Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
3§-ik szám. Gyula, 1900. szeptember 23-án XXXII. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ! . 10 kor. — fii. Pél évre ... fii — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IC ó h. n ID á V i cL. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Debay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. &S _____________Me gyegyülés előtt i. Két költségvetés. A jövő hétfőn összeülő közgyűlésnek kétségtelenül két legfontosabb tárgya a házi pénztári és közúti költségvetések megállapítása, a mely az autonómiát legjobban kifejezésre juttató jognak gyakorlása ez alkalommal részleteinél fogva különös jelentőséggel is bir. A házi pénztár 1901. évi költségvetését az teszi fontossá, hogy annak megállapitása során kerül rendezésre a tisztviselők és egyéb vármegyei alkalmazottak javadalmazása. A vármegyének ezen kezdeményezése, melynek szükségét oly régóta és oly sokszor hangoztattuk, a belügyminister múlt évi kijelentésein és részben már a múlt évben keresztül vitt azon akaratán alapszik, hogy a vármegyék állami dotáczióját a tisztviselők, javadalmának rendezése czéljából felemeli. Ez a vármegyék nagyobb részében már az idei költségvetés jóváhagyásakor megtörtént és igy vármegyénk számíthat reá, hogy most a javadalom emelést szintén meg fogja nyerni. A költségvetés számadatai az 1900. évihez viszonyítva főleg csak a fizetések emelése folytán módosulnak. A szükséglet rovat főösszege 260.425 korona 40 fillérben van megállapítva, szemben az 1900. évre előirányzott 240.862 korona 60 fillérrel. Az egyes rovatokban a következő változások láthatók, u. m. a tisztviselők fizetésénél és lakáspénzénél 200.722 korona (183.702 korona) a 8zolgaszemélyzet fizetésénél 15.160 korona (13.680 korona), a többi rovat előirányzata szembetűnő változást nem mutat, csupán az épületek tatarozására van felvéve 3000 kor., a mi eddig a költségvetésből hiányzott, mert ezen költségeket eddig a tervbe vett építkezésekre most nagy részt felhasználandó házi tartalékalap fedezte. A fedezet 260.441 korona 94 Gllérben van előirányozva szemben az előző költségvetés 240.491 korona 94 fillér előirányzatával. A bevételek többT Á R Q Z A. Vásárfia. — Irta: Mányiné Prigl Olga. — Csősz Kovács Mihály pakolt a vásárra. A két kis görbe lovacska úgy állott a rúd mellett, mintha egymást támasztaná. Főjüket lógatva bámultak, bamba, fáradt szemmel a hegyes kemény göröngyre. Vedlett bőrük megrándult időnkint a kiálló gidres-gödrös hátgerinczen, ha valamely elkeseredett légynek kedve támadt reájok szál- lani. A szegények talyigája, úgy csúfolták a kis szekeret, mely még igy is kongott a Csősz Kovács Mihály kevéske portékája mellett. — Fölpakolhatnánk még erre a Tamás Gergő ládáját is vélte a szegények talyigása. Csősz Kovács Mihály restelkedett: — Mán hogy ketten áruljunk egy ponyván. — Hagyja el, sok jó ember megtér egymás mellett. Az asszonyt szalajtották Tamásék, hogy van-e már fuvarosa. Egy kis utravalót készített az asszony, azonmód tésztás volt a keze. Pogácsát sütött, zsírozó nélkül, a lisztet úgy kapta napszám fejébe, mert mosni, meszelni járt el, ha tudott szabadulni a gyerekeitől. Minden esztendőben hullott Csősz Kovács Mihályék az áldás. A nagyobbacskák ugyancsak örültek olyankor. Madárlátta édes jó sütemény, ropogósra sült finom pecsenye került ki az öblös kasornyából, a mibe ételt küldött nekik a mél- tóságos asszony, ö volt ugyanis valamennyiek keresztanyja, azon a barátság révén, hogy Csősz- né szobaleány volt a kastélyban Velük történt meg, hogy rósz nyelvű ne legyek, az a história, (különben Tamásék beszélték legjobban a faluban) hogy esztendőre csak Hetének legnagyobb része az állami dotáczió- Ira esik, mely 204.120 koronában lévén előirányozva, a mutatkozó 16420 korona emelkedés utalványozását a törvényhatóság a kormánytól fogja kérelmezni. A különféle alapok hozzájárulása 3480 koronával nagyobb összegben van előirányozva, mint az előző költségvetésben. A tisztviselők javadalmának újabb megállapítását részletezve nagyobb összegű fizetésemelést irányoz elő a költségvetés a szorosan vett alispáni hivatal tisztviselőinél, a kiknek fizetése eddig a főszolgabirákéhoz viszonyítva aránytalanul alacsony volt. Az alispán 5200 kor. fizetését 6000 koronára, a főjegyző 3460 kor. fizetését 4400 koronára, az aljegyzők fizetését 1800, 2200 és 2600 koronáról 2400, 2800 és 3200 koronára emelvén fel, meghagyván az aljegyzőknél az eddigi 400—400 kor. lakáspénzt. A főügyész és főpénztárnok fizetése 3120 koronáról 3200 koronára, a főorvosé 3000 koronáról 3200 koronára, a főszámvevőé 3240 koronáról 3300 koronára, lakáspénzük 400 koronáról 600 koronára van emelve. Az alszámvevők 1960 kor. fizetése osztályokba való sorolással 2400, 2000 és 1960 koronában van megállapítva, eddigi 400 kor. lakáspénzük meghagyásával. Az alpénztárnok fizetését 1960 koronáról 2400 koronára, a közigazgatási és a számgyakornok fizetését 720 koronáról 1000 koronára és lakáspénzét 120 koronáról 200 koronára emeli a javaslat Az árvaszéki személyzetben az elnök 3460 kor. fizetését 4000 koronára, a 4 ülnök 2600 kor. fizetését osztályokba való sorozással 3000, 2800, 2600, 2600 koronára, lakáspénzüket 400 koronáról 600 koronára, az árvaszéki jegyző fizetését 2160 koronáról 2200 koronára, a nyilvántartó fizetését 1760 koronáról 1800 koronára, az alispáni hivatalnál és az árvaszéknél az iktatók, kiadók és irattárnokok fizetését 1500 koronáról 1700 koronára, az írnokok 200 kor. lakáspénzét 300 koronára emeli fel a javaslat és a gépkezelőnek 200 kor. lakáspénzt irányoz elő. A járási személyzetnél a főszolgabirák fizetését 3240 kor. helyett 3300 beállítottak megint a méltóságos grófnéhoz. — Mondom, csak betisztelkedett Csősz Kovács Mihály az ünneplő fekete ruhájában a méltóságához és igen szépen előadta, hogy az Istenke megint küldött egy gyerekecskét. Áh! áh! — örvendezett a kegyelmes asszony, szép, nagyon szép ... A napokban meglátogatom magukat. Csősz Kovács Mihály majd megkapta a nagy üveges almáriomot, oly igen megijedt eme szavaktól, szinte belezöldült és azt se tudta kimondani, hogy a kezpt csókolom, nagyon örülünk a szerencsének . i . Pedig — micsoda szép beszédű, v.olt legény korában 1 — a felesége szinte azért szeretett belé. Most azt se tudta, hogy köszönt el, csak futott haza felé. Feje fölött varjuk károgtak, a kapuk aljából rávonitot- tak a kutyák. Még a fák árnyéka a havon, az is mintha mind őt üldözte volna: Csősz Kovács Mihály hová lett a becsület, hová lett a büsz- kélkedés a grófi komával! A szomszédja, Nagy Pál kint pipázott a háza elején. (Annak is akkor jött rá I gusztusa) Mihály elkerülte, befordult egy másik utczába, mert lehet, hogy már az is tudja . . . Ügy történt a dolog kérem, hogy Csőszékre akkor is nagyon, nagyon rósz világ járt. A paraszti ember télbe még úgy se reperáltatja a csizmáját, mint nyáron. Az egy ünneplő lábbelije kitart tavaszig, egyszer ha felveszi, míg a templomba megy vasárnap, őszi vásárkor ellátja magát kiki válogatva a sok közül, attól aztán nyughatik egész télen a csizmadia. Különben is rendesen a szomszéd falu mestereitől vásárolnak, hogy talán az jobb és olcsóbb lenne. Ha Bergengócziából kerülnének azok, talán még inkább elkelne a portékájuk. Az ismeretlen utáni vágy mindig vonz és izgat, minden körben és mindenféle körülmények között. Hogy hosszúra ne nyújtsam, tehát Csőszék koronában, a szolgabirák fizetését 1700 kor. helyett 2400 koronában, a 19 járási Írnok közül hét első osztályú Írnok fizetését 900 kor. helyett 1200 koronában állapítja meg a költségvetés. A szolgaszemélyzet illetményeinek emelkedése főleg a részükre személyenként 100 koronában megállapított lakáspénz előirányzásából áll elő. Általánosságban tekintve a fentiek szerint tervezett fizetés emelést, azt látjuk, hogy az egyrészt az egyes fizetések között mutatkozó aránytalanságok eloszlatásából, másrészt az állami alkalmazottak javadalmának megközelítésére való törekvésből indult ki. Részleteiben csupán a tekintetben van megjegyzésünk, hogy a felállított elvet nem mindenütt viszi következetesen keresztül, egyes állásokról ismeretlen indokból teljesen megfeledkezik és különösen a lakáspénzek kisebb megállapításával az állami alkalmazottakhoz viszonyítva hátrányban hagyja a vármegye alkalmazottait. ügy látszik azonban, hogy ezek a hibák eloszlatása nem a tervezet készítőinek, vagy az állandó választmánynak jóakaratán múlt. Az az aprólékos részletekre is kiterjedő gondos takarékosság, mely a fizetésemelések keresztülvitelét támogatja, legalább azt látszik bizonyítani, hogy a javaslat figyelemmel volt a korlátolt eszközökre és főleg arra, hogy a kormánytól nagyobb összegű dotáczió emelést nem várhat. A mennyire méltányoljuk ezen megszorító ókokat, mégis annyira helytelenítjük az előttük való meghódolást. Szerintünk a mikor a vármegye törvényhatósága a tisztviselői fizetések általános rendezésébe belemegy és a mikor épen nem várható, hogy a közel jövőben a most elmulasztottakat pótolni módjában lesz, akkor dokumentálni kell a vármegye közönségének, hogy tisztviselőit kellő méltánylásban részesíti és megragadni minden eszközt, hogy alkalmazottainak legalább az állami és más közszolgálatban álló egyének vagyoni körülményeihez hasonló helyzetet teremtsen, a mely helyzet, hogy épen nem mondható rózsásnak, azt mutatja az állami tisztviselők rövid időn nagyon szegények voltak. Az egyetlen malacz- kájuk is elpusztult, ezzel oda lett minden reménységük. A gyerekek sírtak egyre, nagyon éhesek voltak. A méltóságához külön szégyellett folyamodni Csősz Mihály, hát kieszelt egy tervet. Következett az esztendő, amikor a gólya járás szokott volt náluk lenni, (csodálatosan most nem jöttek meg) a méltósága már úgy is hozzá van szokva, hát a jó Isten se veszi véteknek . ! . Papon, kántoron meg úgy se keresik, hogy igaz-e. Csősz Kovács Mihály hogy hazaért, hát csak leesett a fakanapéra, mint akit a szél ütött meg. Oda ugrott a csöpp, vézna asszony. Szent Isten, Mihály, mi a baj . . ! A szegény ember a haját tépte, az asszony a kútba akart ugrani a nagy szégyen miatt. Az ördög azonban, ki elcsábította őket, megint ott leselkedett rájuk valahol, talán az asztalfiában, mert egyszeribe oda ütött a sovány öklével Mihály. Csak szelíden, épen hogy ellen ne szegüljön az asszony: — Lefekszel Klári, aszondom és bepólyál- juk a Miska gyereket, ügy történt. Miska ugyan erősen tiltakozott, kapálódzott, kiabált, de bedugták a száját jóféle kámforos czukorral, amit a sarki kis bótostól kaptak ráadás fejében. Úgy másnap, este felé, nagy csengés-bon- gással csakugyan megállott a grófi szánka a ház előtt. Az asszony imádkozott a vétekért, amit el akartak követni ... Nagy tisztességtudóan kiment Csősz Kovács Mihály a kapuajtóig s úgy 'vezette be a méltóságos asszonyt. (Mennyiért nem adta volna ezt máskor!) — Milyen gyönyörű, nagy gyermek, — csapta össze az a kezeit. És — hogy hívják ? Tette hozzá szeretettel. belül életbeléptetendő fizetésrendezésének nagyon is szükséges volta. E tekintetben nem szabadna a belügyi tárcza terhére takarékoskodni, a mint teszi a javaslat, a mely a közel 24000 koronát tevő javadalom emelésre csak 16420 koronát kór az államtól, a többit pedig a vármegye alapjaiból és megtakarításokból akarja fedezni. Vármegyénk az itt befolyó állami adóhoz, valamint a többi vármegyék dotácziójához képest különben is keveset kap az államtól, hogy ez úgy van, nem szükséges egyébre utalnunk, mint hogy a 230.000 koronára rugó személyzeti kiadásokat sem fedezi az állami dotáczió és hogy a vármegye sajátjából fedezi a kerek számban 60000 koronát kitevő összeget, melyet a vármegye vagyontalansága esetén szintén az államnak kellene megfizetni. Ezt a huzavonát pedig legkevésbé a nemzet napszámosainak, a tisztviselőknek szabad megsinyleni, mert szenved vele a társadalom és a köz- gazdasági élet, a minek nagy fontosságát felismerve a legtöbb vármegye 2—5%’ifí terjedő pótadóval pótolja az állam szükkeb- lüségét. Az 1901—1902-ik évi közúti költségvetés tervezete, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága állított egybe és ajánl elfogadásra, a következő végeredményt mutatja és pedig 1901. évben bevétel 655.986 kor. 55 fillér, kiadás 655.000 korona, felesleg 986 korona 55 fillér, 1902. évben bevétel 500.873 kor. 10 fillér, kiadás 530.000 korona, hiány 29126 korona 90 fillér. Az 1901. évi több bevételt az ez évre várható 160.000 korona pénztári maradvány idézi elő. A költségvetés kiadási rovatában mindkét évben egyenlően szerepelnek a személyi kiadások 14560 koronával, a hivatali dologi kiadások 7232 korona 50 fillérrel; az útfentartás és felügyelet költségei 1901. évben 86950 koronában, 1902. évben 88800 koronában vannak előirányozva. Uj utak és hidak építésére 1901. évben 270000 korona, 1902. évben 146.000 korona ven felvéve. Mindkét évben egyenlő tételek, az állomási utakhoz való hozzájárulás 20575 sorona, b. é. vasutak támogatására 82400 — Csősz Miskának, — vágta ki katonásan a pólyából a Miska gyerek. Hogy igaz volt-e ez a história, azt csak Tamásék tudnák megmondani, — annyi szent, hogy Csőszné azóta minden esztendőben elmegy a kis-hanyi búcsúra. Most nagy pihegve jutott haza Tamásék- tól, sötétkék festő szoknyája csakúgy verte a mezítelen lábait. — Álljanak be hozzájok, — kiálltott oda az embereknek. O maga a házba szaladt be, — mintha a Miska nyöszörgését hallotta volna. . . Miska hat esztendős volt már akkor, de alig látszott többnek: négynél. Csak a szeme volt nagy és okos és a beszédje. Csősz Kovács Mihály papot akart belőle nevelni, de mintna megint az ördög incselkedett volna velük, a fiú alig három éves korában leesett a kocsi tetejéről. Esztendőkig gyógy itgatták tudós asszonyok, de csak nem egyenesedett ki a lába soha. Már csak úgy csuszkáit a térdein, de ezt meg szégyenlette. Ki se mozdult hát a házból soha, csak esténkint, a mikor a többi gyerekek lepihentek, Lemászott olyankor az ágyról, ki az eperfa alá. Ott eljátszott egyedül. Az anyja a nyitott konyhaajtóból vigyázta, — mit csinál Miska. Hát biz ő temetett. Épen úgy, ahogy látta, hallotta. Falu végén laktak, közel a temetőhöz, Miska sokszor kiszökött és elbújt a bokrok közé leskelödni, a mig jobban birták a lábai. Pap leszek édes apám, mondta olyankor és csakúgy égett az arcza. — Az leszel fiam, hagyta rá az apja, és kicsordult szeméből a köny. A mig Csőszné az utravaló körül szorgoskodott a fiú rimánkodött egyre: — Kis koporsót hozzanak vásárfiába édes anyám, csak akkorát ni, — mutatta a kis sovány kezével. Meg hozzanak kis keresztet, meg Lapunk mai szümúlioz félív melléklet van csatolva.
