Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-30 / 52. szám
52-fk szám Gyula, 1900. deczember 30-án XXXII. évfolyam f------------1 Sz erkesztéség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét „ illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . .10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. L J Társadalmi és közga,zcLásza/ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IKZ ó b. n éu v I <3.. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fii. L ________á El őfizetési felhívás a „Békés“ I90i-ik évfolyamára. A mai nappal a „Békés“ pályafutásának harminczkettedik esztendejét tölti be. A fővárosi lapok közül is alig egy-kettő, az alföldi vidéki lapok között pedig egyetlen egy sem mutathat ily hosszú időre vissza. Ez a harminczkét esztendő minden hangzatos phrasisnál és ékes szólásnál igazabban bizonyítja, hogy a „Békés“ azért áll fenn, mert missiót teljesít, mert szükség van rá; létele össze van forrva Békósvármegye s abban első sorban a vármegye székhelye Gyula varos közéletével, a vármegye s Gyula városa jől felfogott kulturális, társadalmi s közgazdasági érdekeivel. A »Békés« harminczkét esztendős múltja, s különösen az utóbbi esztendőkben kifejtett működése — szerénytelenség nélkül mondhatjuk - felment bennünket ujabbi részletes programm adásának kötelezettsége alól. Csak annyit mondunk, annyit Ígérünk és amit ígérünk azt be is fogjuk váltani, hogy maradunk akik voltunk. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa közigazgatási, társa- öalmi s közgazdasági s mint Békés vármegye közmiwelödési egyesületének hivatalos lapja : kulturális érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva minden személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük évtizedekkel ezelőtt zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni. Összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásá- val foglalkozhatunk és eme törekvésünkben vármegyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat, a vármegye s Gyula város közönségétől reméljük az ed- digelé is hálásan tapasztalt további szives támogatást. T R C Z A_. Remington kisasszony. Nyomtatott ajánlatokat hord szanaszét a posta. Az van bennük üzleti rövidséggel, hogy háromszáz egynéhány forint az ára egy Írógépnek, de a ki egy évig hatvan forint havonkénti részletfizetésre kötelezi magát, mindjárt egy kisasszonyt is kap hozzá. No nem örökáron, csak egy esztendőre, a mig megmutatja, betanítja annak az ördöngös masinának a kezelési titkát. Es a ki esténként az Erzsóbet-körut elején sétál, úgy tükör-ablakok mögött ott láthatja villanyos fényárban a szebbnél-szebb szőkéket, barnákat, rózsás arczu, gesztenyeszinü hajuakat, a mint sürögnek, forognak, kopogtatják a százformáju gépeket s azokból meg hull a sok irás. Nem a Guttenberg iromba betűivel, hanem formás nyomtatott betűkkel róva papírra, a mit gusztus olvasni. — Teremtőm! Hát még válogatni is lehet közülök ? — Akad fönn nem egy jámbor, a kinek zsebében az anonce. És száll az uj csoda, hegyeken-völgyeken túl, megakadva erdők mellett fekvő füstös városokban, sík Alföldön kimagasló karcsú tornyok közelében, beröppen nagy paloták oszlopos csarnokába, a hol mindenütt egy-egy darabja mozog a nagy államgépezetnek s a hol mindenütt róják a papirosra azt a sok betűt, a mi az igazságot jelenti, keresi, akármilyen válfaja van is annak. Élelmes vigéczek járják össze a hivatalokat és hallatszik a bum ! bum ! Tessék megrendelni ! Hölgyek részletfizetésre! Szabad választás az írógépekben ! A század legszebb találmánya! stb. Egyházi hivatalokat vezető vén kanonokok szörnyüköd ve csapják össze kezüket e sátáni reklám hallattára, szürkülő törvényszéki elnökök tesznek elnöki szám alatt indokolt felterjesztést egy |Írógép beszerzése tárgyában“, nagy irodáju fiskálisok „kisasszony nélkül, de kezelési utasítással“ rendelik meg azt s az uradalmi igazgatók pipát tömve fontolgatják, hogy nem lenne-e gazdaságosabb az írnokok helyét is gépA »Békés* előfizetési dija: Egész évre 10 korona — fillér. Fél évre 5 » — » Negyed évre 2 » 50 » Mely összeg vidékről y>Békés kiadóhivatalának — Gyulán« czim alatt postautalványnyal küldendő. Az év végéül A szaktudós naptárcsinálók és mindazok, akik mesterségekbe kontárkodnak, soká vitatkoztak, mikor kezdődik a huszadik század? Soká vitatkoztak és vitatkoznának még most is — ha közbe nem lépett volna a leg- illetókesebb biró, aki a kérdést egyszersmin- denkorra eldöntötte. Nem a német császárt gondoljuk, aki rendelettel léptette elő a századot huszadiknak — hanem a mindent letörő időt, mely nem törődve senkivel, vissza- tarthatlanul követi útját. A jövő év első napjától csak még órák választanak el és a szilveszteri éjféli harang- szó elhangzása után egyszerre benne vagyunk a huszadik században, azok szerint is, akik az 1900-ik évet a tizenkilenczedik, — azok szerint is, akik a huszadik századhoz számították. Ez az év, mely a század legöregebbje volt, legfiatalabbja akart lenni. Elmúlt. Örüljünk-e rajta, hogy egy év keserveitől megszabadultunk, vagy fájlaljuk, hogy egy évvel öregebbek lettünk ? Az emberiség meglehetős önkényességgel választotta meg időszakaszainak kezdetét és végét. Semmi történelmi nevezetesség vagy bibliai tradiczió nem követelte, hogy éppen az a nap legyen az év első napja vagy utolsója, melyet arra választott. Mégis, mert már eleinktől, tizenkilencz évszázadon át, a január elsejére eső nappal kezdjük az uj évet — bizonyos ihlettséggel gondolunk e napon az időszakaszok felváltására. Visszapillantunk a keserű múltra, melyen hamar átsiklunk és hosszasabban tekintünk a jövő pel betölteni, jóllehet emebből nem lehet ispán s igy a lányok nem örülnének neki. A viczispán is nagyot nézett, mikor oda állította a gépet egy ilyen utazó. — Lenn jártam az irodában nagyságos uram ! — beszélt szaporán, — rengeteg a res-i tanczia . . . . — Az ám, mert a skribák csak pipázni szeretnek. — Ha nem pipáznának sem győznék, nagyságos uram ! A közigazgatás immár szövevényes, az ügyforgalom óriási. — Papirkorszakot élünk. — Czégünk kitűnő találmánya lehetővé teszi az ügykezelés gyorsaságát, a mely végre is a közönség legfőbb érdeke. Méltóztassék figyelemre méltatni. — És mialatt felállította, rendbe hozta, egyre beszélt. — Tizenhárom érem és több száz elismerő okirat. Kezelése könnyű, szerkezete egyszerű. Már is sok helyen van bevezetve, I azt e nagy vármegye sem nélkülözheti, olcsósága rendkívüli. Égy gép ára csak 300 forint, de a ki . . . (és a többi.) Megsimogatta a gépet s aztán vigyorgó arczczal várta a hatást, az elegáns irodában körüljártatta szemeit, melynek diófa-bútorai, gobelinjei és kerevetei messze tulliczitálták a minisztériumok szegényes berendezését. Hiába csak úr a vármegye még most is. A viczispán feltette a monokliját és kedvetlenül kelt fel. Hiszen annyi mindenféle találmányt hordtak hozzá nap-nap után: modern lópatkókat és tintával teli tollszárakat, a miket soha sem kellett bemártani, vetőgépet és széna- gyűjtő gereblyét, kaucsuk czipőtalpat, és drótozott alagcsöveket, a mik mind arra voltak teremtve, hogy a vármegye utján legyenek népszerűkké, s neki sok idejét elrabolják. E mellet pedig ott gyült*6ssze a vármegye dolga asztalán, meg a diyánon, a székeken, meg a sző- nyeges padlón, mert hát mint afféle uj ember mindent látni, olvasni, felülbírálni akart, ha nem is csinált egyebet, mint hogy a kék-plajbászával rákanyaritotta a referensek nevének kezdőbetűit az aktacsomókra, a mik aztán megkezdték vándor utjokat az emelet folyosóin és a földszinthelyiségeiben, a mig újra összetorlódtak a nagy elé, mely annyi édes reménynyel látszik kecsegtetni. így volt mindig! A szép, csillogó remények hiúknak és csalfáknak bizonyultak ugyan, mégis káprázatos képüket csodáljuk és gyönyörködni szeretünk bennük. Örüljünk tehát, hogy még remélhetünk. Ha sok meg- viseltetésen is kell átesnünk, a magyar erősségét ez nem csorbította, ellenkezőleg edzette. A küzdelem erőt adott nemcsak arra, hogy felszínen tarthattuk magunkat, hanem arra is, hogy nyugodtabban várjuk a jövendőket; bármi viszontagságot és balszerencsét is rejtsen méhében, isteni megadással tűrni fogjuk és fenn fogjuk tartani a magyar faj önállóságát, függetlenségét és szuppremá- cziáját az országban. Azután meg nem lehet, hogy a szerencse folyton kerüljön, hogy a csapások sorrendje meg ne szakadjon. Elértünk ahhoz a ponthoz, hol az emberi energia óriási hajlandóságot mutat a test te és ahol elénk áll a figyelmeztetés: „Ide s ne tovább!“ Igen, tovább a viszonyok rosszabbodását tűrni nem lehet és amit a sors megtagad tőlünk, saját erőnkkel kell azt pótolni. Csak egy példára utalunk, amely megvilágítja a helyzetet. A sinlődők ezreinek jajkiáltása hangzott fel és a zokszavak utat törtek maguknak az emberek szivéhez. A gazdagok, kik előbb nem hallották a szegényeket, egyszerre megértették bajaikat s kezdenek adni. Meg vagyunk hatva, nem az adományok gazdagságától, mert fájdalom, az általános rossz viszonyok következtében a társadalom nem enyhítheti egyszerre a nyomort, hanem sokkal inkább, hogy egyáltalán felébredt a tudat, hogy immár nemcsak beszélni és Írni, hanem tenni kell, ha nem akarjuk, hogy a nemzetnek egy része, közte sok olyanok, kiknek máskor dolgos a kezük, — el ne vesszen — ami nagy nemzetgazdasági veszteséggel volna azonos. Érteni kezdik a nyomort, mert oly tomboló vehemencziával, oly viharos zajjal iroda asztalán, a melyeknél állítólag csak pipázni szerettek az Írnokok. A vigécz aztán be is mutatta a gép kezelését, félbe vágott egy csomó papirt, benyomta abba a négyszögletes katulyába, a mely valami politúros szivardobozhoz hasonlitott. Kért egy rövidebb lélegzetű aktát s a katulya elején alkalmazott billentyűket villámsebesen egy párszor végigkopogtatva, elégült mosolylyal mondta: — Méltóztassék kinyitni. Az alispán kinyitotta a doboz fedelét s kivette belőle egymásután tiz, félivre gyönyörűen nyomtatott, kék-betükkel lekapott mását annak a végzésnek, a mit az előbb átadott. — Az ám ! — Mondta egy kissé elgondolkozva. Fiatal ember volt, szerette az újításokat, de mégis megijedt egy kicsit a gondolattól, hogy immár fölöslegessé válik egy sereg azok közül, a kik a vármegye kenyerén élnek, arra lesnek s ott pipázzák át életüket a nagy iroda fülledt levegőjében, de a kik az ő választóinak iskola- kerülő fiaiból toboroztatnak s nagyon jó médiumok mindenféle tüntetés rendezésére, galoppinok, ha kell, tánezosok, ha szükséges, lármázók és éljenzők, ha a kongregácziók hangulata kívánja s mindenesetre a vármegye tekintélyének foko- zói, mert számszerint jelentékenyek, a torkukat állandóan locsolgatják és igen büszkék, hogy a kapu alatt sétáló őr nekik is szalutál. Nagy küzdelem árán lett viczispánná s erős feltevése volt, hogy jelszavait megvalósítja. Igazság, gyorsaság és olcsóság voltak ezek a jelszavak. íme, a két utóbbit géppel válthatja be, az elsőre várhat a publikum, a mig arra is gépet találnak fel. Hanem aztán az Ígéret is eszébe jutott, a mit ennek, amannak, sokaknak tett, kinek a fiát, kinek a sógorát, az öcscsét, vagy bátyját Ígérvén bejuttatni a vármegye urai közé. Ott tartotta hát a gépet — próbára. És a mint nézegette, lassan kinyílt az ajtó s egy tar koponya nyúlt be rajta, villogó szemeket meresztve. Ozoray Muki volt — a várnagy. "Valaha földes úr volt, de hogy elvitte a talajt lába alól a kártya meg a tivornya, helyet kellett csinálni hurezol a tönk széléhez, hogy immár csak a vak nem láthatja, a siket nem hallhatja. S amikor a társadalom megtette az első lépést, hogy a bajt orvosolja: egyszerre tapasztaljuk, minő szükséges, minő nemes és minő hatalmas a humanismus. És amint elhangzott majd a szilveszteri éjféli harangszó: egyszerre uj században találjuk magunkat — a humanismus századában. Ennek a zászlaja alatt indul meg és a felvilágosult emberiség ez alatt is fogja végigküzdeni a századot. A végét a ma élők közt alig fogja megérni valaki, mégis nekünk kell megteremteni, erős alapokra fektetni a humanismust, hogy mint legnemesebb érzést erősen kifejlődve adjuk át a jövő nemzedéknek, amint apáinktól mi is vettünk át sok más erényt. Szivrepesve üdvözöljük a humanismus századának aranypiiját, kívánva, hogy mint ragyogó nap, elhalványulás nélkül, fussa be dicsőséges útját. Üdvözölünk uj év! Uj századnak kezdete légy szerencsénk, boldogságunk kezdet^ is és kisérjél minden lelkes hazafit és honleányt híven, egész élete során. Boldog uj évet kívánunk! A vármegye közgyűlése. Szépen látogatott és sok részében nagy érdeklődés mellett lefolyt közgyűlése volt tegnap a vármegye törvényhatósági bizottságának. Az érdeklődés főoka a közigazgatási bizottsági tagválasztás volt, melyre szokatlanul különbözők voltak a szavazatok és igen sok jelölt kapott bizonyos számú szavazatokat. Előzetes megállapodásról tanúskodó egyértelmű állásfoglalás csak a csabai bizottsági tagok részéről beadott szavazatoknál volt észlelhető, a mely szavazatok nagy része ismét csak a két csabai jelöltre adatott be. A többi bizottsági tag igen helyesen nem helyezkedett erre az ismert kortesfogásból eredő exclusiv álláspontra, igy történt azután, hogy a csabai jolöltek csaknem kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a többi megválasztott. Bevezetésül két önálló indítványt tárgyaltak nagy érdeklődés mellett. Dr. Bodoky Zoltán várneki a többiek között. Kapott nyalka, arany- galléros diszruhát, ő kommandirozta a megyei legényeket s most, hogy az uj alispánnal uj aera költözött a vármegye házába s nyíltan hirdették, hogy nem tűrnek naplopókat, súlyosbították a helyzetét azzal, hogy neki osztották ki a bába-oklevelek kihirdetési aktáit, a mi előszokott fordulni évente vagy — három. — Jó reggelt Géza! — Vigyorgott kisodort bajusza alól. Az alispán arcza felderült, a mint ezt a notórius korhelyt megpillantotta. Fószolgabiró korának tréfái villantak át hirtelen agyán. Bizonyosan megint elfogyott a pénze s előleget, vagy kölcsönt hajszol. — Gyere csak, gyere be, Muki! — Kiáltott rá készen arra, hogy megtréfálja. Az öreg korhely sánta jobblábával bebi- czegett s hódolattal állt meg ura előtt, a ki ma alig remélt szívességgel fogadta. — Eredj Muki, mond meg a hajdúnak, hogy senkit be ne bocsásson, aztán zárd be az ajtókat, — mondta az s mialatt Ozoray Muki eleget tett a rendelkezésnek, három darab ujdonat uj ötöst csúsztatott az Írógép szekrényébe, aztán pedig, hogy az visszatért, halkan suttogva kérdezte : — bezártad, jól bezártad ? — Bezártam I Jól bezártam! —Rebegte az zavarodottan s hüledezve követte az őt vezető finom, puha kezet, a melynek forróságát s izgalmát érezni vélte. — Akarsz-e gazdag lenni ? — Gazdag én, Gézuskám, te tréfálsz. A templom egere hozzám képest milliomos ! Aztán az este megint csúnyán lefőztek a kaszinóban. — Hát tudsz-e titkot tartani ? — Azt tudok — mondá halkan, úgy vélve, hogy ha a gazdája igy beszél, neki se illik felemelni a hangját. — Csitt! Nézz ide. Tudod mi ez ? Pénzhamisító bandát fogtak el a megyében. Beszállították a töralöczbe, de a gépjüket most küldi be a főszolgabíró. Adjál csak egy ötös bankót. Ozoray Muki nem is szépítette a dolgot. Hát úgy nézett ő ki, mint a kinek ötös bankó nyomja a zsebét ? Az alispán kimentette hát zavarából s előLapunls mai szamához fél Ív melléklet vau csatolva.
