Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
28-ik szám. Gyula, 1899. julius 9-én. XXXI. évfolyam. r ^ Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. ____________________ f p- ■ m 1 I H # 1 Kéziratok nem adatnak vissza. 1 l X ^ w 1 Előfizetési dij: Egész évre . . . 6 frt — kr. Pél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ A ______Ja i ^ j X A 1 L _____^ fi Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Egyes szám ára 10 kr. Ks.___________A i Megjelenik 1 minden vasarnap. 1 Felelős szerkesztő: ZED ó la. n. Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Forcncz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-lér sora 10 kr. Az elhagyott gyermekek hajléka Gyulán. Az igaz emberszeretet megnyilatkozásának kétségen kívül, egyik fenséges, megható jelensége az elhagyottak felkarolása, gondozása, ápolása. De mennyivel magasztosabb megnyilatkozás, értékében mennyivel jelentősebb feladat az, ha ez emberszerető gondoskodás, védelem, azokat veszi védő szárnyai alá, a kik a szegényes, nehéz életviszonyoknál, a fejletlenségükben rejlő gyámoltalanságuknál fogva az áldást osztó közreműködésre leginkább reá szorulnak! Értem ezek alatt a kellő gyámolitást, gondozást nélkülöző gyermekeket és a teljesen elhagyott csecsemőket. A gyermekvédelem megteremtése, fejlesztése, szabályozása, sikeres fentartása, nem tagadható, elsőrendű állami feladat, nemcsak ehez a fontos kérdéshez kötött kiváló socialis és nemzetgazdászati szempontoknál fogva ; hanem főként a magyar nemzeti politika amaz öntudatos megértésénél, gyakorlatilag helyes alkalmazásánál fogva, hogy minden egyes, az életnek megmentett csecsemő, gyermek a magyar fajt gyarapítja. Hogy pedig az ilyen irányú gondoskodás nem meddő törekvés, ennek szomorú igazolásául elég legyen csupán Magyarország ijesztő gyermekhalandóságára hivatkoznom. A gyermekhalandóság nagysága külömben igazolja még azt is, hogy a gyermekek felügyeletére, védelmére vonatkozó, az állam által eddig foganatba vett törvényes intézkedések eredményeikben már nem kielégítők, nem csak azért, mert ezeknek a külömben üdvös és hasznos intézkedéseknek végrehajtását nem maga az állam végezi, hanem a túlterhelt és sok más ezerféle bajjal küzdő községek teljesítik ; de főként azért, mert az óriási feladat sikeres megoldásánál egy másik hatalmas tényezőnek, a nagy társadalomnak, hasznosan munkáló keze nem nélkülözhető. Ha valahol, úgy ezen a téren várható siker, eredmény az állam és társadalom nagy T A R C Z A. Oh jöjj ... Oh jöjj, lelkem hévvel égő lángja! Csókot adni falombra, virágra . . . Újjá szülhet mindent lehelleted, Egybeköthet földet, magas mennyet, Ha ez ihlet a szivet átjárja. Rög takarja, fedi el az érczet, S felkutatva milliókat érhet; Ha eltűnik a sürü köd pára, A napsugár rá süt a virágra, Melyből éled, uj életre ébred. A szunnyadó erő ha előtör, Alig-alig tűnik föl először, De 'ha messze kiterjeszti szárnyát, Esz re veszik, lebbenéset látják, Miként száll a magasba földről föl. Bogár zizzenésre ki vet ügyet, S paripára, mely csendesen üget? .. . De a vihar, az égnek zúgása, Melytől tőidre a mennynek hull átka, Észrevétlen soha el nem tűnhet. Oh jöjj, lelkem bájos tündér álma! Mit nem kőt le a földiség járma .. . Ha kell, légy vihar, vagy lengő szellő; Mint rém, vagy szép eszmény kerülj elő, Teljes erőd s szépséged föltárva ... Dombi Lajos. Tornabál. Kedves —re! Tudja mit! ? Felszabadítom most magát megint a heti tárczairás robotja alól és megirom én maga helyett a báli referádát. Maga úgy is dolgozott a tornabálon eleget a lábaival, tánczolt, a mint fiatal embernek dukál, megérdemli e jó tulajdonságáért tőlem, hogy könyitsek a helyzetén. Hisz úgy is olyan ritkák ma az olyan jó fiuk, mint maga, hogy meg kell az ilyeneket becsülnünk nekünk, akik a petrezselyemárulástól való félelemmel megyünk mulatságba. Pedig majdnem mind ilyenek vagyunk mi lányok s higyje el, sokszor csak. azért szeretnénk férjhez menni, hogy- asszonyok legyünk. Asszonyok, fiatal menyecskék, akik mellett eltörpülünk mi szende erőinek egyesítésétől és bizton remélhető, bogy ezeknek az erőknek czéltudatos kihasználása, munkája megfogja teremni azt az édes gyümölcsöt, mely évenként több ezer gyermek életbeD tartásával, megmentésével, mindig fényes bizonysága lesz annak, hogy a magasztos eszmék szolgálatában a vállvetett munkálkodás nem lehet meddő és hogy e munka eredményében hozzájárul nemzeti nagyságunk megerősítéséhez, államiságunk alapjainak megszilárdításához. A gyermekvédelem hasznos munkájának folytathatására, fejleszthetésóre külömben hatalmas lépést tett előre maga az állam azzal a szabályrendelettel, melyet a folyó évben a belügyminiszter a hét éven alól levő elhagyott gyermekek gondozásáról kiadott. Ennek a szabályrendeletnek egyik lényeges pontja az elhagyottság minősítése, melyet közérdekű tartalmánál fogva egész terjedelmében közlök: »Elhagyottnak tekintendő minden oly hét éven alól levő gyermek: aj a ki köz, vagy magán helyen elhagyatva találtatik (lelencz); b) árvaházban el nem helyezhető vagyontalan árva; c) ki szüleinek betegsége, kórházban, tébolydában, fogház vagy fegy- házban léte miatt — habár ideiglenesen is — hatósági gondozásra szorul ; d) minden oly gyermek, kit tartására köteles hozzá tartozói (szülei, nagyszülei) megélhetési viszonyuk veszélyeztetése nélkül eltartani képtelenek.* Ezután következik a szabályrendeletnek az a legtartalmasabb intézkedése, hogy a fentebb megirt pontok szerint minősitett gyermekek összes tartási költsége az országos betegápolási alapot terheli. Nem habozom kimondani, hogy szinte beláthatatlanok azok az előnyök,, hasznok, üdvös hatások, melyek ezeknek az intézkedéseknek nyomán fognak kelni, különösen a mi aranykalász- szal ékes rónaságunkon, hol a socialis bajok éveken át oly mélyen meggyökereztek, hol az alsóbb néposztály megélhetési viszonyai annyira megnehezültek, a hol talán, épen jó liliomok (legalább is látszani kell nekünk ilyeneknek), szegény leányok ! No, de ezen a bálon nem lehet panaszunk magukra. Pedig erősen drukkoltunk, mert maga roppantul „jelezte*, hogy igy kitesz, meg úgy kitesz magáért a tornaegylet, hogy ilyen bál lesz, meg olyan bál lesz s tudja, mikor ilyen nagyon szokta maga „jelezni az érdeklődést“, akkor már tudom hányadán állunk I Akkor már nem azzal a közmondásbeli jó borral állunk szemben, amelyiknek „nem kell czégér* ! No, hát ez tényleg jó bál volt, már ameny- nyire a gyulai társadalmi viszonyok mellett csak lehetett, jobban nem is sikerülhetett volna. Senki se maradt ki a négyesekből (nem tudom hány pár tánczolta, a statisztikai adatok alól mentsen fel, nem tudok számolni), mindenkinek került tánczosa, az aztán nem kérdés, kinek hogyan, a fő az, hogy mikor Hoffmann Béla ki- komandirozta az első figuráját a kvadrilnak, boldog arczot vágtak „itt a párok* és ott a párok s a lányok arczán a pár perczczel előbb átélt drukk, meg a tánczosok arczárói az, hogy megzavarták őket a kvaterkában nem ritt le egy cseppet is. Boldog volt a magyar mind a két colonne-ban. Látja nem hivatásom az Írás, nem tudok szerkeszteni, a közepén kezdem, pedig az elejéről kellene. Hát kezdem az elején. Tudja-e hogy Lévay Sada, amint a maguk „kritikusok* szokta mondani, megint „ennivaló* volt a Varázshegedüben. Jól áll a kis hamisnak a szőke paróka s olyan kedvesen játszott, dalolt, mozgott, csicsergett a színpadon, hogy én ha fiatal ember volnék, azóta már verset Írtam volna „hozzá*. Aztán kedves kritikus ur I mért haragszik maga Rédeyre ? Mért nem dicséri őt úgy a heti kritikában, ahogy megérdemli ? Hiszen ha maga úgy tudna irni, mint ahogy ő énekelni, akkor... nem azt írnám én magáról újságíróról, hogy jó fiú, „mert sokat tánczol.| Sárközy nekem kedves emberem színpadról. Gyönyörködni szoktam az ő férfias megjelenésében, hangjában — hatalmas egy bariton ám ez ! — s úgy szeretnék neki sokszor a telkemből tapsolni, de hát. . . a mama azt mondja, hogy tapsolni nem elegáns 1 , , . Arra részben e miatt, a gyermekek gondozása annyira elhanyagolt. Érezni fogja tehát épen a munkás nép ezeknek az intézkedéseknek áldását és ennek nyomán majd megnyugvással láthatja be, hogy nehéz sorsának enyhítése az állandó gondoskodás tárgya. De várom ennek a szabályrendeletnek erkölcsi hatását is abban az irányban, hogy el fogja oszlatni a sanda gyanút, mely a társadalom egy részét mindig meg szokta lepni akkor, a midőn olyan intézmény megteremtéséről van szó, mely az elhagyott gyermekek gondozását tűzi ki czéljául, mert meg kell látnia mindenkinek, a ki az efajta intézmények mélyére, életébe bepillant, azt a tiszta erkölcsi talajt, melyből soha se hajthat ki a könnyű élet jutalom fája. De várom ennek a szabályrendeletnek alapján a gyermekek gondozásának általánosan kifejlő, nagy, nemes versenyét, melyben hiszem, hogy a társadalom tevékenysége a a megérdemelt helyet fogia magának biztosítani, annál is inkább, mert az alkalom, a mód a hasznos munkára nagyon kedvező alapot teremtett. A hízelgés minden látszata nélkül beismerhetem, hogy vármegyém társadalmát ebben a tekintetben sem érheti semmiféle gáncs, mert ez h társadalom becsülésre méltó készségét, a munkára való hajlandóságát az elhagyott gyermekek gondozásának ügye iránt, megmutatta akkor, midőn már évekkel ezelőtt megalakította az Országos Fehér-i Kereszt-egylet békésmegyei fiókját. Ez az egyesület, élén Almásy Dénesné grófnővel és vármegyénk lelkes főispánjával, kiknek nemes ügyszeretete, akadályt nem ismerő buzgó- sága közismeretü, anyagilag olyan virágzásnak indillt, hogy ma már tekintélyes összeggel rendelkezik, a inelylyel a szép eszmének alakot, a munkának állandó menedék helyet' adhat. Véglegesen biztosította az egyletnek ez irányú törekvését vármegyénk főispánjának az a sikeres fáradozása, a melylyel úgy a belügyi kormányzat, mint az Országos való a karzat. Azt én ugyan nagyon furcsának találom, hogy ezt a karzatra bizzuk, mert a karzat tetszésnyilvánitása nem iehet egészen irányadó és biztató a szinészre, de hát én lány vagyok, a mama meg mama. Amint javában gyönyörködöm Offenbach édés melódiáiban, egyszerre csak hallom a hátam mögött: — ... én nem mé’k! Eredj te I — En bizony restelek, sohse beszéltem még nyilvánosan. — Kell is oda beszéd, oly egyszerű az egész. — Ha egyszerű, tedd meg ! Mig ezen a párbeszéden törtem a fejem, hogy mi sül ki ebből, legördült a függöny és... Hoffmann Béla kilépett a közönség elé, nagy meglepetést keltve nemcsak azzal, hogy első szónoklatát tartotta meg, hanem azzal a meglepő kedves hírrel, amit enunciált, hogy itt van „Szatyi bácsink.“ 1 Jaj, de jó kedvem lett egyszerre. Tudja, nagyon szeretem Szatyi bácsit. Régi színpadi ismerősöm ő nekem, a kiért már sokszor megszegtem a mama tilalmát és' pirosra vertem a kacsóimat; de hát ez Pesten történt a vígszínházban, ott szabad nekem is tapsolni. Hát amint újra felgördült a függöny és kigördült a színpadra az én aranyos Szatyi bácsim (örömmel vettem észre, hogy nem kapott azóta se gyomorbajt, se tüdővészt) egyszerre elfelejtettem én mindent és úgy összevertem a tenyereimet, hogy menten kirepedt mind a két kéz- tyüm. — Kérem magukat, máskor bál előtt ne rendezzenek ilyen monstre esjtélyt. Hiszen, ha egy ilyen nagy művész, mint Szathmáry Árpád megakar bennünket nevettem, akkor vége a mi toillettünknek. Hiába illesztenek, ránczolnak, plissiroznak, fodroznak, simítanak el rajtunk mindent, előadás után vége a harmóniának. Nevetéstől könnyező szemeimmel csak rángatódzó vállakat láttam magam előtt, a hátam mögött pedig mamák, lányok, tánczosok, nem tánczosok egyaránt a fogaikat mutatták. No hát ez a tizenöt perczes három felvonásos vígjáték pazar valami. Micsoda művész ez az aranyos ember. . . Hogy „domborít* ez és micsoda közvetlenséggel markol bele nevető idegeink kellő közepébe — monFehér-Kereszt egyesület anyagi támogatását, is kieszközölte. Nem csekély mérvben járul hozzá az ügy sikeres és gyors megoldásához a Központi Fehér-Kereszt egyesület az az erkölcsi támogatása, hogy a hót folyamán két vezérfórfiát leküldi Gyulára abból a czélból, hogy a tervezett intézmény véglegesen megalkotható legyen. így tehát nemsokára megérjük, hogy városunk magasztos eszmét szolgáló humánus intézménynyel gyarapodik, mely áldásos működését nyomban meg is kezdi. Óhajtom, hogy az elhagyott gyermekek állandó hajléka minél hamarabb felépüljön, hogy büszkén hirdethesse az emberszeretet dicsőségét, hogy áraszthassa családias melegét az elhagyottakra, hogy hinthesse boldogító derűjét a kesergőkre, a könnyezőkre és hogy békét, enyhülést adjon a szükölködőknek. Dr. Zöldy János, Főispání felterjesztés lelencz intézet érdekében. Nagy méltóságú Széli Kálmán v. b. t. t. a Lipótrend nagy keresztese, belügyi in. kir. minister úrhoz Budapesten. Kegyelmes Uram I A Gyulán székelő és elnökletem alatt álló Békésvármegyei Fehér Kereszt fiók egyesület több évi fáradozás után immár 20000 forint összegyűjtött tőkével rendelkezik. Ily anyagi helyzetben elérkezettnek látja az egyesület az időt arra, hogy az elhagyott gyermekek gondozásáról folyó évi május hó 19-én 50000. szám alatt kiadott bölügy minis téri szabályrendelet 19. §-a alapján lelencz iutézet felállítására vállalkozzék. Közismeretü, hogy az alföldön a szegény nép osztály a gyermekek gondozása körül még mily fogyatékos érzékkel jár el. Fájdalommal tölti el minden magyar ember szivét a statisztika adata, mely tanúságot tesz arról, hogy az alföldön a tőzsgyö- keres magyar faj gyűjtő medenczéjében mennyi gyermek pusztul el kellő gondozás hiányában. Az alföld továbbá az a hely, amely az utolsó évtizeddanám, ha „kritikus* volnék. így csak nevettem, lelkesültem és szerettem volna össze-vissza puszilni Szatyi bácsit. No de volt is taps. A mi „tapsban* szűk publikumunk erőszakot tett a szokásán és tapsolt, mintha csak fizetett klakkőr lett volna. De tudja legjobban még is annak örülök, hogy a mamám megígérte, hogy elvisz mind a négy darabba, amelyikben Szathmáry játszik, igaz hogy kötöttem is magamat hozzá s inkább lemondanék az idei fürdőzésemről, minthogy Sza- \tyit többet meg ne nézzem. A „Szikra“ szikrázó kis darab ám azért ! Hogy pereg ennek a kis Tanaynénak a nyelve ebben a szerepben. Micsoda aranyos kis lány 1 El se hinné az ember, hogy ő az, aki olyan vir- tuózitással adja a tragikus sorsú Gauthier Mártii tot. Hát Friczi az ura. Mi lett abból a gyerekből 1 Soh’se hittem volna, mikor még „csillag- sárkányt“ csinált nekem és azt nagy ambiczió- val és húsz krajczár ára spárgával feleresztette, hogy a mi Friczink igy ki fog nőni közülünk. Hisz ez maholnap szóba sem fog állni velünk. Már is olyan jó hangzik a neve a szinészvilág- ban. . . aztán hogy játszik, milyen csinos fiú. . . no többet nem Írok róla, mert féltékeny lesz rá a felesége. A harmadik szereplő Tuboly Klemen- tin, veszedelmesen csinos leány ugy-e? Nekem legalább nagyon tetszik a modora is, meg a játéka is. Elegáns is, természetes is. Méltó partnernek tartottam a jeles két debreczeni vendéghez s ha már igy is, úgy is elkezdtem tapsolni, nem kíméltem a tenyeremet velük szemben sem. No de ugye elég volt ennyit az előadásról irni. . . Mondja, miért kezdték olyan lassan a tán- czot ? Aztán mondja, miért csináltak csárdást a tán ez elején ? Képzelheti a drukkomat. Angazsirozva voltam mindenre, de — nem tudta senki, hogy csárdás lesz magában, hát az első csárdásra nem volt tánezosom, azaz hogy csak az utolsó perez, ben akadt. Mondja nem maga küldte ? ! Ne, de megfogom a nyelvecskémet. Nem bántom a báljukat. A tornaegylet megállapította a renoméját előttem s én a magam részéről tökéletesen meg vagyok magukkal elégedve.
