozóját a nép- számlálás alól kivonja, vagy a számlálóbiztost bármi módon s akárcsak megtréfálási czél- ból is félrevezetni igyekszik, a ki a rovatok kitöltését, vagy a kívánt felvilágosítást megtagadja, a ki a községi elöljáróság (városi hatóság) által népszámlálási ügyben meg- idéztetvón, az idézésnek meg nem felel s mulasztását elfogadható módon indokolni nem tudja, az a gazdasági, vagy egyéb cseléd, vagy más egyén, a kinek biztos tudomása van arról, hogy meg nem számiáltatott és a számlálás foganatosítása végett a községi elöljáróságnál (városi hatóságnál) 1901. évi január hó 10-ig jelentkezni elmulasztja, az a szállodás, vagy szállóvendég, a ki a reá vonatkozó különös kötelezettséget nem teljesiti.

A ki pedig a népszámlálás foganatosítását hamis hírek terjesztésével megnehezíti, vagy ez által a felvételnek az előszabott időben való végrehajtását megakadályozza, az ebből származó károkat, úgy mint az esetleg szükségessé vált újabb felvételi és egyébb intézkedések költségeit viselni tartozik. (1897. évi XXXV-ik törvény- czikk. 14-ik §-a.) 349 i_i

Hirdetmény

a fold- és házbirtok után járó általános jövedelmi pótadónál számításba veendő kamatterhek bevallása tárgyában.

Általános jövedelmi pótadó fejében fizetendő :

a) a földbirtokra, a házbér alá eső házbirtokra, a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesitósi járuléknak 30 százaléka ;

b) a házosztályadő alá eső házbirtokra a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesitési járuléknak 40 százaléka;

c) végül az ideiglenes adómentesség kedvezményében részesített föld- és házbirtoknál 20 százaléka azon összeg után, mely az illető föld- vagy házbirtokra állami adó és földtehermentesitési járulék czimén a folyó évre kivettetett volna, ha a földvagy házbirtok adómentes nem lett volna.

A kölcsönnel terhelt ház- és földtulajdonosoknak az 1883. XLVI. t.-cz. 13. szakasza által az a kedvezmény adatott, hogy

a) a föld- és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó az illető tulajdonost bekebelezés által is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig le nem rovott tőke-maradék egy évi kamatainak 10 százaléka: feltéve, hogy a tőkével kamatok is vannak bekebelezve ;

b) hitelüzlettel foglalkozó pénzintézettől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vétetik azon összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsön vett tőke után egy évre esik; ha a kölcsön törlesztése nem az óv első napján, hanem évközben veszi kezdetét, a törlesztési idő első és utolsó évében az évi kamatnak csak aránylagos része vehető számításba az adóköteles jövedelem megállapításánál.

A telekkönyvileg bekebelezett közadók és kincstári bérbátralékok után járó kamatok nem képezik levonás tárgyát (1883. XLVI. t.-cz. 16. §.)

Az a) alatti bekezdésben foglalt intézkedésből világosan kitűnik, hogy a levonás alapját képezi az ez évi kamatösszeg, mely az adóévet megelőző év végén fenma- radt tőkemaradék után jár. Ha tehát valamely földbirtokos 1899. évi január hóban 100.000 frtot vett fel magánhitelezőnél és ebből ugyanazon évi deczember 15-ig 60,000 frtot visszafizetett, a levonás alapját az 1900. évre az 1899. deczember hó végén fen- maradt 40,000 frtnyi tőke-maradék évi kamatjának 10 százaléka fogja képezni.

Ez az eljárás azonban csupán az a) alatti bekezdésben említett közönséges kölcsönökre vonatkozik, mert ezektől a kölcsönöktől a jelzálog intézetektől felvett törlesztési kölcsönök a b) alatti bekezdésben világosan megkülönböztetnek.

Ugyanis hitelüzletekkel foglalkozó pénzintézetektől felvett kölcsönökre nézve az általános jövedelmi pótadó kiszámításánál:

aa) a bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vétetik az összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsön vett tőke után egy évre esik ;

bb) s kölcsön után nem a megelőző, hanem a folyó évre járó kamatnak 10 százaléka veendő tekintetbe, s igy a levonás kedvezménye azokra a kölcsönökre is alkalmazandó, melyek az adóév folyamán keletkeztek. (1891. 41178. P. M. R., 1891. 13. P. K.)

Itt megjegyeqtetik, hogy ezen az általános jövedelmi pótadónál számításba veendő kamat alatt értendő az az összeg, mely az eredetileg kölcsön vett tőke összeg után a pénzintézet által kiállított kötvényben meghatározott kamatláb szerint kamat fejében fizettetik, ellenben az évi törlesztési összegből a tőketartozás apasztására, valamint a kezelési költségekre fordított összeg az általános jövedelmi pótadó megállapításánál levonás alapját nem képezheti. (1893. 28058. P. M. R. 13. P. K.)

A vallomás az adóév január hó l—31-ike közötti időben adandó be a városi adóhivatalnál.

E határidő lejárta után és jelesül október hó 15-ig érkező vallomások az 1897. márczius 22-én kelt és a „Pénzügyi Közlöny*’ 10. számában megjelent 21275. számú rendelet szerint már csak igazolási kérvény utján és abban az esetben fognak figyelembe vétetni, ha hiteltérdemlőleg igazoltatik, hogy e késedelem elhárithatlan akadály miatt történt.

A benyújtott vallomásról elismervény adatik, mely a vallomás kellő időben történt benyújtásának igazolásául szolgál.

Kivételt képeznek a b) alatti bekezdésben említett esetek, mert azok az adózók, akik a kölcsön-kamatokra vonatkozó vallomások benyújtására kitűzött határidő letelte után valamely pénzintézetnél telekkönyvi bekebelezés mellett járadék-kölcsönt vesznek fel, jogositvák a felvett kölcsönnek telekkönyvi bekebelezését igazoló és a bekebelezés megtörténtét követő 30 nap alatt benyújtandó vallomás alapján a rájok az ez adósság felvétele előtt kivetett általános pótadó mérvének helyesbítését az illetékes kir. pénz- ügyigazgatóságnál kérni.

Mindazon adózók, kik az államkincstár megkárosítására irányzott szándékból az általános jövedelmi pótadónak jogosulatlan apasztása czéljából telekkönyvileg be nem kebelezett adósságot vallanak be, áz 1883. évi XLIV. t.-cz. 100. szakasza értelmében büntetendő jövedéki kihágást követnek el.

Kelt Gyulán, 1900. évi deczember hó 20-án.

352 1-2 A városi adóhivatal.

Gyulán, 1900. a kiadótulajdonos Dobay JAuob nyomdája.