Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

Melléklet a „Békés" 1899.43-ik számához. De az erős következetes is. Az ifjú fejedelem, midőn fegyverrel délen, keleten megszilárditá trónját s ezzel a régi mo­narchia régi alapjai újból visszaállitottnak lát­szottak, jelül látva a szabadságharcz legyőzését is: a hagyományos Habsburg politika fenntar­tásában vélte hivatását megtalálni. És ez csak természetes. Az ifjú uralkodó nevelésével, családi traditióival, környezetének egész felfogásával együtt örökölte a birodalmi egység hagyomá­nyos politikáját, önként következik az szilárd jelleméből, hogy e hagyományt fenntartani igyek­szik. Az ő jellemét tényleg a szívósság és követ­kezetesség alkotják a lágyabb és szelidebb vo­nások mellett s e jelleméből következik, hogy nem lehet őt váltakozva meggyőzni valamely rendszer jóságáról vagv rosszaságáról, de ha egy­szer valaminek helyességéről meggyőződött, ki­tart a mellett a végső következményekig. E nagy és nemes szívhez nem fért hozzá soká a könyörület, mert a hagyományos mtfgas érdekeknek alárendelte még személyes hajla­mait is. Nem lenne ma sem oly szívós kitartásában, bíznunk sem lehetne oly vakon ^alkotmányos hűségében, mint megbízunk, ha ki nem tart a mellett már mint ifjú, mit őseitől örökölt. Kitar­tása csak következetesség, annak terjedelme lelki szilárdságának nagysága, mely biztosítéka határ­talan megbízhatóságának. E hajthatlan követke­zetességet látva, mondá a döblingi nagy figyelő Széchenyi: „Ha valaha constitutionális fejedelem leend Ferencz József, ő fogja első sorban, ha kell, népeivel szemben is, megvédeni az alkot­mányt“. De ez a következetesség a levert Magyar- országra nagyon szomorú volt. Az ország függet­lenségének ügye veszve látszott. Azonban a re­ménytelen küzdelem e korszakában sem volt soha a magyar megalázkodó. Higgadtan követte Deák Ferencz jelszava szerint a nassivitás és jogfolytonosság politikáját. Várt, hallgatagon, de felemelt fővel, órczhomlokkal, mérkőző néma tekintetre szembe állt a hatalommal; és Istenbe vetette bizalmát, — és „lelkének fájdalmas érze­tével felhuzódott a nemzeti czimer hármas szent hegyóra, a kereszt alá, mely mint a hit jelvénye erősebb a koronánál, a földi hatalom jelvényénél s onnan őrködött a magyar hármas bórczre, a négy folyóra és a — koronára“ s onnan a kereszt tövéből szállt szorongó szive fohásza Istenéhez, a hon megváltásáért. És a gondviselő Isten elküldte megváltó angyalát. A szép, a bájos, a szelíd bajor főherczegnő, Wittelsbach Erzsébet lett fejedelmünk hitvese. Az angyalarczu Erzsébet, ki oly jóságos volt, mint maga a megtestesült szeretet. Való­ságban a szeretet angyala szállt le közibénk az ő képében, hogy jóságos kezével befogja a mi felszakadt sebeinket. A szeretet a béke, a szeretet az erő mér­séklője. Oly biztosan határozza meg a szeretet az alkotó erő munkájának helyes irányát, mint -a delejtüjét a mágnes. A szeretet az erő kiegészí­tője és egysége a jóban, mint az ellentétes erők kiegészítik egymást a mechanikában és mint az oxygén és hydrogén a szénnel egysége a levegő­nek. Erő és szeretet ugyanazon törvény szerint szabályozza egymást, mint a világegyetemet fenn­tartó röperő és a vonzás. A szeretet a bibliai ige, az erő a cselekedet. Ez a második égi ajándék Isten lényegéből, s ez nem rabolt, mint a görög mithológia láng­szikrája, önként adá ezt szerelmes fiával az uj korszak Istene, s annyival becsesebb is. Egysé­ges, tiszta, fényes, meleg, miként a napnak su­gara, melynek nyomán éled, fakad s csak ha hatásában nyilvánul boldogító ereje, mint a pris- mán széttört napsugár szingazdasága, nyilvánul dús tartalma. Mert egy fogalomban: szeretet, benne van a gyermek, a hitves, az anya, a fele­barát, a honleány, összes költeménye, Mózes tíz­parancsolata, az Alkorán összes dogmái és az egész keresztyén vallás. A szeretet a legfőbb erény. Eszményien szép* tehát megtestesítőjének is eszményinek kell len­nie, a milyen volt Erzsébet. A szeretet egy asz- szonyi hajszállal erősebben köt össze országokat és népeket, mint az . akaratnak és erőnek vas­bilincsei. A két fejedelmi lény hitvesi egyesülése óta két hatalom intézte Magyarország sorsát: Az erő és a szeretet!! A teremtés és a megváltás I! Az alkotás és fenntartás ! I A férfi és a nő!! A férj és a feleség! 1 * Erzsébet, a jóságos császárnévá lévén, ked­vező fordulat állott be a szerencsétlen nemzet történetében. Erzsébet, már kezdettől fogva rokonszen­vezett a magyarokkal. A nő mindig szánalmat érez a szerencsétlenek iránt s akkor a monarchia legszerencsétlenebbjei a magyarok voltak- Egy egész nemzet, melynek hazája elveszett. Oly nagy volt e nemzet szerencsétlensége s oly neme­sen viselte azt, hogy önkényt fakadt a gyöngéd női szívben iránta a legbensőbb könvörülő sze­retet Már nászajándékul azt kérte felséges urá­tól, hogy a felségsértés czimén börtönben síny­lődök amnestiát kapjanak, és bilincsek hullottak le kérő szavára, s a bánat felhői szakadoztak fel sok családban mosolyára. Rokonszenvének folyománya, hogy elősze­retettel tanulja nyelvünket, tanulmányozza tör­ténelmünket, fellelkesül nemzeti hőseink dicső példáin, dalnokaink bűbájos szaván, s maga köré vonja nagyjainkat, hogy velők tárgyalja meg a kínos helyzet kibontakozásának módjait. A császárné rokonszenve a magyarok iránt mind nyilvánvalóbbá válik- Ismeretesek felejthe­tetlen szavai, melyeket Andrássyboz intézett: „Ha a császár dolgai rosszul mennek Olasz­országban, az fáj; de ha Magyarországban van baj, az megöl.“ Midőn pedig a conservativ főurak és főpa­pok 1857-ben másodszor petitionálnak az alkot­mány visszaállításáért és kórelmök kedvezőtlen fogadtatásra talált, Erzsébet császárné szépséges arczán végig folytak a néma fájdalomnak köny- nyei felséges ura jelenlétében, s e történeti je­lentőségű könnyek feltárták az uralkodó előtt azon benső rokonszenvnek nagyságát, melyet a felsógos asszony a magyar nép iránt érez. Ha segíteni nem tud rajta, együtt könnyez vele. 0 volt a mi őrangyalunk! Bájai viszfénye voltak szép lelki tulajdon­ságainak. Szivének rejtekón dús kincsei termet­tek ama erényeknek, melyeknek összessége az igazi nőiesség ideálját alkotja meg. E jóságán, szendeségén, meleg érző kedélyén olvadt fel ama jógkóreg, moly az örökölt hagyomány és lelké­nek vonzalmai között oly tragikusan vívódó ki­rálynak szivét már már bevonni készül. Uj . szellem kezdett Becsben fejlődni. A külömböző légnemű elemek még nem olvadtak egygyé, de bizonyos átszürődéseket már lehetetlen észre nem venni. A magyar emigrán­sok visszatérési jogot kapnak, hazát nyer a sok hontalan, a magyarországi hivatalokat magya­rokkal kezdik betölteni, s a közszolgálatban las- sankint meghonosodik a magyar szó, sőt 1860. október 20-án már alkotmányt nyújt az uralkodó a magyarnak az úgynevezett októberi diplomában, de a birodalmi egység alapján. Az vissza uta­sítja az alkotmányt azért is, mert felülről enge­délyezett alkotmány alaptörvényeinkkel össze nem egyeztethető. Az ősi alkotmány ezen megvé­dése a nemzeti szellem egyik legszebb diadala, Neheztelés, harag követte a nemzet o té­nyét a trónon. De a szeretet nem neheztel, csak egy ér­zés fogja el, szeret. A nap tiszta, fényes, meleg sugarát, melynek nyomán élet fakad, egyaránt ontja a földre akkor is, ha fellegek borítják azt. Csüggedetlen folyt tovább a szeretet munkája, a neheztelés tengerén át vert hidat a szeretet. A szív mágnese irányította az akarat delejtüjét: a vonzás szabályozza az erő pályáját. És már 1865. junius havában, tehát egy évvel a königrätzi csatavesztés előtt, melyet so­kan úgy tüntettek fel, mint a contralistikus törek­vés bukásának alapokát, igy nyilatkozik Ferencz József az elé küldöttséget vezető Scitovszky János herczegprimás előtt: „Valamint mindenkor, úgy je­lenleg is elhatározott akaratom magyar koronám népeit minden tekintetben kielégíteni, s ama biza­lom, melylyel önök e végből személyemhez for­dulnak, kezeskedik arról, hogy Önök atyai szán­dékomat helyesen fogják fel, s ennek folytán mindnyájan egy reményteljes jövőnek nézhetünk elébe!“ És tényleg 1865- november 19-ére, épen Erzsébet napjára, összehívja a neje rokonszenve iránt figyelmes uralkodó az erdélyi országgyűlést, mely kimondja a Magyarországgal való uniót. De- czember 14-ére pedig összehívja s magyar beszéd­del nyitja meg az uj magyar országgyűlést, mely hi­vatva volt a kiegyezés módozatait tárgyalni. Ez országgyűlés 1866-ban felirattal körvonalozza is azon alapelveket, melyek alapján a magyar al­kotmány összeegyeztethető a monarchia érdekei- ivei s ekkor kitör a háború, mely Königrátznól oly végzetessé lett. A császári ház trónja inga­dozni kezd. A magyar látja ezt; de nem siet ki­aknázni a helyzetet, csak kér mint az előtt és nem kór többet mint azelőtt. Ez a lovagias, ez a becsületes politika tel­jesen összetörte azokat, ki Bócsben még mindig Magyarország feltámadása ellen áskálódtak és győzött, diadalmaskodott a szeretet kitartó, lel­kesült munkája, gyöngéd kezével a hatalmat oda vezette a jog oltárához és: meglett a kiegyezés!! És kibékült a király és a nemzet és talál­koztak egy eszmében: a magyar nemzeti állam eszméjében! Három század álma valósult meg ! A miért küzdöttek, a miért vérzettek Zrínyi, Frangepán, Bocskai, a Rákócziak, Bercsényi, a Bethlenek és vértanú halált szenvedett a „Tizen­három“ és sok névtelen, három század nemzedé­kének sóvárgott ábrándképei im egyszerre meg valósultak: a magyar nemzeti állam souvereni- tásában. Lett egy Habsburg, a ki elég erős volt s tudott szakítani a három százados családi politi­kával, s uj alapokra fektette a monarchia boldo­gulásának feltételeit, melyek alkalmasak a test­vérországok mindegyikének felvirágzására. S ime az ezeróv küszöbén találkozott ab­ban, ami egy ezredéven át a magyar állam po­litikai jellemvonása volt: az alkotmányban, a Király és Nemzet! * S Ferencz József lett a legalkotmányosabb uralkodó. Az alkotmányt nemcsak szentesítette, de mindig meg is tartotta- Elsőbben is megkoro­náztatta magát. Szt.-István koronája fejezte be tehát a nemzet és a király teljes kibékülésének nagy és dicsőséges munkáját. A nemzeti lelke­sedés lángolt, hódolattal ünnepelte a koronás királyt, és dicsfénnyel vette körül a királynét. Éz viszont megszentelte a nemzeti ünnepeket a szeretet áldó kezével- Teljes kegyelmet kapott minden politikai elitéit, s a király és királyné a nemzet koronázási ajándékát, 100000 drb. aranyat a szabadságharezban küzdött honvédeknek, öz­vegyeiknek és árváiknak adományozták. Király­női ige, királyi cselekedet! A kiegyezésben uj világ tárul fel nemzet és király előtt, az ország újjá alakításának munka világa. Az alkotmány csak biztosítók a békés fejlődésre, keret, melyet munkával betölteni kell. 8 ezen munkában nyilvánult igazi nagysága Ferenez József hatalmas szervező, teremtő ere­iének. Az alkotó erő levetette béklyóit, megta­lálta rendeltetésének helyes irányát. A király nemzeti törekvéseink élére állott, azok vezér szel­leme lett, Es 1867. óta Magyarország hatal­mas fejlődésnek indult. Társadalmunk magyar­sága megerősödött, culturánk fényesen kibonta­kozott és államháztartásunk consolidált berendez­kedése hatalmas alapját képezik az ország köz­vagyonosodásának s intézményei fokozatos kió- pithetésének. Ma már, 32 év szabad munkája után, Magyarország a dualismus és a monarchia fennállásának erőssége, nyilván való bizonyíté­kául, hogy mire képes e nemzet, ha királyával az alkotmány alapján együtt munkálkodik. Titáni munkát végzett, igaz, az uj életre kelt nemzet, de a kifejlődés semmi esetre sem lett, volna oly szerencsés ha nem oly ragyogó fejedelmi és államférfiul tulajdonságokkal megál­dott uralkodó irányítja biztos ke zekkel a kibon takozás olykor merész vállalkozásait, ki a változó politika és hatalmi versengósekközött sokszor ogyedül maradt velünk, és egyedül ösmerte fel a kibontakozás helyes útját. Nem korgeti ő soha a személyes becsvágy ábrándkópeit, nem a külső hatás hiú zajára, tör, hanem a békés fejlődés csendes munkájára. Épen ezért a csupán látszatután következtető felületes megítélés nem az alkotások dicsőségében ismeri fel az ő láthatatlanul irányitó egyéniségének nagyságát, hanem a mi e zajatlan munkásság külső nyilvánulása: a kötelesség teljesítés esz­ményi tökélyében. S, innen mint a kötelesség mintaképét jellemzik Őt, pedig ez csak külső for­mája a lényegnek. Szervező, teremtő erő a király, kit a Mindenható kegyelme a munkásság, az al­kotás, az igazság felismerésének erólyóvel áldott meg, egy szikrával saját lényéből, erővel, mely a lélek bölcsessége és bátorsága és czóljaihoz mért tudatos mérséklete. És Ferencz József tény­leg a bátorságot a mérsékléssel, a tudományos érzéket a történelmi érzékkel, a haladásban való nemes türelmetlenséget a politikai tapintattal, a valóságnak felismerését népei jellemének ismere­tével párosította .eredményekben gazdag uralko­dása alatt. És soha nem volt uralkodónk, ki tökélete­sebben képviselte volna a magyar nemzeti föl­fogást, mint ő, úgy hogy méltán illeti őt meg »a legalkotmányosabb uralkodót neve. Kezdemé­nyezésére létesült a katonai nevelés nemzeti ala­pon való szervezése és a nemzeti hősők szobrai a magyar király ajándéka a" magyar népnek­Velünk született erény a koronás király iránti hűség, mert Szt.-István koronája közjogi felfogásunk szerint maga az állam symboluma; de ha ez az objektív hűség nem is szállott volna le reánk őseinktől, mind e nemes érzések subjek­tiv érzésként gyuladnának ki szivünkben Ferencz Józseffel szemben, kit a korona nem csak jog szerint illet meg, de fejedelmi erényei alapján is, ki nem csak Felség, hanem a szó valódi értel­mében felséges is, aki ép ennélfogva személyes tulajdonságai alapján számíthatja koronája logiga- zibbgyöngyei közé: a magyarnemzet megmásit- hatlan hűségét és szeretetót! * A fejedelemnek az országot újra alkotó munkájában hü munkatársa volt Erzsébet. Az anyagiasság e századában az ő eszményi- essége adta meg sok kezdeményezésben a lelke­sülés szárnyalását és az ő szive volt állandóan a forrás, melyből a király bizodálmat merített a gondoknak nehéz óráiban, — az' ő nagy lelke állott hitvesi segédeimül felséges ura' mellett, midőn elborította mindkettőjüket .a mórhetlen fájdalom tengere. Másrészt a magyarság iránt mindenkor nyilvánult rokonszenve emelték a nemzetben az önbizalmat és a jövőben való hitet. Őrangyala volt ő a trónon valóban a ma­gyarnak. Szive felénk sugárzott azzal az intensiv éltető erővel, melylyel a delelő nap a földtoke azon részére ontja melegét, a melyre sugarai merőlegesen esnek s a hol természetszerűleg visszasugárzása is van; mig azon országnak, me­lyet sugarai oldalt érintenek, csupán fényét adja és ott sugarai visszahatás nélkül siklanak el. Szép arczának derűjéből fakadtak a legszebb virágok e nemzetre s Erzsébet királynő könnyei a magyar nemzet legbecsesebb drágakövei. Osztozott sorsunkban, jóban és rosszban. Deák Ferencz halálakor együtt gyászol a nemzettel, oda zarándokol a ravatalához s a babérkoszorú, me­lyet arra helyezett, találkozott a síron egy Cyprus lombbal, melyet a 48-as idők vezérszolleme kül­dött olaszhoni magányából annak sírjára, ki sze­rencsésebb volt hazafiui munkájában, mint ő, s e két symbolum találkozása ama megszentelt helyen, volt az eszmék, a nehéz idők igaz ox- piátiója. Midőn pedig szülőknek és nemzetnek büsz­kesége és remónyo szállt sírba a dicső király­fival, kiben fennmaradt volna számunkra Ferencz Józsefnek és Erzsébetnek szelleme, együtt zoko­gott a ravatalnál a lesújtott apa, a megtört szivü anya és a remónyevesztett magyar nemzet s a közös veszteségnek mórhetlen fájdalma még job­ban összeforrasztotta mindhármukat. A szörnyű csapás megtörte királynénk anyai szivét. A magyar nemzet őrangyalából mater dolorosa lett. Elbujdosott messze idegenbe, hol mérhetlen bánatát avatatlan szemektől távol, magában elsírhatja. Zsongó tenger partján, a délszak egy mesés szépségű szigetén, pantheont emelt imádott fia emlékének, elnevezi azt Achil- leonnak, az ifjú deli hős után, kit szintén ily fiatalon vesztett el anyja s ott áldozott felejt- hetlen fia emlékének. A vallás, a természet örök szépsége, a költészet magasztossága adtak eny­hülést dallamos lelkének fájó sebére, feledést nem tudott nyujtant neki soha semmi. Az anyai szivet megtört családi tragédia azonban csak távollótét idézték elő a királyné­nak, de lelkében tán még jobban egyesítették azzal a nemzettel, mely bánatában oly annyira vele érzett, Idegenbe vitte őt a fájdalom, de nem lett hozzánk idegen soha. Sőt egyszer, egyetlen egyszer, s akkor is csak a magyar uemzetórt, kiragadta magát az önkinzó tépelő- dós sötétségéből és Magyarország 1000 éves fenn­állásának ünnepén, — glóriában — megjelent kö­rünkben, hogy együtt örüljön velünk a közös küzdelmek diadalában, bevált imáját megkö­szönje a Mindenhatónak, s ekkor a bánat köny- nyei közül az öröm mosolya derengett szép sze­méből a nemzetre. Azután ismét elvonult. Szeretető kincseit itt hagyta zálogul, csak bánatát vitte magával. Hő imák kísérték, szállva a kegyelem urához, hogy gyógyítsa meg a szenvedő szivét, De a végzet másként határozott. Szivét tőr­nek kellett átjárni, hogy p, mint szeretet vallá­sának a hátfájdalom anya, vértanúi alakja legyen a magyarnak. Erőszak által mult a ki a gyöngesóg, go­noszság irtotta ki a jóságot, egy nyomorult ve­tett véget annak az életnek, mely mindig csak enyhítette a nyomort! Határtalan a nemzet fájdalma elveszte felett. Árvaságra jutottunk, elvesztettük földi patronán- kat. Egy siralomban zokog fel az ország gyásza és könnyei összefolynak az ősz királynak könnyei­vel, ki ime élte reménysége után elveszte éle­tének vigaszát is. Letörték a virágot. A szép, a jó, a szent királyasszony a bus enyészet halottja már, de édes emléke itt ól és virul a magyar nemzet millióinak hálás, szerető szivében; legendaszerü életének története épen s üdén fog átszállani nemzedékről nemzedékre, s eszményi alakja tovább éli dicsfényéé életét egy egész népnek örökkévalóságot adó emlékezetében, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye, a mint időben, térben távolodik. * A nemzet a hála arany betűivel fogja meg­örökíteni történelme lapjain nagy királya és király-asszonya történetét. A megörökítés e munkájához járul hozzá Bókórvármegye közönsége egy szemerrel, midőn - ólettörténetöket méltató beszéd kíséretében - felavatja köziemében arczkópüket. E képről letekint majd reánk egy jóságos öreg fő, gondvájta barázdákkal teljes, egy pár csodásán szelíd szem és — egy bánatos tekintetű Cherubin angyalarczu asszony, kinél szebb, kinél jóságosabb nem tündökölt le földi trónról soha, s ezek a a magyar nemzeti állam ujjáalakitásá- sának legkimagaslóbb, felséges alakjai. Az ő életűk példája örök tanúság loend: a honszerotot erényeiről, a fejedelmi alkotmányosság tökélyéről, a hivatás magasztos betöltéséről, a a szerotő női szív varázsáról, Isten kikutathatlan vógzetü rendeléseinek bóketüróssel való elviselé­séről, a férfiúi és női erények eszményéről, az erő és szeretet egyesülésének hatalmáról. Vonjuk le mi is — mai nemzedék — a tanú­ságot e képeknél. Kiváltságos e nemzedék, mely három század nehéz, reménytelen küzdelmeinek dicső eredmé­nyeit megérte és gyümölcseit élvezi s mely a hon uj ezredévébe bevezettetett, de kötelossóg is hárul reá az uj ezredév küszöbén, szent és nagy, melyet számon kór tőle a jövő nemzedék és an­nak ivadéka: a kivívott alapon tovább építeni. E kötelességünk teljesítésénél tanulságul szolgáljon nekünk o nagyok példája. Soha se legyen ellobbaló láng szivünkben a hazaszeretet szent tüze, ojtsuk be utódainkba is annak érze­tét és azon orónyeket, molyek fenntartották az országot egy ezredéven át: az alkotmányhoz való ragaszkodást s az alkotmányos királyhoz való hűséget. Ragaszkodjunk államunk nagy történelmi alapjaihoz s ápoljunk minden fenntartó erőt, melyre a történelem rá tanít. Ezek: a hit, a ko­rona, a király! Tegyünk szent fogadalmat o képek előtt- hogy a mit ezredév nópo és kimagasló alakjai kivívtak karddal és vérrel, mi a hazaszeretet szent tüzóben megtartjuk, ápoljuk, fejlesztjük azt vészben karddal, békében munkával és verej­tékkel! Áldott legyen Erzsébet királyné emléke! Éljen a király! AjSzónok végszavainál lehullott a lopel a ké­pekről és a közönség perczekig tartó és meg-meg- ujuló éljenzésben fejezte ki a képek ábrázoltjai iránti hódolatát, valamint a szónoklat okozta lel- kesültségét, teljes elismerésével adózván a szónok­nak is. Varságh Bélának szép formában előadott indítványához képest egyhangúlag elhatározta ez­után a bizottság, hogy mindkét beszédet egész ter­jedelmében jegyzőkönyvbe iktatja és kinyomatva, a bizottsági tagok között szétosztja, valamint hogy az alispán emlékbeszédét alattvalói hódolatának jeléül megfelelő formában a trón zsámolyához jut­tatja. Elnöklő főispán ezután rövid időre felfüg­gesztvén a közgyűlést, alkalmat adott a közönség­nek arra, hogy a művészi kivitelű képeket meg­szemlélhesse, valamint a vendégeknek, hogy eltá­vozhassanak és mintegy 10 pereznyi szünetelés után nyitotta meg újból a közgyűlést. A napirend. A vármegye alispánjának a vármegye állapo­táról és a tavaszi közgyűlés óta tett nevezetes intéz­kedésekről szóló jelentését a bizottság tudomásul vette és az abban foglalt indítványokhoz képest elhatározta, hogy egy a vármegyén keresztül vezető állami transversálÍ8 műut kiépítése iránt a keres­kedelemügyi ministerhez feliratot intéz és az érde­kelt Csanád- és Biharvármegyéket megkeresi ezen feliratának támogatása iránt; elhatározta továbbá a bizottság, hogy a kukoricza-moly kötelező irtása, valamint a ragadós szá j- ás körömfájás miatti túl - szigorú zárlati intézkedések enyhítése iránt teendő lépések tekintetében a békésmogyei gazdasági egy­letet véleményos javaslattételre kéri fel. Az 1900 évi házi pénztári költségvetésre vonat­kozólag az állandó választmánynak lapunkban is ismertetett javaslatát dr. Bodoky főjegyző terjesz­tette elő, kapcsolatosan bemutatván a vármegyei állatorvosnak, a központi kezelő- és segédszemély­zetnek, a házfelügyelőnek és a központi hivatal- szolgáknak fizetésük, illetve lakáspénzük feleme­lésére irányuló kérvényét, molyeket az állandó választmány — miután azok a költségvetési terve­zet összeállítása után adattak be és reájuk fedezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents