Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
32-ik szám. Gyula, 1900. augusztus 12-én. XXXII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... ő „ — „ Évnegyedre . ! | „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. J Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik miitden vasárnap. Felelős szerkesztő: ó h. n ID á v i cLf 1 Kiadőbivatal: Templomtér, Dobay Ferencz. háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. ______________________ Ol áh György. A íuenthetetlenség tudata, a fátum kér- lelhetlensége idestova egy egész esztendő óta törekedett velünk uiegszoktatni a borzasztó gondolatot, a rettenetes tudatot, hogy hasztalan az orvosi tudomány, mely tehetetlenül áll az őt karmai közé vett gyilkos kórral szemben, hasztalan a legodaadóbb ápolás, hasztalan szeretteinek fájdalma, barátainak bánata, hasztalan és hiú dolog minden: el kell és el fogjuk őt veszíteni; az utóbbi hetek alatt szenvedései annyira fokozódtak és elviselhetlenekké váltak, hogy amitől különben rettegtünk, annak még mielőbbi bekövetkezését is kellett óhajtanunk és mint megváltásért imádkoznunk és ime, amidőn az előre várt, az előre tudott, sőt a humanismusből kikönyörgött katasztrófa beállott, amidőn soká s nagyon sokat szenvedett földi részei két nap óta hant alatt is pihennek : még mindig nem tudok kibékülni a gondolattal, még mindig nem tudom meg szokni a tudatot, hogy Oláh György nincs és nem lesz többé. Alig állottam még szomorúbb hivatással, fájdalmasabb kötelességgel szemben, mint ma, midőn Róla kell necrológot Írnom. Ne is várjon tőlem senki sem hangzatos dolgokat, különben sem értek a czifra szavakhoz; elmondom . .. azaz . . . dehogy tudom elmondani, dehogy tudom leirni, csupán át- érzem és átszenvedem zokogó szívvel, kit és mi mindent veszítettünk mi Benned, Istenben boldogult kedves jó barátom! Oláh György sem volt hibák nélkül szűkölködő ember, voltak fogyatkozásai, voltak hibái neki is. De minő fogyatkozások, minő hibák! Aminők másnál és másban erényszámba mennek. Ezek a fogyatkozásai s hibái ép annyira vonzóvá, kedvessé tették őt, mint erényei. Igazi inkarnácziója volt a franczia mondásnak, mely szerint „az embereket nem unalmas erényeikért, hanem szeretetreméltó hibáikért kedveljük meg.“ Ami hiba volt Oláh Györgyben, egyetlen egy sem volt visszataszító, ellenszenvet keltő, de valamennyi alkotó, kiegészítő, elválaszthat- lan része az 8 szeretetreméltó kedves egyéniségének. Költöibb, gyöngédebb és finomabb lelkületű embert pedig Nála képzelni sem lehet. Robustus, athleta külsőben oly fokú gyöngédség, mint Oláh Györgyben, hihetetlen ellentét, mely imponált és bámulatot keltett» A mi kiforratlan, minden lépten-nyomon érdek és érzelmi kontroversiákban leledző kis társadalmunkban mennyi összeütközés volt csak két évtized alatt is, minden rendű, rangú s vérmérsékletű emberek és jó barátok között. Ahány ös-zeütközés, annyi csirája s alapja az affaireknek. Két évtized óta sok ember, aki ma tekintélyes egyén, boldog családapa, annak köszönheti, hogy élő vagy épkézlábu ember, hogy az affairek túlnyomó részében Oláh György mint párbajsegéd vagy becsületbiró szerepelt és az ő gyöngéd lel- külete mindig kereste s megtalálta a békés kibontakozás ösvényét a nélkül, hogy a korrektség lényegét feláldozni kellett volna. Az ő minden kételyen felül álló lovagias érzülete s tekintélye fedte a békés kiegyenlítés elfogadhatóságát, úgy hogy amely afifairban ő is assistált, csakis oly és. ama esetekben jutott a fegyvernek szerep, amely esetek a legenyhébb felfogás mellett is csak párbajjal intézhetők el. Olyan kis társadalomban, mint mi élünk, nem kis dolog ez és eléggé nem méltányolható érdeme s dicsősége a megboldogultnak. Húsz esztendő óta nem volt Gyulán olyan közérdekű mozgalom, melyből Oláh Györgyöt az oroszlán rész meg ne illette volna. Sőt a legtöbb közhasznú mozgalom az ő kezdeményezése s vezérlete alatt indult meg. A sport klub, a tűzoltó egyesület az ól inicziativája volt. Azon kívül még egy sereg közérdekű intézmény. Hogy nem mind valósult meg és a mi meg is valósult, hogy annak egy része nem bizonyult életrevalónak, az nem az eszme életrevalóságának hiányán, nem az ő ügybuzgalmán, szorgalmán, anyagi erejét messze meghaladó áldozatkészségén múlt, hanem a mi kis társadalmunk szegénységén, az áldozatra képesek érzéketlenségén és ama irigységgel vegyes sajátságos kicsi - nyeskedósen, a mely minden eszmét üldöz, minden eszme ellen gáncsot vet, minden eszmét kigunyol, a mi nem a kicsinyeskedők agyában szülemlett meg, pedig azokéban rendesen soha semmi sem szokott megszü- lemleni. Nem mondom, hogy a sokszor tapasztalt eme kicsinyeskedés Oláii Györgyre kedvetle- nitőleg nem hatott volna. Azt sem mondom, hogy egyéniségének erősen kifejlődött tulajdonsága lett volna a szívósság. Amely ügyhöz, amely eszméhez erős meggyőződés nem kötötte, ha akadályokra talált, azt nem erőszakolta, vagy maga is elkedvetlenedett tőle. Egyéniségében, kedvteléseiben, gondolkodási módjában, foglalkozási körében különben is sok rbapsodikus bajiam nyilatkozott meg. Kísérletet tőn a sport minden ágazatával, a hetvenes évek közepén előkelő tagja s díjnyertes bajnoka volt a fővárosi athleta klubnak, kísérletet tőn a zene terén, tehetséges dilettáns volt a festészetben (amit számos festménye bizonyít) érdeklődött a művészet minden ága iránt. A közpályán működőket, a közérdekű eszmék tervezőit, intézmények alkotóit bizonyára egyéni hiúság is vezeti szereplésükben, sőt nagy részénél kimutatható, hogy eszméik és cselekedeteiknek a hiúság a kulcsa s a rugója. Csak annyiban fáradnak, alkotnak, amennyiben ezzel hiúságuk oltárán áldozhatnak. Oláh Györgyről — jó lélekkel állíthatom, — hogy a hiúságnak eme beteges elfajulásában soha sem szenvedett. Amit ő közérdekű eszmének vagy czélnak tartott, azt ép oly lelkesedéssel szolgálta, azért ép oly lelkesedéssel fáradott és áldozott, ha más agyában szülemlett is meg, ha más voltis annak az élén, mintha ő maga kezdeményezte volna. Sőt — számos esetet tudnék tanúságul felhozni — hogy az ügy érdekében akárhány eszme érdemét, dicsőségét, akárhány intézmény reprezentáczióját másra ruházott át, önmagának a zajtalan munkarészt tartva csak fen. Soha előre nem tolakodottt, soha nem kapaszkodott, sőt ellentéte volt annak, amit „stréberének nevezünk. Van egy alkotása, mely csaknem osztatlanul az övé: a közművelődési egyesület. Ez az egyesület oly alkotása, mely fentartja Oláh György emlékezetét, »aere perennius.« Az egykori régész és művelődés történelmi társulatot alapitó HaanLajos, Mogyoróssy János és különösen Göndöcs Benedek halálával a társulat lassú haldoklásnak indult. A uiuzeum — alkalmas helyiség hiányában — teljes felbomlásban. — És nem volt senki, ki elárvult ügyét magáévá tette, felkarolta volna. Oláh György, a legkedvezőtlenebb viszonyok között állott az ügy élére | lelkesedésével, lázas fáradságával, agitácziójával, sőt szegény ember létére nem kis fokú áldozat- készségével, a czélnak megfelelő, díszes uj hajlékot építtetett a múzeumnak, megmentve ez által a tárlatot, — melyről a hetvenes években Pulszky Ferencz megállapította, hogy rangsorozatban az országban harmadik helyen áll — a megsemmisüléstől. Az egyesület beléleté- ben, mint igazgató-alelnöknek, a munka oroszlánrésze ismét neki jutott osztályrészül. A népkönyvtárak szervezésének technikai része is, mely oly kiválóan sikerült az egyesületnek, hogy — miután a bókésvármegyei közművelődési egyesület szervezte az országban elsőknek a népkönyvtárakat — az itteni szervezet az ország valamennyi népkönyvtárának mintául szolgál. Ó adta meg az eszmét a népiskoláknak történelmi képekkel való ellátására. A békésvármegyei közművelődési egyesület nevében és érdekében emlékiratot dolgozott ki, hogy a magyar történelemből, mily események volnának a népiskolák növendékei előtt állandóan szemléltetendők. A menynyiben a közoktatásügyi ministerium a tervezetet, illetőleg az Oláh György készítette 'ajánlatot elfogadja, a közművelődési egyesület már gondoskodott arról is, hogy eme képeket a legkiválóbb hazai festők készítsék íel s a magyarázó verses szöveget hivatásos költők Írják meg. Az első kép Jantyik Má- jtyás festőművészünk alkotása, még a múlt lösszel elkészült és a vallás és közoktatásügyi [minister intézkedését várja. Szegény Oláh György ! Kinos betegségében, óriási fajdal- [mai közepette is, mily szorongva remélte s jvárta a ministeri döntést, melyet nem adatott [neki életében megérni. Szenvedélyesen szerette Gyula városát jés egész leikével csüggött Békésvármegyén. Irodalmi munkásságát, melylyel igen jó hangzású nevet és dicsőséget szerzett országszerte magának, csaknem kizárólag vármegyéje történelmének szentelte. „A boszorkány-perek Bókésvármegyében“, „Békésvármegye 1848 — [1849-ben“, stb. forrásmunkák, a melyek megvilágítják vármegyénk múltját és igen sokat megmentenek a jövőnek, a melyek az ő tudása, lángoló buzgalma, önzetlen fáradsága s emésztő munkássága nélkül Bizonyára elkallódtak volna. A nyolczvanas évek elején szerkesztője volt a „Békés“-nek, és annak élte fogytáig hű munkatársa maradt. Az ideális szépségű, évszázados életkort ígérő, erős, egészséges férfiút alig egy esztendő előtt egy alattomos gyilkos kór támadta meg. A rák, mely rövid két év alatt a középosztályban, vele s benne negyedik áldozatot követelte körünkből. A rettenetes betegség, a mely ellen nincs enyhülés, nincs orvosszer, a mely maga a halál és ami annál is borzasztóbb, a vele járó óriási fájdalom és elviselhetetlen kin. Ennek a gyilkos kórnak kínszenvedéseit emberfölötti erővel és türelemmel viselte halála napjáig, mely vigasztalan gyászba borította szerető hitvesét, apró gyermekeit, barátait, a kiknek különben nem volt jó órájuk, derűs pillanatuk ama perestől kezdve, mióta borzalommal értesültünk betegségének rósz indulata, fátumának kikerülhetetlensége felől. „A sors méltatlan szenvedést csak nagy lelkeknek ád“ mondja Tompa Mihály, s ha valaha valakivel, akkor veled szemben és a Te esetedben feledhetlen barátom ! igaznak bizonyult a költő szava, mert méltatlanul szenvedtél és nagy lélek voltál. Isten adjon szenvedéseid után neked békés, csendes nyugodalmat, emlékedet kin- csünként, hálás kegyelettel őrizzük és ápoljuk a sirontuli viszontlátásig! Élete és halála. Oláh György született“ Gyulán, 1851. évben tisztes, jómódú iparos szülőktől. Édes apja Oláh György asztalosmester volt, aki polgártársai bizalmából évtizedeken át elöljárói tisztet viselt a városnál. Több éven át törvéuybirája volt Gyula városának, 1873. vagyis a rendezett tanács alakulása óta haláláig első tanácsos. György egyetlen fia volt, akit nagy gouddal neveltetett. A fiatal György az első hat gymnasialis osztályt Békésen, a 7-ik és 8-ik osztályt pedig Deb- reczenben végezte. Az akkori szokás szerint theolo- giát és jogot is hallgatott. Mint robustus, athleta fiatal ember tagja volt a debreczeni hírneves diák tűzoltó-egyletnek « ki» botost tisztséget viselt, ami fiatal diák-embernek rendjellel felérő nagy dicsőség volt. 1872-ben Debreczenből hazajött Gyulára g a vármegyénél irnoki állást vállalt. Két év múlva felment Budapestre, hol elvégezte a jogot, mint joggyakornok működött a kir. táblán, majd ügyvéd jelölt lön Krajtcsik Ferencz ügyvéd irodájában s 1878 ban ügyvédi vizsgát tön. Ekkor hazajött Gyulára, ügyvédi irodát nyitott, és élénk tevékenységet fejtett ki a város és a vármegye politikai s társadalmi közéletében. A nyolczvanas évek elején megalakította a sport-klubot, de noha semmiben sem volt nagyobb kedvtelése mint a sport minden ágá ban, amit különösen Pesten kultivált, ahol 1877-ben az athleta-klub versenyén boxban első dijat nyert, őszinte fájdalmára soha sem tudta a sport egyesületet megszilárdítani, pedig két évtizeden át csaknem minden uj generáczióval, legutóbb két esztendő előtt is uj meg uj kísérletet tőn eziránt. Közben élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. A „Békós“-nek Jantsoviis Emil szerkesztése alatt segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője és amikor a szerkesztői állástól megvált is, élte fogytáig legbuzgóbb munkatársa lön. Az irodalom minden ágával foglalkozott, irt hangulatos szép hazafias, lyrai s elbeszélő költeményeket, különben is a szó legnemesebb értelmében vett hamisítatlan költői lelkűiét volt. irt irányezikkeket a társadalmi s köz- igazgatási kérdések felül, hozzászólt mindenhez, ami 20 esztendő óta Békésvármegyében mint közérdekű kérdés felszínre jutott, szeretettel tanulmányozta a vármegye történelmét és eme történelemből vett adatokat és epizódokat többnyire tárczaczikk alakjában állandóan közölte a Békésben. Ami csak közhasznú egylet volt a városban, a népköröket is belészámitva, az mindegyik tagjai, még pedig ügybuzgó, ágilis és áldozatkész tagjai közé sorozta Oláh Györgyöt. Elnöke volt az önkéntes tűzoltó egyletnek, az újvárosi olvasókörnek, mindenkori elnöke amint fenebb említettük a több ízben általa életrekeltett sport kluboknak. A nyolczvanas esztendők közepén Kertay Zsig- Imond nyugalomba vonulása után a közbizalom egyhangúlag Békésvármegye tiszti ügyészi állására emelte s eme tisztében többszörös tisztujitásokon mindenkor ellenjelölt nélkül újra s újra megválasztotta. Mint tiszti ügyész pontosan teljesítette hivatali kötelességeit, írásbeli előterjesztéseit nemcsak jogászi elmeél s alapos tudás, hanem a választékos előkelő, szép stilus is előnyösen karakterizálta. Egy évtized óta komoly történelmi stúdiumokkal foglalkozott. Szűk anyagi viszonyaihoz képest — és hogy anyagi viszonyai szükek voltak, abban nagy része volt páratlanul jó szivének, mert sóba |sem tudta barátjából, vagy bárkitől is a segélyt, különösen a kezességet megtagadni, mely utóbbi czimen azután ezreket kellett fizetnie — óriási áldozatok árán különösen a magyar történelemre Ivonatkozó könyvtárt gyűjtött össze, melynek szakszerűségét és helyes összeválogatottságát alig egy bét előtt konstatálta a múzeum jeles főkönyvtárnoka Fejérpataky László, ki az Oláh György könyvtárának megszemlélése végett jött Gyulára. Komoly történelmi stúdiumának eredményeké- pen megírta a lapunkban annyiszor ösmertetett és méltatott „Békésvármegye 1848—49 ben“ czimii vaskos két kötetes munkáját. Óriási nehéz fáradság volt ez, mert az adatokat ezer felől kellett hangya- szorgalommal összekeresnie, ami tenger idejébe s — bizony bizony — tenger költségébe is került. Nehezünkre is esik ugyan, de az igazságnak tartozunk konstatálni, hogy a vármegye — nem a hivatalos vármegyét értve, hanem a társadalmat — megközelítőleg sem méltatta s honorálta a jeles munkát érdeme szerint s annak túlnyomó része a kiadó nyakán maradt. De historikusok körében egyszerre országos hírnévre tőn szert. (Zárjel között említve utolsó kézirata volt halnia előtt öt nappal, Lendvay Sándor, az aradi szabadságharczi ereklye muzeum alelnökének átadott példányra irt ajánlata.) Külön füzetben adta ki „Boszorkányperek BéKés- vármegyében“ czimü, historikus körökben szintén szenzáoziót keltett munkáját is. Mikor az agrárszo- cziálizmus Bókésvármegyében Orosházán fellépett, Reiszig Ede főispán nyomban Orosházára helyettesítette őt főszolgabírónak, és nz ő tap'ntatának és emberszeretetónek, melyre több szükség volt, mint az eréiyre, sikerült pár hét alatt a felkavart kedélyeket lecsillapítani. Ennek a helyettesi működésnek gyümölcse volt „Munkás ügyünk“ czimü magvas essayja, mely a gombamódra termett e fajta próbálgatások fölött igazán kiemelkedett. Mély vallásos és poétikus lelkületénck gyógy örű bizonyítéka „Ezekhiel“ próféta czimü, pathe- tikus, de prózában is ódái íszárnyalatu munkája. Aki Oláh Györgyöt, egyéniségének legelrejtettebb részleteiben ismerni akarja, olvassa el ezt a sajátságos szép prózát. Oláh György a legfelvilágosultabb és legtole- ránsabb emberek mintaképe 1 ami épen nincs ezzel ellentétben, mélyen érző, vallásos lelkületű ember volt. Az ev. ref. egyház tanácsbirájáúl választotta, s e minőségében résztvett a békés-bánáti ref. egyházmegye minden ülésén és a gyakran komplikált egyházjogi kérdésekben különösen az ominósus személyi villongásokban és fegyelmi ügyekben, a törvényes szigort enyhe felfogással mérsékelve, a ref. egyház javára s előnyére is sokoldalú üdvös munkásságot fejtett ki.
