Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
$4-tk szám Gyula, 1899. augusztus 20-án XXXI. évfolyam f-------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . . 5 írt — kr. Fél évre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 • „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. k_____Á Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZEC ó li zi ZO á v i cL_ f ” 1 Templomtér, Dobay Ferenc/, háza éB könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. L_____Ä Sz ent István király. »Az ősök emlékénél megszentesül a szív. Nagy és dicső tetteik, dicső tettekre hiv 1“ Azt mondják: a magyar ősi dicsőségéről álmodozó, fényes nemzeti múltján esüggő, őseiért rajongó nép. Ezer éves történelmünknek egyik ilyen dicsőséges, bámulatos alakja Szt. István király, a gondviselésszerü férfiú, a magyar nemzet első koronás királya, kinek emlékét minden igaz magyar ember hazafias és áhitat08 kegyelettel kell, hogy tisztelje, becsülje, ő a királyok mintaképe : a szent, o bölcs törvényhozó, 'iy országának vitéz gyarapítója, hazájának, leglángolóbban szerető fia, SS, a független királyságnak, nemzeti létünk, művelődésünknek, alkotmányunknak megteremtője! „Egy erős Istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet* — mondja Petőfi — 8 „nézzetek bele a történet könyvébe, mindenütt meglátni vezérnyomdokát, mint a folyóvizén át a nap képe, áthúzódik rajta óriás bid gyanánt.“ — Nemrég múlt ezer esztendeje annak, hogy Isten szelleme a har- czias, szilaj magyar népet a messze keletnek tájairól elvezette ide a keresztény Európa kellő közepébe, ide a bérczkoszoruzta délibábos rónaságra. S Árpád drága vér áron megszerző a magyar számára e hont, hogy innét, mint az Isten büntető igazságosságának .sújtó vesszeje, földet rázó viharként száguldja be egész Európát és fenyitse meg- a tőle elpártolt népeket. Mikor e véres szerepének a harczedzett magyar eleget, tett, az Isten nem dobta el magától a büntető vesszőt, hanem átváltoztatta azt hitvédő karddá. Az Isten lelke ugyanis megihlettj a nagy és hős vezérek nagy unokájának szivét, s az megismervén gondviselésszerü hivatását, hogy a magyart megmentse a biztos enyészettől, keresztet ragad, apostollá lesz, s az ő apostoli buzgalmának nagyszerű eredménye lett, hogy az öldöklő angyal, a magyar a kereszt- kutból mint hitvédő emelkedett ki. A megtért magyar nép a nyűgöt s kelet között határőrré lett, hogy érczkeblével felfogja a keleti barbár csordáknak ostromát. Szt. István T A R C Z A házasok kötelmei egymás szülei iránt.*) (Az anyós kérdés. Mantegazza.) Sajátságos, de igaz, hogy a szülök hajlandók úgy tekinteni vejöket, mint leányuk elrablóját, menyüket — bár a magyar név egyebet mutat — mint a családba betolakodoltat. Az apáról ritkábban áll ez, de az édes anyánál, kinél az ész szavát elnyomja a fájdalmas és félté- kenykedő szive érzelme, rendesen igy van. A fiatalok sem maradnak a maguk részéről adósok. Úgy nézik egymás szüleit, mint a kikkel házastársuk szeretetét megosztani kénytelenek, vagy mint a kik a házassági frigy leltárában a teher rovatába vannak írva. Azonban ily gondolkozás módot és érzelmet valamennyieknek az önzés sugall; a való más, az erkölcsi rend egyebet követéi. A fiatalok a maguk természetes életkedvével és kölcsönös szerelmükkel csakhamar túlteszik magukat az öregek féltékenységén, de nehezebb emezek helyzete, kiket már koruk is gyermekeik menhelyet nyújtó hajlékába utal. S ha ez bekövetkezik, még egyéb okok is vajmi könnyen merülnek föl, melyek az eredeti ellenszenvet kölcsönös ellenségeskedésig szíthatják. Az öregek érzékenyek, a fiatalok meggondolatlanok; amazok szigoré erkölcsbirák, ezek esetlég kissé könyelmüek; ott a fukarságra, itt a pazarlásra való hajlam van túlsúlyban. HozzáBagosay Bertalan „Boldog családi élet" czimü munkájából (Dobat/ János kiadása 1899.) e magasztos munkájának köszönhető az, hogy az óriási változások és átalakulások között a magyart ott találjuk az élő nép-családok sorában ; ennek eredménye az, hogy a népemésztő harczok napjaiban a magyar bele nem bukott abba a sirba, hol népek és országok enyésztek el! (jK^ik rövid idő és kilencz száz éve lesz annak, hög^1 Szt. István bölcsessége megalapította a független magyar nemzeti királyságot az által, hogy nem lett hűbéresévé a német császárnak, hanem a magyar királyság kegyeletes szent szimbólumát: a koronát a római pápától kérte, ki „a népeket nem tekinti szolgáiul, de gyermekei gyanánt öleli magához !“ Bölcs törvényei és intézkedései által megvetette alapját a magyar alkotmánynak, a magyar államnak és művelődésnek. Minden dicsőség és valódi szabadság, melyet még bírunk, az ő öröksége és romjaikban is az ő vallásosságára, hazaszeretetére, erényeinek éltető szellemére emlékeztetnek és figyelmeztetnek minket késő unokákat, hogy minden alkotmány s minden ország addig állhat fenn, amig él benne a szellem, amely azt létrehozta. Ez a szellem- pedig a hitbuzgóság és hazaszeretet, a magyarnak Szent Istvántól öröklőit „ősi erénye“. A haza jóléte, rendezett volta, polgárainak önfeláldozó szelleme, a törvények iránti tisztelet, a koronás -főhöz ragaszkodó hűség; harczi erősség, a magyar j iiemeslelkűség és egyenesség mind a vallásosság és hazaszeretet frigyéből keltek ki. S akkor volt nagy a magyar, kilenczszáz esztendőnek tanúsága szerint, mikor e kettő élt a magyar nemzet szivében, s ha valamelyik kihalóban volt, olyankor megdördültek honunk vérözönbe fulladó nemzedékei fölött a bosszús egeknffek villámai, akkor elboritak hazánkat a balsors hullámai ! „Minden népnek, minden országnak meg van a maga fénykora, mikor a hatalom és dicsőség polczára emelkedik: és hanyatlani kezd, midőn az ősi erények kihaltával a megvesztegetett s magát lejárta nép saját világossága szövétnekét kiaszott kezével nem . _________... - A bi rja többé fent lobogtatni*, mondja egy a nemzetek történetét pontosan ismerő tudós. (OH bár ezt soha se lehetne elmondani ä magyalról! „Él még nemzetem Istene!“ és éltet a remény, men; nem lehet, nem szabad, hogy végkép kivesszen az ősök, s az ősi erények iránti kegyelet) éltet a remény, hogy lesz érzéke a nemzetnek az igazán nagy eszmék iránt; s eljön az a jobb kor, amelyben a serdülő nemzedék nem fog elhaladni elfogultsághói szánó mosolylyal múltúnk legszebb, legdicsőbb emlékei mellett, hanem hazája jövendő fennállásának, boldogulásának alapját és biztosítékait ugyanazon erőforrásokban fogja keresni és megtalálni, melyekből élete, fejlődése, virágzása kelt ki 1 Ma, nemzeti ünnepünkön, fent az ország szivében, Budának annyi honfivér áztatta ősi várában diadalmas, áhitatos körmenetben kegyelettel hordozzák körül Szent Istvánnak áldó Jobb-ját, melynek mi magyarok annyit köszönhetünk. Az ő szent emlékénél szentesüljön ma meg minden igaz magyar szív, forrjunk egygyé nemzeti létünk megalapitó- jának kegyeletes, hazafias tiszteletében, kövessük az első magyar királynak, szent Istvánnak dicső példáját, hogy igaz legyen a mondás: „a magyar ősi dicsőségéről álmodozó, fényes nemzeti múltján esüggő, őseiért rajongó nép !“ Brö8ztel Lajos. A közigazgatási bizottság ülése. — Augusztus 14. — Jelen voltak: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Bodoky Zoltán főjegyző, mint helyettes alispán, Jancsovics Péter, dr. Zöldy János, Tóth Ferencz, So moss ij Zsigmond, Rezey Sylvius, Haviár Lajos, Zlinszky István, dr. Hajnal István, Jant80vits Emil, Geiszt Gyula, Varságh Béla, Keller Imre, Horváth Károly, dr. Zsilinszky Endre, Haviár Dániel. Jegyző: dr. Daimfl Sándor, tb. főjegyző. Az alispáni jelentés a következő: Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Közigazgatási Bizottság I Folyó évi július hóról a közállapotokról szóló rendszeres jelentésemet tisztelettel a kővetkezőkben terjesztem elő. koruk tetterejének segítségére jön az öregkor tapasztalata. Azt pedig tagadni nem lehet, hogy még a legfélelmetesebb anyóst is a jó akarat vezeti tetteiben. Hej az a jó öreg édes anya sokat élt, sokat szenvedett; önmagának már nincsenek igényei, csupán az egy kívánsága, hogy gyermekeit boldogoknak lássa. Nem csoda, hogy ha följajdul a legkisebb baj megsejtése után is, mely egyedüli reményének teljesülését akadályozni látszik. Apró okokból női észszel következtet ; mi durva alkotásu férfiak ezt ösztönnek csúfoljuk. Sokat helyesen megsúgott már előre ez az ösztön. Uraim és hölgyeim 1 Kérem önöket, ne ütődjenek meg a tételen, melyet a vök és menyek elé erkölcsi szabályul fölállítok. Ez pedig a következő: Kötelességük anyósukat gondolatban, szóval és tettel tisztelni s őket, ha úgy kívánják, házukba családtagként befogadni. Nem de különös, hogy ilyen erkölcsi szabályt hangoztatok ? De szükség van reá, mert már olyan irók is, kik összevont szemöldökkel komolyaknak hirdetik magokat, miként Mantegazza, s egyébként elfogadható tanácsokat adnak a házasulandóknak, ezen irányban azt ajánlják, hogy az. anyóssal meg kell minden összeköttetést szakítani s ezt akár szerződésileg is biztosítani, még kevésbbé szabad őket a családi boldogság kárára a házba befogadni s velők egy fedél alatt élni. íme ide jutottunk a modern életbolcselet- tel! Rosszabbak, kik e tanácsot követik a kannibáloknál, mert ezek egyszerre falják föl ag öregeket, e bölcsek pedig izenkint és tagonkint emésztik el házastársuk szüleit. Azt mondják ezen irók, hogy ők a házasok boldogságát akarják biztosítani. Feltéve, de meg nem engedve, I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személy és vagyon biztonság több esetben lett megtámadva, ami a nyári hónapokban mikor Bürübb az érintkezés és idegenek is nagyobb számmal fordulnak meg, rendszerint előfordul. A személybiztonság Gyulán és M. Berényben jelentéktelenebb verekedéssel leli megzavarva, újig Gyomén Csapó Dániel jómódú gazda Bogár Jánost fejszével agyonütötte, midőn éjjel nejével való találkozás végeit lakására tört. Tettes az illetékes bi róságnak áladatott. A vagyonbiztonság Békésen egy esetben ló lopással, M -Berényben egy, Gyulán hét, a gyulai járásban egy, az orosházi járásban négy s a szarvasi járásban egy esetben lett megtámadva, a nyomozás ezen esetekben megindittutott s részben eredménynyel befejeztetett részben pedig folyamatban van. Feltűnő nagy számban fordultak elő balesetek legtöbb fürdésközbe.ii vizbe full ás, az esetek községenként a következők : Békésen Malicska Pál iparos tanoncz és Hídvégi János 10 éves fiú fulladtak fürdés közben a Fekete-körösbe, Gyulán Kazik András közhonvéd fulladta Körösbe, Gyula-Váriban özv. Fekete Józsefné szül: Pupp Erzsébet, Dobozon Váradi Sándor 11 éves gyermek fulladtak a Körösbe, Tót- Komlóson Frankó János, Szent-Andráson Csáki Sándor, Szarvason itj. Medvegy János és Hrncsjár István fuladtak vizbe. Egyéb balesetek voltak : Szarvason Kriska Zsuzsi 16 éves hajadon a cséplőgép dobjába esett, Medvegy Mihály vizbuzás közben nyavalya törési rohamot kapott s a kulba esett s belefulladt. Tót-Komlóson Hovorka Zsuzsánna csecsemő a szájába tett czuczlitol fulladt meg s Szekeres István cséplőgép etető saját vigyázatlansága folytán karját vesztette el. Dobozon Makra Zsuzsanna 3 éves kis leány ruhája a tűzhelynél tüzet fogott a a gyermek súlyos égési sebeket szenvedett s ezek következtében meghalt. Csabán Kollár János egy éves hu a kút melletti gödörbe fulladt. Endrődön Varga Pál saját vigyázatlansága folytán a kocsiról leesett s agyongázoltatott, végül Békésen Balázs János a vasút sorompóját kinyitotta s át akart hajtani, de a vonat elütötte s eszméletlen állapotban szál I i t tat ott M.-Berénybe. Az esetek egy részében vétkes gondatlanság forogván fenn, ezen esetek az illetékes bíróságnál feljelentettek. öngyilkosság volt 5 esetben. Békésen Münnich Dezső 18 éves egyén halántékon lőtte magát s meghalt. Orosházán Turóczi Sándor és Szabó Mihályné, F.-Gyarmaton Zsadányi János felakasztották magukat s végül Gyulán Szigeti Lajos waggongyári mázoló szivén lőtte magát. Tűz volt Gyulán 1, M.-Berényben 1. Békésen 2, a szeghalmi járásban 3, Szarvason 2, Öcsödön 1, Orosházán 1, P-Szt.-Tornyán 1, Tót-Komlóson 1, Csorváson 1, Csabán 1, Kígyóson 2, és Gyomáo I, össsesen 19 esetben.' A kéményseprések ellen panasz nem merült fel. hogy ez ilyen eljárás által sikerülni fog, közre- müködtek-e az emberi nőm összeségének boldo- gitásán? Nem emberteJonség-e éppen azokat sújtani, kiknek leginkább van szükségük nyugodt, derűs napokra, a gyermeki szeretet melegére: a szegény öregeket? Ohó, ti frakkban járó him- nemü s vállfüzőt viselő nőnemű kannibálok, ti nem érdemlitek meg, hogy öreg kort érjetek s egykor gyermekeitek családi boldogságán örvendhessetek. Á házastárs szüleit tisztelni kell. Midőn ugyanis valamely ember az oltár előtt egy egész életre kiható frigyet kötött egy másnemű sze- mélylyel, ugyanakkor egygyé vált azzal s előbb külön álló kötelességeik közösekké lettek s igy a szülök iránt tartozó kötelmek is. Családi boldogságot sem lehet ott képzelni, hol ezen kötelességeknek meg nem felelnek. Tegyük föl például, hogy a férj megtiltja nejének,‘hogy öreges és beteg anyját a házhoz hozhassa és ápolhassa. Mennyit kell e nőnek titkon, hogy férje ne lássa, szenvednie 1 Mekkora fájdalom neki, hogy gyermeki kötelességeinek eleget nem teheti Ha pedig elég könnyelmű arra, hogy férje akaratába könnyen belenyugodjék, el fog jönni az idő, mikor saját lelkiismerete furda- lásainak martalékává lesz. Egy törődött öreg asszony halálos ágyához fogják hivni majd, a ki az ő édes anyja; megjelenik, de fél reá emelni szemeit, mert a haldoklónak utolsó pillantása is szemrehányás a szenvedett elhagyatottság miatt. Nem sokára egy sirhant fog domborúlni egy távoli temetőben, mely az ő édes anyját takarja, de ö félve kerüli e csendes nyugvóhelyet, mert a temető fái és bokrai között végig lebbenő szellőnek suttogásában az ö édes anyja szélléBeschorner-féle ércz-szobrok egyedüli elárusító helye Gyulán Dobay Jánosnál. “*i ———l—^ járul még, hogy a gyanakvó öregek folytor görbe szemmel nézik vejöknek vagy menyöknek olyan viselkedését, mely az ö kívánalmaikká! ellenkezik, mert abban saját gyermekök boldog' sága ellen irányuló merényletet látnak ; ennek hibáin könnyen túl néznek, amazét hamar meglátják és elbírálják. Még egyszer ismételem, hogy ezerszer inkább az anyós ilyen, mint az após. Emez csak akkor szól a fiatalok dolgába, ha már nagy a veszély, akkor is okos mérséklettel és kisegítő- leg; ellenben amaz, tisztelet-a számtalan kivételnek — mint ahogy a viharmadár folyton kiséri és vészkiáltásaival rémitgeti a hajósokat, a nélkül, hogy segítene rajtok, — folyton veszélyt jelez s ha az nem is következik, be, csinál { maga vihart felforgató természetével. Előttünk áll tehát a maga élességében az anyós kérdés. Szinte hallani vélem a szives olvasót : A kor felfogásával ellenkező álláspontra helyezkedtél az anyósok iránt vajó kötelességek teljesítésében; oldd meg. tehát, ha tudod, úgy hogy bennünket meggyőzz! Megkísérlem. Amint a természetben, úgy az erkölcsi világban is minden jól, összhangzatosan van elrendezve. Jó a nap melege, bár el is fonnyasztja virágainkat; jó a szél, az eső, daczára annak, hogy házaink fedelét megbontják. — Éppen igy nagyon jó az, hogy a fiatalok hevét az öregek óvatossága korlátozza; az is, hogy szigorú erkölcs bírái a fiatalok könyelmü tetteinek; az is, hogy folyton éberek a bekövetkezhető veszély- lyel szemben: jó annak daczára, hogy eljárásuk zsörtölődéssel, gyanakvással és fanyarsággal jár.
