Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-20 / 20. szám

20-ik §zám. Gyula, 1900. május 20-án XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egéflz évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. ^ ____ Ja Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: UZ ólin Dávid. 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyili-tér sora 20 fii. L __________Á Me gyegyülés előtt. I. A törvényhatósági bizottságnak május 28-án tartandó rendes közgyűlése a legutóbbi rendkívüli közgyűlés közelsége daczára több érdekes és fontos ügyet lesz hivatva tárgyalni, a melyeket | következőkben ismertetünk: Vármegyénk közönsége útépítési prog­ramújának keresztül vitelénél súlyt helyezett arra, hogy a szomszédos vármegyékkel össze­kötő forgalmasabb utak kiépüljenek. így készült el a gyula-remetei útszakasz, mely a gyula-8arkadi útnak vármegyénkben fekvő része. A törvényhatóság különösen azon tény által indíttatva, hogy Bibarmegyének Sarkad körüli délnyugati része összes forgalmával Gyula felé gravitál a szomszéd törvényható­ságnál ismételve sürgette az útnak folytató­lagosan, legalább Sarkadig való kiépítését, azonban Bíharvármegye ridegen elzárkózott ezen óhajtás elől, sőt — érthetetlen okokból — ezen tárgyalásokból kifolyólag a sarkad- remetei útszakaszt törölte a törvényhatósági utak hálózatából és viczinális úttá nyilvá­nította. A mit vármegyénk átirataival elérni nem sikerült, arra önként jött rá most Biharvár- megye közönsége és az útnak jelentőségét elismerve (de azt hisszük, az érdekeiben eddig kijátszott Sarkad átcsatolási mozgalma követ­keztében is) megteszi a lépéseket a gyula- sarkad-s’zalontai ut kiépitése iránt. Bíharvármegye közönsége ugyanis leg­utóbbi közgyűléséből felterjesztést intézett a kereskedelemügyi ministerhez az iránt, hogy a nagy8zalonta-sarkad-gyulai utat az állami úthálózatba vegye át és annak kiépittetlen biharvármegyei szakaszát műutként építse ki. Békésvármegye már régen méltányolta az útvonalnak kiváló jelentőségét úgy saját helyi érdekei szempontjából, mint általános tekintetekből. Az út jelentőségének indokait, melyek az állami nagy transversális út ki­építésével csak fokozódtak, meggyőzően cso­portosítja össze a felterjesztés, mely utal arra a rendkívüli csereforgalma, amely Biharvár­T Á Ti C Z A. A sehonnai. A „Békés" számára irta: Beniczkyné Bajza Lenke. A múlt esztendőnek minden ünnepnapjá­hoz köt egy emlék. Majd szomorú, majd vidám. Borús és napfényes váltakozva. Boldogasszony napján mult eery éve, hogy a kalapomra bok­rétát tűzve, beballagtam a faluba, megkérni gazd’ uramtól Juczika kezét. Régen nógatott ő már erre. Mire várunk, monda. Egyszer úgy is csak el kell jönni annak a napnak, hogy édesapámmal szót válts miattam. Minek halasztód. Szívben, szerelemben egymásé va.gyunk. Szetethessük egymást a világ előtt is.,. S lkáig nem volt bátorságom ehhez. Úgyis tudtam, hogy nem adja nekem leányát, de hogy olyan szitokkal fogadjon s bocsásson útnak, azt — nem hittem volna. Beléptem hozzá s annak rendje és módja szerint megkértem Juczika kezét. — Te sehonnai, te jött-ment! Te mered Szabó Judithra emelni szemedet? Az útfélen születtél, egy garasod sincs, még írást sem tudsz! — kiáltá nagy méltatlankodással. Takarodj há zamból, mielőtt kiverlek 1 Ne lássalak többé ... Elmentem a házból. Juczika sirva kisért a kis kapuig, a hol megölelt; a mit még eddig soha sem tett. Ne busulj, — sugá édes hangján fü­lembe, arczomra fektetve selymes arczát. Sze­retlek, hü leszek hozzád a mig élek. Többet most nem Ígérhetek. Szomorúan jöttem haza. A bokrétát levet­tem a kalapomról. Minek lett volna az nekem most már, a kit sehonnainak neveztek. Pedig gazd’uram is volt egykor szegény. Sokkal sze­gényebb mint én vagyok. Ót alkalmasint nem megye déli részének 150 községe és Békés- vármegye, vulamint az alföld nagy városai között ősidők óta létezik és melynek egyik legjobb kifejezői a gyulai vásárok, utal arra, h°gy a kérdéses útvonal lesz az annyira szük­séges legrövidebb összeköttetés Nagyvárad és Gyula között, valamint a már meglevő és tervezett transversalis út közvetítésével Gyu­lán és Csabán át egyrészről Szentes és Szol­nok, más részről Szeged és Makó felé, mert a debreczen-fehértemplomi út ez irányban 28 kilométerrel rövidebb összeköttetést nyer a transversalis műút alföldi vidékével, mint a szalonta-zerindi irányban, utal arra, hogy a transversalis műút kiépítéséhez kötött vá­rakozások úgy közgazdasági és általában köz­forgalmi tekintetben, mint különösen hadá­szati szempontból csak akkor valósulhatnak meg teljes mértékben, ha ezen közlekedési fővonal mellék kiágazásai is megnyittatnak, valamint azon várható forgalom emelkedésre, amely ezen út építéssel a vasutaknál mutat­kozni fog. A 35*2 kilométer útnak békésvármegyei 7-2 kilométer szakasza már kiépítve lévén a többi 28 kilométer építési költségét 448,000 koronára teszi a felterjesztés, amely költsé­gekhez Bíharvármegye részéről 70,000 kor. hozzájárulást ajánl fel. A felirat hasonló felterjesztéssel való támogatás végett hozzánk is átküldetvén e havi közgyűlésében foglalkozni fog vele tör­vényhatóságunk és bizonyosan készségesen nyújtja támogatását a szomszédnak, aki részé­ről pedig ugyanezen kérdésben annyi vissza­utasítást tapasztalt és saját szempontjából is megvilágítva a kérdést sürgetni fogja az ut kiépítését, mert ez az ut igazán várme­gyei érdekeket szolgálna, a mit pedig kevés közlekedési eszközünkre mondhatunk el és mert a mozgalom sikere felmentené várme­gyénket a gyula-remetei ut fentartási költ­ségeitől is. * Az alispánt jelentés világos képet nyújtva a vármegye közállapotáról több érdekes ügyet szolgáltat a megvitatásra. szerették úgy, mint engem Juczika. Én nem cserélném el ezt a szerelmet semmi földi jóért, gazd’uram összes vagyonáért. De nagy szöget ütött a fejembe az a szó: »hogy még írást sem tudok.“ Erre Soha sem gondoltam eddig. El­mentem másnap a paphoz, kértem tőle könyvet, ő adott bibliát: abból megtanultam olvasni. A" leánykérés után sokáig nem láthattam Juczikát. Apja szemmel tartotta, hogy ne be­szélhessünk együtt, még a szentegyházba sem mehetett. Hiába ólálkodtam a kerítés mellett levő mogyoróbokrok között, hiába álldogáltam a kapu kis ajtajánál, hold világos estéken, Juczika nem jött; sokáig nem hallám tőle, piros ajkairól azt az édes, édes szót : szeretlek. De végre meg- érkezítt az aratás. A gazdag buzakalászok esése s a magas asztagok rakása, elfelejtették Szabó urammal leányát és engem: az egész szerelmi históriát. Szive, szeme csak az aratásnál volt nyitva. Nem lopnak-e a béresek, nem esznek-e a hordásnál az ökrök és lovak a drága gabo­nából ? — Ekkor boldog idők következtek szá­munkra. Juczika minden alkonyon várt rám a faluból kivezető pipacscsal, galagonyával vi­rágzó utón. Én pedig ott hagyva bárányt, juhot és a számadó szitkozódását, beszöktem hozzá a tanyáról. A búzatábla sarkánál találkoztunk, hol még magasan állt a gabona. A napraforgók illatos selymébe rejtve arczát, állt Juczika, pi­pacs- és búzavirágoktól környezve. Futva sie­tett elém, midőn megpillantott, karjaimba bo­rult és ekkor elfelejtettünk mindent. Atyai tilalmat, kiállt keserűséget, bizonytalan jövőt. Ég és föld összefutott szemeink előtt, mi vol­tunk a világ leggazdagabb, legboldogabb ha­landói. Az alkony gyakran Lapunk A közegészségügyről szóló első részében kedvezőnek mondható statisztikát közöl a fertőző betegségekről és azok halálozási szá­zalékáról és jelzi, hogy az uj kétemeletes közkórházi épület munkálatai annyira előre haladtak, hogy az junius hó végével remél­hetőleg átadható lesz rendeltetésének. A közbiztonság adatairól beszámolva jelentést tesz az alispán a független sociaÜ9- táknak Szeghalmon tartott congressusáról, valamint a kiházasitó és temetkezési egyletek ellen felmerült panaszokról és beható tanul­mányról tanúskodó indokolással csoportosítja azon hibákat, a melyek ezen társulatokná mutatkoznak, A részletes indokolás eredményét a je­lentés a következő három pontban foglalja össze : 1. Az egyletek szervezése és vagyoni helyzete alapjában téves számításon, ingado­zó feltevésen nyugszik. 2. Az alapszabályok intézkedései egyesek visszaélései ellen biztosítékot nem nyújtanak. 3. Általában hasonló önbiztositó szövet­kezeteknek pusztán az egyletek szempontjá­ból való elbírálása elégtelen, sőt káros és mint pénzműveletekkel foglalkozó társasá­gokra a kereskedelmi törvény intézkedései kiterjesztendők. Különösen ez utolsó pontra nézve fejti ki a jelentés, hogy a kiházasitó és temetke zési társulatok a kereskedelmi törvényben felemlített szövetkezetek közül a kölcsönös biztosító társaságokkal lényegükre és czéi- jaikra mindenben megegyeznek és azért ja­vasolja, bogy a törvényhatóság Írjon fel a belügyministerhez, hogy ezen socialis és va­gyonbiztonsági tekintetben kiválóan fontos egyleti ügyet beható tanulmányozásban ré­szesítve a már fennálló egyesületeket alap­szabályaik revideálására kötelezze, egyszers­mind pedig a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg tegye meg az intézkedéseket arra nézve, hogy ezen szövetkezetek az egy­letekre nézve fennálló enyhe felügyeleti sza­bályok alól elvonva, törvényhozásilag a szö­midőn sétánkból hazatértünk. A gazda még nem volt otthon. Midőn a sövény vécére értünk, a mely a kerítés mellett futott végig az udvar körül: megálltunk, egymásba tettük kezeinket, mindannyiszor uj szerelmet, uj hűséget fogadva egymásnak. Az eltűnt nap melege még árado­zott a növény ágai, levelei közül, de nem volt forróbb, mint az az érzés, az a fogadás, a mi szivünkben élt, mit ajkaink susogtak. — Holnap, sugá Juczika, — mielőtt a kis ajtón beosont. Holnap! viszonzám én, még egy­szer szivemre szorítva öt. Aztán eltűnt előlem. Elnyelte az esti homály, de én még nem távoz­tam : utána néztem. Egy egész hosszú nap vá­lasztott el tőle. Mit ért nekem az est illata, a csillagok ragyogása nélküle? A fák, füvek és bokrok az égi kegyelem bőséges harmatában úsztak. Én is élvezém Istennek nagy kegyel­mét, emlékeimben, miket az esti egyiittlét után az útra, hazafelé magammal vittem; így tartott ez az egész aratás ideje alatt. Mig egy rossz nap következett, melyen gazdám a kis erdő szélén ránk talált. Újra végig kellett hallgatnom mindazt, a mit már a lánykéréskor reám zúdított. Semmit sem. feleltem, de Juczika nagyon bátran viselte magát. Egyenesen, tartózkodás nélkül megmondá apjának, hogy ha kerékbe töri is őt, soha mást nem fog szeretni, soha más felesége nem lesz, mint az enyém: a szegény sehonnaié . . . Nem is akarok arra a borzasztó ábrázatra gondolni, a mit Szabó András uram csinált ezekre a szavakra. Leányát kézen fogva hurczolta el. Hozzám nem szólt, rám sem nézett. Reszketve mentem ki a tanyára, félve, hogy szolgálatomból elbo­csátanak. De nem történt semmi. Gazd’ uratn, úgy látszott, meggondolta magát. Juczikát be vetkezetekre nézve általában fennálló jog­szabályok érvénye alá helyeztessenek. A közgazdaságról szóló része legterjedel­mesebb a jelentésnek, amely közepes termés kilátásokat jelez megemlékezvén a tavaszi időjárásról, a fagy és rovarok által okozott károkról. Az öntözési tervek keresztül vite­lére vonatkozó kiválóan fontos adatait a je­lentésnek jövő számunkban külön czikkben is­mertetjük. Ezen kivül a jelentés a szőlőmű­velésnek, fásításnak és gyáriparnak szentel külön fejezeteket. A szőlőművelés adatai között elmondja, hogy a vármegye 5636 kát. hold sző­lőjéből afiloxera 4471 kát. holdat pusztított el, a miből csak 473 kát. hold rekonstruáltatott, a miből úgy a gazdaközönségre, mint az államra nagy veszteség hárul. Indítványozza, bogy a törvényhatóság tegyen lépéseket a megyebeli szőlők rekonstruálása iránt. A törvényhatósági utak fásitására össze­sen 37920 darab eperfa csemete kiültetéséről számot adva vázolja a folyamatban levő gyáralapitási tárgyalásokat a csabai szövőgyár, a gyulai harisnyakötő és tricotgyár, valamint a zöldség-conBerv gyár alapítása czéljából, jelezvén azt is, hogy a külföldi gyárosoknak bizalmatlansága és a reájuk gyakorolt befo­lyások miatt a gyáralapitás nagy nehézségek­kel jár. A közutak állapotáról szóló részében javasolja a jelentés, bogy a törvényhatóság az ezentúl létesítendő törvényhatósági köz­utak építésére szükséges terméskő és kavics szállítására kérelmezze a kereskedelemügyi ministertől a legutóbb Biharmegyének meg­adott díjkedvezményeket. Ezután a folyó évi sorozás eredményé­ből számol be a jelentés, majd hogy a vár­megye területén illetékes & a polgári pályára készülő egyes kiváló szorgalmú ifjak segé­lyezése is lehetővé válják indítványozza, hogy a fővárosi tudományegyetemen létesített „Mensa academica“ kebelében a törvényható­ság egy alapítványi helyet létesítsen. Végül megemlékezvén Munkácsy Mihály haláláról bejelenti az alispán, hogy a törvény­zárta, de végre is egyetlen leánya volt. Talán félt, ha engem elűz a világba, Juczika meghal s ő egyedül marad nagy asztagjaival, sok földjé­vel-, jószágaival. Hetek múltak, őszre változott az idő. Nap- ról-napra vártam Juczika tudósítását, de csak az ide s tov^ röpködő fecskéktől hallottam róla hirt. Leánykérő volt a háznál, beszélé a tanyára ki- és bejáró cselédség, majd maga a számadó juhász és bojtárok is. Utóbb az egész falu. Szabó Juczi menyasszony. A városban lakó nénje adja öt férjhez. Apja testvére gondoskodik róla, hogy nagy vagyona mellett ne maradjon pártában. írástudó ember lesz a félje, kaputban, kifényesített csizmában jár. Midőn leánynézőben volt Szabóéknál, majd kigyult a kémény és a ház. Juczi maga sütötte a pulykapecsenyét, meg a kulcsos kalácsot neki... — De ez már nem igaz! — kiáltám nagy dühvei csapva a bojtárok közé botommal, kik ezeket a hazug híreket beszélték. Juczikát oda­állíthatják erőszakkal a pap elébe, de ott is azt fogja mondani, hogy „nem“, — bármit tegyenek is vele. Azok ijedten, bámulva néztek reám, mert ezek alatt a szavak alatt kicsordult szememből a könny és végig futott kétfelöl arczomón. Nem birtam tovább erőt venni nagy fájdalmamon. A bojtárok jószivü fiuk voltak, megsajnáltak, soha sem beszéltek előttem Juczikáról, az esküvőről s a leánykérésről többet. É * * A permetező eső megszűnt. A felhők szét­oszlottak, kék lett a láthatár, tengerzöld színnel váltakozva : egymás után bukkantak elő a csilla­gok. Minden aludt távol és közel, csendes, nesz­telen volt a vidék, csak az én szivemben tom­már sötétre, változott, oaai számához fél l'v melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents