Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

37-lk szám Gyula, 1899. szeptember 10-én XXXI. évfolyam T~ Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 írt — kr. Fél évre J j ! ! 2 | 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IED ó li n Dávid. f 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. « Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. I ____ Hl A csabai ág. ev. gyűlés után. Hírlapírói hagyomány és illendőség szabja kötelességünkké, hogy az előzmények után ne hagyjuk kommentár nélkül az arad-békési ág. ev. egyház rendkívüli közgyűléséről szóló tudósításunkat. Eme tudósításból ugyanis kitűnik, hogy Koren Pál esperes a közgyűlésen győzelmet aratott. Teljes, tökéletes, fényes győzelmet, a minőt nemcsak legrajong óbb hive, hanem talán ő maga sem mert remélni. Győzelmét nem az teszi teljessé, hogy Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész a köz­gyűlés színe előtt ünnepélyesen bocsánatot kért tőle, hanem teljessé, tökéletessé s fényessé teszi ama körülmény, hogy a mit az evang. egyházhoz való kipróbált liithüsó- géröl és higgadtságáról ösmeretes Sárkány Sámuel püspök azzal stigmatizált és épen azért fel is oldott, nehogy kijelentése sze­rint „országos botrány“ váljék belőle, neve­zetesen hogy a templomtilalom már a mező­berényi hazafias és kegyeletes Petófi-ünne- pélyre is alkalmaztassák, a mely tilalommal szemben az aradi közgyűlésen részt vett és magyar hazafiui érzület tekintetében kifo­gás alá nem jöhető egyetlen egy ember sem vállalt erkölcsi szolidaritást, sőt az ág. ev. egyházon kivüli társadalmi életben majdnem valamennyi önként megragadta az alkalmat kinyilatkoztatni, hogy a határozatnak Mező- Berényre való alkalmazását szerencsétlennek tartja, azt hozván fel magyarázatul és ment­ségül, hogy a határozatnak eme horderejéről nem volt tudomása, mert különben tiltako­zott volna ellene; mondjuk, hogy Koren győzelmét az teszi basonlithatlanul teljessé, tökéletessé s fényessé, hogy noha lemondá­sában, —■ melyet pedig felolvasott, nehogy meg­gondolatlan sző elhagyja ajkait, a mi pedig elhagyta, az mégis volt gondolva, — egyetlen szót sem vesztegetett rá, mintha a templom­tilalom Mező-Berényre alkalmazásának szán­dékát megbánta volna,l sőt arra sem, hogy r Á r c x a. Dal. Fehéren süt a holdvilág; a tájra Hosszan elnyúl reszkető fénysugáré Szemfedőjét ráborítja erdő, mező, ligetre, Engemet is takarna be, Engemet is boritna be Örök éjjel fekete szemfödele. Árva VRgyok, a világ legárvája, Hány-vet a sors száraz levél módjára, Ide sodor, oda sodor, tépdesi a telkemet, Hogy elölről kezdje újra Beköti meg fölszakitja Szivemen az alig gyógyult sebeket. IHányiné Prigl Olga. Szeptember 10. Ma egy éve J ... És a megrendítő nap gyá­szos évfordulója most is kínosan facsarja össze szivünket, könnyet sajtol szemünkből.. . Ma egy éve !. r. . Sötét lobogók lengtek hazaszerte; sötét bánat sírt le róluk, olyan sötét, „mint éjfekete holló, ha a temetőkert fáin ül." Meghalt! Rémesen futott a gyászhir és tördelve zokogott fel a megbénult kétségbeesés fojtó hangja. .. Meghalt I És ez egy szóban több volt a fájdalom, mint a mennyit az emberi szív elvi­selhet. . . Meghalt ! És egy pillanatra megzsibbadt az agy ,. . Fájó keserv, elfojtott átok vert bi­lincsbe minden tagot... Kételkedtünk, hogy való a hir; szerettük volna nem hinni a gyötrelmes, vigasztalan va­lót; remegve akartuk elűzni az ijesztő hir kí­sértő árnyait. .. megengedje, miszerint a tapintatossághoz fűződött aggodalmak jóhiszemüek voltak; ellenkezőleg, a legkisebb konczessió nélkül mereven fentartotta álláspontjának minden más felfogással szemben való csalhatat- lanságát: mindennek daczára minden ajk, minden hang könyörögve kérte öt esperest tisztének megtartására s — a mi leg­jellemzőbb — nem akadt egyetlen egy sem, mely legalább annyit jelentett volna ki, hogy bár Korent szívesen látja s felkéri jövőre is esperesnek, mindazáltal és mégis amit a köz­gyűlésen kivül hangoztatott, ugyanazt a köz­gyűlésen az esperessel szemben is kimondja, t. i. hogy a templomtilalomnak már a mező­berényi Petőfi-ünnepélyre való alkalmazási szándékát — igenis nem tartotta tapintatosnak, és nem akadt egyetlen egyén, aki Sárkány Sámuel püspököt a határozat megváltoztatá­sáért védelembe venni, annál kevésbé aki eme tényével nyíltan solidaritást vállalni merészelt volna. Igazán, csakis Koren nagy­lelkűségén múlt, hogy a közgyűlés, a Sárkány püspök elleni repressáliákra vonatkozó indít­ványt — kelletlenül — elejtette. Ez az indok az, ami Koren Pál győzel­mét — ismételjük — teljessé, tökéletessé, fényessé teszi. Feltétlen megadást követelt és a közgyűlés megadta azt. Neki őszintén és komolyan gratulálunk hozzá, mert — elismerjük — hogy nem „ügyeskedte“ ki, ha­nem intransigens következetességgel és hajt- hatatlansággal „kivívta“ magának. De ez a körülmény ád azután győzelmének olyan jelentőséget, amely fölött lehet és kell is elmélkedni. A vármegye rendkívüli közgyűlése. — Szeptember 5. — Kedden délelőtt folyt le a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése, melynek össze­hívását a Csaba község részéről megvett Traut- mannsdorf-féle birtokok adás-vételi ügyének aka­dálytalan lebonyolítása tette szükségessé. A tárgy- sorozat ezen ügyön kivül még csak néhány sürgő­sebb természetű és felebbezéses ügyet foglalt ma­gában, azért érthető, hogy csak csekélyebb szám­mal és leginkább azon községekből jöttek össze a bizottsági tagok, a melyek egyik vagy másik pont­ban érdekelve voltak. A tanácskozás sima és gyors lefolyása volt már azért is, mert a főtárgy kellő körültekintéssel előkészítve és a nagyközönséggel is előzetesen megismertetve került a vármegye el­bírálása alá. Lukács György főispán éljenzés között elfog­lalván elnöki székét, jelzi a rendkívüli közgyűlés összehívásának indító okát, mely annyira fontos és annyira közérdekű, hog-y szükséges a legbehatóbban és a legkörülményesebben foglalkozni vele. A meg­jelentek üdvözlése mellett megnyitja a közgyűlést és felhívja az előadókat az ügyek sorrendben való előadására. A P.-Sz.-Tornya község felosztására vonat­kozó, illetve az ezen irányú eljárást beszüntető, lapunkban már ismertetett belügyminiszteri rende­letet a közgyűlés tudomásul vette. A közkórház és elmegyógyintézet telkén fő­uraink adakozásából építendő kápolna építési ügyét a belügyminiszter a törvényhatósági bizottság ille­tékes elhatározása alá terelte, mintán egy alkalom­mal elismerését fejezte ki a vármegye alispánjának az ügy érdekében kifejtett buzgólkodásáért. A köz­gyűlés magáévé tette a kórházi bizottság elhatáro­zását és hozzájárult a kápolnának az adományok terhére leendő felépítéséhez. Körös-Tárcsa község az iránt folyamodott, hogy Mező-Berény községtől, — melylyel eddig egy kéményseprési munkakerületet képezett, — külön- választassék és külön kéményseprővel bírjon. A közgyűlés a kérelmet teljesítve, a vármegye ké­ményseprési szabályrendeletét megfelelően módosí­totta. ' Csaba községnek a házaló kereskedés eltiltása tárgyában alkotott szabályrendeletét a kereskede­lemügyi miniszter azzal küldötte le, hogy ily tár­gyú szabályrendelet alkotása a községek hatáskö­rén kivül esik és arra a vármegye illetékes. — A vártnegye a szabályrendelet megalkotásának kérdé­sében még nem határozott, hanem felhívta az ösz- szes községeket nyilatkozattételre az iráDt, nem kivátiják-e ők is területükön a házalást korlátozni. Ooldis József aradi gór. keleti román püspök átiratára, — melyben püspöki székének elfoglalását tudatja a vármegyével, — kimondotta a közgyűlés, hogy az uj püspököt átiratban üdvözli és biztosítja, hogy hazafias irányú működésében mindenkor kész­séggel támogatja. A közkórház és elmegyógyintézet költségvetései­ből a belügyminiszter több tételt törölvén, azok némelyikének felvétele és az ápolási dijak feleme lése iránt a közgyűlés felír a miniszterhez ujbót A szörnyű hir való volt és csüggeteg lel­künkre nem volt semmi balzsam, nem volt semmi vigasz Meghalt 1 És a remény csillagának egyet­lenegy bágyadt fényű sugára sem ragyogta be mélységes bánatunk gyászéjjelét; zokogott a lel­künk, kimondhatatlanul sajgott. . . ... A fájdalom könyüje rezgeti millió ma­gyar szemében, — a. fájdalomé, a mely mérhe­tetlen veszteséget siratott, — a fájdalomé, ame lyet mi sem tudott felszáritani. . . Kínosan vo- naglott a lelkünk, tengerszenvedés zudult rajta át. . . Kétségbeesetten fohászkodtunk az Úrhoz: Mért vetted el ? Add vissza ót ?“ Kitéptük volna enszivünk gyökerét, ha ez­zel uj életet lehellhettünk volna a mi meghalt édes jó anyánkba, egy kesergő, mélyen sújtott nemzet bálványozott királynéjába . . . Ezerszer felfogtuk volna a gyilkos tőr haláldöfését: csak­hogy a legnemesebb kebelt ne sértse meg. . . Megállítottuk volna vérünk patakzó futá­sát, ha igy átlophattuk volna az életet a kihűlt, dermedt tagokba. . . Kegyelmes ég ! Örök-igazságos Isten ! Te­kints reánk s talán szemedből is a részvét könyje hull .. . Villámos Alkotó 1 A rendithetetlenség pörölyével aczélozd meg lankadt bizalmunk?... Ne sújts le Isten, hogy megingott hitünk, de veszteségünk olyan véghetetlen, a melyhez nin­csen fogható . . . . . . Szegény a föld, gazdag a menny I ót kelle elveszítenünk, hogy mindent el­veszítsünk — és ót kelle az égnek megnyernie, hogy mindent megnyerjen. . . A földön betölthe- tetlen tágas űrt hagyott maga után, s a menny­ben betöltötte a tágas űrt... A föld fájdalma teljes, öröme hiányos ; a menyország szinültig telített, öröme hiánytalan boldogságai hogy már nem a mienk: síró törpe lesz a rette­gett óriás magyar. .. Úgy elszorul a keblünk, ha rágondolunk, hogy kihűlt a fejedelmi szív láng-kohója, amely­ben a szeretet égő tüze szikla-szilárdan egybe­forrasztotta minden magyar ember szivét a leg­első magyar ember szivével: a királynéval. Olyan irtózatos tudni, hogy örökre le van­nak zárva a szemek, a melyeknek sügára hány­szor hullott a támas/.talan elhagyottak kiégett, sivatagos útjára, hogy azon az édes remény, él­tető, üde zöldjét fakaszsza. . . Olyan fájdalmas, leverő, ha eszünkbe jut, hogy megszűnt dobogni a szív, a melynek min­den érütése ima volt hűséges magyar népéért. Olyan sivár gyász feneketlen éjét borította reánk az, hogy hó-szárnyon elszállott a titokza­tos másvilágra a lélek, a melynek minden gon­dolata — a messze távol előkékelló, fátyolos kö-j déböl — híven, epedve szárnyalt szent hazánk : Magyarország felé, a melynek legforróbb' vágya az volt, hogy a büszke Kárpátoknak búgó feny­ves-erdőitől a nyájas Adriának azúr tüköréig minden magyar áldott és boldog legyen. Olyan kétségbeejtő a tudat, hogy örök tétlenségre van­nak kárhoztatva az áldott kezek, amelyek olyan odaadó, krisztusi szeretettel gyámolították a ro­zoga kunyhók elhagyott árváit és áldást hintve : a keserves nyomor nyöszörgő tanyáját a boldog megelégedés hála-rebegő otthonává varázsolták át; igen, azok az áldott kezek, amelyek olyan nemeslelküleg nyújtották a didergő éhezők ron­gyos csoportjának a mentő segély gyógyító, enyhítő balzsamát. . . Olyan nehéz teherként sulyosodik lelkünkre az a borzasztó gondolat, hogy örökre elveszett az az imádott, drága király-asszony, aki szerető lelkének forró sugáraival hány szerencsétlen Oh, ha elárvult lelkűnknek eszébe jut,(fájó könyüjét szárította fel. . . felkérvén, hogy a kórházhoz beosztandó második segédorvosi állás szervezését hagyja jóvá. Csaba község birtokvételi ügyét dr. Bodoky Zol - tán főjegyző referálta, az állandó választmánynak három külön határozati javaslatát terjesztvén elő és pedig az elsőt az adásvételi ügylet megkötésére, a másodikat a 200,000 frtos kölcsön felvételére és a ham adikat az ügylet lebonyolítására vonatkozó­lag alkotott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. Az állandó választmány javaslata mindhárom részt illetőleg pártoló volt. Magát a vételt jóváhagyni javasolja az állandó választmány, mert Csaba községe anyagi viszonyai­nál fogva képes ezen nagy ügylet sikeres lebonyo­lítására, annál is inkább, mert az ismétel adásokkal a községet kár alig érheti. Törölni véli a szerző­désnek azon pontját, melyben a vételár hátrálok bekebelezése mondatott ki, e helyett az községi kölcsönné változtatandó, mely a képviselőtestület előtt uj elhatározás tárgya lesz. Javasolja az áll. választmány, hogy az ismételadások utján kötött adásvételi szerződések a' jóváhagyási záradék ráve- zethetése czéljából a vármegyei alispánnál bemu- tattassanak. Ennél a kérdésnél szót kér Fábry Károly, a ki úgy tudja, hogy a birtoktest Nagy Szénás részét a földmivelésügyi minister telepítési czélokra akarta megvásárolni, de nem a telepítési alap terhére, hanem más kincstári alapból. Ha nem veszi meg a minister, mit fog tenni a megmaradt földdel, a vá­ros fizeti azt ? Kérdést intéz, hogy ez a miniszteri Ígéret fönn áll-e P Lukács György dr. főispán : Ilyen alakban nem, mert a miniszter újabb intézvénye szerint kénytelen elállani a vásárlástól és ennek ellenében kitelhető támogatást ígér. Korosy László a törvényhatóság tájékoztatá sára megjegyzi, hogy a 11.700 hold birtoktest négy- ötödrésze jegyeztetett és pedig két hónap alatt, ab­ban az időben, midőn természetszerűleg a gazdák nem foglalkozhattak a földvételi ügygyol; nincs még eladva 3581 hold, de a község reméli, hogy ezt is eladhatja 670 ezer frtért ; teljesen hozzájárul az állandó választmány javaslatához s azt elfogadtatoi kéri. Ezzel a birtokvétel ügye elfogadtatott. A második rész, nevezetesen, hogy a birtokot megvevők által befizetett 10 százalékot megkönnyí­tésül a község 200.000 frttal kiegészítse, hogy igy ez eladó birtokosnak a kivánt fél millió frt lefizet­hető legyen, — oly formán fogadtatott el, hogy a község egy évre ezen összeget 4 és fél százalék mellett kölcsönként jelzett czélra fölveheti és meg- bizatott a vármegye alispánja, hogy az ily értelem­ben kötendő kötvényt a jóváhagyási záradékkal láss i el. Nem ismert más szót, csak ezt az egyet : szeretet. Az örök szeretet lángoló sugárfénye vezette mindenütt: a vadregényes bérezóriások felhő-koszoruzta tetején, a lombsátoros erdők illatlehelő utjain. . . Mindenkit szeretett és ót is mindenki sze­rette ; csupán egy bitang gazember őrjöngő fa­natizmusa nem. ó boldogított mindenkit és a kínzó szenve­dés tövis-koszorús martyrját nem boldogította semmi sem. . . Meghalt, hogy örökké sirassuk, meghalt, hogy örökké éljen. Irgalmas atyánk l Csillapítsd az elárvult magyar nemzet gyötrő fájdalmát, vigasztald ke­sergő bánatában, kötözd be tátongó sebét, ame­lyet olyan mélyre vágott a kegyetlen végzet át­kozott keze, hogy majdnem szivét metszte át. Ne tedd ki ily súlyos megpróbáltatásoknak ezt a sokat szenvedett hazát, mert a keble meg­hasad, vagy senyvedve sorvad el; ily mérhetet­len veszteséggel ne akard kitudni Árpád népé­nek irántad való bizalmát, törhetlen hűségét: mert emberfeletti próbát nem bír kiállani. Könyörületes Úristen 1 Tedd erőssé lelkün­ket, hogy el tudjuk viselni az őrült sors roppant csapását, amelylyel ádázul elragadta mindenün­ket, a legnemesebb királynét, a mi imádott Nagy­asszonyunkat, a ki mindent pótolt s a kit nem pótolhat soha semmi sem. . . .. , Dicssugáros alakja többé nem a mienk : megirigyelte tőlünk ót az ég. . . Nem maradt semmink, csak vigasztalhatat­lan fájdalmunk, zokogó bánatunk, feljajduló gyöt­relmünk, kétségbeesett keservünk . . . ... Szegény a föld, gazdag a menny ! . . . Márki Imre. Beschorner-féle ércz-szobrok egyedüli elárusító helye Gyulán Dobay Jánosnál. \

Next

/
Thumbnails
Contents