Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
25-ik száin. Gyula, 1899. junius 18-án XXXI, évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 frt — kr. Pél évre ..............2 „ 50 „ Év negyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZE£Z ó h. n ID á v i cLf—--------------------------^ Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. I_______ A k üldöttség útja. Ha nem is teljes, de lehetőleg kimerítő és mindenek fölött hü tudósítást adunk lapunk alábbi hasábjain Gyula városa küldöttségének fővárosi útjáról, ottani ténykedéseiről § elért eredményeiről. A küldöttségi ut vezérmotivuma — s ezt lapunk múlt számával is bizonyítjuk — egy Jiáladatossági aktus lerovása volt, nevezetesen hogy Erdély Sándor Magyarország volt igazságügyministerének, a törvényszéki palota alkotásáért, Gyula városa díszpolgári oklevele átadassák. A küldöttség ezen a czimen alakult; ilyen czimen vállalkoztak ugyanis Gyula városa képviselőtestületének lelkes tagjai a küldöttségben saját költségükön résztvenni, mely anyagi s időbeli áldozat- készségükért bizonyára megérdemlik, a kiknek érzületét és érdekeit képviselték : polgártársaik osztatlan elismerését, polgártársaik hálás köszönetét. A legnagyobb elismerés, a legnagyobb köszönet illeti azonban Békésvármegye főispánját Lukács Györgyöt, a ki valóban megkapó, örökké feledhetlen bizonyítékát adta, mennyire összeforrott nemcsak Gyula városa érdekeivel, hanem Gyula városa közönségének legbensőbb érzületeivel is. A háladatossági aktus lerovása mellett, mely — mint az alábbi tudósitás is bizonyítja — szívből fakadt és a legnemesebben érző szívre talált, nem mulaszthatta el a küldöttség, hogy Wlassics Gyula kultusz- minísternek pár hó előtt tett nyilatkozatai következtében a lapunk által újólag felszínre vetett gimnázium érdekében is, — a melyről a főispán, ministert üdvözlő beszédében igen találóan mondotta, hogy „ez idő szerint Gyula városának nemcsak első érdeke, de igazi életérdeke“, eljárjon, helyesebben írva kezdeményező lépéseket tegyen. Hogy milyen alapon indult meg Gyula városa részétől akczió a gimnázium ügyében, rr A lí c z a. Zichy Mihály levele. Közművelődési 'egyesületünk azon nemes feladatokat, melyeket maga elé tűzött, buzgalommal igyekszik megoldani. A nemzeti szellem, hazafias érzelem ébren tartása és fejlesztése a közművelődési egyesületnek oly törekvése, — mely a müveit közönség figyelmét, érdeklődését méltán terelheti az egyesület felé. Azon meggyőződés vezérelte az egyesület intéző férfiait, már az alakulásnál, — hogy a közművelődésnek, a nemzeti szellemnek magvait első sorban a népiskolákban kell el hinteni, s a gyermek fogékony leikébe kell ömleszteni a hazaszeretét eszméit, s azt ápolni, fejleszteni kell történelmünk korszakalkotó eseményeinek, a hazaszeretet lélekemelő mozzanatainak, fejlődésünk nagy alakjainak képekben való feltüntetésével. Maradandóbb benyomást a gyermek lelkére mi sem gyakorolhat, mint a történelmi iskolai képek, melyeket naponként látva, mélyen bevésődnek emlékébe történelmünk nagy eseményei, nagy alakjai s a későbbi korban is élénken emlékezik vissza azokra, melyek gyermek korában képzelmét, szivét megragadták, betöltötték. Az egyesület már alakulásakor elhatározta, hogy fali történelmi képeket készíttet, s azokkal iskoláinkat disziti. — A kivitelnek igen sok akadálya volt. Először is a muzeum csarnokának felépítése által kimerült egyesületnek anyagi erejét kellett a czél érdekében biztosítani. A múlt év folyamán már elég erősnek érezte magát az egyesület arra, hogy a kivitel terére lépjen, s első sorban lépéseket tett arra, hogy a részben a Franklin-társulat, részben az Athenaeum és a nemzeti muzeum s akadémia birarról tájékozást ád a lapunk mai számában közölt kérvény, mely e lap szerkesztőjének munkája lévén, ezen okból annak kritikai kommentálásába nem bocsátkozhatunk. A kérvény — észrevehetőleg — nyílt kérdésnek hagyja a gimnázium jellegét, de a kath. jellegű gimnáziumra tett és taxatíve felsorolt alapítványok és Ígéretek folytán könnyen dedukálható, hogy Gyulán a fen- forgó körülmények között leginkább keresztülvihető volna egy kath. jellegű gimnázium, melynek úgyszólván életképességét fokozná s biztosítaná ama körülmény, hogy Békés- vármegyében fenálló három gimnázium protestáns hitfelekezetü s igy egy kath. gimnáziumnak azért is biztos kilátásai volnának, hogy prosperáljon. Fődolog azonban, hogy csak is egy róm. kath. jellegű főgimnázium mellett van és lehet rá reményünk, hogy Wenckheim Krisztina grófnő, fejedelmi alapítványát, gyulai gimnáziumra fordítja s a nagyváradi püspökség a gyulai gimnáziumot subvenczionálja. Wenckheim Krisztina grófnő szándékának nem praejudikálhatunk, de — mint már több ízben volt alkalmunk kifejthetni s a mint a grófnő maga is meggyőződött róla — az eredeti feltételéhez fűzött gimnázium létesit- hetésóre nincsen kilátás, — egy hitfelekezet jelleg nélküli, mondjuk, akár állami, akár városi jellegű gimnázium létesítése pedig egyszer és mindenkorra bevágná ez útját, hogy Gyula, egy később létesítendő kath. vagy bármily más hitfelekezeti jellegű gimnázium székhelye is lehessen, ez esetben Wenckheim Krisztina grófnő, nemes inten- czióját sem most, sem a késő jövőben egy- átalán nem tudná többé megvalósítani. A küldöttség, és az alábbi tudósitás nyomán bizonyára Gyula városa egész közönsége is, meglehet a kultuszminister válaszával elégedve. Végtére is az egész ujabbi mozgalomnak alapja a minister nyilatkozatai voltak. És a gyulai küldöttség előtt eme nyilatkozatokat nemcsak ismételte, fentartokában levő történelmi képek felhasználásával vigye keresztül az eszmét, azonban legyőzhetlen akadályok állottak elő ; vagy fel kellett volna áldozni az eszmét, szűkkeblű üzleti érdekeknek, s ez a körülmény, de főként az, hogy régebbi történelmi képeink nem is igen alkalmasok az iskolai oktatás czéljaira, — arra indította az egyesületet, hogy a czélnak teljesen megfelelő képeket maga készíttet s kiváló művészek alkotásaival igyekszik az eszmét sikerre juttatni. A tervezet szerint a történelmi képek három csoportozatba osztatnának. Az első csoportban lennének történelmünk korszakalkotó eseményeinek képei, mint Atilla, Árpád s a honfoglalás, István koronázása, Szent László kora, Kálmán kora, IV. Béla s a tatár vész, Nagy Lajos kora, Mátyás kora, A mohácsi vész, Mária Terézia és a pozsonyi országgyűlés, Magyarország átalakulása i848-ban, Az 1867-iki koronázás, Az ezeréves Magyarország. Nem részletezzük e helyen s ez alkalommal a második és harmadik sorozat képeinek tárgyait. Nagy gonddal lettek azok történelmünkből kiválogatva s olyanok, melyek mint a hősiesség, honszeretet kiváló példái alkalmasok arra, hogy a gyermek erkölcsére, kedélyére fel- emelőleg hassanak. Fontos dolog, hogy a képek helyes, szintén a gyermek kedélyére, szivére nemesitőleg ható szöveggel bírjanak, s egyesületünk szöveg- irására kiválóbb költőinket nyerte meg, igy Szábolceka Mihály, a nemes czél érdekében készséggel vállalkozott szövegirásra. Természetesen az eszme lényege, a képek történelmileg hü és művészi kiállítása. Az első kép: Árpád s a honfoglalás, kiváló művészünk Jantyik Mátyás alkotása, s az már a „Kosmos* müintézetnél is van sokszoritás alatt; de egyesületünknek elnöke, az eszme lelkes barátja, ki nagy buzgalommal igyekezett a váltotta s megerősítette, hanem kijelentette, hogy a székhelyeknek gimnáziumokkal való ellátása immár nem csupán az ő egyéni s ministeri szándéka, hanem ministertanács, tehát az összkormány megállapodása. Ennél többet, ennél megnyugtatóbbat, ennél biztatóbbat már nem is mondhatott, és miután a kultuszminister a tárgyalások haladéktalan megindítását is megígérte: a minister, továbbá Lukács György főispán, és a mit iszíves örömmel konstatálunk és hangsúlyozunk Bartha Miklós országgyűlési képviselőnknek is e kérdésben tanúsított s kilátásba tett további úgy buzgalma városunk „életérdekét“ rövid idő alatt meg fogják valósítani. Természetes dolog, hogy a megindulandó tárgyalások folytán csak még ezután kell tüzetesen a gimnázium ügyével foglalkoznunk, azért egyelőre nem is írunk róla többet, hanem az alábbiakban beszámolunk a küldöttségnek — reméljük és hiszszük — hogy Gyula városa krónikájában nagy fontosságúvá válandó útjáról: Erdély Sándornál. — Díszoklevél átadás. — Gyula városa képviselő testületének küldöttsége délelőtt fél 12 órakor tisztelgett Erdély Sándor valóságos belső titkos tanácsos, Magyarország volt igazságügymini.-zterénél, ennek Erkel-utczai házában a díszpolgári oklevél ünnepélyes átadása czéljából. A küldöttségben, mely hosszú fogatsorral vonult az ünnepelt lakására, résztvettek: Dr. Lukács György főispán, Dutkay Béla polgármester, Novák Kamill curiai bíró, törvényszéki elnök, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, dr. Zöldy Já nos főorvos, Keller Imre ügyvéd, Popovits Jusztin főjegyző, dr. Márky János kir. közjegyző, Biberea Péter gör. kel. parochus, dr. Daimel Sándor várni, tb. főjegyző, dr. Zöldy Géza v. főügyész, dr. Foil mann János ügyvéd, Köhn Dávid szerkesztő, Hoffmann Ferenez v. jegyző, Braun Mór, Reisner Emá- nuel, Léderer Lajos, Anuló Pál, Braun Vilmos, Rosenthal Adolf, Bulboca János, Schröder István, Dász lás- és közoktatási minister jóindulatát is megnyerni, a sikert a legnagyobb művészi erők közreműködésével igyekezett biztosítani, s igy fordult egyenesen a legnagyobbhoz, Zichy Mihályhoz, ki távol hazájától, — Szent-Péter- váron él — kegyeletesen fentartva s szenvedelemmel ápolva fenkölt hazafiui érzelmeit. Zichy Mihály nagy művészünk, nem késett a válaszszal, s igen érdekes s törekvéseinket s az eszmét is méltányoló becses levelét közölni, kedves kötelességünknek ösmerjük. A levél, melyet Lukács György főispánhoz intézett, a következő : Szt.-Pétervár, 22. Május, 1899. Méltóságos Uram! Az Ön becses. levelében tartalmazott ajánlat már a negyedik, a melyre ha nem épen kitérőleg, de mégis csak feltételesen felelhetek. Rendkívüli hivatalos elfoglaltságom nem engedi meg, hogy más komolyabb, több időt igébybe vevő munkákra vállalkozhassak. A terv és ennek czélja, melyet velem közölni szíveskedett, igen csábitó, nem is kételkedek abban, hogy a roi művészeink körében, ha ez tudomásukra adatik, többen lelkesedéssel fognak a szép feladat kellő megoldásához hozzá járulni. Nem említve a jelenleg Budapesten időző Wagner Sándort, Lotzot, Székely Bertalant, az oly makacsul a „vas bástyák* mögé visz- szahuzódott Madarászt, ott van a fiatalabb művészek egész légiója, a kik tehetségüket több Ízben fényesen bemutatták. Ezek közt a komolyan törekvő Kacziány Ödön. A mi engemet illet, én a már fennt említett okoknál fogva, két évek lefolyta előtt, ebbe a munkába bele se kezdhetnék. Szavazói Miklós, ifj. Gőg Mihály, Illés József, Vidó István, Vidd János. Bayer Márton, Puczká Mátyás, Gerlein Reinhart, ifj. Endrééi András, Schmidt Gyula, Végh Gábor, Sál József és Lelik István. Az ünnepelt fia ifj. Erdély Sándor ügyvéd, a ki mint rendkívül rokonszenves és vonzó egyéniség teljes mértékben meghódította a gyulaiakat, fogadta a küldöttséget a tágas szalonban, mely azonban a megjelentek nagy számánál fogva egészen megtelt s pár pillanat múlva finom lelkületű kedves neje s bájos leányai kíséretében megjelent az ünnepelt Erdély Sándor is, aki az elemi erővel kitört, szűnni alig akaró lelkes éljenzésekből méltán kivehette, hogy ami most előtte lefolyik, az nem egy megrendelt színezetű, sablonos küldöttségi tisztel, gés, hinein olyan tisztán szivből fakadó s ép azért szivekhez találó spontán hódolat, aminőben — egyszerűsége mellett és közvetlensége folytán — kevés államférfiu moudhatja el, hogy hozzá megközelítően hosonlóbati is részesült volna. A meg-meg ujuló lelkes éljenzések következtében Dutkay Béla polgármester csak perczek múlva volt oly helyzetben, hogy üdvözlő beszédét megkezdhesse. De minden mondatnál újra meg újra kitört a lelkesedés, mely a végén valóságos éljenzá- porban fejeződött be. Dutkay Béla érzéstől áthatott hangon mondott szép üdvözlő beszéde különben a következő: Kegyelmes Uram! Mélyen tisztelt polgártársunk ! Gyula város képviselőtestületének azon ténye, hogy Nagyméltóságodat ez év márczius 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén városunk történelmi alapon nyugvó jogának fentartása és jövő fejlődésének biztosítására irányuló, Gyula város közönsége által soha meg nem hálálható, nemes cselekményének némi jutalmazásául egyhangúlag díszpolgárává választotta: adja meg nekem azt a jogot, hogy Nagyméltóságodat polgártársunknak szólíthassam. Midőn díszpolgárrá történt megválasztatásáról szóló okmányt szerencsések lehetünk ezennel átadhatni : tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy azt oly szívesen mint mi adjuk, elfogadni és városunk iránt tanúsított kiváló jóindulatát továbbra nézve is megtartani kegyeskedjék ! mat adtam Vörösmarty költeményeinek illusz- trácziójára. A mit én nem tehetek, arra talán rábeszélhetek valakit a fiatal művész kollégáim közül. Ezen czélra felkérem Méltóságodat, hogy némely kérdéseimre kimerítőbb felvilágosításokat adni szíveskedjen. A legprózaikusabb, de le’gfontosabb kérdésem : 1. Mennyi pénzt áldozhatnak e czélra ? 2. Milyen modorú képeket kívánnak ? Olajfestményü képek, vagy carton-alaku nem színezett rajzok? 3. A határidő. Én már oly régen távol vagyok hazámtól, hogy a fiatal és legfiatalabb művészi ge- neráczió előhaladásáról csak töredékekben, a mint az újságok hozzák, vagyok beavatva. Nem mernék határozottan a választásban valakire rámutatni. — De vannak, sajnos, hogy épen elszakadva, művészi testületek. Az egymást követő körképek ilyen kol- légiális közreműködések eredményei, a melyek kétségkívül Méltóságodnak komoly és nagy hasznot hozó eszményét létrehozzák. Fogadja őszinte sajnálatom és mély tiszteletem kifejezését, alázatos szolgája : Zichy Mihály. A művészi nagyság s a hazafiui nagy szellem nyilvánul e kedves sorokban, s minket azon reménynyel kecsegtet, hogy törekvésünk sikeres megoldására Zichy Mihályban a leghatalmasabb tényezőt nyertük meg s az eszmének az Ő nagy művészi kiválósága lesz a koronája, azzal, hogy történelmünk nagy eseményeit, a leghiva- tottabb s legnagyobb szellemű művész alkotá- sdiban ismertetjük meg a jövő kor magyarjaival. Lapunk mai számához egész iv melléklet van esatolva. 4
