Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

50-1 k szám.

Gyula, 1899. cleczember 10-én

XXXI. évfolyam

r

SierkesiUtség:

1

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illetS közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dl|:

Egész évre ! ! . 5 frt — kr.

Eél évre . . . . 2 „ 50 „

Évnegyedre . . . 1 „ 25 „

L

Egyes szám ára 10 kr.

J

BEK

Társadalmi és közgazdásza, ti hetilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: KI óim Dávid..

KI »dőli Iratai:

Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

1

Nyílt-tér sora 10 kr.

J

Az elhagyott gyermekek védelme.

121,350. Vll. szám.

M. kir belügyminiszter.

Körrendelet

valamennyi törvényhatóságnak.

A „Fehér-Kereszt“ országos lelencz- ház egyesület a hét éven alóli elhagyott gyermekek gondozására Szombathelyen, Gyulán, Aradon és Kassán fiókintézete- ket létesített, melyekben a talált s elhagyott gyermekek felvétele akadálytalanul történhetik.

Erről a Czimet a hét éven alóli gyermekek gondozásáról f. év május hó 19-én 50,000. szí a. kelt körrendeletem- mel kiadott szabályrendelet II. fejezete 19. §-ának 2-ik bekezdése kapcsán tudomás és miheztartás végett oly felhívással értesítem, hogy megfelelő utón és módon hasson oda, hogy az országos betegápolási alap terhére gondozandó gyermekek lehetőségig ezen fiókintóze- tekbe helyeztessenek el.

Megjegyzem, hogy amennyiben az elhelyezendő gyermekek ezen intézetekbe vasúton szállitandók, a gyermek és ki-_ sérője számára az illető intézet igazgatóságánál ingyenes vasúti jegyek állnak rendelkezésre.

Budapesten, 1899. évi november hó 30

Széli Ignácz,

államtitkár.

íme egy körrendelet, a közigazgatás legfőbb fórumától, a magyar kir. belügy' minisztériumtól, mely arra van, vagy leg' alább arra volna hivatva, hogy az a szomorú kép, melyet eddigeló a talált és elhagyatott gyermekek sorsa tárt elénk, megváltozzék

Vájjon megváltozik-e igazán? Meg kellene változni, mert azok, akiken a dolog anyagi része megfordul, á legnagyobb bűz

T A. R C Z A.

Gyulai élet.

— Hozzászólások a társaságból. —

A minap — már mint a múlt számban — beszéltünk a gyulai társasélet pangásáról, mint azt már többször is tettük.

Ezúttal azonban nem volt kiáltozásunk „pusztában elhangzó szó“, amint azt az alábbi köz lemények igazolják, melyek mindegyike az általunk hangoztatott húrokat pengeti.

Hogy lesz-e eredményük ezeknek a hozzászólásoknak vagy nem, azt előre nem tudni Dobbal nem lehet verebet fogni, szószaporitással sem társadalmi életet csinálni, de annyi hasznuk talán még is lesz ezeknek a kis csevegéseknek hogy az ügyet több oldalról megvilágítják s igy mintegy tükörből láthatjuk meg, hogy mi a hiba rajtunk és mi az igazítani való.

Hogy igazitunk-e magunkon vagy sem, az már más kérdés.

A kérdést különben „M .... á"-nak munkatársnőnknek is kiadtuk tanulmányozás vé gett, ki végezetül meg fogja mondani ez ügyben a saját véleményét.

Azt hiszszük, egy épitö téglát mi is szolgáltatunk ezzel a rombadőlt gyulai társadalmi élet újra építéséhez, de meglehet, hogy ezzel a téglával talán agyon is ütjük a gyulai társadalmi életet.

Ha az előbbi sikerül: „éljen az uj társadalmi élet!“, ha az utóbbi, úgy „requiescat in pace 1*

A jóakarat meg van bennünk.

Most azonban beszéljenek az alábbi czikkek:

I.

Kedves — rel

Nagy figyelemmel olvasom mindig a „gyulai életet“ és sajnálom magát, hogy - olyanról kell hetenként Írnia, ami nincs.

Hogy nincs Gyulán élet, azt már maga megirta, sokszor igazat is adtunk magának, de még sem igyekeztünk életet teremteni Gyulán.

Abban is magával tartunk, hogy mindenki többnek akar látszani mint a mi; ez épen a

galommal, a legönzetlenebb örömmel és szi vessóggeí tesznek meg mindent arra nézv hogy a szegény elhagyott gyermekeket ki ragadják abból a minden nemesen érző szi vet mélyen megható siralmas helyzetből, melyben eddig sínylették.

Az államhatalom pénzével és tekintő lyével, a jótékony Fehér-Kereszt egyesület páratlan buzgalommal és jóakarattal ipar kodik a kitűzött magasztos czól elérésére úgyszólván nap-nap után küldi szét hivő gató szózatát, hogy ne csak akarja, de tény eg gyakorolhassa is a jótékonyságot.

De egy nagy akadály áll az útjában Egy gyarló emberi tulajdonság, mely ez esetben a bűnnel határos: a közönyösség. ' A emberek elolvassák a hírlapi czikkeket, ta án olvasás közben meg is mozdul egy ki csit a szivük, de azután elfelejtik.

A hatóságok elolvassák a magas ren deleteket, egy pillanatig talán lelkesednek s értük, de azután félreteszik a többi akta közzé, és — szépen elfelejtik.

A szegény éhező, a szegény nélkülöző gyermekek pedig éheznek tovább, nélkülöz nek és sanyarognak tovább, mert nincsen senki, aki szivvel-lélekkel propagálná ügyü két, nincsen senki, aki felvilágosítaná gon dozóikat arról, hogy ezt a szomorú helyze tét jobbal is fel lehet cserélni.

Hiába jelennek meg a magas rendeletek hiába édesgeti magához a kis szerencsétle neket a jótékony egylet, nincs senki, aki megmagyarázza, I nincs senki, aki felvilágosítsa az elhagyott gyermekek hozzátarto zóit a rendeletek becséről, a felhívások ér tekéről — és marad minden a régiben.

A Fehér-Kereszt egyesület gyulai gyér mekmenhelye, ide s tova hat hete, hogy megnyitotta kapuit az elhagyott gyermekek számára s vett is már fel vagy ötven gyér meket, de mi ezen szám azok számához ké aest, akik e mephely számára valók ? s aki két bizonyosan sokkal nagyobb számban jelentettek volna be itt, ha köztudomású

bökkenő a dologban, lehetne itt valamit tenni csak erős akarat és a nagyzolási vágy legyőj zése szükséges hozzá.

| A napokban beszéltem egy szép kis leány| Inyal, aki azt mondta, hogy a fiatal emberek ■jm olyanok manapság, mint kellene! Fájdaloml Egy is áll a dolog.

A mai fiatalság: tisztek, czivilek egyaránt! |(de ne haragudjanak!) nem a lányok és a tár| saság kedvéért járnak a házakhoz, hanem az uzsonnáért 1 Tudok olyan eseteket, hogy na ponként megfordultak bizonyos fiatal urak leál nyos házaknál theázni, két nap véletlenül nem kaptak theát, de nem is mentek többet visitbe.

Ja! kedves uraim, önöknek is meg kell ám változtatni a természetüket! Járjanak a leányos házakhoz a leányok kedvéért, hisz olyan sok kedves, csinos lány van itt, akikkel pompásan tölthetik el az idejüket! Vegyék csak észre a leányok, hogy az ö kedvükért járnak hozzájuk nem az uzsonnáért, meglássák, milyen mások lesznek magukhoz s milyen theát főznek s ad nak majd akkor (azért az nem fog elmaradni I) Annak, hogy Puszta Szent-Tornyán és Bu csatelepen is fejle’tebb társadalmi élét van mint nálunk, van ám a gyulaiak szerint oka azt hiszem, hogy a nevezett községeknek megvan a maguk (ámbár kicsiny) törzsközönségük, azok összetartanak és mulatnak, ahogyan tudnak Gyulának katonasága, törvényszéke, pénzügyi hivatala van, s bizony ezek a családok gyakran változnak, még alig ismertük meg, máris elmennek s mások jönnek helyükbe I Ez lenne az ok, hogy nem tart össze a társaság.

Tenne! Dehát van Gyulának egy olyan nagy közönsége, akik nagyrészt évtizedek óta laknak városunkban, sőt a legtöbben itt is születtek. Ez a törzsközönség (az igazi gyulaiak), van szerény véleményem szerint arra hivatva, hogy megteremtsék és fentartsák a gyulai társadalom szellemi életét.

Kezdjük el az összejöveteleket nehányan és akkor a többiek is kedvet kapnak és csatlakozni fognak hozzánk. Igen I de azokon az ősz- szejöveteleken ne a nyelvipart fejlesszük (ki van az anélkül is eléggé), mert hiszen mi öröm van abban, hogy egymást leszóljuk?! • . . Istenem 1 ha mi gyulaiak nem védelmeznénk egyvolna már az intézet létezése s ha a se gólyre szorulók tudomással bírnának arról hogy a menhelyben minden gyermek elhelyezést talál, akinek nincsen senkije, akinek nincsen gon dozója, s hogy itt minden gyermeket felvesznek, akinek eltartása, felnevelése a szülőkre nézve elviselhetetlen teher.

De hát ezt a szegény emberek nem tud ják, újságot nem olvasnak, a hivatalos ren deleteket nem ismerik, annyi fáradságot pe dig senki sem vesz magának, hogy ezeknek az intézkedéseknek mibenlétét tudassa, megismertesse velük, hogy az intézmény létezését köztudomásúvá tegyék, s hogy a szegény emberekkel megértessék, hogy a segítő kezet, amelyet feléjük nyújtanak, meglássák.

Pedig igy a jótékonyságot gyakorolni akarók nemes buzgalma, önzetlen törekvése és fáradhatatlan iparkodása kiáltó szó marad pusztában.

A közöny, a legszentebb ügyeknek ez halálos ellensége, meghiúsítja a legma- gasztosabb törekvéseket.

Jó emberek, nemesszivü hölgyek, kik lehetetlen, hogy ne akarjatok könyörülni az elhagyott kis szerencsétleneken, jertek segítsetek a nemes munkában. Ne engedjétek, hogy ezután is ezer számra pusztuljanak e boldogtalan kis teremtések csak azért, mert szomjazok nem ismerik a forrást, mely uj életet ad betegségtől, nélkülözéstől elcsigázott kis tagjaiknak.

Egy kis jóakarat, egy kis lelkesedés a nemes ügyért, melyért harczolunk, mennyi nyomornak venné elejét? mennyi szenvedésnek vetné végét? s hány emberéletet mentene meg a hazának?

Szentebb, magasztosabb czélt, eredmó nyeiben lelket emelőbb tudatot nem ismerek mint az ébenbalástól, a végtelen szenvedő sektől való megmentését azoknak, akik ma guk mitsem tehetnek szerencsétlen sorsuk enyhítésére.

És ilyenek a picziny kisdedek, a sző geny tehetetlen kis gyermekek, a kiknek

nincsen igazi gondozójuk, akiknek léte csak teher azokra nézve, akiknek örömöt kellene hogy szerezzenek.

De segíteni e szerencsétleneken csak úgy lebet, ha hatóságok és társadalom kezet fogva, egymással szövetkezve tényleg elkövetnek mindent, hogy a segélyt keresők meg is találják a segítséget.

A gyulai gyermekmenhelybe vidéki városainkból alig hoztak be 1—2 gyermeket. Ki állítaná azt, hogy Békés vármegyében nincsenek elhagyott gyermekek? Ki vehetné tagadásba, hogy Csabán, Orosházán, Békésen, Szarvason, Gyomén, Endrődön s a vármegye többi községeiben tényleg van sok gyermek, kinek a jótékonyság igénybe vételére jogosultsága van ?

| Fel is keresnék őzek a gyermek-men- helyet, ha tudnának létezéséről, ha ismernék nemes intencziót, s ha tudnák, hogy a felvétel azonos a jelentkezéssel, hogy az nem jár semmi nehézséggel, semmi hivatalos hókusz-pókuszszal, s ha sejtenék, hogy milyen kedvező, meleg otthont nyuit e hajlék a kis hontalanoknak.

Hölgyeim, nemesszivü jó hölgyek ! Önökhöz fordulok. Az Önök szive hamarább megdobban, az Önök lelke hamarább megérti a nyomor kiáltó szavát! Jöjjenek Önök segítségére a szegény kis gyermekeknek. Alakítsanak helyi bizottságokat minden községben, amely a nemes ügyet magasztos czéljához méltóan propagálja, iparkodjanak megismertetni a segélyre szorulókkal, hogy a gyermek- menhely megnyílt s hogy itt minden elhagyott gyermek szerető otthonra talál.

A vidéki jótékony nőegyesületek járjanak elől a jó példával, hiszen a jótékonyság gyakorlásának olyan módjáról van szó, mely rajok nézve anyagi áldozatok nélkül, a legszebb gyümölcsöket van hivatva teremteni. Ha olyan szegény kis gyermekekről van tudomásuk, a kinek nincsen senkije, vagy a kinek Bzüleí nyomorban vannak 8 gyermekeiket gondozni, felnevelni nem tudják, ha olyan 7 éven alóli

mást a rágalom ellen, hogy várjunk kíméletet másoktól? , . . Ne törődjünk mindig a másokj családi dolgaival, beszéljünk a jourokon és sóid rékon egyébről.

| Nem kívánom én hogy Napóleonról, Julius^ [Caesarról, vagy más ilyen halhatatlan törtér leírni nagyságokról folyjék a diskurzus, beszélgetünk az irodalomról és művészetről, ezekheJ [tud is szólni többé-kevésbé mindenki; akkor] legalább nemcsak nemesen szórakozni, de ta- ülni is fogunk.

Az ilyen jourok és soirék volnának az én ideáljaim, de mindig csak azt hallom, hogy N asszonynak hány selyemruhája van, milyen drága kalapja, mig X, asszony csak kartonruhában és négy esztendős kalapban jár. Ezért bizony nem érdemes jourokra járni.

Régi mondás, régi igazság, hogy nem a ruha teszi az embert! — Találkoztam én olyan asszonynyal, aki nem vett volna magára mást mint selymet, meg harmincz forintos kalapot, de Széchenyi Istvánról meg Deák Ferenczről mit sem tudott, pedig magyar asszony volt, mig a kartonruhás ismerősöm a világ összes nagyjai ról szellemesen csevegett órákig.

Ha a gyulai közönség egyenlőnek t&kinti magát, (kik azért megadjuk mindenkinek a magáét !) szép és léleknemesitő, zene-, szavallat- és felolvasással fűszerezett jourokat és soirékat ndez, megyünk, ott leszünk és nem hagyjuk elaludni a szellemi életet, mert biz az elalszik, ha nem élesztgetjük.

Az idegeneket pedig, kik városunkban rö- idebb, hosszabb ideig laknak, szívesen kell ogadni, s mig itt vannak, a magunkéinak tekinteni. Természetes, hogy ők igyekezzenek ismerkedni, mert hogy tudjuk mi, kiben mit nyerne.a társadalom, ha ők visszahúzódnak és csakis egymással érintkeznek, mig a törzsközönség csak utczárój, látásból ismeri őket,

Megbocsásson kedves —re, hogy ilyen sokáig untattam; ha találna levelemben olyan pontokat, melynek a „gyulai élet“, megírásában hasznát veheti, úgy tegye azt I — Összetartás, ez legyen a jelszó, akkor lesz szellemi élet Gyulán, ely megakadályozza, hogy a hosszú téli estéket unalmasan végig ásitozzuk.

Egy gyulai asszony.

II.

Kedves —re barátom!

I Tudod-e, milyen nagy fába vágtad a fejszédet, midőn a gyulai társadalmi életet, ezt a ■kedves halva született gyereket“ megbolygattad s fel akartad éleszteni I?

Szinte lehetetlen dolog az.

| Ne áltassuk magunkat. Apáról fiúra fog |szállani az a tradiczió, hogy Gyulának soha sem lesz többé jó társadalmi élete.

| Pedig volt valamikor! Régi emberek beszélik, hogy milyen kedves összejövetelek voltak hajdan ebben az unalmas fészekben. Dehát [persze. Akkor még szebb időket éltek, jobb [csillagok jártak.

Legokosabb volna napirendre térni e dolog felett, legokosabb volna nem háborgatni, csak hadd pihenjen. De ha már te felvetetted ezt a kényes kérdést, engedd meg, hogy hozzászóljak én is.

Én a te czikkednek csak egy pontjára reflektálok : a felolvasó estélyekre, és matinékra. Szép eszmei Nagy eszme!

Mindenesetre élénkülne a gyulai publikum kedélyhangulata általa, de hát ehez egy vezető zellem kellene, aki fáradhatatlan legyen az lyen estélyek vatry matinék rendezésében. — Ilyen vezetőnk pedig nekünk bajosan kerül.

Te is, meg én is fiatalok vagyunk ahoz, hogy egy város társadalmi életében jelentkező mozgalom élére álljunk, ahoz tapasztalt, tanult férfiak kellenek.

Ilyen vezető nem igen kerülne. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy Gyulán nincs ta- ult ember, hanem azt, hogy olyan ember, kiek kedve, ideje volna a vezetői szerepet egy magában betölteni, bajosan kerül.

Társaság kell. Szükebb kis irodalmi kör. Vegyék kezükbe a dolgot a város közéletének vezérlő férfiai, fújják meg a toborzót és mi oda fogunk állni a kibontott zászló alá 1. . . Szent lesz az a czél, amelyet akkor szolgálni fogunk. Vagy nem szent, nem nemes czél-e az, egy város lakóinak figyelmét felolvasások tartása által az irodalom felé fordítani?)

Tömörüljünk, akik hivatást, tehetséget ér-