Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
5-ik szám Gyula, 1900. február 4-éxi XXXII. évfolyam f-------1' Sz erkesztőség': Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre . . 5 „ — „ Évnegyedre !. 2 „ 50 „ Egyes szikin ára 20 fii. L_____Ä Társadalmi és közgazdásza, ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: üC ó h. n DD á v i cLf Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L_____J Kö zegészségügy a községekben. Valljuk be őszintén, hogy a közegészségügy a legtöbb községben nagyon alacsony fokon áll. Valóban elrémithetnek bennünket azok a hű statisztikák, melyek a megbetegedéseket, járványokat — és még inkább azok, melyek a halandóságot tüntetik fel számokban. Ezek a számok kiáltanak! Ezek a számok késztetnek bennünket is, hogy e kérdéssel több szempontból foglalkozzunk és e kérdéshez több szempontból hozzászóljunk. Szomorúan tapasztaljuk, bogy mint keletkeznek járványok népesebb községekben is, melyek egymás után szedik fiatal, szegény és talán jobb sorsra teremtett áldozataikat. Megdöbbentő, hogy a születés számarányával szemben mily óriási mértékben mutatkozik a halálozás. Az apró csecsemőknek oly óriási százalékja pusztul el, hogy az gondolkodóba ejti az embert. A belügyminisztertől kezdve le minden értelmes embernek és különösen községi elöljáróságnak foglalkoznia kell a közegész- ségügygyel és találniok kell olyan módozatokat, melyek a községek közegészségügyét szanálni képesek. Ügyelni kell, elsősorban a- végletekig a községek tisztaságára. A rendőrség közegeinek éber figyelemmel kell kisérni az utczá- kon kívül a magánházakat, be kell járniok az udvarokat s igy győződni meg a rendről, | tisztaságról, mely legfőbb feltétele az egészséges viszonyoknak. Ügyelni kell az iskolákra szintén a végletekig. Ellenőrizni kell a növendékek távol- maradásának oicait és ba egy-egy járványos betegség csak sporadikusan is lép fel, inkább zárassék be az intézet, mintsem hogy behatoljon négy fala közé és pusztítást, tizedelést vigyen véghez a betegségek iránt fogékonyabb természetűek között. Ellenőrizni kell a legszigorúbban a pi- aczokat. Tudni kell azt is, hogy az árusoknak kiszolgáltatott közönség mit vásárol meg drága pénzén konyhája és életszükségleteinek kielégítésire. S ellenőrizni kell a forT Á. R C Z Betyár vagyok... . Betyár vagyok, elitéit rab, Földönfutó lettem; HejI pedig csak csekély lopást, Kicsi hibát tettem: Megraboltam egy szép kis lányt, Csókot loptam tőle; El is Ítélt életfogytig, Hogy ezentúl soha semmit Ne tudjak felőle.' Rabod vagyok barna kis lány, Rabod a szivem is; HejI csak a te bogár szemed Ne volna oly hamis; Meglánczplta a szivemet, Mély börtönbe zárta; Ninos is kedvem menekülni, Jobb szeretek foglyod lenni Örökre bezárva. Moravánszki Sándor. Kedves fiam, a kamasz. A „Békés" számára irta: Benedek Elek. Kedves fiam, a kamasz megkért, hogy álljunk háttal egymásnak, hadd lám, mennyivel vagyok magasabb, mint ő. Ez a felhívás úgy csapott le rám, mint derült égből a villám. Tetten értem magamat: én is csak ember vagyok, a legközönségesebb) fajtából. lm, a mig kedves fiam hátul gombolós nadrágban járt, szörnyű lassúnak találtain a vén idő járását, szerettem volna, ha ez a csöppség egyszerre nagy, erős legénynyé serdül, aki felvált engem a nehéz kenyérkereső munkában s most, hogy ideáll a ficzkó: mérkőzzünk meg apai — úgy tetszik ne-| kém, hogy a vén idő csúnyán megtréfált engem.I galomba hozott különböző tápszereket. Műbor, vizes tej, margarin és hasonlók: kész mérgek a gyengébb szervezetűnek, éppen annak, a kinek különben is jobb táplálókra van szüksége. A néppel népies értekezésekben ismertetni kell a közegészségügy kivá- nalmait, amint az Békésvármegye községeiben több inczidensből megtörtént. Ezeknek az értekezéseknek magukban kell foglalnia kérdésekben és feleletekben, felvilágositásokr ban és magyarázatokban, hogy mire kell vigyázni az embernek egészsége megóvása érdekében, miijei! életmódot folytasson, mint rubázkodjók. Szóval e kis füzeteknek ki kell terjedniük a legapróbb, a legjelentéktelenebbnek látszó részletekre is. Mindenekelőtt pedig minden községnek közegészségügye előmozdítására tőkével kellene bírnia, tőkével, melylyel a legszegényebbek között enyhítse a nyomort; ennek igénybevételével járványok esetén keresztül vinnének mindent, a mi a járvány terjedését sikeresen megakadályozhatná. Sokan nem szívesen látnák az áldozattal járó reformot, de a közjó érdeke nem tűrheti el a mellékszempontok tekintetbe vételét? A közjó érdeke pedig most a közegészségügy szempontjából kétszeresen igényli a a legmeszszebb menő újításokat. Foglalkozzék közegészségügyünkkel maga a társadalom is, hiszen saját legfőbb életérdeke: életöröme, életképessége van a kérdésben. Bankett. A dr. Fábnj Sándor tiszteletére, királyi ta- nácsosá történt kinevezfetése alkalmából a vármegye tisztikara által rendezett közvactfora csütörtökön este folyt le, alkalmat adván a vármegye közönségének, hogy az alispán iránti tiszteletét és ragaszkodását meleg óvácziókban fejezze ki. A Komló vendéglő éttermében és kávéházában 250 emberre volt terítve és este 8 órára teljesen meg telt a két nagy terem ünneplőkkel, a kik zajos éljenzéssel fogadták a meghívó küldöttség által kisért ás a Rákóczy induló hangjai mellett bevonuló alispánt, főispánt és kíséretüket. Pár perez múlva megkezdték az ízletes vacsora felszolgálását, mely a következő fogásból állott: Halászlé. Malacz, pulyka, borjú pecsenye. Befőtt és saláta. Fánk, vegyes torta, almás és crémes bélés. Giardinetto. Magyarádi bor. A pecsenye fogás után szólásra emelkedett az ünnepelt alispán és a legalkotmányosabb uralkodóra a következő lelkes hangú póháiköszöntőt mondotta : Uraim í Valamely nemzet fennállásához, erősbödéséhez, fejlődéséhez Dem elég az állam jól megvédett határa, dúsan termő talaja, népének gazdasága. Az anyagiak mellett ezekhez még szükséges nemzeti eszmény is, ideál, mely a hazaszeretet szent tüzé ben lelkesíti, és közös honfiúi érzésben egyesíti a nemzet jobbjait, s melynek fogalma az ősi traditiok alapjain nemzeti symbolummá válik. Ily symbolum a Magyarország egységét, állami külön állását, monarchikus állam formáját képviselő: szent korona. A szent korona, e klenodium, mely a magyar alkotmány fogalmát egymagában tölti be, a melynek szentsége révéD nálunk nem a változható loyalis érzületen alapszik a koronás király iránti nüség, hanem magának az alkotmánynak egyik lényege az. De nem csak az alkotmányból folyik, hanem dúsan nyíló virágokkal szivünk mélyéből fakad, a hűség, a tisztelet, a ragaszkodó szeretet, uralkodó királyunk Ferencz József iránt, ki mindenek felett alkotmányos uralkodása alatt, a nemzeti ideált, a magyar nemzeti állam eszményét megvalósította, kinek bölcs kormányzata alatt Magyarország kulturális és anyagi erősbödése hatalmas arányokban fej lett ki, és a kit tündöklő erényei szerint a magyar, Bzeretetéuek szivéből önként fakadó érzésével, minden ünnepi összejövetelénél, hódolva, elsőnek köszönt. Ez érzéstől vezérelve éltetem a legalkotmá- nyosabb uralkodót, s száll fohászom az egek Urához, hogy népeinek boldogságára tartsa meg soká, Ferencz Józsefet, a királyt. Éljen a király! A közönség a beszédet állva hallgatta végig és annak befejeztével háromszoros éljen riadalomban tört ki. Lukács György főispán mondott ezután gazdag tartalmú pohárköszöntőt, mint a kormány képviselője, a következő szavakkal üdvözölve az alispánt: Uraim) A kötelesség egyike a legrelativebb fogalmaknak. Epen azért, a midőn valakinek érdemeit akarjuk mérlegelni, akkor igyekeznünk kell ezt a relativ fogalmat lehetőleg mentesíteni minden alanyi felfogástól, megtisztítani azt minden hozzája tapadó konvenczionális tartalomtól. Nehéz meghatározni a'mértékét és mennyiségét a kötelességnek az egyéni, a családi, a társadalmi életben. Nehéz meghatározni, kinek mit és mennyit kel) tennie arra, hogy lerójja azokat a feladatokat, melyek kötelességének körét alkotják. De legnehezebb ezt a mértéket megállapítani a közélet terén, a mely téren nem magáért, hanem másokért, másolt javára, mások jóvoltára cselekszik az egyén. Az apprecziáczió ezen a téren azért nehezebb, mint az egyéni avagy a társadalmi működés körében, mert mig a magán vagy a társadalmi életben ki mennyit tesz vagy mulaszt, magáért teszi vagy mulasztja, vagy hátrány abból magára háramlik, addig a köztevékenység terén való kötelességteljesités az ösz- szeségnek válik előnyére és a mulasztás az összességet sújtja bátránynyal. Ebből foly, hogy mig a magán és a társadalmi életben való kötelességteljesités terén az egyénre alkalmazott mérték lehet lazább, lehet kevésbbé szigorú, a közélet terén való működés megbirálásánál okvetlenül szoros mértéket kell alkalmazni, mert nemcsak egyéni érdek, hanem az összeség érdeke forog koczkán. Mindenkinek, a ki köztéren működik, kötelessége a legtöbbet, a . legjobbat nyújtani, a mi tőle telik. A közéletben való 'működéshez sok jó akarat kell és sok szív, kell önmegtagadás és önzetlenség, kell erős akarat, kell tudás és szorgalom. A ki mindezekkel rendelkezik és mindezeknek megfele- lőleg cselekszik, arról mondhatjuk el, hogy teljesiti kötelességét. Sok jó akarat kell és sok szív. Hogy a saját baja gondja mindenkit közelről érint, érdekel, cselekvésre ösztönöz, az természetes, mert hiszen énünk legközelebb van hozzánk. De hogy mások baja gondja úgy érdekeljen bennünket mint a magunké, hogy mások javát épen úgy hordjuk szivünkön, mint a magunkét és a bajokat másoktól épen úgy Bizonyos, hogy az én kedvemért nem zökkent ki a rendes kerékvágásból, ment, mendegélt szép csendesen, ám e pillanatban úgy tetszik nekem, mintha mégis repült volna valójában. Sebesen, mint a madár. Még annál is sebesebben. De még a gondolatnál is sebesebben. — Hát álljunk háttal egymásnak, mondtam én. Csak aztán ne tessék ágaskodni, úrfi 1 — De, apa, mit gondolst! Ez már nem gyermekhangon volt mondva. Kiéreztem a mondásból, a hangsúlyozásból a — férfit. A férfi-virtus ágáskodását. Mintha csak azt mondta volna: de, uram! Meg is követtem azonnal kedves fiamat, a kamaszt: — Bocsánat, uram —' Tehát ha úgy tetszik. A mama vállalkozott a mértékhitelesítő szerepére § mélabúval vegyes örömmel hirdette ki a rideg valót: — Kedves öregem, mindössze két ujj szélességével vagy magasabb a fiadnál. Egy év múlva már ez a különbség se lesz. Két év múlva. — Ne tovább! Ne további De a mama folytatta: — Vénülünk öreg, vénülünk! — Azaz, hogy n| a fiam. Ez még nem jelent -véhülést 1 Ugy-e gyerekek ? Mert ott álltak körbe-karikába a kisebb gyerekek s ezek bizonyították egy szivvel-lélek- kel: nem, nem véniíl az apa. Fiatal ember ! Ez a bizalmi nyilatkozat igen jól esett apai szivemnek, a nagy örömömben baraczkot nyomtam kedves fiamnak, a kamasznak fejére. — No lássálok, még mindig tudok baraczkot adni. — Igen áru, mondá kedves fiam, 1 kamasz, — de meghajtottam a fejemet. Kedves fiamnak, a kamasznak igaza volt. Végre is tudomásul kellett vennem, hogy kedves fiam — kamasz. Hogy váratlanul megérkezett az életnek ama szakába, melynek elmúlását szorongva várják a szülők, az apróbb testvérek és a — cselédek. Kedves fiam, a kamasz minden héten konstatálja hol erről a ruhadarabról, hol arról, hogy az neki szűk meg rövid; s mindennap, sőt vasárnap, mikor reggeltől estig itthon van, minden órában kiüt belőle valamelyes tulajdonság, amit annak előtte nagyitó üveggel sem fedezhettünk volna fel benne. Megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy kedves fiunk nem tud — járni. Hosszú ugyan a lába, de három akkorát lép, mint én ma még hosszabb lábbal. S mig magam fajta polgárembernél a szék arra való, hogy illedelmesen rá üljön, ő abban leli örömét, hogy hol átlépi, hol meg átúszik rajta. Sűrűbb az ugrás, mint a lépés. Kedves fiam három éves korában oly kifogástalanul hajtotta meg magát, ha vendégek jöttek, hogy az csupa gyönyörűség volt a mi szülei szivünknek, most meg a szivünk majd megszakad, látván, hogy mily rettenetes nagy megerőltetésbe kerül fejének a bicczentése is. Azaz, hogy ki tudná azt megállapítani, mi is valóképen az 6 meghajlása. A feje biczczen, az bizonyos, de úgy, mintha le akarna esni. Néha ijedten kapok feléje, hogy kifogjam, mint a leeső labdát. De nem foghatom ki, mert a fejével együtt esik az egész teste. S erre még azt mondják, hogy esetlen! Dehogy esetlen, mikor egész valójában. Hogy merre hajlik a teste ilyenkor, azt egyedül a jó Isten tudja. Jobbra is, balra is,J előre is, hátra is, csak arra nem s úgy nem, a! merre s ahogy kellene. • Kicsi fészkünkben fél esztendős a legkisebb! fióka, de nem ez a ház zsarnoka, hanem kedves Ott fiunk, a kamasz. A hány magalábán járó gyerek a háznál, a hány cseléd s ha lehetséges volna, hogy egy gyereknek több mamája legyen, mondanám: a hány mama, mind öt szolgálja ki. A gyermekszobából keserves sirás hallszik be. — Mi történt ? — Bandi fellökött. — Miért lökted fel ? — De kérlek, kedves mama, én csak elmentem mellette. S kisül a vallatásnál, hogy ö csakugyan nem lökte fel a kis öcsét, Csak elment mellette. Szakácsné, szobaleány idáig megöregedett nálunk. „Szép álom volt, hamar múlt el.“ Ez a szép álom most már csak úgy válhat valóra, ha mindjárt olyan cselédet fogadunk, aki másutt öregedett meg. De egynek sincs maradása s hogy egyre sűrűbben váltják egymást öregek és folyton öregebbel még meg is interpellál kedves fiunk, a kamasz: mama mért fogadsz csupa öreg cselédet. Megdöbbentő ártatlan arczczal teszi a mamának ezt a kérdést, olyan ártatlan képpel, hogy a mama a következő alkalommal még öregebbet fogad. Szegény mama sokat kesereg s én nem győzöm vigasztalni: éppen ilyen voltam én is ebben a korban. A különbség csak az, hogy egyiknél tovább tart a kamaszkor, mint a másiknál. — A mi fiunknál sokáig tart, mondja a mama. — Valóban, a mi fiunknál sokáig tart, mondom én is. — Mit tegyünk ? — Járassuk táncziskolába, ajánlom én . 3 . lesimul a szögletessége. Majd udvarolni IjapuuK mai szá>méita.oz fél iv melléklet van csatolva.
