Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
50-1 k szám Gyula, 1900. deczember 16-áxi XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. L _______ Tá rsadalmi és közgazdászati Megjelenik minden vasárnap. hetilap. Felelős szerkesztő: 1ZZ ó lb. n. ID á v i ől. f-------------------1 Templo mtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. I________Á Tá rsadalmi bajaink. Még soha se állott a társadalom nagyobb feladatok, nagyobb czélok előtt, mint a milyeneket nyújtanak neki a mi sociális életünk rettenetes örvényei! Eltekintve az anyagi nyomortól, a lelki nyomornak, tudatlanságnak, esztelensógnek, aljasságnak mily borzasztó örvényei tátongnak előttünk minden lépés után f Mily óriási tömegek vannak még, melyeket tudomány és műveltség legelemibb gondolata meg sem érintett! Mit s mennyit kell még végezni, hogy a nyilvános élet és politikai intézmények oly alakot nyerjenek, hogy azon szellem és azon magasztos eszmék lengjék át, a melyek tényleg boldogítani képesek a népet, a hazát. Egyik nagy veszedelme társadalmi életünknek a pessimismus, mely korunkat jellemzi, mely a hit rombadőléséből támadt, a pozitív ismeretek kultuszából táplálkozik s a melynek főtartalma az élet kietlenségének nyilván hangoztatott vagy a mélyben rejtőzködő érzése. Ek neveli az emberek elkeseredését, ez mérgezi meg az örömöt s csak a múlandóságot ébreszti folytonosan az emberben. Pedig hogy az ember igazán örülhessen, kell, hogy örökké valónak higyje magát. Végtelen életösztön lakozik bennünk és élvezeteinkben a végtelenségre törekszünk ; s a ki megfoszt minket ennek a hitétől, megfosztott élvezeteinktől is. Az elmúlás gondolata üressé teszi minden örömünket, és az a tudat, hogy végre is a semmibe hanyatlunk: semmissé teszi az élet értékét s a félelem, hogy a ha-. Iáiban végképen elenyészünk, hiábavalónak tünteti föl minden iparkodásunkat, minden törekvésünket. Szoros társaságban, vagy inkább elválaszthatlan rokonságban van vele az anyagelvisóg, mely csak az érzékek tanúságára alapit, csak az érzékek életét látja ; vérének és a körülményeknek rabszolgája T Á I? C Z A, Dal. Azt gondolod, bogy a rózsát Nem rabolja meg a szellő, Hiszen ahány fuvalom, mind Illatos, ha róla eljő. Szerelmével öli meg a Napsugár a kis fűszálat: Harmatától fosztogatja, Mig a szegény ki nem szárad. Játszadozva a szivemmel Gondolkoztál-e róla már, Mi vagy nekem : rabló szellő, Vagy szikkasztó meleg sugár? Domonkos János. Karácsonyi vígjáték. „Fél öt óra ! Ott átellenben, a harmadik emeleten már világos lesz az ablak, kezdik már meggyujtani a karácsonyfa gyertyáit . . . Megvallom, az év e szakában mélabus leszek s megbánás szállja meg lelkemet, hogy még mindig agglegény vagyok — értik ?“ Sóhajjal hagyta el az ekként szóló az ablakot, amely előtt egy ideig hallgatagon állt s az asztalhoz közeledett, ahol két barátja — kik még ebédről vendégei voltak — pezsgőztek és finom havannákat szívtak. „Én nem vagyok mélabus®, felelt a fiatal emberek egyike, „engem se bánat, se búskomorság nem bánt és semmi más lelki terhem sincsen®. „És én®, szólt a másik, „nem éppen karácsony estéjét választom arra, hogy lételemet — egyátalán minden létet — eltévesztettnek tartsam — ez már nálam régi meggyőződés.“ „Oly meggyőződés, mely csöppet sem akadályoz, igazán vig életet folytatni.“ gyanánt tünteti föl az embert, és csak erőszakosnak vagy akarat nélkül való betegnek, hitványnak vagy gyöngének ábrázolja alakját; homályos szenvedélyek játéka gyanánt mutatja be az embert és semmi magasabb erőt nem lát benne. Lefejti az eszmény fátyolét; csak is a durvaságot ábrázolja; az anyagot látja első sorban, s képzelnie mindig a fizikai alapok felé fordul. És mi következik ebből ? Csak az, hogy nem törődik az erkölcsi fogalmakkal és sem vétket, sem pedig erényt nem ismer. A történelem tanúsága szerint tagadhat- lanul igaz, hogy az ilyen korszak mindig az erkölcsi sülyedésnek korszaka volt s az a nemzet is, mely az ilyen korszak eszméinek hódolt, sülyedt erkölcseiben is. $ * Korunk beteges; leginkább szenved a családi élet szilárdsága. A férj tekintélyét a családban az asszony veszi át, és igy a családi béke csak a férj engedékenységétől függ; mert az erős akaratú férjek ilyenkor kiállhatatlanokká lesznek, nemcsak a nő, de az egész atyafiság előtt. Ily körülmények közt végi? a családi bensőségnek, őszinteségnek és nyugalomnak. A nő szabadon űzheti s folytathatja szabadabb életét és központja lesz a társaságnak ; különösen az emanczipált nő, hódit ellenállhatatlan erővel és elhalmozza kegyeivel a körében megfordulókat. A férj, az atya csak akkor örül, ha nejének és gyermekeinek valamivel kedveskedhetik, ha mulatságba viheti őket; és csak akkor érzi magát jól, ha szeszélyeiknek hódolhat, nem követve s nem érvényesítve saját akaratát. Az egyszerűség és igénytelenség kizáratik, lábra kap a minden áron való urhátnámság, az utánzás s a feltűnési vágy, a mulatozás s igy a könnyelmű, határnélküli adósságcsi- nálás. „Mondd inkább : bolondot. De csupán keserű következetesség, hegy nagy bolondságnak tartom az egész világot, melyben egyik teremtés ámítja a másikat, sőt maga a természet —“ „Megállj!“, szakitá félbe a házigazda. „Csak ne beszélj Schopenhauer elméletekről, ne birál- gasd gúnyosan és fitymálva a cseleket, ámításokat, hitegetéseket, a melyekkel a szegény gyenge emberek önmagukat és a maguk fajtáját fentartani kisértésbe jönnek . . . Nagyon elcsépelt ez már !“ A három fiatal ember, kik itt egy körúti palota pazaran díszített dohányzószobájában voltak együtt, valamikor iskolatársak voltak és még mindig — most a harminczas évek derekát taposták — bizalmas barátok maradtak. Thökél Gellért, a házigazda, a külügyi minisztériumban viselt előbb állást, de amikor nehány év előtt milliomos örökség szállt reá, elhagyta hivatalát és azóta mint magánzó élt. Renkei Béla, a világmegvető, abban a meggyőződésében, hogy minden csak bolondság, nem igen foglalatoskodott most valamivel. Orvostant hallgatott és egy ideig orvosi praxisa is volt, majd festészettel foglalkozott és potom áron adta el fesményeit; szépirodalommal is megpróbálkozott, féléven át kiadott egy folyóiratot, amelyen jelentékeny ösz- szeget vesztett és most hivatásos foglalkozás nélkül maradt. A harmadik és legfiatalabb Dö- möny Albert gróf mint kapitány szolgált a huszároknál és egy táborszernagynak volt a segédtisztje. „Tehát — mit csináljunk estére ?“ ismétlé Gellért kérdését. „Talán keressük föl a szegények otthonát s osztogassunk ott ajándékokat, amint azt azokban a csinos karácsonyi történetekben olvashatjuk, melyekkel az összes, e héten megjelenő lapok elárasztják az olvasó közönséget.® „Oh, ezt szerkesztő koromból ismerem®, Mindenütt, az emberélet minden formájában és mindenik fázisában burjánoznak a rothadás tünetei. Látjuk az öngyilkosságok egész sorát az értelmiség minden rétegében, kor és rang különbség nélkül, mintha valami uj, gőgös vonás keletkeznék az ember lelkében, mely daczolni akar azzal a szenvedőleges szereppel, melyet a természet rendje a haldoklóra szabott; mintha mindenki azt akarná bebizonyítani, hogy reá nézve nincsen törvény, ő meghal a mikor neki tetszik ; s mintha az embert s lelkét életundor fogta volna el életinger s életkedv helyett. És csodálatos dolog az, hogy az élet- undor, ez az életmegvetés éppen a jobb, nemesebb, kölcsönös szeretettől inkább áthatott körökben dühöng sokkal jelentékenyebb mértékben, mint ott alul, hol erőteljesebb az emberekben az állati és haloványabb a kulturális vonás. És a rettenetes járvány egyre terjed, még pedig országszerte. Az elmúlt évben az öngyilkosok száma hazánkban már közeljárt a négyezerhez : s a kultúrában előrehaladottabb államok területén még nagyobb mértékben dühöng a borzasztó járvány. S nem is a nélkülözők osztályaiból kerül ki az öngyilkosok nagy számának a többsége, hanem az intelligenczia rétegeiből s a jólétnek osztályai közül. A borzasztó tünetek itt vannak ; látja mindenki: de a bajok gyökereit, a rothadás okait kiki, felfogása szerint, máshol keresi. Tisztelem mindenkinek meggyőződését e tekintetben is, amennyiben az csakugyan meggyőződés; az enyémet senkire sem erőszakolom. Nem hibetem azonban, bogy ezen epidemikus bajt, t. i. az öngyilkosságot elő nem segítenék azon körülmények, melyek létezését és rohamos terjedését senki sem tagadhatja. Cselkó József. kiáltott föl Renkei. „Egyszer egész gyűjtemény régi clichét ajánlottak föl nekem, melyek különféle karácsonyi képek illusztráczióúl szolgálhattak. Volt itt sok tagú családdal megtelt kis pinczeszoba, melynek ajtajába egy a dobozok terhe alatt görnyedezö küldöncz lépett be ; azután a magányosan és szomorkodva üldögélő agglegény, vagy ugyanolyan aggszüz, papagály- kalitkával a háttérben, vagy az öreg anyóka, kihez betoppan a régóta elveszettnek hitt fiú mint katona vagy matróz; itt volt az a sötét éjjeli kép is, a hófödte templommal és az éjjeli misére járó, lámpás parasztalakokkal, végül a közkedveltségü polgári szoba — karácsonyfa égő gyertyákkal az asztalon ... a fiatal házigazda elérzékenyült arczkifejezéssel felesége derekát fogja körül; ez 1 karácsonyfa felé tartja legkisebb csemetéjét, aki a mag* részéről egy Paprika J ancsi után nyújtja ki apró karjait; az előtérben kis leányka lehetőleg mézes bábuval és a tábornoki csákóval diszitett, trombitázó kis fiúval a hintalovon. Nem, nem kérek ebből 1 Inkább rendezzünk egy kis pikáns mulatságot I „Ez vétek!“ kiáltott föl Gellért. „A családi boldogság tiszteletnapját nem szabad meg- szentségteleniteni. Ma egyedül maradok, kivéve, ha akartok oly szívesek lenni, velem tartani.“ „Nem bánom®, feleié Béla. „Feláldozom néked mindazokat a házakat, ahol részemre is valami kézi hímzés van kirakva. Még a nővéremhez se megyek . ! .® „Hogyan, a nővéred Budapesten van ? És nem vezetsz hozzá. Csak gyermekkorában ös- mertem — nagyon szép asszony lehetett belőle ? Be kell neki mutatni . . . „Legközelebb, kedves barátom. Klári csak tegnap érkezett és csak az ünnepek után szándékozik fogadni. Tulajdonképpen egészen idegen itt. Tíz év előtt — alig hogy kilépett a nevelőintézetből — Amerikába házasodott és csak most A közigazgatási bizottság ülése. — Deczember 14. — Bőséges munkahalmaz jutott elintézés alá a vármegye , közigazgatási bizottságának deczemberi ülésén és bár részletesebb vita csak kevés ügynél fejlődött ki, az ülés az egész napot igénybe vette, a mi régen nem történt még. Beható és igen érdekes vita folyt a gyulai pol. leány iskola felállításának kérdésénél, valamint az orosházi tankötelesek összeírásánál mutatkozó mulasztások felett, végül a vármegyei közutak törzskönyvezése alkalmával Wenckheim Géza uradalmával felmerült vitás ügy megoldása tárgyában. A közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnökölt és részt vettek azon: dr. Bodoky Zoltán vm. főjegyző, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, Zlinszky István közgazdasági előadó, Haviár Dániel, Keller Imre, dr. Hajnal István, dr. Zsilinszky Endre, Var- ságh Béla bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után, miután az elnök szép szavakkal elparentálta Horváth Károlyt, a bizottság érdemes tagját, dr. Bodoky Zoltán főjegyző felolvasta az .alispán időszaki jelentését, a mely a következőleg hangzik: Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság 1 A folyó évi november haváról szóló rendszerinti jelentésemet a következőkben terjesztem elő; I. Közbiztonság. A személybiztonság az elmúlt hó folyamán kedvező volt,~'"a mennyiben ez csak egy esetben támadtatott meg, — Gyomán, a hol is Tuba István komádi-i lakost, eddig ismeretlen tettesek megtámadták s megverték. A vagyonbiztonság azonban már több esetben lett*megzavarva, különösen a gyomai és békési járásokban, kisebb-nagyobb lopások elkövetése által. Előfordult: Gyulán 3, Gyomán 5, Békésen 5, Csor- váson 2, Tót-Komlóson 1, Öcsödön 2, Szeghalmon 2 kisebb lopás, s ezenkívül Szeghalmon egy csalás, s Vésztőn 1 rablás, mely utóbbinak tettese kinyomoztatott s ellene a bűnvádi feljelentés megtétetett. Baleset összesen 4 ízben fordult elő, ú. m, Gyomán a múlt hó 30-án, Négyesi Gergely gyomai lakost zsellérföldi tanyáján, a föld, ásás közben mint özvegy akar a régi hazában ismét otthonossá válni. Ma a nagyszálló termében ül a kályha mellett és valami angol regényt olvas. Nem kívánom zavarni, úgy se válnék belőle vig családi ünnepély. Nálad maradok.® „És én®, mondá Dömöny, „feláldozom neked a »reveillon«-t, melyet pajtásaim és pajtásnőim tartanak, mert a »családi boldogság tiszteletnapját« én sem akarom megszentségtele- niteni.“ „Helyes!“ kiáltott föl Thökél. „Felejtsük el a keltet és csináljunk egy tarokkpartit. Hozzatok kártyát —“ „Megállj!“ mondá Dömöny, „van egy eszmém, hogyan tölthetjük a mai estét mulatságosabban és ártatlanabb örömökkel, tudniillik; másokon való örömmel. Menjünk —* „ Ah, átlátom már tervedet“, szakitá félbe Thökél, „menjünk ki a karácsonyi vásárhoz és ajándékozzuk meg az ott álldogáló gyermekeket — ezt a szép képet Béla kihagyta faábráinak gyűjteményéből. „Ne az utczán ajándékozzunk!“ „Hanem még jobb“, vegyült most a társalgásba Renkei, keressük föl a pinczelaká- sokat.“ „Kedves barátom, ha nem ösmerjük a czi- meket, igen furcsán járhatunk ajándékainkkal. Mit használ például egy öreg, beteges embernek, ha ólomkatonákkal lepjük meg, vagy mit szólna egy szerelmes pár ahhoz, ha egy „papát'i és „mamá*‘-t mondó bábut adnánk neki ?“ „Nos hát, akkor indítványozok valamit — nekem is van egy eszmém“, mondá Thökél. „Halljuk 1“ „Rendezzünk karácsonyi sorsjátékot.“ „Hármunk közt. Szép tréfa! Úgy hozassál a kártyák helyett lottót, meg mandulát és mazsolaszőlőt !“ „Nem, az én eszmém komplikáltabb. Nagy Iiapuub: mai szétmétHoz félív melléklet van osatolva.
