Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
28-Ik §zám. Gyula, 1898. julius 10-én XXX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova alap szellemi részét illető közlemények intézeridök. Kéziratod nőm adatnak vissza. | Előfizetési dij '• ! Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » öl) » Évnegyedre .1 » 25 » | Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: TZ Ó HZ HT JD -A. T7" I ID Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Í Nyilt-tér sora 10 kr. ©/,* _____VJ Gy ula—barakonyi vasút. Több ízben ösmertettük azt a vasút tervet, amely az aradmegyei Lunkát évszázadok óta természetes forgalmi központjával Gyulával direkt összeköttetésbe hozná. Nem tagadjuk, hogy úgy ama vidék, mint városunk szempontjából is sokkal szívesebben vettük volna, ami fölött annak idejében eleget is buzgólkodtunk, ha a Lunká- val a Gyula—nagy-zerindi kőuttal jövünk összeköttetésbe, amint az alföldi állami trans- versalis ut eredeti konczepcziója tervezte is, de tudvalevőleg Arad vármegye ellenakcziója azt megakadályozta. összeköttetésre nézve; különösen pedig azt,! amelynek komolysága mindenkételyen felül áll. A Gyula—barakonyi, esetleg seprösi vasutter- vet értjük, melynek műszaki felvétele az egész útvonalon befejeztetett és engedményesek a törvény értelmében előirt törzsrészvények szerzésére nézve is megindították az akcziót úgy Békés- mint Aradvármegye törvényhatóságai, községei mint vasútvonal által érdekelt birtokosságánál. A Gyula városához beadott kérvény, a mely értesülésünk szerint már a napokban szakosztályi tárgyalás alá fog vétetni, a következő : Nagyságos polgármester űr! mint gyűjtő ponthoz terelése, e nemes város közforgalmi és közgazdasági fejlődésére mily jelentőséggel bírnak? — bizonyára nagyságod előtt bővebben fejtegetni felesleges volna! — s kivált ha ama körülményt is bölcs figyelmével mérlegelni mél- tóztat, mely szerint ama legtermékenyebb vidékek mintegy 50 kilométernyi hosszúságú gyűjtő-területén túl, a tervezett meghosszabbítások által — melyeknek megvalóütása azonban ezen vasútvonal létesítésétől függ — Békésmegye székvárosa s illetve e vármegye alföldi területei egyenes összeköttetésbe jutnak majdan a bihari érez-hegység (Vaskóh-vidék) területeivel, a mi az alföldi és hegységi termények könnyű és mindkét részre előnyös kicserélését biz- tositandja. dekében van, oda irányuló kérelmünket támogatni, miszerint: Gyula rendezett tanácsú város képviseleti közgyűlése a „Gyula-Barakony"-], esetleg „Gyula- Seprű»" -i helyi érdekű vasutépitési költségéhez — érdekeltsége arányában, tehát a megejtett számítások szerint — 100,000 frt, szóval : Százezer forinttal való hozzájárulását, ugyszinte továbbá : a vasútvonal és annak tartozékát képező mindennemű építkezések létesítéséhez szükséges földterületeknek a városi, illetve közbirtokossági földekből és esetleg úrbéri legelő területekből ingyen, illetve törzs-részvények ellenében való átengedését kötelezőleg megszavazni méltóztassék. Ez súlyos vereség volt Gyulára, még súlyosabb Arad vármegyének Gyulára gravi- táló községeire, de mindegyiknek érdekében áll, hogy a közvetlen összeköttetés lehetővé tételén a balkisérlet daczára tehetségükhöz képest még fokozottabb buzgalommal munkálkodjanak. Ha Nagy-Zerind és Fekete Gj'armat községek, méltán elkeseredve attól a mostoha elbánástól, amelyben őket saját vármegyéjük részesítette, amidőn erőszakkal megfosztotta őket ama kedvezménytől, amelyben a kormány akarta részesíteni, mondjuk : ha Nagy-Zerind és Fekete-Gyarmat községeknek volna annyi akczióképességük, hogy Arad vármegyétől való elszakadási s Békésvár- megyéhez csatolási hő vágyukat megvalósítani tudnák és rajtuk kívül Gyula-Varsánd is hozzánk csatoltatnék: nincs pillanatnyi kételyünk, hogy az akép útadó alapban is megerősödött Békésvármegye, a területébe jövő Varsánd—zerindi kőutat rövid idő alatt kiépitené. De úgy látjuk, hogy Zerind és Gyarmat csak szeretne Békésvármegyéhez jönni, de nincs elég cselekvőképessége, hogy vágyát megvalósítsa. Ily körülmények között két kézzel kell megragadnunk más expedienst is a direkt z> Minden áldott este... Minden áldött este tedd össze kin kezed, Két ragyogó szented emeld föl az égre, S a miért az Isten olyan jó volt hozzánk, A lelked mélyéből rebegj hálát érte 1... Fordítsd el szemedet a földi világtól, Hogy csupán az Isten nagy jóságát lássad, Hogy ő meghallgatva gyermeki fohászod, Sohse’ legyen vége a nagy boldogságnak!... Lásd én férfi vagyok, mégis imádkozom, Összetenni kezét senkinek sem szégyen, Hisz kihez forduljunk, hogy ha nincs reményünk, Nincs vigasztalásunk a föld kerekségen 1 ... Ha valaki igen, mi mondhatjuk el azt, Hogy jó volt az Isten végtelenül hozzánk, Milyen hálátlanok, mily vétkesek volnánk, Ha e sok jóságát bűnnel viszonoznánk! ... Most csak gondolatban imádkozunk ketten, Gondoljuk, hogy együtt, egymás mellett vagyunk, Mégis, mintha százszor szebb volna az ima: Magasztos szárnyat ölt minden gondolatunk, A lelkünk megtelik tiszta áhítattal, A mely felfelé von a felhők honába ... Hálatelt szivére, nagy boldogságárai... Majd ha az a szent czél, melyért vágyva küzdüuk Betelik s mi együtt, egymás mellett leszünk, S úgy könyörgünk hozzád, mint férj és feleség, Akkor is hallgass meg édes jó Istenünk!... KönyÖTgünk te hozzád, ki tudja, hogy miért?... Hogy mi lesz a szivünk féltve rejtett vágya ?... — Ugy-e te jó Isten, te édes Istenünk Hallgatsz majd akkor is esdeklő imánkra 1... Ifj. Nuszbek Sándor. Tisztelettel alólirottnk, kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltóságának múlt évi 47,951.—1897. szám alatt kelt elhatározásával engedélyt nyertünk arra, hogy egy : „Gyulá-tó\ Barakony"- ig, — esetleg „Gyula" tói Seprős"-ig vezetendő, rendes nyomtávolságú helyi érdekű vasút előmunkálatait eszközölhessük. Ezen tervezett vasútvonal, egy eddig — az év legnagyobb részében alig megközelithető, sőt a téli, illetve őszi és tavaszi évszakban járhatlan vidéket: a „Lunkaság“-ot fogja hozzáférhetővé tenni és Békésmegyével és illetve annak székhelyével és ezeken át a modern közlekedési hálózatokkal közvetlen kapcsolatba hozni; — mely körülmény nemcsak az illető termékeny vidéknek jelentékeny gazdasági és forgalmi fellendülése forrásául szolgálandi hanem még inkább és első sorban hivatva van, hogy Gyula város és Gyula-Vári község anyagi erősbödésének s kivált Gyula városának — már ezékhelyi jellegénél fogva is óhajtott és jogosult — fölvirágoztatásának jelentékeny tényezője legyen. Hogy ama termékeny vidék több népes községe, valamint több ott fekvő nagy uradalmak részére ezen tervezett vasútvonal az ipar, a kereskedelem és a gazdasági belterjes termelés megizmosodásának mily hathatós előfeltételeit fogja megteremteni 8 hogy mindezek eredményének : a Lun- kaság ki- és beviteli forgalmának Gyula város, Pálffy Albert emlékezete. Irta | Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. (Folytatás) Szép időszakra született, négy évvel a nevezetes országgyűlés előtt, mely Magyarországi újjászületésének nyitányául tekinthető. A gyulai ház, melyben 1820. április 20-án jött e világra, békés, elégült hajlék volt, hol atyja (Ferencz, sóhivatali tiszt), s anyja, (Nyéky- leány) gonddal, szeretettel nevelték gyermekeiket. Nem voltak gazdagok, de nem is láttak szükséget. Albert fiukat Debreczenbe, Nagybányára és Aradra küldték tanulni. Komoly, eszes és szorgalmas fiú lehetett, mert midőn jó eredménnyel fejezte be a középiskolai tanfolyamot szülei a papi pályára szánták, mint amelyen sokra viheti. A szatmári püspök papnevelő intézetébe adták, hol szintén lelkiismeretesen végezte be a bölcsészeti és hittani folyamot, de gyorsan éredő elméje és fejlett önismerete mindinkább lelkiismerete elé állították a kérdés kétségét: vajon fog-e tudni jó pap lenni abban az értelemben, a mint kivánni szokták? El fogja-e tűrni az alázatos fegyelmet, kifakadás nélkül? Megfékezni nyelvét, midőn azt a szabad szó kimondása ingerli ? Képes lesz-e hirdetni azt is, a mi nem meggyőződése ? A papnevelő intézetben sokat látott, a min megütődött és sokat hallott, a mit nem szeretett. El is tökélte, hogy kilép, bár ezzel a szülei házban szomorúságot okozott. Fölszentelése előtt kevéssel vált meg a kispapi reverendától s a nagyváradi jogakadémiára ment, hol kedvvel feküdt a jogi tudományok tanulásának. Rövid idő alatt ala pos ismereteket szerzett, főleg a közjogból, de egyszersmind egyebet is kedvtelve olvasgatott: regényeket, történelmi munkákat s a nagy forradalom izgató leirásait. Az akkori fiatalság egészen más világításban ismerkedett meg e forradalom eseményeivel és hőseivel. Most a Az előmunkálatok immár befejezéshez közelednek s azok során gondos számításokkal m egál la- pittatott, hogy a vonal kiépítése mintegy 1.800,000 frt (szóval : Egy millió nyolczBzázezer forintot) igényel. Ezen építési tökének 35 százaléka = (630,000 frt) 8 törvény értelmében törzs-részvényekben helyezendő fi, mely ősszeg — a nagym. kir. kormány által „postaszállitás" czimén átveendő, illetve fedezendő összeget leszámítva — a vasútvonal által érdekelt törvényhatóságok, városok, illetve községek és birtokosok által biztosítandó. Az építési töke 35 százalékának ekként való biztosítása mellett azonban még az is szükséges, hogy a vasútvonal által érintendő városok, illetve községek mindama területeket, melyek ugy a vasútvonal, mint annak tartozékát képező mindennemű építkezések létesítéséhez szükségeltetnek, a község, vagy közbirtokosság földjeiből s esetleg úrbéri le- ;;‘lő területekből ingyen, illetve törzs-részvények ellenében engedjék át. Az előadottak alapján azon tiszteletteljes kéréssel járulunk tehát nagyságodhoz : méltóztassék jelen folyamodványunkat Gyula rendezett tanácsú város tekintetes képviseleti közgyűlése elé terjeszteni és tekintettel arra, hogy ezen tervezett vasút létesítése főképen Gyula városa érTainé könyvét olvassák, ki a franczia forradalomban majd mindent fékeiére fest; akkor a Lamartine Girondisták története volt divatban, ez a rózsaszint árasztó hősköltemény, melyről azt mondták, hogy „megaranyozta a nyaktilót“. Pálffy Alkert is, mint általában a korabeli szabadelvű magyar ifjak, a francziák iránti lobogó előszeretettel került a fővárosba, i842. év nyarán. De nem Írónak jött, hanem jurátusnak. Lányi septemvir oldalán esküdt fel s már 1843- ban letette az ügyvédi vizsgálatot. Oklevelének azonban sohasem vette hasznát, mert nem arra termett, hogy adósokat pöröljön és szegény emberek holmiját foglalja le. Pörrendtartás helyett inkább foglalkozott a franczia uj romantikusok képzelemreható müveivel s élénk kedvet kapva az írásra, 1843-ban már több beszélye jelent meg szépirodalmi lapokban. Noha ezekben érezhető volt még idegen példányok hatása, de dagály nem terjengett bennök, mint az akkor legkapósabb novellákban, a Kuthy Lajoséiban. De abból már is sok volt, a mi érdekeset embereken figyelt meg s mit oly városokban látott, | hol időzött. így a Rivuli Dominarum nagybányai tanulókorának benyomásaiból eredt. írói kedvére és ifjúi kedélyére jelentékenyen hatott az, hogy i844-ben benső barátságot kötött Petőfivel, ki akkor jött Pestre. Nagyon ellentétes légkörből kerültek össze. Egyik színész és katona volt, a másik kispap. Amaz szilaj, lobogó, ez pedig csöndes, mélázó természet. Petőfi magánkörben keveset törődött holmi illemszabályokkal, mig Pálffy maguk közt is sokat adott az ízlés, a jó hang követeléseire. De mert lélekben s eszményeik szeretetében nagyon egyeztek, bensőleg megkedvelték egymást, kölcsönösen becsülték egymás tehetségét s noha szerettek évődni egymással, soha nem zördültek össze. Ha nem volna olyan jellemző mind a kettőjükre, talán nem is illenék komoly emlékezés keretébe az a pajzán adoma, melyet Degré A megszavazni kért B 100,000 forint hozzájárulási összegért, illetve az átengedendő földterületek értéke fejében a tekintetes rendezett tanácsú város közönségének átszolgáltatandó ugyanannyi értékű törzsrészvény töke bizonyára oly befektetést képez, mely az uj vasútvonal által Gyula város érdekköréhez csatolandó termékeny vidékekkel való forgalomból fakadó közvetett előnyökön túl is, mihamarább meghozandja kamatjövedelmét, —s ekként tehát az általunk kért anyagi támogatás sem ajándék, sem koczkáztatott vagyon, hanem ellenkezőleg, a tekintetes város érdekei és közgazdasági fejlődésének gyarapítását biztosító előlegezés jellegével bírván : a midőn annak megszavazását bizalommal reményijük, egyszersmind kérjük, bogy a hozandó nagybecsű határozatot, az illetékes felsőbb hatósági megerősitéssel egyben — az első helyen alólirott- hoz intézve — velünk mihamarább közölni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván Budapesten, 1898. évi junius hó 17-én. Nagyságodnak alázatos szolgái mint a „Gynla-Barakony“-i, esetleg „Gynla-Seprüs“-i h. ó. vasút előmunkálati engedélyesei: Dr. Bene Ödön. Környei Lajos. Alajos jegyzett föl róluk visszaemlékezéseiben. Verőfényes tavaszi vasárnap déli órájában hullámzott az úri nép a váczi utczán. Oda sietett együtt nehány fiatal iró is. A városház-tér egyik sarkán Petőfi nagy üres targonczát pillantván meg, dévajan oda szólt Páffynak: „Mennyiért tolnád végig ezt a targonczát a váczi uczán ?“ „Ingyen, — felelte az nagykomolyan, — ha te bele ülsz “ Petőfinek sem kellett több, rögtön belevágta magát a targonczába, fölkiáltva; „Toíd hát!“ Pálffy megriadva futott el hosszú lábaival, mert ö borzongott minden illetlentől, kirívótól. Egyik barátja ekkor azt jegyezte meg: „Alkalmasint az egyetlenegy eset, melyben Pálffy Albert nem váltotta be ígéretét, adott szavát.“ Petőfi az ő higgadtságát keményebb próbára is tette egyszer. Történt, hogy egy időben Pálffy többször kirándult Váczra. Abba a gyanúba vették, hogy valami fiatal leány kedvéért teszi, bár nem nagyon volt szokása udva- rolgatni. Petőfi föltette magábban, hogy drasztikus módon süti ki a titkot s irt egy szörnyen érzelgős sápitozó verset Euláliáhoe s a Pálffy Albert nevével nyomatta ki egyik szépirodalmi lapban. Baráti körökben volt nagy csodálkozás, mert Pálffy Albert sohasem irt verset s természetétől mi sem állott messzebb, mint a holdvilágos érzelgés. De a meghittek csalódtak, midőn azt hitték, hogy ebből a csínyből história lesz. Pálffy egyet mosolyogva azt mondta rá: „Szamárság!“, s annyit sem tartott érdemesnek kinyilvánítani, hogy az a sáppadt virágszál nem az ő kertjében termett. Valószínű azonban, hogy ilyet csak az egy Petőfitől tudott elnyelni türelmesen, kinek lángelméjét eleitől fogva csodálta. (Folytatjuk.)
