Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

36-ik szám Gyula, 1898. juxiius 26-án XXX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendök. í ­if Kéziratok nem adatnak | vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. OuPJj ^ur ÍJ m Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ID Ó H IST 3D -A. T7" I ID. Kiadó hivatal: Templomtér. Oobay Ferencz háza. és könyv- 1> kereskedés, hova a hir- |> detések és nyílt-téri köz lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oyulán, a kiadó hivatalban. , Nyílt-tér sora 10 kr & . I M Aratás. Nemcsak a legaktuálisabb, hanem a leg­fontosabb kérdés ez ma országszerte s kü­lönösen az Bókésvármegyében, amely par excellence földmivelő yármegye s melynek egy egész esztendei existencziája tügg tőle, hogy milyen lesz az aratás eredménye. Talán soha sem volt még annyi kocz- kára téve, mint az idén. A tavalyi rósz ter­més és annak következtében beállott nagy szegénység folytán az idei aratás sokkal fon­tosabb mint más esztendőkben volt. Nem­csak közgazdasági, hanem társadalmi, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sarkalatos politikai érdekek is fűződnek az idei termés jó vagy rósz eredményéhez. Reménynyel vegyes szorongással tekin­tünk a jövő hét időjárása elé. A termés „nagy hét“-éhe jutottunk. Egy nagyobb vi­har, egy tikkasztó hőségü nap, sőt pár óra is képes a termést katasztrófába dönteni. Ma a kilátás ha nem is fényes, de tel­jesen kielégítő s hasonlithatlannl jobb, mint egy hó előtt is volt. A pünköst tájékán fel­lépett rozsda, mely annyi aggodalmat kel­tett, szerencsére a búza alsó levelein maradt és nem támadta meg a kalászt; sőt az utóbbi esőzések nem hogy nem fokozták, hanem legtöbb helyen lemosták a rozsdát, úgy hogy ezen a czimen táplált aggályaink — szeren­csére — nem valósultak meg. A ködök — különösen a keddi — sem bizonyultak kár­tékonyoknak ; jégesés és viharok ritka év­ben kímélték meg annyira vármegyénk te­rületét, mint legalább eddigelé megkimélték. Mindezek után a prognoSztikon búzá­ban, árpában ez idő szerint: jó közép termés, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Jó közép termés, mely ha egy, — réti földeket illetőleg pedig, ahol később érik a búza s árpa — két hétig mindenben megfelelő ked­vező időjárásunk lesz, helyenkint még kitűnővé is fejlődhetnék. Tanítványaimnak. — 1898. év junius 20-ának emlékére. — Mikor én kis fiú voltam, Az volt az én kívánságom, Hogy én legyek a legelső Mindenben a nagyvilágon. Fontam, szőttem tűnő álmák Káprázatos czifraságát S felruháztam velők lelkem Átallátszó tisztaságát. Ám a tarka szivárványnak Arany tál on nyugvó vége, .Szóló szöllő, csengő baraczk S a tündérkert minden éke, Képzeletem rostájában Hitvány ocsú-szemmé vedlett, Vizsgálaton nyert dicséret Boldogságos képe mellett. Hogy szaladtam, hogy rohantam, Amágy Isten igazába, Jó sikernek jó hírével Édes anyám két karjába! S ha megcsillant apám szemén Az örömnek tiszta könyje : Akkor fürdött az én szivem Üdvözítő kéj-özönbe! * * * Kedves, édes tanitványim! Mit mondjak én most rólatok ? Vettem észre, hogy rosszabbak Nálamnál ti sem voltatok. Az önérzet fölgyult lángja Lobogott szép szemetekben Amennyiben tehát a gondviselésen mú­lik, ma nemcsak hogy panaszra nincs okunk, hanem hálatelt szívvel imádkozhatunk az Egek urához eddigi jóságáért és könyörgé­sünk csak annyi, hogy a küszöbön álló kri­tikus napokban se vonja meg tőlünk isteni gondviselését. Egy évtized óta az isteni gondviselésen kivül azonban — fájdalom — más tényező is fellépett, amely ha nem is oly mértékben, de szintén lényegesen befolyásolja az ara­tást. Ez a tényező az agrarszoczialismus néven ösmert munkáskérdés. Az idén e tekintetben határozott javu­lás állott be. A gazdaközönség el van látva munkásokkal; sőt — amiről ezelőtt álmodni sem mertünk volna — nagyobb a munkás kí­nálat, mint a kereslet. Alig hihető ugyan, de tény, hogy Békésvármegye néhány községé­ben sok munkás nem tudott aratóul elszer­ződni, s — mint meggyőződtünk róla — nem azért, mintha a munkabért illetőleg tulkőve- teléssel léptek volna fel, hanem mert mun­kásfelesleg van. Reméljük azonban, hogy jó termés esetében az önhibájukon kivül szer­ződés nélkül maradt munkások is foglalko­záshoz és tisztességes keresethez fognak jutni. Hogy pedig az esetleges agrarszoczia- listikus zavargások vagy sztrájkok az aratást meg ne hiúsítsák, illetőleg — és ez a fonto­sabb — hogy ilyetén iappangó szándékok már csirájukban elfojtassanak, arról igen helyesen gondoskodik a földmivelésügyi minisztérium munkásközvetitő irodája, melyet volt várme­gyei főjegyzőnk, dr. Bartóky József osztály- tanácsos vezet, aminek bizonyítéka a föld­mivelésügyi miniszternek az aratás küszö­bén kiadott alábbi rendelete s intézkedése, melyet tudomásul s megszivelésül a gazda­közönségnek és munkásoknak egyaránt figyel­mébe ajánlunk. Bár remegő aggódásnak Árnya rémlett nézéstekben. Elhoztátok bátran, büszkén Tudásotok kevés kincsét, S kiraktátok közszemlére, Hogy mások is megtekintsék, S mint a gyémánt nem egyforma, Csiszoltabb egy, mint a másik: Érték szerint tudásotok Többfelé biz, csak úgy válik. Ne zavarjon ám ez kit se! Alaktalan tömeg néha Gyökért ereszt, bimbót fakaszt S pitymallásra kész bokréta .... .Szülőitek áldó kezét Hát nyugodtan csókoljátok: Jó sikernek tudatával Vagyok én most büszke rátok! Domonkos János« Erdő szélén ... Erdő szélén, folyó partján haladok, Este van bár — nem látni egy csillagot; Nem is ez csal szememből ki könyeket: „Borús az ég, meggyűltek a fellegek 1“ Erdő csendje nyugtatólag hatna rám, Ha a folyó s ár-zúgást nem hallanám; Túlsó partról furulya szól, kesereg .. . „\ viharban menedéket hol lelek i“ .. . Elkergetnék a világból a leltemet, Száműznének életből bus érzetek; Fájó szívvel tovább megyek cseudesen „Se országom, se világom nincs nekem.“ Vissza térek a kis harang szavára, Álmok szállnak lelkemre, nagy sokára; Álmaimban tovább sírok, könyezem . . . ,^agy a világ nincB benne egy kis helyem I“ . . . Mihálik József« Munkás tartalékosok aratás alatt. Azou czélból, hogy az egyes vármegyékben az arató-munkások által netán tervezett aratási sztrájk megelőzhető, esetleg meghiúsítható legyen, a föld-! mivelésügyi miniszter a folyó évi aratás idején a mezőhegyesi, kisbéri is bábolnai m. kir. állami ménesbirtok, valamint a beregmegyei szolyvai járás­ban levő állami bérlet területén (Szolyván) nagyobb számú számfeletti arató-munkást fog állami költsé­gen készenlétben tartani, s az egyes munkaadók­nak a sztrájkoló munkások pótlására rendkívüli esetekben e készenlétből fogja a szükséges munka­erőt rendelkezésére bocsájtani. Mivel azonban az aratási munkálatokhoz szük­séges munkaerő közvetítésének e rendkívüli módja csak indokolt esetben vehető igénybe, a munkaadók a közvetítésre csak az alantabb jelzett feltételek mellett tarthatnak számot. 1. Az összpontosított munkáskészletből az alább közölt eljárás és feltételek mellett első sor­ban csak azon munkaadó kaphat munkásokat, a ki az aratási munkára tényleg szerződtetett munkáso­kat, munkásai azonban az ő hibája nélkül a szer­ződés teljesítését megtagadták, s a szerződés tel­jesítése végett alkalmazott hatósági közbelépés sem vezetvén eredményre, a munkaadó helyben, vagy a környéken a közvetlen szomszédjai által fizetett munkabér és feltételek felajánlása mellett munká­sokat nem kaphatott. 2. Azon kérdésben, hogy e körülmények fen- forognak-e, s igy az illető munkaadónak a szüksé­ges munkaerő átengedésére igényelve van-e? a járói:. [Gszalgabii'ónak (rendőrkapitány nah) kell első sorban a főispánhoz, távollétében az alispánhoz javaslatot tenni. Ha a járási főszolgabíró (rendőrkapitány) a munkások átengedését indokoltnak tartja, foglalja jegyzőkönyvbe a munkaadó kérelmét, annak azon nyilatkozatával együtt, hogy az aratási munkálatok végzésére átengedett munkások munkabéreinek, vala­mint a szállítási költségeknek kifizetésére és a mun­kások élelmezésére magát kötelezi, s az e részben előforduló netaláni viták esetén a föI dm i vei és ügy i miniszter elhatározásának magát aláveti. A járási föszolgabiró (rendőrkapitány) az esetben, ha a munkaadó kérelmét teljesitendönek tartja, miután a jegyzőkönyvet felvette, a főispánhoz tegyen jelentést. A főispán vagy távolléte esetében az alispán viszont a munkamegtagadás körülményeinek rész­letes közlése mellett táviratilag jelenti be a minisz­ternek, hogy kinek, mely községbe, melyik járásba, mely vasúti állomásra és mily számban ajánlja, hogy a munkások kiküldése iránt a miniszter in­tézkedjék. Tekintettel arra, bogy a munkáskészletből esetleg sok munkaadó igényét kell kielégíteni, a főispán csak a feltétlenül szükséges számú mun­kások kirendelését javasolhatja.. Minthogy nincsen kizárva annak lehetősége, hogy olyan munkaadó is jelentkezhetik, a ki a feles­leges munkáskészletből olcsóbb munkaerőt remél­vén szerezhetni, maga keresett ürügyet szerződött munkásainak elbocsájtására, s maga adott okot a sztrájkra, a miniszter kijelenti, hogy ilyen munka­adónak semmi esetre sem fogja a netalán szüksé­ges munka erőt átengedni, mert ha ily munkaadók is támogatásban részesülnének, a netáni sztrájk meghiúsítására tett intézkedéseik nemcsak czélté- vesztettekké válnának, de a helyzetet jövőre két­ségtelenül súlyosabbá tennék. 3. A főispán, esetleg az alispán távirati jelen­tésére a miniszter intézkedik, hogy a menynyiben rendelkezésre áll, a javaslatba hozott munkaerő a megnevezett munkaadó részére a megjelölt vasúti állomásra lehetőleg a legközelebbi telepről azonnal elszúllittassék. Ezen elszállítás költségei a munkaadó által fedezendők. A vasúti állomástól a munkahelyig a munka­adó köteles a szállításról gondoskodni. Ha a mun­kaadó kifejezetten nem kéri, hogy a munkások külön vonaton szállíttassanak, a munkások a ren­des személyvonaton szállíttatnak a rendes szállítási kedvezménynyel (t. i. félmenetjegygyel). Ha a mun­kaadó már a telepről kocsin akarja a munkásokat elszállítani, ez a jelentésben kitüntetendő. A mun­met, szenvedést, lelkesedést. Ezt az embert Barna Györgynek hívják s egy első rendű szín­társulat jellemszinésze. Vécseynél két évvel fia­talabb, de öt évvel látszik idősebbnek. Szemei­nek élénk tüze mutatja, hogy arczát nem kéjes gyönyörök, hanem a színész mindennapi munkája öregitette meg. Átutazóban találkozott dr. Vé­csey Géza ügyvéddel, egykori iskolatársával. Nem voltak soha jó barátok, hanem azért szí­vélyesen üdvözölték egymást. Nem volt sok mon­dani valójuk s mindegyikük teherképen érezte, hogy a másiknak terhére van. Vécsey kihívta Barnát a Stefániára azzal a gondolattal, hogy a járókelők közt majd csak elszórakoznak vala­hogy. Lassan-lassan aláhanyatlott a nap. a seté- tülő égen szétszórtan meg-megvillant egy-egy csillag fény. Homály ereszkedett mindenre. A zenekar műsorának utolsó számát is eljátszotta s a sétálók elhagyva a parkot elszéledtek a ká­véházakba vagy hazatértek nyugalomra. Mikor a feltűnő hold befehéritette az uiat és újra elő­hozta a homályból a fák és bokrok alakjait, a nagy utón már csak két ember beszélgetett, a színész és az ügyvéd. Gyönyörű éjszaka volt. Fénynyel volt tele az ég; a hold csábos világában tündérképpé változott a táj. A park körül és fölött fehéres köd lebegett, mi a messzeségben a szem elöl elfödte a vizet. A hold sugara megezüstözte a fák lombjait s enyhe szellő zenélt, zizegett az ezüst leveleken, Az ügyvéd kalandjairól beszélt. Nyelvét sokszor fogaihoz csettintgette. A színész nem hallott azokból a kalandok­ból semmit; lelkét elbűvölte a természet szép­sége ; majd visszagondolt múltjára s szerette volna ezt a szép mennyboltot, a rezgő csillago­kat, a fehér arczu holdat, a fényes vizet együtt nézni s ezt a tiszta, illatos levegőt együtt szívni be azzal, a ki már meghalt. — Mért nem nősülsz? Kérdezte az ügy­T.a.pnn mai Bzámalioz egész Ív mellétclet van csatolva. mondd.. .. Irta: Bartos Gyula. Szeged városában a Tisza partján ékes­kedő Stefánia kertben vig indulót játszott a helyőrségi zenekar. A Tisza felől kellemes hű­vösség áradt szét s a füágy lombos fái egészen beárnyékolták a park kavicsos útját. A hat fil­léres ülőhelyeken jobbára tisztes papák és ne­héz járású mamák foglaltak helyet. A park felső részén a kőpárkányhoz tá­maszkodva két férfi állt egymás mellett. Unot­tan néztek maguk elé s csak néha néha váltot­tak egy-két rövid szót, ha egy csinosabb leány, vagy asszony vonult el előttük. — Láttad ezt a szőkét? — Szép! — Az a barna hogy tetszik ? — Nekem nem tetszik. — Csodálom! A magasabb férfii Vécsey Géza hosszú so­vány ember elegáns tartással. Helybeli ügyvéd, ki inkább atyai örökéből mint peres ügyeiből él. Harmincz három éves, de annyi idő sem lát­szik meg nagyon gondozott arczbőrén. Többnyire mosolygó arcza visszatetsző, gú­nyos kifejezésü. Keskeny ajka felett kicsiny, szén fekete bajuszát gyakran szokta pödörgetni. Választékos öltözete, nyakkendő csokra e tet­szeni vágyó emberre vallanak. A mellette álló férfi egyszerű szürke ruhájában, kissé hanyag viselkedésében, majdnem teljes ellentéte a szom­szédjának. A közép termetnél valamivel kisebb széles vállu s aránylag nagy fejjel. Arcza simára borotvált s erősen markirozott. Szabálytalan vo­násai nem szembeszökők, mert a szemlélő min­dig valamely indulatot, érzést lát rajtuk oly élén­ken kifejezve, hogy az arcz formájának megfi­gyelésére nem is gondol. Ha ez a széles csontu férfi erős, átható hangján beszélni kezd, voná­sai megelevenednek s ekkor arczán már nem szemet, orrt, szájat látunk, hanem bánatot, örö-

Next

/
Thumbnails
Contents