Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
12-ik K/iám. XXX, évfolyam. Gyula, 1898. márczius 20-án. 8i Szerkesztőség: 1 Templomtér, Dobay János 1 kereskedése, hova a lap szellemi részét-illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij ; I [ Egész évre . 5 írt — kr. (' Félévre . . . 2 ». 50 » Évnegyedre . l » 25 » v Eyyes szám ára 10 kr. á Társadalmi és közgazdászat! lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó EC IfcT D AVID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza. és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kri A gazdasági egylet és a saecularisatió. maid ha érdemlegesen f0g vele foglalkozni, akkor esetleg le fogja szavazni s abba köny- Dr. Zsilinszky Endre úrtól a következő nyü vérrel belémenni s tűrni, hogy vaoyonelkobz ás, gazdasági egylet — jól értsük meg: nem minden kérdés megvitatására jogosult politikai testület, hanem gazdasági egylet — kebelében történő javaslatként nyomassák ki s tárgyaltassék. Ha az albizottságban csodálatosan néni is sikerült, a választmányi ülésnek a monstruósus eszmét egyszerűen agyon kellett volna ütni, a választmányi tagoknak egymás között becsületszóra megfogadni, hogy mély titokban tartják, miszerint az szóba is jöhetett, és az ülésben résztvett hírlapírót pedig megkérni, hogy szíveskedjék az eszme felmerüléséről egy betűt sem irni Az agrár és nem agrárszoczialistáknak — bár akaratlanúl — alig; tett még; valaki olyan szájuk ize szerinti szolgálatot, mint ezúttal a békésmegyei gazdasági egylet, a papi vagyon saecularisatiójának eszméjével cselekedte. Olyan ötletszerű, olyan könyelmű kísérletbe bocsátkozott, amelyet — tartunk tőle — nem expiál, nem tesz jóvá a meghátrálás, a visszavonás, ami a meggondolatlanságnak és e fölött gyakorolt jogos kritikánknak különben legékesebb bizonyítéka. sorokat veszszük Tekintetes szerkesztő ur Figyelmessé tétetvén a »Békés« f. évi 11-ik számában megjelent: »A békésmegyei gazdasági egylet és a papi vagyon szekularizácziója« czimü tárgyilagos czikkre, annak személyemet megtisztelő részére nem a magam mentségére, csupán az igaz ság érdekében legyen szabad a következő szerény megjegyzést tennem: A pajti javak szeladaripatióját illető indítványt én sem nem tettem, sem nem pártoltam ; mindössze mint egy albizottság elnöke, ki két protestáns bizottsági tag ellenében, három ka- tholikus bizottsági tag kívánságára, a saecularisa- tióra vonatkozó indítványt határozattá emelni voltam köteles, azon albizottság előterjesztésének tárgyalása alatt fölemlítettem, hogy a gazdasági egyleti titkár által a választmányi gyűlésen felolvasott memorandum nem mentette ki az albizottság javas latait, minők például a katonai gyakorlatba behívott cselédek bérének a gyakorlatok ideje alatti mily mérvben való kifizetése;'-továbbá a papi javak sae- cularisatiojára vonatkozó indítvány. Igen sajnálom, hogy azoknak, a kik minden áron protestáns emberrel szeretnék a papi javak saecularisatiójának kérdését napirendre hozni és annak ódiumát azok nyakába varrni, el kell rontanom örömét, mert határozottan kijelentem, hogy nem fér össze Ízlésemmel, miszerint protestáns létemre a kath. papi javak sae- cularisatiojáról beszéljek, vagy épen arra vonatkozólag indítványt tegyek, akár most, akár a jövőben. B.-Csaba, 1898. márczius 17. Dr. Zsilinszky Endre Amidőn a legnagyobb készséggel közöljük eme sorokat, szívesen elismerjük, hogy dr. Zsilinszky Endre ur — a fenti, tényálla- dék szerint — jogosan kifogásolhatta múlt heti közleményünknek személyére vonatkozó részét. De igazolásunkra fel kell említenünk, hogy mi a gazdasági egyletnek a papi vagyon saecularisatiójára vonatkozó javaslatáról csak akkor vettünk tudomást, amidőn azzal a békésmegyei eredetű hírék szokott szenzácziós alakjában, az összes fővárosi s közel vidéki lapok el voltak árasztva. Csak ekkor olvastuk el figyelemmel a gazdasági egylet székhelyén megjelenő csabai lapot, amelynek a gazdasági egylettel való szoros összeköttetését és benső viszonyát velünk együtt mindenki ösmeri s miután a szeku- larizácziót az ülésről szóló tudósításnak csakis a dr. Zsilinszky Endre felszólalásáról hozott részébon találtuk meg, teljes jóhiszeműséggel hoztuk vele az ő nevét kapcsolatba. De dr. Zsilinszky Endre urnák fenti sorai után ismételten is készséggel beösmer- jük, hogy tévedtünk és őszintén sajnáljuk az esetleges keserűséget, amit eme tóvedé- sünkkel okoztunk. Ennek előrebocsátása után azonban mindazt, amit a saecularisatió eszméjét illetőleg lapunk múlt heti számában megirtunk — természetesen a dr. Zsilinszky Endre személyét érintő rész kivételével — teljes mértékben fentartjuk. Fentartjuk annak daczára, hogy a .vasárnap óta újra összeült albizottság a saecularisatió eszméjét teljesen elejtette, úgy hogy az agrarsocialis kérdésről kinyomatandó javaslatban egyátalán nem fog előfordulni, mintha senki szóba se hozta volna. Mert végzetes és alig-alig reparálható hiba marad, hogy a saecularisatió szerencsétlen eszméje, bár a dr. Zsilinszky Endre helyesbített tényálladéka szerint is, nem csak szóba jöhetett, hanem javaslat stádiumáig is érlelődhetett a gazdasági egylet kebelében. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Az eszmét bárki vetette légyen fel, már az albizottságban lehetetlenné kellett volna tenni ; amennyiben ez pedig nem történt meg, az igazgató-választmánynak nem Muukásiigyiink. Irta Oláh György. IV. Az alkotmányos élet kezdetén az orosházi munkásnép, mondhatjuk általában a kis birtokos földmivesek felújították igényeiket az úrbérrendezés s legelő elkülönítés alkalmából fentartott sérelmeik orvoslására. Akadt a népnek prófétája. Táncsics újra Orosházán termett; de kiszorította a vezérszerepből tanítványa, egy egyszerű földmives Kertész György; ki elég tekintélyes vagyonnal rendelkezve, minden idejét s törhetetlen buzgalmát titokban már korábban is az „elnyomott igazság“ keresésére szentelte. A népnek Csákó és Szénáshoz való jussáért lépett fel 1865-ben már nyíltan, szívós kitartással fáradozott a szegénység érdekében a kormánynál, vármegyénél. Az úrbéri iratok elvesztek. A nép ebben jogai érvényesítésének szándékos lehetetlenitését hitte, s hangoztatta; s annál nagyobb szenvedélyességgel igyekezett igazságát keresni. Kertész György részére egész vagyont érő összeget gyűjtött, ezrével Írták alá panaszos kérvényeiket. Hatóságoknak, bíróságoknak évtizedeken át réme lett a szívós kitartása fáradhatatlan vezér. — Feljelentések az ügyet „elaltató“, — megvesztegetett „szegény védő“ s a bíróság ellen egymást érték. A folyamatba tett perekből a kirendelt ügyvédek egymásután dőltek ki, s a per elvesztésének eredménye az a hit lett, hogy a „szegény nép igazsága ismét elnyomatott“. Kertész áldozata lett az ügynek, mely nem aludt el halálával. A tévhitnek uj apostolai kerültek; de ezek már titokban működtek gyűjtötték a filléreket az igazság keresésre, s midőn a „szabadsajtó“ utazó prófétái észrevették az elégületlenséget, a titokban fejlődő mozgalmat, felkeresték az elkeseredettek tűzhelyeit, s régi felégületlenségök és sérelmeiknek uj irányt adtak, — s ezen uj iránynyal lépett a munkásnép a küzd- tórre. még elSzomorú jelenségek ezek, de szomoritóbb az, hogy e nép, melynek elkese redóse oly nyilvánvaló volt, teljesen magára hagyatott csaknem egy félszázadon át, s engedte a hatóság, a társadalom, hogy dúljon lelkében az izgalom, növekedjék, erős- bödjók egész a kitörésig a jogtalanság tévhite. Nem törődött felvilágosításukkal senki, kiszolgáltatta tétlenül e különben alapjában jóravaló népet az izgatásnak. Elégnek vélte á hatóság s a társadalom, hogy a vezér ett volna szabad azzal megelégednie, hogyj„bolond“-nak nyilváníttatott, s nyugodtan lélekzett ezzel mindenki, mind addig, mig a lassú moraj dörgéssé változva tevékenységre óvta fel a megdöbbent közönséget. S váljon a megdöbbenés tevékenysége miben nyilvánult? — A féktelenkedő sajtóra liem mertük rányomni kezeinket, pedig ott volt a szabadság apostolának a szabadság napjaiban, a szabadsajtó születésénél keletkezett rendelete, a sajtónak a haza, szabadság s a törvényesség veszélyeztetésére szolgáló izgatásai megtörésére a az utasításai alapján felmutatott intő s szomorú példa, a história áruló kivégeztetése; Természetesen más idők, más viszonyok, más eljárást követeltek, de mi még a legenyhébb eszközöktől is rettegtünk, — 8 a haza s a közrend ellen izgató sajtótermék elkobzásánál is megrettentünk, a hon atyái feljajdulásától; s nyugodt lélekkel vagy ennek látszatával elnéztük, hogy az idegenből jött izgatok a község első emberénél kávézva, készítették elő a munkás nép kitörését s törekvéseik programmját. — A forrongó néppel közvetlen érintkezésre, annak felvilágosítására, törvénytelen czéljairól meggyőzésére ki gondolt? A hatóság a maga merevségével parancsolt, büntetett. Bizalmat keltő jóakarattal, szeretetteljes felvilágositás- isal a néphez ki sem fordult s ennek következménye a mai állapot s talán az aggasztó jövő. A munkásmozgalom másik jelentékeny pontja Csaba volt. Csabán szintén fontos körülmények hatottak rég időktől fogva a földmives nép állandó izgatottságban tartására. Emlékezzünk vissza az örökváltsági és a legelőfelosztási ügyekből kifolyó s évtíze deken át tartott eseményekre. Az izgatottság, a nép elkeseredése a vélt és valódi sérelmekért állandó volt a század közepe tájától kezdve; s a hatóságoknál minden lépten-nyomon s időnként a trón előtt is kereste a nép sérelmeinek orvoslását, s az eredménytelen küzdelemben ki nem fáradt s hogy hatást keltsen, ne n egyszer adott hangjával hatalmas erőt. Az örökváltsági szerződés nagy terhet rótt Csaba lakosaira. Csaknem egy millió forintot kellett volna rövid idő alatt kifi zetni s akkor, midőn a szabadságharez csaknem minden erőt felemésztett: a fizetés nemcsak rendkívül terhes, de elkeserítő is volt tapasztalván a fizetésre kötelezettek, hogy más községek lakosai jobbágy földjeiket minden fizetés, minden megterheltetés nélkül kapták tulajdonul. Rendkívül fokozták az elégületíenséget a közös legelő egy részének egyéni felosz tása körül felmerült szabálytalanságok s egyes városrészek lakóinak e miatt szenvedett sérelmei a felsőbb bíróságot a felosztás megváltoztatására indították; mi ismét csak zavart s elégületlenséget keltett még azoknál is, kik a felosztásban megnyugodtak, mert már földjeiken beruházásokat tettek s azok mégis újra felosztás alá kerültek. Csaba község közönsége a legelőlelosz- tásban keresett módot és alapot arra, hogy az örökváltság hátralékot behajtsa. — A ki nem fizetett, — s ezek a legnagyobb részben a szegény zsellérek voltak, — annak legelőilletménye foglaltatott le s adatott el tartozásának fedezésére s igy aztán ha néni sokán is, de többen elvesztették földjeiket s azt is, mit már befizettek Nem csoda aztán, ha ezek zúgolódtak s találtak részvéttel, sajnálkozással eltelt rokonokra, barátokra kik együtt éreztek velők s igyekeztek őket támogatni midőn sérelmeiket panaszolták. Egész tömeg verődött össze igy s nagy pártot képeztek, mely szemben állott egy másikkal. »Egyiket a szegények, másikat a vagyonosak alkották s egymással a városban s a felsőbb hatóságok előtt erős küzdelemben állottak.« A pártok a községi közélet terén 1861-ben Lapunit mai számához egész iv m ellélílet van csatolva. mérkőztek meg az elöljáróság választásánál és sikerült a »szegények«-nek felszínre vergődn. Megválasztották bírónak Zsibrita Jánost, kit családi traditiók is a szegénység vezérévé tettek. Most megindult a hajsza Zsibrita ellen, melynek eredménye az, hogy tisztétől meg- fosztatott és ellene s több társai ellen hivatali visszaélések, izgatás, felsőbb hatóságoknak ellenszegülés stb. miatt büi.vádi eljárás is .folyamatba tétetett. A bíróság ielmentette a vádlottakat, de a hatóság tisztségeikbe nem helyezte vissza őket. Erre következett aztán a panaszok, vizsgálatok hosszú sora, melyek még a hetvenes években is jól benyúlva, tartottak. Százan, ezren Írogatták alá a kérvényeket, panaszleveleket s ezek már nem a Zsibrita és társai sérelmeit panaszolták, hanem ezt atkáimul ragadták meg arra, hogy az örökvált- ságból s legelőfelosztásból eredett sérelmeik orvoslását kérjék, sürgessék. Ha az 1891 évben lefolyt munkáskitörés vezetőinek névsorát összehasonlítjuk az úgy Orosházán, mint Csabán korábban történt kitörések vezéreinek, intézőinek névsorával, megtaláljuk a nevek ugyanazonosságában az összefüggést. Azon a téren mozogva találjuk, elkeseredéssel, elégületlenséggel eltelve igazságot, régi sérelmek orvoslását keresve a fiút, hol atyja küzdött. Bánfalva községben talán legnagyobb mérvet öltött a munkásmozgalom az 1891-ik évben, s szerintem a legtenyegetöbb is vármegyénkben a bánfalvi munkásnép hangulata, elégületlensége, mert e községben nem lakik más, csak szoczialista. Itt a baj újabb keletű. A község lakosainak vagyoni viszonyai, mint tudjuk elég kedvezőtlenek s hiányoznak a vagyoni gyarapodás feltételei e községben. A megélhetés nehéz küzdelmei között merült fel a volt földesurak utódai s a község lakosai között, a szőlő dézsma váltsági ügy, mely hosszas perlekedés után 1889-befi ért véget, a lakosságra nagy terhet hárítva, melynek rendezése éppen az 1890. és 1891.években került szőnyegre. Lehet-e megértetni e néppel ma, a jobbágyi viszonyokból eredő követelések s kötelességek jogosságát, s lehet-e egykönynyen eloszlatni, különösen, ha izgatok akadnak az ily helyzetből származó elégületlenséget. Hol az a fegyelmezett nép, mely ily terhek súlya alatt még ha igazságosnak hiszi is azt, fel ne jajdulna. Folytathatnék tovább.. Minden községében vármegyénknek találunk a nép körében elő oly sérelmek emlékeire, melyeket az utód fentart. Tapasztalhatjuk is, hogy sok sok, a múltra fátyolt boritó körülmény, elfedte vagy homályossá tette azon sérelmeket, melyek orvoslásáért az elődök küzdöttek s az utódok már nem is érezvén közvetlenül a sérelmek hatását már nem is tudják azt miért kell nekik elégületler.eknek lenni; de azok mert a hajlamot örökölték, s arra, hogy azok legyenek, elég tudniok, hogy atyáik is azok voltak. Minő hálás talaja, s minő alkalmas anyaga an közöttünk az izgatásnak! De mégsem oly kétségbeejtő a jövő. Uj nemzedék kél a régiek helyén, s minden örökre elnyugvó egy-egy oly sérelfü- hitét, érzetét viszi magával a sirba, nu ev. már nem ismer, s ha ismer is meg ner8síei az utód, s azt mely örökségben itt gyekezni fogunk szeretetteljesen, bitókkal keltőén foglalkozva a néppel orvosolj az al- tévhitet eloszlatni. Hiszen ez nem szavakkal feladat. dalárda a •kel. Azután _________ íép felolvasás ________________.rczius 15-éről. , B ernáth István nagyon nagy <, a mely után a eje közben oszlott
