Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-04 / 49. szám
49-ik szám. Gyula, 1898. deczember 4-én XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHIT ~ri Ä tt t Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza. és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. H Nyilt-tér sora 10 kr. Községi tisztujitások. (B—y.) Az év végével lejár a vármegye községeiben három óv előtt megválasztott előljárósági tagok megbízatása. A lakosságnak újból megnyílik a joga, hogy maga jelölje ki lakostársai közül azon egyéneket, kiknek kezében nyugodtan látja községe szellemi és anyagi ügyeinek vezetését és kiket bizalommal ültet az elöljárói székbe, hogy abban három éven keresztül jogokat gyakoroljanak és kötelességeket teljesítsenek. Csekély népességű kis községekben, a hol a községi élet nyilvánulásai csak a legszűkebb mederre szorítkoznak, alig bir nagyobb jelentőséggel az elöljáró választás. Minden községben van nehány módosabb, rendesen tisztes korú, becsületes ember, a kik felváltva kerülnek az elöljárói állásokba, hogy ott a mindent személyesen végző jegyző mellett mintegy bizalmi férfiakként szerepeljenek, a ki azután az ő hozzájárulásukkal ellátja a közigazgatást, mely ily helyen csak I törvények és rendeletek végrehajtásában áll a nélkül, hogy a község szellemi vagy anyagi élete kezdeményezőleg adna anyagot az elöljáróságok, hatóságok munkálkodásának. A mi vármegyénkben teljesen ellenkezője áll ennek. Községeinknek legkisebbike is népesebb egy-egy felvidéki városkánál, legtöbbje egy-egy vidéki emporium, a társadalmi, kulturális és gazdasági élet lüktető elevenségével, minden téren a fejlődésre való igények megszámlálhatatlan sokaságával és fontosságával. Mindegyik községünk nagysága, vagyoni helyzete, lakosságának általános értelmi fejlettsége a legteljesebb mérvben igényli a törvényben biztosított önkormányzati jognak elismerését és gyakorlását; | közigazgatási élet magukban a községekben folyik le és nyilvánul, a felsőbb hatóságok gyámkodó szerepe megszűnik és inkább az ellenőrzésre, közvetitésre és a fejlődés irányainak kijelölésére terjed ki és azért a hatósági közegek és maga a vármegye is szívesen respektálja a község akaratnyilvánítását, csak a legritkább esetben, szükségből avatkozván be a község belső ügyeibe. A mi községeinkben fontos kérdés, kivel fálilá. „Ciné mintye“. A nap éppen most bújt ki. Amint előre tolja vérpiros korongját, lassanként felvidul az egész táj. A pacsirta a magasban repkedve énekli hálaadó imáját, a fürj a mezőben pitypalatyol. Harmatban úszik az egész mező. Minden egyes füvön, virágon levő harmat-i csepp százszoros visszatükrözője a nap sugarának. Most hallható a tücsök -czirpelése, amely amint összevegyül a madarak danolásával és a gulya kolompjával, sajátságos kellemes zenévé válik. Friss ózontartalmu levegő árad szét mindenütt. Üdítő hatása vetekedik a hegyvidék levegőjével. Nagy élvezet az ilyen pusztai reggel. Az aszatolásra menők vig dalától visszhangzik a környék. Leányok, legények mennek egy nagy csoportban, hogy az árpa és búza vetéseket megtisztítsák a dudvától. Enyelcgnek, tréfálnak egymással. Bogár Imre meg Szabó Évi visszamaradt. Mintha hangját vesztette volna az egész sereg egyszerre megszűnik a vig nóta. Hol vagy Évi? kérdik most többen. Nincs aki vezesse a nótát. De mihelyest hátratekintve meglátják Bogár Imrével, elhallgattak. Tudták hogy az a szeretője. Irigy szemmel is nézte a többi legény. Nem volt a faluban oly szép és víg leány több mint az Évi. Igaz ugyan, hogy Bogár Imre sem ijedt meg a maga árnyékától, de hát azért nem kezdtek ők el vele. Szép szálas legény volt. Hej töltsük be az elöljárói állásokat és azért alkalomszerűnek tartjuk figyelmeztetni a közönséget azon jognak jelentőségére, melyet a törvények az elöljárók választásában biztosítanak részére. Nem szabad felednünk, hogy a birói állásra ma már nem elégséges a tekintély, jól táplált alak, a mely az adómabeli jó bőre szabott ködmönt megtölteni képes; a tekintélynek a becsületességben, józan észben, találékonyságban és helyes ítélőképességben kell nyilvánulnia. A mai kor rohamos haladásával együtt kell fejlődnie községeinknek is és pedig minden téren kivétel nélkül. Kulturális, gaz- dasági, egészségügyi, közlekedési és szépészeti téren igen-igen sok feladat vár még megoldásra mindenütt és a mely község ebben az általános előre menetelben nem tud lépést tartani a többiekkel, késlekedik vagy megáll fejlődésében, annak lakossága mihamarabb érezni fogja az elmaradás káros következményeit minden, de első sorban vagyoni tekintei ben. A községi elöljáróságnak feladata pedig, hogy ebben a fejlődésben a községet vezesse, arra eszméket, irányt adjon. A községi élet minden mozzanatát legjobban ismerő elöljáróknak kell lenniök azoknak, kik felismerik a községnek szükségleteit és leleményességükkel megtalálják az eszközt, mely e szükségleteket legjobban kielégíti. Minden fejlődés, minden u ji tás áldozattal jár, és a községi elöljáróságnak pusztán maradiságból nem szabad vonakodnia az áldozat meghozatalától, de épen legszebb feladata ott- kérni és sürgetni az áldozatot, a hol az busásan fogja meghozni gyümölcseit. Örvendetes jelenségként tapasztalható községeink vagyonosabb és értelmesebb polgárainál a törekvés arra, bogy mint a lakos ság bizalmának letéteményesei elöljárókká választassanak. Megengedhető és dicséretes személyi becsvágy ez egyrészről és másrészt a tettre készség és a közügyek iránti érdeklődés örvendetes nyilvánulása De ezen törekvés csak addig és azoknál jogosult, a meddig és a kik hivatottak és képesek is az elérni kívánt állás betöltésére. Az elöljáróság ma már nem pusztán tisztesség, dekórum, hanem de bolondulásig is szerette az Évit. Talán az is őt. Haladtak tovább vigan. Nem törődtek többet velők, hisz nekik is volt már választottjuk. Csak egy oláh legény vált ki közülök. Hatalmas egy alak volt, valamennyi között a legerősebb. Nem is hivták máskép, csak a medve. Tulajdonképen már ő nem is volt oláh, csak a neve, meg az apja volt az. 0 már tördelve, alig alig beszélt oláhul. Csak mikor haragudott, vagy káromkodott, jött ki oláh szó a száján. De az aztán borzasztó lehetett. Lehorgasztott fővel haladt előre és most is egyre mormogott. Hiába tréfáltak vele nem válaszolt, látszott rajta, hogy nagyon busul. Tudták a többiek, hogy ötét is megigézte a Szabó Évi szeme, csakhogy neki nem igen ragyogott. — Te Évi — szólt most Bogár Imre — szeretsz te engem. — Hát tudom is én, talán, válaszolt a leány pajkosan. — Mindig csak játék aszó a szádban. Mond igazán, kérte tovább a legény. — Majd mindjárt megkérdezem a lajbim gombjától. Igen . . ! nem . . . igen . . . nem ... na itt hiányzik egy gomb, máskülönben „nem“ maradt volna. Hát nem tudom biztosan, de azt hiszem igen, — Hát ha szeretsz, mit akarsz attól a medvétől? Miért csalogatod azt is? Tán annak is megígérted, hogy hozzámész feleségül ? — Ejnye de úgy vallat, mintha már a hites felesége lennék, duzzogott a leány. Majd ha az leszek, akkor lehet féltékeny. Addig pedig azt szeretek, a kit én akarok. Azzal neheztelve ott hagyta a legényt. — Jó, jó, csak meg ne bánd I kiáltott utána az. Utána nézett egy kicsit, aztán szomorusáa kötelességeknek nehéz és nagy sokasága. Minden jogosulatlan törekvés már kezdetben elfojtandó tehát, atyafiságos vagy más tekintetekből a közügy kárára annak tápot nyújtani nem szabad. A községi tisztujitás előhirnökei a most folyamatban levő községi képviselő-választások, a mik nem kevésbbó fontos mozzanatot képeznek a községek életében. A községi képviselőtestület az, a mely hozzájárulásával, határozatával a megvalósítás stádiumába hozza az elöljáróság és egyesek által felvetett eszméket és javaslatokat. A törvény korlátái között önállólag rendelkezik a község sorsa felett, azért fontos, hogy az elöljáróságok és képviselőtestületek közhasznú együttműködése biztosítva legyen. A képviselőtestület ellenőrzi az elöljárókat, elbírálja javaslataikat, korlátozza czél nélküli kiadások megtételében és sarkalja oly intézmények létesítésére, melyek a közönség előnyére, a község fejlődésére szolgálnak. Olyan képviselőtestület, melynek tagjait a közügyek szeretete a község ügyeiért való lelkesedés hatja át, a mely a haladásra való törekvést a józan mérséklettel okosan tudja összekapcsolni és érvényesíteni, csak hasznára lehet a községnek és boldogulására a községben lakó egyeseknek. Az érdeklődés mellett azonban feltétlenül szükséges a képesség is és ez különösen áll az előljárósági tagokra nézve. A mi községeink elöljáróságának mindegyik tagja egy- egy hivatalnok is, bizonyos fokig önálló ügy- és munkakörrel, a mit rátermettség, előismeretek és tapasztalat nélkül ellátni nem képes. Különösen áll ez a pénzkezelésre hivatott közegekre nézve. Olyan vagyonnak kezeléséhez, a milyennel községeink rendelkeznek, oly nagy állagú pénztárak bonyolult számadásainak vezetéséhez, a milyenek minden községünkben vannak, nem elég a jóakarat, oda tudás és nagy gyakorlati kép zettség szükséges. És különösen is felhívjuk erre a községek figyelmét, hogy a köz- vagyonnak kezelését ne bízza ahoz nem értő emberekre, ne tegye ki a talán legjobb igyekezettel, de ismeretek nélkül a pénzkezelésre vállalkozó becsületes férfiakat annak, ^ában nagyot ütött a kezében levő aszatoloval a földbe. Az pedig egyszerre vígan szaladt előre és ismét danolni kezdett, mintha semmi sem lett volna. Pedig hát lehet, hogy érezte Ő is, hogy most rosszul bánt Imrével, de hát durczáskodott. A többiek mindjárt észrevették Boy ár Imrén, hogy nincs rendben a szénája. Nagyon szomorúan haladt előre. A leány odament a medvéhez. Rámosolygott és az öklével nagyot ütött a hátába. Hát magát mi lelte, min busul, Gligor? kérdezte pajkosan. Az mintha megkönnyebbült volna, felnézett. — A te szemeden búsulok Évi! Azon. Ugyan hogyan búsulna maga az én szememen. Hisz a földön áll, azon busul. — Ne tréfálódj mindég, válaszolt a medve. Úgy tudsz te mindenkivel játszani, a hogy te akarsz. Bolondod neked akire egyszer ránézel. Hozzád van szőve annak akkor már a szive. Látod velem is úgy tettél, pedig tudom, hogy nem szeretsz. _ Hát ugyan honnan tudná? szólt a leány. A medvének felcsillant a szeme. — Hát szeretsz ? Igazán ? A leánynak tetszett, hogy ez az otromba nagy err.ber, a kinek olyan ereje van, mint egy. medvének, neki úgy fogad szót, mintha kutyája lenne, hát rámondta: „Hogyne!“ A többiek is nevettek rajta, de az a nagy boldogságában észre sem vette. __ Te — szólt — ha engem igazán szeretnél a k utyád tudnék lenni Úgy szolgálnálak, mint a királyt szolgálják. Meg tudnám ölni érted az apámat. De ha csak hitegetsz, akkor „Ciné mintye!“ A leány nem értette, hogy ez mit jelent és rámondta kaczéran: „Hogyne, hogy!“ Az sem tudta, hogyha egy magyar leány hogy tudatlanságból és képtelenségből önmaguknak, sőt esetleg a községnek is kárát okozzák és a számadások körül önhibájukon kívül támadt rendetlenségekkel tiszta kezű- ségükre és becsületességükre nézve kételyekkel, gyanúsításokkal legyenek illetbetők, de gondoskodjanak esetleg megfelelő jobb fizetés megszavazásával és már saját érdekükből is, hogy a közvagyonok, pénzek és számadások vezetésére ahoz értő egyének alkalmaztassanak. Kisebb-nagyobb mértékben áll ez a kivánalom minden elöljárói állásra nézve, mert a képésségek nélkül szűkölködő elöljáró nem aasznot, de kárt csinál, teher és nyűg társai nyakán, a kik jóakarattal támogatva őt, akadályozva vannak saját munkájuk végzésében. Olyan képviselőket válaszszunk tehát, kik szivükön viselik a község ügyeit és olyan elöljárókat, kik a munkában találják a tisztességet és a kiknek van képességük és erős akaratuk is, hogy állásuknak igyekezettel és becsületesen megfeleljenek. T a n S g y. A polgári iskolaszék S a községi óvodai felü- igijelő bizottság vasárnap délelőtt JanUovits Emil elnöklete alatt ülést tartott, amelynek főtárgya a tiz pontból álló igazgatói jelentés volt, amely tudomásul vétetett. A jelentés szerint szegény tanulók 213 frt 70 kr. tandíj elengedésben s 47 tanuló könyvsegélyben részesültek. Az 1898/9. tanév első idő szakára szóló órarendet jóváhagyták. Szabó Ferencz nagybecskereki plébános és a a Lampcl Róbert könyvkiadó ezég által adományozott könyvekért köszönet szavaztatik. A polgári iskola építkezési alapítvány s 1897/98. tanévi számadás inegviz-géltnt- ván helyesen vezetett volt s kellően okmá.iyoltnak találtatván dr. Follraann János gondnoknak pontos és hü kezelésért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Ugyanily jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott Ko- valszky József tanárnak a községi tanyai iskola számadás pontos kezeléséért. A vallás és közoktatásügyi minister által a folyó tanév költségeinek részbeni fedezésére adott 44 frt pótállamsegély bevételül utalványoztatok. Kürtösi} József farkashalmi tanyai tanító áltásáról leköszönvén, az így üresedésbe jött tanitói állásra pályázat lesz hirdetve. A községi tanyai s ismétlő iskolákról szóló igazgatói jelentések tudomásul vétettek és miután az óvodai felügyelő-bizottság Í9 néhány folyó ügyet végzett el, az ütés befejeztetett. igazán szeret, azt csak titkon szokta megsúgni; mások előtt pedig tagadja. Végre egy búza táblához értek, hol az aszatolást megkezdték. A medve egész nap nem lelte helyét, mindig ott volt Évi körötte. Mindig nevetett és tréfált. Estefelé azonban felhagyott vele. Fájt neki, hogy Bogár Imre egész nap nem szólt hozzá. Egészen megkorr.olyodott. Hazamenet odament hozzá. — Haragszik még? kérdezte hizelgöen? Ugy-e nem ? Hiszen csak tréfáltam magával. A legény úgy tett mintha észre sem venné, hogy hozzá szól. Megint megszólitotta. — „Hát fáj az magának, ha én tréfálok magával, vagy mással? Jól van, nem teszem többé!“ Az csak hagyta beszélni. A nap már rég lement. Sötét este lett mire a csapat a folyó hidjához ért, mely a falu határát képezi. Az ég be volt borulva, úgy, hogy alig lehetett előre haladni. Itt a leány egészen belekapaszkodott a legény karjába és. a füléhez súgva kérdezte: „Haragszik? úgy 1 nem? Hiszen nem szeretek senkit sem úgy a világon, mint magát. Magáé vagyok egészen és csak a magáé akarok lenni.“ A legény átfogta a derekát és hosszasan megcsókolta. Nem is vették észre, hogy jön valaki utánuk. Hirtelen nagyot villámlott. Ijesztő arezot láttak maguk előtt. A szem égett, homlokán, melyről csörgött _a verejték, kidagadtak az erek és mikor mellettök elrohant csak azt hallották: „Ciné mintye!“ A medve volt. Ha azt a szót értették volna! Másnap megint vígan mentek az aszito- lásra. A medve nem jött el. Nem is látták a faluban többet. * * *
