Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
Legfőbb alkotásáról: a vármegyei közművelődési egyesületről és az annak keretében kifejtett működéséről lapunk első czikkében emléke zunk meg. A tavaszszal múlt egy esztendeje, bogy ajküregében keletkezett kisebb daganatról kezdett panaszkodni. Eleinte alig vette figyelembe, de a múlt nyáron mégis felutazott a fővárosba s egy tudós tanárral konsultált baja felől. Még akkor a tanár sem tudta a daganat jó vagy rósz indulatát megállapítani s teljesen megnyugtatva küldte őt vissza Gyulára. A daganat azonban többszöri operáczió után is meg-megújult. Kezelő orvosai: dr. Zöldy János, Kún Pál és Yirágh Endre borús sejtelmeit — fájdalom — nagyon is igazolta ősszel az analizálás végett felküldött daganatréBz, amelyben rákot konstatáltak. Ő neki természetesen erről nem volt tudomása, de a közel múltban Gyulán lezajlott három halálos kimenetelű hasonló betegség után meglehet, sőt valószínű, hogy tisztában volt tragikus sorsával, és hogy halál sejtelmei vannak, azt — talán szeretett családjai iránti gyöngédségből — nem tudta, nem akarta hangoztatni. A lázas sietség, amelylyel ügyeit rendezni igyekezett, intézkedései s ezekből kifolyólag barátaihoz intézett leveleinek alaphangja s tartalma igen kevés kétséget hagynak fen a felül, hogy tudta menthetetlen voltát. Szenvedései s kínjai emberfölöttiek voltak. A roppant életerő, mely benne lakozott, még fokozta tragikumát, mert a gyilkos kór sok ellenállásra talált, amíg azt megemészteni tudta. Hivatalos teendőit május hónapig pontosan teljesítette, és csak julius közepén lön ágyban fekvő beteg, araikor a szó szoros értelmében összerogyott. Akik akkor látták a férfiúi szépség eszmény képének ösmert gyönyörű embert, még évek múlva is szánó borzalommal fognak a kínos látványra visszaemlékezni. Egyetlen vonása sem maradt meg, nemcsak folösraerhetet- lenné vált, hanem emberi formáját is csaknem teljesen elvesztette. Ha valaha s valakinél, akkor ő nála igazán megváltás volt a halál, mely megszabadította őt irtózatos kínjaitól. Akiknek szivünk vérzett a gondolatra, hogy öt elfogjuk veszíteni, mikor szerdán reggel halála hírét hallottuk, mindenki megkönnyebbülő sóhajjal vett róla fájdalmas tudomást. A vármegye, városháza, kaszinókra, olvasókörökre kitűzték a gyászlobogót, de gyász borította el mindenkinek szivét, kedélyét. A megdöbbentő hir vétele után az alispán távollétében dr. Bodoky Zoltán, vármegyénk főjegyzője értekezletre hívta össze a központi tisztikait, hogy a tisztikart közvetlenül érintő gyászosét folytán részvétüknek kifejezéséül teendő intézkedéseket megbeszéljék. Az értekezlet egyhangúlag a következőkben állapodott meg : . Békésvármegye tisztikara külön gyászjelentésben emlékezik meg kedves halottjáról, mely gyászjelentés lapunk más helyén olvasható, a ravatalra díszes élő virág koszorút helyez testületileg, kék és fehér, a megye- színét viselő szalagon a következő felírással: Békésvármegye tisztikara szeretett tiszttársának, a temetésen a vármegye főispánjával élén testületileg vesz részt; s a simái a tiszttársak nevében dr. Bodoky Zoltán rövid búcsú beszédet tart. A halálesetről a család, a vármegye tisztikara, Békésvármegye közművelődési egyesülete s az ujváiósi olvasókör következő gyászjelentéseket adtak ki: Ozv. Oláh Györgynó szül. Yécsey Mária saját, valamint gyermekei: Katicza, Gyuri és Imre: továbbá az elhunyt testvérei Teréz s férje Bossányi Béla gyermekeikkel, Mariska és férje Gvido János; úgy szintén számos rokon és jó barát nevében is mélyen szomorodott szívvel tudatja a szerető férj, apa, testvér, rokon és jó barát Oláh György békésvárT Á_ R C Z A.. A mama naplója. — A „Békés* számára irta: Karczag Vilmos. — — Menj, gyermekem! az udvari szobában a szekrény felső fiókjában találsz egy zöld plü- chebe kötött aranycsattos könyvet, azt hozd ide. Itt ez a kulcs, ezzel kinyithatod a szekrényt. És az őszbe borult mama, hátradőlve nagy karosszékében, egy kulcsot adott át a könnyező kis leánykának. — De mama.. . — Csak fogadj szót, leányom. — Én elhiszem, hogy fáj neked a történet. A csalódás a te tapasztalatlan, gyöngéd szivecskédet megsebzetté. Majd okulni fogsz a magad esetéből is, a másokéból is. Nem mindig érdemli meg az a szerelmünket, akit szeretni velünk, vagy valósággal szeretünk. A mama helyet mutatott gyermekének s aztán szinte szertartásos ünnepélyességgel helyezte két kezét az ölében heverő naplóra. — A magam okulására Írtam, a miket be leirtam. De 30 év óta nem nyitottam fel. Édes gyermekem ! boldog lesz a te édes anyád, ha te tanulsz abból a történetből, a mit felolvasok neked. Hallgasd ! És olvasni kezdett a 186 ik lapon: X. „Sándor ma ismét eljött . . . (az én ideálomat Sándornak hívták, a tiedet Imrének: egyre megy') forró, égető augusztusi nap volt. Uzso- náig a lefüggönyözött, hűvös szobában beszélgettünk, aztán én, a mama, apa, meg Evelin (ez a nevelőnő volt) és ő elmentünk a zöldbe. A nap lemenőben volt, még éreztük a tikkasztó meleget, de lágy esti szellő Iebbentette meg a fák leveleit. Én Sándorral elől mentem, könnyű szilaj léptekkel, úgy hogy hamarább elértük a hegy oldalát. — Nagyon előre sietünk, — szóltam. megyei tiszti főügyésznek és egyházmegyei tanács- birónak stb. folyó év és hó 8-án reggeli 2 órakor, életének 49-ik, boldog házasságának 11-ik évében, hosszas betegség után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 9-én délután 4 órakor fognak a háznál mondandó könyörgés, és az ev. ref. templomban tartandó gyász beszéd után a helybeli ev. ref. temetőben örök nyugalomra tétetni Gyulán, 1900. évi augusztus 8-án. Béke lengjen porai felett! Békésvármegye tisztikara fájdalommal tudatja szeretett tiszttársa Oláh György Békésvármegye tiszti főügyészének folyó évi augusztus hó 8-dikán történt gyászos elhunytát. Gyulán, 1900. augusztus hó 8-án. Tiszttársaid szeretető : Drága emléked hű őre leend 1 Békésvármegye közművelődési egyesülete fájdalmas szívvel jelenti, hogy az egyesület egyik ala pitója, oszlopa, ügybuzgó igazgató-alelnöke Oláh György, Békésvármegye tiszti főügyésze, a közügynek és a közművelődésnek szentelt munkás élete 49-dik évében, folyó hó 8-dikán reggeli 2 órakor hosszas, súlyos betegség után meghalt. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 9 én délután 4 órakor fognak a háznál mondat dó könyörgés és az ev. ref. templomban tartandó gyászbeszéd után a helybeli ev. ref. temetőben örök nyugalomra té tetni. Gyula, 1900. évi augusztus 8-án. Soha nem múló kegyeletünk virraszt örök álma fölött. A gyulai újvárosi olvasókör mély fájdalommal tudatja hőn szeretett ügybuzgó elnökének Oláh György Békésvármegye tiszti főügyészének folyó évi augusztus hó 8-án éjjeli 2 órakor történt gyászos elhunytát. Gyulán, 1900. augusztus hó 8-án. Az elhunyt emléke sziveinkben örökben élni fog! Temetése, melyet Sál József temetkezési intézete nagy gyászpompával állított ki, csütörtökön délután 4 órakor volt olyan óriási részvét mellett, aminő bold. Terónyi Lajos végtisztessége óta nem volt Gyula városában. A gyászháznál megjelent az intelligenczia s Gyula városa előkelő polgárai teljes számban. A vármegyei tisztikar élén Lukács György főispánnal testületileg jött el, és csaknem minden megyebeli község elöljárósága képviselve volt. Díszes küldöttség képviselte a békés-bánáti ref. egyházmegyét. Zászló alatt testületileg vonult ki az önkéntes tűzoltó-egyesület és az újvárosi olvasó-kör. A vidékiekkel megerősödött ev. ref. kántus megkapó egyházi éneke után Dombi Lajos gyulai lelkész mondott rövid, megkapóan szép imát a ravatal fölött. A tulajdonképeni egyházi gyászszertartás a ref. templomban volt, mely nemcsak szó longásig megtelt, hanem képtelen volt a résztvevő közönséget teljesen befogadni. Csaknem annyian szorultak ki a templomból, mint amennyien belé jutottak. A fekete lepellel teljesen beborított szószékről Szabó János békés-bánáti ev. ref. esperes mondott magas szárnyalásu, költői szépségekben bővelkedő, megható gyászbeszédet és imát, behatóan méltatva Oláh Györgynek a magán és közélet minden ágában szerzett érdemeit. A templomból óriási közönség kisérte ki a kedves halottat a ref. temetőbe, ahol is a nyitott sir előtt dr. Bodoky Zoltán, a vármegye főjegyzője mély érzéstől eltelve s az egész közönséget könyekre fakasztva, következő megkapó szavakban vett búcsút a szeretett barát és tiszttárstól: Békésvármegye tisztikara megbízásából, mi dön e sirhoz állok, hogy búcsút vegyek felejhetetlen halottunk hamvaitól: most érzem, hogy mily nehéz az agynak működni, mikor a szívre oly nyomasztó bánat nehezedik! Elmélkedni kesergő szívvel; dicsérni az elhunyt érdemeit fájó lélekkel; buzdítani példájával, vigasz— Igen, még megharagszanak reánk, amiért igy egyedül maradtunk. — Sajnálja ? — Nem, de ,.. — Bizony, Evelin velünk jöhetett volna. Sándor nem felelt, csak zavarral, helyén fészkelődve, ismét mutatott anyámék felé, a kik már egészen közel értek hozzánk. — Na gyerekek, — szólt anyám jó kedvvel, — ti kipihentétek magatokat, menjetek sétálni, s adjatok helyet nekünk. Menjen ön is, Evelin. Nagyon megörültem a rendeletnek s örömmel ugrottam fel helyemről, jobb kezemmel egy szép kis gyalogútra mutatva: „Arra menjünk! Arra olyan szép.“ Egyszerre örömmel mutattam egy szép tisztás helyre, honnan a kökény bokrai integettek felénk: — Ni kökény! Menjünk oda, kökényt szedni. Evelin durczásan szólt: — Mit gondol kisasszony ! Keresztül törni a sűrűségen, a csalitok között. . . — Eh, mit bánom én ! Jöjjön Sándor! Sándornak alig volt annyi ideje, hogy válaszoljon, már én futottam arra felé. Evelin hirtelen visszafordult. Nem baj, tudtam, hogy nem Jesz bátorsága magamra hagyni. Sándor előbb tétovázott, de később mégis engedett a hívásomnak. Jó magasan voltunk már, mikor visszatekintettem. Nem csalódtam. Evelin ott sétált a gyaloguton, heves, izgatott, gyors léptekkel. Várni fog reánk. — Szereti maga Sándor a kökényt? — Igen. — Hopp! Ott, nézze! Azon a bokron ; látja? Egy pár van ott szépen egymásra simulva, elbújva a levelek között. Segítsen hát, nem érem. Sándor utána nyúlt, s húzta lefelé a bokrot magához. — Nem, nem maga. Én hadd szakítsam le. De nem értem ám, hiába ágaskodtam. Egytalni a sors közösségével . . . tudva azt, hogy sem elmélkedés, sem dicséret, sem buzdítás viszsza nem adhatja őt többé nekünk.Ha egy hosszú élet, teljesítve miuden kötelességet, befejezve minden munkáját szűnik ir.eg,’milyen űrt hagy maga után családja, barátai és munka társai körében: (hát még ha a tett erő teljében életének delén, annyi nemes munkát megkezdő férfiút ragad ki közzülünk a kérlelhetlen végzet, mekkora űr támad azután P Ür, melyet nem képes betölteni, sem a család szivet tépő fájdalma, sem a résztvevők sokasága, sem a könnyek zápora.Húsz évet engedett csak a végzet, hogy azt a közéletnek szentelje s e húsz év alatt mint tisztviselő nemes ambitióval s buzgósággal teljesítette kötelességeit, minden nemes törekvésnél mint vezérrel találkozunk vele, humanitárius és culturális egyletek siratják elhunytát, köztük a legnagyobb veszteséget a tűzoltói testület, melynek alapitója s legerősebb támasza volt. Meg tett mindent hazájáért, egyházáért, hivataláért, a társadalomért, két művészet oltárán is áldozott ... de minek tépjek el külön minden fonalat mely szivét szivünkhöz kötötte, minek nehezítsem az elválást s növeljem fajdalmunkat. Könytelt szemekkel álljuk körül sirodat, hogy búcsút vegyünk tőled örökre: Jó hazafi Derék kiváló férfiú Szeretett tiszttársunk Felejthetetlen igaz barátunk Isten veled! Még egy gyászdal és Oláh György hamvait átadták az anyaföldnek „a boldog feltámadás reménye alatt* * örök pihenőre. Oláh György ravatalának koszorúi: Isten veled szerető nőd és gyermekeid, nefelejts, fehér szalag. — Sánta Jánosné, jázmin, fehér szalag. — Felejthetlen nagybátyjoknak Erzsiké és Misi, gyöngyvirág és vadrózsa, fehér szalag. — Szeretett testvérünknek Teréz és Mari, pálma és nefelejts, lila és kék szalag. — Szeretett Gyurinak Diósyné, lila és kék Bzalag. — A jó rokonnak Csetéék, gyöngyvirág és nefelejts, rózsaszín szalag. — Szeretett sógorunknak Megele Béláék, élő virág, fehér szalag. Békésvármegye tisztikara szeretett tiszttársának, élő virág, fehér és kék szalag. — Békés- vármegye közművelődési egylete felejthetlen alapítójának és alelnökének, babér-koszorú, fehér, kék szalag. — Szeretett kartársuknak a gyulai ügyvédek, élő virág, fehér szalag. — Békés-bánáti református egyházmegye szeretett tanácsbirájának, babér koszorú, rózsaszín szalag. — Egykori szerkesztőjének a „Békés“, babér koszorú, fehér szalag. — Szeretett elnökének a tűzoltó-testület, vörös szalag. — Békésvármegye központi kezelő- és segédhivatalnokai szeretőtök jeléül, babér koszorú, fehér és kék szalag. — Szeretett elnökének az újvárosi olvasó-kör, babér, fehér szalag. — Oláh Györgynek Horváth Károly és családja, élő, fehér szalag. — Utolsó üdvözlet Rezei Szilviusz, fehér szalag. — Műkedvelő társaság szeretett elnökének, nefelejts koszorú, égszínkék szalag. Oláh György emléke. Tisztelt szerkesztő űr ! Istenben boldogult Oláh György legkedvesebb, legjobb barátaim közé tartozott. Őszintén szerettem, tiszteltem és kegyelettel fogom örökké emlékét ápolni. Ama reményben, ama tudatban, hogy a köz- művelődési egyesület, amelynek a boldogult egyik alapitója s fentartó oszlopa volt, az egylet létesítése s felvirágoztatása körül szerzett szerre, hirtelen, mint a villám (igazán nem volt időm tiltakozni) Sándor átkarolt s a magasba emelt, a kökény kezemben maradt ugyan, de arezomon egy forró csók égését éreztem. — Mit tett Sándor? — Szeretem 1 Úgy tettem mintha haragudnám, de valójában, a legboldogabbnak éreztem magamat a világon. * # • Négy nap telt azóta, hogy Sándort utolszor láttam. Ma ötöd napon végre újra itt volt. Betegeskedett, nem jöhetett. Ez volt a mentsége és én elhittem neki. A helyett, hogy haragudtam volna reá, — a miért hirt sem adott magáról, — részvétet éreztem iránta. Boldog voltam, hogy újra kezét érinthettem, s újra a közelében lehettem. Evelin úgy látszik nagyon is szigorúan fogta fel hivatását, mert azt a minapi csínyt nem akarta megbocsátani. Hívtuk sétálni, s ő gúnyos ajkbigygyesztés- sel felelt: — Csak mulassanak egyedül. Én úgyis felesleges volnék. Késő este kedves barátsággal, meleg kéz- szoritással váltunk el. Sötét, felleges, zivataros idő volt; a szilaj szélvihar keresztül sivitott az utczákon s megmegrázta a fák ágait. De ez nem tartott vissza, hogy az ablakon kihajolva utána ne tekintsek Sándornak. Egyszerre Sándor visszafordult. Óvatos léptekkel közeledett a kert kis kapujához, a zsebéből kulcsot vont elő, s félve belépett a kertbe. Valami ellenállhatatlan vágy vonzott, hogy kimenjek én is. A sürü sötétségben megborzongott bennem a vér, szivem hevesen dobogott de azért volt erős bátorságom, hogy lábujjhegyen lopva menjek tovább, tovább. Ki a folyosóra, a lépcsőkön le az udvarra s a kerítés mellett bújva Végig a kertig. érdemeit honorálandó, dicső emlékét szemlélhető- leg megörökíteni fogja, — koszorú megváltás .ozimén — 10 koronát mellékelek soraimhoz, kérve szerkesztő urat, hogy ezen összeget ily kegyeleteBen meginduló akczióra juttatni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel: Lendoay Sándor, r.z Aradi Bzabadságharczi ereklye- muzeum h. igazgatója, * Ugyanily ozélra 20 koronát kaptunk a kövot- kező sorok kíséretében : Tisztelt Szerkesztő úr ! A mint Oláh György barátunk végtisztessége alkalmával értesültem, azon eszme merült fel hogy a megboldogultnak a közművelődés terén kifejtett érdemdús működésének elismeréséül és emlékének fenntartására barátai és tisztelői vagy arczképét megfestetni, vagy pedig mellszobrát el készíttetni és a Göndöcs népkerti múzeumban elhelyezni szándékoznak. Ezen eszmét én is szépnek és nemesnek találván, kiviteléhez részemről is szívesen hozzájárulok és hogy az minél előbb megtörténhessék, a költségekhez ide mellékelve 20 koronát küldök, mely összeget kérem elfogadni és jelzett czélra felhasználni. Gyulán, 1900. évi augusztus hó 11-én. Kiváló tisztelettel: Weisz Mór. T a n ü g y. Iskolai értesítők, v. — Az orosházi polgári fiú- és leányiskola. — Az iskola a lefolyt tanévvel fenállásának tizedik évét töltötte be. E tanévet az iskola történetében fontossá teszi az a körülmény, hogy a magas ministerium elrendelte a fiú-iskola Yl. osztályának felállítását. A fiú-iskola Yl. osztályába jelentkezett tanulók száma igazolja, hogy az iskola teljessé tételére Orosházán szükség volt; s igen valószínű, hogy a fiú iskola felső osztályainak népessége évek múltával szaporodik, sőt ha a polgári iskolának kilátásba helyezett reformja megvalósul és ha a polgári iskola hét osztályúvá lesz, melynek záróbizo- nyitványa úgy az egyéves önkéntességre, mint mindazon állásokra minősit, melyekre a középiskolák érettségije: akkor az iskola felső osztályai is teljesen benépesednek. Mint különösen örvendetes jelenség említhető fel, hogy a jelen tanévben is a szomszéd községekből több növendék kereste fel az orosházi iskolát. Vidéki tanuló volt és pedig békésmegyei 40, más megyei 126, összesen 166; tehát 23-al több, mint a múlt évben. Az iskola végleges felszerelése az idén nyert teljes befejezést. Erre a czélra a közoktatásügyi minister 3144 forint 48 krt engedélyezett s ennek czélszerü felhasználásával az intézet mintaszerűen berendezett intézetté vált. A testület 16 rendes tanárból, illetőleg tanítónőből és négy hitoktatóból alakult. A VI. osztályú fiú- és négy osztályú leányiskolái rendes cursus mellett kertgazdasági szakoktatás és női kézimunka tanfolyam is állott fönn. A kertgazdaságnak úgy elméleti, valamint lehetőleg gyakorlati ismertetése vétetett át Es pedig az őszi, tavaszi és nyári hónapok alatt a gyakorlati foglalkozás, a téli időn át az elméleti rész ismertetett A múlt tanévben megnyílt női-kézimunka-tanfolyam megállapított taniTehát nem egyedül van Sándor. Nőm értem lopódzott vissza. A féltés egy pillanat alatt beköltözött szivembe. No most azután nem féltem már többé. Odább kúsztam lassan, kaján ördögi érzéssel. Egv vastag fatörzse mellett húzódtam meg, honnan könnyen meghallhattam egy-egy hangosabban kiejtett szót, vagy mondatot. Szivembe nyilallott s csaknem elszédülten:, mikor a női hangban az Evelinét ismertem fel. — Nyomorult kétszínű vagy 1 — szólt Evelin. — Téged szeretlek esküszöm, — felelt Sándor. — Hazudsz. Szeretődnek tartasz. Maholnap úgy tekintenek, mintha a házi kisasszony vőlegénye lennél. — Evelin 1 Legyen eszed, hiszen csak kell valami ürügy ahhoz, hogy ide járhassak. Többet nem hallottam, az ég mennydörgött, villámlott, fejembe tolult a vér, egyszerre sötét lett körülöttem s szédületesen forgott velem minden, éreztem, hogy összeesem. Kiábrándultam. Nagyon léha, haszontalan ember volt az én ideálom. Lemondással, keserű mosolylyal semmisítettem meg mindent, a mit naiv emléktárgynak tekintettem : a tánezrendet, a száraz rózsát . . . arra toporzékolva dühösen rátapostam. — Nesze, nesze! — Idáig van a történet, édes gyermekem. Az én első szerelmem története. A kis leányka, ki elmerengve, elábrándozva hallgatta a 30 év előtti napló-töredéket, — most felállott s szótlanul közeledett kis iróasztalkájá- hoz. Egy piros selyem szalaggal átkötött levelet, egy tánezrendet s három száraz virágszálat vett ki onnan. Beledobta a tűzbe. Hadd égjenek !
