Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
29-ik szám. Gyula, 1900. julius 22-én XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fll. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Ss _____________J f f T ársadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó lm ID á v i cL_ 1 Kiadóin'ratal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el - Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. L_____ Iparos életpálya. (W.) A mit Európa előrehaladottabb államai már régen beláttak és a minek haladásukat és jólétüket a legnagyobb részben köszönhetik, t. i. az ipar és ezzel kapcsolatban, a kereskedelem fokozatos és folytatólagos fejlesztésének szüksége, ezt Magyarország csak mostanában kezdte egész fontosságában felismerni. Jogosan lehet ezt országunk nemzetgazdasági alakulásában forduló pontnak nevezni, mert eddig csaknem tisztán földmivelő ország voltunk és csak mint ilyen voltunk — ott, a hol — némileg elismerve. De a mint már igen sok alkalommal a leghivatottabb nemzetgazdák is hangsúlyozzák és bizonyít-, ják, a földmivelés magában nem elég arra, hogy egy ország kellőleg érvényesüljön; — feltétlenül szükséges, hogy a kereskedelem de főleg az ipar, mint a kereskedelemnek tulajdonképeni alapja, olyan magaslatra emelkedjék, a melyen az a nyugat-európai nemzeteknél már áll. — Ezt azonban máról- holnapra keresztül vi nni nem lehet, elhirte- lenkedni pedig nem szabad; aczéltudatosnemzeti fejlődés nem csak azt kívánja, hogy gyárakat alapítsunk, mert ezzel magával még nem értünk czélt, hanem kívánja és alapfeltételül megköveteli, hogy magát az ipari munkát, mint olyant, a legszélesebb körökben meg- kedveltessük, az újabb nemzedéket pedig már úgy neveljük, hogy az az ipari foglalkozást bármely másikkal egyenrangúnak ismerje és becsülje. Ennek a czélnak elérésére leghatható- sabb eszköznek az fog bizonyulni, ha azon szerencsétlen igyekezettől eltekintünk, hogy gyermekeinkből bármely áldozat árán is »la- teinereket« neveljünk. — Nem csak hogy ezen pályák túlzsúfoltak és ennek folytán az attól megkövetelhető társadalmi sulylyal nem bírván, természetesen a tisztességes megélhetést sem biztosíthatják, még azonfelül a fentebb jelzett ma már egészen betegséggé fajult igyekezet, az egészséges ifjúságot elvonja olyan pályáktól, a melyeken — mint a külföld példái mutatják — sokkal több kilátás van a boldogulásra, és a mely pályákon iparunk és kereskedelmünknek és közvetve haT A. R C Z A. Divatos betegség. A „Békés“ számára irta: Hock János. Mikor a conquestadorok útra keltek, hogy Amerikát darabonként födözzók, telerakták a zsebeiket üveggombokkal, csillogó tükördarabokkal, klárisokkal és csöngetyükkel. így csalták lépre azt a szegény vörösbőrü indiánust bölcs papjaival és büszke inkáival együtt. Cserébe a szives vendéglátásért, kirabolták azután templomaikat, elfoglalták országukat, az inkákat trónus helyett izzó parázsra ültették és kiirtották rézbőrü testvéreinket irmagostól. Ezt a tiszta munkát elnevezték azután európai czivi- lizácziónak. Az ember alaptermészetében vannak bizonyos állati vonások, amelyek benne lassanként fölülkerekednek. Egyikben a tigris hatalmasodik el, a másikban a nyúl. Sokszor észrevesz- szük magunkban az alattomos és ravaszkodó rókát, a szorgalmaskodó hangyát, vagy a köny- nyelmü tücsköt. E tipikus állati tulajdonságok bennünk lappanganak, csak az a kérdés, kifej- lödhetnek-e? Mert ha egyszer elhatalmasodtak, hiába küzdünk ellenük. De fökép tehetetlenek vagyunk, ha egyszer a szarka kerekedik fölül bennünk és fölcsapunk műgyűjtőknek. Pedig ez is csak olyan lappangó szenvedély, amely csak alkalomra vár, hogy előtörjön az ember ösztönéből. Nem kell hozzá más, csak idő és alkalom. ■ Tovább megyek 1 Minden ember született kollektioneur. Van bennünk egy titkos ösztön, egy rendkívüli vágy, amely folyton arra izgatta zánk gazdasági emelkedésének sokkal — de sokkal fontosabb szolgálatokat tehetnek, mint a szellemi proletariátus szaporításával. ltjaink legnagyobb része — ha már úgy a hogy a középiskoláit elvégezte — idegenkedik mindazon pályáktól, a melyeken — legalább kezdetben — a testi munka is elkerülhetetlen, pedig a munka nem csak hogy nem szégyenitő, hanem tekintve azt, hogy az erőltetett szellemi kiképzés és munkálkodás főkép az arra nem egészen hivatott egyéneknél degeneráló hatással van, ifjúságunk testi- fejlődésére és fajunk megizmosodására is nagy befolyással van és ezért is remélhető, hogy bizonyos előítéletek elenyészte után az iparos pályán levő megfelelő előképzettséggel és műveltséggel biró elemek épen úgy meg lesznek becsülve, mint a szoros értelemben vett tudományos pályán levők. Ezen előítéletek leküzdését kell feladatul tűznünk és odahatni, hogy ifjaink megfelelő részéből Magyarország iparának és kereskedelmének hivatott apostolait és követőit neveljük. — Csák akkor fog iparunk emelkedni és a hazai jelleget magán viselni, ha gyáraink és nagy műhelyeink vezetőit és szakmunkásainak nagyobb részét, nem a külföldről kell drága pénzen importálni, hanem ha azok a saját fiainkból fognak kitelni, a kik a mellett, hogy egy általánosan tisztelt és becsült osztályt fognak képezni, hazánk fejlődésének és a világ előtti érvényesülésének megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnek. A magasabb ipari szakiskolák szaporítása és azok czélszerü elhelyezése az állam feladata, a mely elől az bizonyára nem is fog elzárkózni, ha az ide irányuló egészséges áramlatot polgárainál észlelni fogja és azon fontos szerepnél fogva, a mely a magasabb ipari kiképzést hazai iparunk fellendítése és megszilárditása körül megilleti, óhajunk teljesítését már a legközelebbi jövőben remélhetjük. Gyula rendezett tanácsú város szabályrendelete a kerékpározásról. (Javaslat a holnapi képviseleti közgyűlésre.) 1. §. A kerékpár úgy szerkezete, mint alkalmazásánál fogva könnyű járműnek tekintetik. az embert, hogy olyan ritkaságokat halmozzon egy rakásra, amelylyel más embert egy pillanatra bámulatba ejthet. ,E/. a titkos ösztön ott rejtőzik alaptermészetünk mélyében. Még a gyermekben is megnyilatkozik. Kész a legügyetlenebb ugrándozá- sokra, csakhogy egy perezre felköltse figyelmedet. Ha azután észreveszed, rögtön jön a kérdés:, —- Ugy-e mit tudok én ?! Látta ? Eléd hordja a játékszereit s jól esik neki, ha megcsodálod. Ha pedig magadtól rá nem akarsz jönni, akkor provokál: — Bácsi, látott már ilyen szép trombitát, meg ennyi szép czinkatonát ? Kérdéseivel egyenesen kényszerit a csodálkozásra. így bújok elő az emberi természetből már a gyermekszobában a kollektioneur. Mint iskolás fiú, már szenvedélyes gyűjtő az ember. Emlékezem magamra. A műgyűjtést gombokon kezdtem. Ezek voltak az én drágaságaim : Csiragomb, ólompityke, lapos rézgomb és pandurtallér. Ez az utóbbi egy domború vörösrézgomb volt, amelyet fényesre kicsiszoltunk a nadrágunkon. A ruha kilyukadt, de a gomb csillogott. Később teljes erővel a bogarakra vetettem magamat. Őszintén bevallom, hogy nem a tudáskutatás szomja, hanem 1 gyűjtés ösztöne dolgozott bennem. Kora tavaszszal összeálltunk és borszeszes fiaskóinkkal bujtuk az erdőket hős ezinezérekért, pettyes cserebülyért és bábrabló ékenyekért. A természetrajzunk még abban az időben legalább így csúfolta ezeket a szegény bogarakat. Télen a város végén fekvő pocso2. §. Kerékpárral csakis a kocsi utakon szabad közlekedni, gyalog közlekedésre kijelölt helye ken s mindennemű gyalog járón, úgy szintén a séta helyeken, nevezetesen a Göndöcs-oépkertben, a Maróthi-téren és az Élővíz-csatornának mindkét partján a Menyhárt hidtól a nagykő hídig a kerékpározás tilos. 3. §. Minden kerékpár fékezővei és legalább 30 méter távolságra hallható csengővel, valamint jelző lámpával látandó el. A lámpa szürkéiéikor meggyujtandó, világitó anyagul gyertya, olaj vagy kisebb fokú villam-fény használandó. A lámpa üvege szines nem lehet. 4. §. Minden kerékpáros köteles gépet kellő elővigyázattal kezelni és vezetni. A város belterü létén túlságos gyorsasággal, vagyis könnyű személyszállító járműnek rendes sebességénél gyorsabban haladni, versenyt futni, közlekedési eszközöket, embereket, állatokat körül keringeni s általában a város belterületén olyasmit elkövetni, ami a személyéé vagyonbiztonságot veszélyeztetné, a közlekedést akadályozná, vagy az állatokat megriasztaná, szigorúan tiltva van. 5. §. Utcza keresztezéseknél, kapukon ki vagy behajtásnál, fordulóknál, egyáltalában ott, ahol a gyalog vagy kocsi közlekedés a rendesnél fokozottabb mérvű, csakis lassan, illetve lépés ütemben szabad haladni. 6. §. A haladás irányában álló vagy járó közönség a kerékpározó által hangos csengetéssel, már jó előre figyelmeztetendő : utcza keresztezéseknél és fordulóknál ezon óvjelzés megadandó, i 7. §. A kerékpáros gépével hacsak helyi akadályok nincsenek az úttest baloldalán tartozik haladói, az ellenkező oldalra, amennyiben ott kíván megállani — mindaddig nem fordulhat, mig czéljá- hoz közel nem ért. 8. §. Kocsik, lovak stb. megelőzése jobbra, gyorsított sebességgel történjék. Az elől haladó jármű az adott figyelmeztető jelre annyira köteles balra kitérni, hogy a kerékpáros veszély nélköl elmehessen mellette. Hidakon, valamint, ahol a közlekedés igen élénk, az előre hajtás tiltva van. 9. §. Ha a kerékpáros észreveszi, hogy állatok a kerékpár láttára megbokrosodnak, vagy ha egyébként is a kerékpárral való előre haladás a járókelők testi biztonságát veszélyeztetné, tartozik gépéről leszállani. 10. §. Zárt sorokban menetelő katonaságnak, temetési meneteknek, nyilvános felvonulásoknak, lyába szaggattuk be a jeget, hogy a jeges víz moszatjai közül előkotorásszuk a csiborokat, meg a merülyöket. Valóságos bogár börzét nyitottunk. Egy olajbarna tülkönezöt egyszer ötven ív rajzpapéért, két radirgummiért, egy Robinzonért és egy sárináringóért vettem meg. Ez a ritka bogár alaposan tönkretett. Két hónapi zsebpénzembe került, nem is számítva, hogy a kontóba vett rajzpapirért még otthon külön megvertek. De mindegy. Boldog voltam. Nekem volt az egész osztályban a legritkább bogaram. így nyilatkozik meg a műgyűjtő már a gyermekben. Ki csodálná, hogy felnőtt emberben ez a szenvedély idővel valóságos monomániává fajul ?! Már pedig, ha egyszer a műgyűjtés szenvedélye erőt vesz az emberben, nem lehet megtenni többé. Az igazi kollektioneur csak egy gondolatnak él: szaporítani a kollektiot minden áron 1 Életének nincs más czélja; talán még öröme sincs más. Hivatásának összes feladatai ebben az egy gondolatban zsugorodnak össze. A hivatalos kollektioneur csak a mü tárgyainak él. Ha porczellángyüjtés a szenvedélye, akkor a művészet az ő szemében csak a cserépnél kezdődik. Ha kagyló gyűjtéssel foglalkozik, akkor a teremtés történetében csak a negyedik napot tartja fontosnak, mikor az Isten a halakat és viziállatokat teremtetette. Ha régi pénzeket gyűjt, csak azokat tartja történelmi nagyságoknak, a kiknek érmei vannak a gyűjteményeiben. Ha pedig esetleg tulipán-bolond, akkor a virág nála csak a tulipán. A többi giz-gaz, — mint a hogy a régi fegyvereknek gyűjtője szemében egyéb csak lim-lom. posta-fogatoknak, a kivonuló tűzoltóságnak, úgy az előre haladó, mint a szembe jövő kerékpáros gépével kitérni köteles. 11. §. Több kerékpárra] egymás mellett haladni nem szabad. 12. §. Az utczákon és köztereken a mutatványok sorába tartozó kerékpározás tiltva van. 13. §. Tilos a kerékpárokhoz ebeket kötni, azokkal futtatni, tilos kutyákat a kerékpározókra uszítani. A kerékpáros után futó ebet a tulajdonos visszahívni köteles. 14. §. A kerékpárosok, mig egyfelől ezen hely hatósági intézkedéseket szigorúan betartani kötelesek, másrészt azonban, akár kedvtelésből, akár gyakorlati czélokból űzött kerékpárosoknál, hatósági oltalom és védelemben részesittetnek. 16. §. A rendőrközeg felszólításának s rendelkezéseinek a kerékpározók engedelmeskedni tartozik, így a rendőri őrszemnek kézintésóre azonnal megállani, netáni kihágás elkövetése esetén pedig a rendőr felhívására nevét bemondani esetleg azt a rendőrkapitányi hivatalhoz követni köteles. 16. §. Kerékpár versenyek és tömeges felvonulása a kerékpározóknak csupán erre alkalmas helyen és időben, a rendőrhatóság előzetes engedélyezésével és az előirt módozatok szigorú betartásával rendezhetők. 17. § Jelen szabályrendelet ellen vétők kihágást követnek el, s a mennyiben cselekményük, vagy mulasztásuk a magyar büntető törvénykönyv, vagy az 1890 évi I. t.-cz. valamelyik szakaszába nem ütközik, ezen szabályrendelet alapján 40 koronáig terjedhető pénzbüotetéssel bűntetteinek. A pénzbüntetés behajthatlanság esetén megfelelő eljárásra váztoztatandó át. A pénzbüntetés a mennyiben a törvény alapján rovatik ki, az ott megjelölt czélrn, a jelen szabályrendelet alapján kiszabott pénzbüntetés pedig Gyula város szegény-alapja javára fordítandó. 18. §. Kihágások esetén elsőfokulag a rendőr- kapitány, vagy a tanács által megbízott tisztviselő jár el. T a n S g y. Iskolai értesítők. I. — A gyulai áll segélyezett gimn. ir. közs. polg. fiúiskola. — A folyó hó első napjaiban jelent meg városunk polgári fiúiskolájának évi értesítője Abaß János igazgató-tanár szerkesztésében. A gondosan össze_|A műgyűjtőknek csak két fajtája van. A mü ismerő, vagyis Connaisseur: a mü kedvelő: vagyis az amateur. A mü ismerőnél a gyűjtés valóságos monománia. Betegség. Morbus arma- lis, vagy Morbus monatalis, vagy esetleg Morbus porczellaneus. Mihelyt ez a nyavalya krónikussá válik, az összes lelki tehetségeknek bizonyos egyoldalú feszültsége áll be. Valóságos auto-suggesztio. A mü ismerő tárgyainak él. Rajongó szeretettel rendezi, tisztogatja, memorizálja, osztályozza és jegyzékezi érmeit, csigáit, vagy bélyegeit. E tárgyakban az ő összes érdeklődésének köre bezárcdik. Ha az ily müismertető vagyoni helyzeténél fogva képes a gyűjtés szenvedélyét szobrokra, festményekre, vagy valódi műtárgyakra fordítani, nemcsak a művészetnek, hanem a kultúrának is hasznos szolgálatokat tehet. De sajnos, nagyon kevés műgyűjtő képes művészi kollekcziók beszerzésére s igy a gyűjtés szenvedélye ferde irányban tör ki nála. Gyűjt, a mit gyűjthet. Nem a tárgy a fő, hanem a szenvedély 1 Az amateurök legnagyobb része többnyire a divathoz alkalmazkodik. Ez mutatja, hogy nála a gyűjtés nem lelki-s2ükséglet, hanem csupán hiúság. A tulipán-kultura idejében a hagymák iránt lelkesedtek. Később a porczellán- és fayence- tárgyak jöttek divatba. Majd a fegyverek és egyébb régiségek; azután a kézírások, legújabban pedig a képes-levelezö-lapok. Van a műkedvelőknek még egy fajtája. A különcz I Ez az eredetiségeket karolja fel s olyan dolgokat gyűjt, a melyekkel még senki sem foglalkozott. Az egyik plakátokat, a másik eljegyzési-kártyákat, vagy gyász-jelentéseket. Van báli himegvó és szinlapgyüjtő. Van a ki etiquetteket,
