Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
Sl-ik §zám. Gyula, 1898. julius 31-én XXX. évfolyam Sn'Ju a-f "'ff ’ K Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » ]j Évnegyedre . 1 » 25 » 1 I 11 v Egyes szám ára 10 kr. ^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó EC IT 3D .A.-ry j ^-) Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. §l-% Nyilt-tér sora 10 kr. 2 Elégia a becsületről. Sok szó esik megint a becsületről, melynek rohamos vesztét, megdöbbentő pusztulását oly régen siratja a modern társadalom. Látván a sok mórhetlen gazságot és hallván a sok becstelenséget, a pessimismusra hajlandó ember néha szinte bámészkodva néz körül a világban és hitetlenül kérdi : Hát létezik még valamerre becsület? hát vannak még valahol becsületes emberek ? És valóban elegendő okot adnak erre a sötét pessimismusra azok az újabb és legújabb sikkasztások, amelyek napfényre kerülvén, állandó rovatot képeznek a napi események krónikáiban. Mintha csak néptelen- né vált volna már a tisztesség, a becsületes munka egyenes útja s mintha az emberiség legnagyobb része a bűnnek ama görbe s veszélyes lejtőjén haladna, mely vagy fölvisz magasba, vagy leszédit az alant tátongó örvénybe, az örök erkölcsi megsemmisülésbe. Onuan bukott alá a legutóbb Krivány, azaradmegyei árvaszék sikkasztó pénztárnoka. Lezuhanása oly megdöbbentő volt, hogy egy kissé megrázkódott tőle az egész társadalom. Összeborzadtak azok, akiknek lelkében még él a becsület érzése s az abba vetett jobb hit — és még jobban összeborzadtak azok, a kik élnek és grassálnak nagy úri lábon és remegve hallgatják lelkiismeretük kegyetlen sugallatát: »Ma neki — holnap esetleg nekem.« ' Óh nem haszontalan erkölcsi prédiká- czió a szándékunk ! Olyan okosak az emberek manapság és olyan nagyon jól ismerik a büntető törvény paragrafusait, hogy falra hányt borsó volna minden elmélkedés a bűnről, avagy a becsületről. Jól tudja a modern ember, hogy melyik az egyenes és melyik a görbe út; ismeri a veszélyeket, a melyeket ki kell kerülnie — és ha mégis oly nagy az elbukott és az erkölcsi bukás szóién álló emberek száma, hát ez csak annak képezi szomorú bizonyítékát, hogy nagyon sok a vakmerő ember, aki hirtelen és könnyen akarja elérni kitűzött czélját és mint a hazárd kártyás, egy lapra teszi fel mindenét, i mi becses az életben. Nagyon sokan vannak akik va banquot játszanak az élettel és a világgal és czóljuk eléréséhez fölhasználnak minden eszközt, úgy gondolkozván, hogy vagy fényben, gazdagságban élnek, vagy nem élnek sehogy. Szomorú ez a kép nagyon, de a rideg valóságot ábrázolja hűségesen. Ilyen poshadt viszonyok között, ilyen romlott és erkölcstelen légkörben egy-egy Herkules minden becsületes ember, akinek van ereje ahhoz, hogy ellentálljon a bűn, a könnyű meggazdagodás csábitó lidérczének és akinek van türelme ahhoz, hogy a becsületes munka verejtéke árán jusson el nagy későn, öregségére a czéljához. Mert úgy van berendezve ez 1 mostani társadalom, hogy minden czifra intézményével, minden hiú szokásával a Scyllák és Cha- ribdisek szerepét játsza. Csábítja a gyönge embert a bűnre, a gazságra s azt, aki azután megtéved könnyelműen, megtépi, megfojtja, megsemmisíti könyörtelenül. Aki nem jár elegánsan, nem pazarol erején felül, nem üz divatos drága sportokat, egy szóval a ki nem ur, azt lenézi, sajnálkozva negligálja ez a hazug áldemokrataságot színlelő társadalom. És mert örök emberi gyengeség az, hogy mindenki akar lenni valami, a legtöbb ember merő hiúságból és gyöngeségből úszik az árral, amig egy erős hullámcsapás leveri s agyonsujtja. Ez a Launerek, Kriványok és társaik régi tragédiája, mely uj és uj variácziókban foglalkoztatja mindig a napi események krónikását. Istennek hála, azonban él és virágzik az úgynevezett „lovagias becsület.“ Soha annyit nem párbajoztak és csodás véletlen, hogy egyúttal soha annyit nem loptak és sikkasztottak, mint mostanában. Ez a két jelenség nem egyszerű véletPálffy Albert emlékezete. Irta [ Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. (Folytatás) Elterjedéséről nem tájékozhat bennünket az akkori postai adatjegyzék. A kiadó Lukács László följegyzése szerint 1848 vége felé csak 733 példányt küldtek belőle vidékre s 1849 első felében sem volt 1115-nél több a vidéki előfizetők száma. De nem is ez utón vált kelendővé, hanem az utczai árulással. Ez időben és e lappal jött létre az évtizedek hamvából nem rég feltámadt riH’,íi"°°i a meryír áá.niajiflt. | mint Pesten" a kihordó fiuk a kegyesrendiek épületéből, a Beimel-féle nyomdából kiindultak, az utczákon harsányan kiabálva: „Friss Márczius! Tessék. Egy szám csak három krajczár!“ csakhamar elkapkodtak tőlük minden példányt. Egy-egy hosszabb utczának már a közepéről vissza kellett szaladniok a nyomdába uj csomagért. Vidéki vendégek rendesen több számot dugdostak zse beikbe, hogy haza vigyék ismerőseiknek, Alkonyat felé, midőn a lap megjelent, a képviselők rendesen a német színház terén állt kioszkban kávéztak, fagylaltoztak, s mihelyt a közelben folhangzott a „friss Márczius“ kiáltása, a fiatalabbak siettek a kihordó fiú felé, hogy maguknak egy számot biztosítsanak s a mellé egy párt kényelmesb, ülve maradó, öreg képviselő- társaiknak vigyenek. Minden kézben látható volt, egy rész szidta, más rész védelmezte, valamennyi gyorsan átnézt’. Szóval a forradalmi kis lap nagy hatalommá nőtt. jjt belé, a sok sértődött hazafi valóságos Mephis- tónak nézte| de mind erőssn megnézte a hosz- szu, vékony, szikár, aránylag kis fejű, hajlott orrú, gúnyos rr.osolyu s egyik szemén csiptetőt viselő - alakot, kit a lázas idő mérsékeltjei, hivz- gadtjai hajlandók voltak a kor „rossz szellemé“- nek tartanig olyannak, ki harczot visel minden és mindenki ellen. Pedig nem minden és nem mindenki ellen viselt. A milyen kíméletlenül bánt el a politika hipokratáival, a kétkulcsosokkal és a mily keményen bélyegezte meg a fondorkodókat vagy a szabadság ügye ellen harczoló magyarokat, épen oly lelkesen üdvözölte a határozott, áldozatkész hazafiakat. Hármas éljent kiáltott például a fóthi grófnak, Károlyi Istvánnak, ki a magyar bank alapjára harmadfél mázsa ezüstöt ajándékozott s a megtámadott hon védelmére lovascsapat fölszerelését ajánlotta fel. Tisztelettel hajolt meg Csányi László kormánybiztos erélye s Görgei Arthur katonai lángesze és vitézsége előtt. A kormány vezérférfiát is: Kossuth l^ajost folyvást kímélte, mert a haza megmentésére szükséges férfinak tartván, tekintélyét csorbítani káros cselekedetnek gondolta volna. A lap bátorsága együtt növekedett a köz- veszélylyel Az első vereségek nem csüggesztet- ték. Az ellenség már Pest előtt állt s mégis 1849 első napján ott jelent meg s hordták ki. Csak a herczeg Windiscbgrätz bdvonulása előtti napon indult a szerkesztőség Debreczenbe, hol a Mafcziue Tizenötödike a Kolozsvárról áthelyezett nyomdából került ki. Erélyes hangján az sem változtatott, hogy a kormánytól felajánlott állást Pálffy Albert elfogadta. A tavaszi hadjárat egymást követő győzelmei az ügy diada* Iának lelkesült hitére ragadták. De csakhamar lehangolta az a szomorú eset, hogy a radikalis- •mus merész szóvivője,/Madarász László, kivel a len, hanem igen is fontos oki összefüggésben áll egymással. A régi világban a becsület ott lakozott a szivekben, ma elhurczolkodott onnan a kardhüvelyekbe s pisztolycsövekbe s az ember onnan néz farkas szemet pökhendi henczegóssel az egész emberiségre. A lovagias becsületet ellenőrzik a kaszinók és az úri társaságok, az igazi becsület fölött nem őrködik senki, csak a lelkiismeret. Hanem ilyenkor, midőn hurokra került néhány urizáló, léhütő, néhány sikkasztó gentleman, mégis megborzadnak az emberek és fáznak. Egy nehány hétig alkudoznak a becsülettel, de minthogy nehezen megy vele az egyezkedés, hamar hátat forditanak neki s eszeveszett vakmerőséggel játszák ama rettenetes tragédiák első felvonását, melynek utolsó felvonását oly sokszor, oly irtózva látják. Azok pedig, akik küzdenek a léttel, igaz utón és arczuk verejtékével dolgoznak a megélhetésért, a mindennapi kenyérért, siratják a becsületet, mely mindennap újra meg újra ott fekszik a ravatalon, kiterítve, mereven, de haldoklik néha fényes palotákban, a nehéz Wertheim-kasszák körül is, ahonnan a pompa és a ragyogás daczára is kiérezhető a becsület hullaszaga. Gyulavárosa villany világítási szerződése. Szerződé«: Mely egyrészről Gyula rendezett tanácsú város közönsége, másrészt Walfisch Mór és Téván Adolf mint vállalkozók között, az alábbi feltételek mellett köttetett: 1. §. Gyula rendezett tanácsú város közönsége vállalkozónak 50 azaz ötven év tartamára jogot ad arra nézve, hogy a város utóit, utczáit, nyilvános tereit a város mindenkori határain belül villamos világítási és erő átviteli áram vezetésére szolgáló kábelek, vagy sodronyok lerakására, illetve vezetésére az 1888. évi XXXI. t.-cz. vagy netalán később életbe lépő más törvény, vagy törvény erejű rendelet korlátái között felhasználja azon kijelentéssel, hogy az ezen pontban adott jog távírda, telephon és tűzjelző vezetékekre ki nem terjed. Ezenkívül vállalkozónak kizárólagos jogot ad a lap Írói összeköttetésben állták, elkobzott és az © hivatalos felügyeletére bizótt drága kincsek eltűnése miatt, megbukott. Ez időben kezdett élénkebben mozogni az úgynevezett békepárt, mely abban remélt, hogy vereségei után az ellenség hajlandó lesz a kibékülésre. E párt főbbjei : Nyáry Pál, Kovács Lajos, Kazinczy Gábor, a veszélyesnek tartott radikálisok fékezésére, s a Márczius Tizenötödike ellensúlyozására közlönyt indítottak még: az Esti Lapok-aX, annak szerkesztését a már akkor is fényes, elmés tollú Jókai Mórra bízva. Pálffy Albertnek nem volt kedve szerinti dolog, hogy egy jó barátjával, a Tizek egyikével,, roárcziusi ifjúval kellett szembeszállnia. De meggyőződéssel tette meg, mert nem tudott hinni a békekötés lehetőségében. És ebben egy végzetes fordulat csakhamar igazolta is. Az ellenség inkább orosz segítséghez folyamodott, semmint a magyar nemzettel kívánt volna kibékülni. És aztán az orosz hadak berontásakor az Esti Lapok is kénytelen volt harczi tárogatót fújni, csak úgy, mint a Pálffy Albert lapja. A. Görgei tavaszi gyors és meglepő győzelmei közben, az ellenségtől felszabadult pestiek újra szerették volna olvasni a Márczius Ti- zenötödiké-1 s ostromolták érte a kiadót. Pálffy akkor még nem hagyhatta el a kormány alföldi székhelyét s igy történt, hogy ez időben öt hétig, április 24-étől május 31-éig, két Márczius Tizenötödike jelent meg, az egyik Debretzenben a Pálffy Alberté, a másik Pestén a Gaál Józsefé, a híres Peléskei Nótárius népszínmű szerzőjéé, amahhoz képest száraz, bár szintén hazafias közlöny, czime alatt az akadémia választott szende jeligéjével; Borúra derűt Nem vált ez ideiglenes, helyettesitő lap díszére, hogy első számában sülyesztgetni kezdte Pálffy publiczistai jelentőségét, úgy beszélve rőla, mint a kudarczot vallott és eltűnt „Madarász László csatlósáéról. város közönsége arra nézve, hogy a szerződés tartatna alatt Gyula rendezett tanácsú város területén belül, villamos áramot világítás, erőátviteli vagy egyéb czélokra iparszerüleg előállítson és magánosoknak, vagy közintézeteknek eladhasson, illetve iparszerüleg szolgáltasson. A szerződés tartama alatt a városnak nem áll jogában másnak sodronyokon vagy csövekben vezethető vilígitásra engedélyt adni. Világosan kijelentik azonban, hogy magánosoknak a szerződés egész tariama alatt úgy mint eddig, szabadságukban áll, nemcsak világitó olajat, hanem bármely inás világitó eszközt, tehát villamos világítást és villamos áramot ipari czélokr 1 és saját használatra előállítani. Az ily módon előállitott áram azonban I másnak sem pénzért, sem ingyen nem adható. Vállalkozónak nemcsak joga, hanem kötelessége is azonban Gyula város utait, utczáit és tereit a megállapított körvonalon belül a szerződés tartama alatt villamos világítással ellátni és minden magán, vagy középület villamos világításéra, vagy ipari czélokra a szerződés értelmében villamos áramot kívánatra készséggel kiszolgáltatni, ha azon utakon, utczákon, vagy tereken, hol az ily épületek fekszenek, a villamos áram vezetésére szolgáló elosztó vezetékek már léteznek, vagy ezek elkészítése a jelen szerződés értelmében igényelhető. 2. §. Telep és berendezési rendszer, feszültség. Gyula rendezett tanácsú város közönsége a telep felállítására és berendezésére szükséges területet a szerződés tartamára vállalkozónak átengedi használatra, ki azért a tulajdonjog elismerése czi- mén', minden évben a városi pénztárba egy tiz koronás aranyat tartozik fizetni. Amennyiben a város által felajánlott, illetve kijelölt telek, vagy terület a villamos telep czéljai- nak meg nem felelne és igy azt vállalkozók el nem fogadhatnák, a város jogosítva lesz a telek átengedésére vonatkozó kötelezettségét 500 forint azaz ötszáz forintnak lefizetése által vállalkozókkal szemben megváltani. Ez esetben vállalkozók az alkalmas telket saját költségükön kötelesek megvásárolni s ahhoz a város a fent említett összegnél többel hozzájárulni nem tartozik. Az ekként megvásárolt telket 50 év múlva, a szerződés 11. §-a értelmének megfelelőleg a vállalkozók a város tulajdonába bocsájtani kötelesek. Magától értetődik, hogy a teleknek megváltása esetén a tiz koronás arany fizetését a város vállalkozóktól nem követelheti. Vállalkozó villnnyfejlc»ztő telepét vizi erőre, gőzerőre, vagy közvetlen villamos hajtásra rendezheti be, minden esetre azonban oly módon, hogy az De ezrei az uj szerkesztő szégyent is vallott, mert mihelyt Budavár bevétele után Pálffy visz- szakerült Pestre, ennek a „csatlósának kellett átengednie a lapot, mert hisz a közönség eleitől fogva az övét szerette volna újra olvasni. Ekkor már ő is letette régibb jeligéjét; Nem kell táblabiró politika, a czim alól E végzetes időben, midőn a magyarnak két nagyhatalom katonáival kellett küzdenie, nem lett volna helyes egy kalap alá foglalni a táblabirókat, kik közül nem egy állta ki a hazafiság tüzpróbáját a politikai szószéken és a hon véd-zászlók alatt. Különben is Pálffy régi rajzaiban és hírlapi czik- keiben is a táblabiráknak főleg ósdiságát gúnyolta, nem ellenszenvből, hanem hogy a korszellemhez hajlítsa őket. A Pestre visszakerülés ütán Csemátoni sem volt már a lapnál, mert Párisba kellett mennie a polikai ügyviselőnek oda küldött gróf Teleki Lászlóval. De Pálffy egymagában is fenntartotta lapjának erélyes hangját és szókimondó bátorságát. Élesen bírálta Sz$ro±re Bertalan kormányelnököt, a ki ekkor már a köztársaságot pengette, a mire Pálffy azt jegyezte meg, hogy a respublicát nem hirdetni kell, hanem megcsinálni, ha lehet. Erős czikkeket irt e czim alatt: Kormány-e ez a miénk ? Különösen kikelt julius 5- és 6-ki számaiban a Görgei fövezérlete elleni áskálódások miatt, hirdetve, hogy „a magyarok Istene jó kedvében teremté Görgeit s ajándékozta meg vele szabadságügyünket,“ mert eddig is ő menté meg a hazát s ezentúl is, ha valaki, ő mentheti meg. Megcsipkedte az „ismeretlen lényekből álló kamarillát“, a kormányzó környezetében levő nőket sugalmazásaik miatt, vádolva a sorok közt a kormányzó gyöngeségét is. És ezzel magára és lapjára nézve végzetes darázsfészket bolygatott föl. (Folyt, köv.)
