Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

Hagy ciiadalérzettel konstatálta, hogy Csabán, Szarvason, Mező-Serényben a szláv nemzeti pártnak sikerült a magyar érzelmű tótokat a presbyteriumokbót kibuktatni s helyüket csupa olyan egyháztagokkal tölteni be, a kik a magyar érzésű lelkészek működésének ellensúlyozását s ez utóbbiaknak a templomokból való kiűzetését tűzték ki czéljokul Továbbá az is köztudomású dolog, hogy a nemrég Liptó-Szt.-Miklóson tartott szláv nemzeti kongresszuson csupa ág. hitv. evangélikus lelkészek — Csobrdával élükön — és ugyanolyan hitfelekezetü fiskálisok vitték a főszerepet.

Hát mi meg azt vártuk volna, hogy azok, a kik Csabáról a „Zsivena“ ülésein minden évben megszoktak jelenni, hogy az ott tapasztaltakról hangulatos és a szlávok összetartását és demokratikus szokásait dicsőítő czikkeket írjanak, a fentebbi jelen .ségeket is figyelmükre fogják méltatni. Mert inéltóztassék elhinni, nagyobb veszedelem rejlik a szláv lapok által konstatált fentebbi tényekben, mint azon »állítólagos magyar főur« Petőfi-ellenes nyilatkozatában, a kiró dr. Zsilinszky Endre ur tud, de a kit meg nem nevez.

És az a Petőfi, a ki a „Batthány és Károlyi grófnők“ —ról ezeket irá :

„Ragyogjatok ti ébredő hazámban Haj nalsugárral, testvércsillagok 1 Sugárotokra, Memnon szobraképen A nemzet áldást zengedezni fog."

Azokra, a kik a magyar puszták déli bábjában a sírjából leitámaszthatni remélt „Szláivia“, hatalmas kolóniáinak körvonalait látják kibontakozni a szürke semmiségből most ujjal mutatná és ezt dörgenó a nemzet fülébe :

„Hol az ellen, kérdezed ? Ne kérdezd,

Mindenütt van, a hova tekintesz,

S legnagyobb és legvészélyesebb az,

Ki miut testvér simul kebleinkhez 1

Köztünk van a legnagyobb ellenség A czudar. az áruló testvérek 1 S egy közülök százakat ront el, mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

Könnyű bánni külső elleniukke),

Ha kivesznek a belső bitangom 1 Félre most, lanti futok a toronyba,

Megkonditom azt a vészharangot.11

Távolról sincs eszünkben azoknak haza fiságában kételkedni, a kik a „Zsivena“ utján a szláv nemzeti körökkel az érintkezést fen- tartani kívánják és ezen körök erényeit, jó tulajdonságait magasztalják. De abban igazat fog adni nekünk dr. Zsilinszky Endre ur, hogy midőn minket szemrehányással illet azért, mert nem rovtuk meg azon állítólagos magyar főurat, a ki „a nemzeti kegyeletben gázolt“, a kiről ő tud, de a kit meg nem nevez és a kiről mi semmit sem tudunk: akkor ez a szemrehányás sokkal jogosabban megillethetné azokat, a kik a szláv nemzeti körökkel való érintkezésük révén, a szláv lapokból fentebb idézett dicsekvésekről tudnak és még sem emlékeznek meg azokról lapjaikban.

Templom és hazafiság.

Jeszenszky Károly mező-bei ényi evang. lelkésznek a Bányai ig. H. Evang. Egyházkerülethez benyújtott felebbezése a. Iező-B erény ben tartott Petőfi-ünnepély alkalmából az arad- békén ev. egyházmegye által hozott határozat ellen.)

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Uö/.gyülés!

Az Arad-békési ág. h. evang. egyházmegyének- olyó évi július hó 4-én Aradon tartott közgy.ülóién Koren Pál esperes ur az egyházmegyének hiva- alosan ezeket jelenté:

„M.ező-Berény az érdemekben megőszült, sziv- rel-lélekkel egyháza szolgá'atában álló tanítójának, Kemény Pálnak a Felség általi kitüntetését ünnepelte. Szívesen mentem el Berónybe ez alkalomból ín is, hogy képviseljem olt az espercsscget S ar különben szép ünnepélyből eredő meghatottságomat :salc az zavarta, hogy miért kellett ezen ünnepély miatt a vasárnapi istentiszteletnek a maga rendes idejéből teljesen kiszorulnia, a szokott időnél két árával előbb megtartatnia? Miért kellett ottani gyű ékezetünknek a vasúti állomástól a városon kérész tül diszbevonulást épen azon időre rendeznie, midőn, a község többi egyházának hívei istentiszteletre templomba sereglettek ? Miért kellett az ezüst érdemkereszt átadásának a templomban történnie, holott az ünnepélynek épen nem volt egyházi jel? lege? S a példa ragad. Kezemnél van n herényi első kerületi egyház felügyelőjének azon jelentése, hogy ezen egyház templomát a békésmegyei köz- müve'ődéüi egyesületnek közgyűlésén helyiségül ajánlotta föl. Talált indíttatva fogja magát érezni az egyházmegye arra, hogy ez alkalomból kimondja,- miszerint a templom csak Isten tiszteletére és az ö egyházi intézményeinek szolgálatára rendelt hely" s igy más czélra, mint istentiszteletre, egyházi gyű lésekre és iskoláink közvizsgáira nem használható !“

Az esperes ur ezen jelentése után mély tisztelettel alulirt azonnal felszólaltam. Csodálkozásom' nak adtam kifejezést a felett, hogy az esperes ur oly kérdéseket vet fel a közgyűlés szine előtt, melyekre a megnyugtató feleletet régen megkaphatta volna, ha azokat előzőleg a közvetlenül érdekelt egyházközséghez intézi vala s ez esetben nemkeltett volna a meglepetés hatása alatt álló közgyűlés tagjainak dönteniök oly ügyben, melynek előzményei és a helyi viszonyokkal kapcsolatos körülményei előttük ismeretlenek.

Előadtam, hogy a királyi kitüntetés j fi vény ét Kemény Pál tanítónak azért kellett n templomban átadni, mert azt megelőzőleg az 1890-ik évben midőn ő Felsége az egyháznak ér leniekben meg őszült lelkészét hasonló kitüntetésben részesítő, a királyi elismerés jelvénye a kitüntetett lelkésznek az akkori bányakerületi püspök, dr. Szeberényi Gusztáv egyenes kívánságára szintén a templomban lett átadva; — még pedig ugyancsak a boldo emlékezetű püspök óhajához képest a templomban rendezett hazafias ünnepély kapcsán.

Ennek bizonyságául bátor vagyok •/. alatt ide csatolni a „Békésmegyei Közlöny“-nek 1890-ik évi raárczius hó 13-án megjelent számát, melyben a hazafias ünnepély leírása foglaltatik; s */. alatt az azon alkalommal énekelt „Ima a magyar királyért" czimü templomi ének egy eredeti példányát, mely a közönség között azon alkalommal iOOO példányban lett kiosztva.

Annak igazolásául, hogy mily szoros összeköttetésben állott a királyi kitüntetésnek ezen

c-rábbi ténye, — a Kemény Pál tanítót későbben rt kitüntetésnek tényével — bátor vagyok */. alatt le csatolni a községi képviselőtestületnek e tárgy an az 1889-ik évi junius hó 24 én tartott ülésé- eu hozott határozatát, mely a fentebb említett azafias ünnepély napján, 1890 ik év márczius 9-éu így a kitüntetett lelkésznek, mint Kemény Pál uniténak két diszkötéses példányban a községi tépvisolőtestvilet küldöttsége által lett kézbesítve.

Miután a fenti alkalommal a lelkész-zul fól- zázadon keresztül együtt működött tanítónak kitfin- etése elmaradt, — egyházunk szeretett és érde- nekben megőszült tanítója iránti elismerését akként óvta le, hogy a */. alatt ide csatolt jegyzőkönyvi livonat szerint ugyanazon év május havában a tyilvános közvizsgák alkalmával, a templomban elekezeti különbség nélkül összegyűlt nagy közön- lég jelenlétében lefolyt hazafias ünnepély kapósán, teld Vörösmarty összes . müveinek egy diszkötéses példánya lett az* egyház nevében átadva.

Ily előzmények után, midőn u múlt évben! Kemény Pál tanítót ő Felsége is legmagasabb elismerésével kitüntető egyházunk, hívei közölt senkinek még csak a gondolatában sem fordult meg az, hogy a királyi kitüntetés jelvénye neki másutt, mint ,* templomban adassék át. A pres by tóriumnak e tárgyban hozott határozatát senki neui kifogásolta. Maga az ünnepély a múlt év augusztus 7-én oly lélekemelő és magasztos módon folyt le, hogy a ki annak a templomban lett megtartását akkor megtámadni merte volna, annyira ellentétbe jutott volna az általános közérzülettel, hogy őt, mint az Igazság és méltányosság, a vallásosság és hazafiság ránt érzékkel nem bíró egyént, — közfelháborodás sújtó ítélete érte volna. Ennek tulajdonítandó az isj hogy Koren Pál esperes urnák, a ki maga bevallja a „szép ünnepélyből eredő meghatottságát“, s csak egy év múlva jutott eszébe kifogásolni azt, hogy „as érdemekben megőszült, szivoel-lélekkel egyháza szolgálatában álló tanítónak“ az érdemkereszt |a templomban lett átadva.

A mi az esperes ur azon állítását illeti, hogy jezen ünnepély miatt „a vasárnapi iste.niti^ztelet a maga rendes idejéből teljesen kiszorult s a szokott időnél két órával előbb tartatott volna meg“, — ez nein felel meg .a valóságnak. Ugyanis valahányszor magyar isteni tiszteletet tartunk, akkor a szláv nyelvű istenitisztelet rendesen 8 órakor veszi .kéz «Jetét ; ha pedig ugyanakkor úrvacsora kiosztás is van, akkor az isteni tisztelet reggel 7 órakor kezdődik. A Kemény Pál dekorálása alkalmával íb, a presbyterium határozata alapján és a híveknek tett előieges kihirdetés után, — reggel 7 órakor kezdtük a rendes istenitiszteletet — azon okbó1, liogy az egyházunk vendégeként 10 órakor a gyois- vonattal érkező tőispánt, a ki személyesen kívánta a kitüntetett tanító mellére tűzni a királyi elisme- • os^jtH vényét; vrz - J)iend-&sé{*~-Ó8— tisztesség-' -szabá- yainak megfelelő leg egyházam nevében személyesen fogadhassam. Ezt annyival is inkább tennem kellett, mert egyházunk áldott emlékű felügyelője Hegedűs Mihály, mindnyájunk nagy fájdalmára és bánatára egy hónappal az előtt halt meg s uj felügyelőnk még nem lévén, nem volt elnöktársam, a ki a fogadásnál helyettesíthetett volna.

Az esperes ur azt kérdé az egyházmegyei közgyűléstől : miért kellett ottani gyülekezetünknek a vasúti állomástól a városon keresztül diszbevonulást épeu azon időre rendeznie, midőn a község többi

egyházának hívei istentiszteletre a templomba sereglettek ?“ Erre vonatkozólag tiszteletteljes válaszom xz, hogy a.diszbevonulást nem gyülekezetünk, hanem a község elöljárósága, hitfelekezeti különbség nélkül, községünk összes lakosságának élénk részvéte mellett rendezte. A bevouulás idejét illetőleg, a feleletet az esperes ur megtalálhatta volna X magy. kir. államvasutak menetrendjében, melyen változtatni nem volt módunkban. A „többi égy házak“ ügyei pedig annyival kevésbé képezhették az esperes ur aggodalmának és féltékeny gondoskodásának tárgyát, mert a nálunk nem szokatlan időben megtartott rendes istenitiszteleten, híveink csak oly tömegesen vettek részt, mint más alkalommal.

Az egyházmegyei közgyűlésen tett felszólalásomban megemlitém azt is, hogy az l-ső kerület testvéregyház templomát nem „a példa ragadós“ voltánál fogva, hanem a hívek önkéntes elhatározása és hazafi is felbuzdulása alapján azon okból ajánlotta fel a békésmegyei közmüvólődési egyesületnek diszközgyülése helyiségéül, mert Petőfi halálának 50 ik évfordulója alkalmából, a nevezett egylet Mező-Berónyben tartani szándékolt országos jellegű kegy elet es ünnepély számára alkalmasabb és méltóbb hely nem volt. t

Mindezek alapján arra kértem az egyház- megyei közgyűlést, hogy az esperes ur által felvetett kérdésekre adott válaszomat s úgy a Kemény Pál kitüntetése, m nt a Petőfi-ünnepély tárgyában az illető egyházak által tett intézkedéseket helyes- lőleg tudomásul venni kegyeskedjék.

Az általános hangulatból, valamint a közgyűlési tagok utólagos nyilatkozatából örömmel győződtem meg a felől, hogy a közgyűlés túlnyomó nagy többsége felszólalásomat helyestőleg tudomásul venni kívánta. Ezzel szemben Szeberényi Lajos Zs. lelkész-társam, az esperes ur óhajának meg- felelóleg, egy oly értelmű indítványt tett, mely szerint a templom az istentiszteleten és egyházi közgyűléseken kívül semmi egyéb czélokra ne legyen használható. Ezen elvi jelentőségű határozathoz azon hiszemben, hogy az nem érinti a mező-berónyi konkrét eseteket, hozzájárultak azok is, a kik az esperes által felvetett kérdéseket felszólalásom által elintézettnek tekintették. Miután azonban említett felszólalásom tárgyában szavazás nem történt, az elvi indítványnak elfogadása után felvetettem a kérdést, hogy vonatkozik-e az a mező-berónyi esetekre is ? s az elnökség a nélkül, hogy ezen kérdés szavazás alá bocsáttatott volna, az elvi indítvány mellett történt felszólalások alapján kijelenté, hogy az a mezőberényi esetekre nézve is irányadóul tekintendő. Ezek az alapján egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvébe az 5/. alatt ide csatolt határozat vétetett be.

Meltóság09 és Főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés! A fentebbi határozat ellen felebbezése - met úgy az esperes urnái legott a jegyzőkönyv hitelesítésénél, m nt ő méltósága a püspök urnái előzetesen bejelentettem. Erre vonatkozólag a fentebbiek kiegészítéséül indokaimat a következőkben bátorkodom előterjeszteni :

Az esperes ur jelentésében foglalt mezőberényi esetekre vonatkozólag adott felvilágosításomat a közgyűlés hangulata után Ítélve, a többség helyestőleg tudomásul venni kívánta. Ily körülmények közt előbb ezekre vonatkozólag kellett volna a szavazást kü'ön megejteni. Ez azonban nem történt meg. Hanem megfordítva, előbb az elvi jelentőségű inT A R C Z A_.

Az éj hangjai.

Éjjel, ha minden síri néma,

S az álom mégis elkerül:

Csodás hangok hatnak be néha S zsibonganak ágyam körül.

Hangok, mik az űrben rebeguek,

Tördelve átkot és imát,

S míg oszlanak jöttén a reggnek.

A titkos éjfélt rezgik át.

Dal, mely szerelmi vágygyal esdve, Könyörgyén szivet a szívért,

A gőgös lánytól, holdas este,

— S ma már csak a sírból kisért.

Panasz, a mely kiáltni nem mer,

8 nyögésbe fojtja a nyomort,

Mit meg nem ért a büszke ember,

S mit szél kaczagva messze hord.

S az elnyomottak, üldözöttek.

Igaz ügyért kiszenvedők Hörgése, jajja, kik könyörögnek . . .

Már nem segélyt csak szemfedőt.

S hangok, miket zokogva sírnak Milljó halottnak árnyai,

Kiket nem bírt a néma sir lak Az életért kárpótolni.

S e zür-zsivaj majd összejátszva,

Rémes karrá szövődik át;

Borzalmasan gúnyolni látszva A boldogoknak himnuszát.

Irtózatos váddal zendiil föl A csillagos égboltokig,

A hol az Ur, dics énekektől Elszenderitve, álmodik.

Indali GyulaHuszárosán.

— Már megint csak a leányomról beszél. Pedig kijelentettem már eléggé világosan, hogy n jrn adom önhöz. Nem adom ! semmi esetre sem.

— De ugyan miért makacskodik ezredes ur? Mi a kifogása ellenem ?

— Semmi és mégis sok. Igaz, hogy ön jó házból való, jómódú ember, a modora is igen megnyerő, ön rendkívül kedves pajtás, a kit

igazán jó fiúnak lehet elnevezni. De ez éppen a] Ibaj. Ön túlságosan jó és ily formán nem tud imponálni a leányomnak, ki már hozzá van szokva a huszáros modorhoz. Ön igen ékesen, szépen tud beszélni; de nem tud cselekedni.

— Istenem, igaz, hogy még nem volt alkalmam hőstetteket véghez vinni. Nem lehet mindenki huszár. Nem az én hibám, hogy nem fogtak katonának.

— Tudom, az apjának a hibája volt, meg részben az enyém is, mert engedtem, hogy magát kisvindlizzék az ujonczozásnál. De minek mentegeti magát ? Lássa, ez is r-*á vall karakterének erélytelenségére.

— Talán mégse vagyok annyira hiján minden erélynek, mint ezredes ur gondolja.

— Maga erélyes? Hisz egy évig udvarolt a leányomnak, mielőtt kérőül mert volna fellépni. No már pedig barátom, én vömnek csak gyors elhatározása embert akarok. Huszárosán ! Eincz, zwei 1 és fertig.

— De ezredes ur, mikor az ember kiválasztja az élete párját, mikor két lénynek a boldogságáról van szó, csak nem lehet határozni úgy huszárosán, hogy eincz, c/wei és fertig.

— Ugyan miért ne ? Mondja hát, jól választottam-e a feleségemet ? Boldogan élek-e vele ?

— Én úgy találom, hogy ő méltósága a legszeretetreméltóbb asszony a világon ... A leg- bájosabb anya ...

— Ki sohasem lesz anyósa. Épen azért dicsérheti bátran.

— És dicsérem is, lelkesülten és okkal. Mert miután óhajtásom nőül venni a leányt — megnéztejn az — anyját is.

— Ön nagyon circuinspectus.

Lássa én nem voltam olyan elővigyázó, én nem is ismertem a feleségem anyját — és mégis boldogan éltem vele. Én nem is néztem sokat; láttam, belészerettem és elvettem amúgy huszárosán, eincz, czwei és fertig.

— És ez olyan könnyedén, simán ment ?

— Dehogy ment simán, ha könnyedén is. Tudja . .. elmondom önnek, hadd okuljon belőle maga is . . . tehát tudja, mikor én a Terkámat először megláttam — a jégen történt — rögtön tisztában voltam véle, hogy ő vagy senki más. Nem is haboztam soká, hanem felszólítottam a kapitányomat, ki szintén kinn korcsolyázott, hogy mutasson be.

— De pajtás én nem ismerem azt a hölgyet, — szabadkozott a kapitány.

— De feljebbvalóm vagy és barátom, tehát kötelességed segítségemre lenni. Ha te, mint idősebb, engem bemutatsz, látni fogja ez a kedves teremtés, hogy komoly férfival van dolga.

— A kapitányomnak végre is engednie kellett és egy félórai korcsolyázás nekem untig, elég volt, hogy a Terkám szivét elhódítsam- Megkérdeztem: hogy akar-e felesége n lenni és másnap már Bécsben voltam a kriegsministe- riumban, hogy kieszközöljem a házassági engedélyt. A kaueziót letehettem; szerencsére, mert Terka apja hivatalnok volt, amolyan magasabb rangú, a kinek azonban alig volt vagyona. Mikor Bécsből lejöttem, elmentem egy bálra, a melyen Terka is jelen volt az apjával meg garde-de- dame-jával. És a Terkát egy párszor körülforgattam, elmondtam neki, mit végeztem Bécsben és visszavezettem női kísérőjéhez. Aztán felkerestem az apját, kit elszólitottam a tarokk-parti mellől, bemutatkoztam és előadtam kérésemet a leány kezét illetőleg.

• — De hadnagy uram — szólt a Terka apja — én még nem ismerem önt, csak nem Ígérhetem önnek mindjárt az első pillanatban a leányomat.

— Huszártiszt vagyok, a kauezióm meg van, különben a császár kabátját viselem s az elég garancziája becsületes voltamnak.

— Kérem, én nem kételkedem benne, de

mégis . . . Látogasson meg kérem, és néhány hónap múlva . . .

— Nehány hónap múlva? Hát olyan türelmesnek gondolja érzelmeimet Terka iránt ? Hisz az nem is volna szerelem I Uram, hallgasson szavaimra. Most mindjárt kezdődik a négyes, a mit Terka kisasszonynyal kell tánczolnom, annak végével majd bátor leszek újra kérdezősködni: Igén vagy nem?

Avval szalutáltam és ott hagytam az öreget. A négyes után újra fölkerestem, ó még mindig nem gondolta meg magát, talán azért, mert tarokkpartnerjeit nem hagyhatta cserben. Mivel nem tudott határozott választ adni, azt mondtam neki, hogy hát csak kártyázzék nyugodtan tovább, majd beköszöntök a házába. Az öreg visszaült az asztalhoz én pedig kocsiba ültem, a Terka velem a szomszédfaluba egyenesen a paphoz hajtottam. Ott is egy kis erélyes fellépésre volt szükség, de végre a lelkész összeadott. Mikor másnap Terkával az apjához bekö- szöntöttem, ez bizony belenyugodott házasságunkba.

— Ennek igazán örülök!

— Minek ?

— Hogy a Terka apja oly könnyen belenyugodott a változhatatlanba. Most ilyformán reményem van, hogy ön is bele fog nyugodni, hogy azt a Terkát, a ki szakasztott az anyja, az én Terkámat apai házából megszöktettem és a nénémhez biztos helyre kisértem, hol addig fog maradni, rkiig mi is elmehetünk a paphoz.

— ! ? 1 — De bizony nem fog maradni! A lakodalomra az én házamban is elég tág a hely. No so’se hittem volna, hogy ön — hogy te ilyen tűzről pattant legény vagy!

— Ölelj mag kedves, darék fiam !

Petrus.