Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
Melléklet a „Békés" 1898.12-ik számához. talmas urának szine előtt, szemed teljék meg öröm könyeivel, szived ünnepi érzés nemes kincsével, mert az emlékezetnek, az örömnek ünnepe a mai nap, mert 50 évvel ezelőtt elegyült a tavasz lengő szellőjével a szabadság éleny dús lege, melynek érintésére százados bilincsek hulltak alá, melyek a szolgaság rabigájában nyögött emberek millióit nyűgözték, tartották fogva; börtönajtók zárai pattantak fel, hogy a világosság után epekedők örömtelt szivvol kiálthassanak föl: „Újra látlak fényes nap sugár!“ Ma 50 esztendeje, midőn ezen ezeréves Magyarország földén ismét életre kelt az öröm virága a hosszú időn át hullatott bánat kényektől áztatott tóreken ; újból felsütött a boldogság tündöklő napja hazánk egén, midőn oly soká sötét felhő rejtette árnyba a fénysugarakat- Méltó azért, hogy e napon: „Örüljenek az egek és örvendezzen a föld, zengjen a tenger és minden benne valók!“ . . . És te kishitűség; mely reményt vesztve bolyongsz tétován a bizonytalanság, csüggedós sötét éjjelében, tekints ama fénylő csillagra, mely fólszázaddal ezelőtt gyűlt fel hazánk láthatárán s hallgasd a biztató szót: Ne félj én népem és meg ne rettenj, de bízzál és remélj „mert az Ui nagy készülettel készült a te szabaditásodra!“ No legyenek füleid süketek a hallásra, midőn felhangzik a költő szava: „Talpra magyar! hi a haza 1“ Örök emlékezetre méltó dicső nagyjai hazánknak, kik tollal és észszel, karddal és vérrel hazánk szabadsága kivívásának nemes harczában hervadhatlan babért szereztetek: ha még az élők földön vagytok örömtelt szivünk melegével legye tek köszöntve, üdvözölve; s ha már sírotok fe lett leng a tavasz szellője haló porotokban is áldva legyetek, mert ti bennetek, általatok di csőült meg Istennek mindenható ereje, hogy í szolgaság földéből szabadság virágai fakadhat tak; midőn a mai emlék ünnepen hálát adunk Istenünknek a velünk éreztetett kegyelme gaz dagságáórt, nem feledhetjük el a ti nevetekri áldást kérni Istenünktől. Öröm, köny és bánat sóhaj mind-mind ol vadjon egy gye ma, hogy ezektől keljen óletr minden szívben az Isten, haza s emberszeretet Mert lehet-e nemesen érző a szív, ha nem melegíti azt állandóan a szeretet napjának fény özöne? Lehet-e az ember igaz keresztyén, hű hazafi s emberbarát, ha keble nincs áthatva tel jesen a szeretet égi érzetétől ? . . . Mind annak, mit szépet, nagyot, dicsőt : közel vagy régmúlt időkből felmutat a történe lem ; vagy a jelennek elismerésre méltó ténye legszilárdabb alapkövét, sőt éltető lelkét a lelke sültség láng sugaraiban fürdött szeretet képezi Az ezen alapon épült intézmények tarthatnak igényt öröklótre, fenmaradásra; itt olvad egybe múlt s jelen, hogy biztos kezesse legyen hasonló jövőnek s e hármas szent szövetség juttasson ideig s örökké tartó boldogságot osztályrészül azok nak, kik e láng oszlop fényétől vezéreltetve ha ladnak czóltudatosan az egyenes ösvényen . kiknek lelkök egén soha homályba nem borul az Isten, haza s emberek iránti szeretet tündöklő napja!... De hol van azon ember, ki önerején min denkor megállhatna a kísértések labyrintjában állandóan kikerülni tudná élet útján a botrán kozások köveit, a bűn, vétek posványáit, ki elé] erősnek erezhetné magát mindenha betölteni szent könyv ama parancsát : „Legyetek tökéle tesek miként a mennyei atya tökéletes !“? Az élet útja nagyon szövevényes! ... Itt kies völgy öle, amott sziklás bérezek ; egyik felöl zöldelő rétek, másik felöl sürü erdők rengetege, száraz avar, rengő arany kalászszal ékes rónaság; néma csend ülte kopár pusztaság, madár daltól hangos berek; sivár föld, viruló virág szőnyeg; ragyogó nap sugár, komor sötét felleg, mind-mind láthatók, egymást váltják, cserélik ott, hol az embernek haladnia kell az életnek utján I . . . Nagy szükség van azért a biztos útmutatókra, hogy irányt tévesztve el ne tévejedjünk, hogy a sik tenger ölén szirének csábitó éneke zátonyra ne juttassa élet hajónkat s magunk dicstelen halál martalékaivá ne legyünk! Mennyi bánat köny, nehéz sóhaj, nyomor, Ínség jajja, fájdalmak kínos terhe alatt nyögök bús zokogása rázza meg naponként a levegő eget; egyesek, családok, népek, nemzetek életének egén hányszor ül sötét felhő, bánat gyász éjjele; hányszor merülnek homályba a boldogság nap fénysugarai s a nap letüntc után nem gyűl csillag fény a sötét éjszakában ?! Soha nem halványuló fény sugarakra van azért szükségünk, hogy a rémes éjszakában el ne tévejedjünk ! . . . Biztat a remény szivárványa, megnyugtat a hit ragyogó csillaga, felemel a szeretet éltető napja, hogy ha kötelességünk útjáról le nem térünk: mindenkor feltaláljuk ama biztos útmutatókat s a soha nem halványuló fény sugarakat, mélyekre oly igen szükségünk van, amelyek : hit, remény, szeretet!. . . Év ezredek kétségtelen tapasztalati ténye tanúskodik róla, hogy csak e szentháromságot bírva a keblekben juthatunk el a boldogság tündér szép csarnokába. Test és lélek együtt alkotják az embert. . Mig a földisóg burka le nem hullt csak kizáró- ag akár az anyag, akár a szellem szükségleteinek kielégítéséről gondoskodás nem lehet elégséges ... A láthatatlan világ polgársága eré- íyeinek ápolása senkit nem oldhat fel a látható nlág polgára kötelmeinek teljesítése alól, s viszont. Ugyanazért a lélek oly irányú működése, hogy csak a vallás virágai nyerjenek ápolást s a földi intézmények sorsáról teljesen megfeledkezzünk: éppen oly óriás botlás lenne, mint ha valaki elégnek tartaná csak a földi dolgokra irányítani figyelme teljességét s a lelki javak szerzését egészen mellőzné !.. . Az, a ki nem téveszti szemei elől a hit, remény, szeretetet, kinek szivében állandó gyökeret vert az Isten, haza, s emberszeretet nem csügged soha; nem feledkezik el égről, földről, emberekről. Sőt azt hiszi és vallja, hogy a boldogságot a vallás virágainak, hazaszeretetnek s emberbarátok iránti testvéri érzületnek hü ápolása adhatja s adja meg... Az ilyen nem tagadhatja meg hitét, nem árulhatja el hazáját, nem döntheti veszélybe testvérét, embertársát. . A hit, remény, szeretet, mely magában foglalja az Isten, haza s ember szeretet drága kincsét, ülte diadalát e napon egy félszázaddal ezelőtt, midőn Magyar hazánk élet egén feltűnt a szabadság, egyenlőség, testvériség fénylő csillaga. A hit, remény és szeretet diadalának tanu- jelei mind ama történelmi tények midőn a sötétség gyász éjjele után világosság ragyogó napja kelt ... Legyen áldva azért Istennek nagy neve ki „diadalmat adott minekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által“ ; magasztaltassék neve az ég és föld urának, ki támasztott koronként lelkes hazafiakat, kik példaadókká lettek, hogy miként kell ápolni híven kebleinkben a hazaszeretetet, mi ként kell hazánkért élni és meghalni.. Legyen áldva Isten, hogy teremtett útmutatókat kik, az Isten, haza s emberszeretet magasztos erényének cselekvésére tanították s tanítják folyton az emberiséget ! • •. Oh azért ma midőn a szabadság, egyenlőség, testvériség dicső eszméinek megvalósulta emlékezetére fólszázados emlékünnepet szentelünk, jusson eszünkbe a szent könyv parancsa „szeressed a te Uradat, Istenedet, teljes szived bői, lelkedből és minden erődből; s szeressed felebarátodat miként ön magadat“; s ne feledjük a haza szeretet szent kötelességét, mert mi ne künk: egy Istenünk, egy a hazánk s „itt élnünk halnunk kell“ !.. Midőn a szabadság diadalának félszázados emlékünnepét üljük ma, lobbanjon lángra szive inkbén s égjen olthatatlan tűzzel állandóan j szent hazaszeretet, hogy ne jöjjön idő, midőn talán hangoznia kelljen felénk a költő ama szavainak: „Ébredj, hazám! mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, Mig nevedet sírkövedre vésed!* Lengjen a háromszinü zászló, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával, melyet hit. remény, szeret, Isten, haza s emberek szeretete aranyozzon meg! Lobogjon a vallásos buzgóság. haza szeretet, ember szeretet lángja olthatatlan tűzzel!'Akkor méltón ünnepeltük meg e mái napot; akkor nem halványul el sziveinkben reménység ragyogó csillaga; akkor „ne félj ón nemzetem, veled marad, megsegít az Isten!“ Nemzetünknek nagy ünnepe! Légy megáldva, megszentelve, Hogy e haza minden fia . Szivébe maradj beirva ... Hit csillaga, s honszeretet Lelkesítse a kebleket; Legyen boldog nemzet s haza, Ragyogjon szabadság napja... Szent Istenünk, édes Atyánk! Kegyelmed harmatát add ránk. Akkor nem rettegünk soha, Sorsunk nem lehet mostoha!... Dr. Kecskeméti Ármin szónoklata. Ajtatos hallgatóim ! Midőn hajnal hasadáskor a kelő nap sugarai mintegy varázs szóra elriasztják az éjnek árnyait, mintha soha sem létezett volna sötétség a földön; mintha csupa fény hazája volna ez a mi világunk, aranyos ruhát ölt magára az egész természet: úgy bukkan fel lelkűnkben ragyogó emlékezete az 1848 -nak, melynek ma ünnepeljük ötvenedik évfordulóját. A diadalmas honszeretetnek, a küzdő bátorságnak, a tettre kész bizalomnak, az erőnek és reménynek vidám fénye tölti el valónkat, földeríti gondjainknak borús felhőzetét; a honfiúi aggodalmak ködét eloszlat ja; elűzi a múlt bánatának ijesztő rémét, a költészet zománczával vonja be a jelen prózáját; ünnepi emelkedettséget visz be a hétköznap hangulatába. Mert ünnepet ülünk, a magyar szabadságnak születése napját. A honszerelem ma imádkozik; történetünk évszázados elégiája hymnuszszá magasztosul, a magyar nemzet géniuszának ajkáról a fátumszerü zokogó bánat helyett az életkedv vig dala hangzik, hálát adva a történet Istenének, hogy meg érnünk engedte a büszke évfordulót. Mi történt ezelőtt ötven esztendővel? A magyar nép szive tiszta, égi szerelemre gyuladt a szabadság, egyenlőség és testvériség nemtője iránt. Hűséges frigyet kötött az örök emberi jogok szellemével akkor, amidőn históriai környezete már temetésre készült és a halottnak vélt nemzet számára buzgón faragták a koporsót, szőtték a szemfedőt, ásták a sírboltotDe im az erőtlen nemzet, három évszázadiak gyötrelmétől elcsigázva, egyszerre magához tért a szabadban, a nyugat európai eszmék friss levegőjén; elnyomott igazságának tudatában be- lékiáltotta a temetői csöndbe: „nem akarok ón meghalni,-.az életet követelem!“ Csak tetszhalott volt a magyar nemzet; kimerült három évszázadnak meddő munkájától. Mint a pogány hitregónek elkárhozott királya, a ki pokoli büntetése fejében nyomasztó nehéz köveket hengeritett föl egy nagy hegyre, de egészen a csúcsáig soha sem bírta, onnan min dig visszagördültek; igy volt a magyar nemzet. Ez vala a fátuma. Megfeszített • munkássággal, titáni erővel hordogatta az állami függetlenség termés köveit fölfelé, történeti hivatásának meredek hegyi ut ján, de a csúcsnál a jogtipró erőszak mindig visszalökte. A klasszikus népek regéiből bizo nyosan emlékeztek arra a ruhára is', melynek nappal font szálait éjjelente szétbontotta egy láthatatlan kéz. Ilyen volt a magyar alkotmány ruhája. Bármily erősen szőtték is azt össze honszerelmük virasztó gondjában a szabadsághősök a békekötések és nemzet gyülósbeli határozatok szálaiból, a sötétben bujkáló hatalom, a sohsem pihenő ellenség mindig szóttópte Nemzetünk ■ jobbjainak más dolguk sem volt, mint összevarrogatni a hézagot, a szakadást. Ebben fecsórlödött el az ország ereje 300 évig, a közélet fejlődéséről szó sem lehetett. Más népek nyugodtan dolgozhattak culturájuk erős- bitósón. nyelvük művelésén, állami létük megszilárdításán, mig a mi osztályrészünk a vesz- teglés volt, a bizonytalan tengődós, hogy legalább a meglevőt el ne vegyék tőlünk. Küzdöttünk okos szóval, de hiába, küzdöttünk a harcztéren, de hasztalan; bölcs szavak erejének permetező árja, mártírjaink hősi vérének hullása nem bírta megtermékenyíteni a magyar alkotmánynak sivár, parlag földjét, nem bírta kifakasztani rajta a szabadságnak, függetlenségnek üde szép virágát. Bocskay, Bethlen Rákóczy, a halhatatlan félistenek, a mesebeli titánok módjára megostromolták az eget, a nemzet ellenes hatalom büszke felsőségét, de szépséges munkájuk mindig hajótörést szenvedett Ez is hozzátartozott a magyar fátumához Mintha ő rajta teljesedett volna he az egykor Izraelre kimondott fenyegetés; hogy az ég, mely fejed fölött van, órczczó leszen és lábaid alatt a föld vassá.“ Történetünk égboltozata a mohácsi végzetes naptól fogva 300 é-vig mintha órczből lett volna, nem mosolygott le onnan ránk a szabadságnak éltető sugara; nem hullott le onnét az emberi jogoknak áldást hozó esője; éi alkotmányos életünk talaja meg vas volt, úgy c: hogy a nemzeti culturának és állami független- jí sógnek plántája nem verhetett benne gyökeret, h A jogfosztó uralom örökös telet hozott a magyar h alkotmányra és el akarták velünk hitetni, hogy ff ez a természet rendje, hogy ott is mindig tél ő. van; a börtön homályával vettek körül bennün- jé két és el akarták velünk hitetni, hogy ez a tér- h mószet rendje, hogy ott is mindig sötét van; a tt temető némasága honolt körülöttünk úgy, hogy á: egészen elfelejtettük a szólás szabadságot. Már v azt hitték, hogy a magyar békésen lemondó ke- ri leti közömbösséggel beletörődött a históriai nyo- n moruságba: midőn egy szent napon, 1848. már- ő czius 15-ón megmutatta, hogy csak rejtett energia n volt az ő szunnyadása; kitört az élet vágya, a ig sorssal is daczolni tudó őserő. b Romba dőlt 3 évszázadnak bűne, mulasztása, mint egy rósz álom; újjá született a magyar nemzet egyszerre, égy napon; megszólalt a ama korszaknak ihletett nagy prófétája Kossuth b Lajos és hirdette az [élet igéjét: „A történet örökkévaló Istené küldött engem, hogy fölserkentsem a csüggedőket, hogy bekötözzem a tört sziveket, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak és a börtön lakóinak szabadulást. Kelj fel én népem, hisz a tél elmúlt már; nem látod-e a csodás kikelet ragyogását, mint fakadoznak az uj eszmék rügyei a történelem fáján; nem hallod-e a jövő zenéjét, mint imádkozzak Európa népei a világ história templomában a szabadság, egyenlőség és testvériség szent zsolozsmáját?“ A magyar nép látta és megértette; szabad lett a hazának mindegyik polgára; testvére lön a magyar a magyarnak, nemes a jobbágynak, ur a parasztnak a törvény előtt ép úgy, mint a közterhek viselésében; szabad lett a gondolat, a sajtó. — Csakugyan talpra állt' a nemzet mint egy ember, midőn a lánglelkü dalnok ébresztője ma 50 éve a szivekbe markolt. — Az ő szájából hallá a kinyilatkoztatást, a magyar szabadságnak és függetlenségnek 12 törvényét, és mint egykor a Sinaion parancsokat osztó lsen szavára felzugott a viszhang „Megtesszük, értjük“ akkép tört ki a tettre kész fogadalom minden honfi szivéből felekezeti külömbsóg nélkül „Úgy lesz, úgy lesz“. A magyar népnek emlékezetes 12 kívánsága, mint 12 drága köve egy mozaiknak, rögzíti meg a 48-as idők szellemét. Vigyázzunk jól, hazámfiai, ha a mozaikból egy kő is hiányzik, elvész az egész harmóniája, kifejezéstelenre válik a kép. Ép úgy ha csak egy parányát is meghamisítjuk márczius 15-nek, ha csak egy tűszurást is ejtünk a 48-as idők lelkén, eszméi tartalmán, belebetegszik majd az egész magyar alkotmány. Az alattvalói és királyi hűségnek frigyéből született a magyar szabadság szeretetnek fenséges hősköltemónye, melynek czime 1848. Az eposznak egyik szerzője maga a fejedelem volt, szentesítvén a magyar nemzeti jogok bibliáját, mely 1848 márczius 15-én lön kinyilatkoztatva. Méltán nevezhetjük a benne foglalt 12 parancsolatot a magyar szentirásnak A nemzet [fölként prófétái buzgón hirdették a népnek a megtisztult hazafiság szentséges tanait, hogy bálvány imádást ne űzzön újra, hogy vissza ne sülyedjen elavult, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét lábbal tipró intézmények kultuszábaKossuth és még sokan a nemzet halhatatlanjai közül voltak az uj eszmék papjai, és minden magyar hazafi, élükön a királlyal, szivébe zárta azt a márcziusi hitvallást. Fölépült hát a magyarok Istenének szentélye, mely a népkép- viselet, a népakarat sziklaszilárd fundamentumán büszkén emelkedett az égnek; falainak tégláit egy-egy elévülhetetlen nemzeti jog alkotta, tetején a királyi korona ragyogott tiszta fényében, homlokzatáról meg eltéphetlen szövetből zászló függött alá a háromszoros felírással: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.“ De haj, alig fejezték be a fölséges müvet, máris komor felhők mutatkoztak a látóhatáron A bizalmatlanságnak, szószegésnek, fondorlatnak, a felbujtott irigységnek mérges párái rakodtak rá történetünk égboltozatára, s elkezdődött az öldöklő vihar. Élet-halál harcznak mennydörgése zúgott belé a szabadság születését ünneplő hozsannákba; pusztító villám csapott bele a magyar nemzeti jogok szentélyébe, porrá égette azt; és a magyar haza, mely ujjongó mámorában lakodalmas házhoz hasonlított, most egy nagy ravatallá változott. Óriási halottas szobává lön az ország. Tudjátok, mit fektettek koporsóba? Államunk alkotmányát, függetlenségét és törvényes jogait. A szivetrázó gyásznak, siralomnak magasztosan szomorú emlékezeténél ajkaimon megszűnik a szó, nem bírom ón azt elmondani. Csak megfogyott a nemzet, de meg nem tört; a hosszú gyász éjszakájának feketesége lassanként a pirkadó hajnal rózsaszínévó enyhült. Eljött a koronás építő mester, jóságos királyunk, helyreállítani segítette azt a drága szentélyt, szabadságunknak, függetlenségünknek elhamvasztott templomát, és újra kigyult benne a már- eziusi eszmék tiszta szelíd mécsese. Ne is aludjék el soha! Ezért imádkozunk hozzád, világ- történet Istene: „hadd ihlesse meg a királynak és népnek szivét amaz országot teremtő márczi- cziusi férfiaknak emléke. Leborulunk mindnyájan az ő eszményi honszerelmük előtt, mint a hogy a nemzet nagysága előtt egykor ők is meghajoltak Oh adj öfőt, hogy oly bölcsen és ön- feláldozóan tudjuk szeretni hazánkat, mint a hogy ők szerették- Boritsa^alkotmányunk virágos kertjét a negyvennyolczas eszméknek üdítő harmata, hogy fölfrissüljenek és még jobban illatozzanak tőle nemzeti jogainknak feslő bimbói. Ne vér áztassa őket többé, hanem hálaköny és a munka verejtéke. Ne a pusztító szenvedély napja süssön rájuk, hanem a polgári egyetértésnek, király és nemzet rendületlen bizahnának melege érlelje őket. Legyen 1848-nak eleven emléke minden magyar szivében, kiirthatatlan, mint az örök igazság. Tedd boldoggá ezt a sokat szenvedet, és bűnhődött nemzetet“ Amen! A népgyülés. Délben a kereskedők egyértelmű elhatározás alapján | nagy nap iránti hazafias kegyeletük je'éiil bezárták üzleteiket és délután 2 órakor óriási népAz isteni tisztelet II órakor ért véget, onna a közönség a folytatólagos díszközgyűlésre vonult, de már nem juthatott a terembe, mert az zsúfolásig megtelt. Az izr. templomban. Az izr. hitközség a nagy nap emlékére meg hívta a Gyulán már több Ízben szerepelt Kecskeméti Ármin immár felavatott ifjú rabbit, akit mollcsleg irva a makói izr. hitközség más nap lelkészének megválasztott, mely választáshoz úgy a derék rabbi nak, mint a makói hitközségnek egyaránt szívből gratulálunk. Kecskeméti Ármin a hozzáfűzött jogos várakozást ezúttal nemcsak igazolta, hanem még sokszorosan felülmúlta; beszéde, mely igazi műremek, úgy fenkölt tartalmánál, mint szép, szabatos előadásé ndl fogva valósággal elbűvölte az ájtatos hallgatóságot, melynek nagyobb felerészét keresztények képezték. Az isteni tiszteleten a hitközség széphangú ifjú főkántora vallásos és hazafias énekeket adott elő,, egy gyermekkar pedig szépen énekelte a szózatot és a hymnust. Kecskeméti Ármin rabbi szónoki beszéde a következő:
