Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
Biztosítván részünkről Nagyméltóságodat, hogy városunk közönségének hálája, szeretete, tisztelete nem fog soha elenyészni, emlékét a késő utódaink is kegyelettel fogják megőrizni. Gyulaváros közönsége egy szivvel-lélekkel kíván Nagyméltóságodnak boldog, hosszú életet. Felszáll imánk a magas «gek Urához, kérve- kérjük őt, hogy Nagyméltóságodat, mélyen tisztelt polgártársunkat, édes hazánk, szeretett városunk javára és kedves hozzátartozóinak boldogitására sokáig, igen sokáig éltesse ! A beszéd végén a polgármester átadta a díszpolgári oklevelet tartalmazó tokot; maga a pergamenen irt díszoklevél egyszerű, de nagyon ízléses, munka, baloldalán művészi kivitelű akvarellben Erdély alkotását, a gyulai kir. törvényszék monumentális palotáját ábrázolván. Erdély Sándor, aki látható nagy meghatottsággal hallgatta végig az üdvözlő beszédet, érzékeny meleg hangon köszöni a kitüntetést, melyet Gyula város közönsége neki azáltal juttatott, hogy díszpolgárává választotta ; jól tudja, hogy ez a legnagyobb kitüntetés, melyben egy város polgársága . valakit részesíthet, s épen ezért megkülömbözteteti köszönettel és nagy örömmel veszi azt. Szivében örök lángja a szeretetnek fog lobogni Gyula városért és közönségéért, mert a város polgárai részéről nyilvánított ily monumentális jele a szeretetnek arra ké8zti őt, hogy ezentúl Gyula város polgárai közé számítsa magát — és azt a kérelmet intézi a küldöttség tagjaihoz, hogy köszönetét küldőiknek tol mácsolják és mondják el nekik, hogy benne Gyula város polgárainak száma egy tiszta, szabadelvű és igazságszerető polgárral gyarapodott. Át van hatva ő is attól, hogy az államok legbiztosabb alapkövét az igazság képezi, hogy oly államnak, melyben az igazság bármi oknál fogva háttérbe szorul, nem lehetnek hazájukat szerető, érte vagyonukat és életüket áldozni kész polgárai, gépek lesznek azok, melyek türelemmel viselik az állami lét súlyos terheit. Az igazságnak érvényesülése volt különösen az igazságszolgáltatásban is mindenkor törekvésének főtárgya, az ország igazságszolgáltatásának fej lesztése, felvirágoztatása, tehát egy nagy és általános igazságügyi érdek vezette elsősorban akkorié, midőn Gyula város kebelében székelő bíróságoknak, hivatásuknak megfelelő elhelyezéséről gondoskodott és nagy öröme volt, midőn ezen általános országos érdek Gyula város különleges érdekével teljesen megegyezett. Elhatározásának megvalósítását, hogy Gyula város területén törvényszéki palota emeltessék, nagy mérvben elősegítette Gyula város közönsége áldozatké'ezsége. lázivéből kívánja, hogy Gyula városa területén az igazságügyi palotához díszben és Ízlésben hasonló számos köz- és magánpalota emelkedjék, s hogy Gyula városa diszévé és büszkeségévé váljék a magyar kultúrának. A hév és érzésteljes szónoklat, rendkívül mély benyomást keltett a küldöttség tagjaira s elhangzása után perczekig tartó lelkes éljenzés követte. Erdély Sándor kezet fogott a küldöttség minden tagjával, újólag hálás köszönetének adva kife jezést, hogy ily díszes számban keresték fel, ami neki kimondhatatlanul jól esik. Az ünnepelt férfiú szeretetreméltó kedves neje, gyermekei, kik szintén látható meghatottsággal vol tak tanúi az elementáris erejű s fokozódó óváczió- nak, melylyel a szerető férjet és édes apát a gyulai küldöttség elhalmozta, szintén a társaság közé vegyültek és miután a szomszédtermekben barátságos villásreggelit szervíroztak, Erdély Sándor a küldöttségei délután 2 órára lakomára hívta meg Drechsler Andrássy-uti vendéglőjébe. Ezzel a tisztelgés délben 12 órakor Erdély lakásán befejeztetett. Erdély Sándor lakomája. Délután 2 órakor az operaházzal szemben levő Drechsler vendéglő első emeletén pazar fényű éB kiállítású disz ebéddel vendégelte meg Erdély a küldöttség tagjait, szerető polgártársait. A banketten részt vettek a család férfitagjai is; maga a lakoma nemcsak a házigazda rendkívüli áldozatkészségét igazoló páratlan vendégszeretetének, hanem Drechsler elismert jó Ízlésének, kitűnő konyhájának és italainak is fényes bizonyítéka. A lakoma menüje következő volt: Ételek: Italok: Leves Sör Éltető leves Bttyor udvari Hal és Lazacz-pisztráng éles mártással Hőbányai Szt.-István-sőr. Derékfogás Párolt burgundi sódar áttört zöld borsóval Különlegesség Hideg Sherry-szörp Sült Bucza roston sült kov.ugorká' Főzelék: Spárga rajjal Csemege Sajtok Válogatott gyümölcs. Fehér bor 1888. Magyarádi a magyar bortermelők orsz, szövetkezetétől Csopaki Tarányi Ferencztől. Vörös al Villányi Jantsits Sándortól. Pezsgő. A pecsenyénél Erdély Sándor, mint házigazda nyitotta meg a felköszöntők sorát, érzéstől rezgő hangon, gyönyörű beszédben Gyula városát és annak képviseletében Dutkay Béla polgármestert éltetve. Dr. Lukács György főispán a tőle mindenkor megszokott ékesszólásBal és közvetlenséggel Erdély Sándort éltette riadó lelkesedést keltve. Ugyancsak lelkesnél-lelkesebb felköszöntőket mondottak Dutkay Béla polgármester, Kóhn Dávid szerkesztő, Popovits Jusztin főjegyző, Biberea Péter gör. kel. parochus, Keller Imre, dr. Zöldy János főorvos, Sál József, Reimer Emánuel, dr. Zöldy Géza, Vidó István, dr. Daimel Sándor, dr. Follmann János, túlnyomó része Erdély Sándorra, s aki Gyula városa vitális ügyei iránt tanúsított végtelenül lekötelező activ érdeklődésének eddigelé is, de eme napon különösen fényes ‘bizonyságát adta, s a ki iránt érzett mély tisztelet rajongó szeretetté fokozódott : Lukács György főispánra; ifj. Erdély Sán dór Novák Kamill curiai bírót, törvényszéki elnököt köszöntötte fel, felköszöntötték a küldöttség lelkésztagját Biberea Pétert, Liszy Viktor királyi ügyészt, Popovics Jusztin főjegyzőt és számos másokat. A lakoma elejétől fogva végig a legkisebb fe szélytől mentt, barátságos és emelkedett hangulatban esti hét óráig tartott. Erdély Sándor szive mélyéig meghatva a vele szemben megnyilvánult rajongó érzelmektől, megígérte, hogy Gyula városát, melynek ügyeit mindig szivén fogja viselni s aktiv tényezője óhajt s fog is lenni a város közgazdasági s kulturális törekvéseinek, gyulai polgártársait mihelyt csak teheti, megfogja látogatni. Ugyanily ígéretet tőn fia ifj. Erdély Sándor is. Isten hozza őket mielőbb szerető polgártársaik körébe. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi ministernél. (A gyulai gimnázium érdekében.) A lapunk más helyén közölt kérvény átadása előtt a gyulai küldöttség tagjai, kiknek zöme már kedden, egy rész azonban csak a szerda hajnali vonattal érkezett a fővárosba, szerdán reggel 9 órakor a Pannónia kávéházában gyűltek össze. A küldöttségben, azokon kívül, kiket az Erdély Sándornál történt tisztelgésben megneveztünk, részt vettek még Bartha Miklós Gyula városa országgyűlési képviselője, Kovács Lajos ügyvéd, Léderer Ede városunk szülötte, fővárosi háztulajdonos és Riss Gyula, szintén gyulai szülött, fővárosi iparos is. Hosszú kocsisoron vonultak a kultuszminis- terium Hold-utczai palotája elé s Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister, dr. Lukács György főispánunk előzetes szives intervencziója következtében, daczára annak, hogy azon a napon országos ügyekkel rendkívül el volt foglalva, délelőtt 10 órakor fogadta a küldöttséget. Harsáuy éljenek fogadták az elfogadó terembe kilépő ministert, a kit a küldöttség nagy száma láthatólag meglepett és kellemesen érintett. Dr. lyukács György főispán üdvözölte a ministert, lendületesen, szépen ; abból indul ki, hogy eddig, majdnem egészen napjainkig az a kormányzati priuezipium érvényesült, hogy hazánknak határszéli vidékeit, a nemzetiségek lakta helyeket kell kulturailag és gazdaságilag az államhatalom közre- munkálásával is erősítenünk, hogy igy mintegy védőfalat teremtsünk a nemzetietlen behatások ellen. Ezen felfogás szerint az Alföldnek különös támogatásra szüksége nincs, az elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy különös támogatás nélkül isönmaga fejleszszekulturális és gazdasági intézményeit. Ez az irányzat nem volt helyes, mert az Alföldön van felhalmozva a nemzettest izomereje, de épen ezért nem szabad az Alföldet elhanyagolni, mert a magukra hagyott erők köny- nyen az elzüllés útjára tévedhetnek. Legújabb időben irányadó helyen megváltozott a felfogás és a kultúra terén, nevezetesen a népiskolák mezején épen a jelenlegi kultuszminister bölcsessége az államhatalom gondoskodását az Alföldre is kiterjesztette 1 e tekintetben az Allöld és nevezetesen Békésvármegye is a kultuszminis temek nagy hálával tartozik. De ha a népiskoláztatás terén szűk sége van az Alföldnek az államhatalom támogatására, még sokkal inkább igényli azt a magasabb kiképzés, nevezetesen a középiskoláztatás terén, mert hiszen csak a magasabb iskolák képezik ki a társadalom vezetésére hivatott elemeket, már pedig nemzeti érdek, hogy ezek a vezető elemek a nemzeti erőt és öntudatot képviselő Alföldről kerüljenek ki nagy mérvben. Ezek után meleg hangon utal rá, hogy egy nagy magyar alföldi város küldöttségét vezeti ö Exczellencziája elé, azon városét, mely a kultúra terén már is sok áldozatot hozott és a melynek minden egyes polgára át van hatva attól, hogy egy főgimnázium, a városnak ez idő Bzerint első érdeke, igazi életérdeke. Behatóan kifejti, hogy Gyula városában — állami, vármegyei, községi nagyszámú hatóságok, katonaság, kulturális és egyéb közintézetek székhelyén — a honoratior elem van túlsúlyban, épen az, a melynek fiai a középiskoláztatásra okvetlen reászorulvák. Megemlíti, hogy Gyula városa ezen életérdekének teljesedésbe menetele czéljából a tőle telhető legmesszebb menő anyagi áldozatokra kész s kéri ő Excellen- cziáját, hogy ezt a haladó várost küzdelmében el ne hagyja s a nemes czél elérését reá lehetővé tegye. (Megújuló lelkes éljenzés.) Bartha Miklós országgyűlési képviselő, kit a küldöttség szónokául felkért és arra az utolsó perezben készséggel vállalkozott is, eme körülménynek nyomatékos hangsúlyozásával, tőle mint elsőrangú stilitától s kiváló szónoktól előre várt és fényesen beváltott ékesszólással ecsetelte Gyula városának jogos igényét egy gimnáziumhoz. A ministert tanúságul hívja, hogy ő nem szokott nála kérésekkel alkalmatlankodni, de a gyulai gimnázium, a városnak, a magyar Alföldnek, a magyar nemze-^ tiségnek olyan érdeke, hogy joggal mondhatja országos közérdeknek. 0 mindig feltétlen elismeréssel hódolt a ministernek a magyar kultúra körül kifejtett nagy munkásságáért és szerzett érdemeiért és a ministernek a gimnáziumok további létesítésére vonatkozólag tett Ígérete s nyilatkozatai után meg is van győződve, hogy a gyulai gimnázium létesítése is minden kételyen felül áll. Felkéri a minister szives figyelmét az általa most átadott kérvényben kifejtett ténykörülményekre, nevezetesen arra, hogy Gyula városa, nyomott anyagi viszonyai daczára a legnagyobb áldozatkészséget ajánlja fel, hogy a bár első sóiban állami érdekben óhajtandó gimnázium megvalósulhasson ; azonkívül lényegesen megköny- nyitik a gimnázium létesítését a bár különféle feltételekhez kötött és többféle természetű alapítványok és Ígéretek, melyek a kérvényben szintén felsorolvák. Ismételten ajánlja a kiválóan fontos ügyet a minister jóindulatába s úgy a saját mint a küldöttség és Gyula városa nevében kéri hozzá szives intézkedését. (Megújuló lelkes éljenzés.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister. ki élénk figyelemmel hallgatta előbb Lukács György, majd Bartha Miklós szónoki beszédeit, a kérvényt átvéve, mintegy negyedóráig tartó formailag pazar szépségű s rendkívül fontos' kijelentéseket tartalmazó, remek beszédben válaszolt. A mit a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor mondott, ezúttal is előrebocsátja, hogy Magyarországon absolute véve nagy, sőt tulnagy a gimnáziumok száma, de — s ezt nyomatékkai hangsúlyozza — a territoriális elhelyezésben rendkivüli aránytalanságok mutatkoznak és épen ezért eme aránytalanságok enyhítése okából lehetetlen további gimnáziumok létesítésétől mereven elzárkózni. Különösen a magyarság erejét képező Alföldön, magyar vidékeken, a hol a gimnáziumok száma más nemzetiségek vidékeivel szemben harmad helyen áll. Van oly 6000 lakosú város és épen tisztelt barátja, a küldöttség szónoka, Bartha Miklós szükebb hazájában, a melynek három középiskolája van, nem zárkózhatik el tehát annak beismerésétől, hogy olyan magyar városnak, minő a 22.000 lakosú Gyula, a hol annyi állami tisztviselő s alkalmazott van, a kikre nézve tényleg nagy nehézség gyermekeiket idegenben iskoláztatni, égető szüksége van a gimnáziumra. A mit egy más alkalommal csak a saját nevében mondott, azt ma mint a ministertanács megállapodását hangsúlyozhatja, t. i. hogy neki s immár az összkormánynak igen jis törekvése s programmja az összes vármegyei székhelyeket, t. i. azok közül ama 8 — 10-et, melyek még azzal nem bírnak, gimnáziummal ellátni. Ez annyira törekvésük, hogy azzal szemben másodsorba kénytelen sorolni a nem székbelyjellegü városok gimnázium vágyait. A gimnáziumok folytatólagos létesítésének egyik nagy;. akadálya volt a középiskolai tanárok hiánya, de örömmel mondhatja hogy ez a hiány már is enyhült és alig pár nap előtt tett örvendetes tapasztalatai szerint a közel jövőben teljesen meg fog szűnni. Egyet azonban szükségesnek tart megjegyezni, nevezetesen azt, hogy miután a gimnázium az illető városnak nemcsak kulturális szükséglete, hanem közgazdasági érdeke s haszna is, az állam a középiskolára vágyó városnak áldozatkészségét nagy mértékben igényli. Örömmel vesz előlegesen is tudomást róla, hogy Gyula városa kérvényében önként felajánlja ezt az áldozatkészséget és igy ama szerencsés helyzetben van, hogy a gimnázium létesitését már most megígérheti. Hogy már most vehesse fel a költségvetésben (Bartha Miklós közbeszól: az idén) azt nem Ígérheti meg határozottan, annyival kevésbé, mert a költségelőirányzat pár nap múltán készen lesz, de azt igen is határozottan kijelenti, hogy a gimnázium érdekében azonnal megindítja a tárgyalásokat és azok befejezését siettetni fogja. Ha valakinek, akkor első sorban ő neki, a kultusministernek, az ország kultúrája őrének áll érdekében és szolgál legna gyobb örömére, ha a közoktatást emelheti, annak uj és uj institucziókac biztosíthat Ismételten biztosítja a küldöttséget, hogy a maga részéről minden lehetőt el fog követni, hogy kérésük minél hamarább megvalósuljon. A küldöttség közben is lelkesen éljenezte a minister fontos kijelentései, végén pedig a lelkes éljenek perczekig tartottak és alig akartak megszűnni. Ezután a miniszter bemutattatta s megszólítással tüntette ki a küldöttség minden tagját, barátságos beszélgetés közben kérdezve, hogy lesz-e alkalmas játszó helyiség a középiskolai növendékeknek, mert arra nagy szükség van, végül meleg szavakban biztosította a küldöttséget, bogy Bartha Miklós képviselő, akiről hangsúlyozza s elismeri, hogy mindig kiváló érzéke s agilitása volt minden kulturtörekvée iránt, őt bizonyára sarkalni fogja a gimnázium létesítésében, mire Bartha félig tréfásan, félig komolyan azt mondotta, hogy „most uj dolgot hallanak rólam a gyulaiak“ s miután megköszönte a ministernek a küldöttséget legszebb reményekre méltán jogosító biztató válaszát, egyben felkérte, hogy ő vele (Barthával) a miniszter a gim oázium érdekében bármikor és bármiben rendelkezzék. A küldöttség tisztelgett Zsilinszky Mihály államtitkárnál is, aki lekötelező szívességgel fogadta a küldöttséget, akiknek tagjai közül, mint békésmegyei ember, szükebb hazájabelijeit különben is többet személyesen ösmert. Dr. Lukács főispán éppen utóbbi körülményre hivatkozva, az államtitkár előtt, ki közvetlen tapasztalatból ösmeri Gyula városa ügyeit, természetszerű s jogos igényét és szükségletét, feleslegesnek tartotta azokat elősorolni, csupán a legjobb indulatába s pártfogásába ajánlotta a gyulai gimnázium ügyét. Zsilinszky Mihály államtitkár igaz örömének adott kifejezést a küldöttség figyelme fölött s biztosította a küldöttséget, hogy Gyula városa mozgalmát ép oly jogosnak, mint természetszerűnek ismeri el és a maga részéről készséggel fog annak sikere érdekében közreműködni. Az államtitkár lekötelező Ígérete igen jó hatással volt a küldöttségre, mely érzületének őszinte éljenekben adott kifejezést. Gyula városa kérvénye a gimnázium iránt. Nagyméltóságu m. kir. Vallás és Közoktatásügyi minister, Kegyelmes Urunk ! Mély benyomást keltett bennünk Excellentiád- uak a folyó évi közoktatásügyi költségvetés alkalmából mondott, a magyar kultúra, művészet és paedagógia terén korszakalkotó fontosságú, nagy időkön keresztül mértföldjelző beszéde és különösen boldogító örömet szerzett Gyula városa közönségének Excellentiád ama bölcs kijelentése, hogy „a gimnáziumok eddigi száma ma még nem állapod- hatik meg, daczára annak, hogy az absolut szám nagy, de a territoriális elhelyezés nem felel meg és igy erősebb művelődési góczpontokon, különösen a megyék székhelyén, ott, hol központok vannak, a gimnáziumok felállításától tartózkodni nem fog.'1 Fokozta örömünket Nógrádvármegye küldöttségének pár nap múlva tett fontos nyilatkozata, mely szerint J,a kormánynak az a terve, hogy minden megyei székhelynek gimnáziuma legyen Es a megyei székhelyek között különösen fontosságot tulajdonit azoknak a városoknak, a melyek nemzetiséglakta vidékek közelében vannak.“ Kegyelmes Urunk! Jól tudjuk, hogy nemcsak az emberekre, de a városokra is elmondható, hogy saját ügyükben, saját érdekükben elfogultak. Ezt megengedve s be- ösmerve mégis elfogultság nélkül mondhatjuk és mindenkinek elbirálása alá merjük bocsátani állításunk igazságát, hogy édes magyar Hazánkban nincs ma oly város, amely gimnázium létesitését illetőleg, a Nagyméltóságod által oly igazán, oly helyesen, oly bölcsen formulázott föltételnek és követelménynek megközelítőleg is annyira megfelelne, mint épen Gyula városa. Gyula városa ugyanis székhelye Békésvármegyének, másrészről nemzetiséglakta vidékek közelében fekszik. Sőt nemcsak közelében, hanem mint hajdan Vég-Gyula történelmi vára, ma is végvára a magyar nemzetiségnek, a magyar nyelvnek, hiszen egyrészről a Gyula rendezetttanácsu városával mesgyés arad vármegyei községek egész Erdélyig topografikus összefüggésben románajkuak, másrésztől eme románajku községek, első sorban pedig az úgynevezett aradmegyei Lunka közgazda ságilag századok óta s ma is kizárólag Gyulára gravitál éB miután eme vidékre épen most egy vasút vezettetik, mely azt közvetlen összeköttetésbe hozza Gyulával, ez a gravitáczió még fokozódni fog; — politikai, nemzetiségi s társadalmi mérlegelhet- len fontosságú érdekek javasolnák, hogy vajha eme nemzetiségi vidéknek Gyula városa lenne kulturális s paedagógiai központja is, ami csakis egy gimnázium létesítése utján volna elérhető. Azt pedig, hogy minő érdek javasolja, mondhatnánk parancsolja magának Gyula városának szempontjából is, hogy gimnáziuma legyen, hogy nehéz anyagi viszonyok között túlnyomóan fizetéseikből tengődő értelmisége, melynek zömét a vármegye, kir. törvényszék, kir. pénzügyigazgatóság, folyammérnöki hivatal, m. kir. honvédség tisztjei, szóval közvetlenül és közvetve állami funkezionáriusok képezik — gyermekeiket itthon járassák középiskolába, mert ha azt itthon nem cselekszik, másutt arra képtelenek, ennek további részletezéséről és indokolásáról lemondunk, annyival is inkább, mert Nagyméltóságodnak bölcs állásfoglalása a vármegyei székhelyeken létesítendő gimnáziumok mellett épen emez indokon alapszik és épen azért Nagyméltóságoddal szembeu bizonyítást nem igényel. E helyett hivatásunkban és kötelességünkben állónak tartjuk rámutatni ama tényezőkre, melyek a fennforgó viszonyok között első sorban állam érdeket és ennéltogva állami feladatot is képező gimnázium létesitését megkönnyitenék. Első sorban ilyen a Gyulán létező gimnáziá- lis iránynyal egybekapcsolt 4 osztályú polgári iskola, melynek múlt évben kérelmeztük algimnáziummá leendő átalakításának kegyes engedélyezését, a mi más polgári iskolával szemben már megtörtént. Gyula városa képviselő testületé határozatilag kimondotta, hogy egy gimnázium czéljaira készséggel engedi át a mostani polgári iskola épületét, annak felszerelését, alapjait és ama 5000 frt körüli összeget, amelylyel adófillérei révén városi pótadóban a polgári iskola fentartásához évenkint járul. Másodsorban megkönnyítené a gimnázium létesitését gróf Wenckheim Frigyesné szül. Wenckbeim Krisztina úrnő ő nagyméltóságának a koronázás 25 éves évfordulójának emlékére tett 50,000 frtos alapítványa, mely a nagyváradi latin szertartásu főtisztelendő káptalannál lévén letéve, hét esztendő óta kamatok kamatjával ma már mintegy 75000 frt tőkét képvisel. Ugyancsak egy Gyulán létesítendő gimnázium alapjára adományozzák a gróf Wenckheim Antal fiörökösei a város belterületén levő nagy magtárt, annak telkét és hét esztendő óta annak jövedelmét, mely alapítvány értéke szintén mintegy 10,000 frt. A Gyulán székelő békésmegyei takarékpénztár gimnáziumi alapítványa 3000 forint és annak ugyancsak hat esztendei kamatja, mely a nevezett takarékpénztár által tőkésittetik. Winkler nagyváradi kanonoknak ugyancsak egy kath. gimnázium ozéljára tett 1 szintén több év óta kamatozó 5000 frtos alapítványa, végül Dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspök ő Eminentiájának tőkében meg nem nevezhető,